Új Szó, 1984. július (37. évfolyam, 154-179. szám)
1984-07-10 / 161. szám, kedd
A szabadság magvetője Emlékezés Táncsics Mihályra A fent jelzett címen regényt írtak róla, számos vers és elbeszélés ihletóje, de emlékét nemcsak szépirodalmi művek őrzik, legendáktól övezett alakja elevenen él a köztudatban. Leginkább a parasztforradalmárt tartja emlékezetében a dolgozó nép, akit életveszély és börtön sem tántorított el elveitől, s akinek politikai radikalizmusa vonzó példája lehetett az 1848 felé tartó, a magyar szegényparasztság, a jobbágyság sorsát átformálni akaró plebejusdemokrata ifjúságnak. A lexikonok tanúsága szerint jelentős népművelő és művelődéspolitikus, író és publicista is volt. Politikai előrelátásban messze megelőzte korát, Magyarországon ő hirdette elsőnek: el kell törölni a nemesi előjogokat, váltságdíj nélkül felszabadítani a jobbágyokat, fel kell osztani a nagybirtokokat. Ha utópisztikus torzításokkal is, eljutott a szocializmus és a kommunizmus gondolatáig. Halálának századik évfordulója alkalmából méltán idézhetjük fel hányatott, de tartalmas életének főbb mozzanatait. A társadalom legmélyéről tört fel. Telkesjobbágy fiaként született. Húszéves koráig jobbágyi munkát végez, majd kitanulja az ácsmesterséget. Ez fordulópontot jelentett életében, vándor takácssegédként bejárta Európa nagy részét. Megismerkedett a tőkésállamok munkásságának helyzetével, Londonban és Párizsban tanulmányozta a kibontakozó munkásmozgalmat, megismerte a kor eszmeáramlatait, köztük az utópista szocializmust. Különösen Rousseau filozófiai nézetei és Fourier, illetve Cabet utópisztikus eszméi hatottak rá. Az ő nyomukban hirdette hazájába megtérve a köztársaság, a forradalom, a szocialista társadalmi rendszer szükségességét. Eleinte segédtanító, majd arisztokrata családoknál nevelő. Alkalma nyílik megismerni a földbirtokos arisztokrácia léha és pazarló életét. Az itt szerzett tapasztalatok ihletik első jelentősebb szépirodalmi kísérletét. Pazardi címen szatirikus regényt ir erről a társadalmi rétegről, a nemesi életmód erkölcstelenségét, a nemesi osztály feleslegességét, a feudális táradalom erkölcsi torzulásait hangsúlyozva. A szépprózával később is próbálkozott, több irányregényt és didaktikus elbeszélést jelentetett meg, de oktatómagyarázó jellegük, darabos stílusuk miatt nem váltak népszerűvé. Akiknek szánta, azokhoz alig jutottak el művei. Életrajzi művében keserűen szól egyik regénye fogadtatásáról: ,,Nem örvendett kelendőségnek, mert azok a földmi- vesek, kiknek számára ezt írtam, nem igen értesülhettek ennek megjelenése felől: azon úri emberek pedig, akik előbb buzgőlkodtak ilyféle könyvek terjesztésében, az én kárhoztatott nevemtől visszariadtak s nem merték kellő helyeken ajánlani. ” Az addig autoditakta módon művelődő Táncsics elvégzi a tanítóképzőt, majd a gimnáziumot, hogy egyetemi tanulmányokat is folytathasson. Gimnáziumi tanulmányai során kerül kapcsolatba először tájainkkal, a nyitrai gimnáziumban tölt egy iskolaévet. Később filozófiát és jogot hallgat. Széles körű műveltségét eleinte nyelvészeti munkákban és tankönyvi rásban gyümölcsöztetni. Nyelvi, földrajzi és történelmi tárgyú tankönyvei népszerűek, s főként haladó szelleműségükkel tűnnek ki. Egyik német-magyar társalgási kézikönyvét a példamondatok világnézeti vonatkozásai miatt a cenzúra betiltotta. A hatóságokkal a külföldön megjelenő röpiratai miatt (Népkönyv, Sajtó- szabadságról nézetei egy rabnak, Nép szava, isten szava stb.) került igazán szembe. Bennük a kor leghaladóbb politikai programját fogalmazta meg. A polgári átalakulás, a magyar függetlenség kivívásának szükségességét hangsúlyozta, de szót emelt a rendi válaszfalak ledöntése, a közteherviselés, a szabad választás, a sajtó-, gondolat- és vallásszabadság érdekében is. Sajtóvétség címén emeltek ellene vádat, s börtönöz- ték be. Innét szabadította ki a forradalmi tömeg 1848. március 15- én. Nem véletlenül az ifjúság rajong érte elsősorban, bátor publicisztikája, eszményei, szociális törekvései a forradalmi ifjak programjához állt legközelebb. A nagy március forrongó napjai emelték alakját legendássá, tették országszerte ismertté. Ettől kezdve használta családi neve - Stancsics - helyett a Táncsics nevet. Ezen a néven kapcsolódott be a forradalmi mozgalomba, lett országgyűlési képviselő és szerkesztette a Munkások Újságja című politikai lapját. A vásárokra gyülekező parasztságnak ingyen osztogatott sajtóorgánumban hirdette radikális eszméit, s főként a mezőgazdasági proletariátus jogaiért harcolt. Taktikai érzéknek azonban nem volt bővében, túlzó radikalizmusával sokszor még Kossuthtal is szembekerült. Az a javaslata például, hogy a kétezer holdon felüli birtokokat osszák fel, az adott történelmi és társadalmi helyzetben még időszerűtlen és politikailag célszerűtlen volt, hiszen a magyar forradalom és szabadságharc vezető erejét a birtokos nemesség liberális része jelentette. A növekKommunikáló társadalom KÖNYV A TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓ SZOCIOLÓGIÁJÁRÓL A ma emberének életét döntő módon determinálja a televízió, a rádió, a sajtó. Ebből ered, hogy intézmények, szakemberek foglalkoznak mindennapi életünket valóban átformáló hatásának kérdéseivel, társadalmi összefüggéseivel. Angelusz Róbert a magyarországi Tömegkommunikációs Központ munkatársaként igen gazdag empirikus kutatási adatokat gyűjtött össze, amely hivatkozási alapul szolgált a tömegtájékoztatás szociológiai elemzéséhez. A tömegkommunikáció (a sajtó, a televízió, a rádió) szociológiájának alapfogalmait tárgyalja könyvének első fejezete, a társadalmi nyilvánosság szerkezetét, a szocializációs folyamat szerepét a társadalmi nyilvánosság megteremtésében, az információáramlás útjait. A következő fejezetekben a közvéleményről és a tömegkommunikációs tevékenységről - a tömegkommunikáció szociológiájának további fontos alapfogalmairól ír. Az utolsó fejezetben azt mutatja be a szerző, hogy ki hogyan részesül a tömegkommunikációból, ki hogyan teszi magáévá az információt. E fejezet olvasásakor az ötlik a szemünkbe, hogy egyetlen olyan kérdés sincs, amelynek megválaszolásakor ne derülne ki: a nézőközönséget, a hallgatóságot elsősorban az befolyásolja, hogy milyen az iskolai végzettsége. Jóllehet ez a megállapítás nem ebben a könyvben fogalmazódott meg először, a pedagógusokat megerősíti, a tömegkommunikációs szakembereket pedig elgondolkoztatja. A tömegtájékoztatás nem egy esetben más nyelven beszél, mint azt a hallgatók maradéktalanul megértenék. A szerző Bernstein angol nevelésszociológusra hivatkozva fejtegeti, hogy a rádió és a televízió szókincse, nyelvi szerkesztésmódja elsősorban az értelmiség szókészletének és nyelv- használatának felel meg. Annak ellenére hogy valamennyi társadalmi réteg tagjai megközelítően azonos időt fordítanak rádióhallgatásra, tévénézésre, az alacsonyabb iskolázottságú társadalmi csoportok gyorsabban felejtik vagy érthetik félre a kapott információt, mivel úgynevezett „korlátozott nyelvi kódot“ használnak, különböző nagyságú és mélységű ismereteik szintje. A közvéleménykutatások olykor megdöbbentő eredményei bizonyítják a legmeggyőzőbben az iskola fontosságát. A könyv Budapesten, a Gondolat Kiadó gondozásában jelent meg. (sz) vő ellenforradalmi veszély pedig nem a megosztottságot, hanem a széles nemzeti egységfront megteremtését és megerősítését követelte. Lapját a kormány hamarosan meg is szüntette, ekkor Forradalom címen röpiratként terjesztette eszméit. A forradalmi változások tették lehetővé a Józan ész című művének megjelenését is, melyet még a negyvenes évek elején irt. A magántulajdon eltörlése mellett foglal benne állást, s a nevelés, a vallás, a társadalmi viszonyok problémáit elemezve kifejti - elsőként a magyar viszonyok között - a társadalmi egyenlőség kommunisztikus elvét. A szabadságharc bukása után halálra keresik, az egyik legnagyobb politikai ellenfelet látják benne. Felesége rejtegeti nyolc éven át egy föld alatti rejtekhelyen. Csak az általános amnesztia (1857) után térhet vissza a társadalmi életbe. Szigorú rendőri felügyelet alatt tartják, de ez nem riasztja vissza forradalmi tevékenységének folytatásától. Kéziratos másolatokban terjeszti Forradalmi káté című röpiratát. Rövid időre a parlamentbe is visszakerül, de a kiegyezés után egyre erősödő úri reakció a legközelebbi választásokon kibuktatja. Hamarosan ismét meggyűlik a baja a karhatalommal, lázítás címen perbe fogják, s 15 évi börtönre ítélik. Csaknem teljesen megvakultán szabadul hét évi rabosko- dás után, de szinte azonnal munkáslapot indít Arany Trombita címen, mely egy ideig az Általános Munkásegylet hivatalos közlönye lesz. Táncsics az új történelmi helyzet felvetette problémákban azonban már nem tudott kellőképpen eligazodni. Nézeteiben naiv és irreális elemek is fellelhetők, számos kérdést hibásan ítélt meg (például a nemzetiségekkel kapcsolatban), utópisztikus elképzeléseitől pedig nem tudott megválni. Hamarosan szembekerült a munkásmozgalom többi, az osztályharc alapján álló vezetőivel, fokozatosan elszigetelődött és kiszorult a közéletből. Küzdelmeinek, politikai és szellemi fejlődésének az Életpályám című müvében állít maradandó emléket. A tények erejével kíván hatni, dísztelen stílusban, közvetlen hangnemben számol be életútjáról, a nép jogaiért folytatott küzdelméről. A népből jött forradalmár sorsán keresztül a kor társadalmi viszonyairól, a dolgozó osztályok életéről nyújt hiteles beszámolót, de mindenekelőtt elvhű magatartásáról, szeretetre méltó egyéniségéről rajzol érzékletes képet. Életműve híd, mely összeköti a reformkori radikális jobbágyfelszabadító és függetlenségi törekvéseket a kialakuló szocialista munkásmozgalommal. Paraszti forradalmár, aki elsőnek talált szövetségre a munkásságban. Jakobinus parasztapostol és korai munkásvezér volt egy személyben. Az 1884-ben bekövetkezett halálát a Magyarországi Általános Munkáspárt hivatalosan is meggyászolta. SZEBERÉNYI ZOLTÁN Tizenkétezer éves kőképtár Ősi képtárat fedeztek fel a szovjet régészek Majkop körzetében, az észak-kaukázusi Adige Autonóm területen. Az első leletre, egy jelekkel televésett, szigony formájú kőlapra diákok bukkantak rá a vidék egyik elhagyott kőbányájában. A majopi főiskola hallgatóiból, oktatóiból és a város helytörténeti múzeumának munkatársaiból verbuválódott expedíció tagjai több mint száz, jelekkel, rajzolatokkal, bevésésekkel ellátott követ gyűjtöttek össze. A köveken mammutok, elefántok, vadlovak, bikák, barlangi hiénák jól kivehető rajzolatai láthatók. Az egyik kőre pedig rénszarvast véstek. Ez azért érdekes, mivel az eddigi feltételezések szerint ilyen állat sohasem élt a Kaukázusban. A régészek megállapították, hogy a mintegy 12 ezer éves kövek a korai mezolitkori ősemberek szentélyét díszítették APN- UJ FILMEK A holtak tanítják az élőket (szlovák) A kolibai filmeseknek - Štefan Šmihla és Jirí Kŕižan forgatókönyvírónak, valamint Martin Hollý rendezőnek - sikerült az, ami csak oly keveseknek és ritkán sikerül: mai témából olyan intellektuális filmet kreálni, amely nem fullad unalomba, s égető kérdéseket feszegetve nem válik didaktikussá vagy száraz moralizálássá, sem elvonttá vagy üres frázispu- fogtatássá. A holtak tanítják az élőket valóban érdekes film, izgalzetet, tudja, kitől mit, s főleg menynyit várhat. Ügyes expozícióval indul a film, így már az első képsorokban kibontakozik a néző előtt e kétféle jellem, sőt azt is sejti, mit várhat el a továbbiakban az önzetlen orvostól és mit a látszólag segítőkész, de csak a pénz kizárólagos hatalmában hívő mérnöktől. Mi sem természetesebb hát, minthogy a műtétre kényszerülő mérnök a saját erkölcsi, eszmei értékrendJelenet a szlovák filmből, középen Vladimír Kratina más, mint a valóság, a nyers, a bonyolult s ellentmondásokkal terhes élet. Időszerű kérdéseket vet fel, olyanokat, mint a tisztesség, a számítás, a megvesztegetés, a megalkuvást nem viselő konokság. Két merőben különböző mentalitású, felfogású egyén történetét bemutatva szinte laboratóriumi vizsgálatot végez az alkotó. Míg a film fiatal, tehetséges sebészorvosa munkáját valóban hivatásként értelmezi, s kimondatlanul is az orvosi etika normái szerint cselekszik, tehát a gyógyítást, a betegek kínjain való enyhítést olyan természetes, magától értetődő tevékenységnek tekinti, melyért nem jár semmiféle hálapénz, vagy ellenszolgáltatás, addig az alkotás szintén fiatal, ambiciózus mérnöke egészen más életfilozófiát képvisel. A „valamit valamiért“ elv szerint igazodik, a jó munkáért szerinte rendes fizetség jár; értsd: ki-ki anyagi adottságainak megfelelően honorálja a gyors és megbízható karbantartást, javítást. A nagyvonalú és ügyeskedő mérnök ugyanis egy nagy autószerviz főnöke; naponta százával fordulnak meg nála a gépkocsi-tulajdonosok, gyors segítséget kérve, mondván, nem lesznek hálátlanok. S a főnök csakugyan érti a dörgést: gyorsan felméri a helyAjándék jétől indíttatva arra kényszeríti a sebészt, hogy hálája jeléül fogadjon el tőle nagyobb pénzösz- szeget. Hiába az orvos ellenvetése, elvei is feleslegesnek bizonyulnak, hiszen a mérnök azzal érvel, hogy a sebész is borítékot csúsztatott neki, amikor a gépkocsiját javíttatta, tehát elfogadta a játékszabályokat. A műtét után a sebész visszajuttatja a pénzt a mérnöknek, nem tudatosítva, hogy ennek beláthatatlan következményei lehetnek. A mérnök ugyanis, aki mindent pénzzel mér, örökösen számítgat, s életét is a pénz határozza meg, a visszakapott összeg miatt azt hiszi, hogy gyógyíthatatlan beteg, ezért kilátástalan helyzetbe sodorja magát. Martin Hollý e kétféle gondolkodásmódot és életfilozófiát képviselő egyén lélektani rajzát elénk vetítve nyíltan nem foglal állást egyik magatartásformát mozgató értékrend mellett sem, bár a film végkicsengése alapján nem lehet kétséges, hogy mire mutat rá, s mire hívja fel a figyelmet. Látszólag egyszerű, de igen érzékeny kamaradrámát mutat be, melyben a sebészorvost Vladimír Kratina alakítja megragadó erővel. Remek a többi szereplő is: Michal Dočolo- manský, Štefan Kvietik, Ctibor Fil- čík és Vlado Müller. (francia) Sokféle ajándékot adhat-kaphat az ember. A választék a legjelentéktelenebb apróságoktól vagyont érő figyelmességig terjedhet. Az ajándékozás sajátos módját ötlötték ki e francia vígjáték szerzői, s fordulatos történetüket a férfiúi hiúságra és önteltségre építették. A film hősét, az átlagosnál is átlagosabb banktisztviselőt közelgő nyugdíjba vonulása alkalmából munkatársai azzal lepik meg, hogy utolsó szolgálati útjára egy attraktív útitársnőt szereznek mellé. A hölgy feladata, hogy kellemessé és emlékezetessé tegye az öregedő férfi útját Milánóba, mit sem sejtő hősünk viszont azt hisži, hogy ellenállhatatlan férfiasságával vonta magára a csábos hölgy figyelmét. Pikáns, de voltaképpen ízléses jelenetek, helyzetkomikumok, sikerült és kevésbé sikeres gegek, olcsó kabarétréfák és ötletes szójátékok jellemzik ezt a filmet. MiClaudia Cardinale és Pierre Mondy a francia vígjátékban chel Láng rendező vonzó, de egészét tekintve igénytelen vígjátéka könnyed szórakozást, kellemes ki- kapcsolódást nyújt, olyan tehetséges színészek közreműködésével, mint Pierre Mondy és a még mindig vonzó és csinos Claudia Cardinale. Clio Coldsmith meglehetősen ismeretlen még a film világában; szenvedélyessége, érzékisége és nőiessége természetes játékstílussal párosul.-ym ÚJ SZÍ! 4 1984. VII. 10.
