Új Szó, 1984. július (37. évfolyam, 154-179. szám)

1984-07-09 / 160. szám, hétfő

A berlini Magyar Kulturális és Tájékoztató Központnak testvérintézményeihez hasonlóan igen jelentős szerepe van az NDK és a Magyar Népköztársaság kul­turális együttműködésének, a szo­cialista Magyarország életének az NDK lakosságával való megis­mertetésében. A központ fennállá­sának 11 esztendeje alatt nagy népszerűségre tett szert, látoga­tottságát bizonyára az is kedvező­en befolyásolja, hogy a város szi­vében, a nevezetes Alexander Platz közelében működik, a Karl- Liebknecht-Strasse 9-ben. lemi bázist is biztosítják a fenntar­tó szervek, a Művelődési Miniszté­rium és a Kultúra külkereskedelmi vállalat (az utóbbi irányítja és látja el a boltunkat). A központnak van nyolc és fél ezer kötetes könyvtá­ra, közel kétszáz személyes mozi­terme (mely számos más célt is szolgálj diavetítő helyisége, kiállí­tóterme, de a tanácstermünket is felhasználjuk kamara jellegű mű­sorok rendezésére.- A munkaformák?- Legnépszerűbbek talán a ki­állításaink, melyeken igyekszünk bemutatni egyrészt Magyarország tájait, földrajzát, gazdasági, kultu­rális és művészeti életét. Ehhez rendelkezésünkre áll a nagyterem és a ház előcsarnoka. Bemutattuk többek között Hajdú-Bihar me­gyét, a magyarországi németek népművészetét, a régi magyar né­pi hangszereket, rendeztünk na­gyobb szabású képzőművészeti (például grafikai, kerámiai, kis- plasztikai), repüléstörténeti és más jellegű kiállítást. Ezenkívül elég gyakran tartunk árusítással egy­Kulturális központ Berlin szívében Az 1973-ban létrehozott köz­pontnak jelenleg Gerics Tamás az igazgatója.- Látogatóink természetesen túlnyomórészt a berliniek és a ha­zánk élete iránt érdeklődő vidéki NDK-beliek. El kell mondanom, hogy a vidéki propaganda szem­pontjából fontos, hogy központunk szorosan együttműködik mintegy húsz, jelentős személyiségekről: József Attiláról, Münnich Ferenc­ről, Ék Sándorról, Radó Sándorról és másokról elnevezett szocialista munkabrigáddal, melyek tagjai számára rendszeres összejövete­leket szervezünk. Éppoly fontosak a két országnak a központ meg­alakulása óta fennálló testvérme­gyei kapcsolatai, melyek ápolása természetszerű kötelességünk.- Amint magam is tapasztalhat­tam, a központ tevékenysége rendkívül sokrétű.- Munkánk valóban sokirányú, és ehhez a megfelelő anyagi-szel­bekötött kereskedelmi árubemuta­tót is. E rendezvényeink iránt nagy az érdeklődés. A négy-hat hetes kiállításokat átlag húsz-hármiric- ezren, de némelyeket, például a karcagi kerámia- és üvegbemu­tatót közel százezren tekintették meg. M indenfajta tevékenységnek megvan a maga szakkép­zett „gazdája“. Amint a központ dolgozói elmondták, rendszeresen bemutatják az (igencsak keresett) új magyar filmeket, de retrospektív összefoglaló filmszemléket is tar­tanak a legjelentősebb alkotók műveiből. Az érdeklődők megis­merhetik az egyes filmstúdiók munkáját, munkamódszereit is. Az NDK-ban nemcsak a film­művészet, hanem a mai magyar irodalom iránt is élénk az érdeklő­dés. A jelenkori magyar irodalmat jobbára az írók jelenlétében és aktív, közreműködésével ismerte­tik meg az olvasókkal. Rendeztek nagy hatású emlékestet Babits Mi­hály születésének 100. évforduló­ja alkalmából, jeles művészek közreműködésével; a mai magyar alkotók közül volt már vendégük többek között Galgóczi Erzsébet, Karinthy Ferenc, Moldova György, Lázár Ervin, Boldizsár Iván és más írók. Springer Ildikó könyvtáros több éve vezeti a központ könyvtárát. Amint elmondotta, a 8500 kötetnyi könyvállománynak mintegy 10-15 százaléka német nyelvű, s a 370 bejegyzett olvasónak hatvan szá­zaléka NDK-beli állampolgár. A német olvasók közül főként ér­telmiségiek és magyarul tanuló di­ákok veszik igénybe a könyvtár szolgáltatásait, a magyar olvasók zömmel a munkások és az NDK- ban tanuló diákok közül kerülnek ki. Till Konrád boltvezető nagyon elégedett a német vásár­lóközönséggel, mely a népművé­szeti tárgyak iránt éppúgy érdeklő­dik, mint a (főleg Magyarországról szóló) könyvek és hanglemezek iránt. Schumann Margit e\adó sze­rint az iparcikk osztályon nagyon kelendőek a magyar logikai játé­kok, a népi kerámiatárgyak, szőt­tesek, kézimunkák. Ádám Ilonát a könyvek felől kérdeztük: - Vevő­ink jobbára német nyelvű útiköny­vek, kézimunka- és szakácsköny­vek, a tudományos és a gyermek- irodalom iránt érdeklődnek. A kulturális és tájékoztató központ széles körű együttműködést folytat az NDK kulturális intézményeivel. Köztük a német televízióval és rádióval, a művészeti szövetségekkel, a kü­lönböző fokú tanintézményekkel (a Volkschochschuléval közösen intenzív magyar nyelvtanfolyamo­kat szerveznek, melyeket eddig már több százan végeztek el). Te­vékenységét az NDK Kulturális Minisztériuma és Külügyminiszté­riuma is hathatósan támogatja, persze a Népek Barátsága Ligájá­val is kiválóak a kapcsolatai. Mind­ennek köszönhetően a központ kitűnően eleget tud tenni egyik legfőbb rendeltetésének, az NDK és Magyarország közötti kulturális együttműködés bővítésének és el­mélyítésének. KÖVESDI JÁNOS A bukaresti Scinteia palota jellegzetes, a moszk­vai Lomonoszov Egyetemre emlékeztető, hatalmas épületét a csehszlovákiai magyarok közül is bizo­nyára sokan ismerik, különösen azok, akik sze­mélygépkocsival vagy autóbuszon látogattak el a román vagy a bolgár tengerpartra. Ugyanis oda igyekezve szinte lehetetlen elkerülni Bukarestet, s Brassó felől a román főváros kapujához érkezve pedig akarva-akaratlanul is belebotlunk a Scinteia palotába. Arrafelé járva is azonban azt már csak kevesen tudják, hogy ebben az épületkolosszusban van a székhelye vagy három tucat romániai lap­szerkesztőségnek, könyvkiadónak és más kulturális intézménynek. Az impozáns épület jobbszárnyának második emeletén helyezkedik el a Kriterion Könyv­kiadó, melynek magyar kiadványait időnként a csehszlovákiai magyar sajtó is ismerteti. A Kriterion tizenöt éve alakult és a romániai könyvkiadás rendszerében sajátos helyet foglal el. Itt jelenik meg a romániai nemzeti kisebbségek szellemi termésének a legjava. A romániai nemzeti­ségek Írásbeliségének a fóruma tehát a Kriterion, s a célja: elősegíteni a sajátos és közös hagyomá­nyok megőrzését, a nemzetiségi kultúra és tudo­mány ápolását, fejlesztését a szebb, gazdagabb és műveltebb jövő érdekében. Míg fennállásának első esztendejében öt nyelven - magyar, német, szerb, ukrán és jiddis - jelentetett meg könyveket, máig ez a sor tovább bővült szlo­vák, török, tatár és román kiadványokkal. Az 1970- es összpéldányszám (550 000) 1982-re másfél mil­lióra növekedett. Jelentősen bővült a kiadott müvek száma is és mostanában 160-165 körül állapodott meg. Ami a nyelvi összetételt illeti, azt természete­sen az egyes nemzetiségek népessége határozza meg. A mintegy ■kétmilliónyi magyarságnak évente például átlagbán száz kiadott mű jut a Kriterionnál, a négyszázezer németnek mintegy 25 és igy tovább. ,T A Kriterion könyveinek döntő többségét hosszú távú, gondosan kidolgozott terv szerint sorozatok­ban jelenteti meg. Példaképpen említsük meg a Té­ka sorozatot, a Romániai Magyar írók sorozatot, a Világirodalmi Horizontot vagy a kezdő költők Forrás-sorozatát. Külön kell kiemelni a Biblioteca Kriterion soroza­tot, amely a romániai kisebbségek szellemi termé­sének legjobb alkotásait közvetíti románul az or­szág többségi lakosságának. A sorozat jelentősége és hasznossága vitathatatlan, s példája követésre méltó. A Kriterion érdeme is, hogy a hatvanas évek végéig erősen irodalomközpontú romániai magyar írásbeliségben méltó helyet kapott a művelődéstör­ténet, néprajz, történelem, szociográfia, tudomány, melyek ma a Kriterion könyveinek mintegy ötven százalékát alkotják, s pótolhatatlan szerepük van a kisebbségek kultúrájának és tudományának a fej­lesztésében. Ezek a többé-kevésbé rendszeresen megjelenő tanulmánygyűjtemények idővel ugyanis szép sorozatokká fejlődnek, s helyettesítik, lega­lább részben, a kisebbségek hiányzó szakfolyóira­tait. A Kriterionról szólva nem lehet nem megemlíteni azt, aki alapítása óta „gazdája“, Domokos Géza igazgatót. Szívügye a Kriterion, s annak minden gondja-baja - saját problémája. Személyében való­ban hozzáértő felelős ember áll a Kriteiron élén. A bukaresti Kriterionnál megjelent könyveknek nagy olvasótáboruk van egész Közép—Kelet-Euró- pában. Számunkra ezért örvendetes, hogy a kiadó csehszlovákiai magyar írók műveit is méltónak találta a kiadásra. A kiadó jövőbeni tervei, ahogy erről Bukarestben Domokos Géza tájékoztatott, sokrétűek és gazda­gok. Megkezdték a székely oklevéltár újabb tíz könyvre tervezett kiadását, készülnek a romániai magyar irodalmi lexikon újabb kötetei, és még lehetne sorolni tovább a címeket, terveket, de a gondokat is. Ehelyett azonban várjuk inkább a könyveket, s reméljük, hogy egyre több jut el belőlük mihozzánk is. KOKES JÁNOS Cepeliada ’84 Gyerekkorom régi falusi búcsúi­ra emlékeztet a varsói Cepeliada '84. Vásár is volt meg népművé­szeti és háziipari készítmények árusítása, divatbemutató és folk­lórműsor - nemzetközi részvétel­lel. A kultúra és tudomány palotá­ja előtti téren, a Piac Defilado-n állították fel a sátrakat, rakták ki a földre portékájukat az árusok. A mi vásárainktól két dologban eltért. A vásár területén nem vol­tak alkoholos italokat árusító sát­rak (de volt szabadtéri színpad) és egyetlenegy helyen sem árultak sandokános trikót, nyakba akaszt­ható műanyagpókot - vagyis hi­ányzott a giccs. A Cepelia (nálunk a Slovakia, illetve az UĽUV) boltjai árusítottak, s az ország minden tájáról származó népi alkotások a sokféleséget biztosították. Szá­momra különös volt, hogy a nép­művészet kiváló mesterei - illető­ségüket és nevüket feltüntették- népviseletben maguk árusították készítményeiket. A hímzett blúzok, mellények min­tája, színezése eltérő a mi tájegy­ségeink hímzéseitől. De a szőtte­sek közül például a piros-zöld csí­kos térítők, faliszőnyegek „ma­gyarosnak“ tűntek. Egy sátorban- itt tolongott a legtöbb nő - régi hímzett blúzokat és mellényeket árultak - annyiért, amennyibe az új került. (Az eredeti régiséget meg kell fizetni!) Fölfedeztem azonban egy különös hímzést- a lengyelországi népi hímzés­minták közül csak a kasuborka (a Balti-tenger mellékén élő nyuga­ti szláv népcsoport) jellemző tuli­pánt. Tipikus magyaros minta- azzal a különbséggel, hogy a domináló szín a kék - a tulipá­nok is kékek. Kerámiák, fafaragások (szob­rok, dobozok), bőrdíszműáru, fo­nott kosarak legalább húsz fajtája, kézzel kötött birkagyapjú szvette- rek, kabátok, fémből készült ék­szerek, üvegre festett képek- a népi művészet pazar bemuta­tója. Egy - nálunk ismeretlen - nép- művészeti ágról szólnék: a papír­kivágásról. összehajtogatott szí­nes papírból bámulatos alkotások készülnek - és készültek ott, a szemünk láttára: erdős, virágos, madaras és csipkés képek. A len­gyel házakban valamikor az ablak­üvegre ragasztották ezeket a ké­peket, ma két üveg közé szorítva falra akasztják. Magam is vettem egy papírképet. Fák, bokrok, far­kas, madarak - az erdő „tartozé­kai“ találhatók rajta. Idős asszo­nyok az érdeklődő gyerekeket ta- nitgatták. „Nincs ebben boszor­kányság, itt összehajtom, kivágok egy kis cikket, szétbontom,’össze­hajtom, megint kivágok egy darab­kát, széthajtogatom - és kész a madár.“ (Hát azért nem ilyen egyszerű!) Óriási keletjük volt az agyagmadaraknak (potom száz zlotyért), beléjük fújva rigók, pa­csirták, fecskék hangján szóltak. Mi volt még? Divatbemutató (a népművészet alkalmazása a mo­dern öltözködésben), és kivonul­tak a szocialista országok kulturá­lis közponjainak boltjai is. A cseh­szlovák kultúra sátra előtt mindkét nap hosszú sorok álltak: lemeze­kért. (köp) Videoton dzsesszfesztivál A ROMÁNIAI NEMZETISÉGEK SZELLEMI FÓRUMA Tizenöt éves a bukaresti Kriterion Könyvkiadó A Székesfehérváron évenként megrendezett Videoton Interjazz fesztivál az idén csakugyan meg­érdemelte a nemzetközi jelzőt, hi­szen a két nap alatt csak egy hazai együttes mutatkozott be a Vörösmarty Színház közönsé­gének. SUPERTRIÓ néven a ná­lunk is ismert Vukán György (zongora), Berkes Balázs (bőgő) és a hozzájuk csatlakozott Kősze­gi Imre (dobos) lépett fel. Énekes szólistaként Bontovics Kati köz­reműködése színesebbé tette az átgondolt, újszerüen megkompo­nált muzsikát, zenéjükben megfi­gyelhető volt a soul és a jazz-rock számos eleme is. A szovjet ALLEGRO együttes jazz-rock zenéjét a bratislavai jazz napokról ismerhetjük. Utána Jirí Stivín mutatkozott be, aki nem kis meglepetésre Szabados György zongoristával lépett fel, tovább gyarapítva kétszemélyes fellépé­seinek számát. Kiváló dzsessz- zenészünk tavaly, az újvidéki dzsessz-napokon ismerkedett meg Szabados Györgyei, és - mint maga be is vallotta - na­gyon közel állónak érezte a ma­gyar muzsikus zenei felfogását, így egyeztek meg egy közös fellé­pésben. A közönség tehát premi­ert is láthatott, az egyórás koncert nagy élvezetet jelentett mindenki számára. Fellépésük elején mint­ha keresték is volna egymást, hi­szen közösen csak pár nappal előtte gyakoroltak, belelendülésük után azonban színvonalas, ötle­tekben gazdag, kalandozásokra hajlamos dzsessz-muzsikát pro­dukáltak. Tavaszi capriccio című tizenhat perces közös szerzemé­nyük osztatlan elismerést aratott a hallgatóság körében. Az első nap csúcsélményének ígérkezett a TOTO BLANKE ’S ELECTRIC CIRCUS bemutatko­zása. Az együttesben felléptek, a számunkra ismertebbek közül, Toto Blanke és Ľubomír Dašek gitárosok, a külföldön játszó Laka­tos Antal szakszofonos és Char­lie Mariano, a kevéssé ismert, kitűnő amerikai klarinétos. A kü­lönben hét tagból álló zenekar stí­lusa - talán a két gitár alkalmazá­sa és az amerikai muzsikus medi- tativ hangulatú játéka által - eltért a korábbi dzsessz-rock stílusuktól és inkább elmélkedő, lágyabb kompozíciókkal lepte meg a hall­gatókat. A második nap nagy várakozá­sait, azt hiszem, teljes mértékben kielégítette az amerikai ART EN- SANBLE OF CHICAGO zenekar. Ez az öttagú együttes nálunk még nem járt, Magyarországon is első alkalommal lépett fel. Muzsikája ötvözet: a keleti (indiai) hangvétel ugyanúgy megtalálható játékában, mint az amerikai és afrikai zenei hagyomány. Vállalkozásuk, egyé­niségük (a színpadra különböző álarcokban és jelmezekben léptek fel) óriási élmény volt mindazok számára, akik szeretik a tartal­mas, expressziv, tökéletességre törekvő dzsesszmuzsikát. összegezve a látottakat és hal­lottakat elmondhatjuk: az idei Szé­kesfehérvári fesztiválon - viszony­lag rövid időn belül - több zenei stílust és irányzatot ismerhetett meg a hálás közönség. A hasonló fesztiválokra jellemző átlagot azonban csak a Stivin-Szabados duó haladta meg és - természete­sen - a többiek közül magasan kiemelkedő amerikai együttes. ZAKHAR BERTALAN ÚJSÍJ 4 1984. VII. 9. P| Madaras papírkép

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents