Új Szó, 1984. július (37. évfolyam, 154-179. szám)
1984-07-28 / 177. szám, szombat
A Szlovák Nemzeti Felkelésnek, a nemzeti felszabadító harc betetőzésének és Csehszlovákia szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordulója ŕ (szú 3 1984. VII. 28. írta: Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a CSSZSZK elnöke A Béke és Szocializmus, a kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóirata augusztusi számában közli Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének cikkét a közelgő jelentős évfordulókról. Az alábbiakban a cikk teljes szövegét közöljük. Közeledik a fasizmus legyőzésének s a második világháború befejezésének 40. évfordulója. A történelemnek ez a legnagyobb és legkegyetlenebb háborúja, amelyet az imperialista hatalmak kíméletlen versengése és szovjet- ellenessége idézett elő, határtalan szenvedést és veszteségeket okozott az emberiségnek. A hitle- rista Németország és szövetségesei által elindított agresszió számos állam szabadságának, függetlenségének és önállóságának felszámolásához vezetett, egyedülálló terrort, egész nemzetek jogainak eltiprását és leigázását hozta magával. A legreakciósabb erők fölött aratott győzelem - amely az államok és nemzetek széles fasisztaellenes koalíciójának eredménye volt, óriási erőfeszítéseket, hatalmas források felhasználását követelte meg. A fasizmus legyőzésében döntő szerepe volt a Szovjetuniónak. A világ első szocialista állama vállalta magára a háború legnagyobb terhét, a legnagyobb áldozatokat hozta a győzelemért. A nemzetek a függetlenségért és szabadságért folytatott harcukban erőt merítettek a szovjet nép hősi küzdelméből. A Szovjetunió nehéz próbát állt ki, ennek során megmutatkozott a szocialista társadalmi rendszer és a marxizmús-leni- nizmus eszméinek legyőzhetetlen ereje, örök történelmi érdeme, hogy megmentette az emberi civilizációt a fasiszta barbárság elöl. A második világháború eredményei a kapitalizmus általános válsága elmélyülésének újabb szakaszát jelentették. A nemzetek antifasiszta küzdelmének - amely a néptömegek számára óriási politikai iskolát jelentett - mélyen demokratikus, népi és imperialistaellenes jellege volt. A háborús események leleplezték az imperializmus valódi arculatát. A szocializmus eszméi egyre mélyebb gyökereket eresztettek az emberek tudatában, arra vágytak, hogy a háború után haladó szellemben rendezzék a viszonyokat. Az egyes országokban, de nemzetközi viszonylatban is megváltoztak az osztályerőviszonyok. A negyvenes években számos európai és ázsiai országban a nemzeti felszabadító harc társadalmi forradalmakba torkollott. Ezeknek a forradalmaknak a győzelme az új társadalom építésének, a szocialista világrendszer formálásának kezdetét jelentette. A háború utáni években a nemzeteknek a fasizmus ellen folytatott küzdelme által megkezdett forradalmi változások tovább mélyültek. Tovább fejlődtek és más területekre is kiterjedtek. A szocialista világrendszer, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta a forradalmi fejlődés legnagyobb vívmánya, hatalmas erővé növekedett. A társadalmi haladás fő támaszát jelenti, korunk legdinamikusabban fejlődő gazdasági és politikai ereje, a béke és a nemzetek biztonságának szilárd záloga. Megkezdődött a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom hatalmas fellendülése. A nemzeti felszabadító erők fellépése Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országaiban fokozatosan a gyarmati rendszer felbomlásához, gyakorlatilag megszüntetéséhez vezetett. Számos új állam keletkezett, amelyek politikai és gazdasági függetlenségük megszilárdítására törekednek. Egyesek közülük a szocialista irányvonalat választották. Az imperializmus uralma lényegesen leszűkült. A második világháború és a nemzeti felszabadító harc eredményei korunkat is tartósan befolyásolják. A reakciós imperialista körök nem akarnak beletörődni a szocializmus, a demokrácia és a haladás javára végbement mélyreható változásokba. A 40. évfordulóval kapcsolatban a mai éles ideológiai harc előterébe kerülnek a második világháború kitörésének okai, a háború jellege, lefolyása és eredményei. A kommunizmus elleni kereszteshadjárat keretében, amelyet mindenekelőtt az amerikai kormányzat indított el, a burzsoá propaganda fel akarja menteni az imperializmost a háborús tűzvész keletkezésének, sokmillió áldozatának felelőssége alól, el akarják ferdíteni a nemzetek szabadságért és haladásért folytatott harcának értelmét, el akarják kendőzni a Szovjetunió döntő szerepét a nácizmus leküzdésében, s tagadni akarják a néptömegek forradalmi küzdelmének elvi jelentőségét Közép- és Délkelet-Európa államaiban. A haladó, demokratikus erők közös nagy feladata megvédeni a történelmi igazságot, tanulmányozni és általánosítani a fasizmus elleni harc tapasztalatait, tanulságot merítve belőlük a mai harcok számára és átadni ezt a drágán megfizetett tanulságot a következő nemzedékeknek. Különösen ma, az atomkorszakban arra kötelezi a nemzeteket a nácizmus leküzdéséért hozott óriási áldozatok emléke, hogy az új háború veszélyének elhárítása érdekében még szorosabbra zárják egységüket a békéért, az imperialista reakciós körök agresszív világuralmi terveinek meghiúsításáért folytatott harcban. A második világháború tanulsága figyelmeztetés mindazoknak, akik újra akarják éleszteni a revansizmust és kétségbe vonják a háború utáni európai rendezést, amely pedig földrészünkön a béke döntő alapja. A fasizmus fölött aratott győzelem 40. évfordulójának jelentősége és értelme rendkívül időszerű a nemzetközi kommunista, demokratikus és nemzeti felszabadító mozgalom, a nemzetközi békéért és haladásért folytatott harc számára. Ennek szellemében értékeljük Csehszlovákia Kommunista Pártjának és az egész csehszlovák népnek ezt a történelmi jelentőségű évfordulóját. A párt a fegyveres népi felkelés előkészítésének élén A szocialista Csehszlovákia ezekben a napokban emlékezik meg a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulójáról. A felkelés keletkezése, lefolyása és eredményei elválaszthatatlanul összekapcsolódnak a csehszlovák nép nemzeti felszabadító mozgalmának előző alakulásával, az egész fasisztaellenes harccal, a szovjet nép hősi harcával a Nagy Honvédő Háborúban és a szovjet hadsereg felszabadító küldetésével. A szovjet fegyveres erők sztálingrádi és kurszki, történelmi jelentőségű győzelmei eredményeként alapvető fordulat állt be a második világháború eseményeiben. 1944-ben folytatódott a szovjet fegyveres erők hatalmas támadása a hitlerista háborús gépezet ellen. A támadások csapásai eredményeként megingott a fasizmus európai uralma és ezzel együtt a megszállt országokban a kollaboráns rendszerek uralma is. Megkezdődött a végelszámolás a nácizmussal. Ehhez hozzájárult, hogy Nyugat-Európában 1944 júniusában megnyitották a már régen halogatott második frontot, ami azonban nem változtatja meg azt a tényt, hogy a háború végkifejletéről a szovjet hadsereg döntött. A történelmi szakirodalom már számos megcáfolhatatlan bizonyítékot sorolt fel erről. Azok a kísérletek, hogy az invázió évfordulóját a kommunistaellenes propagada céljaira használják fel, ellentétben állnak a történelmi igazsággal. A Szovjetunió nemzeteinek bátor harca, a kommunisták következetessége és hősiessége az ellenálló mozgalomban, növelte a kommunista pártok tekintélyét, fokozta a munkásosztály és a néptömegek forradalmi akaratát. A fasisztaellenes ellenállás a háború zárószakaszában egyre nyilvánvalóbban összekapcsolódott a felszabadított nemzetek háború utáni életének igazságosabb elrendezéséért folytatott küzdelemmel. Az európai nemzeteknek a nácizmus ellen folytatott harcában jelentős szerepe volt a csehszlovák nép nemzeti felszabadító küzdelmének. Csehszlovákia nemzetei, amelyek a náci agresszió első áldozatai között szerepeltek, sohasem törődtek bele a fasiszta leigázásba és a kezdet kezdetétől határozott, sok áldozatot követelő harcot folytattak a nemzeti szabadság és az állami függetlenség felújításáért. A müncheni árulás, majd az államönállóság felszámolása az uralkodó cseh burzsoázia politikai koncepciójának és a nyugati hatalmakra irányuló politikájának csődjét jelentette. A nyugati hatalmak nemzeteink válsága pillanatában szovjetellenes terveik érdekében feláldozták Csehszlovákiát Hitlernek. A munkásosztály és fokozatosan egyre szélesebb rétegek a saját tapasztalataik alapján győződtek meg arról, hogy a burzsoázia kudarcot vallott az alapvető nemzeti érdekek szavatolása során, ugyanúgy, mint azelőtt az ország társadalmi és gazdasági fejlesztésében. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy szükségszerűen új politikai irányvonalat kell kidolgozni, új módon kell megoldani a nemzetiségi és társadalmi kérdéseket. A burzsoázia lejáratta magát a nemzeti és állami érdekek védelme során azáltal is, hogy nagyrésze nyíltan együttműködött a megszállókkal. Egy másik része, amely a nyugati hatalmakra támaszkodott - központja Londonban volt - arra törekedett, hogy a csehszlovák államot a müncheni diktátum előtti formájában újítsa fel. Ez utóbbi része a hazai ellenálló mozgalomban még bizonyos befolyást gyakorolt. Nemzeteink politikai vezetésében a fasizmus ellen és a nemzeti felszabadulásért folytatott harc folyamán alapvető változás ment végbe. A munkásosztály került az élre. Csehszlovákia Kommunista Pártja - irányító központja a CSKP Moszkvában székelő külföldi vezetősége volt, élén Klement Gott- walddal - mint élcsapat a köztársaság védelmében és a megszállók elleni harcban érvényesített elvi politikája eredményeként a nemzeti ellenállás elismert és döntő politikai erejévé vált. A nácizmus uralma elleni küzdelemben figyelembe kellett venni az eltérő feltételeket, az ellenállás megfelelő taktikáját és az illegális tevékenység megfelelő formáit kellett választani. A nácizmus uralma a megbontott Csehszlovákiában a cseh országrészekben nyílt terrorista rendszer formájában valósult meg, míg Szlovákiában a vazallusi klerikális-fasiszta rendszer révén. Az egységes stratégia megvalósítása során két önálló pártvezetóség alakult ki. 1939 májusában megalakult Szlovákia Kommunista Pártja. Az illegális központi vezetőségek a terror és az üldöztetés nagyon bonyolult feltételei között dolgoztak. A cseh országrészekben és Szlovákiában is több vezetőséget felszámoltak, de a párt mindig képes volt arra, hogy új vezetőséget alakítson. Szlovákiában meggyorsította a klerikális-fasiszta rendszer bomlását a szovjet hadsereg közeledése. A Szovjetunió példája, a közeledő győzelem távlata és a növekvő elnyomás az ellenállás fokozására, a partizánmozgalom kibontakoztatására késztette a néptömegeket. E külső és belső tényezők hatására Szlovákiában forradalmi helyzet alakult ki. 1943 augusztus elején megalakult az SZLKP V. illegális vezetősége. Ez a vezetőség az osztály- és társadalmi erőviszonyok, a tömegek harci eltökéltségének és öntudatának helyes felbecsülése alapján úgy döntött, hogy megkezdi a nemzeti fegyveres felkelés előkészítését. A felkelés előkészítése megkövetelte: a figyelmet mindenekelőtt arra összpontosítsák, hogy az illegális feltételek között szilárd, egységes, akcióképes szlovákiai pártszervezet működjön, amely irányítani és szervezni tudja a népet a forradalmi küzdelemben. E követelmény teljesítése döntő tényező lett a felkelés eredményességében. Az SZLKP vezetősége a felkelés programjának kidolgozásakor abból indult ki, hogy időszerűek a demokratikus és nem a szocialista jellegű feladatok voltak. Az SZLKP vezetősége ebben a szellemben arra törekedett, hogy az adott feltételek között alkotóan érvényesítsék a demokratikus és a szocialista forradalom dialektikus viszonyára vonatkozó lenini gondolatokat, azt a lenini tanítást, miszerint a politikai szabadságért és a demokratikus köztársaságért folytatott küzdelem a burzsoá rendszert megdöntő társadalmi forradalom egyik szükségszerű szakasza. A felkelés előkészítésének központi gondolata volt, hogy össze kell kapcsolni a Csehszlovákia állami önállóságáért és függetlenségéért folytatott küzdelmet a munkásosztály és a széles néptömegek igazságos, társadalmi és nemzeti követelményeiért folytatott küzdelemmel. Az előkészítést e célok szempontjából kezdettől úgy értelmezték, hogy nem lehet szó csupán katonai akcióról, hanem a felfegyverzett nép tömeges forradalmi fellépéséről. Ebből a programból kiindulva az SZLKP kezdeményezésére fokozatosan kialakult a széles, fasisztaellenes front, mint a nemzeti felszabaduláshoz hozzájárulni akaró társadalmi erők szövetségének politikai megnyilvánulása. A front részévé váltak a burzsoá ellenállás azon csoportjai is, amelyek tudatosították a fasizmus leküzdésének szükségszerűségét, részt akartak vállalni a csehszlovák állam felújításában, uralkodó helyzetet biztosítva maguknak. Az ily módon kialakuló nemzeti frontban a demokratikus, a fasisztaellenes és a hazafias erők tömörültek, amelyek tekintet nélkül az ideológiai vagy más eltérésekre, közös harcba léptek a náci uralom megdöntéséért. 1943 decemberében megalakult az illegális Szlovák Nemzeti Tanács, mint az ellenállás nemzeti egységes szerve, amelyben az SZLKP-val együtt az összes ellenállási irányzat képviselve volt. Jóváhagyta a nemzeti felkelés kommunisták által kidolgozott programját. Ezt a programot keletkezésének időpontja szerint Karácsonyi Egyezményként ismeri a történelem. Ebben a Szlovák Nemzeti Tanács kifejezte azt az elhatározását, hogy fegyveres erővel számolja fel a klerikálisfasiszta szlovák államot és új politikái, társadalmi és nemzetiségi alapokon újítja fel a csehszlovák köztársaságot, mint a csehek és a szlovákok közös államát, amely mentes lesz a müncheni diktátum előtti kapitalista Csehszlovákia hibáitól és tévedéseitől. Ebből az elhatározásból következett az a történelmi szükségszerűség, hogy a cseh és a szlovák nemzet létérdekeit és Csehszlovákia jövőjét a Szovjetunióval való szövetség és baráti kapcsolatok szavatolják. A Szlovák Nemzeti Tanács programjának alapvető céljai kifejezték a nép jogos követeléseit és szükségleteit, nemzeti és társadalmi vágyait. A Karácsonyi Egyezménynek óriási szerepe volt a néptömegek egyesítésében, harci mozgósításában és azon eltökéltségének megszilárdításában, hogy harcolni akart a legnagyobb áldozatok árán is az új, méltó életért a felszabadított hazában. A Szlovák Nemzeti Felkelés szempontjából kulcsfontosságú jelentősége volt annak, hogy a kommunisták érdemeként idejében sikerült kialakítani a nép fegyveres csoportjait,a tömeges partizánmozgalmat és megnyerni a klerikális-fasiszta rendszer hadseregének nagyobb részét a nemzeti fegyveres felkelés támogatására. A klerikális-fasiszta rendszer hadseregében túlsúlyba kerültek az antifasiszta hazafias erők. A felkelés és a nemzeti felszabadító küzdelem vezetése szempontjából rendkívül fontos volt, hogy már az előkészítés során megalakultak az illegális forradalmi nemzeti bizottságok, mint a forradalom és a népi hatalom szervei. A hábori utáni forradalmi változások folyamatában a nemzeti bizottságok jelentős társadalmi erőt képviseltek. Tartósan politikai rendszerünk szilárd részévé váltak. A szocialista állam szerveiként, valamint a szocialista demokrácia fejlesztése és a népi önkormányzat alapvető eszközeiként állandóan növekszik a szerepük. A Felkelés - a nemzeti és demokratikus forradalom kezdete Csehszlovákiában A nácizmus közeledő veresége és a nemzetek antifasiszta ellenállásában a forradalmi irányvonal erősödése következtében 1944 második felében sok országban a nemzeti felszabadító küzdelem fegyveres felkeléssé vált a ná- (Folytatás a 4. oldalon)
