Új Szó, 1984. július (37. évfolyam, 154-179. szám)
1984-07-26 / 175. szám, csütörtök
A színész és a néző aktív együttműködése Egy országos fesztivál tanulságai Mintegy a színházi évad befejezéseként rendezték meg Prešov- ban a fiatalok színháza fesztivált. Kilencedik alkalommal is főként rendezők, színészek, kritikusok ültek a nézőtéren, más érdeklődőknek már alig jutott hely. Nem véletlenül, hiszen ez a rendezvény elsősorban a színházakban tevékenykedő fiatalok helyzetét, művészi munkáját és jövőbeli perspektíváit hivatott számba venni. A fesztiválra 38 előadásból választották ki azt a tizenegyet, amelyet Prešovban kellett volna látnunk. Sajnos végül is csupán tíz társulat mutatkozott be, mivel a trnavai Gyermek- és Ifjúsági Színház betegség miatt nem vehetett részt a seregszemlén. A válogató bizottság döntése ellen alapjában véve nem lehet mit felhozni, hiszen volt itt minden, ami a fiatalok színházára jellemző kell legyen - friss rendezői szemlélet, eredeti színészi és képzőművészeti felfogás, modern és ötletgazdag produkció. Rosszabb volt a helyzet a szó szoros értelmében vett „fiatalossággal“. Idén ebből mintha kevesebb lett volna, mert a tíz társulat közül igazában csupán egyetlen - a prágai Színház- művészeti Akadémia együttese - állt fiatalokból. A társulatok - különösen a rendezők és dramaturgok korát nézve - inkább a negyvenesek színházát képviselték. A fesztivál műsora természetesen igy is gazdag és eleven volt, hiszen esténként az utolsó előadás után az érdeklődők megvitatták mindazt, amit láttak. Ehhez kapcsolódott az a szakmai vita, amelynek bevezető előadásait A fiatalok részvétele a szlovákiai színművészet differenciálódásé - ban és A stúdiószínházak helyzete címmel Miloš Mistrík, illetve, Václav Königsmark tartották. A fesztivált a prágai Wolker Színház nyitotta meg P. Dostál és R. Pogoda Gaudeamus igitur című musicaljével, amelyről a vita során olykor ellentétes vélemények is elhangzottak. Voltak akik a lendületes, fiatalos stílust dicsérték, de kifogásolták a konvencionális megközelítést. Másoknak tetszett a protektorátus idején játszódó történet összekapcsolása a zenés műfajjal, amely így a korból közvetlen élményekkel nem rendelkező néző számára is közelinek tűnhetett fel. Másnap a nyitrai (Nitra) Bagar Színház mutatta be Saulius Salte- nis litván drámaíró Sicc, halál! című drámáját, valamint a prágai Divadlo na okraji Gogol Revizor című komédiáját. Míg az egyiket kedvezően fogadta a szakmai közönség (különösen Martin Kákoš rendezői munkáját értékelve), a másikat viharos vita követte. Ezt elsősorban az elutasítás jellemezte, amelyet Zdenék Potúžil rendezői felfogása, valamint az ebből eredő színészi játékstílus váltott ki. Sót, felmerültek a rendező és a dramaturg jogait vitató vélemények is. Az előadásban dominált a káosz, a zaj és a külsődleges színészi játék, feltéve, ha az eltúlzott gesztusokat, az elüvöltött dialógusokat még annak nevezhetjük. Az első sorokban ülők veszélyeztetve érezték magukat, míg a többiek a színészek biztonságát, épségét féltve nézték az előadást. Világosan érzékelhető volt a káosz szervezettsége, minden színész tudta, mit miért csinált, de Gogol intelligens és bölcs humora a felerősített naturalista „ötletek“ és az expresszivitás sodrásában elveszett. Innen vizsgálva, a Divadlo na okraji előadását nem lehet másnak, mint redukált, torzító és így sikertelen vállalkozásnak tekinteni. Természetesen szimpatikus az új módszerek keresése, de néha hasznosabb a régóta használt kerékpárt ismét összeszerelni, mint használhatatlanná nyomorítani. Nem volt kevésbé nyugtalan a harmadik nap szakmai vitája sem. A Hradec Králové-i Győzelmes Február Színház .A. Mitta, J. Dunszkij é$ V(. Frid Ragyogj, ragyogj csillagom címmel mutatta be a világhírű film forgatókönyvének színpadi változatát (nem először hazánkban). Ivó Krobot rendezői felfogásában másodlagos lett mindaz, ami ebben a történetben gondolatilag az előtérbe kívánkozik. Nagy közönségsikert aratott a Radošini Naiv Színház Fekete bárány című előadása, melyet Juraj Nvota rendezett. Ez az erkölcsükben elferdült emberekről szóló komikus „tanulmány“ egy kisiskola tanári szobájában játszódik. Nemcsak nevetésre ingerelt, hanem - ezt igazolta a felszabadult taps az egyes bíráló jeleneteket követően - gondolkodásra is serkentett. Tombolt a nézőtér, ezért sajnálom igazán, hogy nem figyeltem oda a teoretikusok esti eszmefuttatásaira, amelyből az derült ki, hogy „már megbocsátassék, de mi bizonyára nem nevettünk!“. Tisztelet a kivételnek, mert többen vannak olyanok, akik tudják, hogy Stanislav Štepka (a darab szerzője) kiválóan ismeri a tömegpszichológiát, és képes arra, hogy az aktuális komikus elemekről a komédia komolyabb oldalára terelje a nézők figyelmét. A nap másik érdekes eseménye volt a prágai Színházművészeti Akadémia harmadikos babszakos hallgatóinak előadása Jan Schmid rendezésében, Syneková ugyanabból az emberi problémából indul ki: az élet értelmét kereső ember vágyai és a megvalósulásukhoz szükséges alkotó munka. Természetesen mindhárom együttes másképpen ragadta meg ezt a gondolati nyersanyagot. A Hanácke divadlo alapjában véve egy intim, filozofáló előadást hozott létre, amelyben Arnošt Gold- flamnak sikerült megkerülnie a túlzottan elvont metaforákat, és igy irányítani is tudta a nézők gondolatait és érzéseit. A brnói előadás rendezője, Peter Scherhaufer egyfajta „totális játékot" állított színpadra, amely a külsődleges és a belső színészi eszközök részleteire és a tőlük értelmileg elválaszthatatlan tudatos képzőművészeti megjelenítésre épült. Mindkét színház a színész és a néző aktív, gondolkodó együttműködésére alapozta produkcióit. Marlow Doktor Faustusát Jozef Bednárik (m. v.) rendezésében, az előbbi kettőtől eltérő tragikomikus előadásban láttuk. Az örökké kereső és tudás után vágyódó Faus- tust egy pszichiátriai intézetbe helyezte, s így aktualizálásra is lehetősége nyílott. A martiniak előadása a színészi játék, a rendezői Jelenet a brnói Divadlo na provázku A világ útvesztője című előadásból (Valadislav Vaňák felvétele) Elvarázsolt ökör című bábjátéka. A jó és a rossz harcára épülő klasszikus mese, mély értelmű szóbeli és mozgásbeli gegekkel gazdagítva, a közvetlen gyermeki tisztaság és játékosság jegyében a fesztivál műsorának kellemesen felfrissítő élménye volt. Az utolsó előtti napon láthattuk a prostéjovi Hanácke divadlo és a martini Szlovák Nemzeti Felkelés Színház előadásait. Az egyik Goldflam Az elveszett fiú visszatérése, a másik Marlow Doktor Fa- ustus című játékát mutatta be. Mindkettőhöz kapcsolódik a brnói Divadlo na provázku előadása, amely Komenský A világ útvesztője című művének alapján készült. Mindháromra jellemző a karakterisztikus színpadkép, a gazdag vizuális megjelenítőerő, s mindegyik elképzelés és a képzőművészeti megoldás szimbiózisára épült, bizonyítva az együttes értékeit és Bednárik invenciózusságát. A fesztivál méltó befejezése volt a prešovi Záborský Színház előadása. Ivan Bukovčan Kettős hurok című drámáját elsősorban a színészi kvalitásokra alapozva rendezte meg Eduard Gürtler. Mindent egybevetve: A fesztivál elérte célját, hiszen felhívta a figyelmet a színházainkban tevékenykedő fiatal művészek nem minden esetben kielégítő helyzetére. Elgondolkodtató, hogy a hetvenes években fiatalként indult, mára azonban egyre inkább a középgenerációt erősítő művészekhez nem zárkóztak még fel a fiatalabb generáció képviselői. ZITA SUJOVÁ LEMEZ Éjszaka és nappal A Csehszlovák Rádió brnói stúdiójának tánczenekara jelenleg hazánk, sót Európa egyik legjobb ilyen jellegű zenekara. Kiváló szólistáival egyik legszorgalmasabb tolmácsolója azoknak a könnyűzenei számoknak, melyek napjainkban vagy már régebben kerültek világszerte a sikerszámok listájára. A közelmúltban Night and Day címmel az OPUS gondozásában jelent meg lemezük, mely hat külföldi, hat hazai szerzeményt tartalmaz előadásukban. A Studio Brno az évek folyamán jellegzetes hangzást alakított ki, melyet a könnyúmuzsika kedvelői könnyen felismernek. Ez a jellegzetes hangzás az új lemez 12 számának előadására is jellemző. A világszámok közül megtaláljuk a lemezen A. C. Jolim Desafinado, R. Bowling Lucille, D. Pace-Pan- ceri Si, C. Porter Night and Day, Blackboum-Suessdorf Moonlight in Vermont, B. Bacharach What's New Pussycat című szerzeményét. A hazai szerzők névsora: I. Horváth, K. Elbert, P. Zelenay, A. Brezinský, Al. Lieskovský és G. Dusík. Nemcsak a nagyszerű zenekar és a kiváló karmester (Jirí Hudec), hanem a közreműködő Hnilička- vokálegyüttes és a hangszeres szólisták (R. Tauber - gitár, L. Pleva - szájharmonika, M. Hanák - zongora, B. Štourač és J. Hnilička - trombita, J. Prehnal és M. Bártek - harsona) is nagy mértékben hozzájárulnak a lemez sikeréhez, hiszen valamennyien igazi mesterei hangszereiknek. Az interpretálás színvonalát emeli a leleményes és szellemes hang- szerelés, amely egyébképt jellemző a Studio Brno szinte valameny- nyi számára. SÁGI TÓTH TIBOR Nemcsak szép dalok gyűjteménye Több mint fél évszázad telt el azóta, hogy Bartók Béla mintegy 10 000 összegyűjtött népdalt elemezve, megírta mindazt, ami a magyar népdalra jellemző. Kodály Zoltán A magyar népzene című tanulmánya is közel ötven évvel ezelőtt jelent meg. Azóta a népzenekutatás, főleg a felszabadulás után, Kodály Zoltán irányításával, további sikereket ért el, nemcsak a népzenei gyűjtőmunka, hanem az összehasonlító folklór, valamint a népzenei anyag zenetörténeti kutatásainak területén is. Ennek eredményeképpen jelent meg 1981-ben Vargyas Lajos A magyarság népzenéje című összefoglaló műve. Az idén újabb jelentős publikációval gazdagodott a népzenét és a magyar zenei hagyományt népszerűsítő irodalmunk. Címe A magyar dal könyve, szerzője Dobszay László (Zeneműkiadó, Budapest 1984). A több mint 600 dallamtípust közreadó antológia Kodály Iskolai énekgyűjteményéhez hasonlóan átfogó képet kíván adni dalkincsünkről. A szerző könyvének bevezetőjében így vall elképzeléseiről: ,,Az utolsó olyan antologikus összeállítás. mely a magyar dalkultúra egészéről akart képet adni: a közel negyven éve megjelent »lskolai énekgyűjtemény‘<. Azóta a dalkincs több évtizedes kutatása jelentős gazdagodást hozott Indokolt tehát egy olyan új antológia kísérlete, mely nemcsak szép dalok gyűjteménye kíván lenni, hanem összképet is akar adni a magyar melosz (dallam, ének - a szerző megj.) fontos területeiről, ezek egymáshoz arányított jelentőségéről Bár az iskolának is szüksége van új alapgyűjteményre, de a nagyközönség is igényel egy ilyen eligazítást, sőt sokszor érezzük azt, hogy a külföld számára is képet kellene adni dallamkultúránkról. “ A gyűjtemény túlnőtt az eredetileg pedagógiai célokra épülő terveken, ilyenképpen szélesebb körben, az iskolában és az iskolán kívül egyaránt hatóképes antológia látott napvilágot. A szerző, Dobszay László, zenetörténész, népzenekutató, az MTA Zenetudományi Intézetének munkatársa, a Zeneművészeti Főiskola tanára. Zenepedagógiai tevékenysége és zenetörténeti kutatásai egyaránt jelentősek. Népdal- történeti és középkori magyar zenetörténeti témákkal foglalkozó cikkein kívül 1976-ban jelent meg A -16-17. századi dallamok a népi emlékezetben című könyve (társszerzők Szendrei Janka és Ra- jeczky Benjámin), amelyben a nép ajkán élő régi dallamokat hasonlítja össze, az írásos hagyományban megmaradt, kódexekben fellelhető dallamokkal. Munkássága révén a magyarországi gregorián ének nemcsak írásban, hanem hanglemezen, hangzó anyagként is hozzáférhetővé vált a nagyközönség számára. így természetes, hogy Dobszay László könyve egyformán tartalmazza a népzenei hagyományunkban megtalálható keleti örökséget, az európai örökséget, a szomszéd népek népzenéjének hatása nyomán keletkezett dallamokat, valamint a népzenére mindenkor ható műzenei elemekből építkező dallamokat. A dallamanyag elrendezése, csoportosítása eleinte meglepő és a hasonló kiadványokhoz viszonyítva merőben más. Ugyanis a szerző a fejezetek kialakítása során nem a megszokott zenei rendet választotta alapul. A zenei anyagban nem különítette el (és nem is emelte ki) a tisztán népi, tehát bartóki értelemben vett parasztzenét a tágabb értelemben vett népzenétől, vagy félnépi dallamoktól; így új műfaji csoportosítást alakított ki. Ezek szerint a könyv a következő fejezetekre oszlik: Népi gyermekjátékok, mondókák (Borsai Ilona munkája); Párosítók; Tréfás és gúnyos dalok; Táncnóták; Ivónóták; „Életképek“; Balladák; Szerelmi dalok; Búcsúzó és búj- dosó dalok; Keservesek; Jaj-nóták; Pásztor, betyár és rabnóták: Katonadalok; Kalendáriumi szokásokhoz kötődő dallamok; Névnapköszöntők; Lakodalmi dalok; Halállal kapcsolatos dallamok; Magyar zenetörténeti dallamok. Idézzük újból Dobszay László szavait: ,,A kötet rendeltetését művelődési funkcióját figyelembe véve azt láttuk legjobbnak, ha a zene szervesebben beilleszkedik a diák vagy felnőtt olvasó műveltség-képébe. Egy kiragadott versszakkal énekelt, gyakorlás céljára ismételgetett dallam üressé, használat után eldobhatóvá válhat. Úgy éreztük, egy kombinált műfaji-szokásrendi-történeti elrendezés - olyan tehát, mely a szöveget is figyelembe veszi -, támadható pontjai ellenére közelebb hozhatja a dallamokat az olvasó ismereteihez, tapasztalataihoz, értelmi-érzelmi világához. Nem egyszerűen szövegrendről van szó, főként nem a múlt századi népdalkiadványok módján. Inkább műfajok, jellegzetes szituációk, zenei kifejezésmódok, századokon át örökölt témák, drámai helyzetek, játékok, rítusok idéződnek föl egy-egy típusnál, s ezek sokszor meghatározott zenei stílushoz is kapcsolódnak (vagy legalábbis más stílusokat kizárnak), sót történeti meghatározottságot is hordoznak.“ A szerző az antológiában az egyes fejezeteken belül mindig szem előtt tartja a pedagógiai elveket, sőt egyes fejezetekben a zenei rendet is. Egyébként a kötet végén, a földrajzi tájékoztatón és a jegyzeteken kívül zenei mutatókat (szótagszám- és kadencia záróhang) mutatót is találunk. A gyűjtemény nagy pozitívuma az a törekvés, hogy a magyar dallamosság valamennyi jelentős, értékes rétegből ízelítőt ad, s egyben összképet. Az is rendkívül szimpatikus, hogy a gyűjteménybe zenén kívüli, de művelődésünkre nagyon is jellemző tények, a magyar dal irodalmi vonatkozásai is helyet kaptak. És közli a szerző egy-egy dallamtípus legjellemzőbb változatait. Az antológia olvashatóságát segíti, hogy Dobszay László a dallamokkal kapcsolatos szokások leírását, a történeti vonatkozásaikat közvetlenül a dallam után adja közre. így nem kell ezeket a jegyzetekben keresni. Dalkincsünket tartalmazó antológia végső célja az lenne, hogy minden tanuló és dalt kedvelő felnőtt kezében ott legyen, ugyanúgy, mint egy jó irodalmi antológia, s ahogy azt a szerző is kívánja: ,,... az iskolából kikerülve is magával vigye, könyvespolcára helyezze, szívesen kinyissa, énekelje (közösségben is) ezt a gyűjteményt. “ ÁG TIBOR új szjá 6 1984. VII. 26. Kocsis Ernő: Aratás
