Új Szó, 1984. július (37. évfolyam, 154-179. szám)
1984-07-23 / 172. szám, hétfő
Bábozó óvodások Gombaszög volt a fő cél, de Eger is szóba került, át lehetne ruccanni a határon, szétnézni a híres városban. Aztán elvetették a javaslatot, mondván, a kétnapos programba nem fér bele Eger, ha látni akarnak valamit Gombaszögból; másrészt meg hazai tájakon is vannak még plyan nevezetes helyek - sőt! melyeket még nem ismernek, melyeket érdemes fölkeresni, akár mindjárt útközben, vagy majd Gombaszög környékén. Ebben maradtak. A kulturális ünnepségek első napjának hajnalán, ahogy tervezték, elindult az autóbusz - a Csallóközből, egészen pontosan, Nagymegyerről (Čalovo) - kelet felé, három szervezetnek, a CSEMADOK és a kertbarátok helyi szervezetének, valamint a Jedno- tának a tagjaival. Néhány óra múlván megálltak Alsósztregován (Dolná Strehová), ahol megkoszorúzták a Madách-emlékművet; a kastélybe nem juthattak be, bármennyire is szerettek volna, mivelhogy zárva volt. Hamarosan gömöri tájakon át futott a busz, és csak Šafárikovóban állt meg. A város fürdőjében elszállásolták magukat a hangulatos kirándulás résztvevői, aztán irány Gombaszög, ahol élvezetes délutánt töltöttek el. Másnap reggel Krasz- nahorka várába indultak, találkozni régmúlt időkkel a szép, napfényes időben. Aztán ismét Gombaszög- a műsor, a barlang, a rengeteg ember, no és hát a frissítők természetesen. Éjszakai órákban érkeztek haza, Nagymegyerre- mindnyájan elégedetten, idősebbek és fiatalok egyaránt. De különösen azok, akik nemhogy Alsósztregován meg Krasznahorkán nem jártak még, de Gombaszögön sem, ahol többen régen látott ismerősökkel, egykori barátokkal is találkoztak. Ezt az itt távirati stílusban ismertetett gombaszögi utat nyugodtan nevezhetjük - honismereti kirándulásnak, melyből több kellene. Gyakrabban kellene szervezni ilyet mindenütt, elsősorban önismeretünket gyarapítandó. Mennyi történelmi és emlékhely csak a szülőföldünkön is, közvetlen közelünkben, melyekről alig van vagy egyáltalán nincs tudásunk.?! Melyeket nemcsak illenék, hanem szükséges is lenne ismernünk. Egy ilyen kirándulás, amellett, hogy élmények forrása, észrevétlenül tanít. És ami nem mellékes szempont manapság: nem is kerül olyan sokba, különösen ha több szervezet fog össze. -bor Gombaszög ’84 Jelenet a gortvai Barkóca műsorából Gombaszögön is sikert aratott a kassai (Košice) Új Nemzedék... ... és egy újabb, azaz ifjabb nemzedék táncos képviselői is, az ekeli (Okoličná na Ostrove) lányok és fiúk Kirándulás — honismeret A somorjai (Šamorín) Csalló és közönsége - napfényben Itt pedig a zárókép egyik pillanata A Dunamenti Tavasz gyermekfesztivál érdekes színfoltja minden esztendőben - a pedagógiai bábjáték. Általában kevesebb szó esik róla, mint a szemle fő műsorairól, ezért talán nem lesz haszontalan visszatérnünk a rendezvényre, melyen - óvónők és óvodások előtt - négy bábjátszó csoport mutatkozott be a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásból. Az előadások itt elsősorban az óvónők számára fontosak, akiknek feladata a gyermek sokoldalú fejlesztése. A bábozás pedig köztudottan nagyon hatékonyan hozzájárul az erkölcsi-esztétikai neveléshez, és mint játék: jelentős szerepe van a lelki élet alakításában, bizonyos feszültségek föloldásában. Segíti a gyermeket szűkebb és tágabb környezetének a megismerésében; ötleteket kínál, gazdagítja képzeletvilágát; ok-okozati összefüggésekre döbbent rá. A pedógógiai bábjátékból ezúttal is nemcsak a bábozó gyerekek, hanem a négy óvoda pedagógusai is kitűnőre vizsgáztak, jóllehet ez számunkra (is) többletmunka. Csak azok az óvónők vállalják, akik igazán szívügyüknek tekintik a rájuk bízott gyermekek fejlődését. 'Elek Ilona dunaszerdahelyi óvónő esztétikus kesztyűbábokkal mutatta be, hogyan mozog a bábu (röpköd a kismadár), egyáltalán, hogyan kell elkezdeni a bábozást. Egyszerű eszközökkel, kidolgozott mozdulatokkal, érthetően jelenített meg bizonyos mozzanatokat, ötletesen és változatos formákban irányította a tucatnyi óvodás munBossa nova Tomáš Seidmann a Bratislavai Rádió Tánczenekarának kiváló tehetségű zongoraszólistája, akinek nagyszerű interpretáló képességéről számos alkalommal meggyőződhettünk, nemcsak hangversenyein, hanem lemezein is. Bossa nova címmel nemrégiben jelent meg újabb lemeze, amely világszámokból és hazai szerzők számaiból készült összeállítással kedveskedik a dallamos muzsika kedvelőinek. Tomáš Seidmann az új lemezén is bizonyítja, hogy kiváló zongoraszólista. A Bratislavai Rádió Tánczenekara, Vieroslav Matušík vezetésével teljes mértékben segíti a szólista összes művészi erényeinek érvényesülését. A szólista és a zenekar kiegészítik egymást, együttes produkciójuk kidomborítja az egyes számok minden szépségét. Seidmann zongorajátékának virtuozitása nem abban nyilvánul meg, hogy valami szokatlant, rendkívülit produkál. Azért virtuóz ő, mert mértéktartó, játékmódja egyszerű, de nem egyhangú. Kitünően érzi, miként kell a szólista játékának élménytadóan beilleszkednie a zenekari produkció egészébe, mikor kell szerényen „visz- szavonulnia“, hogy a vonósok vagy a fúvósok fortissimójának izzása kifejezőbbé, hatásosabbá tegye a szólót, a zenei mondanivaló egészéhez való alkalmazkodását. káját; közben dicsért, de a bakikra is fölhívta a gyerekek figyelmét. Tanítványai érzékletesen mutatták be például, hogyan járnak a különböző élőlények, miközben hanggal is kísérték a mozdulatokat. A gabčikovói óvodások először vettek részt a rendezvényen, melyen a Mit ásol, róka? című műsort mutatták be - sikerrel. Nemcsak a bábukat mozgató gyerekek játszottak, hanem a közönség is, izgult és figyelmeztetett, ha közeledett a róka. Csörgő Mária elérte, hogy a gyerekek szabadon játszottak, teljesen hatalmába kerítette őket a játék varázsa. A sikerhez az is hozzájárult, hogy a rendező igazi bábszínházi hangulatot teremtett. Szép és fegyelmezett volt a csallóközcsütörtöki (Štvrtok na Ostrove) óvodások műsora. Szépen énekeltek, érthetően tagolták a szöveget. A lovagoló fiúk, a játszadozó kislányok bájosak voltak. Feketevízi Mária igényes jelenetek sorát tanította be velük, az önfeledt játékból a tudatos bábmozgatásig vezette el a gyerekeket. A somorjai (šamorín) óvodások bemutatója egyszerre volt mese és folklór. Valocsay Franciska mindent tud a síkbábukról, illetve mozgatásukról, és tudását sikeresen adta át tanítványainak. A tizenkét gyerek szép beszéde, csengő éneke, fegyelmezett játéka nagy élményt nyújtott. A különböző mondókák, csúfolódók, előadásával mindazt bemutatták, amit az évek során megtanultak az óvodában. A rendező a nehezebbik utat választotta, nem titkolt = KÉT LEMEZ= Csak .dicsérni lehet a lemez dramaturgiáját. A tizennégy szám közt olyan világszámokkal is találkozunk, mint amilyenek például L. Bonfa Orfeo negro, A. C. Jobim Girl from Ipanema, C. Velasquez Besame mucho című szerzeménye, de szép számmal találunk az előadott számok közt olyan szerzeményeket is, melyeknek szerzői ismert hazai zeneszerzők (Lieskovský, Matušík, Zelenay). Tomáš Seidmann, aki nem csupán interpretáló művész, hanem zeneszerző is, három saját szerzeményét (Medúza, Rondonia, Áprilisi bossa nova) is bemutatja a lemezen, mely bizonyára egyaránt örömet szerez mind a tánczene, mind a diszkó- és a szórakoztató zene kedvelőinek. Ketten az úton A fenti címmel jelent meg Záray Márta és Vámosi János új nagylemeze a népszerű Favorit-lemezek sorozatban. Ez a Záray-Vámosi lemez is bizonyára sok örömet szerez a népszerű múvészházas- pár kedvelőinek. Egészében ugyanis kedvezően értékelhetjük, sok melodikus, jó ritmusú számot tartalmaz, érdekes és szellemes szöveggel. Némi dramaturgiai tévedésnek tartjuk azonban az olyan jellegű dalok beiktatását a remek számok közé, mint amilyenek a címadó Ketten az úton, a Csak így tovább, de részben nevelési céllal. Sok gyermeket vont be a játékba, hogy sokan juthassanak sikerélményhez. Jarábikné Trúchly Gabriella összekötő szövege színvonalasan foglalta keretbe a négy előadást. A pedagógiai bábjáték zárórészében szakemberek vezetésével közösen elemezték az egyes előadásokat, kiemelve a pozitívumokat, rámutatva a hibákra. Egyértelmű volt a vélemény, hogy az előadások mint művészi produkciók is megállták helyüket. Hosszú évek kemény munkájának eredménye ez természetesen. Ebből a munkából jelentős részt vállal a Dunaszerdahelyi Járási Népművelési Központ is; és segíti a bábozókat a járási nemzeti bizottság oktatási osztálya. Végezetül még annyit, hogy a rendezvényen jelen voltak a Hurbanovói Óvónői Szakközép- iskola diákjai is, igaz, csak néhányan. És jó lenne, ha ez a rendezvény országos méretűvé fejlődne, ha minden járásban hagyomány- nyá válnának az efféle pedagógiai bábjáték- bemutatók. TÖRÖK ZSUZSANNA a Tatabányai lány és a Bolyongok a város peremén is. Ezek a számok ugyanis nosztalgiájukkal, mondanivalójukkal akaratlanul is némileg önreklámozásként hatnak, amire véleményünk szerint a rokonszenves művészházaspárnak a legkevésbé sincs szüksége. Legjobb reklámjuk egyre inkább kiteljesedő tehetségük, kitűnő, mindig az adott dal hangulatához, mondanivalójához idomuló, senkit nem utánzó, tehát szuverén előadásmódjuk. Ugyanígy zavaróan hat az Aram Hacsaturjan Spartacus című balettje egyik részletének zenéjére komponált Onedin című szám is. Köztudott, hogy az Onedin- család angol tévéfilmsorozat nagy sikert aratott a közönség körében. A dinamikus és lágy lírai elemeket tartalmazó Hacsaturjan balettze- ne-részlet mint a film kísérőzenéje jól betöltötte funkcióját. Ehhez a melodikus balettmuzsi kához szöveget írni és népszerű dallá formálni azt - tévedés volt. Jobb lett volna kihagyni e számot (még akkor is, ha a lemezborító hátlapján levő fénykép igen attraktív Onedin-házaspárnak ábrázolja a rokonszenves Záray-Vámosi házaspárt). Akik ugyanis megvásároltuk a lemezt, nem Onedin kedvéért tettük, hanem azért, mert Záray Mártát és Vámosi Jánost, mindkettőjük művészetét, tehetségét kedveljük és nagyra becsüljük. SÁGI TÓTH TIBOR (Gyökeres György felvételei) DJ ST 4 1984. VII. 23.
