Új Szó, 1984. július (37. évfolyam, 154-179. szám)

1984-07-18 / 168. szám, szerda

Hagyományokat teremtettek RUHÁK KISFIÚKNAK ÉS KAMASZOKNAK A varrógépek zakatolása kihal- latszik az utcára, arról tanúskod­va, hogy bár itt a szabadságok ideje, a Ján Nálepka Ruhagyár svidníki üzemében szorgos mun­ka folyik. Folyamatos a termelés. Erről tanúskodnak Ladislav Kudel- ka mérnök, a gazdasági igazgató- helyettes szavai is:-Az utóbbi tíz évben a heti, a havi és az évi tervet mindig egyenletesen teljesítjük. Az előze­tes felmérések azt mutatják, hogy a megemelt féléves tervünket is túlteljesítettük. Erre büszkék lehetnek, annál is inkább, mivel ezen a vidéken a ru­haiparnak nincsenek hagyomá­nyai. A gyárban 1960-ban indult be a termelés, öt évvel később kialakult gyártási profiljuk, fiúruhá­kat készítenek kettőtől tizenhat éves korig. 1370 alkalmazottuk túlnyomó része nő. Az évi 218 millió korona értékű termelés egy­negyedét a szocialista és a kapita­lista országokba exportálják.- A takarékosság mellett előtér­be került a minőség, valamint az a követelmény, hogy a piacon mindig divatos áruval jelenjünk meg - folytatja az igazgatóhelyet­tes. - Például az idei brnói vásá­ron aranyéremmel kitüntetett fiú­ruhák sorozatgyártását már meg is kezdtük. Évente 340 féle árut gyártunk, vagyis minden nap mást és mást. Ez pedig jó szervező és irányító munkát kíván meg a gaz­dasági vezetőktől, a mesterektől. Mivel az üzem dolgozóinak túl­nyomó többsége nő, nem kis gon­dot okoz a munkaerővándorlás. Évente mintegy 350-en hagyják ott az üzemet, szülési szabadság­ra mennek, illetve más járásba költöznek, férjhezmenetelük után. Az anyáknak csupán kétharmada jön vissza dolgozni, jóllehet, az üzem vezetői mindent megtesz­nek azért, hogy a kisgyermekes anyáknak megfelelő munkakörül­ményeket biztosítsanak. Két évvel ezelőtt bővítették a gyermekintéz­ményeket, jelenleg 250 gyermekről tudnak gondoskodni. Két részle­gen egy műszakban kismamák dolgoznak. Az üzem 140 stabilizá­ciós lakással rendelkezik, és köl­csönt folyósít annak, aki egyénileg építkezik.- Középfokú szakmunkásképző intézetünkben közel ötszáz szak­munkástanulónk van - mondja Ján Hudák, az üzemi pártbizottság elnöke. - Az intézetből mintegy száz szakmunkás érkezik évente a termelőrészlegre. A betanított dolgozóknak is lehetőségük van arra, hogy megszerezzék a szak­munkásbizonyítványt, valamint ar­ra, hogy az esti tagozaton elvé­gezzék a szakközépiskolát. Ennek tudható be, hogy dolgozóink nyolcvan százaléka megfelelő szakmai végzettséggel rendel­kezik. A gyárban a nők sokáig nem vállaltak mesteri beosztást. Ma is csak hatan töltik be ezt a tisztsé­get az üzemben és nyolcán a szakmunkásképző intézetben. Ennek egyik oka, hogy a múltban a mester fizetése alacsonyabb volt, mint egy jó dolgozóé. Ezen változtattak, és így ma már, ha elvétve is, de előfordul, az asszo­nyok maguk kérik, hogy mesteri beosztást kapjanak.- A helyzetünkön sokat segített, hogy néhány évvel ezelőtt meg­kezdte a termelést az élelmiszer- ipari gépgyár helyi üzeme, ahol főleg férfiak részére van munkale­hetőség - jegyzi meg Ladislav Kudelka. - Ennek következtében nálunk is csökkent a munkaerő- vándorlás. Hogy a jövőben ezen a téren még jobbak legyenek az eredményeink, igyekszünk a két üzem szociális programját össze­hangolni. A fejlődés megköveteli a svidní­ki ruhagyártól is, hogy korszerűbb gépeket szerezzenek be. Új ener­getikai központ épül, s ha az elké­szül, az adminisztrációs épület, majd a szakmunkásképző intézet építése kerül sorra. Munkásszálló­jukat mintegy háromszázan vehe­tik igénybe. A Domaša víztározó közelében hetvenágyas üdülő­központjuk van, ezt is bővíteni szeretnék.- Az üzemünkben nagy jelentő­sége van a szocialista munkaver­senynek - mondja a pártalapszer­vezet elnöke. - A Kárpáton túli terület egyik hasonló jellegű üze­mével is versenyzünk, az első ne­gyedévben mi kerültünk ki győzte­sen; megkaptuk a vállalati igazga­tó vándorzászlaját. Néhány munkacsarnokba is be­nézünk. A gépek zajától az ember alig hallja saját szavát, de az itt dolgozók már megszokták ezt, a varrásra összpontosítanak, min­denki szorgalmasan dolgozik.- Teljesítménybérben dolgo­zunk - mondja az egyik asszony.- Az üzemünkben a havi átlagke­reset 2500 korona, de én megke­resem a 3000 koronát is. A munkaszalag végén a minő­ségi ellenőr minden darabot még egyszer átnéz, aztán a készáru a raktárba kerül, hogy mielőbb elinduljon az üzletekbe, a fogyasz­tókhoz.- Dolgozóink az SZNF és a kár- pát-duklai hadműveletek 40. év­fordulóját 2 100 000 korona értékű kötelezettségvállalással köszöntik- mondja búcsúzóul Ján Hudák.- Nyugodt lelkiismerettel állítha­tom, hogy nem ez az utolsó sza­vuk. NÉMETH JÁNOS APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ ■ 1984. július 18- án ünnepli 50. szü­letésnapját a leg­drágább édesanya, Gyüre Kálmánné Nagybalogon (Veľký Blh). E szép ünnep alkalmából szívből gratulál, sok erőt, egészséget és hosszan tartó, örömteli életet kíván lánya, Jolika. Ú-2213 ■ 1984. július 18- án ünnepli 70. szü­letésnapját a leg­drágább férj, édes­apa, nagyapa és dédapa, Pethes Lajos Kolárovón. E szép ünnep alkalmából szívből gratulálnak, jó egészséget és hosszan tartó, békés, boldog életet kívánnak szeretett felesége, Ilona, 3 lánya: Ilona, Mária, Emília, vejei: Miklós, Mihály, Ferenc, 5 fia. Lajos, Kálmán, Gyula, Imre, Zoli, 3 menye: Mária, Magdolna, Katalin, 18 unokája, uno- kaveje, Lajos, 2 dédunokája: Lalika, Szabina, akik sokszor csókolják munkában elfáradt kezét. A jókíván­ságokhoz csatlakozik a Vass csa­lád. Ú-2313 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Fájdalmas gyászunkban ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik 1984. június 11-én elkísérték utol­só útjára a nagyudvarnoki (Veľké Dvorníky) temetőbe a drága édesapát, apóst, nagyapát, a súlyos betegség következtében -el­hunyt édesanyát, anyóst, nagymamát, Mák ki Lajosné Kósa Annát, akit a halál életének 61. évében raga­dott ki körünkből. Köszönjük a roko­noknak, ismerősöknek, jó barátoknak, szomszédoknak, az Autóbuszközleke­dési Vállalatnak és a TESLA Vállalat vezetőségének, a hnb mellett működő polgári ügyek testületének és mind­azoknak, akik elkísérték őket utolsó útjukra, részvétükkel, koszorúikkal, vi­rágokkal, megható búcsúbeszéddel igyekeztek enyhíteni nagy fájdal­munkat. A gyászoló család < Ú-2505 MEGEMLÉKEZÉS id. Makki Lajost, aki július 11 -én töltötte volna be életé­nek 70. évét és mindazoknak, akik 1984. június 27-én elkísérték a nagy­udvarnoki (Veľké Dvorníky) temetőbe ■ Fájdalomtól megtört szívvel emléke­zünk a drága jó szülőkre, Simon Lászlóné Csóttó Margitra (Bátka), a szeretett édesanyára, akinek egy évvel ezelőtt dobbant utolsót szíve, megállt dolgos keze, és örökre távozott szeretett gyermekei köréből, valamint Simon Lászlóra, a szeretett édesapára, aki három évvel ezelőtt távozott szerettei köréből. Emléküket örökké szívükben őrzik gyermekeik: Jolánka családjával és Zoli családjával Ú-1985 ■ Fájó szívvel em­lékezünk a drága jó édesanyára, nagy­mamára és déd- nagymamára Hegyi Péterné Bittera Teréziára (Kismagyar - Tonkovce), aki 1983. július 18- án távozott körünkből. Emlékét örökké megőrzik gyerme­kei, menyei, vejei, unokái, déduno­kái és az egész rokonság Ú-2400 HIRDESSEN ÖN IS AZ ÚJ SZÓBAN! A vágsellyei (Šaľa) DUSLO Vegyipari Vállalat a már meglevő és új üzemrészlegeibe azonnali belépéssel felvesz: szakképzett és szakképzetlen dolgo­zókat - vegyészeket a vegyipari gépek és berendezések kezeléséhez lakatosokat, csővezeték-karbantartó­kat és hegesztőket esztergályosokat építőipari dolgozókat különféle szak­mákra tolatókat az üzemközlekedési rész­legbe szakképzetlen segédmunkásokat vegyész- és gépészmérnököket - fér­fiakat vegyipari, gépipari- vagy villamossági szakközépiskolát végzetteket - fér­fiakat Az érdeklődők a gyár személyzeti osztályán jelentkezhetnek az alábbi címen: Duslo, n. p. Šaľa, telefon: 30-71/75, 25-61/65 (központ), mellékállomás: 24-91, 23-90. Toborzási terület: nyugat-szlovákiai kerület. UP-70 ÚJ SfcÓ 6 1984. VII. 18. Az alkalmazottak többsége nő (A szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents