Új Szó, 1984. július (37. évfolyam, 154-179. szám)

1984-07-03 / 155. szám, kedd

A siker „titkai“ EGY KITÜNTETETT ISKOLÁBAN- UJ FILMEK ­Katapult (cseh) Az elismerés, amely néhány héttel ezelőtt az országos pedagó­guskonferencia idején vált közis­mertté, még most is beszédtéma a szakmabeliek között. A duna­szerdahelyi (Dunajská Streda) Gorkij utcai Magyar Tanítási Nyel­vű Alapiskola a Kiváló munkáért címet kapta, s ez nem mindennapi esemény. Kézenfekvő hát a kér­dés: mi lehet a siker titka? Kik és mit tettek azért, hogy ezt az iskolát most már országos viszonylatban is a legjobbak között tartják számon?- Jó hírünk volt eddig is, hiszen tanulóink sosem hoztak szégyent a fejünkre - jegyzi meg Török László igazgató. - Bárhol folytat­ják is tanulmányaikat, jó eredmé­nyeket érnek el, s előmenetelük sosem rosszabb alapiskolai ér­demjegyeiknél. Ennek köszönhe­tően nem csak a környékbeli, ha­nem a távolabbi középiskolákban is jó nevünk van; bíznak bennünk, s növendékeinket mindenütt szí­vesen fogadják. Nagy iskola a mi­énk, hatvan tagú tantestületünk har­minc osztályt, ezerhatvan tanulót oktat, nevel; közülük most százki- lenc nyolcadikos és ötvennégy kilencedikes végzett. Elhelyezé­sük nem okozott különösebb gon­dot számunkra, hiszen tanulóink pályaválasztását mindig is céltu­datos, körültekintő és következe­tes munka előzte meg. A szemé­lyes kapcsolatnak, meggyőződés­nek szerintem nagy szerepe van a helyes irányításban, s e téren legtöbbet a pályaválasztási felelős tehet. A továbbtanulási helyzetképet Jankovics Lajos biológia-testne­velés szakos tanár, az iskola pá­lyaválasztási felelőse ismerteti.- Nagy öröm számunkra, hogy iskolánk évről évre eleget tesz az elvárásoknak, s tanulóink pályák, iskolák szerinti megoszlása az utóbbi években arányos. Ma már nem történik meg, hogy egy-egy felkapott szakközépiskolát való­sággal megrohamoznak, hiszen tanulóink megértették, hogy ezzel csökkentik egymás felvételi esé­lyeit. Évekkel ezelőtt még nálunk is előfordult, hogy a mezőgazda- sági, egészségügyi vagy közgaz­dasági szakközépiskolába nyol- can-tízen is jelentkeztek, az utóbbi néhány évben azonban megválto­zott a helyzet, s az említett isko­lákba legfeljebb két-három gyerek kéri a felvételét. A mostani tanév­ben huszonöt tanulónk adta be kérelmét valamilyen szakközépis­kolába, s csupán hárman nem kerültek be helyszűke miatt. Nagy eredménynek tartjuk azt is, hogy nálunk nem kell a fiatalokat erőnek □ Pausztovszkij, a próza mestere címmel jelent meg a Szovjetunióban Galina Trefilova monográfiája. A szerző hagyomá­nyos s egyszersmind modern esz­közökkel, sokoldalúan és sok- szempontúan elemzi az író elbe­széléseit, regényeit, az Egy élet története című önéletrajzi ciklusát, valamint levelezését. □ Lipcsében megkezdték Wil­helm Raabe (1831-1910) német író levelezésének közlését; e leve­lezés ugyan nem voltaire-i meny- nyiségű, ám mégis impozáns: 2000 levelet ölel fel. □ Jóllehet általában az a tévhit tartja magát, hogy a szanszkrit „holt nyelv“, a legújabb népszám­lálás adatai szerint Indiában több mint kétszázezren vallják anya­nyelvűknek, "s szintén kétszáz­ezren a második beszélt nyelv­nek. Évente mintegy harminc kiadvány jelenik meg szansz- kritul, ebből két napilap is tizenötezren felüli példányszám­ban, ezen kívül verseskönyvek és elbeszéléskötetek kerülnek sajtó alá. Nemrégiben elkészült az első szanszkrit nyelvű film, mely a VIII. századi filozófus és vallásújító Shankare életéről szól. erejével gimnáziumba küldeni; szeptembertől huszonötén folytat­ják majd tanulmányaikat ebben az iskolatípusban, s közülük csupán nyolc lány. Ezt csak azért hangsú­lyozom, mert a gimnáziumok az elmúlt' években szinte leányisko­lákká váltak; a fiúk nagy ívben elkerülték ezt az iskolát, s a szak- középiskolát vagy a szakmunkás- képzőt részesítették előnyben. Mi a jövőben is szorgalmazni fogjuk, hogy a jó képességűek gimnázi­umba menjenek, nem titkolt cé­„ Pedagógusaink jól felszerelt szaktantermekben taníthatnak“- mondja Török László igazgató (Gyökeres György felvétele) lünk ugyanis, hogy aztán főiskolá­ra, egyetemre kerüljenek. Tanuló­ink között mindig akad egynéhány, akiket a katonai pálya és a bánya­ipar vonz. Ebben a tanévben is hárman jelentkeztek katonai isko­lába, egyikük repülőgép-technikus lesz. Bányaipari szakközépiskolá­ba pedig ketten mennek. Büszkék vagyunk arra is, hogy növendéke­ink olyan iskolákba is eljutnak, ahol csak a legtehetségesebbek elótt áll nyitva a kapu. Gondolok itt a konzervatóriumra, az iparművé­szetire vagy a kerémiaipari isko­lára.- Ha tanulóik érdeklődése ennyire sokrétű, akkor talán válto­zatos szakköri tevékenység folyik iskolájukban.- Nem vitás, hogy gyerekeink sokféle szakkör közül választhat­nak - veszi át a szót az igazgató.- Én most csak azokat a köröket említem meg, amelyekből nincs minden iskolában. Ilyen a csillagá­szati, melynek tagjai három te­leszkóppal kémlelhetik az égbol­tot, a modellezők szakköre vagy a rádióamatőröké. Egyébként a természettudományi tantárgyak oktatása terén különösen jók az eredményeink. Tanítványaink az összes ilyen versenyen méltókép­pen képviselik iskolánkat; sikere­sen szerepelnek a járási fordulók­ban, és eljutnak a kerületi olimpi­ákra is, ahonnan sosem térnek haza üres kézzel. Akár a matema­□ A moszkvai cigányszínház, a Romén nemrég mutatta be az Élő holttest című Tolsztoj-drámát. □ Vittorio Gassman színházi műhelyének huszonkét fiatal szi- nészjelöltje dramatizált Doszto- jevszkij-írásokkal szerepelt a fi­renzei közönség elótt. □ Csehov Vanyka című elbe­szélését és Esküvő című bohóza­tát állította operaszínpadra Borisz Pokrovszkij, az 1972-ben alapított moszkvai Zenés Kamara Színház Lenin-díjas főrendezője. Az ope­rák szövegkönyvét írta és a zenét szerezte: Alekszandr Holminov. Első ízben történt, hogy Csehov- müveket zenésítettek meg a Szovjetunióban. □ Az NDK-ban jelenleg 5800 tízosztályos általános iskola mű­ködik, a pedagógusok száma 171 ezer. Évente nyolcezer frissen végzett tanár kezdi meg oktatói munkáját. A tankötelezettség 6-tól 16 éves korig terjed. Az általános iskolákban egységes tantervek és tankönyvek alapján folyik a taní­tás. Az oktatás már az első osz­tálytól kezdve szakosított, leg­alább egy idegen nyelv tanítása kötelező. tikai, kémiai, akár a biológiai vagy fizikai olimpiát említhetném, mind­egyiken jó helyezést érnek el. De nemcsak természettudományi versenyeken vesznek részt; min­dig ott vannak a honvédelmi és az elsősegélynyújtók vetélkedőjén is. S akkor még nem beszéltünk a szlovák kiejtési versenyről, a Puskin-emlékversenyról, a ma­gyar vers- és prózamondók vetél­kedőjéről. Iskolánk ugyanis abban a szerencsés helyzetben van, hogy pedagógusaink jól felszerelt szaktantermekben taníthatnak; fi­zikai, kémiai, biológiai laboratóri­um áll rendelkezésükre, s a zenei, honvédelmi és képzőművészeti nevelés is külön szaktantermek­ben zajlik. Itt említem meg, hogy szeptember elsejére elkészül a nyelvi laboratórium is, amelyet korszerű audiovizuális segédesz­közökkel látunk el. Ez utóbbinak különösen a szlovák nyelvoktatás hatékonyságának fokozásában, a gyerekek beszédkészségének javításában vesszük majd nagy hasznát. Újdonságnak számít az is, hogy a jövő tanévtől kezdve szlovák nyelvi osztályt is nyitunk iskolánkban. Felvételi alapján a környék alapiskoláiból is kivá­lasztunk néhány tanulót, akik az ötödik osztálytól kezdve többlet­órában tanulják majd a szlovák nyelvet. Iskolánkban egyébként már évek óta létezik egy termé­szettudományi osztály is, melynek tanulói kezdetben a matematikát, később a fizikát és a kémiát tanul­ják többletórában.- Az iskola jó eredményeit nyil­ván az is elősegíti, hogy tíz évvel ezelőtt új épületbe, s ezáltal kor­szerűbb feltételek közé kerültek.- Igen, mi is tudjuk, hogy 1974- tól ugrásszerűen jobbak lettek az eredményeink; a régi iskolaépület­ben, mi tagadás, igen mostoha körülmények között dolgoztunk. Amióta ide jöttünk a Gorkij utcai új iskolába, az érdeklődés közép­pontjába kerültünk. Eredményeink révén az oktatási minisztérium mintaiskolájává váltunk, ezért az­tán többet is várnak tőlünk, a többi tanintézettel szemben viszont az az előnyünk, hogy jobb a segéd­eszköz-ellátásunk. Szoros kap­csolatban vagyunk a kerületi pe­dagógiai intézettel is, hiszen isko­lánk az egyike volt azoknak, ahol a legkorábban vezették be az új program szerinti kísérleti oktatást. Már hetvennégyben bemutató órákat tartottunk a kerület pedagó­gusainak, s két évvel később, ami­kor országszerte megkezdték az alapiskolai tananyag korszerűsíté­sét, nekünk már komoly tapaszta­latunk volt ezen a téren. Persze, a kísérlet befejezése után is meg­maradtunk a pedagógiai intézet iskolájának; munkatársai rendsze­resen eljárnak hozzánk, s a főbb tantárgyakból felmérő dolgozato­kat iratnak tanulóinkkal, hogy így is figyelemmel kísérjék, milyen eredményeket érnek el, s hol tar­tanak a magyar iskolák. Felméré­seik is igazolják, hogy tanulóink tudása a kulcsfontosságú tantár­gyakból átlagon felüli; az új prog­ram lehetővé teszi a gyerekek ké­pességeinek jobb kibontakoztatá­sát, a tananyagban azonban sok az olyan rész is, amely nem felel meg életkori sajátosságaiknak és szellemi fejlettségüknek- Ahhoz viszont, hogy lépést tudjanak tartani a kor követelmé­nyeivel, nem elég a szakképzett nevelői gárda - a pedagógusok­nak tudatosítaniuk kell azt is, hogy ami ma elég, holnap már kevés lehet. Szem elótt tartják-e mindezt a hétköznapok egyhangúsá­gában?- Hogyne tartanánk szem elótt, amikor naponta nagyító alatt va­gyunk! Pedagógusaink közös nyelven beszélnek, bár fiatalok és idősebbek egyaránt tanítanak ná­lunk, megértik a kor szavát, s igye­keznek úgy dolgozni, hogy évről évre jobb eredményeket mutat­hassunk föl. Segítőkész emberek, akik ha kell, tanácsokkal látják el egymást, megbeszélik észrevéte­leiket, hiszen közös céljuk, hogy növendékeink megtalálják számí­tásukat és akárhová kerüljenek is, ne ejtsenek csorbát iskolánk jó hírén. TÖLGYESSY MÁRIA Az unalmasságot, a sztereotip életformát érdekesen ábrázolni - nagyon nehéz. Vladimír Páral vegyészmérnök-írónak sikerült ez: Katapult című regényében egy re­ménytelen körforgásban ismétlő­dő életforma vizsgálatát adja, s ki­gúnyolja az önként szürkévé vált emberek életének egyhangúsá­gát. Művében szinte laboratóriumi vizsgálatot végez, egy életforma természetrajzát írja le; száraz, lát­szólag szenvtelen előadása fölhá­borít, a közönyös, csak magával törődő, üres emberrel szembe­fordít. JáromiI Jireš rendező vállalko­zott e groteszk hangvételű mű pében adaptálására. Az alkotás egy fiatal mérnökről szól, aki a hétköznapok szürke egyhangúságát megunva, elhatározza, hogy harminchárom évesen megpróbál színesen, mozgalmasan, gondtalanul, köte­lezettségek nélkül élni. Műszaki ember lévén életének megszerve­zését számítógépre bízza. A férfi ettől kezdve egy bonyolult, s kom- binatív készséget is igénylő, izgal­mas játszma részese lesz, élete menetrendszerűen zajlik, az egyik városból a másikba utazva, öt kü- lönbözzó életvitelű, de magányos nő között pendlizve. Sajnos, a regényből készült film felemás lett. Hiányzik belőle az A nagy álom Raymond Chandler bűnügyi történetei általában nyelvi fordula­taiknak szellemességével és a sztori rejtélyes kibogozhatatlan- ságával ragadják magukkal az ol­vasókat. A Chandler-krimik állan­dó hőse, Philip Marlowe magán­detektív magányos, mindig a ve­szélyek szélén jár, már-már a vesztesek közé számítjuk, s még azt is megbocsátjuk neki, ha néha nem teljesen törvényes eszközöket használ. Szabályos krimi A nagy álom című művének filmváltozata, ame­lyet Michael Winter írt és rende­zett. Feldolgozása félsikerrel vég­ződött; nem azért, mert eltér a szerző által nagyon ismert és szívesen ábrázolt világtól, s a hú­szas évek Amerikájában játszódó történetet a mai Anglia félvilágá- ba-alvilágába helyezi át. Hanem azért, mert a transzponáció nem gördülékennyé, hanem kuszábbá teszi a cselekményt. E más di­menzióba helyezés azért sem irodalmi alapanyag groteszk hangvétele, az író szenvtelen, fe­szességet kívánó ábrázolásmód­ja, a figurák elmélyült jellemrajza, a jellegzetes párali hangulat, s nem utolsósorban az író üzene­te: hogy forduljunk szembe az ön­ző, csak a magával törődő üres emberrel, s háborodjunk fel a fele­lősségérzet 'hiányán. A filmben bemutatott cselekménysor hol unalmas, hol ötletgazdag, a jele­netek hol egységesek, hol elna­gyoltak, a helyzetek hol valósak, hol kellő motiváció nélkül teljesen valószerűtlenek, a szerző mon­dandója, mely csattanós befeje­zést ígér, pedig didaktikus morali­zálássá laposodik. Kár. értékes szándék megy így veszendőbe, vagy legalábbis nem éri el a ha­tást, amelyre törekszik. Úgy túnik fel, Páral nem tartozik a könnyen megfilmesithetó szer­zők közé, nehezen adja magát. Az elmúlt másfél évtizedben legalább négy művét alkalmazták filmre (Jaromil Jireš készítette A fiatal­ember és a fehér bálna cipriű müvének filmváltozatát is), de egyik adaptálásáról sem mond­hatjuk el, hogy sikeres vállalko­zás. A most látható alkotás hibái ellenére is mégiscsak a jobb fel­dolgozások közé tartozik. szerencsés, mert a történet ma már nem hat olyan meggyőzően, mint évtizedekkel ezelőtt. Egy ifjú örökösnónek napjainkban aligha kellene féltenie vagyonát csak azért, mert egy fényképész meg­szerezte aktképét. Az alvilág és az „édes élet“ társadalmának össze­fonódását a hetvenes években már lényegesen mélyebben és hi­telesebben megfogalmazták és ábrázolták. Persze, krimi ez így is, ha nem is a javából; a megoldás váratlan, mégis logikus. A végtől, a rejtély lelepleződésétől visszafelé szé­pen felfűzhető a történet: egymás­ba kapcsolódik minden szál, nem sérti logikai érzékünket semmilyen utólag feleslegesnek ítélt részlet, bonyodalom. A sztori egy zárt kö­zösségből indul, s kalandos fordu­latok után vissza is tér ugyanoda. A fordulatos történetben Robert Mitchum, James Stewart, Oliver Reed és Edward Fox nyújt ele­gáns színészi alakítást. -ym­KULTURÁLIS HÍREK Jelenet a cseh filmből; jobbra Jirí Bartoška a fiatal mérnök szere­(angol)

Next

/
Thumbnails
Contents