Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)

1984-06-15 / 140. szám, péntek

Sajátosan és érdekesen A SZÓBELI AGITÁCIÓ FONTOSSÁGÁRÓL KOMMENTÁLJUK -------­■ — ............. Fel bár (Horný Bar) községben egy évvel ezelőtt, pótválasztás nyomán kapott megbízatást a fia­tal kommunista Lukovics László, a hnb titkára tisztségének betölté­sére. Eddig szerzett tapasztalatai­ról szeretnék vele beszélni, de nem találom hivatalában, ami ért­hető, mert nincs fogadónap. Alig tíz perce, hogy Nagy Tibor, az elnök javaslatára, kiment a faluba szóbeli ügyeket intézni, és biztat­nak: ha igyekszem, talán még utol­érem. Igyekszem hát, s rá is találok. Vígh Béla bácsival, az Útkarban­tartó Vállalat nyugdíjas, 76 esz­tendős dolgozójával beszélget. In­dulna már tovább, kezet fognak.- Köszönjük, Béla bácsi- mondja. - Még egyszer köszön­jük. Aztán ahogy megbeszéltük, szól a többieknek is. Számítunk rá. Béla bácsi önszántából, kérés nélkül kaszálni kezdte az út menti füvet. Illő volt megköszönni a kez­deményezést, és jó ötlet: megkér­ni őt a többi nyugdíjas toborzásá­ra, mert kézikaszával dolgozni már csak az idősebbek tudnak, a faluszépítési akciót szervezni meg különben is állandó feladat.- Alkalmi, egyéni, szóbeli agitá­ció - magyarázza a hnb titkára amilyen rendszeresen, naponta, nem egy, hanem sok-sok esetben szerepet , kap mostani mun­kámban. Nem lep meg, hogy szabatos kifejezést - szóbeli agitáció- használ, hiszen politikailag kép­zett, két évvel ezelőtt a Marxiz- mus-Leninizmus Esti Egyetemén záróvizsgát tett, jelenleg is tanul, az állam és a jog kérdéseivel fog­lalkozó szeminárium hallgatója. Azon sem csodálkozom, hogy mostani munkájának mondja, vagyis megbízatásának tekinti a tisztségével járó feladatok telje­sítését, hiszen a JEDNOTA fo­gyasztási szövetkezet igazgatósá­gának dolgozója, s tudom róla: szereti a szakmáját.- A helyi sajátosságok szerint agitálunk - folytatja. - Nevetséges lenne úgy kezdeni hozzá, hogy no, most elindulok agitálni. Alkalmaz­kodni kell a körülményekhez, a la­kosokhoz, a lehetőségekhez. Hi­vatalos ügyeket csak az irodában intézünk, de agitálni itt is lehet, itt, az utcán, ha úgy adódik. A módszerek problémájával az agitációs központ vezetőjének, az alapiskola igazgatójának kezde­ményezésére, ahányszor csak megbeszélést tart a 20 tagú cso­port, rendszeresen és a tapaszta­latokat kölcsönösen kicserélve foglalkoznak az agitátorok. Mérva­dó szempont számukra az egysé­ges politikai nézet érvényesítése a különféle alkalmakkor.- Hasonlattal élve - jegyzi meg úgy szoktam mondani, hogy amikor agitálunk, politikai tudá­sunk, ismeretünk nagy bankóját váltjuk apróra, azt osztogatjuk, de jobb, ha észre se veszik mások ezt az osztogatást, csak rátalálnak az apróra, mint a magukéra, és kamatoztatni kezdik. A sajátos alkalmazású szóbeli agitáció eredményességét pedig tények jelzik. Többek között pél­dául az, hogy az 1570 lakosú községben, - ahol a lakosok egy­ük, elvárják a fiatalok, egyébként nem tartják „elég érdekesnek“ az akciókat.- Különben nagyon is egyetér­tünk - mondja. - Magam is úgy vélem, ha már csinálunk valamit, legyen érdek szerinti, meg hangu­latos, érdekes, igazán fiatalos. Ez fontos szempont, amikor körükben szóbeli agitációs tevékenységet végzünk. Mondjuk például a sport­pálya bővítése, további korszerű­sítése érdekében. Az agitáció egyik pillanata. Vígh Béla nyugdíjas és Lukovics László, a hnb titkára (A szerző felvétele) * harmada, a gabčikovo-nagymaro- si vízmű építői, akik a munkásszál­lókban laknak, csak átmenetileg számítanak lakosoknak a legu­tóbbi faluszépítési akció munkájá­ban 216 felnőtt személy és 64 pionír vett részt.- Nagy mozgósító erő az érdek - magyarázza. - Az idősebbek értik, saját érdekünk a faluszépí­tés, a társadalmi munka, elég, ha szépen kérjük, figyelmeztetjük őket. A fiatalokkal körülménye­sebb. Három ifjúsági szervezet műkö­dik a községben, a közigazgatási­lag egyesített falvakban. Felbáron Kardos Katalin, Bodakon (Bodíky) Zsigrai Márta, Sülyben (Šuľany) Hervai Katalin építész az elnökük. Kétszáz szervezett fiatalt tartanak nyilván a három ifjúsági szerve­zetben.- Hatvan vagy hetven közülük igazán tevékeny - közli. - Politikai szempontból a sülyi fiatalok tevé­kenysége a legszervezettebb, mert az elnökük kiváló agitátor, csak néha kell neki segíteni. Vi­szont annál többet kell törődnünk a többiekkel. Amikor eleve köve­telmény az érdekesség. Pontosítjuk, hogy arról van szó: a sportoláshoz, a zenés délutá­nokhoz, találkozókhoz kapcsolód­jon a társadalmi munka. Ezt igény­Nem véletlen az említett példa, mert a labdarúgócsapat bajnoksá­got nyert, az ősszel már maga­sabb osztályban küzd majd, na­gyon szükséges a sportpálya bő­vítése, korszerűsítése. A rango­sabb csapatokat rangosabb pá­lyán illő fogadni.- És mi a leghatásosabb érv? - kérdem. - Mivel lehet a fiatalokat társadalmi munkára mozgósítani?- Aktív sportoló vagyok, tagja a csapatnak - válaszol. - Úgy agitálok, hogy szólok nekik, gyer­tek velem, megcsináljuk, hívjátok a szurkolókat is. Egyszerű. Valóban egyszerű, mert a min­denkor leghatásosabb érv a cse­lekvéssel párosuló szó. Amikor az agitátor tettekkel is agitál. HAJDÚ ANDRÁS Munkavédelmi tennivalók Gazdasági fellendülésünk és ennek keretében termelé­sünk eredményes és hatékony tervezése számos tényezőtől függ. Ezeknek egyike - sorban nem az utolsó - a munkavé­delem kellő feltételeinek megteremtése. Azon túlmenően ugyanis, hogy elsősorban az üzemi balesetek számának csökkentésével a szemünk fényeként kell óvnunk dolgozóink testi épségét, a gazdasági érdek is ezt diktálja. Hiszen évről évre éppen a sokszor megelőzhető munkavédelmi mulasztá­sok miatt az emberek tízezrei esnek ki a munkafolyamatból, ami természetszerűen zökkenőket idéz elő a tervteljesítés­ben. Nem is beszélve arról, hogy a különféle előírások szem elöl tévesztése, egyszerű megkerülése vagy „csak“ tessék- lássék teljesítése is kedvezőtlen hangulati hatást vált ki, ami ismét bumerángként visszahat a teljesítményekre. Nem lennénk tárgyilagosak, ha azt állítanánk, hogy a mun­kavédelem területe amolyan állóvíz. Sok minden történik a gyakorlatban a dolgozók életének, testi épségének és egészségének védelmében. Hadd említsük meg például azt, hogy az utóbbi időben az illetékes szervek és tárcák a koráb­binál jóval nagyobb figyelmet fordítanak a személyi védőesz­közök gyártására, innoválására, választékuk bővítésére és alkalmazására is. Ez és a további intézkedések azonban még távolról sem tekinthetőek kielégítőknek- Ennek tudatában valósult meg ez év áprilisában a Szövetségi Munkaügyi és Szociális Miniszté­rium valamint a Szakszervezetek Központi Tanácsa irányítá­sával a munkavédelem és az egészségvédelem országos ellenőrzése. A végső eredmények még nem állnak a rendelkezésünkre. Egyes óva intő tapasztalatok azonban igen. Az ún. rizikós munkahelyeken például nem mindenütt tartják meg az üze­melés engedélyezésének higiénikusok által megszabott fel­tételeit. Helyenként elhanyagolják a dolgozók rendszeres megelőző orvosi kivizsgálását, illetve kimutatott egészség- károsodás esetében nem biztosítják számukra az egészsége­sebb munkakörülményeket. A gépek műszaki állapotának ellenőrzése és karbantartásuk sem tartozik mindenütt a fon­tosnak tekintett feladatok közé. Még több a hiányosság a munkahelyi levegőt szennyező anyagok mennyiségének mérésében, az ezzel kapcsolatos normák megtartásában, és ennek következtében az egészségkárosító hatások csökken­tésében. Sok a panasz a meg nem felelő vagy hiánýos higiéniai, egészségügyi és szociális berendezésekre is. A fáradságos testi munka visszaszorításában, fokozatos megszüntetésében sem tettünk meg eddig minden tőlünk telhetőt. Igaz, ez eléggé bonyolult feladat, amely elsősorban azt kívánja meg, hogy minden munkahelyen gondos nyilván­tartásba vegyék a még nem gépesített, nagy erőkifejtést követelő munkafolyamatokat és meghatározzák kiküszöbö­lésük fontossági rendjét. Az említett ellenőrzés a rizikós munkahelyeken feltérké­pezte a helyzetet és a lehetőségeket. Összegezett jelentése egyben számos tennivalót sugall a gazdasági élet vezető szerveinek csakúgy, mint a kormányzati szerveknek és a szakszervezeteknek. Magába foglalja a hiányosságok meg­szüntetésének ütemtervét is, amelynek megvalósítása vár­ható javulást eredményez a munka- és az egészségvédelem fontos frontján. GALY IVÁN ORVOSI TANÁCSADÓ A dohányzás és az üdülés A Bratislavai Baromfifeldolgozó-ipari Kutatóintézet a vágóbaromfi és a tojás ipari feldolgozásával kapcsolatos kutatással foglalkozik. Vizsgálja a feldolgozási módszerek és eljárások korszerűsítésének lehetőségeit, valamint az ezzel kapcsolatos termelőmunka gazdasági problémáit, elemzi a táplálkozás ésszerűsítésének problémáit és a baromfiipari termékek minőségét, s új eljárásokat dolgoz ki a másodlagos nyersanya­gok hasznosítására, és a gyártási folyamatok automatikus irányítására. 1983-ban az intézet prototípus-készítő műhelyéből 12 új gép és berendezés került ki csaknem 5 millió korona értékben. A képen: Jozef Lukačka mérnök, a fizikai kémiai osztály vezetője és Mária Beháňová laboráns a baromfihúsból készült termékekben fellelhető idegen anya­gokról összeállított kimutatásokat tanulmányozza. (Drahotín Šulla felvétele - ČSTK) A káros szenvedélyek közül a legelterjedtebb a dohányzás. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy a dohányos nem tudatosítja megfelelően szenvedélyének ká­rosságát (erkölcsileg nem tiltott, a társadalom nem ítéli el, a rom­boló hatás nyomai a szervezetben csak hosszú, évtizedekig tartó lap­pangás után jelentkeznek), más­részt túl sok környezetében a ne­gatív példa. Ebből kifolyólag nem is érzi indokoltnak a dohányzásról való leszokást. A dohányzás nem más, mint fokozatosan belénk idegződött cselekménysorozat. Annak elle­nére, hogy sok aktivitással függ össze, mégis céltalannak tekint­hető! A rászokás a mindennapi életmód közepette úgymond aka­dálytalan. Éppen ezért azonos környezetben a leszokási folya­matnak nincs elegendő és eléggé hatásos indítéka. A dohányzással összefüggő aktivitást tehát igye­keznünk kellene más, értelme­sebb cselekvéssel helyettesíteni (azaz adni valamit a dohányzás helyett), s ha lehet, megváltozott feltételek és körülmények között. Erre a nyári, de ugyanúgy az őszi, téli vagy tavaszi szabadságok ide­je kitűnő alkalom. Az ártalmas szokások ugyanis az üdüléssel kapcsolatosan gyengülnek, meg­változnak vagy elmaradnak. Az eredményes leszokás itt egészsé­günket érintő hasznos szokások beidegződésével is párosulhat. A káros szenvedélyekről való leszokásra kétféle lehetőség kí­nálkozik. Egyrészt a magánüdülé­sek, másrészt a szakszervezeti (vagy üzemi) üdülők környezete. A magánüdülés akkor teszi le­hetővé a leszokás folyamatának a sikerét, ha megvalósulnak lélek­tani feltételei, azaz az üdülésen résztvevők között is pozitívak a kapcsolatok. A fő feltétel tehát a jó társaság és a nyugodt körül­mények. A jó társaságban valószínűleg mindig találunk olyan valakit, aki a leszokásban segítő partnerünk lesz, akivel őszintén megoszthat­juk ezzel kapcsolatos gondjainkat és problémáinkat. Sőt, az üdülés szervezésekor az ilyen biztos tám­pontnak erkölcsileg kiegyensúlyo­zott és erős egyéniségnek számí­tó személyt már előre kiválaszt­hatjuk, s akkor számíthatunk az eredményes együttműködésre. A nyugodt körülmények azért fon­tosak, mert nem kényszerítik az ember szervezetét izgalmakat ki­iktató anyagok felvételére, jelen esetben a dohányzásra. E feltételek megteremtése sok­ban függ az üdülésen résztvevők temperamentumától, kulturáltsá­gától, kedvező kapcsolataiktól, de magától a kiválasztott helytől is. Legalkalmasabb a jó levegőjű, csendes erdei, tóparti környezet. A jól átgondolt és a szakemberrel (pl. a tanácsadó pszichológusá­val) előre megbeszélt leszoktatási program ilyen feltételek mellett rendszerint hiánytalanul teljesíthe­tő. De az sem ritkaság, ha két megértő társ egymás közötti ver­senye (a tét: meddig bírják ki do­hányzás nélkül) a dohányzástól való teljes megszabadulással vég­ződik. A cél elérését nagyban elő­segíti a tudatos és kölcsönös ellenőrzés, valamint egymás fá­radhatatlan bátorítása. Mindez azt bizonyítja, hogy társaságbán (társsal) az egyén könnyebben szokik le a dohányzásról, mint egyedül, önmaga akaraterejére utalva. A szakszervezeti üdülés nyúj­totta lehetőségek jelenleg még kissé bonyolultak. Ez a tény első­sorban azzal magyarázható, hogy az üdülésre beutaltak napi prog­ramja még nem elég céltudatos, ebben az egészséggel összefüg­gő problémák nem kapnak meg­felelő teret. A rugalmatlan szerve­zésnek tudható be az is, hogy üdülőink nincsenek felkészülve ar­ra, hogy a beutaltaknak szervezett lehetőséget nyújtsanak pl. a do­hányzásról való leszokásra is. A megoldás pedig nem is olyan bonyolult, a kultúrfelelőstől függ. Az ő feladatához tartozhatna pl. az üdülővendégek irányítása a do­hányzást kizáró, helyettesítő hasznos és egészséges időtölté­sek felé. A káros szenvedélyt így fokozatosan a hasznos szenvedé­lyek válthatnák fel, úgymint a szabad levegőn történő mozgás (kirándulás gombázással, koco­gás, terepfutás, ügyességi verse­nyek, labdajátékok, úszás, eve­zés), vagy pedig asztalitenisz, sakk stb. Ezek lényege az egyén elfoglaltsága, illetve a kéz lekötött­sége kell hogy legyen. Ez eleve csökkenti vagy kizárja a dohány­zás lehetőségét. Még kedvezőbb a helyzet, ha a leszokásra jelent­kezők különös képességekkel is rendelkeznek, pl. hangszeren ját­szanak, szeretnek kertészkedni, barkácsolni, bűvészkedni stb. Számukra külön foglalkozást le­hetne (sőt kellene) szervezni. A kialakított kis közösségek, munkacsoportok egyetlen célja: elérni azt, hogy egyre kevesebb szó essék a dohányzásról, hogy azt fokozatosan a hasznos fogla­latosságok válthassák fel. Ilyen program kidolgozása és megvaló­sítása gazdagíthatná az üdülők néha elég unalmas és egyhangú életét. Az erkölcsi siker (a nemdo­hányzók táborának bővítése) pe­dig újabb sikerélmény kútforrása lehetne. Dr. SZŐKE ISTVÁN ÚJ SZÚ 4 1984. VI. 15.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents