Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)
1984-06-12 / 137. szám, kedd
Az ifjú nemzedék hatékony kommunista neveléséért és műveltségi szintjének további emeléséért (Folytatás a 3. oldalról) nemzetközi viszonyok között még aktívabb szerepet kell betöltenie. Le kell lepleznie az imperializmus valódi arculatát, nevelje forró hazaszeretetre a fiatalokat, arra ösztönözve őket, hogy öntudatosan dolgozzanak a hazáért és szükség esetén annak megvédéséért is. Az ideológiai-politikai nevelés nagyobb hatékonyságának konkrétan meg kell nyilvánulnia abban is, hogy egyértelműen visszautasítjuk az agresszív burzsoá propaganda demagógiáját, hazugságait és rágalmait, amelyek hazánk, a többi szocialista ország, de főleg a Szovjetunió szocialista rendszere ellen irányulnak. II. Tisztelt elvtársak! Az elért eredményekből az előttünk álló időszak követelményeiből, a nemzetközi helyzetből kiindulva szükségesnek tartjuk, hogy az országos pedagóguskonferencia állást foglaljon az oktatási-nevelési rendszerünk feladataival összefüggő fontos problémákhoz. Ezek megoldása az előttünk álló években megköveteli, hogy a kitűzött célokat szüntelenül egyeztessük az iskolák konkrét eredményeivel a népgazdaság egyes ágazatai és a társadalmi gyakorlat mai és távlati szükségleteivel. Az óvodákban és az alapiskolákban az elmúlt években végrehajtott tartalmi és szervezési változások során elért jó eredményeket tovább kell mélyíteni és szilárdítani. Az óvodák és alapiskolák legfontosabb feladata a következő években is az marad, hogy olyan alapműveltséggel vértezzék fel a fiatalokat, amely lehetővé teszi számukra, hogy eredményesen folytassák tanulmányaikat a középiskolákban és később bekapcsolódjanak népünk alkotó törekvésébe, s mindennapi munkájukkal hozzájáruljanak szocialista társadalmunk gazdaságának és erejéJosef Havi ín elvtárs beszéde nek megsokszorozásához. Továbbra is kulcsfontosságúnak tartjuk a tanulók eszmei-politikai és világnézeti nevelése hatékonyságának növelését, erkölcsi arculatuk formálását, aminek meg kellene nyilvánulnia szocialista és társadalmi tudatuk és cselekedeteik magas színvonalában. Továbbra is harmonikusan fejleszteni kell minden fiatal képességeit úgy, hogy azok adottságaik és lehetőségeik szerint alakuljanak. ' Ezt már az óvodákban kell megalapozni, majd a közép- és főiskolákon teljes mértékben kibontakoztatni. Eközben ügyelni kell a műveltség egységére, az egyes tantárgyakat nem szabad elszigetelni, el kell mélyíteni a tantárgyak közötti kapcsolatokat úgy egyesítve a nevelést és az oktatást, hogy az egész folyamatban az értelmi neveléssel párhuzamosan folyjon az eszmei-politikai, világnézeti, erkölcsi munkára való, valamint az esztétikai nevelés, honvédelmi és testnevelés. Ezzel egyidóben igényesebben kell elemezni és értékelni az alapvető oktatási dokumentumok teljesítését. A módosításokat csak megfontoltan, de ugyanakkor rugalmasan kell végrehajtani és a gyakorlatban rendszeresen ellenőrizni kell az eredményeket. Az alapiskola új nevelési és oktatási irányzatát szüntelenül gazdagítanunk kell, megszabadítva az elévült és fölösleges részektől úgy, hogy az eddiginél jobban segítse elő a tanulók és diákok túlterheltségének megszüntetését, amely jogosan a közvélemény bírálatának tárgyát képezi. Mindez azonban nem jelenti, hogy lemondunk azokról a követelményekről, amelyek szükségesek annak eléréséhez, hogy az iskolák végzett diákjai megfelelő szakmai és eszmei-politikai színvonalon álljanak. Előtérben a tanulók politikai és szakmai felkészültsége Figyelmünk homlokterébe kerülnek a középiskolák és a felső- oktatási intézmények végzett diákjai politikai és szakmai felkészültségének kérdései, az a képességük, hogy meg tudnak-e birkózni az igényes feladatokkal, hozzá tudnak-e járulni a társadalmi gyakorlatban az igényes légkör kialakításához. Az ilyen légkör szükséges ahhoz, hogy a népgazdaság összes ágazatában érvényesítsük a tudomány és a technika összes ismereteit, ami viszont befolyásolja a munka hatékonyságát, a termékek minőségét és értékesíthetőségét a külföldi és belföldi piacon. Középiskoláink és felsőoktatási intézményeink a jövőben csak akkor teljesíthetik jobban társadalmi feladatukat, ha munkaeredményük, szervezési felépítésük és mindennapi életük összefonódik a dolgozó néppel, azokkal a problémákkal, amelyeket a társadalmi élet egyes területein oldunk meg a kommunista párt életében és munkájában. Ügyelnünk kell arra, hogy a tantestületek szakmai színvonala és szakképzettsége ne maradjon le a társadalmi gyakorlat fejlődése mögött, hanem éppen ellenkezőleg, hozzájáruljon a fejlődés irányvonalának meghatározásához. Az oktatási minisztériumoknak és a kerületi nemzeti bizottságoknak figyelmet kell szentelniük annak, hogy az összes középiskolán fokozatosan végrehajtsák a tartalmi változásokat, kihasználják az új programok kísérleti bevezetésének tapasztalatait, vegyék figyelembe a társadalmi gyakorlat javaslatait és követelményeit. A középiskolákkal kapcsolatban döntő fontosságúnak tartjuk a munkásutánpótlás felkészítésének javítását, felvértezésüket a munkáskollektivákban és abbeli büszkeségük megerősítését, hogy a munkásosztályhoz tartoznak. A középfokú szakmunkásképző intézetek hálózatának kiépítése káder-, anyagi-műszaki ellátottságuk céltudatos javítása elsősorban azt feltételezi, hogy a fiatal munkásnemzedék nevelésében és képzésében jobb eredményeket érjünk el. Ennek elérése az egész irányítás, az egyes ágazatok, nemzeti bizottságok, az oktatásügy irányító szerveinek és a gazdasági vezetők egyik elsőrendű kötelessége. Ugyanúgy rendkívül fontos, hogy ne csak az ún. divatos szakmákkal törődjenek, hanem azokkal is, amelyek szükségesek az emberek szükségleteinek kielégítéséhez, a nyugodt élethez. Elmélyültebb oktató-nevelő munkát a szakmunkásképzésben A pedagógusoknak, mestereknek és nevelőknek minden középfokú szakmunkásképző intézetben elmélyültebb nevelő hatást kell gyakorolniuk, hogy ennek eredményeként a tanulók jobb ismereteket szerezzenek, javuljon szakmai felkészítésük és jártasságuk. A szakmai felkészítés, a megfelelő általános műveltséggel együtt - tartalmának meg kell felelnie az adott tanulmányi szak szükségleteinek - nélkülözhetetlen minden egyes munkásfoglalkozásban. Célunk, hogy a középfokú szakmunkásképző intézetek tanulói, akik a kilencvenes években fejtik majd ki legaktívabb gazdasági tevékenységüket, a legkorszerűbb gépeken és berendezéseken tanuljanak. El kell érni, hogy szakmailag és politikailag jól felkészült mesterek foglalkozzanak velük. Ezeket a követelményeket kell tükrözni az egyes ágazatok és nemzeti bizottságok intézkedéseinek. Oktatási-nevelési rendszerünk e fontos és legnagyobb részének dinamikus fejlődését döntő mértékben az egyes tárcák és a nemzeti bizottságok szavatolják. A felsőoktatási intézmények felelősek a legképzettebb káderek neveléséért és oktatásáért a népgazdaság egyes ágazatai és a társadalmi tevékenység más területei számára. Döntő szerepük van a tudomány fejlesztésében és felelősség hárul rájuk a tudományos eredmények gyakorlati érvényesítésében. Felelősek az oktató-ne- velő folyamat tartalmi és szervezési kérdéseinek megoldásáért, a továbbképzésért, az egyes tudományágazatok fejlődéséért. Elvárjuk, hogy a felsőoktatási intézmények hozzájáruljanak a CSKP társadalmi és gazdasági programjának megvalósításához; ahhoz, hogy minden haladó tényezőt érvényesítsünk a szocialista társadalom életében. A felsőoktatási intézményeknek fel kell készülniük arra, hogy a szakemberek képzésében a következő években gyakrabban kell végrehajtani szerkezeti változásokat, rugalmasan, felelősségteljesen kell meghatározniuk az új tanulmányi szakokat és a tudományos kutatás új területeit. Felsőoktatási intézményeink továbbra is hozzájárulnak azon országok népének képzéséhez, amelyek a szocialista fejlődés útját választották. De nemcsak erről van szó. A különböző országokból érkező külföldi diákok jelenlétének felsőoktatási intézményeinkben fontos politikai jelentősége is van. Alkalmunk nyílik arra, hogy megmutassuk mi az a szocializmus, hogyan élnek az emberek nálunk, mire törekszünk, s azt is, hogy a békéért folytatott harcot nagy feladatunknak és célunknak tekintjük. Megköveteljük, hogy a felsőoktatási intézmények munkája szorosabban összekapcsolódjon a termeléssel, a tudományos akadémia intézeteivel, az egyes ágazatok munkahelyeivel, hogy támogassák és megvalósítsák mindazt, ami új ezen a területen. Nagyobb figyelmet a műszaki oktatásnak Korunk egyik jellemvonása a tudomány jelentőségének növekedése és a tudomány eredményeinek érvényesítése a társadalmi élet egyes területein. Ennek megfelelően az iskolákban el kell mélyíteni a természettudományi és műszaki oktatást, nagyobb figyelmet szentelve az elektronikának, a kibernetikának, a robotikának, a biotechnológiának és más korszerű ágazatoknak. Intenzívebben kell tökéletesíteni a főiskolák tudományos-kutató munkáját. Ez azt jelenti, hogy a tudományos kutatómunkát a népgazdaság legfontosabb ágazataira a nemzetközi gazdasági együttműködésre kell irányítani, kihasználva azt a nevelési-oktatási folyamatban, bekapcsolva ebbe a tevékenységbe a középiskolákat is. Minden középiskolának és felsőoktatási intézménynek céltudatosabban kell ügyelnie arra, hogy a végzett diákok alapos ismereteket szerezzenek a szervezés és irányítás területéről, jobban felkészüljenek a tudomány és technika ismereteinek alkalmazására, elsajátítsák a korszerű technológiai folyamatokat, be tudjanak kapcsolódni jövendőbeli munkahelyeiken a tudományos-műszaki fejlesztésbe, belevonva ebbe a tevékenységbe munkatársaikat is. Fel kell készíteni a diákokat az elektronika széles körű alkalmazására, mivel ez az alapja az automatizálásnak és robotizálásnak. Magukévá kell tenniük a termelés irányításának és szervezésének új módszereit a gépiparban és a népgazdaság többi ágazatában alkalmazniuk kell az új technológiákat. A hallgatóknak nemcsak elméleti ismereteket kell szerezniük az elektronikáról és a számítástechnikáról, elegendő alkalmat kell biztosítani, hogy a gyakorlatban is megismerkedjenek célszerű kihasználásukkal. A felsőoktatási intézmények hallgatóit úgy kell felkészíteni, hogy munkahelyeiken komplexen tudják értékelni a jelenségeket és problémákat, hogy személyes ügyüknek tartsák munkájukat, bátrabban vállalják magukra a szükséges kockázatot a problémák megoldása során. Fel kell őket készíteni arra, hogy fel tudják tárni a problémákat, meghatározva a hatékony megoldási módot is. Meg kell találniuk az utat a munkásokhoz, a legjobbaktól tudják meg mindazt, amit az iskola nem adhatott meg nekik. Társadalmi fejlődésünk igényes feladatai teljesítése érdekében a középiskolákban és a felsőoktatási intézményekben a nevelésioktatási tevékenységnek rugalmasabban kell reagálnia a népgazdaság intenzifikálására az egyes ágazatokban, a tudományban, a technikában és a kutatásban kialakuló új szükségletekre, a tu- dományos-műszaki haladás gyorsabb érvényesítésének szükségességére. Tisztelt elvtársak! Valamennyi iskola pedagógusai figyelmének előterében kell állnia a munkára nevelésnek, amely afia- talok politechnikai nevelésének és szakmai felkészítésének elválaszthatatlan részét képezi. Szocialista iskolánkban a szocialista hazáért további felvirágoztatásáért, védelmi képességének növeléséért végzett öntudatos, áldozatos munkának mély politikai és erkölcsi jelentősége van. Ezt a nevelés egyik alapvető eszközének tekintjük. A munka iránti viszony és a munka eredményei az ember életének, a munkakollektívákban és a társadalomban betöltött helyének meghatározó tényezői. Ezért olyan fontos, következetesen megvalósítani az újszerúen megfogalmazott munkanevelés tartalmát. Ennek a nevelésnek nagy a jelentősége a diákok és a tanulók tudatosabb pályaválasztása szempontjából is. Az ifjúság termelőmunkában való részvételének eredményeit az eddiginél gyakrabban kellene igényesen értékelni és felhasználni a munkáranevelés tartalmi koncepciójának tökéletesítésében. Ez fontos a széleskörűen értelmezett erkölcsi nevelésben is, amelynek domináló értékei a munkaszeretet, a munka iránti viszony, a fegyelmezettség, a munkakollektíván belüli kapcsolatok, az egyéni és a kollektív munkakezdeményezés, a létrehozott értékek és a társadalmi tulajdon iránti viszony. Annak érdekében, hogy az iskola ezt a szerepét is sikeresen betölthesse, folytatni kell az anyagi-műszaki központok létesítését, műhelyek, szaktantermek és laboratóriumok építését. El kell mélyíteni az együttműködést a termelővállalatokkal és üzemekkel, lehetővé kell tenni az oktatást az üzemekben, bővíteni kell közvetlenül az üzemekben és a szövetkezetekben a fiatal technikusok és természettudósok állomásainak hálózatát és javítani kell tevékenységüket. A család és az iskola egységéért A fiatal nemzedék formálásának rendkívül fontos tényezője a nevelés valamennyi láncszemének egységes hatása. E tekintetben rendkívül jelentős a család és az iskola szoros együttműködése. Szocialista rendszerünk nagy figyelmet szentel a család szerepe szilárdításának és elmélyítésének. A család a gyerek első és alapvető életközege. A családok zöme megteremti sikeres fejlődésének kedvező előfeltételeit. Cselekvően együttműködik az iskolával. Gyermekét képes bevonni a társadalmi életbe anélkül, hogy hatását az iskolában vagy később a munkahelyen ki kellene igazítani, avagy alapvető módon helyre kellene hozni. Az élet arról tanúskodik, hogy ott, ahol a családi élet megbomlott, ahol a szülők veszekednek, s azokban a családokban, amelyekben még érvényesül a kispolgári szellem, nem fektetik le a gyerekek nevelésének, felkészítésüknek, a társadalmi életbe és a munkába történő beilleszkedésüknek szilárd alapjait. A gyerekek nevelését nem segíti kiváltságos helyzetük, túlértékelésük, ki nem érdemelt követelményeik kielégítése csakúgy, mint a lebecsülésük és a megfélemlítésük. Joggal állapíthatjuk meg, hogy jó az ifjúságunk. Túlnyomó többsége a tanulás, a munka, a szocialista haza építése és védelme iránti becsületes hozzáállásával bizonyítja a szocializmus iránti pozitív viszonyát. Ezzel egyidejűleg nem tévesztünk szem elől néhány kedvezőtlen jelenséget sem, amely megnyilvánul a fiatalok körében. Ezekkel szemben nem szabad elnézőknek lennünk. Fel kell tárnunk gyökereiket, csírájukban fel kell őket számolnunk, meg kell őket előznünk. Az iskola hibáit nem háríthatjuk a családra, a család hibáit az iskolára és a társadalomra. Nem törődhetünk bele, mert ezek a hibák a burzsoá erkölcs csökevényei. Ezek a jelenségek idegenek a szocializmustól. Ezért aktívabbnak kell lennie a nevelési tanácsadás rendszerének és a pedagógiai felvilágosító tevékenységnek. Fontos szerepe van a szülői munkaközösség rendszeres tevékenységének is. Szükséges, hogy ezekkel a kérdésekkel többet foglalkozzanak a nemzeti bizottságok, a munkahelyi pártszervezetek, az FSZM üzemi bizottságai, a SZISZ-szer- vezetek, a szocialista munkabrigádok és a lehető legnagyobb mértékben a munkakollektívák is. A társadalom az iskolától elvárja, hogy elmélyítse a családi nevelés pozitívumait. Ezzel egyidejűleg pótolnia kell azt, amit a gyerek a családtól nem kapott meg. Iskoláink nevelő- és oktató tevékenységének kulcsfeladata a szocialista hazafiságra, a szocialista és a proletár internacionalizmusra való nevelés. Csak az hazafi és internacionalista, aki alkotóerejét és képességeit a szocialista haza szolgálatába állítja. Az ember nem születik hazafinak, sem internacionalistának, hanem azzá válik a szocialista építés gyakorlatában. A diákok és a tanulók nevelésében el kell érnünk, hogy öntudatosan keressék helyüket a szocializmusban, a tartalmasabb életért vívott küzdelemben. El kell érnünk azt, hogy munkájuk és életük értelmét ott keressék, ahol eldől a jövő, ahol a szocializmus eszméi valósággá érnek, ahol az új a régivel viaskodik, ahol küzdelem folyik a békéért és az ember boldogságáért. A hazafias és az internacionalista nevelés hatása a marxista -leninista világnézet érvényesülésétől és megszilárdulásától függ. Rendkívül fontos, hogy a fiatalok teljes mértékben tudatosítsák a szocializmus minden előnyét, életük tartalmának tekintsék azt, hogy becsületes, lelkiismeretes munkával hozzájárulnak fejlődéséhez. (A beszéd befejező részét lapunk holnapi számában közöljük.) ÚJ SZŐ 4 1984. VI. 12.
