Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)
1984-06-08 / 134. szám, péntek
A Felkelés hagyatéka mindannyiunkat ösztönöz és kötelez (Folytatás az 1. oldalról) szültségi gócok létrehozását és a nyílt agressziót, mégpedig a kommunizmus elleni harc szükségszerűségével. A történelem szemétdombjára azonban mindig azok kerültek, akik gátat akartak emelni a haladás útjába. A legújabb kori keresztes lovagoknak nem szabadna megfeledkezniük erről a tanulságról. Napjainkban Reagan szóhasználata megváltozott, a választást megelőző időszakban már nem fenyegetőzik, hanem a békéről beszél és tanácskozásokra szólít fel. Ez azonban senkit sem téveszthet meg. Annak idején Hitler is a békéről beszélt, a valóságban azonban céltudatosan előkészítette a háborút. Az Egyesült Államok kormánya által továbbra is folytatott lázas fegyverkezés világosan tanúskodik arról, hogy céljai nem változtak. Katonai fölényre törekszik és atomháborút készít elő. Ľudovít Pezlár beszéde további részében rámutatott arra, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés a második világháború történetében úgy szerepel, mint egy kis nemzet nagy hozzájárulása a saját szabadságához és további népek szabadságához, hozzájárulás az antifasiszta koalíció háborús törekvéseihez, a nácizmusnak és szövetségeseinek legyőzéséhez. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy an-, nak idején Európában az egyik legnagyobb antifasiszta akció volt. Több mint 30 járás kb. 20 ezer négyzetkilométernyi területén robbant ki, amelyen több mint másfél millió ember élt, ami akkoriban Szlovákia lakosságának több mint a fele volt. A felkelésben részt vevő hozzávetőleg 50 ezer katona és 20 ezer partizán nyolc fasiszta hadosztállyal szemben állta meg a helyét. A fasizmus elleni vállvetett harcban népünk is nem csekély áldozatokat hozott. Több mint 200 tömegsírban hozzávetőleg ötezer hazafi holtteste tanúskodott a katonák, a partizánok, az illegális dolgozók hősiességéről. A Szlovák Nemzeti Felkelés céljait, programját, szociális mozgató erőit és eredményeit tekintve elválaszthatatlanul összefonódott a cseh nép 1945 májusi felkelésével. Népünk nemzeti felszabadító harcának egyik legfontosabb eredménye társadalmunk fejlődésében a munkásosztálynak és élcsapatának, a kommunista pártnak vezető ereje. A kommunisták törvényszerűen kerültek a dolgozó tömegek nemzeti és szociális fel- szabadulásáért vívott harcának élére. A Szlovák Nemzeti Felkelésben már teljes mértékben kifejezésre jutott a párt vezető szerepe, amely a fejlődés további szakaszaiban a társadalom előtt álló feladatokkal összefüggésben szilárdult és tökéletesedett. A párt vezető szerepének szüntelen fejlődése, formáinak és módszereinek tökéletesítése népünk nemzeti felszabadító harca történelmi hagyatéka megvalósításának és továbbfejlesztésének fontos része. A tapasztalatok igazolják, hogy ez a múltban csakúgy, mint manapság, döntő előfeltétele a további társadalmi fejlődést szavatoló programfeladatok sikeres megvalósításának. A szlovákiai antifasiszta mozgalom rendkívüli intenzitással kezdett fejlődni a szovjet hadsereg 1943. évi történelmi sztálingrádi és kurszki győzelme után, amely alapvető fordulatot idézett elő a második világháborúban. Jelezték egyben a klérofasiszta szlovák állam közeledő végét is és meggyorsították rendszerének bomlását. A párt sikeresen valósította meg az átmenetet az antifasiszta harc fegyveres formáira. Az SZLKP 5. illegális központi vezetősége, amely 1943 augusztusában jött létre és tagja volt Karol Šmidke, Gustáv Husák és Ladislav Novomeský, az általában kedvező objektív helyzetben hozzáfogott ahhoz, hogy az egész pártot, a munkásosztályt és szövetségeseit felkészítse az össznemzeti antifasiszta fegyveres felkelésre és az új Csehszlovákia megteremtésére, a nemzeti és demokratikus forradalom előkészítésével kapcsolatos kérdések megoldására. A párt 5. központi vezetőségében rendkívüli szerepe volt Gustáv Husák elvtársnak, aki azt megerősítik kortársai - a felkelés napjaiban lelke lett a politikai-szervező munkának. Ebben a bonyolult időszakban teljes mértékben megnyilvánult államférfiúi tehetsége, rendkívüli szervezőkészsége, elméleti felkészültsége, nagy munkabírása és hűsége a marxizmus-leniniz- mus elveihez. A kommunisták által vezetett forradalmi munkásosztály tudatosította, hogy az osztályfelszaba- dulásáért vívott küzdelmét győzelmesen csak az tetőzheti be, ha felszabadítja a lakosság más kizsákmányolt és nemzetiségileg elnyomott rétegeit, ha megújítja a nemzeti szabadságot és a békés életet. Ezen az alapon az antifasiszta harcnak és az új Csehszlovákiában az új Szlovákiáért vívott küzdelemnek természetes szövetségesként megnyerte a parasztság és az értelmiség tömegeit, valamint az antifasiszta burzsoáziának azt a részét, amely egyetértett a nemzeti felszabadító harc aktív formáival. Megszületett az összes, valóban demokratikus erőnek széles politikai szövetsége, a Nemzeti Front alapja, valamint a fasizmus ellen, az új, szociális, politikai és nemzeti szempontból igazságos, külpolitikájában a Szovjetunióra támaszkodó csehszlovák állam megalakulásáért folytatott harc programja is. A kommunista párt által megfogalmazott programért síkra szállt Szlovákiában minden következetesen antifasiszta és demokratikus erő, a munkásosztálytól az antifasiszta burzsoáziáig. A felszabadult felkelési területen a Csehszlovák Köztársaság a két közeli rokonnemzet, a csehek és a szlovákok államaként újult meg. Új, népi és valóban demokratikus politikai rendszerként. A szlovák nemzet politikai képviselője s a felkelési területen Banská Bystrica-i székhellyel minden törvényhozó, kormányzó és végrehajtó hatalom hordozója a Szlovák Nemzeti Tanács lett. Vezető, ösztönző és legjelentősebb politikai erejét képezték az SZLKP- nak, annak a pártnak a képviselői, amely történetében első ízben lett kormányzó párt, döntő fontosságú és elismert politikai szubjektum. A felszabadult területen mélyreható politikai, szociális és kulturális változások kezdtek megvalósulni. A forradalom felszámolta a köztársaság ellenségeinek politikai és gazdasági pozícióit. Helyi és járási forradalmi szervei, a nemzeti bizottságok, valamint az üzemi bizottságok teljesítették a szabadságért vívott harc minden feladatát: gondoskodtak a termelésről, a védelemről, az ellátásról, a felszabadult terület életének minden szakaszán a normális viszonyokról. A felkelési szervek intézkedései biztosították a nemzeti kultúra, az iskolaügy, a tudomány és a népművelés minőségi átépítését is. A nemzeti demokratikus kulturális forradalom eredményeire épített 1948 Győzelmes Februárja után a szocialista kulturális forradalom s ezek az eredmények mindmáig ösztönzően hatnak. A Szlovák Nemzeti Felkelés megnyitotta a csehek és a szlovákok új jellegű kapcsolatainak szakaszát. Elvetette a szlovák burzsoázia káros nacionalizmusát, a Cseh antifasiszta burzsoázia törekvését, el nem ismerni a szlovák nemzet szuverenitását és Csehszlovákiában Szlovákia és a szlovákok helyzete rendezésében lényegében visszatérni a háború előtti viszonyokhoz. A szlovák nemzet a fegyveres harcban egyértelműen kifejezte elszántságát, hogy jövőjéről a cseh nemzettel testvéri szövetségben dönt, mégpedig az egyenlőség és az egyenjogúság alapján, az államjogi kapcsolatokban a föderatív alapelv szerint. Ezzel lefektette jelenlegi életünk egyik tartóoszlopának alapjait. A felkelő Szlovákia harcolt Csehszlovákia Szovjetunióra való új külpolitikai irányvételéért is. A Szovjetunió a felkelési frontok harcosainak nagy emberi, katonai, anyagi és erkölcsi segítséget, valamint támogatást nyújtott. A partizánosztagoknak 3000 szovjet harcosa és parancsnoka volt. A nem teljes adatok szerint a Szovjetunió 2000 puskát, 900 géppisztolyt, 150 harckocsielhárító puskát, több mint félmillió puska- és géppuskatöltényt, valamint sok egyéb katonai anyagot szállított. A szovjet repülőgépek összesen több mint 300 tonna fegyvert juttattak el a felkelőknek. A felkelés megsegítésére megérkezett a szovjet területen szervezett első csehszlovák önálló légi vadászezred, amelynek több mint 530 harci bevetése volt. Szeptember végén a harcokban részt vett már a Szovjetunióból átdobott 2. önálló ejtőernyős dandár is. A felkelésnek nyújtott kétségtelenül legjelentősebb segítség a kárpát-duklai hadművelet volt, a második világháború egyik legnagyobb hegyvidéki hadművelete, amelyben elesett vagy megsebesült 85 ezer szovjet és 6500 csehszlovák katona. Klement Gottwald nagyrabe- csülte Csehszlovákia jövőbeli fejlődése szempontjából a Szlovák Nemzeti Felkelés történelmi szerepét és jelentőségét. A felkelés 5. évfordulója alkalmából ezt mondotta: ;,A Szlovák Nemzeti Felkelés legnagyobb vívmányának tekintem azt a tényt, hogy új köztársaságunk van, az egyenjogú csehek és szlovákok állama, a dolgozó nép állama, olyan köztársaság, amelynek dolgozó népe országa és nemzete sorsának ura, megbonthatatlan szövetségi kötelékben a hatalmas Szovjetunióval.“ A nemzeti felszabadító harcnak, valamint a szocialista építés időszakának történelmi hagyatéka arra kötelez bennünket - folytatta beszédét Ľudovít Pezlár elvtárs -, hogy következetesen teljesítsük a fejlett szocializmus építésének stratégiai irányvonalát, amelyet jóváhagyott a CSKP XIV., és megerősített XV., valamint XVI. kongresszusa. A CSKP XVI. kongresz- szusának programja ezt a történelmi hagyatékot alkalmazza az új feltételekre. Jelenlegi harcunk a társadalmi termelés magas fokú hatékonyságáért, minden munka jó minőségéért és a népgazdaság sokoldalú intenzifikálásáért közvetlen folytatása a korábbi nemzedéke^ építő törekvéseinek. Szabadságunk és szocialista jelenünk eszméiből erőt és elszántságot merítünk jelenlegi igényes feladataink teljesítésében. A CSKP KB- nak, a CSSZSZK NF KB-nak és a CSSZSZK kormányának felhívása a nemzeti felszabadító harc t>etetőzésének 40. évfordulója alkalmából jelentős ösztönzés arra, hogy továbbfejlesszük gazdaságunkat a tudomány és a technika gyors érvényesítésével, a magas fokú gazdaságossággal, a nyers- és az alapanyagok jobb értékesítésével és a szocialista munkaverseny különféle formáinak fellendítésével. ,,A társadalom javára végzett jó minőségű és lelkiismeretes munka - állapítja meg ez a fontos dokumentum - a legjobb kifejezése tiszteletünknek és bensőséges viszonyunknak a szabadságunkért és a szocialista máért nemzeti felszabadító harcot folytatók hagyatéka iránt. Ezzel a munkával ésszerűen ünnepeljük a történelmi jubileumokat.“ Ľudovít Pezlár elvtárs ezután kiemelte a nemzeti felszabadító harc dicső napjainak rendkívüli időszerű és ösztönző hagyatékát a párt, az állami szervek és a társadalmi szervezetek ideológiai, valamint tömegpolitikai munkája szempontjából. Az új, szocialista ember, a fejlett szocializmusnak öntudatos építője csak úgy nevelhető - s ez az ideológiai munka rendszerének egyik legfontosabb feladata -, ha széles körben hasznosítjuk a haladó forradalmi hagyományokat. Lebecsülésük elkerülhetetlenül megbontaná a nemzedékek kontinuitását. A hagyományok közvetítésével az egyik nemzedék a másiknak adja át az anyagi és a szellemi értékeket. Tevőleges jelentőségük az, hogy felszólítanak az örökség gyarapítására, az előző nemzedékek forradalmi tevékenységének eredményei és bevált tapasztalatai alapján az alkotó tettekre. Nálunk a haladó forradalmi hagyományok bázisa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom lett. Ez rendkívül erőteljesen nyilvánult meg éppen a Szlovák Nemzeti Felkelésnek és a cseh nép májusi felkelésének napjaiban. Jelenleg, amikor társadalmunk olyan bonyolult és igényes feladatot old meg, amilyen átállásunk a népgazdaság sokoldalú intenzi- fikálására, a múlt haladó forradalmi hagyományait kiegészítik az olyan új erkölcsi-politikai tulajdonságok, amilyen a tudomány és a technika, valamint a gyakorlati alkalmazásuk iránti öntudatos viszony, az önfegyelem magas színvonala, a magas fokú felelősségvállalás a nyers- és az alapanyagok gazdaságos felhasználásáért, a hiányosságokkal és a visszás jelenségekkel szembeni meg nem alkuvás stb. Ezek az új, kialakuló hagyományok szintén forradalmi jellegűek és kifejezésre jut bennük nemcsak a forradalmi harcosok előző nemzedékének hagyatéka iránti viszony, hanem a jelen és a jövő feladatai iránti magatartás is. A tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy mindmáig elégtelenül élünk azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a múlt forradalmi hagyományai biztosítanak számunkra az emberek, főleg az ifjúság szocialista öntudatának formálásában. E tekintetben a legnagyobb akadály e hagyományok lebecsülése és a velük kapcsolatos formális magatartás. A Szlovák Nemzeti Felkelés tapasztalataiból rendkívül időszerű tanulság következik napjainkban a politikai klerikalizmus ellen vívott harcunkban. A politikai klerikaliz- musnak az eszmei aknamunka központjai rendkívül fontos szerepet tulajdonítanak terveikben, amelyeknek célja a szocialista gazdasági rend fellazítása. A burzsoá propaganda előszeretettel terjeszt kifejezetten rémmeséket arról, hogy nálunk állítólag üldözik a hívőket. Közben egyáltalában nem a hívőkre gondolnak, hanem arra, hogy a Lengyel Népköztársasághoz hasonlóan a klerikalizmus segítségével visszaéljenek az emberek vallási érzelmeivel a szocialista rendszer rombolására. A politikai klerikalizmus tevékenységéért a legnagyobb árat mindig a hívők fizették. Elég talán emlékeztetni arra, hogy területünkön azokban a tömegsírokban, amelyekért a klérofasizmus felelt, az áldozatok túlnyomó többsége hívő volt. A szlovák fasizmus jellemző vonása volt, hogy visszaélt a vallásos érzelmekkel. Ezért is szerepel a történelemben a ,,klérofasizmus“ címszó alatt. Képviselői nagy hangon hivatkoztak a nemzeti és a vallási érzelmekre és ugyanakkor esküdöztek, hogy „minden bolseviknak kiirtják még az írmagját is, mégha történetesen szlovák is“. Népünknek köszönhető, hogy ezt nem sikerült megtenniük. „Tanúi vagyunk a külföldi klerikális antifasiszta központok törekvésének - állapította meg Jozef Lenárt elvtárs az SZLKP legutóbbi kongresszusán hogy a szocialista hazánkkal szembeni ellenséges tevékenységükben visszaéljenek a hívők vallásos érzelmeivel. Népünk tapasztalataira, szociális érdekeire, hazafias érzésére, összeforrottságára és haladó, békés törekvésére támaszkodva, határozottan szembeszegülünk az ilyen régi keletű aknamunka minden formájával“. A Szlovák Nemzeti Felkelés a történelemben úgy szerepel, mint a proletariátusnak, a dolgozó parasztságnak és a haladó értelmiségnek nagy osztályjellegű forradalmi akciója. Az osztályszempontból megosztott világ feltételei között a helyes tudományos alapállás múlhatatlan előfeltétele az, hogy osztályszempontböl értékeljük nemzeteink nemzeti felszabadító harcának történelmi jelentőségét. Nem szabad elsiklanunk afölött, hogy a felkelés eszméiért, történelmi jelentőségéért és a mával való kapcsolatáért folyó küzdelem továbbra is része annak a nagy osztályharcnak, amely világméretekben folyik. Senki sem lepődhet meg azon, hogy osztály- és eszmei ellenségeink megkísérlik meghamisítani a nemzeti felszabadító harc történelmi hagyatékát. Az imperialista központok támadásainak törvényszerű célpontja a kommunista párt vezető szerepe a nemzeti felszabadító harcban. Ennek kétségbevonása a tudományos tárgyilagosság ürügyén eszköze annak, hogy kétségbe vonják a szocialista társadalom történelmi indokoltságát és létrejöttének törvényszerűségét. Népünk nemzeti felszabadító harcának történelmi hagyatéka arra kötelez bennünket, hogy következetesen szilárdítsuk korunk világa fejleményeinek osztálymegközelítését. Ez rendkívül fontos a fasizmus állatias cselekedeteit át nem élt ifjúság körében végzett munkában. Jelentőségét meghatványozza a manapság rendkívül kiéleződött nemzetközi helyzet. A nemzeti felszabadító harc történelmi hagyatékára is teljes egészében érvényes A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai címú dokumentum alábbi megállapítása: „A nagy próbatételek, küzdelmek és a kemény harcok tanulságai arra kötelezik Csehszlovákia Kommunista Pártját, minden kommunistát, hazánk minden becsületesen, szocialista módon gondolkodó állampolgárát, hogy védje és fejlessze a szocializmust, soha senkinek ne engedje meg veszélyeztetését, még ha a legszebb szavakkal és jelszavakkal is kendőzné el magát. Ez forradalami, nemzeti, osztály- és internacionalista kötelességünk.“ A Szlovák Nemzeti Felkelés hagyatéka arra kötelez bennünket, hogy a tevőleges szocialista haza- fiság és internacionalizmus szellemében szüntelenül elmélyítsük lakosságunk nevelését. Ez határozott harcot feltételez a nacionalista hangulatok, nézetek és magatartás csökevényei ellen. A szocialista országok története megerősíti, hogy életükben szinte valamennyi eltérés a marxista-leninista ideológiától és szinte minden válságuk ilyen vagy olyan módon összefüggött a nacionalista tendenciák lábra kapásával. Népünk nemzeti felszabadító harcának történelmi hagyatéka arra kötelez bennünket, hogy a szemünk fényeként óvjuk és szüntelenül szilárdítsuk barátságunkat és szövetségünket a világ első szocialista államával, a Szovjetunióval, amely napjainkban életünk egyik tartóoszlopa. Ebben az esztendőben emlékezünk meg területünkön az első falvak és kisvárosok szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordulójáról. Hazánk felszabadítása volt a nemzeti demokratikus forradalom betetőzésének alapvető előfeltétele. Sohasem feledkezhetünk meg azokról a mérhetetlen áldozatokról, amelyeket a szovjet nép hozott szabadságunk kivívásáért. Erről tanúskodnak azok a sírok, amelyekben a szovjet hadsereg 140 ezer tagja nyugszik. A csehek és a szlovákok nemzeti felszabadító harca, hazánk szovjet hadsereg általi felszabadítása és a következő 40 esztendő nemzeteink nagy és dicső hőskölteménye - állapította meg Ľudovít Pezlár elvtárs beszéde zárórészében. Ennek az időszaknak tapasztalatai a párt, az állami szervek, a társadalmi szervezetek, egész társadalmunk számára a tanulságok kútforrását képezik. Az antifasiszta és a nemzeti felszabadító harcnak története, amellyel kezdetét vették történelmünkben a legjelentősebb szociális, politikai, gazdasági és kulturális változások, konkrét, időszerű jelentőséget hordoz magában minden kommunista, minden állampolgár számára. Mindenkit mély elgondolkodásra késztet, konkrét tettekre és magas fokú aktivitásra ösztönöz napjaink építő feladatainak teljesítésében. A Szlovák Nemzeti Felkelés dicső napjainak hagyatéka mindannyiunkat ösztönzi és kötelezi.