Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)
1984-06-07 / 133. szám, csütörtök
Megnyerni a legjobb tanulókat Beszélgetés a Szlovák Műszaki Főiskola rektorhelyettesével Az érettségit követően középiskolásaink nagy része újabb nehéz feladat előtt áll. A jövő héten országszerte megkezdődnek az egyetemi felvételi vizsgák. Erről és több más időszerű kérdésről beszélgettünk Božena Bušová professzorral, a Szlovák Műszaki Főiskola rektorhelyettesével, aki írásban válaszolt kérdéseinkre. 0A társadalmi realitások és igények azt követelik meg, hogy fokozatosan növekedjék, s mind nagyobb legyen azoknak a tanulóknak az aránya, akik műszaki főiskolára járnak. Mi a helyzet e téren jelenleg?- A tudományos-technikai forradalom és a páratlan műszaki fejlődés korában élünk, s ez a tény arra kötelez bennünket, hogy egyre több és mind jobban felkészített műszaki szakembereket neveljünk, mert csak így tarthatunk lépést a technikai fejlettségben élen járó országokkal. E társadalmi igények szabják meg az egyes főiskolai intézmények államilag jóváhagyott keretszámait, amelyek kötelező érvényűek.' Ezekből az igényekből adódik, hogy növelnünk kell a műszaki főiskolák hallgatóinak arányszámát a többi egyetemistához képest. Például az 1977/78-as tanévben a Szlovák Szocialista Köztársaság egyetemistái közül 40,7 százalék járt műszaki főiskolákra, tavaly ez az arány már 48,7 százálékra emelkedett, miközben a műegyetemekre fölvett hallgatók aránya ebben az időszakban 49,22-ről 55,2 százalékra nőtt. Sajnos, a szlovákiai helyzetről nem tudok pontos információval szolgálni; annyi viszont tény, hogy évről évre növekszik a műszaki főiskolákra jelentkezők száma, ha nem is a kívánt mértékben. A felsőoktatási intézményekbe jelentkezők pálya-orientációjával még mindig nem lehetünk teljes mértékben elégedettek. Vannak még olyan fiatalok, s nem is kevesen, akik nem számolnak a társadalmi realitásokkal, divatos szakokra, főiskolákra jelentkeznek, talán abban bíznak, hogy a keretszámot szinte a végtelenségig lehet növelni. Említettem már, a keretszám minden intézmény számára kötelező, ezért bizony sok fiatalt csalódás ér, amikor kezébe veszi a felvételi vizsga eredményéről szóló értesítőt. • Párt- és állami szerveink különösen az elmúlt években jelentős erőfeszítéseket tesznek azért, hogy növekedjék a magyar nemzetiségű egyetemisták száma, elsősorban a műszaki főiskolákon. Milyen érdeklődést tanúsítanak a magyar nemzetiségű fiatalok a Szlovák Műszaki Főiskola iránt. ?- Főiskolánk keretszáma az 1977/78-as tanévtől számítva állandósultnak mondható. Ami az iskolánk iránti érdeklődést illeti, a helyzet javult, bár még mindig nem vagyunk teljes mértékben elégedettek. Engedje meg, hogy statisztikát idézzek. 1977-ben egy helyre 1,3 jelentkező aspirált, ez az átlag ma 1,68-ra emelkedett, a műépítészeti és a vegyészmérnöki karon 1,8-ra. Ugyanakkor ez az átlag a villamosmérnöki karon mindössze 1,62, a gépészetin pedig csak 1,45, holott erre a karra vehetünk fel legtöbb hallgatót. A jelentkezők között kiváló, közepes előmenetelű és gyenge tanuló is akad. Mi szeretnénk, ha minél többen jelentkeznének hozzánk, hiszen így javul a válogatás lehetősége és több a valószínűsége annak, hogy rátermett tanulókat veszünk fel. Iparkodunk megnyerni a legjobb tanulókat, s ezért évről évre meglátogatjuk a gimnáziumokat, tájékoztatjuk a tanulókat főiskolánk oktató-nevelő és tudományos munkájáról, s minden más, általunk vagy a tanulók által fontosnak vélt kérdésről. Kérésre lehetővé tesszük azt is, hogy a középiskolások ellátogassanak főiskolánkra, megtekintsék a laboratóriumokat, a számítógépeket és más berendezéseket. Szeretnénk, ha a magyar tanítási nyelvű gimnáziumok és más középiskolák pedagógusai a jövőben jobban élnének ezzel a lehetőséggel is. örülnénk annak is, ha nemcsak a negyedikesek, hanem a másodikos, harmadikos gimnazisták is ellátogatnának hozzánk, hiszen a középiskolákban jórészt ezekben az években formálódik és állapodik meg a tanulók pályaorientációja. Az idén mintegy 20 százalékkal nőtt a jelentkezők száma az 1977- es adatokhoz képest. A magyar nemzetiségű tanulók száma ennél is kedvezőbb, hiszen amíg 1977- ben 206-an jelentkeztek hozzánk, ebben a tanévben 341 a magyar nemzetiségű jelenkezők száma, vagyis a növekedés 70 százalék. Arányszámuk 7,1 százalék, ami bizonyos növekedést mutat, de a magyar nemzetiségű fiatalok arányszámához képest ez még mindig nem elegendő. A magyar nemzetiségű tanulók közül legtöbben a vegyészmérnöki karra jelentkeznek, főleg leányok. Kétszer annyi magyar nemzetiségű leány szeretne itt tanulni, mint fiú. Pedig mi az utóbbiakat látnánk szívesebben, mert a vegyiparban olyan ágazatok, munkahelyek is léteznek, ahol nőknek tilos dolgozni. Még egy gondról szeretnék szólni, éspedig a jelentkezők előmeneteléről. Sajnos, műszaki főiskolánkra és különösen a gépészeti karra még mindig kevés kiváló tanuló jelentkezik. Őket, szlovák és magyar nemzetiségüeket egyaránt, szinte kivétel nélkül mind fölvettük, többüket a vonatkozó előírások értelmében fölvételi vizsga nélkül. Sajnos, nem kevés a gyengébb előmenetelű jelentkezők száma. Ők nem felelnek meg a felvételi vizsgákon, rendszerint már az írásbeli vizsgájuk is elégtelen, s így természetesen nem vehetjük fel őket. Ez a megállapítás szlovák és magyar nemzetiségű jelentkezőkre egyaránt vonatkozik. • A felvételi vizsgák alapján milyen vélemény alakult ki önöknél azoknak a tanulóknak a felkészültségéről, akik magyar tanítási nyelvű középiskolákban érettségiztek?- Erre a kérdésre nem tudok pontos választ adni, hiszen idáig nem értékeltük a tanulókat aszerint, hogy milyen tanítási nyelvű iskolákból jöttek. Mi idáig csupán arról vezetünk statisztikát, hogy milyen a tanulók szociális és nemzetiségi összetétele. Megállapítottuk, hogy a magyar nemzetiségű jelentkezők közül viszonylag sokan nem jelennek meg a felvételi vizsgákon, az okot sajnos nem tudjuk. Tavaly például a gépész- mérnöki karra 71 magyar nemzetiségű tanuló jelentkezett, közülük 12 nem jelent meg a felvételin, ez 17 százalék. Főiskolánkon a jelentkezők közül átlagosan 10 százalékuk nem jelenik meg. A gépészeti karon tavaly egyébként viszonylag sok magyar nemzetiségű fiatal nem oldotta meg megfelelően a két írásbelit, s ezért nem felelt meg a felvételi vizsgán, és őket a törvényeknek megfelelően a fellebezés után sem vehettük fel. E magyar nemzetiségű jelentkezők közül a középiskolákban egyikük sem volt kitüntetett, kettőjüket kivéve csak megfeleltek az érettségin, tehát ez is azt bizonyítja, hogy különösen a gépészeti karra gyengébb előmenetelű tanulók jelentkeznek. Még mindig kevés a műszaki főiskolákra jelentkező kiváló magyar nemzetiségű tanulók száma. • Véleménye szerint mik a szubjektív és esetleges objektív okai annak, hogy az önök főiskoláján viszonylag sok magyar nemzetiségű hallgató nem fejezi be a tanulmányait?- Legtöbben a gépészeti karon hagyják abba a tanulmányaikat, tehát ott, ahová kevés kiváló előmenetelű magyar nemzetiségű tanuló jelentkezett, habár ugyanez elmondható a szlovák nemzetiségű hallgatókról is. Tavaly például az elsőévesek harminc százaléka nem folytatta tanulmányait, a magyar nemzetiségű elsőéves hallgatóknak viszont csaknem negyven százaléka hagyta ott a főiskolát. Ebben a tanévben, úgy tűnik, hogy jobb lesz a helyzet, hiszen ez idáig mindössze négy magyar nemzetiségű hallgató hagyta abba idő előtt tanulmányait. Nem tudom, vajon a műszaki főiskolákon nehezebb-e a tanulás, de ezek a számok figyelmeztetőek minden középiskolai pedagógus számára, akiknek felelősségteljesen el kell gondolkodniuk arról, hogy milyen előmenetelű, felkészültségű tanulókat küldenek hozzánk, miként készítik fel őket elsősorban matematikából és fizikából. Ugyanígy el kellene érnünk, hogy a kiváló előmenetelű magyar nemzetiségű tanulók közül mind többen jelentkezzenek műszaki főiskolákra. Elsősorban ők képesek helytállni, hiszen a szakemberképzést nem a gyenge előmenetelű tanulókhoz kell igazítani, hanem a kiváló tanulók színvonalához. El kell mondanom azt is, hogy néhány magyar nemzetiségű hallgató egy ideig bizonyos nyelvi nehézségekkel is küszködik. • Néhány nap múlva a Szlovák Műszaki Főiskolán is megkezdődnek a felvételi vizsgák. Mit tesznek önök azért, hogy minden jelentkező - beleértve a magyar nemzetiségüeket is - lehetőleg tudásának, felkészültségének megfelelően szerepeljen?- A főiskolai felvételi vizsga az első olyan esemény a fiatal életében, amelyre nem az iskola ismert, meghitt környezetében kerül sor. Talán ezért is több jelentkező túlzottan lámpalázas, ideges, nem képes teljes tudását nyújtani. Pedig higgyék el, a túlzott idegeskedésre semmi ok. Szerintünk elegendő idő áll a rendelkezésükre az írásbeli feladatok megoldásához, csak nem szabad pánikba esni, ésszerűen kell gazdálkodni az idővel. Ha valaki nem érti egészen pontosan a szöveges példát, a jelenlevő pedagógustól magyarázatot kérhet, ebben a tanévben magyarul is. Mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy a-felvételi vizsgákhoz nyugodt légkört teremtsünk. Szigorú rendelkezések írják elő, hogy az adott napon melyik szöveges példát kapják a tanulók, s az írásbelik értékelésénél pedagógusaink nem tudják kinek a dolgozatát javítják. Ez a teljes titoktartás is hozzájárul a tárgyilagossághoz. Valamennyi jelentkezőt az idén sem tudjuk felvenni. Akiket felveszünk, azt kívánom nekik, hogy felelősségteljesen, örömmel kezdjék el egyetemi tanulmányaikat. Azoknak, akiket viszont nem vettünk fel, azt ajánlom, reálisan mérlegeljék szereplésüket, s higgyék el, náluk jobbak kerültek az egyetemre. Ezeknek a fiataloknak tudniuk kell azt is, hogy nem ez az utolsó vizsgájuk az életben, ezért ne veszítsék el a fejüket, találjanak magukban erőt, elszántságot ahhoz, hogy kitűzött céljukat a következő tanévben elérjék. SZILVÁSSY JÓZSEF És virágba szökken a hiúság... (avagy: teljesítmény és pedagógia) Van ma egy gyakorta emlegetett varázsszó: a teljesítményközpontúság. A felnőttek életében a teljesítmény közismerten központi probléma, elsősorban persze gazdasági értelemben, de ki tagadná, aki gyermeket nevel, hogy lépten-nyomon szembe találja magát a teljesítmény kérdésével? A teljesítményt a pszichológia az idegrendszeri és „pszichikus“ működés és folyamat eredményeként értelmezi, a pedagógia viszont a tanuló személyiségében a pedagógiai folyamat eredményeként bekövetkező változások értékelhető körét érti ezen a fogalmon. Azt, hogy milyen teljesítményt kell elérni egy-egy iskolai osztályban, azt a tantervek, nevelési programok követelményszintek formájában határozzák meg. A nevelő dolga, hogy a követelményszintet és a tényleges teljesítményszinteket egybevesse, lényegében ez az értékelés alapja. Kétségtelenül nagy szerepet játszik a teljesítmény létrejöttében az a körülmény, hogy a pedagógus mi mindent tesz, hogyan jár el annak érdekében, hogy a tanulók teljesítménye a lehető legoptimálisabb legyen. Rengeteg múlik a kérdéseken (szóbeliken és írásbeliken egyaránt), az utasítás hangnemén, a megfelelő pedagógiai szituáció megteremtésén, az ösztönzésen, az értékelésen. A teljesítményt azzal mérjük, amivel lehet. A felnőttek legtöbbször pénzzel vagy pénzen megvásárolható tárgyakkal, de címekkel, kitüntetésekkel, beosztással, hatalommal is - miért mi jár és kinek mi a legfontosabb. Azt írja a Pedagógiai Lexikon, hogy az értékelés akkor éri el a célját, ha egyre értékesebb cselekedetekre, jobb teljesítményre ösztönöz, fejleszti a társadalmi felelősségtudatot, az ellenőrző és az önértékelő képességet. Az értékelés az ellenőrzéshez hasonlóan a gyermek- és az ifjúkorban nagyobb szerepet játszik, amikor a kötelességtudat még gyengébben fejlett, s bizonytalanságok vannak a célirányos cselekvés motívumaiban. Mi mindent ronthat el a felnőtt a gyerekek, a fiatalok helyes értékrendjének kialakulási folyamatában akkor, amikor igazán a legjobbat szeretné? Délután vagy estefelé a gondos szülő megkérdi, mi volt ma az iskolában. Vegyünk szemügyre egy olyan esetet, amikor a gyerek kitűnő tanuló, de nem elbizakodott, akinek maga a teljesítés az öröm, élvezi a feladatok megoldását. A szülőnek vidáman válaszol: egyes lett az „irtó“ nehéznek beharangozott „matek-doli“. Vajon hány szülő nem érez kísértést, hogy tovább ne akarná élvezni az örömét és ne kérdezné meg: rajtad kívül sikerült-e még valakinek egyesre? A gyerek, aki egy cseppet sem „stréber", először azt válaszolja: nem is tudom, nem figyeltem oda (bár örül a saját jó teljesítményének, nem akar másokon felülkerekedni). A hiú gyermek azonban boldogan részletezi „vetélytársai“ kudarcait és pontosan felsorolja, kinek hány hibája volt, miben fogott mellé. A sikerrel kapcsolatos beállítódás formálásában tehát rejtett buktatók fenyegetnek. A szülői elfogultság nem megbocsáthatatlan vétek, ki ne örülne talpraesett gyerekének, de az ösztönzést nagyon differenciáltan kell alkalmazni. Azokat, akiket nem nagyon érdekel az eredmény, közömbösek az osztályzatok iránt, kényelmesek, sót lustaságra hajlamosak, dicsérettel, buzdítással biztatni kell. A túlságosan törekvő, a jó értékelést mindennél fontosabbnak tartó gyermekek szülei azonban kétszer is gondolják meg, milyen ser- kentési módokat használnak, nehogy egy-egy megjegyzésükkel a hiúság egy csöppet sem tetszetős virágát szökkentsék szárba. A legjobbnak, a legkiválóbbnak lenni buzgó igyekezetében már a kisiskolás fiú vagy leány is köny- nyen elszigetelődhet környezetében. Tévedés ne essék: nem a versenyszellem kiiktatása a cél, ó nem! Csak éppen arról ne feledkezzünk meg, hogy a teljesítményre törekvésben nem hagyható figyelmen kívül a felelősségtudat, a segítőkészség, az önértéke- lőképesség fejlesztése. Ne feledkezzünk meg az iskolai sikerek hallatán egy szinte spontán megjegyzésről: „És a pajtásodnak, padtársadnak nem segítettél, hogy neki is jobban sikerüljön az a »doli«...?“ SZEBERÉNYI JUDIT kandidátus Kulturális hírek □ Az utóbbi években Jevgenyij Jevtusenko a fényképezés, a filmművészet (rendező és főszereplő egyaránt) meg a próza ellenében látszólag „hűtlen lett“ a költészethez. Most viszont azt nyilatkozta, hogy első és mind ez idáig legnagyobb „szerelme“ mégis a költészet. Eddig harmincnégy verseskönyve jelent meg, s mintegy hatvan nyelven kelt el különböző országokban. □ Lazióban az idén alapították meg az Egy film a békéért díjat, amelyet ezután évenként fognak kiosztani. Bemutató a Thália Színpadon Cseh szerző mesejátéka - először magyarul Ma tartja évadzáró bemutatóját a Magyar Területi Színház Thália Színpada Kassán (Košice): a társulat tagjai a népszerű cseh színpadi szerző, Jan Jílek A csodálatos Borbála-ág című mesejátékát adják elő Horváth Lajos rendezésében, aki az idén fejezi be tanulmányait a prágai Színművészeti Akadémia rendezői szakán. S bár Horváth Lajosnak nem ez lesz az első rendezése, valamiképpen azért mégiscsak debütál, méghozzá műfordítóként, tudniillik az ő nevéhez fűződik a színmű fordítása is. Először tűnik fel színházunk házatáján Balla Kálmán neve is, aki a mesejáték verseinek egy részét ültette át magyarra. Jan Jílek neve egyébként nem ismeretlen színházi nézőink előtt: a Magyar Területi Színház komáromi (Komárno) társulata néhány évvel ezelőtt már bemutatta az egyik színmüvét, a Szilvesztert. Mostani mesejátéka színpadra állításának az említettek mellett egyéb érdekességei is vannak. Mindenekelőtt az, hogy egyszerre lesz magyar nyelvű és szlovákiai ősbemutató is ez a mostani. Ugyanekkor újdonságnak számít az is, hogy a színmüvet két egymástól némileg eltérő változatban mutatja be a kassai társulat: mesejátékként a gyermekek, népi játékként pedig a felnőttek számára. S talán nem érdektelen az sem, hogy fennállása alatt első ízben kerül bemutatásra cseh szerző mesejátéka a Magyar Területi Színházban. A népmesei ihletésű és a cseh folklór kimeríthetetlen kútjából merítő mesejáték az évszakok váltakozása segítségével az emberélet fordulóit kíséri figyelemmel a születéstől a halálig. Középpontjában a Jó és a Rossz összecsapása, valamint az ember békességóhajtása és elmúlással szembeni küzdelme áll. A cseh folklóranyag nagy részét azonban magyarral cserélték fel a mesejáték színpadra állítói, s ugyanígy tettek - Kodály Zoltán, Járdányi Pál, Gágyor József és mások gyűjtését felhasználva - a darabban szereplő cseh népköltészeti anyag jelentős részével is. Jan Jílek darabjának főbb szerepeiben a kassai színpadon Gombos Ilonát, Kövesdi Szabó Máriát, Kádek Ritát, Várady Bélát, László Gézát és Pólós Árpádot láthatja a közönség, s rajtuk kívül szerepet kapott még Danyi Irén, Érsek György, Molnár László és Bocsárszky Attila is. -ászújszó 6 1984. VI. 7. Gyökeres György felvétele
