Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)

1984-06-07 / 133. szám, csütörtök

TVÄV VILÁGGAZDASÁG @ VILÁGGAZDASÁG @ VILÁGGAZDASÁG Csúcsról csúcsra Rambouillet, Puerto Rico, London, Bonn, Tokió, Velence, Ottawa, Versailles, Williamsburg... és most ismét London. Az elmúlt tiz évben sorrendben ezek a városok látták vendégül a hét legfejlettebb tőkés ország - az USA, Kanada, Nagy-Britannia, az NSZK, Franciaország, Olaszország és Japán - ve­zető politikusait. Ma Londonban jubileumi csúcsér­AKNÁSZ H a leírjuk az első tőkés gaz­dasági csúcs-randevú dá­tumát - 1975-öt - aligha kell túl sok magyarázatot fűzni ahhoz, mi­ért is rendszeresítették a fejlett nyugati országok az évenkénti csúcsszintű összejöveteleket. Ak­kor, a hetvenes évek derekán az olajválság kihatásai olyan méretű gazdasági visszaesést, inflációt és munkanélküliséget idéztek elő a tőkés országokban, amilyenre a harmincas évek nagy világgaz­dasági válsága óta nem volt példa. Tegyük hozzá, hogy a recesszió már az olajárrobbanás előtt jóval megkezdődött, s az olajsokk azt csak tovább mélyítette, nem pedig ellenkezőleg. Számos nyugati po­litikus és közgazdász ugyanis az olajexportáló országokra próbálta hárítani a felelősséget a Nyugat gazdasági problémáiért. Elsősorban az olajszükségletük túlnyomó részét behozatalból fe­dező országok - így például Ja­pán, amely az olajfogyasztás 90 százalékát, illetve Nyugat-Európa, amely több mint a felét szerzi be ' külföldről - érezte meg légin- ’ kább az olajválság kihatásait. ' Ilyen helyzetben a tőkés országok vezetői úgy vélték, hogy nem ele­gendőek a gazdasági gondok le­küzdését célzó kétoldalú eszme­cserék. Ezért több vezető politikus is indítványozta, hogy közös tár- i gyalóasztalnál évenként tegyenek kísérletet a gazdasági nehézsé­gek áthidalására. Ilyen megfontolásokból hívták össze 1975 őszén a franciaorszá­gi Rombouillet-i kastélyba a tőkés gazdasági hatalmak első állam- és kormányfői találkozóját. Az ak­kori „hetes“ gárda legismertebb egyéniségei közé tartozott Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár, Giscard d'Estaing francia államfő, Gerald Ford amerikai elnök, Cal­laghan brit és Moro olasz kor­mányfő. A résztvevők annak lehe­tőségét keresték, hogy közösen elhatározott intézkedésekkel ho­gyan tudnák mérsékelni az inflá­ciót és a munkanélküliséget, illet­ve miként pezsdíthetnék fel a pan­gó gazdasági életet. Az első csúcs résztvevői úgy határoztak, hogy a hét ország energiatakarékossági intézkedéseket léptet életbe a fo­gyasztás visszafogása céljából. Az egy évvel későbbi Puerto Rico-i csúcsig a több elhatározott szándék közül mindössze ezt si­került véghezvinni és a felsorolt gazdasági nehézségek azóta is „örökzöld" témaként ott szerepel­nek minden csúcstalálkozó napi­rendjén. Ez is jelzi, hogy az éven­ként rendszeresített összejövete­lek nem váltak olyan hasznos, a problémákat megoldani képes fórummá, mint ahogy azt a tőkés csúcsok életrehívói egykor re­mélték. K ezdetben ezeken az össze­jöveteleken kizárólag csak a tőkés világgazdaság nehézsé­geiről esett szó. Az 1981-es otta­wai találkozón viszont már a „he­tek“ érintették a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok kérdését is. Korántsem véletlen, hogy ép­pen ez a csúcs lett napirendi pon­tokban eggyel gazdagabb. Az ot­tawai volt ugyanis az első csúcsértekezlet, amelyen részt vett az Egyesült Államok jelenlegi elnöke, Ronald Reagan is, aki - köztudottan - beiktatásától kezdve a Szovjetunióval fenntar­tott gazdasági kapcsolatok leépí­tésére törekedett. Míg Ottawában csak felvetette, addig egy évvel később Versail- les-ben egyenesen a tanácskozás központi témájává akarta tenni a kelet-nyugati gazdasági kap­csolatok kérdését. A házigazda szerepét betöltő Mitterrand rutinjá­nak és erélyes fellépésének kö­szönhető, hogy ez a csúcs végül is nem fajult zártkörű perpatvarrá, jóllehet a versailles-i találkozó így is csúfos kudarcként vonult be a tókés csúcstalálkozók krónikájá­ba. Az amerikai elnök itt követelte többi hat tárgyalópartnerétől, de főleg Nyugat-Európától, hogy ne szállítsanak csőfektető berende­zéseket a szovjet gázvezeték épí­téséhez. A nyugat-európai orszá­gok felháborodással reagáltak er­re, mert mindenképpen tartani akarták magukat a szovjet féllel korábban megkötött földgáz-csö- üzlethez, s úgy vélték, hogy ez a szerződés mindkét félnek köl­csönös előnyöket hoz. Mint isme­retes, a nyugat-európai cégek a későbbiekben nem engedel­meskedtek a washingtoni diktá­tumnak, mivel a Fehér Ház azt követelte az amerikai licencek alapján dolgozó nyugat-európai cégektől, hogy ne szállítsanak olajipari berendezéseket a Szov­jetuniónak. A közöspiaci országok nagy cégjei egymás után mondtak nemet erre a fehérházi embargó- felhívásra. Versailles-ban Reagan viszont annyit mégiscsak elért, hogy meg­szigorították az úgynevezett stra­tégiai áruk szocialista országokba irányuló exportjának az ellenőrzé­sét, és korlátozták az ezeknek az országoknak nyújtott exporthite­leket. H a a versailles-i csúcsnak politikai íze volt, akkor az amerikai Williamsburg-ben meg­tartott tavalyi összejövetel alig ne­vezhető gazdasági csúcsértekez­letnek, hiszen itt egyértelműen politikai kérdések domináltak. Szó esett ugyan a tartós munkanélküli­ségről, a közöspiaci országok zú­golódtak a magas amerikai kamat­lábak és az USA protekcionista intézkedései miatt, elmarasztalták Japánt, amiért olcsó áruival elá­rasztja a nyugat-európai piacokat. Ezekre a bíráló megjegyzésekre reagálva a vendéglátó elnök azt próbálta elhitetni a többi hat or­szág vezetőivel, hogy a tőkés gaz­daságban a fellendülés „nagyon határozott“ jegyei tapasztalhatók, holott most, egy év múltán is na­gyítóval kell keresni az erre utaló jeleket. Williamsburg-ben minden mást háttérbe szorított a nagypolitika, kifejezetten így állították ugyanis össze a vendéglátók az értekezlet programját. A tavalyi májusi talál­kozó idején még fél év volt hátra a NATO-rakétatelepítés megkez­désének kitűzött dátumáig, s még folytak Genfben a szovjet-ameri- kai tárgyalások. A washingtoni kormányzat olyan nyilatkozat elfo­gadására bírta rá a résztvevőket, amelyben állást foglaltak az új kö­zepes hatótávolságú nukleáris eszközök nyugat-európai telepíté­sének megkezdése mellett. Szán­dékosan mellékvágányra terelték az eredetileg gazdasági témájú­nak szánt találkozót, hogy azt a látszatot keltsék: a Nyugat egy­séges a rakétatelepítés kérdésé­ben. Pedig korántsem volt így, hiszen több állam- és kormányfő vonakodott egy ilyen politikai nyi­latkozat szentesítésétől és attól, hogy eltérjenek az értekezlet ere­deti témájától. Végül is a „hetek“ elfogadták ezt a nyilatkozatot, mert mind a hét politikusnak fontos volt az, hogy sikeresen térjen haza, azzal a biztos tudattal, hogy nem tett az országa érdekeit sértő enged­ményt, de ugyanakkor ez a ma­gándiadal nem vezetett sem a csúcstalálkozó, sem a többi partner kudarcához. Egy évtized alatt tehát lassan politikai csúcstalálkozóvá vedlet­tek a kifejezetten gazdasági csú­csokként életre hívott legfelsőbb szintű tőkés csúcsértekezletek. Felmerül a kérdés, vajon a ma nyíló londonit ismét megpróbálja-e kisiklatni, politikai mellékvágányra juttatni az amerikai elnök. Szándé­kairól nem árult el semmit, de nem kizárt, hogy most, a választási év­ben ismét okoz „meglepetést“. Öt és partnereit már érte kellemet­len meglepetés az utóbbi hetek­ben: valahogyan nem akar mutat­kozni a tavaly beígért fellendülés, aminek „határozott“ jeleit bizo­nyára nagyitóval fogják keresni három napon át Londonban. P. VONYIK ERZSÉBET INNEN - ONNAN Tartalékok a lengyel mezőgazdaságban Lengyelországban rendkívüli fi­gyelmet fordítanak a mezőgazda­ság fejlesztésére. A fejlesztés leg­főbb fékezője a termelés felapró- zottsága és műszaki feltételeinek elavult volta. Ezért a mezőgazda­ság fejlesztéséért felelős szervek a közelmúltban is rámutattak arra, hogy a mezőgazdasági termelés és a vidék társadalmi haladásának hajtóerejét az állami gazdaságok és a földművesszövetkezetek kel­lene hogy képezzék. Ismét lassulás az amerikai gazdaságban Az amerikai kereskedelmi mi­nisztérium közlése szerint az Egyesült Államokban a nemrégi gyenge fellendülés után ismét csökkent a gazdasági fejlődés, 1,1 százalékkal. Az UPI hírügynökség is megállapította, hogy az alapve­tő gazdasági mutatók indexének márciusi csökkenése az USA gaz­daságának ismételt megtorpaná­sát jelzi. HÍZ Délutánra beszéltük meg a ta­lálkozást. Útközben az autóbusz­ban elképzeltem már ezt a beszél­getést egy olyan emberrel, akit csak hírből ismerek. Az a férfi azonban, akivel akkor este beszélgetésre ültem le Pod- rečanyban, egészen más volt, mint amilyennek elképzeltem. Megjelenése alig árulta el, hogy 34 kemény bányász­év munkája van mögötte. Arca fiatalos, mosolya jósá­gos, de kemény, kérges te­nyérrel szorítja meg a feléje nyújtott üdvözlő kezet. Gyöngyösről származik. Ez az észak-magyarorszá­gi város nevében viseli a vi­dék egyik jellegzetességét, hiszen olyan környezetben fekszik, ahol a híres abasá- ri rizling gyöngyösödik a poharakban. E híres-neves borvidé­ken a Tóth család neve nem éppen a bortermelés útján vált ismeretessé. Apja jónevű kályhás volt, egyút­tal fazekas is. Virágtartóit és cserepeit a széles kör­nyéken ismerték a háziasz- szonyok. Talán a fia is foly­tatta volna az apja mester­ségét, ha a váratlan halál nem szólt volna közbe. így a 15 éves fiú - a kályhás négy gyerme­ke közül a legidősebb - máshol keresett munkát, olyat, amit jól megfizettek. Az Észak-magyarországi Akna­mélyítő Vállalatnál kifutóként kezdte. Postára járt, ebédet hor­dott szét, fát vágott. Csak az első év elmúltával került a föld alá, mint csillés. Az évek folyamán vájárrá küzdötte fel magát. -És már érett férfiként kezdte el tanulmányait a tatabányai Bányászati Techni­kum levelező tagozatán. Mindenhol ott volt, ahol szükség volt a kezére és az eszére. Élete folyamán lignit-, ólom-, mész- és szénbányában dolgozott. Utolsó otthoni munkahelye a domicai bar­lang magyarországi része volt, ahol felújítási munkákban vett részt. Minden új munkahelyén tulaj­donképpen élőiről kezdett. így volt ez 1970-ben is, amikor a Kazinc­barcikai BAV munkacsoportjával a Szlovák Magnezitipari Müvek lu- beníki üzeméhez került. Később rövid időt Jelšavában is töltött. Tóth János ma a Szlovák Mag­nezitipari Müvek lovinobaňai üze­mében bányatechnikusi funkciót tölt be, és egyúttal az ottani ma­gyar bányászcsoportnak a veze­tője. Amikor együtt ereszkedtünk le a reggeli műszakra, meggyőződ­hettem róla, hogy a Podrečany alatti mélyművelésű bányákban mindent ismer. Naponta végig­megy a csoportjára bízott munka- területen, ellenőrzi a munkamene­tet, bejegyzéseket ír az ellenőrzési naplóba, irányít, tanácsokat oszto­gat, s ha szükség van rá, olykor segítséget kér a szlovák munka­(Tudósítónktól) - A Szocialista Ifjúsági Szövetség Cseh Központi Bizottsága június 21-e és 24-e között Sušicében rendezi meg a 23. Šumavai Ifjúsági Találkozót. Ez a rendezvénysorozat, amelyen közel ötezer SZISZ-tag és pionír vesz részt, jelentős hozzájárulás Az ifjúság vádolja az imperializ­must elnevezésű világméretű mozgalomhoz. Az idei találkozó - hangoztatták tegnapi prágai saj­tóértekezletükön a SZISZ KB kép­viselői - a csehszlovákiai ifjúság háborúellenes kiállását és béke­vágyát juttatja kifejezésre. A talál­kozó résztvevőit tartalmas, válto­zatos program várja: egyebek közt béketúrákon vesznek részt a vad­regényes Šumava ösvényein. Hu­szonöt útvonalon mintegy ezer fia­tal indul el, hogy megismerje a Šu­mava védett tájainak ritka termé­szeti szépségeit. Összefügg ez a programpont az ifjúság termé­szetvédelmi tevékenységével, va­társaktól. Már nehézség nélkül ér­teti meg magát, hiszen „Jancsi“, ahogy itt becézik, már annyira el­sajátította a szlovák nyelvet, hogy bármiről lehet vele beszélgetni. Családja már régen megszokta az apa vándoréletét. Annál becse­sebb, amikor hazaérkezik, és ezeknek a látogatásoknak felesé­Tóth János (V. Hotový felvétele) Két világ határán Ifjúsági találkozó a Šumavában gén kívül felnőtt lánya és kilencé­ves fia is örül. Ha hétvégén nincs is gondja a,háztartás körül, azért nem unat­kozik. SzabacJ, idejében kedvenc időtöltése az autószerelés. Köny- nyűszerrel hallja meg, ha hibás a motor, és nincs olyan hiba, amit ne tudna kijavítani. Odahaza szakszervezeti munkával is Meg­bízták három üzemben, ami ugyancsak nem kevés fáradozást és időt igényel. Arra a kérdésre, hogyan értéke­lik Tóth János munkáját a vállalat vezetőségénél, Papp István üzemvezető a következőket mondja:-Aknász ez az ember, egész lényében, aki párját ritkítja. Nincs olyan munka a föld alatt, amely­ben nem ismerné ki magát, amit ne tudna irányítani. Odaadó, lelki- ismeretes ember; gazdag tapasz­talatait gyümölcsözően kamatoz- < tatja. A munkához való öntudatos és felelősségteljes viszonyulása, a munkatársaival szemben tanúsí­tott igényes, de egyben baráti kap­csolatai szempontjából az egyik legjobb dolgozónknak tartjuk a ve­zetőségben. Az első sztahanovis- ták közé tartozott, többször is el­nyerte a „Legjobb dolgozó“ címet és megkapta a Központi Szak- szervezeti Tanács ezüstérmét. Az utóbbi időben Tóth János újabb magas elismerésben része­sült. Magyarország felszabadítása 39. évfordulója alkalmából meg­kapta „A vállalat legjobb dolgozó­ja“ kitüntetést. Az ünnepi köszön­tők között a szlovákiai munkatár­sak is jó egészséget és sok sikert kívántak Tóth Jánosnak, a hagyo­mányos bányászköszöntéssel „Jó szerencsét!“ KOHÚT MAGDOLNA lamint a programba iktatott kör­nyezetvédelmi szemináriummal is. A találkozó résztvevői a két vi­lágrendszer határán fekvő Sušicé­ben ugyancsak megvitatják a SZISZ eszmei nevelő munkájá­val összefüggő kérdéseket s a nemzetközi helyzet kiéleződé­se következtében még inkább elő­térbe kerülő ideológiai küzdelem formáit. A Šumavai Ifjúsági Találkozóra a nagy évfordulók - a csehszlovák nép nemzeti felszabadító küzdel­me kiteljesedésének s hazánknak a szovjet hadsereg által történt felszabadításának 40. évfordulója, valamint a Pionírszervezet meg­alakulásának 35. évfordulója je­gyében kerül sor. A találkozó részét alkotja az Emlékezet elnevezésű ifjúsági stafétának. A találkozó békenagygyűléssel ér véget: ezen részt vesz a párt, a kormány és a Nemzeti Front küldöttsége is. (sm) A Zimbabwei Köztársaság fő gazdasági feladata napjainkban az ország gazdasági életének megerősítése, az állami vállalatok kiépí­tése, a szövetkezeti mozgalom fejlesztése. A felvétel az ország keleti részén készült, ahol mintegy 10 ezren kapcsolódtak be a teatermés betakarításába. Ezen a területen 15 fajta teát termeszte­nek, a termés kétharmada exportra kerül. (ČSTK-felvétel) ÚJ SZÚ 4 1984. VI. 7. TŐKÉS GAZDASÁGI TALÁLKOZÓK - MELLÉKVÁGÁNYON tekezletre ülnek össze az említett hét ország állam- és kormányfői. A ,,hetek“ tizedik csúcstalálkozója egyúttal alkalmat kínál arra, hogy rövidesen átte­kintsük, hogyan és miért indult útjára a csúcstalál­kozó-sorozat, illetve mi várható a tizedik londoni tőkés gazdasági csúcsértekezlettől.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents