Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)
1984-06-22 / 146. szám, péntek
A legfontosabb feladat a nukleáris háború elhárítása (Folytatás az 1. oldalról) A történelem tanulsága talomhoz fordult és mindegyikhez külön-külön. Amint ez a tárgyalásokon kitűnt, a Szovjetunió és Franciaország rendkívül fontosnak tartja a lázas fegyverkezés világűrre való kiterjedésének megakadályozását. Mindkét ország állást foglal a tárgyalások azonnali megkezdése mellett, amelyeken kidolgoznák a megfelelő megállapodásokat. Ami a lázas fegyverkezés korlátozásának további irányvonalait illeti, a két fél a vegyi fegyverek betiltására és felszámolására helyezte a hangsúlyt. Kifejtették véleményüket, hogy nagyon fontos lenne, ha a genfi leszerelési konferencia visszatérne a konstruktív munkához a megfelelő konvenció előkészítésére. Hangsúlyozták továbbá az atomsorompó elvei elmélyítése és megszilárdítása feladatának időszerűségét, és megerősítették készségüket, hogy ezen a téren közös erőfeszítéseket tesznek az 1977-es szovjetfrancia deklarációval összhangban a nukleáris fegyverek terjesztésének megakadályozásáról. Konsztantyin Csernyenko hangsúlyozta, hogy a jelenlegi helyzetben kulcsfontosságú a nukleáris fegyverek korlátozásának és csökkentésének kérdése. A Szovjetunió a genfi tárgyalásokon őszintén törekedett a kölcsönösen elfogadható megállapodás elérésére, és nagy engedményeket tett a Nyugatnak. Az új amerikai rakéták nyugat-európai telepítése egyetlen ország biztonságának szintjét sem növelte, ellenkezőleg, növelte a háborús veszélyt. Ezért az USA-t és NATO- beli szövetségeseit terheli a felelősség. A Szovjetunió ma is egy ilyen megállapodás mellett foglal állást. Nem akarunk versenyezni a nukleáris fegyverkezésben sem Amerikával és még kevésbé Franciaországgal - hangsúlyozta Konsztantyin Csernyenko. A nukleáris fegyverzet kölcsönös és messzemenő, de kizárólag kölcsönös csökkentése mellett foglalunk állást. Az USA azonban, sajnos, továbbra sem tanúsít hajlandóságot a megállapodásra. Francois Mitterrand hangsúlyozta, a Szovjetuniónak és Franciaországnak közös érdeke a béke megőrzése s az, hogy mindent megtegyenek a nukleáris háború megakadályozására. Ezzel egyidőben kifejtette a már ismert francia álláspontot a nukleáris fegyvereket érintő kérdésekben, amiben eltérőek a Szovjetunió és a NATO-tagállamok nézetei. Mindkét fél hangsúlyozta az európai folyamat folytatásának szükségességét. Kifejezték készségüket: kölcsönös konzultációk alaján többek között arra fognak töreked-' ni, hogy a stockholmi konferencián jelentős politikai és katonai-mú- szaki intézkedések komplexumát dolgozzák ki, amelyek hozzájárulnának Európában a bizalom elmélyítéséhez és a biztonság megszilárdításához. A szovjet fél megállapította, hogy ezeket a célokat szolgálná egy egyezmény megkötése a katonai erő alkalmazásáról való lemondásról és a békés kapcsolatok megőrzéséről, valamint további intézkedések elfogadása. Konsztantyin Csernyenko ezt követően annak szükségességéről beszélt, hogy fel kell számolni a válsággócokat, és többek között kijelentette: a Szovjetunió ma is úgy véli, hogy egy nemzetközi konferencia összehívása lenne az az út, amely elvezetne a valódi békéhez a Közel-Keleten. A konferencián természetesen egyenjogú partnerként vennének részt a palesztinok. A szovjet és a francia fél nyugtalanságának adott hangot az Irak és Irán közti folytatódó vérontás és a Perzsa-öböl térségében a helyzet kiéleződése miatt. Megállapították, hogy bizonyos tekintetben közel van a szovjet és a francia álláspont egymáshoz a Közép-Amerikában és a karibi térségben kialakult feszült helyzet egyes kérdéseit illetően. A szovjet fél hangsúlyozta, hogy Közép- Amerikában a feszültség fő forrásai a térség országainak belügyeibe való külső beavatkozásra tett próbálkozások. A tárgyalások tárgyszerű és konstruktív légkörben folytak, ami jellemző a Szovjetunió és Francia- ország kapcsolataira, és rámutattak a két félnek a kölcsönös megértés javítására és az álláspontok közelítésére irányuló törekvésre. Megállapították, hogy mindkét fél törekszik a Szovjetunió és Franciaország közti bizalom elmélyítésére. A tárgyalásokon részt vettek: szovjet részről Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács első alelnöke, külügyminiszter, Gejdar Alijev, az SZKP KB PB tagja, a Minisztertanács alelnöke, Vaszilij Kuznyecov, az SZKP KB PB póttagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének első alelnöke, Ivan Arhipov, a Minisztertanács alelnöke, Nyikolaj Patolicsev külkereskedelmi miniszter és Julij Voroncov, a Szovjetunió franciaországi nagykövete. Francia részről jelen volt Claude Cheysson külügyminiszter, Charles Fiterman közlekedési miniszter, Edith Cresson külkereskedelmi és idegenforgalmi miniszter, Jean Laurain, ahad- ügyminiszteri hivatalnak a háborús veteránok ügyeivel foglalkozó államtitkára, Jean-Louis Bianco, a köztársasági elnök irodájának főtitkára és Claude Arnaud, Franciaország szovjetunióbeli nagykövete. xxx Francois Mitterrand francia államfő a Kreml falánál megkoszorúzta az Ismeretlen katona sírját, ezzel rótta le kegyeletét a szovjet katonák emlékének, akik életüket áldozták a fasizmus elleni harcban. Mitterrand elnök ugyancsak koszorút helyzett el a Normandiai- Nyemen repülőezred emléktáblájánál. Gejdar Alijev a Kremlben tegnap találkozott Charles Fiterman- nal. Ugyancsak sor került Andrej Gromiko találkozójára francia kollégájával, Claude Cheysonnal. Vannak olyan napok, amelyekre az ember nem szívesen emlékezik, mert szereti a rosszat elfelejteni. Egyes napokról mégis meg kell emlékezni, bár akadnak emberek, akik ezeket a napokat legszívesebben még a történelemből is törölnék. Negyvenhárom éve, 1941. június 22-ének hajnalán a hitleri csapatok alattomosan megtámadták a Szovjetuniót, és ezzel a világtörténelem legnagyobb fegyveres konfliktusát indították meg. Ebben 48 ország, több mint 100 millió katona harcolt, közülük 30 millió meghalt, nem számítva a polgári személyeket, akiket a katonai statisztikusok nem regisztrálnak, de a történészek igen. Ok pedig ezt mondják: az óriási gazdasági károkon kívül a háború a szovjet néptől 20 millió emberéletet követelt. De ki tudná számokban kifejezni az anyáknak és gyermekeknek a fájdalmát, akik elveszítették hozzátartozóikat. Láttam a hós breszti erődöt. Vajon hogy tudta védelmezni egy kis létszámú helyőrség több mint egy hónapon át az ellenség óriási túlerejével szemben, Csak itt-ott látható egy-egy faltörmelék, megmaradt még valami a pincéből, a többi a föld színével egyenlő. Már ekkor úgy tűnik, hogy a villámháború nem fog folytatódni. Nem is folytatódott. A támadó ugyan 1941 decemberében eljutott a Leningrád-Kalinyin -Moszkva-T ula-Orjol-Kurszk-Bel - gorod-Harkov-Rosztov-Kercs vonalig, de tovább már nem. A Vörös Hadsereg, amelyről Hitler azt állította, hogy már vereséget szenvedett, Moszkva mellett csapásokat mért a fasisztákra, s ez a háború egész további kimenetelére befolyással volt. Már 1941 telén a szovjet-német front 150 kilométerrel nyugatabbra került. A fasiszták a Szovjetunió elleni támadást az „oroszországi fenyegetéssel“ indokolták. Ugyanerre hivatkoznak most agresszív terveiket és céljaikat indokolva az Egyesült Államok és NATO szövetségesei. Éppen az Egyesült Államok és tőkéje állította talpra a nyugatnémet fegyveripart, szövetségeseivel létrehozta a Bundeswehrt. Ez csaknem félmilliós hadsereg, amelyet revansista szellemben nevelnek, és saját fegyverekkel szerelnek fel. A hadseregben ápolgatják a militarista hagyományokat, a kaszárnyákat Hitler tábornokairól nevezik el. Nemrégi moszkvai látogatása során Helmut Kohl kijelentette, hogy az NSZK-ban nincsenek revansis- ták, ilyen politikai erő ott nem létezik. Esetleg néhány olyan személy, aki vissza szeretne térni régi hazájába, például a szudétanémetek, akik pszichiátriai kezelésre szoruló beteges emberek. Ott voltam azon a sajtóértekezleten, amelyen ezt a szövetségi kancellár kijelentette. Most, amikor sajtó és a televízió felvételeket közöl a szudétanémet Lands- manschaft NSZK-beli revansista gyűléseiről, az jut eszembe, hogy Kohl úrnak százezreket kellene pszichiátriai kezelésre küldenie, például minisztereit, Zimmermannt, Winde- lent, Mertest és másokat, köztük Carstens elnököt, akik a gyűléseken felszólaltak. Kohl kancellár ezeket a gyűléseket valamiféle honvággyal igazolta. De hisz éppen ebből indulnak ki a revansisták, amikor támadják Európa háború utáni elrendezését. Térképeiken és iskoláikban magukénak vallják a háború alatt a németek által megszállt csehszlovák területet. Növekszik a 19 szudétanémet szervezet tagállománya, ami azt jelenti, hogy gyermekeiket is ebben a szellemben nevelik. Nem magyarázzák meg nekik, hogy a harmincas években éppen a szudétanémetek segítették elő Csehszlovákia feldarabolását, a müncheni diktátumot, országunk megszállását. Konsztantyin Csernyenko és más szovjet politikai vezetők beszédeikben nemegyszer kijelentették: a Szovjetuniónak elegendő ereje és eszköze van országa érdekeinek és barátai határainak védelmére, és sohasem engedi meg, hogy bárki is katonai fölénybe kerüljön vele szemben, tehát nem félelemből, hanem mély államférfiúi és politikai bölcsességből írták ezt a nyilatkozatban a szocialista államok vezetői: „Időszerűek a szocialista országok azon javaslatai is, hogy haladéktalanul meg kell állapodni az atomfegyver-kísérletek általános és teljes tilalmáról, a világűr militarizálásának, az érő világűrben és a világűrből a Föld ellen való alkalmazásának betiltásáról, a vegyi fegyverek világméretű tilalmáról és megsemmisítéséről s első lépésként Európából való eltávolításukról. A tanácskozáson képviselt országok figyelmeztettek arra a rendkívül fontos javaslatra, hogy a Varsói Szerződés és a NATO országai szerződésben mondjanak le a katonai erő alkalmazásáról, és rögzítsék békés kapcsolataik megőrzését.“ Ez felhívás a béke megőrzésére, a háború ellen. -PAz SZKP KB határozata A FASIZMUS FELETT ARATOTT GYŐZELEM 40. ÉVFORDULÓJÁNAK MEGÜNNEPLÉSÉRŐL (ČSTK) - Az SZKP Központi Bizottsága úgy döntött, hogy 1985. május 9-ét, a szovjet nép által a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 40. évfordulójának napját össznépi ünnepként ünnepük meg. Erre vonatkozik „A szovjet nép által az 1941-1945. évi Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 40. évfordulójáról“ szóló határozat, amelyet az SZKP Központi Bizottsága hagyott jóvá. A határozat megmagyarázza a győzelem évfordulójával kapcsolatos intézkedések szerteágazó programját. A párt-, a szakszervezeti és a Kom- szomol-szervezeteknek, a tanácsoknak, a hadsereg és a haditengerészet politikai szerveinek azt javasolták, hogy az ipari vállalatoknál, az építkezéseken, a kolhozokban, aszovhozok- ban, az intézményekben, az iskolákban, a katonai alakulatoknál, a hajókon és minden munkakollektívában nagyszabású ideológiai és tömegpolitikai munkát bontakoztassanak ki, amelynek során magyarázzák meg a szovjet nép által a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem világtörténelmi jelentőségét, a Szovjetunió döntő hozzájárulását a fasiszta Németország és a militarista Japán vereségéhez, valamint a szovjet fegyveres erők felszabadító szerepét. Propagálni kell az SZKP-nek mint az ellenség fölött aratott győzelem szervezőjének és ösztönzőjének szerepét, a szovjet embereknek, a hadsereg és a haditengerészet katonáinak, a partizánoknak, az ellenállás résztvevőinek és azoknak a hősiességét, akik a hátországban tevékenykedtek. Az agitációs és a propagandamunka minden eszközével szemléltetően és meggyőzően rá kell mutatni az SZKP által a fejlett szocializmus tökéletesítése, hazánk gazdasági és védelmi potenciáljának megszilárdítása, a szovjet társadalom szociálpolitikai, eszmei és internacionalista egységének erősítése terén kifejtett termékeny és céltudatos tevékenységre, a part gondoskodására a nép életszínvonalának emelkedéséről. Sokoldalúan meg kell magyarázni a kommunista párt és a szovjet állam békeszerető külpolitikáját, a szocialista világrendszer szilárd pozícióit, a testvéri kommunista és munkáspártok s minden békeszeretö erő aktív tevékenységét, amely a háború veszélye ellen irányul. Le kell leplezni az imperializmus népellenes reakciós lényegét, az Egyesült Államok és NATO-szövetsé- gesei militarista terveit, a revansizmust és a japán militarizmust, s határozottan, érvek segítségével szembe kell szállni ideológiai ellenfeleinkkel és a második világháború történetének különféle elferdítőivei. A párt-, a szakszervezeti és a Kom- szomol-szervezeteknek azt javasolták, hogy a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 40. évfordulója ünnepségeinek előkészületeit teljes mértékben használják fel annak a munka- és politikai aktivitásnak a további növelésére, amelyet a szovjet emberek a XXVI. pártkongresszuson és az SZKP KB azt követő ülésein elfogadott határozatok teljesítésére, az idei feladatoknak és az egész ötéves terv feladatainak megvalósítását célzó szocialista verseny fejlesztésére fejtenek ki. Minden eszközzel támogatni és fejleszteni kell az értékes munkakezdeményezéseket, amelyek célja, hogy méltó módon köszöntsék a szovjet nép által a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem ünnepét. Állandóan meg kell magyarázni, hogy a jelenlegi feltételek között a tervfeladatok teljesítése, a lelkiismeretes termelőmunka, a nagy szervezettség és fegyelem minden szovjet embernek, a kollektíva minden dolgozójának nemcsak állampolgári, hanem egyúttal hazafias kötelessége. A nagy győzelem jubileuma előkészületeinek hozzá kell járulniuk az egész eszmei-nevelómunka intenzívebbé tételéhez. Abban a helyzetben, amikor az agresszív imperialista körök fokozzák a feszültséget, rendszeresen ellenséges ideológiai kampányokat és felforgatást szerveznek a Szovjetunió és a testvéri szocialista országok ellen, egyre nagyobb jelentősége van a dolgozók nevelésének a szovjet hazafí- ság, a proletár és a szocialista internacionalizmus, valamint a Szovjetunió nemzetei barátságának szellemében. Minden szovjet emberben formálni kell az osztálymagatartást, a nagyfokú politikai éberséget és az engesztelhetetlenséget az imperializmussal szemben, valamint a meggyőződést a szoci; alizmus helyességéről és legyőzhetetlenségéről. Fontos feladat a kommunista párt, a szovjet nép és fegyveres erői dicső harci hagyományainak propagálása, a katonai, a hazafias és a honvédelmi munka intenzivebbé tétele. A szovjet embereknek, elsősorban a fiataloknak el kell sajátítaniuk a katonai készségeket, fel kell készülniük a szocialista haza védelmére. Az SZKP Központi Bizottsága utasította a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságait, a kerületi, a területi, a határterületi, a városi és a járási pártbizottságokat, a szövetségi és az autonóm köztársaságok minisztertanácsait, a népi képviselők tanácsainak végrehajtó bizottságait, a minisztériumokat, a központi hivatalokat, a szakszervezeti és a Komszomol-szervezeteket, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a háborús veteránokra és az érdemes pártmunkásokra, növeljék szerepüket a gazdasági és a társadalmi élet minden területén, nagyobb mértékben vonják be őket a fiatal nemzedék nevelésébe, s állandó gondoskodásba részesítsék a Nagy Honvédő Háború résztvevőit. Ellenőrizniük kell, részesülnek-e a háborús veteránok a törvényekben megszabott előnyökben. Külön figyelmet kell fordítani a háborús rokkantak és az elesettek családjai anyagi és mindennapi létfeltételeinek további javítására, ezen belül az előnyös lakáskiutalásokra és az egészségügyi szolgáltatások nyújtására. Utasította a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságait, a kerületi, a területi, a határterületi, a városi és a járási pártbizottságokat, a hadsereg és a haditengerészet politikai szerveit, a minisztériumokat és a központi hatóságokat, a szövetségi és az autonóm köztársaságok minisztertanácsait, a népi képviselők tanácsainak végrehajtó bizottságait, a Szakszervezetek Szövetségi Központi Tanácsát, a Komszomol Központi Bizottságát, a DOSZAAF Központi Bizottságát, a Szövetségi Tudományos Társaság vezetőségét, a Külfölddel Baráti és Kulturális Kapcsolatokat Ápoló Szovjet Társaságok Szövetségét, a Háborús Veteránok Szovjet Bizottságát, a Békevédők Szovjet Bizottságát, az európai biztonság és együttműködés szovjet bizottságát és a művészeti szövetségeket, hogy konkrét intézkedéseket dolgozzanak ki és tegyenek a szovjet nép által a nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 40. évfordulója ünnepségeinek elókészítísére és lebonyolítására. 1985. május 3-a és 9-e között ünnepi gyűléseket rendeznek a győzelem 40. évfordulója alkalmából a szövetségi köztársaságok fővárosaiban, a kerületek, a határterületek, a területek és a járások székhelyein, a városokban, az iparvállalatoknál, a szovhozokban és a kolhozokban, az intézményekben, az iskolákban, a katonai alakulatoknál, a hajókon, és ünnepi rendezvényeket szerveznek a Nagy Honvédő Háború veteránjainak tiszteletére. 1985. május 8-án a Kreml Kongresszusi Palotájában ünnepi gyűlést tartanak a moszkvai dolgozók képviselői és a moszkvai helyőrség tagjai a győzelem 40. évfordulója alkalmából. A Központi Bizottság támogatásáról biztosította a városok munkakollektíváinak azt a kezdeményezését, hogy a győzelem 40. évfordulója tiszteletére országos műszakot szervezzenek. Május 9-én megkoszorúzzák az emlékműveket és a domborműveket, a hadsereg és a haditengerészet katonáinak, a partizánoknak és az ellenállás hőseinek emlékműveit, akik a német fasiszta megszállókkal és a japán militaristákkal vívott harcokban estek el. A Szovjetunió Kulturális Minisztériumának, a filmgyártási állami bizottságnak, a szovjet hadáereg és haditengerészet politikai főcsoportfőnökségének és a művészeti szövetségeknek javasolták, hogy új művészeti és dokumentumalkotásokat ösztönözzenek a szovjet nép és fegyveres erői által a Nagy Honvédő Háborúban tanúsított hősiességről és a győzelem örökségét átvett szovjet katonákról. A Szovjetunió Kulturális Minisztériumának, a filmgyártási állami bizottságnak, a Szovjet írók Szövetségének, a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének, a Szovjet Képzőművészek Szövetségének, az Oroszországi Színművészeti Társaság, valamint a szovjet hadsereg és haditengerészet politikai főcsoportfőnökségének javasolták, hogy a győzelem 40. évfordulója alkalmából a legjobb katonai és hazafias témájú művészeti alkotásokért a Fa- gyejevről, az Alekszandrovról, a Dov- zsenkóról, a Grekovról és más kiváló kultuláris személyiségekről elnevezett emlékérmeket adományozzák. Utasították a Szövetségi Tudományos Társaságot, hogy Moszkvában, a szövetségi köztársaságok fővárosaiban, a kerületi és a területi központokban, a városokban és a járásokban politikai előadásokat szervezzen a közönség számára a győzelem 40. évfordulója alkalmából. A Szovjetunió Kulturális Minisztériumának, a Szovjet Szakszervezetek Szövetségi Központi Tanácsának és a Komszomol Központi Bizottságának javasolták, hogy klubokban, múzeumokban, könyvtárakban és parkokban előadásokat, vitaesteket és találkozókat szervezzenek a háborús veteránokkal. Ezenkívül sorra kerül a népművészeti munka országos seregszemléje és a 40. évfordulót köszöntő legjobb dalért indított verseny. Az SZKP Központi Bizottsága kifejezte azt a meggyőződését, hogy a szovjet emberek még jobban összefognak a lenini párt körül, a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 40. évfordulóját a gazdasági és a kulturális fejlesztés területén elérendő új sikerekkel köszöntik, és áldozatkész munkájukkal méltó módon hozzájárulnak a szocialista haza gazdasági és védelmi potenciáljának szilárdításához. ÚJ szú 2 1984. VI. 22.
