Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)
1984-06-21 / 145. szám, csütörtök
Koreográfiák - tiszta forrásból AZ ORSZÁGOS NÉPMŰVÉSZETI FESZTIVÁL UTÁN A Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulójának a jegyében zajlott le június elején a csehszlovákiai magyar dolgozók XXIX. országos népművészeti fesztiválja. Immár 1957 óta a zselizi (Želiezovce) Schubert-park a legjobb csehszlovákiai magyar tánccsoportoknak és együtteseknek a találkozóhelye. Élénken emlékszem még az elsőkre, akik akkor ropták a táncot, fiatalos lendületükre a táncban és a szakmai vitákban. Azóta eltelt néhány évtized, s ma már az ő gyermekeik vették át a hagyományok ápolását. Sok fiatalt ismerek, akiknek a szülei ott voltak a mozgalom születésénél. Hatan a fakultatív tantárgyakról Ezek a gondolatok jutották eszembe a magyar nemzetiségi táncegyüttesek központi versenye előtt. Megpróbáltam felidézni a 20-25 évvel korábbi fesztiválok hangulatát, műsorát, táncait, zenéjét, és számot vetni magamban a mozgalom fejlődéséről. Néptáncmozgalmunk a felszabadulás utáni években kezdett kibontakozni. Nőtt, terebélyesedett az évtizedek során, néha szilárdabban támaszkodott a hagyomány gyökereire, néha el-elsza- kadt tőle. Közben eltelt harminc év, kisebb-nagyobb sikerekkel, itt- ott kudarcokkal is, tétova próbálkozásokkal és határozott hitvallással a népi hagyomány mellett. Sokak előtt már akkor világos volt, hogy a néptáncmozgalom a hagyományőrzés egyik formája, s nemcsak a hajdani paraszti kultúra továbbéltetése miatt fontos, hanem népművelésünk egyik jelentős közösségteremtő eszköze is. Az országos népművészeti fesztivál első napján, pénteken, Léván (Levice) került sor a magyar nemzetiségi felnőtt néptáncegyüttesek és csoportok központi versenyére. A kétfordulós versenybe jelentkezett tizenhárom együttes, illetve csoport közül, a válogató bizottság tízet tartott érdemesnek a központi versenyre. A meghívottak közül a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes nem tudott részt venni a versenyen. Mind a kilenc együttes nagyon becsületesen készült a versenyre, s tudásának legjavát adta. írásunkban nem térhetünk ki részletesen minden együttes műsorának A középiskolás diákok matematikai olimpiájának idei országos döntőjére - melynek színhelye Čáslav, a Jan Žižka hamvait őrző csehországi városka volt - Balázs György, a Kassai (Košice) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium negyedik osztályos tanulója nyugodtan utazott. Nem izgult, nem környékezte lámpaláz. Az utóbbi néhány évben a rendszeres számolás mellett ugyanis a versenyzést is megszokta - s úgy veszi, mint a kedvenc szórakozásának tartott olvasást, természet- járást, vagy az úszást, a zenehallgatást, esetleg a kerékpározást. A hosszú, több órás utazásra talált magának elfoglaltságot. Előszedte a könyvet. Ha olykor-olykor pihentette a szemét, a vonat ablakán át a zöldülő természetet figyelte. A hegyes-völgyes vidéket a kassai családi házuknak is helyet adó kies Csermely-völggyel próbálta összehasonlítani, a sík terepet pedig leginkább a nagyszülők „édenjével“: hol a nagytárkányi (Veľké Trakany) Tisza-parttal, hol a bódvavendégi (Nová Bodva) réttel,-mezővel. A tájat szemlélve a tavalyi országos döntő emlékezetesebb pillanatai is fel-felidéződtek benne. Hogy örült az akkori nyolcadik helynek..., s milyen kévésén, szinte az ezrelékek töredékén múlott, hogy nem sikerült bejutnia abba az országos válogatottba, amely néhány hónappal később értékelésére, azonban néhány pozitív jelenséget feltétlenül meg kell említenünk. A legtöbb együttes előadásában érezhető volt, hogy náluk a tánc már nemcsak színpadi produkció, hanem olyan ízes, természetes megnyilvánulás, amely mintha már a sajátjuk, táncos anyanyelvűk volna. A zenekíséret is sokat fejlődött az utóbbi években. A legtöbb együttesben a zene már szerves része a táncnak. A zenekíséret egyenrangúvá vált a tánccal, s a legtöbb csoportnál már nem kell a csoportvezetőnek a prímás mögött állnia, hogy emlékeztesse, hányszor kell még ismételnie a dallamot. A paraszti hagyomány felhasználása is központi helyre került, csaknem minden együttes műsorában. Ugyanakkor az utóbbi időben el-elmara- dozik az együtteseknél a hagyományok felkutatása és gyűjtése. A bíráló bizottság talán ezért is, nem osztotta ki a legeredményesebb néprajzi feltáró munkáért járó díjat. Az együttesek zenekarai több esetben nagyon ötletes és zeneileg is jó megoldásokat találtak a kíséretekben és a közjátékokban egyaránt. (Pl. a komáromi (Komárno) Hajós furulya- és cite- raszáma, vagy az utolsó tánc cite- rakísérete. Ugyancsak bővelkedett zenei invenciókban a kassai (Košice) Új Nemzedék játékos zenei közjátéka.) Minden hasonló verseny, seregszemle felveti a kérdést: hogyan tovább? Kiktől és hoqyan tanulni? A hagyományőrző népi tánccsoportok már csaknem teljesen a párizsi nemzetközi erőpróbán képviselte hazánk színeit. Az, hogy esetleg nyelvi nehézségei is lehetnek, nem merült fel benne. Miért is merült volna, hiszen eddig ilyen gondja nem volt. Mindig megértette magát a vizsgázókkal és a vizsgáztatókkal. Elvégre a 2x2 - akár ilyen, akár olyan nyelven szoroz az ember - leírva mindig 4. Amikor utazás közben, majd pedig Čáslav utcáit, nevezetességeit nézegetve a másnapi verérzése. Nem, mert a számok és képletek rengetegében, valamint a geometria „sűrűjében“ eléggé otthonosan és magabiztosan mozog. Ez utóbbiról a matematikai olimpia idei döntőjében is tanúbizonyságot tett. Az ország különböző tájairól érkezett diákok nyolcvan fős mezőnyében derekasan küzdött és a prágai Wilhelm Pieck Gimnáziumba járó Jirí Wit- zanyval holtversenyben - vagyis megszűntek. Még néhány éve a Tavaszi szél népdalverseny mezőnyében láthattuk az utolsókat. Lassan elfogy az a nemzedék, amely még klasszikus értékekkel képviselte a hajdani paraszti kultúra zenei és tánchagyományát, mind a színpadon, mind pedig a saját falujában. A táncok gyűjtése során felfedezett kitűnő táncosok vagy meghaltak, vagy erejük fogytán színpadi szerepeltetésük már nem nyújthat teljes esztétikai élményt. A népi hagyományok eltűnése a falu életéből, törvényszerű jelenség. A hajdáni íratlan, a faluközösség szigorú törvényeitől szabályozott szokásrendszer már csak az idősebbek emlékezetében él. A falu átalakulásának, a hagyományos faluközösségek felbomlásának folyamata már több évtizede elindult. Tudtuk mi már ezt rég. Megpróbáltuk menteni, ami menthető, gyűjteni és rögzíteni a hagyományt, továbbadni a tánccsoportoknak és együtteseknek. Azonban hosszú éveken keresztül egy súlyos hibában leiedzett a mozgalom. A koreográfusok és tánccsoport-vezetök a legtöbb esetben csak színpadi produkciókat tanítottak, ahelyett, hogy a táncos anyanyelv megtanításán fáradoztak volna. Évtizedeknek kellett eltelniük, amíg a mai hagyomány- ápoló együttesek vezetői rájöttek: meg kell ismerniük a falu hagyományait, amíg elevenek, amíg eredeti esztétikumuk sértetlen. A megismerésnek a népművészet minden ágára - szokás, viselet, zene, tánc, népköltészet - egyformán ki kell terjedniük. A táncokat a megfelelő ismeretek birtokában újra meg kell tanítani, az anyanyelvi kultúra gyarapításának elsődleges céljával. Ha a táncosok már a maguk kedvére is tudnak táncolni, úgy, mint az ekeli (Oko- ličná na Ostrove) Summások, akkor nem lesz gond jó koreográfiákat alkotni. ÁG TIBOR azonos pontszámmal - az első helyen végzett. Mi tagadás, reménykedett a jó szereplésben. Persze, egy ilyen versenyen senki sem lehet holtbiztos a dolgában, hiszen bármennyire is négy a kétszer kettő, a számolásban senki sem tévedhetetlen, mint ahogy elvétve a négylábú ló is megbotlik, meg aztán az országos döntő résztvevői között nincsenek gyenge matematikusok, gyenge ellenfelek. Hazafelé jövet némileg izgatot- tabb volt. Mint a sportoló, aki világ- versenyen eredményhirdetéskor a győzelmi dobogó legmagasabb fokán állva a nemzet himnuszának hallatára szívét a torkában érzi dobogni/ valami hasonló hangulat fogta el őt is, amikor az egykori és jelenlegi tanáraira, valamint a Kuzmány utcai iskolára gondolt, az iskolán belül pedig a 4. A osztályra is - amelyből a diákok 86 százaléka készül főiskolára -, vagy az a matematikai szakkör jutott az eszébe, amely a kassai Šafárik Egyetemen működik és a város tucatnyi tehetséges középiskolása látogatja, köztük őmaga is. Otthon - a család, az iskola, az érettségi vizsgára és a főiskolai felvételire készülő diáktársak, valamint az ismerősök - boldogan fogadták. Érthetően, hiszen ha valaki a győzelmi emelvény legmagasabb fokán áll, az a szurkolóinak is óriási öröm... Balázs György feltehetően még igen sokszor utazza végig az országot. Legközelebb e hónap végén. Most a fővárosba megy, a nemzetközi matematikai olimpiára. Közben majd megnézi a Károly Egyetemet, mely ősztől a második otthona lesz. Felvételi vizsga nélkül jut be oda... GAZDAG JÓZSEF Gimnáziumainkban néhány évvel ezelőtt vezették be a szaktan- tárgyak fakultatív oktatását azzal a céllal, hogy ezáltal a gimnáziumi oktatás politechnikai jellege még jobban kidomborodjék és az érettségizők számára lehetővé váljék a könnyebb elhelyezkedés. Ipolyságon (Šahy), a magyar tanítási nyelvű gimnáziumban az idén már másodízben érettségiztek a diákok ezekből a fakultatív tantárgyakból. Közülük kértünk meg néhányat, mondják el, miként vélekednek ezekről a tantárgyakról. Bolgár Gyöngyi: - Osztályunk huszonkilenc tanulója közül huszonötén érettségiztek szaktan- tárgyakból. Tízen - köztük én is - a mezőgazdasági termelés, tízen az üzemgazdaság és öten a gépészet alapjaiból tettek érettségi vizsgát. Ez azt jelenti, hogy e három tantárgy valamelyikéből szakképesítést szereztünk. Én nagyon megkedveltem a mezőgazdasági termelés alapjait, részt vettem e tantárgyból rendezett tanulmányi versenyen is, és a szőlőtermesztésről készített szakdolgozatommal meg is nyertem a versenyt. Tanulmányaimat egészségügyi szakközépiskolában szeretném folytatni, jó érzés azonban tudni, hogy ha nem jutok be ebbe az iskolába, elhelyezkedhetek valamelyik mezőgazdasági üzemben. Túri Adrienn: - Én szintén a mezőgazdasági termelés alapjaiból tettem érettségit, mivel engem régóta igen érdekel a mezőgazdaság. Két esztendő alatt sok érdekeset megtanultunk a szocialista mezőgazdaságról, a mezőgazdasági üzemek munkájának szervezéséről, irányításáról, ökonómiájáról. Szívesen jártunk termelési gyakorlatokra a környező földművesszövetkezetekbe, elsősorban az ipolysági, a tompái (Tupá) és az ipolybalogi (Balog nad Ipľom) szövetkezetbe. Ezt a tantárgyat szlovák nyelven tanultuk és ennek most hasznát fogom venni, ugyanis a nyitrai (Nitra) Agrártudományi Főiskolára jelentkeztem. Pompos Ede: — Megvallom őszintén, én némi kételkedéssel fogadtam a fakultatív tantárgyak bevezetését, de most már elmondhatom, hogy kellemesen csalódtam. Mérnök-tanáraink: Laczkó Lászlóné, Löwy János és Valusz Gyula nagy hozzáértéssel és türelemmel vezettek be bennünket az új tantárgyak „rejtelmeibe“. Jómagam a gépészet alapjait tanultam, mivel gyermekkorom óta kedvelem a gépeket, szenvedélyes motoros vagyok, gépkocsit és motorkerékpárt vezetek, érthető tehát, hogy továbbtanulásra a kassai (Košice) Műszaki Főiskola gépészmérnöki karára jelentkeztem. Remélem, hogy a gimnáziumban szerzett ilyen irányú ismereteim nagy segítségemre lesznek a főiskolán is. Lányi Adrienn: - Én szintén gépészmérnöki karra jelentkeztem, Bratislavába. Egyesek £zt fur- csállották, mondván, mit keres egy lány a gépészmérnöki karon. Pedig szerintem ma már ez természetes jelenség. Iskoláink politechnikai jellege azt is eredményezte, hogy a lányok közül is egyre többen érdeklődnek a műszaki pályák iránt. Én már régebben érdeklődöm a technika iránt, s a gépészet alapjai nevű fakultatív tantárgy ezt az érdeklődést teljesen egyértelművé tette bennem. Szlovák nyelven tanultuk ezt a tantárgyat, de tanáraink törődtek azzal is, hogy a szakterminológiát anyanyelvűnkön is elsajátítsuk, így mind magyar, mind szlovák szakkönyvekból tanulhatunk majd. Sztyahula Ildikó: - Én az üzemgazdaság alapjait tanultam, így elsajátítottam a gépírást, az ügyvitelt, megismerkedtünk a számítás- technika alapjával és az információ-feldolgozással. Bízom benne, hogy ismereteimet jól érvényesíthetem majd a bratislavai Közgazdaságtudományi Főiskolán, ahová jelentkeztem. Uhrin Erika: - Osztályunkból a diákok nyolcvan százaléka jelentkezett különféle egyetemekre és főiskolákra. Lesz köztük pedagógus, aki most a mezőgazdasági termelés alapjait tanulta, geológus, aki a gépészet alapjaival ismerkedett meg és sokan mások, akik munkájukban talán nem fogják felhasználni a most szerzett szakismereteket, de ezek hozzájárulnak szellemi látókörünk, általános műveltségünk, tehát sokoldalúságunk szélesítéséhez. Én magam egyébként nagyon jól hasznosíthatom majd azokat az ismereteket, melyeket az üzemgazdaság alapjaiból elsajátítottam, tanulmányaimat ugyanis a bratislavai Közgazdaságtudományi Főiskolán szeretném folytatni. SÁGI TÓTH TIBOR Harminc mondat az ördöghöz, aki a bratislavai Nemzeti Színházban táncol No, te ördög, jól kitoltál velem! ígérgettél, hitegettél, szép szavakkal jöttél, aztán két órán át az orromnál fogva vezettél. Halkan, bizalmasan súgtad meg, hogy kilenc évvel ezelőtt a jugoszláviai Mariborban akkora siekered volt, hogy te lettél a poklok koronázatlan királya, és én készpénznek vettem minden szavadat. Eszembe sem jutott kételkedni benne, hogy szülőatyád, Henrik Neubauer, a ljublanai koreográfus másodszor is képes lesz életet lehelni beléd Nos, csalódtam benned! Csalódtam, mert illuzióromboló minden mozdulatod. Nem hi- hetem el, hogy onnét jöttél, ahol mágikus erővel, fondorlatos észjárással ruházzák fel a bentlakókat. Mintha meg sem fordultál volna a pokol tornácán! Nem akartam hinni a szememnek: ilyen sápadt arcú, beteges mozgású, magának való ördögöt sosem láttam még. Hamisnak tűnt fel az összes mozdulatod. Úgy jártál- keltél előttem, mintha a végnapjaidat élted volna. Még a tekinteted sem tetszett! És az a kaland, amibe belekeveredtél. .. Jó, igazad van, valójában nem is te tehetsz róla, én mégis rajtad nevetek. Hát mit gondolsz, ki hitte el neked, hogy majd éppen te fogod megrontani Mirko és Jelka, a fiatal szerelmesek kapcsolatát? En már akkor sejtettem, ftogy félre akarsz vezetni, amikor eló- másztál a kútból. Ó, ha láttad volna magadat! Olyan esetlenül mozogtál Fran Lhotka zenéjére, mint egy Marionett-bábu. Legyintettem; azt mondtam, ez még csak a második kép, s a nyolcadikig talán minden jóra fordulhat. De hiába öltöztél be vasárnapi kupecnak- az ördögi fordulat, amire olyan nagyon vártam, akkor sem következett be. Feleslegesen ijesztgetted a falubelieket, hiába akartad elbűvölni őket, talán csak a gyerekek vettek komolyan. így aztán nem is csoda, ha az ifjú legény, akit az inasodnak akartál tudni, kicsúszott a kezeidből; hogyan is tarthattad volna magad mellett, mikor azt sem tudtad, mi a célod vele. Csalódtam benned! Kér órát fecséreltem el miattad. Gyönge vigasz, tudom: én most mégis azzal nyugtatom magamat, hogy a táncosok még nálam is rosszabbul jártak veled. Libor Vaculík és Vojtek Miklós felváltva bújnak a bőrödbe- nagyon szeretnék hinni nekik, de nem megy; nem és nem. Oda a jó híred! Hogy Mirko is Jelka sorsa sem kavart fel? Az ördög a faluban végül is rólad szól. De így? SZABÓ G. LÁSZLÓ JX 2x2 mindig 4- avagy dióhéjban egy országos bajnokról Balázs György senyre gondolt, vagy a példákkal bíbelődött, soha nem fogta el a bizonytalanság, a tanácstalanság ÚJ SZÚ 4 6 1984. VI. 21.