Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)
1984-06-19 / 143. szám, kedd
Szilárdan a béke és az igazság oldalán ÚJ SZÚ \5 1984. VI. 19. Vasil Bil’ak elvtárs beszéde Amint már arról tegnap beszámoltunk, a Brno-Líšnéi Gottwald-völgyben béke- és csehszlovák-szovjet barátsági nagygyűlést tartottak, amelyen Vasil Bil’ak elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára mondott beszédet, amit az alábbiakban ismertetünk. Tisztelt elvtársak, drága barátaim! örülök, hogy részt vehetek ezen a szép ünnepségen és tolmácsolhatom önöknek a CSKP KB, a CSSZSZK kormányának és személy szerint Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának, a CSSZSZK elnökének üdvözletét. Ennek a békeünnepségnek dicső története van. Kifejezi Dél- Morvaország népének azt az eltökéltségét, hogy dolgozni és harcolni akar a békéért, a társadalmi haladásért, a népek testvériségéért és együttműködéséért, az ember boldogságáért. 1938-ban az első találkozó résztvevői megfogadták, hogy megvédik a köztársaságot, a dolgozók egységét, a Szovjetunióhoz fűződő barátságot. A felszabadulás óta már hagyományosan kifejezi véleményét ezen a találkozón a szabad nép, amely a szocializmus útját választotta. Új, boldogabb életünk építői kérnek itt szót, akik megbonthatatlan barátságban a Szovjetunióval megteremtik a feltételeket szocialista hazánk sokoldalú békés fejlődéséhez. Sajnos, a világimperializmus legreakciósabb körei miatt erőnket nem fordíthatjuk csupán a békés munkára. Látnunk kell azt a veszélyt, amely az imperializmus részéről fenyegeti a világot, mozgósítanunk kell a haladó erőket a világbéke megőrzésére. Ennek a békegyűlésnek a hagyománya szorosan összekapcsolódik népünknek a békés élet megteremtésére, a szocializmusért végzett becsületes és áldozatos munkára kifejtett erőfeszítéseivel, a tettekben megnyilványuló csehszlovák -szovjet barátsággal. Csehszlovákia Kommunista Pártja és államunk programjának legmélyebb értelme az ember jóléte. A párt politikájának megfogalmazásakor mindig a nép érdekeiből és szükségleteiből indul ki, mindezt összekapcsolva az internacionalista felelősség tudatával. A fejlett szocialista társadalom építésére vonatkozó távlati irányvonala a gyakorlatban helyesnek és reálisnak bizonyult. Dolgozóink joggal vágyaik megvalósítását látják ebben a programban. Olyan programnak tekintik, amely megfelel érdekeiknek, mivel szavatolja létbiztonságukat és államunk biztonságát s szuverenitását. A helyes és reális célok meghatározása fontos, de megvalósításuk nagy erőfeszítéseket követel meg az egyénektől és a kollektíváktól. Semmi sem hull készen az ölünkbe, minden a becsületes és áldozatos munka eredménye. A politikai munka eredményei nem maradtak el. Sikerült növelni a gazdaság hatékonyságát, kevesebb alapanyag- és energia fel- használásával a tervezettnél gyorsabb volt az anyagi források kialakításának dinamikája, sőt sikerült csökkentenünk valutaadósságunkat. A mezőgazdaságban nagyobb termést értünk el a gabonafélékből, növekedett általában a jövedelmezőség és túlteljesítettük az állami felvásárlási tervet. Ez megnyilvánult a piac jobb ellátásában és általában emelkedett az anyagi és kulturális színvonal. Jó alapot sikerült teremtenünk a jelenlegi időszak és a következő évek nagyobb feladatainak teljesítéséhez. Leszögezhetjük, hogy a tavalyi évre jellemző pozitív irányzatok többsége az idén is megnyilvánul, megvan minden feltételünk ahhoz, hogy a 7. ötéves tervet teljesítsük. Ezekhez az eredményekhez jelentős mértékben hozzájárultak a dél-morvaországi kerület dolgozói is. Köszönetét mondunk mindenekelőtt azért, hogy az ipari vállalatok tavaly eredményesen teljesítették az árutermelés, a teljesítmények és a nyereség tervét, hogy sikerült növelni a munkatermelékenységet és háromnapi termeléshez szükséges tüzelőanyagot, energiát és nyersanyagot sikerült megtakarítani. Nem vallottak szégyent a dél-morvaországi mezőgazdasági dolgozók és az élelmiszeripari dolgozók sem. Gratulálok ahhoz, hogy a CSSZK keretében a legjobb eredményt érték el az állattenyésztésben. Egyúttal köszönetét mondok mindenekelőtt a 3300 szocialista munkabrigádnak és annak az ezer kollektívának, amely e cím elnyeréséért versenyez. Hiba lenne azonban, ha megelégednénk ezekkel az eredményekkel, nem értékelnénk őket józanul. Erre kényszerítenek bennünket az idei terv igényes feladatai és az a tény, hogy még mindig sok az olyan vállalat, amely nem teljesíti egyenletesen a tervet, ezzel kárt okozva más vállalatoknak és az egész népgazdaságnak. Sok fogyatékossággal találkozhatunk, tanúi lehetünk annak, hogy nem elég igényesek, rossz munkát végeznek, felelőtlenül dolgoznak. Ezt szüntelenül szem előtt kell tartani és a hibákat ki kell küszöbölni. Csakis a szocializmusért végzett lelkiismeretes munka lehet a szocialista öntudat és a polgárok elkötelezettségének mércéje. Nem várhatunk ölbe tett kézzel a békére és a boldogságra. A békéért, a szocializmusért és a társadalmi haladásért mindenekelőtt becsületes, áldozatos munkával kell küzdeni minden munkahelyen. A szocializmus ellenségei nem alszanak, nem törődnek bele a szocializmus létébe. Látnunk kell, mire törekszik az imperialista világ, amely a szégyentelen kizsákmányoláson alapszik, hazugságok, a humanizmus hiánya és cinizmus jellemzi. Abban az időben, amikor az emberiség óriási társadalmi, gazdasági és ekológiai problémákkal küzd az imperializmus naponta egymilliárd dollárt fordít a fegyverkezésre, a szárazföldön és a világűrben is a pusztító atomháború előkészítésére. Az imperializmus legnagyobb cinizmusa abban rejlik, hogy meg akarja másítani a mai helyzetet, fékezni akarja a történelmi fejlődést, egyeduralomra törekszik és ebben a törekvésében semmitől sem riad vissza. 1938-ban több ezer kommunista és hazafi találkozott itt, hogy a nemzetet a köztársaság megvédésére mozgósítsák Hitler világuralmi törekvéseivel szemben. A fasizmus mindig az imperializmus legreakciósabb erőinek a terméke. Ma, az Egyesült Államok uralkodó körei nemcsak utánozni akarják a harmincas évek német fasizmusát, hanem tökéletesíteni is. A legreakciósabb körök által megvalósított politika az amerikai fasizmus megnyilvánulása, ez az amerikai fasizmus az embernek emberek feletti uralmát hirdeti, a gyakorlatban érvényesíti a faji megkülönböztetést és az egyén szabadságának jelmondatával egész nemzeteket terrorizál. Cinizmusával és embertelenségével nem sokban különbözik a német fasizmustól. A különbség nagyon kicsi. A német fasizmus arra kényszerült, hogy a legnagyobb brutalitást is maga hajtsa végre. Az Egyesült Államok reakciós körei ezt másokkal végeztetik el, így pl. Izraellel, a Dél-afrikai Köztársasággal, a Pinochet típusú latin-amerikai diktátorokkal, a Pol Pót típusú gyilkosokkal, az amerikai titkos szolgálat által kiképzett és fizetett halálko- mandókkal. Minden szégyenkezés nélkül a szabadság és demokrácia világaként tüntetik fel önmagukat. Nem titok, hogy az Egyesült Államok a fegyverkezésben, a fe- szültség-szításban keresi a kivezető utat a tőkés rendszer mély válságából. Maga Reagan ennek a politikának a teremtménye és tevékenységében a legádázabb antikommunistákat utánozza. Két évvel ezelőtt az angol parlamentben keresztes hadjáratot hirdetett a kommunizmus ellen, a történelem tévedésének nevezve a szocializmust és a kommunizmust. Még az Úristent is segítségül hívja embertelen terveinek megvalósításában. Azt mondta, hatalmukba van annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy a világ mindént élőről kezdjen, mivel az Isten az ő kezükbe helyezte az emberiség sorsát. Tisztelt elvtársak, látják világosan azt mondta, hogy az emberiség ne folytassa azt, amit évezredek alatt megteremtett, hanem kezdjen mindent élőről. Az Egyesült Államok dicsősége és világuralma érdekében el kell pusztítani a világot, az Egyesült Államok pedig valamilyen Noé bárkája lesz, amelyen csak néhány kiválasztott menekülhet meg. A történelemből tudjuk, hogy nem egy kalandor, vagy bolond döntött már nemzetekés világrészek sorsáról. Eddig azonban egyetlen egynek sem volt olyan lehetősége a világ elpusztítására, mint amilyen ma az Egyesült Államok reakciós köreinek van. Mitsem változtatnak ezeken a bűnös törekvéseken az Egyesült Államok látszólagos békefelhívásai, amelyeknek az utóbbi időben tanúi lehetünk. Szándékuk túlságosan átlátszó. Egy célt követnek: el akarják kendőzni saját felelősségüket a nemzetközi helyzet megromlásáért és olyan országokként akarják feltüntetni a Szovjetuniót és a szocialista országokat, amelyek nem hajlandók tárgyalni a békéről, önmagukat és a világot csapják be, amikor azt gondolják, hogy a rakétákkal rá- kényszeríthetik a Szovjetuniót az általuk megszabott feltételek alapján folytatott tárgyalásokra. Egyre több ember ismeri fel az igazságot. Sokan és nemcsak a szocialista országokban látják, hogy a nemzetközi helyzet romlásáért mindenekelőtt az Egyesült Államok és azon NATO szövetségesei felelősek, amelyek álnokul beleegyeztek abba, hogy saját területükön új amerikai rakétákat telepítsenek. Könyörtelen harc folyik a világközvéleményért, tanúi vagyunk a kiélezett lélektani háborúnak. Világszerte, de főleg Európában kemény harc folyik szavakkal, bojkottokkal, diszkriminációval, félrevezetéssel, az igazság meghamisításával. Az antikommunista központok semmi jót, semmi emberit nem mondanak a szocialista államokról. A kapitalizmust viszont megszépítik, el akarják hallgatni azt az igazságot, hogy az emberiség jövője a kommunizmus. Csakis a szocializmus adhat mindenkinek, nemzetiségi hovatartozásra és a bőr színére való tekintet nélkül, szabadságot és méltó életet. Csakis a szocializmus tudja megszüntetni a kizsákmányolást, az elnyomást, a megalázkodást. Az imperializmus a rossz birodalma, ahol az igazságtalanság, a könyörtelen társadalmi és osztályelnyomás uralkodik. A lélektani háború támadásai főleg a reális szocializmus, a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen irányulnak. A Szovjetunió szavatolja a békés építést és ha nem lenne a Szovjetunió, az Egyesült Államok nagyon rövid idő alatt saját elképzelései szerint változtatná meg a világot. Az Egyesült Államok és szövetségesei nagy reményeket fűznek az egyes szocialista országokkal szemben folytatott ún. differenciált politikához, amelynek célja a szocialista országok egységének megbontása. A burzsoá propaganda szüntelenül támadja Csehszlovákiát elvszerű marxista-leni- nista osztályállásfoglalásaiért. Nagyon keményen lépnek fel ellenünk. A Nyugat különböző diszkriminációs intézkedéseket foganatosít ellenünk abban a reményben, hogy térdre kényszeríthet bennünket. Ez azonban nem fog sikerülni. Megvannak a történelmi tapasztalataink, meg tudjuk különböztetni a rosszat a jótól, az ellenséget a baráttól. Kapitalista szomszédaink is megteszik a magukét. Milyen sok hamis állítás, demagógia, gyűlölködő megjegyzés hangzott el rólunk a szudétanémetek közelmúltban megvalósított müncheni találkozóján. Ök új Európát szeretnének, a szocialista országok nélkül, amelyet az ő receptjük szerint egyesítenének. Ismét területi igényekkel lépnek fel. A német fasizmus, amelyet olyan hűen kiszolgáltak, több millió ember halálát okozta, több ezer várost és községet pusztított el, nyomort és szenvedést hozott magával, de ők ma arra panaszkodnak, hogy rosz- szul bántak velük. Ez a terület emberemlékezet óta cseh és senki mást nem illet meg. Ök árulták el azt az országot, ahol születtek és ezért semmilyen jogot sem formálhatnak rá. A szomszédok között nem lehetnek jó kapcsolatok, ha az egyik a másikra akarja kényszeríteni az életfeltételeket, amikor meg akarják szabni, milyen legyen a politikai rendszerünk. Mi a szocializmust választottuk és errőfaz útról senki sem térít le bennünket. Mi senkire semmit sem akarunk rákényszeríteni és ezt másoktól, is elvárjuk. Nem a bulvárlapok cikkeire, vagy a revansisták kijelentéseire gondolunk. Ez nem aggaszt bennünket annyira. Nem maradhatunk azonban közömbösek, ha egyes nyugati államok hivatalos képviselői tesznek ilyen kísérleteket. Szomorú, hogy a Csehszlovákia ellen ellenséges tevékenységet kifejtő erők az említett országok kormányköreinek támogatását élvezik. Elvtársak! Korunk bonyolult és ezt nem vehetjük félvállról. Az imperialisták már tanulhattak volna a történelemből, hogy a szocializmus nem hagyja magát elpusztítani, nem engedi, hogy bárki is erőfölényre tegyen szert. Veszélyesen őrült kísérleteik eredménytelenek maradnak. A világot nem bocsáthatjuk kényük kedvére. Ezt megakadályozza a Szovjetunió és az egész szocialista közösség ereje. Az imperializmus hódító törekvéseivel szemben áll a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, az el nem kötelezett országok, a hatalmas nemzetközi békemozgalom és számos reálisan gondolkodó nyugati politikus. Maguk, a szövetségesek sem azonosulnak teljes mértékben az Egyesült Államok mai politikájával. A lázas fegyverkezés politikája nem segítette elő a tőkés világ válságának leküzdését, nem vezetett a munkanélküliség csökkenéséhez. Ellenkezőleg. A fegyverkezésre fordított minden millió 50 százalékkal kevesebb új munkaalkalmat teremt a hadiiparban, mint a többi ágazatban. Keserű tapasztalatokat szereztek a fejlődő országok. Az imperializmus neokolonialista politikájával zsákmányolja őket ki. Nem a szocializmus felelős azért, hogy több százmillió az éhező és az írástudatlan, hogy a világ népességének fele a világ ipari termelésének nem egész 10 százalékát állítja elő és a fejlődő országok adóssága 800 milliárd dollár. Az Egyesült Államok a kamatláb emelésével kilátástalan helyzetbe juttatja az eladósodott országokat. A szocialista országok nem a háborúban keresik a megoldást; hanem éppen ellenkezőleg, következetesen az egymás mellett élésért harcolnak. Mély meggyőződésünk, hogy a békés versenyzésben a szocializmus győz. A mi utunk a helyes, s ez a hitünk az emberi társadalom fejlődésének tudományos feltárására támaszkodik. Nem lehetünk azonban hiszékenyek, gondtalanok vagy köny- nyelműek, mivel így védtelenekké válnánk az imperializmussal szemben. Nem hitegethetjük magunkat azzal, hogy az imperializmus már megértette: békében kell élnünk egymás mellett, hogy az imperializmus már beletörődött a szocializmusba, sőt kívánja fejlődésünket. Az impérializmus sc- ha semmiben sem segített nekünk és nem is fog segíteni. Minél kevésbé függünk az egyes területeken a kapitalizmustól, annál jobb ez számunkra. Nem ellenezzük a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat a tőkés országokkal, de nem feledkezhetünk meg diszkriminációs politikájukról, amelyet oly szívesen alkalmaznak ellenünk. Eredményes gazdasági fejlődésünk biztosítékát a Szovjetunióval és a többi KGST országgal folytatott együttműködés és szocialista integráció elmélyítésében látjuk, amint erről a múlt héten Moszkvában tanácskoztunk. Elvtársak! Tisztelt barátaim! Az idei és a következő év nagyon fontos számunkra. Megemlékezünk népünknek a fasizmus ellen és a nemzeti felszabadulásért folytatott harcáról. Két hónap múlva negyven éve lesz, hogy megkezdődött a Szlovák Nemzeti Felkelés. Ebből az alkalomból megemlékezünk a szlovák nép fasizmus elleni fellázadásáról, arról a törekvéséről, hogy a Csehszlovák Köztársaságot igazságos társadalmi alapokon, két testvéri egyenrangú nemzet államaként újítsák fel, az élet minden területén a Szovjetunióra támaszkodva. Népünk sok szenvedéssel járó felszabadító küzdelmével, a partizáncsapatok harcával, az ellenállással az üzemekben, városokban, az illegális szervezetekben és a koncentrációs táborokban és több ezer katonánk közvetlen részvételével a második világháború frontjain hozzájárultunk a fasizmus leveréséhez. Népünk már akkor, a számtalan összecsapásban és küzdelemben kifejtette véleményét az új köztársaság politikai jellegéről, amelyet később 1948 februárja erősített meg. Népünk sorsunkat már akkoriban egyértelműen összekapcsolta a Szovjetunióhoz fűződő barátságunkkal és együttműködésünkkel. A Szovjetunió, mint szocialista nagyhatalom, a béke és a haladás szilárd támasza, negyven éven keresztül biztonságosan szavatolta szövetségünket és együttműködésünket. A Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő barátságunk képezi politikánk alapkövét. Óriási szerencse számunkra, hogy a haladásnak ezen az oldalán állunk. Ezzel is hozzájárulunk a békéhez és a nemzetek biztonságához. Elvtársak, ígérjük meg ezért ma is, hogy szilárdan azon erők oldalán állunk, amelyek a békéért, az igazságért küzdenek, hogy mindig példát mutatunk a munkában, amelyet gyermekeink és unokáink boldog életéért, drága hazánk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság dicsőségéért és felvirágoztatásáért végzünk. ( ČSTK-felvétel)
