Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)

1984-06-02 / 129. szám, szombat

A lehetőségekhez igazodva AZ ENERGIAFOGYASZTÁS ALAKULÁSA A MEZŐGAZDASÁGBAN A tüzelőanyag- és energiaforrá­sok megteremtésének feltételei egyre összetettebbé és gazdasá­gilag nehezebbé válnak. Ez áraik állandó emelkedésében tükröző­dik vissza, s a későbbiek során megjelenik a mezőgazdasági ter­melés önköltségének növekedé­sében is. Míg 1975-ben a mező- gazdasági termelés önköltségé­nek csak 5 százalékát tették ki, addig ma a 10 százalékát, s a jö­vőben várható energiarészarány 14-18 százalékra fog emelkedni. Az eddigi sikeres mezőgazdasági termelésre a dolgozók számának csökkenése volt a jellemző, mi­közben az energiaráfordítás növe­kedett. A műszaki és az energetikai ellátottság állandó növekedése mellett a mezőgazdasági termelés energiafogyasztási indexe állandó csökkenést mutat. Míg ez az 1955-60-as időszakban az egy százalék össztermék-növekedés­hez 6,9 százalékos energiafo- gyasztás-növekedést követelt meg, addig most ehhez 1,3 száza­lékos növekmény szükséges. 1982-ben a CSSZSZK mező- gazdaságának állóeszközértéké­ből a gépeké és a gépi berendezé­seké 27,8 százalékot (68 milliárd korona) tett ki. Nagy részük ener­giacélú és összteljesítményük 17,5 millió kilowatt, ami az 1970- es évi szintnek a kétszerese. A traktorokat a mezőgazdasági termelésben sokoldalúságuknál fogva általában minden technoló­giai folyamatnál alkalmaznak, így ezek a legnagyobb energiafo­gyasztók is egyben. A maximális részarányt (46 százalékot) a 6. öt­éves tervidőszak végén érték el. Az egyes technológiák hatékonysága szempontjából szükségessé vált az önjáró célgépek alkalmazása, amelyek 1970-ben az összener- gia-fogyasztásnak csak a 11 szá­zalékát alkották, de a múlt év vé­gén már 15,5 százalékát, 1,71 millió kilowatt összteljesítménnyel. A termelőüzemek területi kon­centrációja -és az erőgépeknek a közúti forgalomból való kizárása hozzájárult a tehergépkocsik szé­les körű alkalmazásához a mező- gazdasági termények fuvarozásá­ban. A szükséges szállítás egy- harmadát bonyolítják le a közel 43 ezer tehergépkocsival, azonban az alkalmazott járművek többsége nem mezőgazdasági célú, és az összmennyiség egynegyedét kite­vő Praga V3S és S5T gyártása is immár tte éve befejeződött. Az utóbbi másfél évtizedben a szocialista szektorban használt traktorok száma 132 ezerre csök­kent, azonban az átlagos élettar­tamnövelés (1970-ben 11,5 év, 1982-ben 17,2 év) fékezőleg hat az üzemanyagfogyasztás haté­konyságára. A fent említett tény magával vonja a javítások ráfordí­tásának és az egységnyi munka- műveletre eső fajlagos üzem­anyagfogyasztásnak a növeke­dését. A gabonából és ezen keresztül az élelmiszerekből való önellátás mértékének növelése valós lehe­tőség, ámbár energiafogyasztás szempontjából rendkívül igényes feladat. Ezt bizonyítja, hogy 1982- ben a csehszlovák mezőgazdaság energiafogyasztása 101 735 tera- joule volt, ami 1970-hez viszonyít­va 51,1 százalékkal nagyobb. Az említett időszak alatt azon­ban változott a felhasznált ener­giahordozók szerkezeti összetéte­le is. Bár az üzemanyagok meny- nyisége 84,5 százalékra csökkent az összenergiafogyasztáson be­lül, egyes formáinak felhasználá­sában eltérő volt a fejlődés. A folyékony energiahordozók csoportjában előkelő helyet foglal el a dízelolaj, amely 1970-ben 83,4 százalék részarányt képvi­selt, s 1982-re 68,4 százalékra csökkent le. A nyersolaj árának emelkedése és az ésszerű takaré- koskodási intézkedések hatásá­nak következtében abszolút mér­tékben is sikerült csökkenteni a dí­zelolaj felhasználását. Ezt mutat­ja, hogy 1979-ben a fogyasztás energiaértéke 47 654 terajoule volt, s három évvel később csak 41 706 terajoule. Ez így 12 száza­lékkal kevesebb volt, s elérte az 1975. évi szintet. A benzinfo­gyasztás energiaértéke évente körülbelül 3239 TJ, azonban a fo­lyékony energiahordozók össz- mennyiségét vizsgálva 30 száza­lékkal csökkent, így csak 5,3 szá­zalékot képvisel. Mivel a szárítási technológiák a folyékony üzem­anyagok felé orientálódtak, ezért felhasználásuk az eredeti 3,5 mil­lió TJ-ról a négyszeresére, s rész­aránya 8,8 százalékról 26,4 szá­zalékra növekedett. A könnyű fű­tőolaj mennyisége szintén az ere­deti mennyiség háromszorosára nőtt. Az egységnyi termőterületre ju­tó befektetett energiamennyiség 15 gigajoule, amelynek 84,5 szá­zalékát az üzemanyagok alkotják. 1970-tól a szükséges energia­mennyiség 0,6 százalékkal növe­kedett. Ebből a folyékony üzem­anyagok részaránya kisebb növe­kedést mutatott, mialatt a csúcsfo­gyasztás 1979-ben volt (13,7 GJ. ha 1), viszont a következő három évben 6,1 százalékkal csökkent. 1975-ben 1000 korona mező- gazdasági bruttótermelésre az energiafogyasztás 1 GJ volt, amely később egész 1979-ig nö­vekedést mutatott, s elérte az 1,111 GJ-t. Azóta viszont csökke­nő tendenciát mutat, s így 1982- ben elérte az 1975. évi fogyasztási szintet, mialatt a dízelolajfogyasz­tás 1979-ig állandóan növekedett, s csak azóta csökkent, s tavaly­előtt elérte az 1975. évi szintet. A dízelolaj egységnyi területre eső fajlagos felhasználása 1981- ben 203 liter volt, de a következő évben 177 literre csökkent, s ha­sonló volt a helyzet a villamos energiával is; míg 1980-ban fo­gyasztása 482 kWh, addig két év­vel később 7 százalékkal keve­sebb volt. Az előzőkben ismertetettekből megállapítható, hogy az energia- fogyasztás növekedését az élel­miszertermelés növelése, vala­mint a fehérjeszükséglet kielégíté­sével kapcsolatos növekvő ter­ményszárítás okozta. Azonban már megkezdődött a szárítóbe­rendezések átállítása gáznemü tüzelőanyagokra, így várhatóan csökkenni fog a folyékony tüze­lőanyagok felhasználásának rész­aránya. Az energiafogyasztás mértéklé­sének következő lehetősége a gé­pi berendezések és vontatók meg­felelő megválasztása teljesítmény és élettartam szempontjából, vala­mint a helyesen elvégzett karban­tartás. Emellett nem szabad meg­feledkezni a kisebb fogyasztású gépi berendezések szükségszerű fejlesztéséről, progresszív agro­technikai módszerek alkalmazá­sáról sem. A folyékony energiahordozók véges volta miatt szükségessé vá­lik, hogy újraértékeljék a javasolt gépi berendezések szerkezeti összetételét, s bővítsék a kisebb energiaigényű mezőgazdasági termelési technológiák alkalmazá­sát. Valószínűleg ismét felülbírál­ják a már meglevő állattartótele­pek alkalmasságát az energiafo­gyasztás szempontjából, valamint optimalizálják a mezőgazdasági vállalatok nagyságát, illetve sza­kosítását. ŠTEFAN KOCIÁN mérnök ,>! ; v \f „KÉRÜNK ÉS KÖSZÖNÜNK“ Fekszik a kórházi ágyon. Csukott szemei mögött képek pereg­nek: látja önmagát menyasszonyi ruhában, látja hat apró gyerme­két, majd azt is ahogy felnőnek, felidézi unokája esküvőjét s nem gondol arra, hogy alattomos kór roncsolja testét... Eközben egyen­letes ritmusban cseppenként folyik az erébe a számára életet jelentő vér. S eszébe jut, hogy talán éppen most, valahol a kórház másik végében, vérei a véréből - gyermekei is vért adnak, hogy törlesszenek, hiszen ő annyi vért kapott már. ÚJ SZÚ 1984. VI. 2. Egy zsúfolt autóbusz robog vé­gig Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) s áll meg a kórház Vér­transzfúziós Állomása előtt. Vagy 60-70 vidám férfi és nő száll ki a buszból s túnik el a bejárati ajtó mögött. Otthonosan mozognak, tudják dolgukat, hiszen nem elő­ször adnak vért. S miközben foly­nak a vizsgálatok az egyik asztal­tól nevetés hallatszik.- Mi van, csak nem félsz? Mu­tasd az ereidet! Jók - ezekből egy-kettóné kifolyik a fél liter. Délu­tán meg majd egy kis vörösborral pótolhatod a hiányt - viccelődött Nagy Sándor a mellette ülővel. S miközben őt vizsgálták, bele­néztünk a véradó igazolványába, amiből kiderült, hogy huszonhá­romszoros véradó, a Jánský emlék­érem bronz fokozatának tulajdo­nosa.- Évente háromszor is adunk vért - folytattuk a beszélgetést, miután visszatért, s megállapítot­ták róla, hogy egészséges. - Vala­hogy természetesnek tartjuk már azt, hogy vért adunk. És nemcsak itt, Szerdahelyen, hanem Bratisla­vában is, hiszen ott is kezelik a „mieinket“. Legutóbb a szülé­szetnek adták a mi vérünket. Miért lett véradó? A szomszéd­jához, Vajda Vilmoshoz fordult s szinte egyszerre válaszoltak mind a ketten. Elmondták, hogy nem tudhatják, mikor lesz nekik, hozzátartozójuknak szükségük vérre. S míg egészségesek, miért ne segítenének a rászorultakon? Humanista szemlélet - állapítjuk meg, miközben ő tovább beszél.- Tegnaptól diétáztunk, mert ezt szigorúan be kell tartani, talán azért is korog a gyomrom, hiszen tegnap csak baracklekváros kifli volt a vacsorám. De most már ehetek - s jóízűen harapott a ná­polyiba, majd megitta a forró teát is.- Ki lesz az első? - szólt az asztaltársaihoz Baráth Aliz egész­ségügyi nővér, aki elkísérte a megyeri (Calovo) véradókat.- Két egészségügyi körzetből jöt­tek el s öröm számomra is, hogy ennyien. Kár, hogy megszűnt a véradás utáni közös ebéd, ahol módunkban állt köszonetet mon­dani a véradóknak. Ma már erre nincs lehetőség, s igy Megyerre érve ki-ki hazamegy - mondta.- Azt szeretnénk, ha a Vörös- kereszt megyeri szervezete összehívna minket s egy kis ün­nepség keretében mondanának nekünk néhány baráti szót - kap­csolódott ismét a beszélgetésbe Nagy Sándor, miközben a többiek helyeslően bólogattak. - Ugye nem akarunk sokat? - kérdezte komolyan, a nővérkéhez fordulva. Stuchlá Valéria, a Vöröskereszt nagymegyeri helyi szervezetének elnöknőjétől megkérdeztük, mit szól a véradók észrevételéhez?- Igaz, hogy tavaly óta nem si­került összehívni a véradókat, de igaz az is, hogy az évzáró gyűlés­re meghívtuk őket, s megköszön­tük a véradást. Nem minden véra­dó tagja szervezetünknek. A hibát abban követtük el, hogy nem volt meg a véradók teljes névsora s a hiány pótlása időigényes. Ma- gyarics Marika, véradási felelő­sünk, a napokban befejezi a név­sor összeállítását s mihelyt az meglesz, azonnal küldjük a meg­hívókat a baráti találkozóra. Mi tiszteljük véradóinkat, számuk év­ről évre növekszik. Köszönetünk jeléül a véradók fényképeit a hir­dető táblára helyezzük - váljanak példaképpé a többieknek. Kérünk és köszönünk, önmagunk s a bete­gek nevében - mondta befejezé­sül az elnöknő. A nagylégi (Lehnice) Csehszlovák-NDK Barátság Efsz nö­vénytermesztési részlegének dolgozói az idén 450 hektárról takarítják be az évelő takarmányokat. A ké­pen: Veszprémi Imre mérnök, a növényter­mesztési részleg ve­zetője a betakarítás menetét ellenőrzi. (Drahotín Šulla felvétele - ČSTK) Kezdeményezésre ösztönző feltételek Tapasztalatok egy földművesszövetkezetben Fekszik a kórházi ágyon. A keze elzsibbadt kissé, megmozdítja. Ránéz az állványra, látja a csepegő vörös folyadékot. S gondolat­ban köszonetet mond az ismeretlen véradóknak, akik vére számára az életet jelenti. PÉTERFI SZONYA A FELBARI (Horný Bar) Csalló­köz Egységes Földművesszövet­kezet határát nem nehéz bejárni, hiszen tagjai ezer hektárnál alig több szántón gazdálkodnak. A szemlélődés ennek ellenére hosszabb ideig is eltarthat, ugyan­is útközben sok olyan látnivaló akad, amelyeknél érdemes elidőz­ni. Ilyen például a bodaki (Bodíky) nyári legeltető, ahol száznyolcvan tenyészüsző él a szabadban. A le­geltető tartozék egy vasszerkeze­tes pajta is, ahová rossz időben behúzódhatnak az úszók és ahol a takarmánykiegészítést is meg­kaphatják.- Három hét alatt hoztuk össze, egy régi pajta elemeiből. Mindenki segített, ezért készülhetett el ilyen hamar - mondta Sugár Árpád, a szövetkezet elnöke. A kukoricaszárító, a hagyomá­nyos góré korszerűbb változata körül most nyugalom honol, de az elnöknek ehhez is volt hozzáfűzni valója.- Olyan állatsűrűség mellett, mint amilyen a miénk, a takar­mány létkérdés. Egy hektárra szá­mítva hatszáz kilogramm húst és közel ezerötszáz liter tejet terme­lünk és száz hektárra átlagosan 35 tehén jut. Ez a járási átlagnál közel öttel több. Ilyen állományt gazdaságos és ésszerű tömegta- karmány-gazdálkodás nélkül nem tudnánk eltartani. Mi a takarmány- növényekből - a lucernát nem számítva - évi két termést takarí­tunk be, harmincegy hektár rétet bériünk Bratislava-Petržalka mel­lett és tíz kilométer hosszan a Du­na töltését is kaszáljuk. Ugyanak­kor a melléktermékeket is haszno­sítanunk kell, többek között a ku­koricaszárat. Ezért vettünk egy univerzális kombájnt, amely letöri és megfosztja a kukoricacsövet s egy menetben szecskázza a tö­vénél levágott szárat.- Ezért kellettek az új kukorica- górék - folytatta az indoklást Her- berger György, a pártalapszerve­zet elnöke. - Megbeszéltük az ácsokkal, hogy mi szükséges az építéséhez, s milyen hozzávaló áll rendelkezésre, hogy a lehető leg­kevesebbe kerüljön. Szinte hihe­tetlen, de igaz, bár megfeszített munkával és igyekezettel, de két nap alatt összehozták a szárítót. És nem is akárhogyan, hiszen az abban összegyűjtött és hidegleve­gővel szárított termést magkukori­caként adtuk el, így a gép árát sem éreztük meg annyira. AZ EDDIG ELMONDOTTAK­HOZ még hozzá kell tennünk, hogy a Csallóközben tavaly a sze­mesek átlaghozama 6,85 tonna volt, s a szárazság ellenére is megtermelték a saját tömegtakar- mány-szükségletüket. Sőt, a vízi erőmű építésével egyharmadával csökkent a művelhető földterület s mégis növelték a bevételt. így joggal tehetjük fel a kérdést:- Mi van a rugalmas munka- szervezés és a nagyfokú kezde­ményezés hátterében? Az efsz elnöke mindenekelőtt a széles korú összefogást, a sze­mélyes felelősségérzetet, vala­mint a gazdasági vezetők és a ter­melésben dolgozók szoros kap­csolatát emelte ki.- Szinte nincs nap, hogy a ha­tárban vagy az egyes telepeken ne találkoznánk az emberekkel, amikor kölcsönösen megbeszéljük problémáinkat és nehézségeinket, így, közösen oldjuk meg a legna­gyobb gondokat is. Például, ami­kor csökkent a földterület, s úgy nézett ki, hogy negyven-ötven embernek el kell mennie, közösen gondolkodva találtuk meg azokat a lehetőségeket, amelyekkel el­lensúlyoztuk a területveszteséget. Természetesen a többletmunká­ból adódó feladatokat is mindany- nyian vállaltuk. Tanulságos és általánosítható példaként említette az éjszakai műszakban szántó traktorost. Ha elromlik a gép, nem megy aludni, hanem felkelti azt, aki segíteni tud, mondjuk a műhely mesterét, vagy akár a főgépesítőt, és megszerve­zik a javítást. Nálunk a vezetők már fél órával a munkakezdés előtt a telepen vannak, felmérik a pillanatnyi helyzetet, s az időjá­rásnak megfelelően pontosítják az aznapi feladatokat, így a munkába érkezőt azonnal értesítik, az eset­leges változásról, pontosabban, megbeszélik vele, hogy mit kell tennie. És az is természetes min­denki számára, hogy szükség szerint bármikor átcsoportosítják a dolgozókat az egyik munkahely­ről a másikra. Ha reggel azzal fogadják a traktorost, hogy meg­betegedett egy etető, a helyébe kell lépnie, mert ért a munkához, akkor aznap már etetni fog. Fele­lősségének teljes átérzésével, mert tudatosította, hogy minden munkahelyen a közös hasznot gyarapítja.-NAGY SZEREPE VAN EB­BEN a következetes eszmei-ne­velő és tömegpolitikai munkánk­nak - hangsúlyozta a pártelnök. - A mindenkit érintő kérdéseket a pártgyűléseken, a jellegzetes problémákat pedig az ágazatok szerint alakult pártcsoportok ta­nácskozásain vitatjuk meg. Ügyel­tünk arra, hogy a kommunisták minden munkaszakaszon megfele­lő arányban legyenek képviselve, így vannak, akik a pártcsoportban elfogadott határozat fontosságát és jelentőségét párton kívüli kollé­gáiknak megmagyarázzák, a fel­adat valóra váltásában pedig sze­mélyes példával járnak elől. Bizonyítékként említette Pod- lócky István pártcsoportját, amely­nek a gyümölcskertészetben és a dohánytermesztésben dolgozó kommunisták a tagjai. Tavaly nem a legjobban sikerült a dohánypa­lánták nevelése. Megvitatták a problémákat, s a mulasztásért felelősségre vonták azt a sze­mélyt, aki a hibát elkövette. Ennek is megvan az eredménye. Az idén annyi palántájuk lett, hogy még másokat is kisegíthettek. Az elmúlt hónapokban hasonlóan felelős­ségteljes munkát végzett a kom­munista állattenyésztőket tömörítő pártcsoport. Márciusban átadták a tizennyolcmillió koronáért kor­szerűsített s fejőházzal is ellátott tehéntelepet, ahova az állatok négy­ötödét összpontosították. Em­bernek és állatnak egyaránt új fel­tételeket kellett megszokni, s a fe­jők igyekezetétől, hozzáértésétől is függött, hogy a tehenek milyen gyorsan alkalmazkodnak az új kö­rülményekhez. A pártcsoport ha­tékony munkájának is köszönhe­tően május közepén már javult a tejhozam. A pártcsoportok tagjai­tól megkövetelik az egyéni példa- mutatást és kezdeményezést, s ebben a vezető jár elöl. ILYEN ÉS HASONLÓ kezde­ményezésekre alapozva kezdhet­ték a felbáriak azzal a szilárd elha­tározással 1984-et, hogy az öt­éves tervidőszak első három évé­hez hasonlóan az idei és a követ­kező év feladatait is hiánytalanul teljesítik. • EGRI FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents