Új Szó, 1984. május (37. évfolyam, 103-127. szám)

1984-05-14 / 112. szám, hétfő

A nők szocialista hazánk öntudatos és gondos gazdái (Folytatás az 1. oldalról) zatait és fejlődést értünk el a me­zőgazdaság intenzifikálásában. A párt központi bizottsága céltu­datosan oldotta és oldja meg a ter­melőerők fejlesztésének kulcskér­déseit. A céljaink eléréséért vívott harcban elmélyültek a szocialista társadalmi viszonyok. Növekedett a munkásosztály súlya és szere­pe, szilárdult szövetsége a szövet­kezeti parasztsággal, erősödik a szocialista osztályok és a társa­dalmi csoportok közeledésének tendenciája. Tökéletesebbé válik a politikai rendszer, a dolgozók nagyobb részt vállalnak a politika kimunkálásából és megvalósítá­sából, az állam igazgatásából és irányításából. Az eltelt időszakban az egyenjogúság és a kölcsönös bizalom elvei alapján elmélyült nemzeteink és nemzetiségeink fejlődésének s ezzel egyidejűleg további közeledésüknek folyama­ta. Erre jelentősen hatott államunk szövetségi elrendezése. A gazdaságfejlesztés lehetővé tette szociális programunk megva­lósítását, a magas életszínvonal biztosítását, a dolgozók, minden állampolgár szociális és létbizton­ságának szilárdítását. Növekedett a lakosság személyi és társadalmi fogyasztása. A szocialista szek­torban a dolgozók átlagos havi bére 1979-hez képest 1983-ban 7,5 százalékkal növekedett és a szövetkezeti földművesek jöve­delme eléri más ágazatok dolgo­zóinak kereseti szintjét. A XV. és a XVI. kongresszus irányelveivel összhangban tovább javítottuk a gondoskodást a gyere­kekről, az anyákról és a fiatal csa­ládokról. Erről az a tény tanúsko­dik, hogy társadalmunk a gyerme­kes családok megsegítésére Szlo­vákiában csaknem 19 százalékkal többet fordít mint 1979-ben. Az egy gyerekre jutó átlagos havi há­nyad majdnem 18 százalékkal lett nagyobb. Szlovákiában az 1979-1983-as években 205 ezer lakást építettünk. A három- és a többszobás lakások hányada eléri a csaknem 70 százalékot. Önökkel együtt örülünk annak az előrelépésnek, amelyet a böl­csődék és az óvodák fejlesztésé­ben értünk el. Az anyákról és a családokról való sokoldalú gon­doskodás megnyilvánul a népese­dés kedvező alakulásában. Társadalmunk humánus jellege kifejezésre jut a nyugdíjas állam­polgárokról való gondoskodásban is. Gyarapodott a számuk s a nyugdíjköltségek szintje 1979 óta majdnem egyharmadával nö­vekedett. Elmélyül gondoskodá­sunk az idős és a beteg állampol­gárokról. Mindezek a körülmények és ha­zánkban a szocializmus fejlődése szembetűnően megnyilvánul a nők helyzetében. Erről meggyő­ző módon tanúskodik kongresszu­si beszámolójuk. Az elért eredmé­nyek ösztönzően hatnak ránk, biz­tonságérzettel töltenek el bennün­ket és erőt adnak a további mun­kához. Annál inkább becsüljük őket, mert tudjuk, hogy a magas életszínvonalat, a szociális és a létbiztonságot igényes belső és bonyolult külső feltételek között szavatoltuk, amelyek fokozott igyekezetet követelnek meg az or­szág védelmi képességének szi­lárdításában. Éppen ilyen körül­mények között nyilvánul meg a szocialista rend ereje és előnyei. Növeljük tovább eredményeinket Nagy figyelemmel kísértük kongresszusi előkészületeiket. Biztató tény, hogy évzáró gyűlé­seiken és járási konferenciáikon tárgyszerűen, igényesen és elkö­telezetten értékelték eredményei­ket és tűzték ki a következő idő­szak feladatait. Nagyrabecsüljük egyetértésüket és támogatásukat, amelyben kommunista pártunk politikáját részesítették és része­sítik, valamint akaratukat és el­szántságukat, hogy még eredmé­nyesebben járuljanak hozzá a fej­lett szocialista társadalom építé­séhez. Persze, a kongresszusi vitában számos bíráló észrevétel is el­hangzott azokkal a problémákkal és fogyatékosságokkal kapcsolat­ban, amelyekbe a dolgozó nők ütköznek. Viszont pozitívan érté­kelték, hogy tavaly a belpiacon tovább javult az ellátás. Ez tény, mivel stabilizálódott az élelmiszer- piac és az ipari árucikkek értékesí­tése kétszerte gyorsabban növe­kedett az élelmiszer értékesítésé­nél. Noha a fejlődésnek helyes az iránya, joggal mutattak rá egyes fogyatékosságokra a választék összetételében és a termékek mi­nőségében. Ennek különféle okai vannak. Meggyőződtünk róla, hogy még mindig ki nem elégítő a termelés és a kereskedelem együttműködése, s nem ismerik eléggé a fogyasztói keresletet. Vi­szont azokban az esetekben is, amikor ismertek a lakossági szük­ségletek, a termelés nem mindig alkalmazkodik rugalmasan ezek­hez a szükségletekhez. Továbbra is nem kis problémák fordulnak elő a rugalmas áruelosztásban. A pia­con a változatosabb választék biz­tosításához hozzájárulna a szo­cialista országok kereskedelmi szervezeteivel való árucsere is, csakhogy ennek lehetőségeit tel­jes mértékben nem aknázzák ki. A központi bizottság már nem­egyszer bírálta az említett fogya­tékosságokat, amelyeknek oka az irányító szféra nem eléggé színvo­nalas és felelősségteljes munkája, s szorgalmazta, valamint a jövő­ben is meg nem alkuvóan szorgal­mazni fogja a helyzet javítását. Kitűzött irányvonalunk megva­lósításában főleg tavaly néhány jó eredményt értünk el. Ez buzdító körülmény, de ugyanakkor tudatá­ban vagyunk annak, hogy az elért eredmények még nem felelnek meg sem a szükségleteinknek, sem a lehetőségeinknek. Amikor például a szlovákiai ve­zető párt- és állami szervek összegezték a termelési-gazda­sági egységek javaslatait a 8. öt­éves tervidőszak gazdaságfejlesz­tési terveire vonatkozóan, meg kellett állapítanunk, hogy ezek a javaslatok nem feleltek meg szándékainknak. A nemzeti jöve­delemnek ugyanis ennél lassabb ütemű, csak kétszázalékos évi gyarapítását javasolták. Kifejezés­re juttattuk elégedetlenségünket és szorgalmaztuk, hogy keressék az olyan progresszívabb megol­dást, amely biztosítaná évente a nemzeti jövedelemnek legalább 3,8—4 százalékos növekedését. Ez kategorikus követelmény, amelyet országunk és védelmi ké­pessége fejlesztésének szükség­letei diktálnak. Döntő fontosságú a minőség javítása A nemzeti jövedelem gyorsabb gyarapítása egyik fontos erőforrá­sának tekintjük a gyártmányok mi­nőségét. Tegyük fel a kérdést - je­lenleg miért éppen a minőség javí­tása kerül olyan élesen és sürgető módon előtérbe? Ennek elsősorban az a magya­rázata, hogy társadalmunk fejlő­désével párhuzamosan törvény­szerűen növekednek az igényei is, az anyagi és a szellemi szférában ki kell elégítenünk az emberek új szükségleteit. Szemmel látható ez boltjainkban, ahol növekszik a kereslet a mind jobb és új hasz­nálati tulajdonságokkal rendelke­ző, esztétikailag is vonzó stb. ter­mékek iránt. Egész társadalmunk­nak, és keretében nekünk, mint fogyasztóknak és termelőknek lét­érdekünk ezeknek a szükségle­teknek mind jobb kielégítése. A kiváló minőségű munka igé­nyét továbbá a tudományos-tech­nikai forradalom szabja meg, amelynek vívmányai forradalmi módon változtatják és dinamiku- sabbá teszik életünket. Éppen a tudomány és a technika vívmá­nyai felhasználását tekintjük az intenzifikálás és a kiváló minőség elérése alapvető útjának. Továbbá közismert, hogy az utóbbi években rohamosan növe­kedtek a nyersanyagok fejtésének és az energia termelésének költ­ségei, ennek következtében pedig az áruk is. A korlátozott nyers­anyag-forrásokkal rendelkező or­szágunk számára sorsdöntő fon­tosságú feladat jobban hasznosí­tani a nyersanyagot, az energiát és az alapanyagokat, ezekből több használati értéket és na­gyobb nemzeti jövedelmet terem­teni. S e tekintetben éppen a mi­nőségnek van kulcsszerepe. A termékek minősége továbbá fontos tényező arra való tekintettel is, hogy feltétlenül el kell mélyíte­nünk hazánk részvételét a nem­zetközi munkamegosztásban, s különösképpen a szocialista gazdasági integrációban. Itt éppen munkánk magas színvonalával kell elnyernünk partnereink bizal­mát. Tudatosítanunk kell, hogy gyártmányaink minősége, műszaki színvonala és magas fokú para­méterei képezik a kulcsát annak, hogy sikeresen helytálljunk az éles konkurrenciaharcban és meghódítsunk további külföldi pia­cokat. S végül - tisztelt elvtársnők - tény az, hogy a munkának ter­mékeinkben és szolgáltatásaink­ban testet öltő minősége világvi­szonylatban a szocialista Cseh­szlovákia névjegykártyája, amely­től hazánk tekintélye függ, s amely bizonyítja nemzeteink és nemzeti­ségeink rátermettségét, fejlettsé­gét és tehetségét. Rendkívül szükséges, hogy ép­pen ilyen viszonylatban értékeljük munkánk színvonalát, a gyártmá­nyok minőségét, de főleg az, hogy ennek alapján konkrét követ­keztetésekre jussanak, gyakorlati lépéseket tegyenek az irányító szervekben, az üzemekben, a ku­tatóintézetekben, a szolgáltatá­sokban, minden munkahelyen. Itt Szlovákiában mozgósítóan kell hatnia ránk annak a ténynek, hogy a kiváló minőségű és a mű­szaki szempontból haladó termé­keknek hányada csak 11,3 száza­lék. Ezért az a valóban mozgósító feladat áll előttünk, hogy rövid időn belül határozottan előrelépjünk, hogy ezt a hányadot lényegesen növeljük, meghatványozzuk. Meg­győződésünk, hogy ehhez az or­szágos harchoz nagymértékben hozzájárulnak a nők is. Ez persze megkívánja, hogy mindenütt és mindenki esetében véget vessünk a minőséggel kap­csolatos langyos magatartásnak. Annak tudatában cselekedjünk, hogy mindazt, amit teszünk, akár bútort, textilt, akár lábbelit gyár­tunk, magunknak, polgártársaink­nak, az igényes külföldi megren­delőknek tesszük, s ezért nem szabad megengednünk a rossz munkát és azt, hogy selejtes gyártmányok kerüljenek ki gyára­inkból. Nagyon helyes, hogy a maga­sabb fokú hatékonyságért és a jobb minőségért vívott harc dön­tő fontosságú területének tekintik azt az igyekezetet, hogy a gyárak­ban, a kutatásban, a tervezőiről dákban dolgozó nők is merészeb­ben járuljanak hozzá a tudomány és a technika eredményeinek al­kalmazásához, minden munkahe­lyen a fegyelem, a szervezettség és a rend szilárdításához. Biztosí­tom önöket, tisztelt elvtársnők, hogy ebben az igyekezetükben kommunista pártunk teljes támo­gatására találnak. Még több kezdeményezést a szolgáltatások fejlesztésében Erőforrásaink nagyobb mérvű gyarapítása a növekvő szükségle­tek jobb kielégítésének döntő fon­tosságú előfeltétele. Ezek szüksé­gét hangsúlyozva egyidejűleg tu­datosítjuk, hogy számos olyan probléma akad, amelyet nagyobb kezdeményezést és céltudatossá­got, sőt nem egyszer csak jószán­dékot tanúsítva, a rendelkezé­sünkre álló eszközökkel is gyor­sabban és sikeresebben megold­hatnánk. Vegyük például a szol­gáltatások területét, amelynek önök nem kevés figyelmet szen­teltek az évzáró taggyűléseken és a konferenciákon. Megállapíthatjuk, hogy ezen a területen az eltelt két esztendő­ben bizonyos előrelépés történt. Jelentősen bővült a szolgáltatások hálózata, új szolgáltatásfajtákat vezettek be, lerövidítik a szállítási határidőket, a munkaidőt egyezte­tik a megrendelők érdekeivel, több esetben szombaton és vasárnap is nyújtanak szolgáltatásokat, a kisüzemek egyszerű üzemelte­tési formáit vezetik be stb. Nyíltan meg kell azonban mon­danunk, hogy ez csak a jó kezdet. Az önök bíráló szavaiból kitűnik, hogy ez nincs így mindenütt. Több kezdeményezést kell tanúsítani a szolgáltatásoknak, főleg az új lakótelepeken és a kis községek­ben való ésszerűbb területi szét- helyezése érdekében. Fejleszteni kell a nők által szorgalmazott szol­gáltatásokat, például az otthon ki­mosott fehérnemű vasalását, a la­kásokban végzett javításokat, a különféle háztartási tárgyak javí­tását. S a szolgáltatások minden nemében határozottan javítani kell a minőséget, aminek tartozéka a higiénia is. A szolgáltatások javí­tásának tartaléka szerintünk a két- műszakos üzemelés bővítése, va­lamint szolgáltatóüzemek és gyűj­tőhelyek létesítése olyan vállala­toknál és üzemekben, ahol jelen­tősebb a nők koncentráltsága. Er­ről a szószékről is felkérjük főleg a nemzeti bizottságokban dolgozó kommunistákat, hogy a szolgálta­tások fejlesztésében fontos politi­kai feladatot, a lakosság iránti vi­szonyuk egyik mércéjét lássák. El­kerülhetetlenül szükséges, hogy a szolgáltatások iránt ilyen viszonyt tanúsítsanak azok a tárcák is, amelyekre kötelességek hárulnak a káderek felkészítésében, vala­mint az anyagi-műszaki ellá­tásban. A háztartásokban dolgozó nők­nek nagy segítségére van a fél­készáru eladása. Ez az utóbbi évek­ben főleg a cukrász- és a pékipari árucikkek valamint a mélyhűtött áru választékában növekedett. Még mindig hiányosságok vannak azonban a félkész hústermékek tekintetében. Itt főleg az olcsóbb árufajták választékát kell bővíteni. A nők szóvá teszik a kereskedelmi hálózatban a nyitva tartás idejét is. Pozitívumnak tekintjük, hogy a nyitva tartás 18 óráig kitolódik, mégpedig az üzletek több mint a felében. Szombaton délelőtt a boltok 77 százaléka, sőt az élel­miszerboltok 86 százaléka tart nyitva. A nyilvánosság örömmel fogadta az esti és a vasárnapi nyitva tartást is. Az eladás idejét jobban kell meghatározni a szako­sított boltokban is, miközben a nemzeti bizottságoknak, ame­lyek az egész kereskedelmi háló­zatban jóváhagyják a nyitva tartás idejét, szem előtt kell tartaniuk a lakossági szükségleteket. A nép egészségéről való gon­doskodás a párt és az állam veze­tése gondos figyelmének előteré­ben áll. Bármennyire is szerények vagyunk, megállapíthatjuk, hogy kevés országban tettek oly sokat a nép egészségéről történő gon­doskodás területén, mint hazánk­ban. Amikor nemrégen az SZLKP KB Elnökségében értékeltük a kongresszusi feladatok teljesíté­sét az egészségügyben, megálla­píthattuk, hogy az eredmények ál­talában kedvezőek. Persze nem kendőzzük el egészségügyünk gyönge pontjait sem. Tagjaik rá­mutattak a járóbeteg és a kórházi kezelés hosszú várakozási idejé­re, s a betegek iránti nem mindig érzékeny viszonyra. Ez jelzi annak szükségét, hogy az egészség­ügyben határozottabban töreked­jünk a jobb munkára, az etika szigorú megtartására s minden láncszemében az irányítás szín­vonalának omelésére. Ezzel összefüggésben meg szeretném mondani, tekintettel arra, hogy az egészségügyben többnyire nők dolgoznak, a minőség nagymér­tékben tőlük is függ. Tőlük is függ, hogy valóban ésszerűen és az emberek számára a legcélraveze­tőbben használják fel azokat az eszközöket, amelyeket a társada­lom az egészségügyre fordít. S engedjék meg, hogy még egy fontos észrevételt tegyek. Véle­ményünk szerint az egészség-, az iskolaügynek és a nemzeti bizott­ságoknak, valamint a szakszerve­zeti szervezeteknek is nagyobb érzékenységgel és felelősségtu­dattal kell kiemelten figyelmet szentelniük a kedvezőtlenebb kör­nyezeti viszonyok között élő gye­rekek egészségéről történő gon­doskodásnak. Társadalmunk arra törekszik, hogy szüntelenül csökkenjen a háztartási munkák idő- és fizikai igényessége. Joggal állapítjuk meg, hogy a háztartások ellátott­sága gépipari alapvető fogyasztá­si cikkekkel elég magas színvona­lú, hogy javult a mosó-, a hűtőgé­pek és az egyéb fogyasztók minő­sége. Ez idén például az elmúlt esztendőhöz képest kétszerte több mélyhűtő került Szlovákia ke­reskedelmi hálózatába. Termé­szetesen energetikai mérlegünk megkívánja, hogy takarékoskod­junk az energiával. Ez'azonban nem indokolhatja azt, hogy a ter­melők felhagynak az eddigi gyárt­mányok innoválásával, illetve új gyártmányok fejlesztésével és ter­melésével. Éppen ellenkezőleg, feltétlenül szükségesek az olyan megoldások, az olyan új gyártmá­nyok, amelyeknek jobb használati tulajdonságaik vannak kisebb energiafogyasztás mellett. Tudjuk, hogy a munkahelyükre ingázó dolgozó nők számára ége­tő probléma a közlekedés. Tanúi vagyunk annak, hogy az utóbbi években tovább növekedett a tel­jesítmény a személyi, főleg az au­tóbuszközlekedésben. Ugyanak­kor bizonyos mértékben, elsősor­ban a vasúton, de az autóbusz­közlekedésben is ütemesebb lett a személyszállítás. Noha általá­ban teljesítik az idevágó kormány- határozatokat, továbbra is számos probléma tapasztalható a sze­mélyszállításban. Elsősorban az ipari központokban, mégpedig a foglalkoztatottság növekedésé­vel összefüggésben. Ez termé­szetesen alapvető megoldásokat követel, ami főként Bratislavára vonatkozik. Hangsúlyozni szeret­ném azonban, hogy az adott felté­telek között is keresnünk kell a helyzet haladéktalan javításának lehetőségeit. Az üzemanyag meg­drágult, kevesebb van belőle, de ez nem jelenti azt, hogy ezzel elkendőzhetik a rendetlenséget, az irányító és a szervező munka fogyatékosságait. A közlekedés tökéletesítése érdekében a közle­kedési szervezetek munkáját job­ban kell egyeztetni a nemzeti bi­zottságokkal, amelyeknek na­gyobb felelősségtudattal kell adott hatáskörükben részt venniük a menetrendek kidolgozásában, kiindulva a termelési és a nem termelési szervezetek szükségle­teiből. Meg kell mondanunk, töre­kednünk kell a helyzet javítására a munkaidő olyan módosításával is, hogy a csúcsforgalom ideje jobban megoszoljon. A kongresz- szusi határozatok szellemében a közlekedési dolgozóktól elvár­juk, hogy cselekvőbben javítsák az utazás kulturáltságát és ezt becsületbeli ügyüknek tekintsék. Ehhez természetesen hozzá kell járulnia az utazóközönségnek is. Határozott harcot a visszás jelenségek ellen A hatékonyságot és a minősé­get meghatározó tényezőkről szólva, nyilván nem feledkezhe­tünk meg olyan körülményekről sem, amilyen a szervezettség, a fegyelem, a rend, a jogszabá­lyok megtartása és a szocialista tulajdon védelme. Ezek égető fontosságú kérdé­sek. Erről tanúskodnak az előfor­duló visszás jelenségek, amelyek nyugtalanítanak bennünket, és kell hogy minden becsületes em­bert annak tudatosítására kész­tessenek, hogy le kell számolnunk a passzivitással, az érdektelen­séggel, a közömbösséggel és gá­tat kell emelnünk útjába. Egysze­rűen arról van szó, hogy a vállala­tok, a szövetkezetek és az intéz­mények védjék a társadalmi tulaj­dont. Nem lehet és nem szabad abban bíznunk, hogy ezt az alap­vető és magától értetődő köteles­séget az adott munkakollektívák és vezetőik helyett csak a Nem­zetbiztonsági Testület hivatásos szervei vállalják. Szeretném kife­jezni meggyőződésünket, hogy a nők is, akik a munkakollektívák jelentős hányadát teszik ki, a be­csületesség és az igazságosság iránti érzéküktől vezérelve cselek- vően szembeszállnak a közva­(Folytatás a 3. oldalon) ÚJ SZÚ 2 1984. V. 14.

Next

/
Thumbnails
Contents