Új Szó, 1984. május (37. évfolyam, 103-127. szám)
1984-05-12 / 111. szám, szombat
ÚJ szú 5 1984. V. 12. Hatékonyabbá válik a bérrendszer írta: Nagy Kázmér, az SZSZK munkaügyi és szociális minisztere A bérpolitika a CSKP népgazdaságpolitikájának fontos részét képezi. A bér jelentős motivációs tényező. Közvetlenül és hosszú távon érinti a dolgozók széles körét. Az elvégzett munka szerinti differenciált javadalmazás helyes és következetes érvényesítése hozzájárul a dolgozók elégedettségéhez, szilárdítja bennük a biztonságérzetet, hogy a nagyobb és színvonalasabb teljesítmény a nagyobb keretben tükröződik. Ezek a célok képezik a fó tartalmat A bérrendszer gazdasági hatékonysága növelésének programja ct'mü dokumentumnak, melyet legfelsőbb párt- és állami szerveink is megvitattak és jóváhagytak. Miről van szó elsősorban? Az elvégzett munkáért való javadalmazásban következetesebben kell érvényt szereznünk az érdemszerűség elvének és fokozatosan fel kell számolnunk az egyenlősdit, amely még számos munkahelyen alkalmazott gyakorlat. Az ipari és mezőgazdasági vállalatoknál is, sót a szolgáltató szférában ugyancsak el kell érni, hogy a személyi anyagi érdekeltség az eddiginél jobban irányuljon a gazdasági és társadalmi fejlődés döntő stratégiai céljaira - s a munka nagyfokú hatékonyságára, minőségére és gazdaságosságára. A 7. ötéves tervidőszak első éveiben a bérezési gyakorlatban több kedvező eredményt értünk el. Ezek jó hátteret képeznek ahhoz, hogy az elkövetkező időszakban a bérezési gyakorlatban még következetesebben juttassuk érvényre a javadalmazás szocialista alapelveit. Ahhoz azonban, hogy tovább léphessünk, mindenekelőtt rendszeresen bővítenünk és javítanunk kell a munkanorma-bázist, valamint a többi technológiai norma bázisát. Ehhez kapcsolva érvényesíteni kell az ösztönzően hatékony bérformákat. A bérpolitika gyakorlati megvalósítása során a tarifarendszer a bérdifferenciálás alapeszköze. A program meghatározza szerepének növelését, valamint azt, hogy hozzák összhangba a műszaki és gazdasági fejlesztés jelenlegi szükségleteivel. Ha mindenütt érvényt akarunk szerezni az egyenlósdiség megszüntetése követelményének, az elvégzett munka szerinti javadalmazásban a differenciálásnak és az érdemszerűsógnek, nem engedhetjük meg, hogy a prémiumokat és a jutalmakat olyan dolgozóknak fizessék ki, akik nem dolgoznak becsületesen, akik munkakerülők. Ugyanakkor a becsületes, jó minőségű munkát és a nagyobb teljesítményt mindenütt igazságosan kell értékelni és a rendkívüli munkaeredményeket a béreknek is megfelelően tükrözniük kell. Minden becsületes munkás és a többi becsületes dolgozó egyetért az ilyen eljárással és támogatja azt. Ezért tudniuk kell azt is, hogy az alapbér, a prémium vagy a jutalom valóban megfelel-e az objektív normáknak, az igényes prémiummutatóknak és a jutalomnyújtási feltételeknek. Napjainkban sokkal kezdeményezőbben és bátrabban kell elmélyíteni a termelést megelőző munkaszakaszokon, a kutatásifejlesztési bázisban dolgozók, vagyis azok anyagi érdekeltsége növelésének újonnan teremtett lehetőségeit, akik új termékeket alkotnak és nagymértékben hozzájárulnak a népgazdaság fejlesztéséhez. A szervezetek sokéves tapasztalatai és ismeretei bizonyították, hogy a bérrendszert egyszerűsíteni kell, főleg a műszaki-gazdasági dolgozók besorolási katalógusának használatát, csökkenteni kell az egyes vállalatoknál a bértarifaosztályok számát, a lehetőségek szerint egyszerűsíteni és csoportosítani a bérkiegészítéseket. Ezzel csökkenteni kell a bérszámfej- lesztés adminisztrációigényességét és érthetőbbé kell tenni a bérezési előírásokat. A bérrendszer gazdasági hatékonysága növelésének programja fokozatosan, két időszakban valósul meg. Az első szakaszban, melynek végrehajtása az 1981 -84-es években valósult, illetve valósulhat meg, a feladatok súlypontja a mindennemű normák bázisának javítása és bővítése, valamint az ösztönző rendszerek és a javadalmazási formák fejlesztése. A második szakaszban, amely 1985. január 1-től kezdődik, az elképzelések szerint - kapcsolódva a 7. ötéves tervidőszak első éveiben a javadalmazás hatékonysága fejlesztésében elért eredményekhez - a tarifabérek rendszere szerepének növelésével, vagyis a munkaértékelési rendszerek, a besorolási katalógusok és a bértarifák szerepének növelésével számolunk. Az érdem szerinti, az elvégzett munka mennyisége és minősége szerinti javadalmazás hatékonyságának növelése azonban feltételezi az objektív, nem elavult és megfelelően széles normabázist. Azokat a mutatókat és feladatokat, melyekhez az egyes dolgozók anyagi érdekeltsége kötődik, normatív alapadatok szerint kell elv- szerűen meghatározni. Az elvégzett munka, a munkateljesítmény és -intenzitás mérésének megbízható kritériumát és egyúttal a vállalaton belüli és a szakágazaton belüli irányításban dolgozók száma objektivizálá- sának eszközét képezik a munka- normák. Az 1981-1983-as években mindenekelőtt az érvényben levő munkanormák felülvizsgálásával és objektivizálásával, valamint a munka valós műszaki és szervezési feltételeivel történő összehangolásával számoltak. A további években évenként az érvényesített normáknak legalább az egyötödét vizsgálják felül. A program egyúttal célul tűzte ki a normabázis oly módon való bővítését, hogy a 7. ötéves tervidőszak első három évében csökkenjen azon dolgozók száma, akik számára nem határozták meg a munkanormát. Az eddigi eredmények A 7. ötéves tervidőszak el^Ő két évében az SZSZK kormánya által irányított fő termelőágazatok az összes alkalmazott munkanormáinak mintegy a 65 százalékát vizsgálták felül és objektivizálták. A termelőágazatokban az összes dolgozónak már több mint a fele (55 százaléka), a nemzeti bizottságok által irányított gazdaságokban a dolgozók fele, a termelő jellegű kapcsolódó ágazatokban pedig a dolgozóknak a 43 százaléka dolgozik munkanormák alapján. A feladatot, miszerint az 1981 -1983-as években a munkanorma-bázist úgy kell bővíteni, hogy a nem normák alapján dolgozók száma legalább 15 százalékkal csökkenjen, a 7. ötéves tervidőszak első két évében az erdő- gazdálkodásban teljesítették (17,6 százalék). Az SZSZK Iparügyi Minisztériuma ezt a feladatot csak 12,6 százalékra, Építésügyi Minisztériuma 8,7 százalékra, a vízgazdálkodási ágazat 9,1 százalékra, s az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma mindössze 6,4 százalékra teljesítette. Állandó gondot jelent a normák és normatívák minősége. A teljesítménynormák átlagos teljesítésének mérsékelt csökkenése ellenére a munkások 30 százaléka az átlagos teljesíthetőség irányhatárán túl tesz ezeknek eleget. Ezért szükséges, hogy a normák objek- tivizálása állandó folyamat legyen. 1983 után is a normák egyötödét kell évente felülvizsgálni. így tarthatjuk meg az alapelvet, hogy az ötéves időszakban minden normát legalább egy ízben felülvizsgálnak és objektivizálnak. A 8. ötéves tervidőszak kezdetén az összes dolgozó mintegy 70 százalékának kellene munkanormák alapján dolgoznia. Az 1981-1983-as évek kedvező vonása kétségtelenül az, hogy megváltozott az anyagi ösztönzés iránya. A mutatók és a kritériumok, melyekre a prémiumok, a teljesítmény szerinti jutalmak, esetleg más ösztönző bérformák kötődnek, lényegében tükrözik a nyersanyag-, anyag-, energia- és munkaerő-gazdálkodási feladatainkat. Következetesebb differenciálást Számos szervezetben még mindig alacsony színvonalú az igényeség a mutatók, főleg a teljesítmény szerinti jutalmazási mutatók meghatározása során. Az ún. operatív terv szerint határozzák meg ezeket, s általában könnyen teljesíthetők. A prémiumok és a jutalmak teljes összegét kifizetik akkor is, ha a szervezet döntő gazdasági feladatait nem teljesítették. További kedvezőtlen jelenség, hogy az elvégzett munka mennyiségét és minőségét következetlenül és elnézően ellenőrzik. így aztán a prémiumok és jutalmak megszabása sem eléggé differenciált az elvégzett munka valódi mennyisége és minősége szerint. Ez a gyakorlat ugyan kielégíti a kisebb teljesítményt nyújtókat, de jogosan nyugtalanítja azokat, akik becsületesen, kezdeményezően, a legnagyobb teljesítményt nyújtva dolgoznak. Ezért a szóban forgó program koordinálása során a 7. ötéves tervidőszakban az SZSZK Munkaügyi és Szociális Minisztériuma következetesen érvényt szerez annak, hogy az ágazatok, az irányítás alapvető láncszemei és a szervezetek egyenletesen és kiegyensúlyozottan fejlesszék és érvényesítsék az anyagi érdekeltségnek főleg a következő két oldalát: a nagy társadalmi haszon és az átlagon felüli teljesítmény aktív ösztönzését (a tervfeladatok társadalmilag szükséges túlteljesítéséről, a rendkívüli haszonról, az alkotó munkáról és a nagy teljesítményről van szó); a feladatok nem teljesítése esetén a következetes személyi felelősséget (átlagon aluli teljesítmény, rossz minőségű munka, gazdaságtalan- ság stb.). A nem kielégítő bérdifferenciálás oka többféle, közülük számos szubjektív eredetű. A vezető gazdasági dolgozókból, főleg pedig a mesterekből hiányzik a kellő bátorság a munkaeredmények szerinti differenciált jutalmazáshoz, javadalmazáshoz, s ahhoz, hogy anyagilag elmarasztaljanak a fogyatékosságokért, a hanyagságért, a munka- és technológiai fegyelem megszegéséért. Azonos irányú cselekvéssel Az irányítás összes láncszeme céltudatos igyekezetének, a gazdasági dolgozók, a pártszervek és a szakszervezeti szervek és szervezetek szoros együttműködésének az eddiginél határozottabban jobban hozzá kell járulnia e nem kívánt állapot leküzdéséhez. Nincs olyan objektív indok vagy ok, amely gátolhatja az elvégzett munka mennyisége és minősége szerinti javadalmazás szocialista elvének következetes érvényesítését. A bérrendszer gazdasági hatékonysága növelése programjának második szakasza előkészítésekor, mely előttünk áll, a program első szakasza feladatainak végrehajtása során szerzett tapasztalatokból és ismeretekből indulunk ki. A második szakasz nehezebb és igényesebb lesz. Összpontosított erőfeszítést és sok konkrét műn- kát kíván meg az irányítás minden szintjén. Hiszen a norma- és bértarifa-módosítások a dolgozók millióit érintik majd. A CSKP KB Elnöksége és az SZLKP KB Elnöksége a program második szakasza előkészítésének megvitatásakor külön hangsúlyozta politikai súlyát, s következetes színvonalas biztosításának fontosságát. Erre irányul az állami, gazdasági, a párt-, szakszervezeti és ifjúsági szervek és szervezetek egységes irányú cselekvése Alapelveinek elfogadása. Ezek az összes érdekelt láncszem részére konkrét feladatokat tartalmaznak. A második szakasz feladatainak végrehajtásához azonban csak akkor foghatunk hozzá, ha maradéktalanul teljesítettük az első szakaszra kijelölt teendőket. Új tarifarendszer A második szakaszban tökéletesítik és erősítik a tarifabéreket. Az utóbbi 10 esztendőben rendszerük elavult. A keresetek átlagosan körülbelül 23 százalékkal növekedtek a szóban forgó időszakban. Ezzel lényegesen csökkent a központilag megállapított bértarifák súlya: az egész keresethez viszonyított részarányuk az iparban 52-60 százalékra csökkent, néhány ágazatban még erőteljesebb volt ez a csökkenés. Tehát törvényszerűen gyengül az alapbérek és a kereseti arányok központi szabályozásának hatékonysága is. Ezért feltételezzük, hogy a tarifákon belül 15-18 százalékkal emelkedik a bérszínvonal. Ugyanakkor az alapbérnek kellene képeznie az egész kereset mintegy 65-70 százalékát. A bér ösztönző részének a kereset 20- 25 százalékát, az egyéni értékelés alapján kifizetett bérnek pedig a 10 százalékát kellene képeznie. Ez azonban nem érvényes automatikusan az összes szervezetre. A tarifákon belüli bérszínvonal emelése - érthetően - az egyes termelési szakaszok és besorolási osztályok szerint differenciált. Az egyes ágazatok, szakágazatok, illetve szakaszok a munkafeltételek szerint 7 csoportba vannak besorolva. Ezzel megvalósul a munkások bértarifájának fokozatokra való osztása és a kölcsönös relációk objektívebb kifejezése. A műszaki-gazdasági dolgozók számára két alapvető bértarifafokozatot határoztunk meg. A köztük levő különbség körülbelül 10 százalék. A magasabb fokozatot az üzemtechnikusok, a mesterek és a termelést megelőző szakaszok aktív dolgozói, például a konstruktőrök, a tervezők és a technológusok részére határozták meg. A program teljesítése keretében készítették elő a besorolási katalógusok módosítását is. A műszaki-gazdasági dolgozók besorolási katalógusát illetően alapvető változásokról van szó. Az új katalógust a széleskörűen értelmezett funkciók és az ágazati sajátosságok megőrzése alapján dolgozták ki. Növekszik a szervezetek jogköre a tarifaosztályok meghatározásakor. Ezzel jobban értékelik az alkotó műszaki dolgozók munkáját, továbbá a mesterek, a szakemberek és a kiváló munkaeredményeket elérők munkáját. Javul a közép- és főiskolát végzettek besorolása is. A vezető gazdasági dolgozóknak tarifaosztályokba való besorolását is nagymértékben befolyásolja a termelés műszaki és technológiai igényessége, az állóeszközök volumene, az export, a múszakszám, a területi tagoltság stb. A munkások besorolási katalógusaiban a technika, a technológia fejlődésétől függően kerül sor módosításokra, vagyis a munka jellegének változásaitól függően. Feltüntetik az új iskolarendszer gyakorlati érvényesítéséből eredő sajátosságokat is. 1984 a bérrendszer gazdasági hatékonysága növelése programja második szakasza általános előkészítésének időszakává válik. Az új tarifarendszer csak akkor valósulhat meg, ha ehhez a gazdálkodó szervezetekben megteremtik a szükséges politikai, gazdasági és bérezési-műszaki feltételeket. 1985. január 1-ét követően kezdik érvényesíteni a vállalatok ezt az új tarifarendszert, igaz, azzal a feltétellel, hogy eleget tesznek azoknak a feltételeknek és kritériumoknak, amelyeket a CSKP KB Elnöksége, illetve az SZLKP KB Elnöksége hagyott, valamint a kormányok hagytak jóvá. Az a vállalat, amelyik nem készül fel minden szempontból, nem érvényesítheti az új tarifarendszert. Igényes előkészítés Az 1985-1987-es éveket felölelő időszak megfelelően hosszú ahhoz, hogy színvonalasan előkészítsék, illetve fokozatosan megvalósítsák a program második szakaszát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az előkészítést bármilyen okból lebecsülhetik vagy elhalaszthatják. A második szakasz'végrehajtá- sának feltételeit és szempontjait konkrétan és egyértelműen meghatározták. Például a besoroláson belüli bérszínvonal emelését a szervezet csak akkor valósíthatja meg, ha megtartja a bérszabályozás meghatározott szabályait. Ezt külön hangsúlyozta a CSKP KB Elnöksége, illetve az SZLKP KB Elnöksége és az összes kormány tanácskozása is. A bérek és a keresetek arányos munkaeredmények nélküli növelése lehetetlen. Ezért helyezünk olyan súlyt főleg a normák objektivizálására, az állami terv mutatóinak teljesítésére, a kezdeményező tervezésre, a vállalaton belüli önálló elszámolás elmélyítésére, a bérformák tökéletesítésére. A szlovák kormány határozata értelmében a fő termelőágazatok, vagyis az ipari, az építésügyi, a mezőgazdasági és élelmezésügyi, az erdő- és vízgazdálkodási minisztérium vállalatai, amelyek eleget tesznek a meghatározott feltételeknek és kritériumoknak, fokozatosan már 1985. január 1 -tői hozzáfoghatnak a második szakasz végrehajtásához. Az anyagi termelés és a szolgáltatások többi ágazatában, beleértve a nemzeti bizottságok által irányított gazdasági szervezeteket is, a második szakasz feladatainak teljesítéséhez 1985 második félévétől kezdhetnek hozzá. A program teljesítését 1987 végéig valósíthatnák meg. A bérrendszer gazdasági hatékonysága növelésére irányuló program második szakaszában az elért eredmények attól függenek, hogy mennyire sikerül idejében, nagy felelősségtudattal és következetesen előkészíteni a program végrahajtását, a meghatározott feltételek megteremtését. Itt rendkívül sürgetően szükség lesz a tömegpolitikai munka szerepének kiemelésére. A gazdasági vezetők az SZLKP-alapszervezetek tisztségviselői, a szakszervezeti üzemi és műhelybizottságok számára lényeges feladat lesz a bérrendszer gazdasági hatékonysága növelésére irányuló program második szakasza tartalmának, szándékainak és céljainak a dolgozók körében való következetes és helyes megmagyarázása. Konkrétan meg kell magyarázni, hogy az intézkedéseknek milyen haszna lesz a dolgozók szempontjából, ugyanakkor azonban a vállalat, a termelési-gazdasági egység és egész népgazdaságunk szempontjából is. Nem könnyű, nagy felelősségtudatot igénylő és társadalmilag szükséges feladatok várnak ránk. Segítséget kell nyújtanunk a további feltételek megteremtésében, olyan légkört kell kialakítani, hogy a munkahelyi kollektívák és egyének a programból eredő feladatokra összpontosíthassanak.
