Új Szó, 1984. május (37. évfolyam, 103-127. szám)
1984-05-29 / 125. szám, kedd
ÚJSZÚ 3 1984. V. 29. Lenini módon élni, dolgozni es harcolni (Folytatás az 1. oldalról) kapcsolatokat a békés egymás mellett élés, a jószomszédság és az egyenjogúság jellemezze. A Szovjetunió, a szocialista közösség országai szüntelenül kezdeményezéseket tesznek a nemzetközi feszültség enyhítésére, a béke megszilárdítására. Mikor a népek biztonságáról van szó, a külpolitikai és a diplomácia sokat tehet. De nem mindent. A nemzetközi küzdőtéren olyan politikai erőkkel is dolgunk van, amelyektől idegen a jóakarat, és nem hallgatnak az értelmes szóra. És itt pótolhatatlan szerepet tölt be védelmi erőnk visszarettentő képessége. Ma ez nemcsak a szovjet nép építőmunkájának, hanem az egész Föld békéjének a biztosítéka. Ilyen felelősség nyugszik ma az önök vállán is. Meggyőződésünk, hogy önök e felelősségnek tudatában lesznek. Ennek garaciája a hadseregbeli Komszomol dicsőséggel övezett egész története. A párt és a nép emlékezetében őrzi a komszomolisták hősi tetteit a polgárháború és a Nagy Honvédő Háború frontjain, államhatáraink védelme során. Emlékezetükben őrzik őket és büszkék rájuk. A szovjet emberek valamennyi nemzedéke számára a hazafias hűség és a katonai kötelességtudat ösztönző példái lesznek. Hadseregünk komszomolja szigorúan őrzi és gyarapítja apáik kiváló hagyományait. Ennek ma jelentős bizonyítéka az az internacionalista kötelesség, amelyet becsülettel teljesítenek a komszomolista katonák. A mai katonai-szolgálat természetesen nem könnyű. Fáradhatatlan munkát, rendszeres kiképzést, az akarat megszilárdítását, szellemi ellenállóképességet és tartós készenlétet követel. Hadseregünk ma éppen úgy, mint mindig, nemcsak a korszerű technika és a jó kiképzés által erős, hanem eszmei felkészültsége és magas erkölcsi-politikai szelleme által is. A parancsnokokkal és a politikai dolgozókkal együtt az önök küldetése biztosítani, hogy minden katona alaposan megértse azt a felelősségteljes küldetést, amelyet teljesít. A közelgő jelentős jubileum - a szovjet népnek a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelme 40. évfordulója - alkalmából még inkább fejleszteni kell a katonai és a hazafias nevelést. Az ifjúságot még szorgalmasabban kell nevelni a hazaszeretetre, az ellenség gyűlöletére, nevelni kell a politikai és osztályéberségre, a hősi tettekre való állandó készenlétre. Ezt a munkát úgy kell végezni, hogy kevesebb legyen a külsőség és több az alkotókészség, több az újszerű útkeresés, amely nélkül teljesen elképzelhetetlen az ifjúság körében végzett munka. A lenini üzenetnek, hogy valóban tanulni kell a katonai munkát, a Komszomol hadseregben végzett egész munkája pillérének kell lennie. A szovjet hadsereg a hazafiasság iskolája, egyszersmind az az iskola, amely a gyakorlatban szocialista internacionalizmusra nevel. Soraiban ma megtalálható az ország összes nemzetisége. Az itt születő katonabarátságok szálai sokakat később egész életükre összekötnek. Szeretnénk szót ejteni hadseregünk internacionalizmusának másik területéről is - a Varsói Szerződés baráti országai hadseregeivel való kapcsolatairól. Minden eszközzel óvni és fejleszteni kell ezeket a kapcsolatokat, ez az önök fontos feladata. Nem fér kétség ahhoz, hogy teljesítik ezt a feladatot. Ezek, elvtársak, azok a gondolatok, amelyeket ma el akartam mondani önöknek a Komszomol munkájáról és feladatairól a hadseregben. Nyilván úgy vélik, itt az ideje a kitüntetés átadásának. De engedjék meg, hogy ezt ne siessem el. Ha már szót kaptam Dmitrij Fjodorovics Usztyinovtól, ezt szeretném kihasználni arra, hogy elmondjam véleményemet egész Komszomolunk munkájáról. Annál is inkább, mivel a közeljövőben szándékunkban áll a Politikai Bizottsággal sokoldalúan megvitatni a pártirányítás javításának kérdését a Komszomolban és szerepének növelését az ifjúság nevelése terén. A Komszomol már 60 éve Lenin nevét viseli. Amikor a Komszomol VI. kongresszusa jóváhagyta ezt a döntést, világosan hangsúlyozta, hogy az ifjúság lenini nevelését kizárólag akkor lehet eredményesen végezni, ha egyesül a régi gárda körül, mert egyedül ez biztosítja az fijúság aktivitásának helyes irányát és valóban bolsevista megacélosodását. Ez az elv akkor elsősorban azok ellen a törekvések ellen irányult, hogy a „párt ifjúságát“ szembehelyezzék a kommunisták idősebb csoportjával. Ezzel együtt örök politikai jelentőséget tartalmaz, vagyis hogy a szocialista társadalomban a nemzedékek folyamatos forradalmiságának alapvető feltétele és legfontosabb garanciája a párt vezető szerepe az ifjúsági mozgalomban. Az SZKP kövekezetesen megvalósítja ezt az elvet. Közben, természetesen, nem saját presztízsét helyezi előtérbe, hanem az új társadalom építése grandiózus folytatásának érdekeit. A párt közben sokoldalúan fejleszti a Komszomolnak mint társadalmi szervezetnek kezdeményező jellegét, és hangsúlyozza feltétlen szervezeti önállóságát, mivel - mint azt Lenin mondta - a ifjúság teljes önállósága nélkül képtelen a soraiban jó szocialistákat nevelni és felkészülni arra, hogy előbbre vigye a szocializmus ügyét. Ez a lenini elv ma semmivel sem kevésbé aktuális, mint akkor, amikor elhangzott. önök a szovjet emberek azon nemzedékéhez tartoznak, amelynek az önálló dolgozó életbe lépve korábban nem tapasztalt lehetőségei vannak. Ami tegnap még fantáziánák tűnt, azt önök megvalósítják. Azért kérem, ne áltassák magukat. Néhány területen a mostani szovjet fiatalságnak egyszerűbb lesz az élete, másutt azonban bonyolultabb, mint nekünk, az idősebb nemzedéknek. Térjünk azonban át arra a területre, ahova az élet útja már elvezetett, vagy múlhatatlanul elvezeti az önökkel egykorúak túlnyomó többségét. A termelésre, a gazdaságra gondolok. A párt utasítására a Komszomol lelkesedéssel vesz részt az ország számára legfontosabb feladatok megoldásában. Jelentősen járult hozzá a nagyszabású Bajkál -Amúr vasútvonal és az Urengoj- -Pomari-Uzsgorod gázvezeték építéséhez, amely rekordidő alatt épült fel, továbbá az orosz föderáció nem feketeföldű övezetének hasznosításához és Szibéria, a Távol-Kelet és a legtávolabbi észak gazdagságának kiaknázásához. A megmunkálógép, a kombájn volánja mögött vagy a tudományos taboratóriumban a fiúk és a lányok a mindennapi szokásos munka hősiességét tanúsítják, és a Komszomol-dicsőség történetében új, jelentős oldalakat írnak. Meggyőződésünk, hogy növekedni és gyarapodni fog a lenini Komszomol hozzájárulása országunk fejlesztéséhez. Sőt, a legközelebbi ötéves terv és az elkövetkező évszázad kezdetéig szóló tervek kidolgozása során jelentős mértékig számítunk éppen a mai ifjúság mesteri tudására, merész gondolkodására és lelkiismeretes munkájára. Hiszen e feladatok teljesítése során a legnagyobb munkát éppen azok fogják végezni, akik ma komszomolista korúak. Népgazdaságunk olyan szintet ért el, amikor a legégetőbb szükségszerűséggé vált az intenzív termelésre való áttérés, önök tudják, hogy a párt erélyesen támogat minden kezdeményezést, amely a termelés hatékonyságának emelésére, a munka jobb megszervezésére és termelékenységének növelésére irányul. Jó do- • log, hogy az egész Komszomol tevékenyen bekapcsolódott ebbe a nagy, alkotó munkába. A tudomány és a technika legújabb eredményeit hasznosítani a termelésben, meghonosítani minden újat, nos, ez ma a feladat. E feladat a fiatalok számára valóban soha nem látott lehetőségeket tár fel tehetségük, képességeik kibontakoztatására. De szembe kell néznünk nem kevés nehézséggel is, magunkra kell vállalnunk a dologgal járó nagyobb felelősséget. Ezek a korszerű termelés követelményei. Mint önök is tudják, az élet dialektikája megköveteli a magáét. Könnyebb, de bizonyos értelemben nehezebb is lesz az önök munkája. önök a szovjet emberek első nemzedéke, amely a fejlett szocialista társadalom feltételei között lépett az öntudatos életbe. Gyakrabban gondolkodjanak el ezen a tényen és főleg azon, hogy ez mire kötelez. Bizonyára önök maguk is képesek levonni a helyes következtetéseket. Az egyikről, a fő következtetésről azonban szólnom kell. Lényege, hogy önök szerencsések, amiért olyan társadalomban születtek és nőttek fel, amely a világtörténelem során a társadalmi haladás legmagasabb szintjét érte el. Ez azonban természetesen nem azt jelenti, hogy most már csak örülniük kell elődeik munkája gyümölcsének. Határozottan nem' Neki- gyűrkőzve kell teljes erejükből bekapcsolódniuk abba a nem köny- nyű, bonyolult munkába, amelyet a párt úgy határoz meg, mint a fejlett szocializmus tökéletesítését. Mint önök is tudják, éppen ez a sokoldalúan átgondolt tudományos elv lett az SZKP új szerkesztésben készülő programjának alapja, amelyet a párt XXVII. kongresszusa hagy jóvá, azé a programé, melyet hosszú történelmi időszakra szánunk. Meggyőződésem, hogy önök, fiatalok, lelkesedéssel és érdeklődéssel látnak hozzá ehhez a munkához. Szeretném hangsúlyozni, hogy a szovjet emberek mai nemzedéke és természetesen a komszomolisták és fiatalok érdemei a haza és a történelem építésében mindenekelőtt aszerint mérettetnek meg, mekkora sikerrel oldjuk meg a nálunk már felépített szocializmus tökéletesítésének feladatát. Más szóval, mennyire kerültünk közel ahhoz, hogy teljes összhangba hozzuk a szocialista eszmékkel, hogy életünkből eltá- volítsunk mindent, ami ellentétben áll a szociális igazságosság gondolatával, világnézetünk fő gondolatával. Olyanná tehetjük és olyanná kell tennünk társadalmunkat, hogy mindenben megfeleljen a szocializmusról alkotott legigényesebb elképzeléseknek, azoknak az elképzeléseknek, amelyeket Marx, Engelsz és Lenin tudományosan megindokolt. Meg kell felelnie azoknak az elképzeléseknek, amelyek az egész világon a szocializmusért vívott harcra ösztönzik a dolgozókat és a néptömegeket, azoknak az elképzeléseknek, amelyek sosem engedik meg, hogy megelégedjünk a már elérttel és belenyugodjunk a hiányosságokba és a tökéletlenbe. Bizonyára hallották már, hogy csak fiatalkorban jellemző az emberre a romanticizmus és az álmodozás, s hogy ez az idő múlásával feltétlenül elmúlik. Az embert állítólag ezt követően minden oldalról a hétköznapi gondok veszik körül, s nem marad helye az álmodozásnak és a legnemesebb eszmék elérésére való törekvésnek. Ez egyes emberekre valóban érvényes, de határozottan nem természeti törvény. Országunkban legalábbis nem feltétlenül érvényes és nem is szabad, hogy érvényes legyen. Más elv szerint élünk, a forradalmár elve szerint. Aszerint, amit Lenin hagyott ránk, aki az új társadalom felépítésére szólította fel a harcosokat: „Álmodozni kell!“ Maga Vlagyimir lljics ifjúkorában és érett éveiben is úgy, mint senki más, mindig, élete utolsó napjáig képes volt olyan álmokat álmodni, amelyek másokat inspiráltak és ösztönöztek. Fö álma - hazánk kommunista jövőjéről, a szovjet emberek gondolataiban, szívében és tetteiben él. Sosem mondtunk le róla és sosem mondunk le róla. S ma, amikor már átéltük a szocialista építés évtizedeit, amikor megokosodtunk és realistábbak lettünk távlataink megítélésében, megtanultuk helyesebben és megbízhatóbban kijelölni az utat a legmagasabb célok - a kommunizmus elérése felé. A ránk váró új feladatok, természetesen, az egyik vezető helyre állítják a Komszomol tevékenységében az önálló stílus formái és módszerei javításának kérdését. Először a munka formáiról. Mit kell itt elsősorban figyelembe vennünk? Először is, a Komszomol-szer- vezetek gyakorta „bevált“ sablonos módszerekkel és eszközökkel próbálják megoldani az új feladatokat. Egyeseket - Lenin szavai szerint - megbűvölnek a „hangzatos“ jelszavak, nem fogják föl az új társadalmi-gazdasági és politikai helyzetet, nem számolnak a feltételek módosulásával, s megfeledkeznek arról, hogy taktikájukban a lehető legrugalma- sabbnak kell lenniök. A munkaformák nem lehetnek elavultak, megcsontosodottak. Állandóan fejleszteni kell őket. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a fiatalok új iránti érdeklődését sem. Az évente ismétlődő demonstrációk és szemlék sokasága - még akkor is, ha időnként változik a „cégtábla“ - elveszti vonzerejét. Másodszor, ellentétek vannak a munkaformák és a fiatalok megnövekedett anyagi és szellemi igényei között. A Komszomol-szerve- zetek nem minden esetben tudnak válaszolni az ezzel kapcsolatban felvetődő kérdésekre, nem mindig tudják megszabni a helyes irányt. A Komszomol munkája még nem mindenhol veszi tekintetbe a fiatalok élettel kapcsolatos terveit. A Komszomol-bizottságok időnként mintegy kívülállóként szemlélik a fiatalokat valójában foglalkoztató, sürgető problémákat. Vajon nem ez az oka annak, hogy a fiatalok egy része nem eléggé tevékeny a Komszomolban? Végezetül, a Komszomol-mun- ka formáinak megválasztásakor termésetesen számolni kell az életkor sajátosságaival, a műveltségi szinttel, a fiatalok ilyen vagy olyan tevékenység iránti érdeklődésével és hajlamával. Mindazonáltal a gyakorlatban ezt a szempontot sem tartják be mindig. Ellentmondásokból - amint látják - akad bőven. Úgy gondolom, hogy a Kom- szomol-bizottságoknak bírálóan kellene elemezniük a meglevő munkaformákat, s amennyiben szükséges, felül kellene őket bírálni. Meggyőződésem, hogy az alkotó útkeresés, az újítás, a valós életből kiinduló bátor kísérletezés ezentúl is a Komszomol sajátja marad. Most térjünk át az irányítás stílusára. örömmel tölt el bennünket, hogy a Komszomol-bizottságok az utóbbi években különböző intézkedéseket tettek tökéletesítésére. Az azonban, amit megtettünk csak a nagy munka kezdete. E munka lényege, hogy egyfelől fokozzuk a szervezettséget, a rendet, a fegyelmet a Komszomol soraiban, másfelől pedig fejlesz- szük a komszomolisták kezdeményezőkészségét és aktivitását. A leküzdendő fő akadály: a formalizmus túltengése, az agyonszer- vezés, a külsőségekre való hajlam több Komszomol-bizottság, sőt pionírszervezet tevékenységében. Mint emlékeznek, erről szó volt a párt XXVI. kongresszusán és a KB júniusi (1983) ülésén is. Vegyük csak a különböző „akciók“ már említett agyonszervezé- sét. Erről a hibáról már nemegyszer szóltunk. Nem állt be azonban semmilyen nagyobb fordulat. A számos mozgalommal és kampánnyal kapcsolatos lekötöttség pedig feltétlenül formalizmushoz vezet. Ha közelebbről vizsgáljuk meg őket, közülük nagyon sok valójában csak „papíron“ tűnik ki, és a „részvételről“ szóló sokmilliós elképesztő számadatok ezután már sokkal szerényebbeknek tűnnek. Ráadásul nem titok, hogy más „akciókat“ tudatosan csak a külső hatás kedvéért szerveznek. Természetesen nem arról van szó, hogy lemondunk mindenféle tömeges kampányról, nagyszabású megmozdulásról. De ismerni kell a mértéket, tudni kell, hogy ezek megtartását nevelőmunkával kell kiegészíteni. A formalizmus, az aktagyártás, a bürokratizmus sehol sem engedhető meg, de különösen a Komszomol tevékenységében tűrhetetlen, s méginkább a pionírszervezet irányításában. Az a törekvés, hogy a Komszo- mol-szervezetek egész tevékenységét és munkáját a fentről hozott intézkedésekkel pontosan meghatározzák és ezek páncéljába szorítsák, ellentétben áll a Komszomol mint demokratikus és alkotó szervezet alapjaival. A Komszomol-bizottságoknak fokozottabban kell törekedniük a mindennapi, konkrét, szervező és nevelő munka megszilárdítására a komszomolisták körében és a kommunista gyermekszervezetben. Fontos a Komszomol-tiszt- ségviselők kapcsolatának megszilárdítása a fiatalokkal és tevékenységük alárendelése az eleven alkotó légkör létrehozásának valamennyi alapszervezetben. Jelentős mértékben éppen ettől függ a Komszomol szerepének növekedése a felnövekvő nemzedék nevelésében, minden fiatal világnézete erkölcsi és politikai profilja kialakításában s abban, hogy teljes mértékben ellenálló legyen a burzsoá ideológia hatásaival, a kispolgáriasság valamennyi formájával szemben, elmélyüljön a Komszomol szerepe azoknak a feladatoknak a megoldásában, amelyeket a párt bíz rá a fiatalokra. E feladatok teljesítése természetesen szükségessé teszi a Komszomol pártirányításának javítását, az itt tapasztalható fogyatékosságok leküzdését. Előfordul, hogy gyámkodnak a Kom- szomol-szervezetek felett. Emö- gött nem nehéz felfedezni azt az aggodalmat, hogy a fiatalok, úgymond, tévedhetnek. Az ilyen állásponttal nem lehet egyetérteni. Máskülönben a fiatalokat egész életükön át pelenkázhatjuk, hiszen Marx ironikus megjegyzése szerint az ember, amikor járni tanul, megtanul elesni is, és csak az eséssel tanul meg járni. Jobban kell bízni a Komszomolban, de ez legyen igényes bizalom. Megengedhetetlen természetesen a másik szélsőség is: a Komszomol gondjaival, bajaival való nemtörődés. Itt szeretném megjegyezni, hogy a Komszomol pártirányításának színvonala nem egyszerűen a pártbizottságok által megvizsgált kérdések számától függ. Énnél jóval fontosabb, hogy mélyrehatóan elemezzük a fiatalság körében jelentkező társadalmi és ideológiai folyamatokat, és segítsük a Kom- szomol-szervezeteket a fő irányvonalak rögzítésében, a leghatékonyabb munkaformák kiválasztásában. Mindezt végtelen tapintattal kell tenni. A legnagyobb mértékű meggyőzés, elvtársi figyelmesség és gyakorlati segítség - ez a legfőbb követelmény az ifjúsági szervezeteknek pártirányítási stílusával szemben. Itt sokkal inkább, mint bárhol másutt - Lenin szavaival szólva - „figyelembe kell venni nemcsak a ’politikai’ hanem a ’pedagógiai’ szempontot is.“ Sokk függ itt a párt vezetőinek az ifjúsággal való közvetlen kapcsolatától. Szabállyá kell lennie, hogy gyakrabban megjelenjenek ott, ahol a fiatalok dolgoznak, tanulnak és pihennek, és hogy nyíltan beszéljenek velük a kényes kérdésekről. Konsztantyin Csernyenko végezetül a következőket mondotta: És most, elvtársak, engedjék meg, hogy teljesítsem megtisztelő feladatomat, amivel az SZKP KB Politikai Bizottsága és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége bízott meg, és átadjam a szovjet hadsereg és haditengerészet Komszomol szervezetének a Vörös Zászló Érdemrend magas állami kitüntetést.
