Új Szó, 1984. május (37. évfolyam, 103-127. szám)
1984-05-22 / 119. szám, kedd
Dmitrij Usztyinov válaszai a TASZSZ munkatársának kérdéseire ÚJ SZÓ 5 1984. V. 22. A Szovjetunió elutasítja a nyomást, becsületes, egyenjogú tárgyalásokért száll síkra A TASZSZ hírügynökség vasárnap tette közzé Dmitrij Usztyinovnak, a Szovjetunió marsalljának, szovjet honvédelmi miniszternek a válaszait a TASZSZ munkatársának kérdéseire. Kérdés: Ismeretes, hogy az amerikai közép-hatótávolságú rakéták európai telepítése a nemzetközi légkör megromlására vezetett. Az ön véleménye szerint ez miben nyilvánul meg? Válasz: Az történt, amire a szovjet vezetés többször is figyelmeztetett. A középhatótávolságú amerikai rakéták NSZK-beli, angliai és olaszországi telepítésének megkezdésével Európában és az egész világon sokkal bonyolultabbá vált a helyzet. Lehetetlenné váltak a tárgyalások az atomfegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről. A Reagan-kormányzat új fegyverkezési hajszába sodorja a világot. Az Egyesült Államok - azzal, hogy megkezdte rakétáinak telepítését Európában - megbontotta a katonai erőegyensúlyt, és újabb nukleáris veszélyt idézett elő a Szovjetunióra és szövetségeseire nézve. Ezt mi nem hagyhattuk figyelmen kívül, és a veszélynek megfelelően válaszoltunk. Intézkedéseink eredményeként helyreáll az atomegyensúly, de magától értetődően sokkal magasabb szinten. Megnőtt a felek egymás célpontjaira irányuló atomtölteteinek száma, jelentősen csökkent az atomtámadásra vagy az előre nem látott nukleáris helyzet kialakulására adandó válasz meghozatalához szükséges idő, megrendült az államok közötti bizalom. Más szóval, az elsőcsapás-mérésre szánt amerikai atomrakéták európai megjelenésének következtében megnőtt az atomkonfliktus valószínűsége. A katonai kalandok óceánon túli pártfogói arra számítanak, hogy a Szovjetunió, a szocialista országok területén levő célpontokra irányuló Pershing-2-es rakéták rövid repülési ideje bizonyos előnyöket biztosít az Egyesült Államoknak. Ez a legveszélyesebb számítás. A Szovjetunió és szövetségesei elleni támadás azonnali és elkerülhetetlen válaszcsapást von maga után, és ez a csapás egyaránt érinti azokat a területeket, ahol a rakétákat telepítették és azokat is, ahonnan a rakéták bevetésére kiadták a parancsot. Ehhez nem férhet kétség. Vajon- nőtt-e az NSZK, Anglia és Olaszország biztonsága azáltal, hogy ezekben az országokban amerikai rakétákat telepítettek? Ellenkezőleg, csökkent a biztonságuk, s megnövekedett magának az Egyesült Államoknak a veszélyeztetettsége is. Mindezt a washingtoni vezetők nagyon is jól tudják. Ugyanakkor azokat a szovjet válaszintézkedéseket, amelyeket a Szovjetunió az Egyesült Államok területével kapcsőlatban hozott, jobbnak látják elhallgatni. Az Egyesült Államok vezető körei ezekről a válaszintézkedésekről nem kívánják elmondani saját népüknek az igazat, túlságosan is nyilvánvalóvá vált az, hogy hova vezetett az Egyesült Államok szempontjából a közép-hatótávolságú rakéták európai telepítése és a Reagan- kormányzat konfrontációs politikája a Szovjetunióval szemben. Azoknak, akik meghatározzák az amerikai politikát, ideje lenne elgondolkodniuk a Szovjetunióval szembeni fölény kiharcolására irányuló kísérletek hiábavalóságán. A kialakult katonai egyensúly és az atomfegyverzet korlátozásáról korábban elért megállapodások objektívan előmozdítják a béke megőrzését. A Szovjetunió nem törekszik katonai fölény megszerzésére, de nem ismeri el másnak sem az erre való jogát. A katonai fölény politikáját a Szovjetunió elvszerűen tagadja. Ezt számtalanszor hangoztatták a szovjet vezetők. Mint azt Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a párt KB februári plénu- mán kijelentette, „nekünk nincs szükségünk katonai erőfölényre, mi nem akarjuk másokra kényszeríteni akaratunkat. A létrejött katonai egyensúlyt azonban nem engedjük megbontani.“ Az a tény, hogy nem akarnak számolni ezzel a realitással, és hogy az Egyesült Államok világuralomra tör, csakis az atomháború veszélyének mind nagyobb növekedésére vezet. Kérdés: Milyen konkrét válaszintézkedéseket hoznak az amerikai rakéták NSZK-ban, Angliában és Olaszországban történő telepítésére? Válasz: A válaszintézkedések lényege a következő: mint ahogy a Szovjetunió korábban figyelmeztetett, feloldottuk a Szovjetunió által 1982 márciusában egyoldalúan bejelentett moratóriumot az SS-20-as közép-hatótávolságú rakétáknak országunk európai területén történő telepítésre. Az amerikai atomrakétapoten- ciál Európában történő további növelésének megfelelően mi növelni fogjuk az SS-20-as rakéták számát országunk európai részén. A Német Demokratikus Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányával megállapodva, a szocialista közösség országai védelmének biztosítása érdekében 1983 decemberétől megkezdődött a két szövetséges ország területén a szovjet megnövelt hatótávolságú hadműveleti-harcászati rakéták telepítése. Jelenleg ezek a rakéták ügyeleti harckészültségi rendszerben állnak, és ilyen módon megfelelően ellentételezik azt a fenyegetést, amely mindenekelőtt azokból a térségekből származik, ahová az amerikai rakétákat telepítették. Ellenintézkedéseket tettünk közvetlenül az Amerikai Egyesült Államok területének vonatkozásában is. Ronald Reagan kormányzata, miközben arra törekszik, hogy fölényre tegyen szert, úgy számít, hogy a Pershing-2-es rakétákkal lehetővé válik, hogy indításuktól 8-10 percen belül elérjék a Varsói Szerződés országainak objektumait és békés városait. Am ez csupán illuzórikus fölény. Megnöveltük a nukleáris rakétafegyverzettel felszerelt, az Egyesült Államok partjainál cirkáló tengeralattjáróink számát. A hadászati jellemzők - a robbanóerő, a találati pontosság, az Egyesült Államok területén levő objektumok elérhetősége, a cél eléréséhez szükséges repülési idő - alapján a tengeri telepítésű szovjet rakéták az Egyesült Államok vonatkozásában a fenyegetés olyan ellentételezését hozzák létre, amely egyenlő azzal a fenyegetéssel, amelyet a Szovjetunió és szövetségesei területére az Európában telepített amerikai rakéták jelentenek. Szeretném külön kiemelni, hogy ellenintézkedéseink szigorúan azok között a határok között maradnak, amelyeket az Egyesült Államok és a NATO tevékenysége határoz meg. A jövőben is így fogunk cselekedni. Válaszul az amerikai Pers- hing-2-es rakétáknak az NSZK területén jelenleg folyó további telepítésére, az NDK vezetésével megállapodva, a korábban telepítettek mellé további megnövelt hatótávolságú szovjet hadműveleti-harcászati rakétákat helyeztünk el az NDK területén. Ha a világuralomra törő amerikai körök a továbbiakban is növelni fogják közepes-hatótávolságú rakétáik és más nukleáris fegyverzetük erejét - ideértve a hadászati fegyverzetet is úgy számunkra nem lesz más választási lehetőség, mint hasonló fegyverekkel válaszolni. A Szovjetunió természetellenesnek és veszélyesnek tartja az ilyen helyzetet, amelyet meg kell és meg is lehet javítani. Az amerikai rakéták telepítésének megszüntetésével és a már telepített rakéták Európából való eltávolításával a mi ellenintézkedéseink is szükségtelenné válnának, ezeket az intézkedéseket szintén vissza lehetne vonni. Úgy véljük, hogy ez lehetővé tenné a feszültség szintjének csökkentését Európában és az egész világon, valamint a nemzetközi biztonság megszilárdítását. Kérdés: Mint ismeretes, az Egyesült Államok kormányzata kijelentette, hogy szándékában áll folytatni az amerikai rakéták telepítését. Ugyanakkor Washington arról szónokol, hogy mindenféle előfeltétel nélkül kész folytatni a tárgyalásokat az atomfegyverek korlátozásáról. Mit lehet erről mondani? Válasz: Üresen hangzanak az Egyesült Államok „komoly és intenzív párbeszédre való felhívásai“ és kijelentései arról, hogy ,,a kölcsönösen elfogadható megállapodás felkutatása céljából kész elébe menni a másik félnek“, ezek csak a közvélemény megtévesztésére szolgálnak. Valójában az Egyesült Államok vezetői arra törekszenek, hogy a Szovjetunióra rákényszerítsék a számunkra nyilvánvalóan elfogadhatatlan feltételeiket a tárgyalások felújításával kapcsolatban. Rakétákat telepítettek Európában, újabb fenyegetést hoztak létre a Szovjetunióra és szövetségeseire nézve, most pedig azt mondják: „Tessék, állapodjunk meg“. Ezenközben azt javasolják, hogy újfent vitassuk meg a nagyszámú amerikai javaslatot, amelyek - mint a múlt tapasztalatai bizonyítják - egyáltalán nem valamiféle megállapodás elérésére irányulnak. Hasonlóképpen áll hozzá Washington a hadászati fegyverzet problémájának megoldásához is. Nemrégiben megtartott sajtóértekezletén Reagan elnök kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak nagy szüksége van az új földrészközi ballisztikus rakéták, az MX-ek gyártásának meggyorsítására, mert - úgymond - ha az Egyesült Államoknak nincsenek ilyen rakétái, a Szovjetunió nem tér vissza a tárgyaló- asztalhoz. Lehet ezt megállapodáshoz vezető útnak nevezni? Ilyen alapon lehetetlen tárgyalnunk. Számunkra már régen világossá vált, hogy az Egyesült Államok kettős játékot űz, az atomfegyverzet korlátozásának problémájával. Egyfelől már hosszú évek óta szerződéseket és megállapodásokat írnak alá, másfelől viszont meghiúsítják azok ratifikálását. Minthogy azonban aláírták őket, e szerződések megvannak, és végre kellene őket hajtani, mégis olybá tűnik, mintha az Egyesült Államok felmentve erezné magát vállalt kötelezettségei alól. így jártak el a földalatti atomfegyverkísérletekről szóló szerződés (1974), a békés célú atomrobbantásokról szóló szerződés (1976), a hadászati támadófegyverzetek korlátozásáról szóló SALT-2 szerződés (1979) esetében. A SALT-2 szerződésben a Szovjetunió és az Egyesült Államok elismerte a köztük fennálló hozzávetőleges egyensúlyt. Megakadályozva e szerződés ratifikálását, az Egyesült Államok kormányzata fékeveszett propagandát kezdett a „szovjet katonai fölényről“ és a „szovjet katonai fenyegetésről“. Miért teszik ezt? Hogy akadálytalanul fokozhassák a fegyverkezési hajszát, újabb és újabb fegyvereket, köztük atomfegyvereket hozhassanak létre. A fent említett szerződések ratifikálása akadályozná az Egyesült Államok kormányzatát e tevékenységében. Az utóbbi időben az amerikai kormányzat néhány vezetője olyan kijelentéseket is tesz, hogy - úgymond - érvényteleníteni kell az atomfegyverzet korlátozásáról a Szovjetunióval korábban megkötött minden szerződést. Ezeket a túl messzire merészkedő politikusokat, akik nem óhajtanak számolni a reális erőviszonyokkal, és megpróbálnak a zsarolás és a fenyegetés eszközéhez folyamodni, emlékeztetni kell: az atomfegyverzet korlátozására vonatkozó szerződések - ha mindkét ország népeinek biztonsági érdekeiből indulunk ki - az Egyesült Államoknak legalább annyira szükségesek, mint a Szovjetuniónak. Az ezekről való lemondás egyáltalán nem javítja az Egyesült Államok biztonságát. Az Egyesült Államok vezetőinek nem szabad sem önmagukat azzal áltatni, sem a világ közvéleményét azzal félrevezetni, hogy a Szovjetuniót fenyegetéssel és nyomással, az új rakéták vagy „az Egyesült Államok átfogó rakétaelhárító védelmi rendszerének létrehozására vonatkozó“ új katonai tervek segítségével egyoldalú engedményekre lehet kényszeríteni. Ezek a remények megalapozatlanok. Fenyegetésre és nyomásra mi nem tárgyalunk. A Szovjetunió becsületes, egyenjogú és építő jellegű tárgyalásokért száll síkra. Az ilyen tárgyalások alapja pedig világos. Ha az Egyesült Államok ilyen útra kíván lépni, akkor mindenekelőtt meg kell szüntetnie az Európa és az egész világ biztonságát veszélyeztető fenyegetést, amely annak következtében jött létre, hogy Európa földjén új amerikai rakéták jelentek meg. Le kell mondania azokról a tarthatatlan próbálkozásokról, hogy katonai előnyökre tegyen szert, akár a fegyverkezési hajsza kiterjesztésével, akár azáltal, hogy a Szovjetuniónak a tárgyalások eredményeként való egyoldalú leszerelésére számít. Konsztatyin Csernyenko Hans-Jochen Vogellel, az SPD parlamenti csoportjának elnökével folytatott megbeszélése alkalmával a következőket mondotta: ,,Mi korántsem presztízsmegfontolások miatt hangoztatjuk annak szükségességét, hogy vissza kell térni a korábbi helyzethez. Egyszerűen nem akarjuk, hogy Európában és az egész világon tovább fokozódjék a háborús veszély. Más szóval: mi a béke megszilárdításának az érdekeit tartjuk szem előtt.“ Most az Egyesült Államokon a sor. Az atomfegyverzet korlátozásáról szóló tárgyalásokat bármikor fel lehetne újítani, mihelyt az Egyesült Államok felszámolja azokat az akadályokat, amelyeket maga támasztott közép-hatótávolságú rakétáinak európai telepítésével. A Szovjetunió kész megállapodni a fegyverzet korlátozását és csökkentését előmozdító radikális lépések megtételében, mégpedig az egyetlen lehetséges és igazságos alapon, az egyenlőség és az egyenlő biztonság alapján Kérdés: A szovjet embereket felháborítja az amerikai kormányzat agresz- szív, militarista politikája. Ugyanakkor gyakran felmerül a kérdés: mit kell még tenni annak érdekében, hogy megbízhatóan lehessen szavatolni a Szovjetunió és szövetségeseink biztonságát az imperialista fenyegetéssel szemben? Válasz: Ez a kérdés valóban gyakran elhangzik. Az is igaz, hogy Washington agresszív és militarista politikája komolyan veszélyezteti a Szovjetuniót, barátainkat, minden békeszerető államot és népet. A szovjet emberek felháborodását természetesen az váltja ki, hogy az amerikai imperialista vezetők feltételeket oróbálnak diktálni a Szovjetuniónak, az erő pozíciójából akarnak beszélni velünk és a világ minden békeszerető államával, mintha Washingtonnak joga volna rendelkezni a népek sorsával, uralkodni a világ felett. Olyan magatartást tanúsít, mintha a történelem nem szolgált volna már tanulságos leckékkel. Intő figyelmeztetésül szolgálhatnak a világuralomra igényt tartó amerikaiak számára a második világháború eredményei. A szovjet népnek az imperializmus fő erői felett aratott világtörténelmi jelentőségű győzelme meggyőzően tanúsítja, hogy óhatatlanul teljes kudarcra van ítélve minden olyan kísérlet, amely a szocializmussal való történelmi vitát katonai erővel kívánja eldönteni. Annak, aki ma új „keresztes hadjáratot“ szervez a szocializmus ellen, csak egyet lehet tanácsolni: emlékezzék, hogyan végződött a múltban minden hasonló próbálkozás. Ma, amikor a nemzetközi porondon az erőviszonyok visszafordíthatatlanul a szocializmus javára változnak, az imperializmusnak semmi esélye sincs arra, hogy katonai eszközökkel érje el saját osztálycéljait. Ezen az úton leküzdhetetlen akadály tornyosul előtte: a Szovjetunió hatalmas gazdasági potenciálja és megtörhetetlen védelmi ereje, a szovjet társadalom szerves összeforrottsága, a kommunista párt és a nép megbonthatatlan egysége. A szocialista államok közössége, a Varsói Szerződés tagországai hadseregeinek testvéri harci szövetsége a békének és a népek biztonságának megbízható láma- sza. Nem ér bennünket felkészületlenül az imperializmus semmiféle katonai kalandja sem. „Bármely agresszorra - hangsúlyozta a moszkvai Sarló és Kalapács Kohászati Üzem dolgozóival való találkozásán Konsztantyin Csernyenko - azonnali megtorlás vár.“ A kommunista párt arra szólítja fel a szovjet embereket, hogy állhatatosan és céltudatosan dolgozzanak országunk gazdaságának erősítésén. A szovjet emberek jól tudják, hogy megfékezzük az Egyesült Államok agresszív erőit, hogy megbízhatóan szavatoljuk hazánk és barátaink biztonságát, a maga munkahelyén és katonai őrhelyén valamennyiünknek lelkiismeretesen és felelősséggel kell dolgoznunk, becsülettel kell teljesítenünk hazafias kötelességünket. A Szovjetunió gazdasági és védelmi képességének elemi alapja az egész szovjet nép közös munkája volt és marad. A Szovjetunió békés ország. Fegyveres erői soha senkit nem fenyegettek, soha elsőként nem emeltek fegyvert más államokra és népekre, őrködnek a szovjet nép békés munkáján, védik a szocialista országok népeinek érdekeit. A szovjet fegyveres erők a béke és a biztonság megbízható védelmezői voltak, maradnak és lesznek a jövőben is. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió kormánya mindent megtesz azért, hogy a hadsereg és a haditengerészeti flotta a legkorszerűbb fegyverzettel és haditechnikával rendelkezzék, s a Szovjetunió védelmi képessége a szükséges szinten legyen. A kommunista párt a következő feladatot állította elénk: a hadsereg és a flotta legyen állandóan kész arra, hogy határozottan visszaverjen bármely agresszort. A szovjet fegyveres erők készek e feladat végrehajtására. Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllll
