Új Szó, 1984. április (37. évfolyam, 79-97. szám)
1984-04-14 / 90. szám, szombat
KIS _____ NY ELVŐR Egy hét a nagyvilágban Csupán szót váltunk-e szóváltáskor? Kit ne értek volna már meglepetések a nyelv használatával kapcsolatban? Még azok is meglepődnek néha, akik azt hiszik, alaposan ismerik a nyelvet. Meglepődnek, mert egy-egy szónak vagy kifejezésnek számukra szokatlan jelentésben való használatával találkoznak. S ilyenkor lángol fel a vita azon, melyik az elfogadott jelentés; az-e, amelyet mi ismerünk, vagy az, amelyben beszélgető társunk használja a szót, kifejezést.- Átugrottam tegnap a szomszéd szobába egy kis szóváltásra- kezd bele a történetbe az egyik diák, de a másik mindjárt félbeszakítja:- Mi bajotok volt egymással?- Semmi - feleli az első -, csak beszélgetni mentem az évfolyamtársakhoz.- De hiszen azt mondtad, hogy szóváltásra mentél - erősködik a másik.- Igen, azért, hogy szót váltsak velük; miért kell ehhez, hogy valami bajunk legyen egymással? - kérdezi értetlenül az első.- Azért, mert a szóváltás szerintem veszekedést jelent - állítja a másik. íme, kész a félreértés; folyik a vita: mit is jelent a szóváltás. Nézzük meg az első diák érveit! Sok olyan szókapcsolatunk lehet, amelyben egy tárgyként szereplő szó igei alaptaghoz kapcsolódik: levelet ír, ebédet főz, ruhát mos stb. De nemcsak alkalmiak, hanem állandósultak is lehetnek ezek a szókapcsolatok: bakot lő, gyököt von, s ilyen a szót vált is. Ezekből általában olyan összetett főneveket alkothatunk, amelyekben az utótagot a szókapcsolatban előforduló igéből képeztük: levélírás, ebédfőzés, ruhamosás, baklövés, gyökvonás, szóváltás. Ezeknek az összetett főneveknek a jelentését már eleve meghatározzák az őket megelőző szókapcsolatok; a különbség csak annyi, hogy az igés alakulat a cselekvést fejezi ki a tárgyával együtt (levelet ír), az összetett főnév meg a művelet nevét mondja meg (levélírás). Tehát a levélírás nem jelenthet mást, mint ami a levelet ír kifejezésből logikusan következik. így a szóvá/íás-nak is azt kell jelentenie, ami a szót vált kifejezésből következik. Ha a szóUvált kifejezésen ezt értjük: beszélget, akkor a szóváltás is beszélgetést jelent. Az eddig ismertetett érvelés valóban logikus, s a nyelvi rendszerre alapozott. Csak egy dologgal nem számol: azzal, hogy a nyelv él, változik, s a szavak is jelentésváltozáson mehetnek át az idők folyamán. Ez történt a szóváltás-sa\ is. Valóban a szót vált kifejezés szolgált az összetétel alapjául, s magának a szdvá/fás-nak a jelentése olyan közel állt a szót vált kifejezéshez, mint mondjuk a baklövés-é a bakot lő-éhez. Vagyis valóban azt jelentette a szóváltás: beszélgetés, párbeszéd. Még a múlt században is előfordult ilyen jelzős szerkezetben: barátságos szóváltás, nyájas szóváltás. De sokkal többször fordult elő ilyen szerkezetekben: szenvedélyes szóváltás, heves szóváltás. Ezek kezdetben nem jelentettek többet ennél: szenvedélyes beszélgetés, heves párbeszéd. Idővel azonban a szóváltás magába szívta ezeknek a jelzőknek a jelentését is, s önmagában is jelenteni kezdte a veszekedést, civakodást. S jelenti ma is. Jelenleg az értelmező szótáraink is ezt tüntetik fel a szó első jelentéseként: kisebb veszekedésszerü vita; összeszólalkozás. Csak második jelentésként tüntetik fel az eredetit: párbeszéd, beszélgetés, de ezzel a stílusminősítéssel: régies, irodalmi. Vagyis ma a köznyelvben az első jelentésben szokás használni a szóváltás-1. Hogy többen a második jelentésében használják, azzal magyarázható, hogy bizonyos nyelvjárásokban, illetve nyelvjárásszigeteken megmaradt eredeti jelentésében a szó, s az ott lakó vagy onnan származó emberek ebben a jelentésben ismerték meg. Látjuk azonban, hogy nem a mi vidékünk nyelv- használata az irányadó nyelvhelyességi kérdésekben, olykor még a nyelvi rendszerre való támaszkodás sem nyújt biztos alapot, hanem a nyelvszokás, a nyelvi szempontból művelt közösség nyelvhasználata a döntő. JAKAB ISTVÁN Folyásolják be Nemrégiben a Csehszlovák Rádió magyar adását hallgattam. A szerkesztő-riporter egy pszichológussal beszélgetett a mai fiatalok neveléséről. Többek között a következő mondatra figyeltem fel: „Az ifjúságot egyes helyeken rosszul folyásolják be.“ Mivel már többször hallottam így ezt a kifejezést: folyásolják be- gondolom, érdemes róla egy-két szót ejteni. Vajon helyes-e így használni? Alapjában véve a szó megalkotása helyes, hiszen a folyik igéből hozzuk létre: folyik - befolyik - befolyás - befolyásol. Jelentése: hatást gyakorol valakire, vagy valamire. Pl.: „Befolyásolja az ügy menetét.“. Ám ezt a szót nem használhatjuk így: folyásol be. Az igekötőt ez esetben nem lehet az igétől külön választani sem úgy, hogy az igekötő és az ige között még valamilyen más szó áll (pl.: be sem folyásolta,), sem pedig ügy, mint ahogy a példánkban láthatjuk (folyásolják be). Van tehát befolyás szavunk és ebből képzett befolyásos melléknevünk, vagy befolyásol igénk, de ez nem állhat folyásol be formában. Tehát úgy lett volna helyes, ha a pszichológus így fejezi ki magát: ,,Az ifjúságot egyes helyeken rosszul (vagy rossz irányban) befolyásolják.“ Ugyanez a helyzet például a kifogásol szavunkkal, amely pontosan ilyen képzés útján jött létre. Sok mindent kifogásolhat valaki, de lám, ezt a szót sem használhatjuk úgy, hogy fogásolja ki. GYÜRE LAJOS Április 7. - április 13. Szombat' Befejeződött Genfben az Interparlamentáris Unió konferenciája - Az izraeli légierő támadást hajtott végre a libanoni hazafias erők állásai ellen Bamdun városban Vacárnan- A TASZSZ hírügynökség közzé tette az SZKP KB főtitkárának válaszait a moszkvai Pravda kérdéseire Hétfő* Párizsban megnyílt a SZVSZ Irodájának ülésszaka _ Angolt párt- és állami küldöttség érkezett Varsóba - Szovjet-kambodzsai külügyminiszteri tárgyalások voltak Moszkvában Kedd' Ülést tartott az SZKP Központi Bizottsága - A Mun’ káspárt követelésére a brit parlament vitát folytatott a rendőrségnek a bányászsztrájkban játszott szerepéről qzprfio- Moszkvában megnyílt a Szovjetunió Legfelsőbb öze aa. Tanácsának ülésszaka, amelyen Konsztantyin Csernyenkót választották meg az Elnökség elnökének - Sikeresen befejeződött a szovjet-indiai közös ürrepülés * Pciitnrtnk- A SzovÍetunió Legfelsőbb Tanácsa jóváhagyta az LSUIOnOK. új kormány összetételét, s Nyikolaj Tyihonov, a minisztertanács elnöke ismertette a kormány programját - Magyar-olasz kormányfői tárgyalások voltak Budapesten Ppntolí- A lotaringiai kohászok tiltakozó menete megérkeemeK. 2ett Párizsba - Budapesten megkezdődött az Or- j szággyülés tavaszi ülésszaka Nyikolaj Tyihonov a Legfelsőbb Tanács elé terjesztette a minisztertanács programját (Telefoto - ČSTK) PB tagja, a KB titkára javasolta Konsztantyin Csernyenko államfővé választását. Mint mondotta, az elnöki tisztségnek az SZKP KB főtitkára általi betöltésének hatalmas jelentősége van a szovjet külpolitika érvényesítésében. Aknára futott politika A Reagan-kormány Nicaraguával szembeni politikáját a héten több érzékeny csapás érte. A hadügyminisztériumból hétfőn kiszivárgott hírek szerint a CIA hat hétig irányította a Nicaragua két csen- des-óceáni kikötőjét övező vizek elaknásítását. Cortino és Puerto Sandino kikötője előtt az éjszaka leple alatt telepítették motorcsónakokkal az aknákat. Az akció bázisa egy, a nyílt tengeren horgonyzó amerikai teherhajó volt. Már ezt megelőzően is ellenezték az elnök közép-amerikai, elsősorban nicaraguai politikáját az amerikai törvényhozás demokrata párti tagjai, de a tény nyilvánosságra kerülése után már az elnök pártjának soraiban is felemelték szavukat a veszélyes politika folytatása ellen. A képviselőház elnöke kijelentette, hogy ezek után szó sem lehet arról, hogy a Kongresszus megszavazza az elnök által kért 21 millió dollárt a nicaraguai kormány ellen harcoló lázadóknak. A demokrata többségű képviselőház elutasító magatartását Reagan talán be is kalkulálta Nicaragua elleni politikájába, de a republikánus többségű szenátus támogatásában bízott. Éppen ezért érintette nagyon érzékenyen a szenátus keddi határozata, amely követeli, hogy a CIA szüntesse meg a nicaraguai kikötők elaknásítását. A döntés nem kötelező érvényű, tehát nem vet véget automatikusan a CIA aknamunkájának, viszont a 84:12 szavazati arányban hozott döntés azt jelenti, hogy a Reagan-kormányzat közép-amerikai politikája „aknára futott“. Washington NATO-szövetsé- gesei is szembefordultak középamerikai politikájával. A nicaraguai kikötők elaknásításával összefüggésben nyugtalanságát fejezte ki Franciaország, Nagy-Britannia, Hollandia, Spanyolország és Kanada. A bonni kormány is elutasítóan reagált, de reakciója kevésbé volt éles, mint a Grenada elleni inváziókor. A nicaraguai kikötők elaknásításának ügyében nem is annyira a NATO-tagállamok reagálása élességének és határozottságának mértéke a fontos, hanem elsősorban az, hogy a Grenada elleni invázió után röviddel bekövetkezett Nicaragua elleni, amerikai vezetéssel folytatott felforgató akciók még inkább kétségeket váltanak ki Reagan külpolitikájával szemben. Összeállította: GÖRFÖL ZSUZSA A moszkvai tanácskozások A héten Moszkvára figyelt a világ. Az SZKP központi lapja, a Pravda hétfőn közölte Konsztantyin Csernyenkónak, az SZKP KB főtitkárának válaszait a szerkesztőség elsősorban nemzetközi vonatkozású kérdéseire. A szovjet párt főtitkára válaszaiban ismételten kifejtette a párt és az állam álláspontját a nemzetközi helyzet, tosnak és szükségesnek tartja a párt- és a tanácsi szervek feladatainak és jogkörének pontos meghatározását és szétválasztását. Az SZKP KB másik határozata az iskola-reformmal foglalkozik, s ezt nagy politikai, társadalmigazdasági és ideológiai jelentőségű feladatnak nevezi. Célja, hogy javuljon a képzés minősége és a munkára nevelés is. A dokumentum megállapítja, hogy a tervezet csaknem háromhónapos országos vitájában 120 millió ember Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke beszédet mond a Legfelsőbb Tanács ülésén —- (Telefoto-ČSTK) s ezen belül a szovjet-amerikai kapcsolatok javításának lehetőségeivel és kilátásaival kapcsolatban. A széles körű, döntő részben pozitív nemzetközi visszhangot kiváltó nyilatkozat mintegy bevezetője volt a SZKP Központi Bizottságának keddi, és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának szerdán megkezdődött alakuló ülésének, amely tanácskozások elsősorban belpolitikai kérdésekkel foglalkoztak. Az SZKP Központi Bizottsága két fontos határozatot fogadott el. Az egyik a tanácsok munkájának további javításával foglalkozott. Kötelezi a pártszerveket, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket a tanácsi munka pártirányításának javítására annak érdekében, hogy a tanácsok az alkotmány előírásaival összhangban hatékonyan használják ki lehetőségeiket, nagyobb mértékben éljenek jogkörükkel. A határozat kiemeli a tanácsok ellenőrző szerepe növelésének jelentőségét és követeli, hogy nagyobb figyelmet szenteljenek az állampolgárok kéréseinek, kívánságainak teljesítésére és a képviselők nagyobb mértékben éljenek az interpellációkkal. A határozat ugyancsak fonvett részt. A központi bizottság jóváhagyta az iskolareform tervezetét az össztársadalmi vita nyomán elfogadott javaslatokkal és megjegyzésekkel, és javasolta a tervezetnek a Legfelsőbb Tanács ülésszaka elé való terjesztését. A központi bizottság ülését követő napon, szerdán ült össze alakuló ülésére a márciusban megválasztott Legfelsőbb Tanács. A tanácskozás nyitónapján fontos személyi döntések születtek. Megválasztották a Legfelsőbb Tanács két házának, a Szövetségi Tanácsnak és a Nemzetiségi Tanácsnak az elnökeit, alel nőkéit és állandó bizottságait, a népi ellenőrzési bizottságot, a legfelsőbb bíróságot és a legfelsőbb ügyészt. Megválasztották a Legfelsőbb Tanács 39 tagú Elnökségét, amelynek elnökévé Konsztantyin Csernyenkót, az SZKP KB főtitkárát választották meg. Ismét Nyikolaj Tyihonov kapott kormányalakítási megbízást. A szovjet parlament tanácskozásának második napján jóváhagyta a kormány összetételét és a minisztertanács programját. Határozatot fogadott el az iskolareform fő irányairól. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB
