Új Szó, 1984. április (37. évfolyam, 79-97. szám)

1984-04-13 / 89. szám, péntek

ÚJ szú 5 1984. IV. 13. A tudomány fejlődésének és alkalmazásának erkölcsi szempontjai Hazánkban az üreges üveg építőelemek egyedüli gyár­tója a teplicei Sklotas vállalat duchcovi Sta- vosklo üzeme. Az idén a 9,1 millió ilyen ele­met gyárt csak­nem 65 millió korona érték­ben. Ebből öt­milliót exportál­nak - Európa, Ázsia, Amerika és Afrika 36 ál­lamába. Az üvegtéglákat négy alapmé­retben és öt színben gyártja. Képünkön: Oli- na Dudiová (baloldalt) és Vera Červená ellenőrzi és osztályozza az üvegtéglákat. (ČTK-felvétel) EGYELŐRE ELTÉRŐ SZÍNVONALON A pártcsoportok munkája fellendítésre vár A TUDOMÁNYOS-MŰSZAKI FORRADALOM szerepe napja­inkban világszerte mind a terme­lésben, mind a társadalmi tevé­kenység más területein rohamo­san növekszik. E gyorsuló folya­mat egyik hajtóereje a tudomány és a technika. A tudomány közvet­len termelőerővé válása folyama­tának azonban az osztályszem­pontból megosztott világban meg­vannak a sajátságos társadalmi feltételei is. A fejlődő társadalmi alap szerkezete és a tudományok tartalmi alapjának sokrétűsége megköveteli a tudományok fejlő­dése elméleti magyarázatának gazdagítását, főleg a tudományok irányítási rendszerének átalakí­tását. A jelenlegi fejlődési szakaszban új, de más-más problémák merül­nek fel a szocialista és a kapitalis­ta rendszerű országokban. Úgy véljük, hogy a tudomány és a technika fejlődésénél az osztály­szempontból megosztott világban nagyon sokszor elmarasztalunk olyan fontos társadalmi kérdése­ket, mint amilyenek például a tu­domány alkalmazásával együtt já­ró humánus, erkölcsi és etikai té­nyezők. Nem célunk, hogy ezeket a kérdéseket aprólékosan ele­mezzük, inkább csak körvonalazni szeretnénk a tudomány és az er­kölcs viszonyát a két társadalmi rendszeren belül. Mind a tudomány, mind az er­kölcs a társadalmi tudat megnyil­vánulási formái. A tudomány és az erkölcs olyan tudatformák, ame­lyek sajátos módon meghatároz­zák az ember tevékenységét és az abból eredő magatartást. A tudo­mány az objektív világ törvénysze­rűségeit kutatja megfelelő eszkö­zökkel, formákkal, elméleti rend­szerekkel, míg az erkölcs az em­berek közötti magatartás szabá­lyait, elveit tartalmazza a társadal­mi és a magánélet különböző terü­letein. A tudomány és az erkölcs vi­szonya bonyolult társadalmi jelen­ség; közvetlen vagy közvetett, nyíltan osztályjellegü vagy osz­tálykorlátolt. A két forma közötti kapcsolatok meghatározója a tár­sadalmi alap minősége. Az osz­tályszempontból megosztott világ­ban a tudomány fejlődésének kü­lönböző társadalmi alapjai van­nak, ami azt jelenti, hogy a tudo­mány fejlesztése és eredményei­nek megvalósítása szoros kap­csolatban áll a szociális alapok minőségével és annak erkölcsi normáival. A tudomány humánus jellege és erkölcsi vonatkozásai csakis a társadalmi életben valósulnak meg, de nem függetlenül a mar­xista-leninista világnézettől és a marxista-leninista ismeretelmé­lettől. Lenin szerint a kommunista erkölcs a kommunizmus építésé­nek mindenkori fontos velejárója. Ebben a folyamatban a tudomány alkalmazása új tevékenységi for­mákat hoz létre, és ezzel össze­függően új kapcsolatokat is teremt az emberek között a munkafolya­matokban és a társadalmi élet egyéb területein. A marxista-leni­nista világnézet ebben a vonatko­zásban a dolgozók felszabadítá­sának elmélete is. Ez a világnézet meghatározza e felszabadítás módját, és történelmi céljait, tuda­tosan fejleszti a kommunista er­kölcs irányvonalát, az ember gon­dolkodását és tevékenységét. A TUDOMÁNY ÉS AZ ER­KÖLCS dialektikus kapcsolata te­hát nembsak elméleti, hanem olyan gyakorlati kérdés is, amely meghatározza a tudományos fej­lődés jelenét, főleg pedig jövőjét. A tudományos fejlődést úgy kell értelmezni, mint a szellemi kultúra szerves részét. Másrészt azonban nem szabad elfeledkezni arról, hogy e szellemi kultúra szerves része az emberek erkölcsi maga­tartása is, amely'az élet minden területén, tehát a tudományos munkában is megnyilvánul. Véle­ményünk szerint a tudományos kutatásnak is vannak ilyen idősze­rű problémái. A tudományos-műszaki forra­dalom megvalósításának' egyik fontos feladata még az osztály­szempontból megosztott világban is az, hogy a humanitás és a hala­dó társadalmi erkölcs elvei alapján megoldja az egyetemes emberi haladás különböző problémáit. Ez ugyan nehéz feladat, de nem megvalósíthatatlan. Melyek ezek a problémák?- Mindenekelőtt: a tudomá­nyos-műszaki forradalom vívmá­nyait, eredményeit a béke megőr­zésére kell fordítani, nem pedig fegyverkezésre felhasználni, mint az USA és más tőkésállamok.- Elengedhetetlen, hogy a tu­dományok alapvető célja a társa­dalmi haladás és az emelkedő jólét megteremtése legyen.- Hasonlóképp, a tudomány és a technika világviszonylatban a környezetvédelem gyakorlati céljaira is irányuljon.- Továbbá, az óceánokban, a tengerekben és a világűrben folytatott tudományos kutatások az új energiaforrások feltárásával és azok alkalmazásával a további humanisztikus fejlődést szol­gálják. AZ EMLÍTETT KÉRDÉS­KOMPLEXUMOT globális problé­máknak is nevezhetjük, mert az egész emberiség érdekeit érintik. Ám e kérdések intézése nem egy­szerű, mert az osztályszempont­ból megosztott világban különbö­zőek a társadalmi feltételek, célok, erkölcsi értékek. A tudományos-műszaki forra­dalom megvalósítási formái a ka- pitalizmuban és főleg az egész emberiséget érintő humanisztikus, erkölcsi vonatkozásban ma sem ‘ változtak. A tudomány a kapitaliz­musban ma is az uralkodó osztály hatalmát erősíti a többi osztály fölött. A kapitalizmus fejlődésének alapja a profitszerzésre, a gazda­sági és politikai világuralomra irá­nyuló törekvés, nem pedig a hu­manisztikus eszmények megvaló­sítása. Más a helyzet a szocialista társadalomban, amelyben a tudo­mányos élet szervezésének, meg­valósításának eleve megvan a megfelelő társadalmi és erkölcsi megalapozottsága. Az említett kérdéskomplexum megoldásában a hangsúly azon van, hogy a tudo­mányban is az ember legyen a szubjektum és cél egyaránt, nem pedig a tudomány függvénye, mint a kapitalizmusban. A kapitalista társadalom az adott antagonisztikus társadalmi keretek között ezeket a problémá­kat nem tudja megoldani. Állandó válsága nemcsak gazdasági, ha­nem politikai, ideológiai, erkölcsi is, egyszóval kihat az emberi élet minden területére. A jelenlegi bur- zsoá ideológia, főleg az ún. kul­túrkritikai irányzata azt hangoztat­ja, hogy a tudományos-műszaki forradalom a hagyományos társa­dalmi erkölcs bomlását idézi elő, míg a másik, a technokratikus szárny leszűkíti a társadalmi alap jelentőségét a tudományos-mű­szaki forradalomban. Véleményünk szerint mindkét burzsoá szemlélet mellőzi az er­kölcs szerepét a tudományban. Az első elszakítja a tudományban lé­tező erkölcsi tényezőket az ember egyéni erkölcsi megtartásától, míg a másik azáltal, hogy leszűkíti a tudomány fejlődésének társa­dalmi meghatározottságát, párhu­zamosan leszűkíti a tudomány eti­kai funkcióját is. Ezekre a szélső­séges nézetekre csak úgy vála­szolhatunk, hogy minden egyes munkatevékenység kisebb-na- gyobb mértékben bizonyos erköl­csi álláspontokat is tartalmaz. S ez vonatkozik a tudományos munka- tevékenységre is. NAPJAINKBAN a tudományos élet irányítása a szocializmusban nem lehet meg anélkül, hogy ne vegye figyelembe a társadalmi irá­nyítás erkölcsi szempontjait is. Ennek a humánus atmoszférának a kiépítése a kapitalizmusban nemcsak bonyolultabb, mint a szocializmusban, hanem tudato­san fékezett folyamat is. A kapita­lizmusban a tudományos intéze­tek, azok dolgozói szintén fejlesz­tik a tudományos kutatást, de a kutatások eredményeinek fel- használásáról nem döntenek. A szocializmusban a tudomány a társadalom közkincse, és elvá­laszthatatlan a marxista-leninista ideológiától. Úgyszintén elválaszt­hatatlan a társadalom és az egyén erkölcsi magatartása is ettől az ideológiától. A kapitalizmusban az uralkodó osztály erkölcse a ki­zsákmányoláson alapul, a szocia­lizmusban éppen fordítva: a ki­zsákmányolás megszüntetésének fényéből fakad. A szocialista er­kölcs ilyenformán a tudomány fej­lesztésének is elengedhetetlen feltétele. A szocializmus építésében a tu­domány minden ága és azok közül különösen a társadalomtudomá­nyok legfontosabb feladata egye­bek közt megteremteni az osztá­lyok közeledésének anyagi és szellemi feltételeit is, amelyek végső soron az osztályok meg­szüntetésére irányulnak. Feltehe­tő tehát a kérdés: van e humánu­sabb, erkölcsösebb cselekedet a világtörténelemben, mint az em­ber ember feletti uralmának meg­szüntetése? Aligha. S ebben a fo­lyamatban jelentős szerepe van a tudományok összességének. Annál is inkább, mert jelenleg az imperialista hatalmak - különösen az USA - meg akarják állítani a történelmi haladás kerekét s atomkatasztrófába sodorni az emberiséget. Sajnos, ebben az er­kölcstelen törekvésükben korlátla­nul felhasználják a legfejlettebb tudományos ismereteket, mert esetükben a fegyverkezés kizáró­lag a tőkés világuralom vissza­szerzését hivatott elősegíteni. A szocializmusban a társadalmi rendszer biztonságának, az em­ber anyagi és szellemi létfeltételei­nek megteremtése, a személyiség szocialista fejlesztése s az egye­temes béke megőrzése a tudomá­nyok elsődleges feladata, ellentét­ben a tudomány kihasználásának kapitalista céljaival és módszere­ivel. Végezetül két nagyon fontos té­nyezőt szükséges még megemlí­teni a tudomány és az erkölcs viszonyaiban: a tevékenységi for­mák, módok megválasztását s a megvalósításukhoz nélkülöz­hetetlen felelősségérzet kölcsö­nös kapcsolatát. Mind a két tényező a történelmi fejlődés társadalmi terméke, tehát bizonyos időszakokban különbö­ző. A szabad választás és tevé­kenység nemcsak a tudományos, hanem a társadalmi tevékenység más területein is szükségszerű. Az eszközök, módok és formák megválasztása és azok használa­ta mindig összefügg a társadalmi viszonyokkal, végső soron a sze­mélyi szabadságjogokkal. Ez a té­nyező formálja az emberek fele­lősségtudatát is. Ezért mondhat­juk, hogy az egyénnek a társada­lom iránt érzett felelőssége egy­ben szabadságának feltétele s így erkölcsi mértéke is. A FENTIEK ALAPJÁN a szoci­alizmus történelmi szerepének megvalósítása tehát feltételezi a tu­dományos ismeretek egyetemes fejlődését és azok felhasználását a társadalmi élet minden területén. Ezek közé tartozik a munkásosz­tály történelmi szerepe is, amelyet nem lehet megvalósítani tudomá­nyos fejlődés nélkül. Másfelől a marxizmus-leninizmus, az egyetlen igazán humánus, erköl­csi értékekben gazdag és gazda­godó tudományos eszmerendszer fejlődése sem képzelhető el a szo­cializmus és a kommunizmus fel­építésének gyakorlati tapasztalatai nélkül Dr. PUSZTAY JÁNOS docens (ČSTK) - A žilinai Váhostav idei szocialista kötelezettségvállalása mindenekelőtt arra irányul, hogy a dolgozók túlteljesítsék feladatai­kat a társadalom szempontjából fontos objektumok építése során, növeljék a munka termelékenysé­gét, s a tudományos-műszaki is­meretek fejlesztésére törekedje­nek az építőipar gyakorlatában. E vállalat több mint hatezer dolgo­zója a szlovákiai és a prágai épít­kezéseken közös kötelezettséq­Régi tapasztalat a pártmunká- ban, hogy az alapszervezetek eredményessége nagymértékben a pártcsoportok munkájától függ. Ez a véleménye Fehér Gábornak, a Kolárovói Egységes Földmű­vesszövetkezet császtai részlege pártalapszervezete elnökének is, aki szervezetük munkája javulásá­nak lehetőségeit (a pártbizottság­gal összhangban) elsősorban a pártcsoportok tevékenységében látja. Erre szükségük is van, hi­szen a császtai részleg pártalap­szervezete csak közepes eredmé­nyeket ér el. Ennek az alapszerve­zetnek nyolc pártcsoportja van: négy a gépesítésben, kettő az ál­lattenyésztésben, kettő pedig a növénytermesztésben. Ezek kö­zül a legeredményesebb az a cso­port, amelyiknek Nagy György a vezetője (a gépesítésben műkö­dik), továbbá a Keszeli Simon (az állattenyésztésben) és a Pavel Hu­sár (a növénytermesztésben) ve­zette pártcsoport.- Mi az oka az egyes csoportok munkájában mutatkozó színvonal- különbségnek?- A csoportok tevékenységét mindenekelőtt a gazdasági mun­kák jellege befolyásolja - magya­rázza a pártelnök. - Például nehéz szervezni a csoport munkáját a gépesítésben, a határban, illetve a növénytermesztésben dolgozók esetében. Persze sokat számít a csoportvezetők igyekezete és rátermettsége is. Magyarán, nem mindegyikük igyekszik egyformán. Ezért a pártbizottság némelyikkel el is beszélgetett erről a kérdésről, azaz bírálta munkájukat.- Miben mutatkozik meg az egyes csoportok munkája színvo­nalában tapasztalható különbség?- Például a gazdasági eredmé­nyekben, a gépek rendbentartásá- ban, a pártgyűléseken való megje­lenésben és aktivitásban. Ezenkí­vül az újítási javaslatok számá­ban, a gépek javításában elért eredményekben. A Nagy György vezette pártcsoport tagjai igen jó munkát végeztek a téli időszakban a mezőgazdasági gépek javítása terén. Jó volna, ha a pártcsoportok tagjai elgondolkodnának azon, ho­gyan érhető el, hogy minden tag­gyűlésen legyen elég felszólaló. Ezzel a kérdéssel nemrég a párt- bizottság is foglalkozott. Ponto­sabban szólva a márciusi nyilvá­nos gyűlés előtt összehívtuk vállalásuk teljesítésével akarja megünnepelni az idei jelentős év­fordulókat, valamint a Váhostav fennállásának 30. évfordulóját. Egyéni és kollektív kötelezett­ségvállalások alapján például cé­lul tűzték ki a mochovcei atomerű- mű építési munkálatainak öt nap­pal való lerövidítését, a Liptovský Hrádok-i Teslában pedig tíz nap­pal a határidő előtt átadják - pél­dás minőségben - az új gyártási- szerelési csarnokot. a pártcsoportvezetőket, hogy jól előkészítsük a tanácskozást. Va­lószínűleg ennek is köszönhetjük, hogy a nyilvános gyűlésen tizen­nyolcán szólaltak fel, többségük­ben párttagok. A - gazdag vita azonban annak is köszönhető, hogy elsősorban a részleg 1984- es gazdasági tervéről volt szó, illetve arról, hogyan érhetjük el célunkat. Természetesen a figye­lem homlokterében állt az üzem­anyaggal, az energiával, a tömeg­takarmányokkal való takarékosko­dás kérdése is. Beszéltünk a vá­lasztási program teljesítéséről, a közellátásról és egyéb fontos kérdésekről is. Különböző témák vetődnek fel a csoportgyüléseken is. Például gyakran bírálják a gépalkatrészhi­ányt. Ezzel a kérdéssel már a pártbizottság és a szövetkezet vezetősége is foglalkozott. A párt­csoportok tagjai erről nemcsak be­szélnek, hiszen igen gyakran saját maguk is készítenek hiánycikknek számító pótalkatrészt. Megvitatták a pártcsoportok (legutóbb Nagy György csoportja), a pártoktatás menetét, az előadások színvona­lát, a hiányzások okát. Az alapszervezeti pártbizottsá­gok általában egy tagjukat azzal a konkrét feladattal bízzák meg, hogy feleljen a pártcsoportok munkájáért, illetve tartsa a kap­csolatot az egyes csoportokkal. A császtai részlegen ezt a felada­tot Vass Antal traktoros kapta, aki részt vesz a csoportok gyűlésein. Munkaköre azonban nemigen te­szi lehetővé a gyűlésre járást. Igaz, a mezőgazdaságban dolgo­zók esetében ez általában gondot okoz, hiszen itt nehezebb a gyűlé­sek szervezése, mint az üzemek­ben; a mezőgazdasági munka nem tűr halasztást. Hiba volna, a ha pártbizottság a pártcsoportok munkája színvo­nalában tapasztalható eltéréseket és a fogyatékosságokat kizárólag az objektív nehézségekkel * ma­gyarázná. Erről azonban szó sincs, hisz tudatában vannak an­nak, högy az eddiginél következe­tesebben kell foglalkozni a cso­portok tevékenységével, s az egyes csoportvezetők kifogásait a jövőben még alaposabban kell ellenőrizni és minden esetben ke­resni a megoldást. A csoportveze­tők munkájának megkönnyítése végett a pártbizottság a közelmúlt­ban az egyik párttagjelöltet (a gé­pesítésben dolgozó Füri Sándort) azzal a feladattal bízta meg, hogy a párttagokat hívja meg a taggyű­lésre. A jövőben más fiatalok is kapnak hasonló feladatokat. A csoportok munkájának eltérő színvonala tehát arra figyelmezteti a pártbizottságot, hogy ezen a té­ren még bőven vannak lehetősé­geik a munka javítására. A cso­portok munkájának fellendítése pedig az egész szervezet tevé­kenysége hatékonyságának növe­lését fogja jelenteni. FÜLÖPIMRE Határidő előtt - kiváló minőségben

Next

/
Thumbnails
Contents