Új Szó, 1984. április (37. évfolyam, 79-97. szám)

1984-04-11 / 87. szám, szerda

ÚJ szú 5 1984. IV. 11. A jót is lehet javítani Jelentős megtakarításokat érnek el a podbrezovái kohászok Történelem - röplapokon A bratislavai Egyetemi Könyvtár kiállításáról Méretei és teljesítménye alap­ján akár önnálló vállalat is lehetne a podbrezovái Šverma Vasmű acélgyártó üzeme. Hatalmas csar­nokaiban állandóan több mint 660 olvasztár, kemencekezelő, öntő, csapoló és egyéb kohászati szak­ember szorgos munkájára van szükség a Siemens-Martin, vala­mint az elektromos ívfénnyel fűtött olvasztókemencék kiszolgálá­sához.- Nálunk az év egyetlen napján sem szünetelhet a termelés - ka­lauzol a még szinte égető forrósá- got lehelő súlyos vasöntvények és a betonacél egyre növekvő hal­mazai között Marian Schuster ko­hómérnök, az acélüzem vezetője. - Milliós károkat okozna a gyárnak és a népgazdaságnak, ha - az előre tervszerűen beütemezett rendszeres nagyjavításokat leszá­mítva - csak rövid időre is kihűlné­nek a kohók. Ezért minden műve­letnek óraműpontossággal kell történnie a kemencéknél és az üzem többi részében. Mivel ez régen így van, részlegünkön még egyszeresem volt termelési lema­radás a Švemna Vasmű beindítása óta. Persze, azt is jól tudjuk, hogy ma már nem elég csupán a gyár­tási tervek mennyiségi mutatóinak következetes teljesítése. Főleg az utóbbi másfél évtizedben lett egy­re fontosabb követelmény a minő­ségi munkavégzés és a mind gaz­daságosabb termelésre való töre- kedés. Az acélüzem termékei hosszú ideje mindenütt kiállják a szigorú minőségi próbákat. Viszont még így sem tökéletes a Felső Garam menti kohászok elégedettsége.- Szerintem baj lenne, ha meg­elégednénk a jelenlegi eredmé­nyekkel - mondja ezzel kapcsolat­ban Milan Kochan főmester, az acél üzem 134 tagú pártalapszer- vezetének elnöke. - A fejlődés útján soha nem szabad megállni. Feltételeink között különösen fon­tos ez a szabály. Évente sokmilliós értéket állítunk elő, és egyáltalán nem mindegy az, hogyan, milyen áron készülnek el a népgazdaság számára nélkülözhetetlen gyárt­mányaink. Podbrezovában legutóbb az acélgyártás energiaigényességé­nek fokozatos csökkentését, a vas­ércolvasztáshoz használt adalék­anyagok minden korábbinál gaz­daságosabb felhasználását és az olvasztási, illetve csapolási, vesz­teségek megszüntetését tűzték ki c&lul a kohászok.- Részletesen felmértük a hely­zetet, gondosan áttanulmányoztuk a megtakarításokra vonatkozó ja­vaslatokat, majd a legjobbnak lát­szó ötleteket, elgondolásokat egy­más után kipróbáltuk a gyártásban- sorolja a sokrétű munka első szakaszait az acél üzem vezetője.- Igyekezetünk csakhamar igen eredményesnek ígérkezett. Igaz, ez nemcsak a helyi szakemberek, újítók érdeme volt. Vállalatunk ugyanis már évek óta kölcsönösen előnyös és rendkívül gyümöl­csöző együttműködést folytat az egyik jelentős szovjet metalurgiai kombinát, a tulai Tuiacsermet dol­gozóival. Rendszeres időközön­ként ellátogat hozzájuk a Šverma Vasmű szakembereinek küldött­sége, a szovjet kollégák fjedig ná­lunk tanulmányozzák a gyártási folyamatok újdonságait. Már az acélüzemból is többen és több­ször voltunk Tulában. E látogatá­sok legnagyobb haszna a szakmai tapasztalatcsere. Mivel semmit sem titkolunk el egymás előtt, ké­sedelem nélkül itt is, ott is kama­toztatni lehet a legújabb kohászati ismereteket. Legutóbb például új receptet kaptunk a vasöntéshez használt különleges összetételű adalékanyagok előállítására és elegyítésére. Ennek köszönhetően nagyobb lett az öntvényacél tiszta­sági foka. A szovjet kollégáknak ugyanakkor az öntóteknők kialakí­tásának új módszere tetszett meg nálunk. Azóta tovább kamatoznak a tu­lai és a podbrezovái jó tapasztala­tok a Sverma Vasmű acélüzemé­ben. Tavaly mindenekelőtt az ol­vasztókemencék energiaszükség­letét sikerült lecsökkenteni. Ha­zánkban jelenleg egy tonna nyers­acél előállítására 597 kilowattóra az áramfoqyasztási norma. Pod­brezovában 1983 első felében 590 kilowattóra is elégnek bizonyult er­re. A második félévben újabb 6 ki­lowattórát takarítottak meg átlago­san minden tonnánál.- Hogyan sikerült ez? <- Valamelyest módosítottuk a kemencetöltetek rétegzését - magyarázza a főmester. - Körül­tekintőbb munkát fordítottunk a vasérc, a koksz, a salakképző anyagok pontos berakására, a for­ró levegő befúvatására, valamint a magas hőfokú égéshez szüksé­ges oxigén adagolására. Az elekt­romos ívfénnyel fűtött olvasztóke­mencéknél most másként történik többek között az ócskavas elren­dezése is a töltetben. Rájöttünk arra, hogy amíg legfelülre került ez a fontos másodlagos nyersanyag, rendkívül gyakran eltörtek a fűtő­testként szolgáló elektródák. Olyankor ki kellett kapcsolni a ke­mencét, majd az elektródák cseré­je után újra kellett kezdeni az ol­vasztást, ami nem kevés többlet- fogyasztást okozott. Azóta a legal­só réteg az ócskavas, amelynek összezúzását, préselését is töké­letesítettük a roncstelepen. Az új módeszerrel nemcsak villanyára­mot takarítunk meg, hanem tőkés importból származó ívfényelektró­dát is. Ez utóbbi főleg azért fontos, mert az itt használt elektródák gyártója egy japán cég, amely szinte évről évre emeli termékei­nek árát. Jelenleg devizában több mint 55 000 koronába kerül egy tonna elektróda. Tavalyelőtt még csak 47 ezret kértek ugyanennyi­ért. Mivel egy tonna acél előállítá­sához az érvényes állami norma szerint legfeljebb négy kiló nyolc­van deka elektródát lehet elégetni, a vállalatnak és a népgazdaság­nak egyaránt értékes megtakarí­tás, hogy most már nem kell rend­szeresen egyre újabbakra kicse­rélni az eltörött darabokat. Az elmúlt években gyakori gon­dokat okoztak mind az acélüzem, mind a vállalat vezetőinek a csa­polási veszteségek. A kárba ment munka és félkészáru miatt persze maguk a kohászok mérgelődtek a legtöbbet, hiszen a tervteljesítés érdekében minden ilyen eset után vagy túlórázniuk kellett, vagy a rendes műszakokban fokozott igyekezettel dolgozniuk.- Leggyakrabban a kemencék csapolásának kezdetekor kelet­keztek a veszteségek - idézi fel a rossz emlékű időszakot Marian Schuster kohómérnök. - A baj forrását keresve először azt gon­doltuk, hogy régiek, sokat hasz­náltak az öntócsatornák és az önt­vényformák, faluk pedig nem bírja ki az izzó vas roppant terhét. Úja­kat, szilárdabbakat csináltattunk. Rövid idő elteltével néhány alka­lommal és a korábbiaknál ugyan kisebb mértékben, de megismét­lődtek a veszteségek. Vizsgálatot indítottunk és megállapítottuk, hogy emberi hanyagság idézte elő az egyben nem kis balesetve­szélyt is jelentő kiömléseket. A csatornák és az öntvényformák pontos összeillesztéséért felelős dolgozók némelyike gondatlanul végezte el munkáját. Az előírtnál lazább kapcsolási pontokon héza­gok maradtak, amelyeket a csapo­láskor pillanatok alatt szétfeszített és egyre nagyobb nyílássá tágított a folyékony fém. Előfordult, hogy ilyen módon egyszerre 10 tonna acél, a kemence hasznos tölteté­nek egynegyed része ömlött ki és ment veszendőbe. A hanyag dol­gozókat természetesen szigorúan megbüntettük, kártérítésre köte­leztük, majd áthelyeztük a vasmű más részlegére vagy elbocsá­tottuk. A podbrezovái Šverma Vasmű­ben az idén közel kétmilliárd koro­na értékű különféle kohászati ter­mék előállítására szól a terv. Ennek nem kis része az acélüzem dolgo­zóinak feladata, akik a termelés mennyiségi és minőségi mutatói­nak példamutató teljesítése köz­ben a tudományos-műszaki hala­dás legújabb ismereteinek felhasz­nálásával, valamint szovjet kollé­gáik tapasztalatainak kamatoztatá­sával további jelentős megtakarítá­sokra is törekednek. LALO KÁROLY Az egyoldalas röpirat, mely fel­hív, sürget, követel, kimondottan a társadalmi és forradalmi változá­sok korának terméke. Agitatív ha­tását, tömegmozgósító erejét a haladásért, a szocializmusért küzdők minden korban okosan, ügyesen és jól hasznosították. Ezt kívánta bemutatni Ján Starkbauer, az Egyetemi Könyvtár dolgozója a kiállítás megrendezésével. A röplapokat, melyek közé néhány plakát is került, a könyvtár gyűj­teményéből válogatta. Sikeres a válogatás, a korok szerinti elrendezés, mert szinte felelevenedik előttünk a történe­lem sok jelentős mozzanata. Nem is lepődtem meg, hogy a megnyi­tást követő harmadik napon, ami­kor ismételten végignéztem a be­mutatott röplapokat, a tárlók előtt számos, jegyzetelő, fényképező, főiskolás fiatalt találtam. Nem le­pődtem meg, mert a kiállítást megtekintve a röplapok eszmei, tartalmi változásait, esztétikai, művészi kivitelezésüket nyomon követve, úgymond: tetten érhető a történelem. Persze, az alkalmi látogató nem a tanulmányozás szándékával né­zi meg a kiállítást, mint a fiatalok, a diákok, inkább a ritkaságokra, az érdekességekre kiváncsi. Szép számban található ilyesmi is. A legrégebben kiadott röplapok között például Jirí Nigrina tiszte­lendő atya rajzos röpirata, mely 1594-ben, Prágában jelent meg. Latin nyelvű a röpirat, de a rajz alapján mindenki megérti, hogy pápaellenes a mondanivalója. La­tin nyelvű az 1850-ben kiadott röplap is, megjelentetői a sajtó- szabadságot követelték. Ahogyan továbbhaladunk egyre több olyan röpiratot, röplapot lá­tunk, melynek kiadója a szervezett munkásság, a munkásmozgalom volt. Ilyen az a sorozat is, mely három nyelven, szlovákul, magya­rul, németül, 1875-ben jelent meg. A fogyasztási cikkek brnói nem­zetközi vására mindig jelentős esemény nemcsak a kereskede­lem, hanem az ipar számára is. Hiszen fontos üzletkötésekre kerül itt sor, amelyek főként azt bizo­nyítják, mennyire vagyunk ver­senyképesek a külföldi és hazai piacon, s hogy milyen mértékben és idő alatt tudunk alkalmazkodni a szinte állandóan változó követel­ményekhez. Az idei tavaszi vásár azonban ennél többet íqér. Ugyanis a Szövetségi Általános Gépipari Minisztérium határozata alapján a fogyasztási cikkek vásá­rával egyidejűleg összehasonlító kiállításra is sor kerül, amelyen Magyarország ipari minisztériu­mához tartozó vállalatok és ha­zánk üzemei mutatják be terméke­iket. 1980-ban a Budapesti Nem­zetközi Vásáron már sor került egy hasonló kiállításra, amely több üz­leti szerződést eredményezett a két ország között. A brnói nem­zetközi vásárnak ezen a rendez­vényén hazánkat a Szövetségi Ál­talános Gépipari Minisztérium ter­melési gazdasági egységei - köz­tük a Strojsmalt gép- és zománc­gyárak trösztje - képviselik. Arról, hogy a tröszt egyes vállalatai mi­lyen termékeket mutatnak be az összehasonlító kiállításon Klára Kozákovával, a Strojsmalt sajtótit­kárával beszélgettem.- A kiállításon összehasonlítjuk a két ország gépipari fogyasztási cikkeit a műszaki jellemzők alap­ján és természetesen üzleti szer­ződéseket kötünk. Az érsekújvári (Nové Zámky) Elektrosvit villany- égős és fénycsöves világítóteste­ket, hűtőszekrényeket, napkollek­torokat, a füleki (Fiľakovo) Kovos- malt FIKO E. 1 típusú villanytűz­helyeket, akkumulációs és szilárd fűtőanyaggal üzemelő kályhákat, valamint kazánokat mutat be. A Roudnice nad Labem-i Mevából propánbután-fogyasztókat, a Strojsmalt pohorelái vállalatából pedig különböző ventillátorokat visznek a kiállításra. A Strojsmalt Szerzője, alkotója szerényen a jobb, alsó sarokba írta a nevét: Th. Steinlen. Feltétlenül figyelem­re méltó a szociáldemokrata párt 1891 -ben kiadott röplapja. Amely­nek „Proklamacia k robotníkom Uhorska“ a felirata, címe. Érdekesség a tanácsköztársa­ságok korából az a röplap és pla­kát, melynek szövege szlovák nyelvű, rajza pedig a „Vörös kala­pácsos ember“, vagyis Bíró Mi­hály, a Pro Arte érdemrenddel ki­tüntetett művész alkotása. Vala­mint a „Vörös katonák előre!“ fel­iratú röplap, melynek egyik példá­nyán két nyelvű, magyar és szlo­vák, a magyarázó szöveg. A tárlóban, ahová pártunk 1921 és 1941 között kiadott röplapjaiból csak a legérdekesebbek kerültek, főleg művészi kivitelezésű röpla­pok láthatók. Ilyen az a rajzos, illusztrált röplap, melyet 1929-ben, a kassai (Košice) Hermes nyom­dában készítettek. Alkotójának, sajnos, csak a névjele ismeretes: KJ. A „Volte - Szavazzatok - Wáhlet“ feliratú röplap pedig színességével, furcsa színhatásá­val tűnik ki a többi közül. És egy érdekes könyv is bekerült ebbe a tárlóba: az 1921 és 1941 között, hivatalosan elkobzott röplapok jegyzéke, szövegeinek gyűjtemé­nye, a Matica Slovenská kiad­ványa. Ritkaságok, kimondottan csak ritkaságok láthatók abban a tárló­ban is, melybe a Szlovák Nemzeti Felkelés idején kiadott röplapok kerültek, mert a kiállítás rendezője a könyvtár gazdag gyűjteményé­ből céltudatosan ezeket válogatta ki bemutatásra. Ilyen rendezési elv alapján került az utóbbi évtize­dekben kiadott röplapok közé Lö- rincz Gyula és Ondrej Zimka egy- egy plakátja is. A kiállítás április közepéig az Egyetemi Könyvtár nyitvatartási . napjain megtekinthető. HAJDÚ ANDRÁS medzevi vállalata lapátokat, ásó­kat, kapákat, gereblyéket, a frydlandi Norma konyhai moso­gatókat, páraelszívókat, valamint horganyozott lemezből készült és zománcozott edényeket állít ki. A myjavai Szlovák Szerel­vénygyár egészségügyi, kony­hai és fürdőszoba-csaptelepeket, a poprádi Tatramat pedig vasaló­kat, vízmelegítőket és automata mosógépeket mutat be. Amint lát­ja bő lesz a választék. Az 1980- ban Budapesten megrendezett összehasonlító kiállítás jó tapasz­talataiból kiindulva bízunk abban, hogy az idén is mindkét ország számára előnyös üzleti szerződé­seket kötünk.- Mit kínálnak még a tavaszi vásáron?- A választék sokkal bővebb lesz, mint a kiállításon. Több mint ötszáz terméket mutatuqk majd be, köztük húsz újdonságot és továbbfejlesztett gyártmányt. Vál­lalataink közül a Zlaté Moravce-i Calex bemutatója lesz a leggaz­dagabb. Elsősorban fnélyhűtőket és hűtőszekrényeket kínál fel a hazai és a külföldi piac számára. A fogyasztási cikkek brnói nem­zetközi vásárán 1982-ben egy ter­mékünk - a FIKOTERM D4 típusú kályha -, tavaly viszont már négy gyártmányunk kapott aranyérmet. Reméljük, hogy az idén is jó ered­ményeket érünk el. Számunkra azonban mindennél fontosabb, hogy a fogyasztók igényeit a lehe­tő legjobban elégítsük ki. Az üzleti szerződések megköté­sétől már csak néhány nap választ el. Bár ma még nem tudjuk meg­mondani, milyen eredményekkel zárul a kiállítás és a vásár, de reméljük, hogy a kereskedelem és az ipar dolgozói egyaránt megta­lálják számításukat, és a fogyasz­tók összehasonlítási alapot nyerve örömmel nyugtázhatják, hogy a fogyasztási cikkek gyártásában nagyot léptünk előre. KOVÁCS EDIT A hlohoveci Stovakofarma Gyógyszergyár idei kivitelének több mint 70 százaléka a Szovjetunióba irányul. Gyógynövé­nyeken kívül a vállalat az Agapurin nevű új drazsét is szállítja, amely a tavalyi incheba nemzetközi vegyipari vásáron aranyérmet nyert. A Szovjetunión kívül a Stovakofarma más kGST-tagországokba, valamint Svédországba, Dániába és Finnországba is szállít gyógyszereket A képen: Anna Neža- tická a késztermékeket csomagoló gépsort kezeli. (Peter Simončík felvétele - ČSTK) Bővülnek a Strojsmalt nemzetközi kapcsolatai Magyar és csehszlovák gépipari fogyasztási cikkek összehasonlító kiállítása

Next

/
Thumbnails
Contents