Új Szó, 1984. április (37. évfolyam, 79-97. szám)
1984-04-10 / 86. szám, kedd
Anyanyelvi őrjárat Jegyzetek a XV. Kazinczy Nyelvművelő Napokról ,,A nyelvet, mely eleven, folyton változó és fejlődő folyamat, sohasem lehet véglegesen rendbehozni, kisöpörni és fényesre kefélni, de annyit igenis elérhetünk, hogy az öntudat résen álljon, és csöndben rejtetten munkálkodjék“ - írta egyhelyütt Kosztolányi Dezső. Nagy költőnk és kiváló stílusmű- vészünk fönti megállapítása tudatában rendezik meg évről évre nyelvművelésünk legrangosabb fórumát, a Kazinczy Nyelvművelő Napokat, örömmel nyugtázzuk, hogy a március 29-31-e között megrendezett, immár XV. Ka- zinczy-napokon talán még több pedagógus, könyvkiadó és lap- szerkesztő, közművelő és diák vett részt, mint az előző években, mintegy, tanúsítván hogy a csehszlovákiai magyarság fokozódó nyelvromlása mind több embert tölt el aggodalommal, s mind több azoknak a száma, akik nem csupán aggódnak a szaporodó nyelvi vadhajtások láttán, hanem cselek- vöen készek részt is venni a fattyú kinövések kitartó nyesegetésé- ben, anyanyelvűnk tisztaságának megőrzésében. A rendező szervek mindent megtettek azért, hogy a háromnapos nyelvészeti tanácskozás több mint 200 résztvevője minél tartalmasabban tölthesse el idejét, minél több szakmai ismerettel, módszer- és lélektani tudnivalóval felvértezve térhessen visz- sza sokirányú közművelő tevékenységének színhelyére. Mindjárt az elején bízvást leszögezhetjük, hogy sikeres, szakmailag színvonalas és minden tekintetben igen hasznos rendezvény volt az idei nyelvművelő szeminárium, még akkor is, ha az első napon a szép magyar beszéd versenyének országos döntője nem is hozott olyan kimagasló eredményeket, mint amilyeneket a szakemberek és a bíráló bizottság várt. Tény viszont, hogy a döntő mind a húsz résztvevője - és az őket felkészítő valamennyi pedagógus - értékes, tiszteletet és elismerést érdemlő, általában jó színvonalú munkát végzett. (A pedagógusok és a szép magyar beszéd versenyének a döntőig el nem jutott résztvevői, a nyelvművelő tevékenységünk letéteményesei, jövőjének biztosítói elsősorban az aktivitást, többek között a szövegalkotásban kifejezésre jutott teremtő megnyilatkozásért is megérdemlik elismerésünket.) Azsüri úgy találta, hogy a szövegalkotásban az alapiskolások, a szép kiejtésben a középiskolások nyújtottak többet. A Kazinczy-napokon az idén is értékes előadásokat hallhattak az érdeklődők szlovákiai és magyar- országi nyelvtudósoktól, nyelvművelőktől és stíluskutató szakemberektől. Dr. Rácz Endre arról adott átfogó képet, hogyan alakult, fejlődött a magyar nyelv az utóbbi évtizedekben, dr. Bencédy József. A magyar nyelv fejlődésének tükröződése a csehszlovákiai magyar sajtóban, Montágh Imre Beszéd- művelésünk időszerű kérdései, dr. Bertók Imre kandidátus A kontrasztív nyelvi elemek vizsgálata a magyar és a szlovák nyelvtankönyvekben, dr. Zsilka Tibor kandidátus A műfordítás stilisztikai vonatkozásai címmel tartott előadást. Dr. Rácz Endre jobbára a magyar hírközlő eszközök nyelvhasználatát elemezve világította meg a magyar nyelvben tapasztalható mozgásokat, változásokat, azok okait és irányát. A különféle nyelvi jelenségeket vizsgálva többek között rámutatott, hogy a hatalmas társadalmi átrétegezódés az egyik legfőbb változtató tényező a rap- szodikus nyelvfejlódésben. Bizonyos külső és belső hatásokra a grammatikai szerkezet elmozdulása is megfigyelhető, új fogalmak megjelenésével, idegen kifejezések beáramlásával a szókincs is számottevően változik. A nyelvhelyességi hibák nagyon gyakran negatív magatartásformákat takarnak. A trágár kifejezések elha- rapódzása mögött ott munkálkodik az érzelmi sivárság és az esztétikai igénytelenség. Dr. Bencédy József előadásában - főként az Új Szó, az Új Ifjúság, a Nő, a Hét és a Szabad Földműves nyelvhasználatából sorakoztatva fel bőséges példaanyagot - elsősorban a szóválasztás és a szókapcsolatok, valamint a mondat- és szövegszerkesztés problémáival foglalkozott. Elemzése nyomán bebizonyosodott, hogy sajtónkban szinte burjánza- nak - a nekünk sokszor föl se tűnő - bürokratikus közhelyek, sok ater- jengősség, a fölöslegesen szájba- rágó, túlmagyarázó nyelvi megoldás, túl gyakran használunk elkoptatott szavakat, kifejezéseket, tükörszókat stb. Mozdulatok a Nap felé Maxon Edit tárlata A Szlovákiai írók Szövetsége bratislavai kiállítótermének nagy üvegfalai mögött fedeztem fel ezt a kiállítást. Már kintről is vonzott Maxon Edit néhány szobra, intarziás, színes reliefje, szecessziós vonalakkal izgató grafikája. És vonzott maga az alkotó, aki 1934- ben született Kassán (Košice) és a napokban ünnepelte 50. születésnapját. A művésznő az ötvenes évek végén fejezte be a képzőművészeti főiskolát. Kezdetben jó színvonalú arcképeket készített. Beethoven összeszorított ajkú portréja akár a szobrásznő „önarcképe“ is lehetne a tartalmát és mondanivalóját tekintve. A későbbi fluoreszkáló és színes objektumok, ková- csolt-vasreliefek, kerámiafalak, a kiállításon is szereplő grafikák és a pácolt hársfából formált szobrok sem szokványos alkotások. Sok bennük az újként ható, ismeretlen elem, sajátos mondanivalóval. Milyen áramlatok és hagyományok határozták meg Maxon Edit művészetét? Talán a születési helye az, ahonnan el kell indulnunk. Kassa - ahová a főiskola befejezése után még visszatér vagy féltucat esztendőre. Nyilván táplálkozott itt a város erős képzőművészeti ha- gyonányaiból és életéből. Méltányolni kell bátorságát, mellyel alkalmazta is művészetében a kassai tapasztalatokat. Szobrászegyénisége mögött ott van a vágyakkal teli, álmodozó rtó, amit a szecessziós grafikáin kívül a Nap a fejünk felett, a Mozdulatok a Nap irányába és a Kis álom a zárt ablak mögött című ciklusok mutatnak. Mutatják - a nő lírai monológja, Nő a fantáziaképek tükrében című alkotásaival együtt -, hogy magányos, álmodozó, törékeny lény vetíti ki a képeket, készíti a szobrokat, objektumokat, melyek izzig-vérig maiak, egyben filozófikusak. Az említett alkotások mellett az Orchomenosz, Prokrusztész, Claudius című szobrai arról is tanúskodnak, hogy a művésznő a gö- rög-római kultúra forrásaiból is bőven merít, évezredeket átfogva. Maxon Edit - ahogy a katalógusban is olvashatjuk - legjelentősebb szobrászaink egyike, van mondanivalója nemcsak a nők, hanem az erősebb nem számára is. Röviden: izgalmas egyéniség. NÉMETH ISTVÁN Maxon Edit: A nő lírai monológja Riportjainkban sokszor nincs a mondatoknak hírértékük, mondanivalójuk. Lapjainkban sok a zavaros, érthetetlen és homályos mondat. Mondatszerkesztésünkben nagy problémát jelentenek az ún. mélyszerkezetek, a több szintű gubancos mondatok. Az előadó arra ösztönözte a nyelv használóit (írókat, beszélőket egyaránt,) hogy ne féljenek a mondatszerkesztésben a mellékmondatok alkalmazásától, a mellérendelt mondatszerkesztés ugyanis segíti a mondanivaló világos kifejtését. A felidézett bőséges „bizonyító“ példaanyag határozottan tanúsír totta, hogy egyes (sokszor bizonytalan műfajú) írások nemegyszer „a keresztrejtvény benyomását“ keltik. Az elég sűrűn előforduló „csalimondatok“ eltájolják az ol- vasót-hallgatót, minthogy a mondat eleje másról szól, mint a vége. Montágh Imre nem kifejezetten csehszlovákiai magyar nyelvhasználati gondokról beszélt, hanem általában az emberi kommunikációról, annak fázisairól, a gesztusról, a mimikáról, a hangszínröl, a közlemény és a személyiség viszonyáról, a beszédhibák különböző típusairól', azok keletkezésének mechanizmusáról s eltávolításuk lehetőségeiről, módjairól. Előadása - főként kötetlen, érdekes előadásmódja lebilincselő volt. Dr. Bertók Imre előadásában hangsúlyozta, hogy az anyanyelvet - minthogy nyelvi didaktikai közvetítő rendszer, azonfelül általános nyelvi ismereteket is hordoz - nem lehet kizárni az idegen nyelv tanításából. Az ismert szakembertől egyébként tudományos alapossággal, szakszerűen és precízen megkomponált értekezést hallhatott az ekkorra már sajnos megcsappant számú közönség. Dr. Zsilka Tibor magyarra átültetett cseh (pl. Jaroslav Hašek) és szlovák (Martin Kukučín, Ladislav Ballek), valamint a szlovákra fordított magyar szerzők (Kosztolányi Dezső, Kertész Ákos) műveinek szövegvizsgálata közben mutatta be az egyes műfordítói eljárásokat (historizáló, modernizáló, egzoti- záló, naturalizáló stb. eljárást) és a műfordításban adódó nehézségeket. Megállapította, hogy a fordításnál általában stiláris eltolódások állnak be. Kár, hogy Ladislav Ballek A segéd című regényének magyar fordításán kívül a többi, példaként felhozott fordított mű esetében csupán leírta az alkalmazott fordítási fogásokat, eljárásokat, s nem foglalt állást a módszerrel, az alkalmazott formákkal, megoldásokkal kapcsolatban. Az előadásokat követett élénk vita azt tanúsítja, hogy általában van érdeklődés a nyelvhelyességi' kérdések iránt. A vitában egyebek között terminológiai nyelvhelyességi kérdésekről és - az előző évekhez hasonlóan tankönyveink nyelvi-stilisztikai állapotáról fordításuknak (és általában kiadásuknak) több fontos kérdéséről volt szó. A XV. Kazinczy Nyelvművelő Napok kísérő rendezvényei (A csermely kórus nyitókoncertje, a Szép Szó Irodalmi Színpadnak A Kalevala 51. éneke című produkciója, Gálán Géza színművész önálló Petőfi-estje) színesebbé tették a műsort és emelték a szeminárium színvonalát. Az idei Kazinczy-napok számos tanulsággal szolgáltak rendezók- résztvevők számára egyaránt. Az egyik legfőbb tanulság továbbra is az marad, hogy rendületlenül folytatnunk kell a munkálkodást anyanyelvűnk tisztántartásán, nyelvi kultúránk pallérozásán. Ne feledjük: az anyanyelv ereklye, melyet őriznünk, védenünk kell, annak tudatában, hogy általa az emberiség egyik legbecsesebb vívmányát, az emberi kapcsolatteremtés alapvető eszközét, végső soron kulturális higiéniánkat, gondolkodás és beszédkultúránk jövőjét óvjuk. Hadd kérdezzük újra Kosztolányival: ,,Vajon nem közös érdekünk-e, hogy ez az ereklye minél tisztább, hogy ez a hangszer minél zen- góbb, hogy ez a fegyver minél fényesebb és élesebb legyen?“ KOVESDI JÁNOS- UJ FILMEKNővérkék (cseh) Egy fiatal ápolónő pályakezdésének, beilleszkedésének gondjaival foglalkozik Karéi Kachyňa legújabb filmje, a Nővérkék. Az alkotás Adolf Branald novellagyűjte- ményének egyik darabja alapján készült. A népszerű cseh rendező nem először merített ötletet ebből a kötetből. Két évvel ezelőtt bemutatott filmjét, a Jön a vizit!-eX szintén e kiadvány egyik elbeszélése nyomán forgatta. Karéi Kachyňa mostani munkájának története az ötvenes évek végén játszódik. Mariét, a kezdő ápolónőt büntetésből egy határmenti egészség- ügyi körzetbe helyezik; komoly megpróbáltatások várnak rá, hiszen itt találkozik elqször az élet nehézségeivel, a szakma buktatóival. A zord viszonyok szinte elviselhetetlenek számára, kétségbeejtő helyzetében azonban nem marad magára: egy idősebb kolléganője segítő kezet nyújt neki; nemcsak szakmailag karolja fel, hanem emberileg is átsegíti reménytelennek látszó helyzetén. Életbölcsessége, hivatásszerete- te, emberismerete s mélységes embersége azok a tulajdonságok, amelyek jótékonyan hatnak Mariéra, s a kezdetben önfejű, dacos, a feladatait csak kényszerből teljesítő fiatal nővér lépésről lépésre felnőtté válik, megbízható és kötelességtudó ápolónővé, aki megtalálja munkája értelmét, tudja, mit akar, s érez is elég erőt ahhoz, hogy elképzeléseit megvalósítsa. Erénye az alkotásnak, hogy Szerelmi lázálom Marie nővérré és emberré érésé- nek-nevelésének folyamatát nem didaktikusán, hanem humorosan ábrázolja. Megmosolyogtató epizódok, bizarr jelenetek sokaságából rajzolódik ki a kép - az ötvenes évek végének világa, az isten háta mögötti településekre jellemző elmaradottsággal, az emberek tudatlanságával és bizalmatlanságával. A-rendező sajátos stílusban, könnyedén pergeti az eseAlena Mihulová és Jiŕina Jirásková a cseh film egyik jelenetében ményeket, jelenetei életszagúak, figurái élettel telítettek és mélységesen emberségesek. Jellemábrázolása meggyőző. Az alkotás hitelességéhez nagy mértékben hozzájárultak'a színészi alakítások. A fiatal Mariét megszemélyesítő Alena Mihulová kulturáltan és árnyaltan játssza szerepét. Jiŕina Jirásková az. idősebb nővér alakjában színészi eszközeinek gazdagságát, sokszínűségét csillogtatja meg. Ha kell, dühös, ha kell, vidám vagy éppen szomorú, hol szeszélyes, hol bosszantó, de mindig megértő és emberséges. (olasz) Megtévesztő ez a film, a néző és a recenzens a moziból kijövet tanácstalan, nem tudja eldönteni, mit látott: lélektani drámát, horror elemekkel átszőtt szerelmi történetet vagy lidércnyomásos látomást. Persze, a kisebb baj az lenne, ha ezt a különös történetet nem tudná valamilyen műfaji skanem tud mihez kezdeni ezzel a rejtéllyel. Megadja magát, vállalja megtagadott szerelmét, belépve vele egy új világba... A találkozás után a film története félúton halad tovább a valóság és a lidércnyomásos látomások között, amíg a szerelem újraéledése utén eljut a tragédiáig. tulyába besorolni. A nagyobb baj az, hogy egyáltalán nem tud mihez kezdeni a sztorival, a mondanivalóval. Mert miről is szól a film. Nino Monti, a meglett korú, jómódú ügyvéd egy nap, amikor éppen autóbusszal utazik haza irodájából, találkozik egy furcsa, hervadt asszonnyal, aki így szól hozzá: Anna vagyok, nem ismersz meg? A találkozás után a tisztes úriember élete különös fordulatot vesz. Harminc éve elfeledettnek hitt szerelme újraéled Anna iránt. Pedig az asszony már három éve halott. Ó mégis találkozik vele, látja ót, felidézi ifjú éveiket, szen- vedelyes szerelmüket. Az ügyvéd E különös filmben az egyik jelenet tagadja a másikat, sosem lehet tudni, hogy álom vagy valóság tanúi vagyunk-e. A fantázia világában játszódó jeleneteket is az alkotó úgy ábrázolja, mintha reálisak lennének, s mivel mindvégig realista hangvételben pergeti az eseményeket, a nézőt nemcsak megtéveszti, hanem türelmét próbára is teszi. Fenntartásaink ellenére is el kell ismernünk, hogy Dino Risi, a rendező mesterségbeli tudással készítette a filmet, s gyakran még a legvalószínútle- nebb jeleneteket is elfogadtatja a nézővel. Persze ebben nagy érdeme van Marcello Mastroianni- nak és az azóta elhunyt Romy Schneidernek. -ymRomy Schneider és Marcello Mastroianni, az olasz film főszereplői ÚJ SZÓ 4 1984. IV. 10.