Új Szó, 1984. április (37. évfolyam, 79-97. szám)

1984-04-09 / 85. szám, hétfő

ÚJ szú

5

1984. IV. 9.

Szombaton kezdődik a pingpong-marat on

Rajtláz a Moszkva-parton

Szombaton a szovjet főváros Luzsnyiki sportkomplexumának kiscsar- nokában adnak randevút egymásnak az öreg kontinens legjobb asztali- teniszezői, ezúttal immár tizennegyedszer. Az EB színhelyén a legutóbbi olimpiai játékok ideje alatt a férfiak és nők röplabdatornáját bonyolították le. A csarnok nézőterén mintegy 9000 néző figyelheti az eseményeket, amelyek ezúttal tizenhat asztalon zajlanak majd. Szükség esetén a nézőtér további 1100 férőhellyel bővíthető, és erre alighanem szükség lesz, mivel Moszkvában az asztalitenisz versenyeket általában telt ház előtt bonyolítják le. így volt ez az első moszkvai EB-n is.

VÁRAKOZÁS. Két évvel ezelőtt négy érmet várt a sportág hazai vezérkara a Budapesten indult csehszlovák együttestől, akkor azonban Hrachováék csalódást okoztak. A várakozás ugyanis úgy szólt, hogy nói csapatversenyben csak az éremszerzés nem lesz csalódás, minden más eredmény igen. Nos, Budapesten a csehszlovák női csapat a dobogó közelébe se tudott jutni. Ráadásul az első számú csehszlovák asztaliteniszezónőnek, Hracho- vának ezúttal méltó társa sem akadt a csapatversenyre, így az lenne a meglepetés, ha mégis dobogóra kerülne az együttes. A férfiak csapatküzdelmeiben két éve az Orlowski, Panský, Dvoŕáček trió a fináléban is érdekelt volt, ezúttal arra kisebbek az esélyei. Hrachovától viszont mindenképpen dobogó körüli helyezést vár a szakvezetés, hiszen ranglistael- sóként érkezik a szovjet fővárosba. Panskýval kitűnő vegyes párost alkotnak, így elsősorban Hra- chovával vannak kapcsolatban a szakvezetés érmes elvárásai. Kérdés, Vriesekooppal mire lesznek képesek a női párosban.

LEGEK. Pontosabban „leg“- ek. Az majd csak a helyszínen derül ki, hogy tulajdonképpen ebbe a kategóriába hányféle érdekesség kerül majd az április 22-én véget érő pingpongmaraton végén. Egynéhányat azonban már jóelóre idesorolhatunk. Azt mindenképpen, hogy az EB legalacsonyabb résztvevője a nyugatnémet csapatban asztalhoz lépő Ursula Kamizuru lesz, aki 145 cm magas, pontosabban alacsony... Vagyis nemcsak a neve japán, hanem a termete is. Igaz, a nevét úgy kapta, hogy megkérték... Egy bizonyos Ursula Hirschmüllert egy bizonyos Kamizuru. így igaz, hogy a szinte már veteránnak számító hölgy Japánban asztaliteniszezik, de az EB-ken és a VB-ken egykori hazája színeiben. Két éve megszolgálta az útiköltséget, hiszen ezüstérmes lett a nyugatnémet csapat. Ilyen eredményért alighanem Moszkvából is szívesen kifizetné a nyugatnémet szakvezetés Kamizuru útiköltségét. Az is biztos, hogy a legmagasabb versenyző ezúttal is a jugoszláv Zorán Kalinics lesz. A 26 éves szabadkai születésű játékos a kosárlabdázók között sem számítana „kisfiúnak“, hiszen 195 centijéhez 86 kiló testsúly párosul. Annak ellenére, hogy nem túlságosan szívesen nyilatkozik, Moszkvában is alighanem sok újságíró kér majd tőle interjút, már csak azért is, mert rendszerint tolmács nélkül teheti, öt nyelven beszél - köztük magyarul is. Budapesten Surbek- kal megnyerte a férfipáros aranyát, tavaly Tokióban pedig a VB- ét is. Aligha van olyan szám, amelyben annyira biztos esélyes lenne, mint éppen a férfipárosban. Az is valószínű, hogy az EB legfiatalabb résztvevője a magyar Bá- torfi Csilla lesz. Annak ellenére, hogy még csak serdülőkorú, már három éve Topoľčanyban felhívta magára a nemzetközi asztalitenisz-élet jószemú szakértőinek figyelmét. Igaz, akkor - még alig 11 évesen - ugyan nem fért be az Európa-bajnoki címet szerzett magyar serdülő leánycsapatba, viszont a juniorok között (!) eljutott a legjobb tizenhat közé. Azóta egyenletesen fejlődik, serdülő EB- érmek jelzik emelkedő ívű pályafutását, tavaly pedig már a magyar felnőtt válogatottban is bemutatkozott.

SIKERLISTA. Az eddig lebonyolított tizenhárom EB sikerlistájának élén két olyan versenyző áll, akik már régen nem szerepelnek asztalitenisz-versenyek rajtlistáján, mégsem fenyegeti őket az a veszély, hogy leszorítják őket eme képzeletbeli dobogó legfelső fokáról. Tíz aranyérmével a szovjet Zoja Rudnova és a svéd Kjell Johansson vezeti a legjobbak listáját, a legtöbb egyéni győzelmet viszont Kóczián Éva érte el. Ö háromszor volt Európa-bajnok egyéniben, viszont összesen hat aranyérmet szerzett. Első egyéni győzelmét ő is Budapesten érte el, akárcsak Bérezik Zoltán, akinek szintén hat EB-aranyérme van. Őket viszont befoghatják, hiszen még további két aktív asztaliteniszező nyert eddig hat Európa- bajnokságot: Magos Judit és Stellán Bengtsson. Eme sikerlistának élmezőnyében mindössze egyetlen csehszlovák játékos nevét találhatjuk, Milan Órlowskiét, aki háromszor állhatott a dobogó tetején. Egy EB-címet egyéniben

szerzett - 1974-ben Újvidéken, majd nyert párosban Gergely Gáborral és vegyes párosban Ilona Voštová-Uhlíkovával. A csapataranyérem hiányzik tarsolyából, bár Budapesten szinte karnyújtásnyira volt tőle.

KI LEHET AZ EB SZTÁRJA? Ha végignézzük az eddigi 13 EB történetét, szinte mindegyiken akadt olyan versenyző, aki több számban is a dobogón végzett. Legutóbb Budapesten például a holland Betti ne Vriesekoop, aki miután a vegyes párosban megszerezte a hollandok első EB-ara- nyát, aranyérmes lett a nói egyesben is, a női párosban pedig ezüstérmet szerzett úgy, hogy a döntőre sérülés miatt ki sm állhatott. Ezekben a számokban ezúttal is megvan minden esélye, hogy megismételje a két évvel ezelőtti bravúrt, csakhogy Valentyina Popova négy évvel ezelőtt három számban is diadalmaskodott, és ezúttal berni sikerének megismétlésére készül. Erre leginkább a nói csapatversenyben, és persze az egyesben van esélye. A vegyes párosban megfelelő partnert odahaza nehezen találnak számára, és négy évvel ezelőtti bajnoktársa, Narine Antonyan már jó ideje nincs formában. A férfiaknál valamelyik svéd fiatal számíthat arra, hogy számos junior EB-siker után a felnőttek között is bekövetkezik számára a „frontáttörés". Habár jelenleg nincs olyan női játékos Svédországban, akivel a vegyes párosban is biztos sikerre számíthatna a kétségtelenül Európa legjobbjának számító svéd férfiacsa- pat valamelyik tagja.

Nagy várakozással tekintenek a szakemberek a Moszkva- parti randevú elé, hiszen két évvel ezelőtt nemzedékváltásról beszéltek, amelynek be kellett volna következnie Európa asztaliteniszsportjában. Eme várakozások azonban az elmúlt két év során csak részben következtek be, mégha az idei Európa 12 dobogóján az európai „új hullám“ képviselői álltak is. Mindenképpen ez a legnagyobb érdeklődéssel várt kérdés, amelyre a választ két héten belül megkapják.

MÉSZÁROS JÁNOS

Változatos sportélet

Nő a hosszútávfutók száma • Van utánpótlás a labdajátékokban

Szína (Seňa) a sportéletben elsősorban a nemzetközi Békemaratonról nevezetes. A Kassáról (Košice) induló futók ebben a 2400 lakosú Hernád menti községben érnek a táv feléhez, a hangulatos cigányzene, valamint lelkes buzdítás közepette itt fordulnak vissza Kelet-Szlovákia legnagyobb városának irányába.

Ennek a rangos futóversenynek a szinaiak nemcsak kívülálló szemlélői, de az utóbbi időben aktív részvevői is. Tavaly például a Maratón nevet viselő helyi sportegyesületből öten (Ficzere Bertalan, Farkas Gábor, Buhla Pál, Sándor János és Juhász Tibor) indultak a versenyben, s közülük a Kassa- vidéki járásban jelenleg a legeredményesebb hosszútávfutónak számító Ficzere Bertalan az 1203 fős mezőnyben 2:45:08 órás idővel a 98.-ként ért célba.

Bármennyire is népszerű Szinán a maratoni futás, a labdarúgást eddig nem tudta kiütni a „nyeregből“. A fiatalok közül ennek a sportágnak hódolnak itt a legtöbben - ki kisebb, ki nagyobb sikerrel. A felnőttek labdarúgócsapata- amelyik a múltban szebb eredményeket ért el, mint az utóbbi években- jelenleg a járási bajnokság nyugati csoportjának listavezetője, s úgy tűnik, Kacsenyák László edző vezetésével megpróbál magasabb osztályba kerülni, ugyanakkor pedig a mostaninál még színvonalasabban, még szebben fur- ballozni. Szinte biztosra vehető, hogy ez a tervük megvalósul. Ha nem az idén, akkor a közeljövőben hiszen már most is igen ígéretes eredmények vannak az utánpótlás nevelésében. Az

ifjúsági labdarúgók a kerületi bajnokság I. osztályának kassai-gömöri csoportjában a középmezőnyhöz tartoznak, s a legfiatalabbak is ügyesen kergetik a bőrt.

Az alapiskola és a Maratón sportA szinai (Seňa) fordulónál minden évben lelkes közönség köszönti a Békemaraton részvevőit (ČSTK-felvétel)

egyesület a gyermekek körében a labdarúgás mellett a kosárlabdázás népszerűsítésében éri el a legjobb eredményeket. A helyi lányok csapata már évek óta a kerület élvonalába tartozik, s azon kívül néhány volt helyi tanuló (például az I. ligás kassai Lokomotívában játszó Szitás nővérek) már élvonalbeli játékossá fejlődött.

Ugyancsak hazai környezetben ismerkedett meg a kézilabdasport fortélyaival Kresák István is, az I. ligás kassai VSŽ kiváló kapusa.

így fest tehát Szína jelenlegi sportélete. Hogy milyen lesz a közeljövőben, arra Karaffa István, a száztagú helyi sportegyesület elnöke így válaszolt:- Nincsenek nagy terveink, meg aztán nem is igen lehetnek, hiszen ennél sokkal többre nemigen futna sem az erőnkből, sem a pénzünkből. Még így is az a szerencsénk, hogy a helyi egységes föidmú- vesszövetkezettel jó az együttműködésünk - hol mi segítünk neki, hol a szövetkezet nekünk. Jelenleg a sportpálya új, korszerű öltözőjének építésével vagyunk elfoglalva, ugyanakkor pedig az anyagilag talán kevésbé igényes sakk- és asztalitenisz-szakosztály megalapításán fáradozunk, s szeretnénk a sparta- kiádmozgalomba is bekapcsolódni.

GAZDAG JÓZSEF

Bocsánatos bűn?:

Öl, butít - és kiéget

(Ismerek egy nagyon tehetséges futballistát, brazilosan cselez, gyors és gólerős, zsebkendőnyi területen senki sem tudja nála látványosabban megjátszani a labdát. Kezdősebessége csodálatos, nagyszerűen lát a pályán. Az én focistám azonban már nem a régi. Barátságot kötött a pohárral. Amiben nem víz van. Neki és hasonló cipőben járó társainak, vezetőknek, edzőknek ajánlom hosszúra sikeredett írásom néhány rövid részletét...)

Azt mondják, a sportolás önmagában is nevel. így igaz! Bizonygatni sem nagyon kell, hogy a sportági szabályok elfogadása, a küzdelem hevében történő betartása, a fegyelmező ítéletek tudomásul vétele nagyfokú önuralomra és tudatosságra oktat, a versenyzés közben oly nagyjelentőségű kritikus pillanatok megragadása pedig az összpontosítás rendkívül érdekes képességét fejleszti.

Ha arra gondolunk, hogy

a sportoló az esetek túlnyomó többségében közösségben készül és később annak képviseletében, vagy éppen egy csapat tagjaként lép porondra, akkor már nyilvánvaló: a sportolás jelentékenyen hozzájárul az emberi kapcsolatokat alapvetően meghatározó közösségi érzés erősítéséhez, áttételesen pedig a társadalmi tudat fejlesztéséhez is. A sport nevelő hatása vitathatatlan, s ennek nem mond ellent az sem, hogy, sajnos, akadnak rosszul nevelt sportolók, hogy sportolói közösségekben lábra kapnak a jellemet nem építő, hanem torzító szokások is. A sport nevelő hatásának teljes értékű kibontakozását mindig és mindenütt veszélyeztetik kisebb-nagyobb útvesztők, amelyeket különböző emberi gyengeségek állítanak az egészséges folyamat útjába.

D

e elég a többszörösen összetett „okító“ mondatokból - állítom az olvasóval. Térjünk konkrétabb vizekre. Az útvesztők közül első helyen kell említenünk az italt. Nemrégen nemzetközi sikereket aratott élsportolónkat a bíróság elítélte alkoholos állapotban elkövetett gázolása miatt. Más esetekről is tudunk, amelyek nem jutottak el ilyen szélsőséges határokig, csak kisebb-nagyobb botrányokban, fegyelmi határozatokban, a csapatokból való kihagyásban mutatkoztak. Azt is előre kell bocsátani: ha sportmozgalmunk egészét, vagy élsportolóink számát vesszük figyelembe, akkor elenyészően csekély ezeknek a eseteknek a száma. Mégis nagy figyelmet érdemelnek, mert élesen rávilágítanak egy helytelen szemléletre.

A tudományos kutatók, az orvosok egyértelműen kimondják: az alkohol - még csekély mennyiségben is - árt a sportolók felkészítésének és sikeres versenyzésének. A közlekedésbiztonság érdekében végzett vizsgálatok és kutatások kimutatták, hogy már 10-15 gramm szesz is hozzájárul az agybeli gátlások csökkentéséhez és a kísérleti személyek - bár az adott jelre gyorsabban reagáltak, mint egyébként - a kapott feladatot nagy százalékban tévesztették el. Az sem kétséges ma már, hogy a sportolók számára az alkohol viszonylag kismértékű, de rendszeres és alkalmi, s nagyobb mértékű fogyasztása szinte egyformán ártalmas.

Szovjet és amerikai orvosok párhuzamosan bizonyították: szeszfogyasztás következményeként a kísérleti alanyok minden egyes esetben úgynevezett mik- roszkópikus agyvérzésen estek át, s mivel szervezetünk képtelen új agysejteket termelni, a szeszfogyasztás miatt helyrehozhatatlan károsodás következik be. Azt is tudjuk ma már, hogy a szeszes italok hatására éppen azokban a tulajdonságokban mutatkozik először a gyengülés, amelyek a sportban döntő fontosságúak. Ittas gépkocsivezetőknél mutatták ki: teljesen bizonytalanná vált helyes és arányos térbeli látásuk, távolságbecsülésük, helyzetfelismerésük, reagálóképességük pedig az alkoholfelszívódást követő órákban meghökkentően lelassult.

A növekvő alkoholellenes propaganda eredményeként ma már általában elfogadják hazánkban az emberek, hogy a szeszfogyasztás veszélyes és ártalmas,

mégis a konkrét esetekben bocsánatos bűnnek tartják. Sajnos, ez a vélemény sok esetben jelentkezik a sportéletben is.

A szurkolók ma még természetesnek találják: ha közvetlen kapcsolatba kerülnek egy nevesebb sportolóval, akkor meghívják egy pohár sörre, egy fröccs- re, vagy konyakra. Sőt, horribile dictu, még az sem ritkaság, hogy a szigorú gazdasági tilalmak ellenére szeszes ital kerül bankettek, évzáró vacsorák, társas összejövetelek alkalmával a sportközösségek asztalára. Ritka az olyan sportoló ma már, aki az ital kedvéért iszik, de elég sok még mindig az olyan, aki a társaság, a barátok, s nemegyszer az alkalom kedvéért fogyaszt szeszt. A sportpályákról kitiltották a szeszes italok árusítását, ám a szurkolók közül sokan beviszik a bort vagy a pálinkát a zsebükben. Nem gondolnak arra, hogy ezzel ártanak a sportnak, akadályozzák a szeszmentes sportélet kialakulását.

Hogy mennyire a bocsánatos vétkek közé tartozik ma még a szeszes italok fogyasztása a sportemberek körében is, azt leghívebben az edzők, a szakvezetők példája mutatja. Nincs ugyan hivatalos statisztika róla, de becslések szerint az edzők legalább 50 százaléka, az egyesületi és szakosztályi vezetőknek pedig közel 70 százaléka szokott alkoholos italt inni. Képzeljük el, milyen meggyőződéssel és hatással tudnak ezek az emberek alkoholtilalmat állítani a sportolók, a labdarúgók elé? Vagy gondoljunk aria, hogy milyen hatással van a fiatal sportolókra, ha vezetőik, edzőik szorgalmazzák: ne igyanak, de lépten-nyomon rajtacsípik őket (mármint a vezetőket), hogy élnek az alkohol nyújtotta örömökkel(?).

Egyáltalán ezzel a kérdéssel kapcsolatban előtérbe kerül a nevelők, a szervezők, a sikeres sportolók, a'labdarúgók példamutatásának fontossága. A sportegyesületekbe bekerülő fiatalok tisztelettel és várakozással tekintenek oktatóikra, a tapasztaltabb, náluk kiforrottabb, nagyobb tudású sportolókra. Tanulni akarnak tőlük, átveszik technikájukat, utánozzák stílusukat, figyelnek minden szavukra, minden mozgulatukra. Eltanulják tőlük sok esetben a rosszat is, mert kritikátlanul szemlélik még tevékenységüket.

A nevelésben talán a példa- mutatásnak van a legnagyobb ereje, s ez jelenti egyben a nevelők mérhetetlenül nagy felelősségét is. A sportoló nagyfokú érettségére van szükség ahhoz, hogy megértse: neki akkor sem szabad szeszes italt fogyasztania, ha példaképei, a menők, a vezetők nem vetik meg az alkoholt.

Ha valahol, akkor a sportszervezetekben nagyon egyértelmű alkoholellenes propagandára van szükség és még az alkalmi italozást sem szabad elnézni. Senkinek sem, de a sportolónak különösen nem bocsánatos bűn a szeszfogyasztás, mert teljesítményében előbb vagy utóbb feltétlenül jelentkeznek hátrányai. A szeszt éppen úgy kell tekinteni, mint a doppingot és fogyasztását egyértelműleg tiltani kell a sportolóknak. Azt is számításba kell azonban venni: társadalmunkban az alkoholizmus elleni küzdelem nehezebb, bonyolultabb, mint a dopping elleni, mert a szeszfogyasztás tekintetében a sporton kívül is nagyon sok hatás ér minden versenyzőt, futballistát. Ezért kell nagy figyelmet fordítani a fiatalok meggyőzésére, s lehetetlenné tenni számukra az olyan alkalmakat, ahol az italozást bocsánatos bűnnek tekintik.

Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt - hirdeti a frázissá koptatott mondás. Ehhez bátran hozzátehetjük: a sportolók esetében még a korai kiégéshez és az eredménytelenséghez is vezet. (T.)