Új Szó, 1984. április (37. évfolyam, 79-97. szám)
1984-04-09 / 85. szám, hétfő
ÚJ szú 3 1984. IV. 9. NEM TAPASZTALHATÓK POZITÍV VÁLTOZÁSOK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK MAGATARTÁSÁBAN Konsztantyin Csernyenko interjúja a moszkvai Pravdában (ČSTK) - A TASZSZ szovjet hírügynökség közzétette Konsztantyin Csernyenkónak, az SZKP KB főtitkárának a moszkvai Pravda kérdéseire adott válaszait. Az interjú a Pravda mai kiadásában A Škodaexport csehszlovák ás az Atomenergoekszport szovjet külkereskedelmi vállalat szerződése alapján a plzeňi Škoda Művek szállítja a paksi (Magyarország) atomerőmű VVER 440-es típusú atomreaktorait. A négy egység közül az első kettőt már leszállították; az erőmű első blokkja most próbaüzemei, s a másodikat Is rövidesen beindítják. A képen: a Skoda Művek reaktorokat gyártó üzemének ellenőrző-szerelő csarnoka egy WER 440-es típusú atomreaktor felső blokkjával. (Jin Vlach felvétele - ČTK) A hangolásért is fizettek jelent meg. KÉRDÉS: Hogyan értékeli a világban kialakult jelenlegi helyzetet? Nem tapasztalhatók-e valamilyen pozitív változások az Egyesült Államok politikájában? VÁLASZ: Sajnos, a világban a helyzet nem javult, továbbra is nagyon veszélyes maradt. Ennek az az oka, hogy az USA kormánya a katonai erőre, a katonai erőfölény megszerzésére épít, és rá akarja kényszeríteni akaratát más népekre. Alátámasztja ezt Reagan elnöknek a Georgetowni Egyetemen mondott legutóbbi beszéde is. Amikor esetenként Washingtonból békéről szóló szavak hangzanak el, azok mögött a legjobb akarattal- sem lehet találni a jelét annak, hogy e szavakat konkrét tettekkel is alátámasztanák. Másként fogalmazva: az új szavak nem jelentenek új politikát. Vegyünk csak egy olyan létfontosságú problémát, mint a lázas fegyverkezés megállítása. Talán tudatosították a Fehér Házban ennek a versenynek a veszélyeit, és megnyilvánult részükről valamilyen tartózkodás? Ilyesmiről nincs szó. Ellenkezőleg, az USA állandóan a nukleáris fegyverek gyártásának és telepítésének új programjait valósítja meg. Tovább folytatja az amerikai rakéták telepítését Nyugat-Európában. Mindezt azzal a céllal teszi, hogy így vagy úgy megbontsa a kialakult erőegyensúlyt. Ezek a tettek pedig nem egyeztethetők össze a lázas fegyverkezés megállításának követelményével. Nem véletlen az sem, hogy az USA szándékosan veszélybe sodorta a nukleáris fegyverek korlátozásának és csökkentésének folyamatát, meghiúsította mind a stratégiai, mind pedig az európai atomfegyverekről folytatott tárgyalásokat. A mi kapcsolataink az amerikai féllel szintén azt igazolják, hogy a létfontosságú kérdésekben az USA álláspontjában nem tapasztalhatók semmilyen pozitív változások. Washington ragaszkodik eddigi irányvooalához, amely a genfi párbeszéd beszüntetéséhez vezetett, továbbra is folytatja Nyugat-Európában rakétáinak telepítését, közben hangoztatja, hogy készen áll a párbeszéd felújítására. Felmerül a kérdés: tárgyalni, de miről? Arról, hogy hány és milyen rakétát helyezhet el az USA Nyugat-Európában, amelyek a Szovjetunióra* és szövetségeseire irányulnak? Ilyen tárgyalásra nem vagyunk hajlandók. Bennünket nem kell meggyőzni a dialógus fontosságáról. Amint az USA és más, a vele azonos nézetet valló országok intézkedéseket hoznak a nyugat-európai rakétatelepítést megelőző helyzet visz- szaállítására, a Szovjetunió sem fog váratni magára. Ez a tárgyalásokhoz vezető reális út. KÉRDÉS: A fegyverzetkorlátozás és a leszerelés egyéb területein hogyan alakul a helyzet? VÁLASZ: Az Egyesült Államok egyéb területeken is gátolja a haladást. Két vagy három problémakört szeretnék megemlíteni. Mindenekelőtt a világűrről szólót. A Szovjetunió már évek óta szorgalmaz egy olyan megállapodást, amely megtiltaná, hogy a lázas fegyverkezést kiterjesszék a világűrre is. Ezt a kérdést szüntelen felvetjük az amerikai vezetésnek. Azért tesszük ezt, mert el tudjuk képzelni, milyen veszélyes következményei lennének a világűr mili- tarizálásának. Ezzel szemben az amerikai elnök a napokban hivatalosan is tájékoztatta a Kongresszust arról, hogy a kormány megkezdte a világűr felfegyverzésére vonatkozó széles körű program megvalósítását és nem hajlandó tárgyalni a Szovjetunióval a világűr demilitarizálásáról, állítólag az ellenőrzés bonyolultsága miatt. Egyszerűen nem hajlandók tárgyalni. Oly messzire mennek, hogy szinte kigúnyolják a józan észt, amikor hajlandóknak mutatkoznak velük beszélni csupán azért, hogy megállapodjanak abban, hogy a megállapodás ebben a kérdésben lehetetlen. Ugyanígy értelmezik Washingtonban a politikai párbeszédet és tárgyalásokat. Vegyünk egy másik jelentős kérdést - a vegyi fegyverek betiltását. A Szovjetunió és a többi szocialista ország a genfi leszerelési bizottságban még 1972-ben javasolta: kössenek nemzetközi megállapodást a vegyi fegyverek fejlesztésének, gyártásának és felhalmozásának betiltásáról és ezek megsemmisítéséről. Akkor ennek a konvenciónak a javaslatát is előterjesztettük. A későbbiek folyamán ehhez a kérdéshez többször visszatértünk, javaslatainkat pontosítottuk és részleteztük. Az eltelt évek alatt azonban az USA megakadályozta a vegyi fegyverek teljes betiltásáról szóló konvenció megkötését. Egyszerűen obstrukciós magatartást tanúsítottak. Most pedig úgy döntöttek Washingtonban, hogy a vegyi fegyverek betiltásának szorgalmazóiként fognak fellépni. Az amerikai vezetők már hónapok óta ígérgetik, hogy Genfben valamilyen javaslatokat fognak előterjeszteni a témával kapcsolatban. Csakhogy pusztán üres ígérgetésekről van szó, s közben az Egyesült Államokban - amint az elnök szavaiból is kitűnik - megvalósítják a vegyi fegyverek bővítésének és korszerűsítésének programját. E fegyvereket nemcsak az USA, hanem más országok területén is tárolják. És még egy példa. Eddig nem lépett érvénybe két szovjet-amerikai szerződés a föld alatti atomkísérletek korlátozásáról. Közel tíz évvel ezelőtt írtuk őket alá, és számtalanszor javasoltuk az USA- nak ezek ratifikálását. Azonban mindmáig nem hajlandó erre, s e közben milyen kifogásokhoz folyamodik! Először azt állították, hogy e szerződések ratifikálása akadályt jelentene az atomfegyver-kísérletek általános és teljes betiltásáról folytatott tárgyalásokon. Később, amikor az USA ezeket a tárgyalásokat is meghiúsította, az ellenőrzés nehézségeire kezdtek hivatkozni. Természetesen szó sincs itt az ellenőrzésről, hiszen az aláírt szerződések erre vonatkozóan részletesen kidolgozott rendelkezéseket tartalmaznak. Másról van itt szó, arról, hogy Washington nem kívánja megkötni kezét semmilyen korlátozással, amely megakadályozná számára a nukleáris fegyverek tökéletesítését és felhalmozását. Azért szóltam az ellenőrzésről, mert az USA mindig előhozakodik vele akkor, amikor nem kíván megállapodni. Ha valóban szeretnének megegyezni a fegyverzet korlátozásáról és a leszerelés kérdésében, az ellenőrzés nem jelenthetne akadályt. Ezt a korábbi tapasztalatok is alátámasztják. Tekintettel az Egyesült Államok politikájára és gyakorlatára, nekünk sem kisebb az érdekeltségünk a megbízható ellenőrzés tekintetében - amely megfelelne a fegyverzet korlátozására és a leszerelésre vonatkozó konkrét intézkedéseknek. KÉRDÉS: Nyugati körökben néha úgy vélekednek, hogy a Szovjetunió jelenleg nem kíván megállapodni az USA-val, mivel meg akarja várni az amerikai elnökválasztás eredményét. Mit tudna erről mondani? VÁLASZ: Akik ilyesmit hangoztatnak, azok vagy nem ismerik, vagy még inkább tudatosan kiforgatják a mi politikánkat. A mi politikánk elvi jellegű, s nem adunk helyt a konjunkturális ingadozásoknak. A szovjet-amerikai kapcsolatok történetében eddig különböző washingtoni kormányokkal tárgyaltunk. Azokban az esetekben, amikor az amerikai vezetés realista, felelősségteljes hozzáállást tanúsított a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatokban, a dolgok - úgymond - normálisan alakultak. Ez az egész nemzetközi helyzetre is kedvező hatással volt. Amikor nem foglaltak el ilyen realista álláspontot, a mi kapcsolataink is ennek megfelelően romlottak. Ma is azt szeretnénk, ha az Egyesült Államokkal olyan normális, stabil kapcsolataink lennének, amelyek az egyenlőségen, az egyenlő biztonságon, az egymás belügyeibe való be nem avatkozáson alapulnak. KÉRDÉS: Az On véleménye szerint mi szükséges ahhoz, hogy az emberek ne éljenek úgy, hogy örökké félteniük kelljen a békét? VÁLASZ: Mindenekelőtt szükséges, hogy azon államok politikája, amelyek nukleáris fegyverrel rendelkeznek, a háborús veszély elhárítására, a béke megszilárdítására irányuljon. A legnagyobb figyelmet azonban a lázas fegyverkezés megállítására kell fordítani. Éppen ideje, hogy a tárgyalások hasznosságáról szóló általános fejtegetések helyett azon komoly akadályok elhárítására törekedjenek, amelyek gátolják a fegyverzet korlátozását és csökkentését, amelyek akadályozzák a bizalom erősítését és a mindkét fél számára hasznos együttműködés megvalósítását. A Szovjetunió különböző jelentős javaslatairól, amelyek e konkrét problémákkal kapcsolatosak, már szóltam. Vannak azonban további fontos kérdések, amelyek megkövetelik, hogy közös igyekezettel próbáljuk őket megoldani. Kétségkívül pozitív változásokat eredményezne a világban, ha minden nukleáris hatalom kötelezné magát, hogy nem alkalmazza elsőként az atomfegyvert és hogy mind mennyiségi, mind pedig minőségi szempontból befagyasztja a nukleáris fegyvereket. Ehhez nem kellenek bonyolult tárgyalások, hanem politikai határozottságra van szükség. Az eredmény is nagyon jelentős lenne. Ezáltal mindenekelőtt világosan megmutatkozna a másokkal szembeni katonai fölény megszerzésére irányuló törekvésről való lemondás. A mi országunk ilyen fölényre nem törekszik, de azt sem engedi meg, hogy vele szemben kerüljenek fölénybe. Rendkívül fontos, hogy az atomfegyverrel rendelkező országok kapcsolataiban bizonyos normák jussanak érvényre, amelyek békés célokat követnek. Sürgetővé vált a nemzetközi kapcsolatokban a bizalom légkörének a kialakítása. Ehhez az összes állam felelősségteljes és kiegyensúlyozott politikájára van szükség, valamint konkrét intézkedések elfogadására ezen a téren. Ha összekapcsolnák a jelentős politikai és nemzetközi jogi kérdéseket a katonai-műszaki intézkedésekkel úgy, ahogy a Szovjetunió és más szocialista országok szorgalmazzák, ez biztosítaná a stockholmi konferencia sikerét s azt, hogy e találkozó eredményei jelentősen hozzájáruljanak az európai és a nemzetközi biztonság megszilárdításához. A legenergikusabb igyekezetei kell kifejteni a meglevő tűzfészkek felszámolására és az új feszültséggócok kialakulásának a meggátolására a világ különböző térségeiben. Más szavakkal: nem kevés lehetőség van arra, hogy konkrét tettekkel lehessen hozzájárulni a béke és a nemzetközi biztonság megszi lárd ításához. E célok érdekében a Szovjetunió kész együttműködni minden országgal. A Nagykürtösi (Veľký Krtíš) Jnb Népi Ellenőrző Bizottságának múlt évi munkatervében egyebek között a művelődési és kulturális intézmények gazdálkodásának ellenőrzése is szerepelt. Elsőként egy évente megrendezésre kerülő kulturális esemény, a Bányászmécses zenekari fesztivál költségvetését és pénzgazdálkodását vették szemügyre a népi ellenőrök. A vizsgálat során kiderült, hogy a rendezők több vonatkozásban is megsértették a pénzügyi előírásokat. A zenekarok kerületi seregszemléjére kiadott jegyekkel egyszerűen nem tudtak elszámolni, mivel azok nem voltak ellátva ellenőrző szelvénnyel. Jól ellenőrizhető, s egészen pontosan kimutatható volt viszont az útiköltségek túlfizetése. A résztvevők többségének anélkül térítették meg a személyautók „kilométerpénzét“, hogy a feltüntetett kilométereket ellenőrizték volna. így fordulhatott aztán elő, hogy az Ostravá- ról érkezett Athény együttes vezetője 760 kilométert számlázott, noha az oda vissza út nem volt több 550 kilométernél. És hasonló nagyvonalúsággal fizették ki a többi résztvevő utazási költségeit is. Bőkezű volt a fesztivál rendezősége a zsűri elnökének és a műsorvezetők tiszteletdíjainak, sőt az ügyeletes tűzoltó napi díjának kifizetésekor is. Most nyilván nehéz lesz „bevasalni“ a plusszpénzeket, pedig a népi ellenőrök határozata erre kötelezi az előírások megszegőit. Ezenkívül a járási művelődési intézet három dolgozóját jutalomelvonással büntették. Ugyancsak alapvető fogyatékosságokat tapasztaltak a népi ellenőrök a Krtíšan ének- és tánc- együttes jutalmazása terén. Az 1982 januárjától 1983 augusztus végéig terjedő időszakban a népi együttes tagjainak útiköltségeit nem kevesebb mint 10 154 koronával fizették túl. Az említett időszak alatt az együttes tagjai még 7640 koronát is felvettek (jogtalanul) - „kalóriapénz“ gyanánt. Ezenkívül a próbák ideje alatt étkezési díjat is kaptak, szintén szabályellenesen. Az együttes tevékenysége kapcsán megsértették a mellékfoglalkozásról szóló rendelkezéseket is. A járási művelődési intézet igazgatója a kimutatásokban az együttes művészeti vezetőjeként is szerepelt, s ezen a jogcímen 6400 koronát fizettek ki számára néhány hónap alatt. Ugyancsak a munkáltató engedélye és hozzájárulása nélkül dolgozott másodállásban a említett intézmény gazdasági előadója, aki 3200 koronás juttatásban részesült az együttes gazdasági ügyeinek ellátásáért. A Vendéglátóipari Vállalat nagykürtösi szórakozóhelyein működő zenekarok ügyleteit is a művelődési intézet bonyolította. A profi zenekarokat nem az érvényben lévő előírások szerint javadalmazták. A hangszerek előkészítésére és hangolására egy órát számláztak, ugyanenyit a csomagolásra. Ezzel a zenészek több mint 60 300 korona jogtalan jövedelemhez jutottak. Az Akcept együttes működtetésével kapcsolatban a rendszeres adózásról feledkeztek meg, s emiatt csupán a vizsgált időszakban több mint 15 ezer koronával csonkították meg az államkasszát. A törvénysértések az említett esetekben már túllépték a járási népi ellenőrző bizottság szankcionálási jogkörét, ezért a vizsgálat anyagát továbbították az ügyészségre.-h. aŐszinte Tavaszi napsugárban füröd- nek a bratislavai utcák, a Du- na-parti sétány benépesedett a főváros valamennyi nemzedékének képviselőivel. A járókelők súrújétől félrevonulva kis csoportba verődve öt-hat fiatal nő beszélget. Bájos kislányka - negyedik évében járhat - áll a csoport szélén, anyukája kezét fogva, vagy talán az fogja kislánya kezét, nehogy a kicsi elkeveredjen a sétálók tömegében. A kislány unottan álldogál, arcocskája hol a trécseló felnőttekre, hol a virágágyás pirosló virágaira téved. Egész lénye kifejezi érdektelenségét az egyhelyben állás, a társaság, a társalgás iránt, amelynek kényszerű hallgatója szerepére van kárhoztatva, ahelyett, hogy élvezné a sétálás változatosságát. Amikor nagy sokára feloszlik a társaság, és a kislány a mamájával elhalad mellettem, fültanúja lehettem őszinte véleménynyilvánításának:-Anyuci, hogy ti semmiségekről mennyit tudtok beszélni... Annak a végét ki sem lehet várni. (9-0
