Új Szó, 1984. április (37. évfolyam, 79-97. szám)

1984-04-09 / 85. szám, hétfő

ÚJ szú 3 1984. IV. 9. NEM TAPASZTALHATÓK POZITÍV VÁLTOZÁSOK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK MAGATARTÁSÁBAN Konsztantyin Csernyenko interjúja a moszkvai Pravdában (ČSTK) - A TASZSZ szovjet hírügynökség közzétette Konsztan­tyin Csernyenkónak, az SZKP KB főtitkárának a moszkvai Pravda kérdéseire adott válaszait. Az interjú a Pravda mai kiadásában A Škodaexport csehszlovák ás az Atomenergoekszport szovjet külkereske­delmi vállalat szerződése alapján a plzeňi Škoda Művek szállítja a paksi (Magyarország) atomerőmű VVER 440-es típusú atomreaktorait. A négy egység közül az első kettőt már leszállították; az erőmű első blokkja most próbaüzemei, s a másodikat Is rövidesen beindítják. A képen: a Skoda Művek reaktorokat gyártó üzemének ellenőrző-szerelő csarnoka egy WER 440-es típusú atomreaktor felső blokkjával. (Jin Vlach felvétele - ČTK) A hangolásért is fizettek jelent meg. KÉRDÉS: Hogyan értékeli a világban kialakult jelenlegi helyzetet? Nem tapasztalhatók-e valamilyen pozitív változások az Egyesült Államok politiká­jában? VÁLASZ: Sajnos, a világban a helyzet nem javult, továbbra is nagyon veszélyes maradt. Ennek az az oka, hogy az USA kormánya a katonai erőre, a katonai erőfö­lény megszerzésére épít, és rá akarja kényszeríteni akaratát más népekre. Alátámasztja ezt Reagan elnöknek a Georgetowni Egyete­men mondott legutóbbi beszéde is. Amikor esetenként Washing­tonból békéről szóló szavak hang­zanak el, azok mögött a legjobb akarattal- sem lehet találni a jelét annak, hogy e szavakat konkrét tettekkel is alátámasztanák. Más­ként fogalmazva: az új szavak nem jelentenek új politikát. Vegyünk csak egy olyan létfon­tosságú problémát, mint a lázas fegyverkezés megállítása. Talán tudatosították a Fehér Házban ennek a versenynek a ve­szélyeit, és megnyilvánult részük­ről valamilyen tartózkodás? Ilyes­miről nincs szó. Ellenkezőleg, az USA állandóan a nukleáris fegy­verek gyártásának és telepítésé­nek új programjait valósítja meg. Tovább folytatja az amerikai raké­ták telepítését Nyugat-Európában. Mindezt azzal a céllal teszi, hogy így vagy úgy megbontsa a kiala­kult erőegyensúlyt. Ezek a tettek pedig nem egyez­tethetők össze a lázas fegyverke­zés megállításának követelmé­nyével. Nem véletlen az sem, hogy az USA szándékosan ve­szélybe sodorta a nukleáris fegy­verek korlátozásának és csökken­tésének folyamatát, meghiúsította mind a stratégiai, mind pedig az európai atomfegyverekről folyta­tott tárgyalásokat. A mi kapcsola­taink az amerikai féllel szintén azt igazolják, hogy a létfontosságú kérdésekben az USA álláspontjá­ban nem tapasztalhatók semmi­lyen pozitív változások. Washington ragaszkodik eddigi irányvooalához, amely a genfi pár­beszéd beszüntetéséhez vezetett, továbbra is folytatja Nyugat-Euró­pában rakétáinak telepítését, köz­ben hangoztatja, hogy készen áll a párbeszéd felújítására. Felmerül a kérdés: tárgyalni, de miről? Ar­ról, hogy hány és milyen rakétát helyezhet el az USA Nyugat-Euró­pában, amelyek a Szovjetunióra* és szövetségeseire irányulnak? Ilyen tárgyalásra nem vagyunk hajlandók. Bennünket nem kell meggyőzni a dialógus fontosságáról. Amint az USA és más, a vele azonos néze­tet valló országok intézkedéseket hoznak a nyugat-európai rakéta­telepítést megelőző helyzet visz- szaállítására, a Szovjetunió sem fog váratni magára. Ez a tárgyalá­sokhoz vezető reális út. KÉRDÉS: A fegyverzetkorlá­tozás és a leszerelés egyéb te­rületein hogyan alakul a helyzet? VÁLASZ: Az Egyesült Államok egyéb területeken is gátolja a ha­ladást. Két vagy három probléma­kört szeretnék megemlíteni. Min­denekelőtt a világűrről szólót. A Szovjetunió már évek óta szor­galmaz egy olyan megállapodást, amely megtiltaná, hogy a lázas fegyverkezést kiterjesszék a világ­űrre is. Ezt a kérdést szüntelen felvetjük az amerikai vezetésnek. Azért tesszük ezt, mert el tudjuk képzelni, milyen veszélyes követ­kezményei lennének a világűr mili- tarizálásának. Ezzel szemben az amerikai el­nök a napokban hivatalosan is tájékoztatta a Kongresszust arról, hogy a kormány megkezdte a világűr felfegyverzésére vonat­kozó széles körű program megva­lósítását és nem hajlandó tárgyal­ni a Szovjetunióval a világűr demi­litarizálásáról, állítólag az ellenőr­zés bonyolultsága miatt. Egyszerűen nem hajlandók tár­gyalni. Oly messzire mennek, hogy szinte kigúnyolják a józan észt, amikor hajlandóknak mutat­koznak velük beszélni csupán azért, hogy megállapodjanak ab­ban, hogy a megállapodás ebben a kérdésben lehetetlen. Ugyanígy értelmezik Washingtonban a poli­tikai párbeszédet és tárgyaláso­kat. Vegyünk egy másik jelentős kérdést - a vegyi fegyverek betil­tását. A Szovjetunió és a többi szocialista ország a genfi leszere­lési bizottságban még 1972-ben javasolta: kössenek nemzetközi megállapodást a vegyi fegyverek fejlesztésének, gyártásának és felhalmozásának betiltásáról és ezek megsemmisítéséről. Akkor ennek a konvenciónak a javaslatát is előterjesztettük. A későbbiek folyamán ehhez a kérdéshez többször visszatér­tünk, javaslatainkat pontosítottuk és részleteztük. Az eltelt évek alatt azonban az USA megakadályozta a vegyi fegyverek teljes betiltásá­ról szóló konvenció megkötését. Egyszerűen obstrukciós magatar­tást tanúsítottak. Most pedig úgy döntöttek Wa­shingtonban, hogy a vegyi fegyve­rek betiltásának szorgalmazóiként fognak fellépni. Az amerikai veze­tők már hónapok óta ígérgetik, hogy Genfben valamilyen javasla­tokat fognak előterjeszteni a témá­val kapcsolatban. Csakhogy pusz­tán üres ígérgetésekről van szó, s közben az Egyesült Államokban - amint az elnök szavaiból is kitű­nik - megvalósítják a vegyi fegy­verek bővítésének és korszerűsí­tésének programját. E fegyvereket nemcsak az USA, hanem más országok területén is tárolják. És még egy példa. Eddig nem lépett érvénybe két szovjet-ameri­kai szerződés a föld alatti atomkí­sérletek korlátozásáról. Közel tíz évvel ezelőtt írtuk őket alá, és számtalanszor javasoltuk az USA- nak ezek ratifikálását. Azonban mindmáig nem hajlandó erre, s e közben milyen kifogásokhoz folyamodik! Először azt állították, hogy e szerződések ratifikálása akadályt jelentene az atomfegy­ver-kísérletek általános és teljes betiltásáról folytatott tárgyaláso­kon. Később, amikor az USA eze­ket a tárgyalásokat is meghiúsítot­ta, az ellenőrzés nehézségeire kezdtek hivatkozni. Természetesen szó sincs itt az ellenőrzésről, hiszen az aláírt szerződések erre vonatkozóan részletesen kidolgozott rendelke­zéseket tartalmaznak. Másról van itt szó, arról, hogy Washington nem kívánja megkötni kezét sem­milyen korlátozással, amely meg­akadályozná számára a nukleáris fegyverek tökéletesítését és fel­halmozását. Azért szóltam az ellenőrzésről, mert az USA mindig előhozakodik vele akkor, amikor nem kíván megállapodni. Ha valóban szeret­nének megegyezni a fegyverzet korlátozásáról és a leszerelés kér­désében, az ellenőrzés nem je­lenthetne akadályt. Ezt a korábbi tapasztalatok is alátámasztják. Tekintettel az Egyesült Államok politikájára és gyakorlatára, ne­künk sem kisebb az érdekeltsé­günk a megbízható ellenőrzés te­kintetében - amely megfelelne a fegyverzet korlátozására és a leszerelésre vonatkozó konkrét intézkedéseknek. KÉRDÉS: Nyugati körökben néha úgy vélekednek, hogy a Szovjetunió jelenleg nem kí­ván megállapodni az USA-val, mivel meg akarja várni az ameri­kai elnökválasztás eredményét. Mit tudna erről mondani? VÁLASZ: Akik ilyesmit hangoz­tatnak, azok vagy nem ismerik, vagy még inkább tudatosan kifor­gatják a mi politikánkat. A mi politi­kánk elvi jellegű, s nem adunk helyt a konjunkturális ingadozá­soknak. A szovjet-amerikai kapcsolatok történetében eddig különböző wa­shingtoni kormányokkal tárgyal­tunk. Azokban az esetekben, ami­kor az amerikai vezetés realista, felelősségteljes hozzáállást tanú­sított a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatokban, a dolgok - úgy­mond - normálisan alakultak. Ez az egész nemzetközi helyzetre is kedvező hatással volt. Amikor nem foglaltak el ilyen realista ál­láspontot, a mi kapcsolataink is ennek megfelelően romlottak. Ma is azt szeretnénk, ha az Egyesült Államokkal olyan normá­lis, stabil kapcsolataink lennének, amelyek az egyenlőségen, az egyenlő biztonságon, az egymás belügyeibe való be nem avatkozá­son alapulnak. KÉRDÉS: Az On véleménye szerint mi szükséges ahhoz, hogy az emberek ne éljenek úgy, hogy örökké félteniük kell­jen a békét? VÁLASZ: Mindenekelőtt szük­séges, hogy azon államok politiká­ja, amelyek nukleáris fegyverrel rendelkeznek, a háborús veszély elhárítására, a béke megszilárdí­tására irányuljon. A legnagyobb figyelmet azon­ban a lázas fegyverkezés megállí­tására kell fordítani. Éppen ideje, hogy a tárgyalások hasznosságá­ról szóló általános fejtegetések helyett azon komoly akadályok el­hárítására törekedjenek, amelyek gátolják a fegyverzet korlátozását és csökkentését, amelyek akadá­lyozzák a bizalom erősítését és a mindkét fél számára hasznos együttműködés megvalósítását. A Szovjetunió különböző jelentős javaslatairól, amelyek e konkrét problémákkal kapcsolatosak, már szóltam. Vannak azonban további fontos kérdések, amelyek megkö­vetelik, hogy közös igyekezettel próbáljuk őket megoldani. Kétségkívül pozitív változáso­kat eredményezne a világban, ha minden nukleáris hatalom kötelez­né magát, hogy nem alkalmazza elsőként az atomfegyvert és hogy mind mennyiségi, mind pedig mi­nőségi szempontból befagyasztja a nukleáris fegyvereket. Ehhez nem kellenek bonyolult tárgyalá­sok, hanem politikai határozott­ságra van szükség. Az eredmény is nagyon jelentős lenne. Ezáltal mindenekelőtt világosan megmu­tatkozna a másokkal szembeni katonai fölény megszerzésére irá­nyuló törekvésről való lemondás. A mi országunk ilyen fölényre nem törekszik, de azt sem engedi meg, hogy vele szemben kerüljenek fö­lénybe. Rendkívül fontos, hogy az atomfegyverrel rendelkező orszá­gok kapcsolataiban bizonyos nor­mák jussanak érvényre, amelyek békés célokat követnek. Sürgetővé vált a nemzetközi kapcsolatokban a bizalom légkö­rének a kialakítása. Ehhez az összes állam felelősségteljes és kiegyensúlyozott politikájára van szükség, valamint konkrét intéz­kedések elfogadására ezen a té­ren. Ha összekapcsolnák a jelen­tős politikai és nemzetközi jogi kérdéseket a katonai-műszaki in­tézkedésekkel úgy, ahogy a Szov­jetunió és más szocialista orszá­gok szorgalmazzák, ez biztosítaná a stockholmi konferencia sikerét s azt, hogy e találkozó eredményei jelentősen hozzájáruljanak az eu­rópai és a nemzetközi biztonság megszilárdításához. A legenergikusabb igyekezetei kell kifejteni a meglevő tűzfészkek felszámolására és az új feszült­séggócok kialakulásának a meg­gátolására a világ különböző tér­ségeiben. Más szavakkal: nem kevés le­hetőség van arra, hogy konkrét tettekkel lehessen hozzájárulni a béke és a nemzetközi biztonság megszi lárd ításához. E célok érdekében a Szovjet­unió kész együttműködni minden országgal. A Nagykürtösi (Veľký Krtíš) Jnb Népi Ellenőrző Bizottságának múlt évi munkatervében egyebek kö­zött a művelődési és kulturális in­tézmények gazdálkodásának ellenőrzése is szerepelt. Elsőként egy évente megrendezésre kerülő kulturális esemény, a Bányászmé­cses zenekari fesztivál költségve­tését és pénzgazdálkodását vet­ték szemügyre a népi ellenőrök. A vizsgálat során kiderült, hogy a rendezők több vonatkozásban is megsértették a pénzügyi előírá­sokat. A zenekarok kerületi sereg­szemléjére kiadott jegyekkel egy­szerűen nem tudtak elszámolni, mivel azok nem voltak ellátva ellenőrző szelvénnyel. Jól ellenő­rizhető, s egészen pontosan kimu­tatható volt viszont az útiköltségek túlfizetése. A résztvevők többsé­gének anélkül térítették meg a személyautók „kilométerpén­zét“, hogy a feltüntetett kilométe­reket ellenőrizték volna. így fordul­hatott aztán elő, hogy az Ostravá- ról érkezett Athény együttes veze­tője 760 kilométert számlázott, no­ha az oda vissza út nem volt több 550 kilométernél. És hasonló nagyvonalúsággal fizették ki a többi résztvevő utazási költsé­geit is. Bőkezű volt a fesztivál rendezősége a zsűri elnökének és a műsorvezetők tiszteletdíjai­nak, sőt az ügyeletes tűzoltó napi díjának kifizetésekor is. Most nyil­ván nehéz lesz „bevasalni“ a plusszpénzeket, pedig a népi ellenőrök határozata erre kötelezi az előírások megszegőit. Ezenkí­vül a járási művelődési intézet há­rom dolgozóját jutalomelvonással büntették. Ugyancsak alapvető fogyaté­kosságokat tapasztaltak a népi el­lenőrök a Krtíšan ének- és tánc- együttes jutalmazása terén. Az 1982 januárjától 1983 augusztus végéig terjedő időszakban a népi együttes tagjainak útiköltségeit nem kevesebb mint 10 154 koro­nával fizették túl. Az említett idő­szak alatt az együttes tagjai még 7640 koronát is felvettek (jogtala­nul) - „kalóriapénz“ gyanánt. Ezenkívül a próbák ideje alatt ét­kezési díjat is kaptak, szintén sza­bályellenesen. Az együttes tevékenysége kap­csán megsértették a mellékfoglal­kozásról szóló rendelkezéseket is. A járási művelődési intézet igaz­gatója a kimutatásokban az együt­tes művészeti vezetőjeként is sze­repelt, s ezen a jogcímen 6400 koronát fizettek ki számára né­hány hónap alatt. Ugyancsak a munkáltató engedélye és hozzá­járulása nélkül dolgozott másodál­lásban a említett intézmény gaz­dasági előadója, aki 3200 koronás juttatásban részesült az együttes gazdasági ügyeinek ellátásáért. A Vendéglátóipari Vállalat nagykürtösi szórakozóhelyein mű­ködő zenekarok ügyleteit is a mű­velődési intézet bonyolította. A profi zenekarokat nem az ér­vényben lévő előírások szerint ja­vadalmazták. A hangszerek elő­készítésére és hangolására egy órát számláztak, ugyanenyit a csomagolásra. Ezzel a zené­szek több mint 60 300 korona jog­talan jövedelemhez jutottak. Az Akcept együttes működteté­sével kapcsolatban a rendszeres adózásról feledkeztek meg, s emi­att csupán a vizsgált időszakban több mint 15 ezer koronával cson­kították meg az államkasszát. A törvénysértések az említett ese­tekben már túllépték a járási népi ellenőrző bizottság szankcionálási jogkörét, ezért a vizsgálat anyagát továbbították az ügyészségre.-h. a­Őszinte Tavaszi napsugárban füröd- nek a bratislavai utcák, a Du- na-parti sétány benépesedett a főváros valamennyi nemze­dékének képviselőivel. A járó­kelők súrújétől félrevonulva kis csoportba verődve öt-hat fiatal nő beszélget. Bájos kislányka - negyedik évében járhat - áll a csoport szélén, anyukája ke­zét fogva, vagy talán az fogja kislánya kezét, nehogy a kicsi elkeveredjen a sétálók töme­gében. A kislány unottan álldo­gál, arcocskája hol a trécseló felnőttekre, hol a virágágyás pirosló virágaira téved. Egész lénye kifejezi érdektelenségét az egyhelyben állás, a társa­ság, a társalgás iránt, amely­nek kényszerű hallgatója sze­repére van kárhoztatva, ahe­lyett, hogy élvezné a sétálás változatosságát. Amikor nagy sokára felosz­lik a társaság, és a kislány a mamájával elhalad mellet­tem, fültanúja lehettem őszinte véleménynyilvánításának:-Anyuci, hogy ti semmisé­gekről mennyit tudtok beszél­ni... Annak a végét ki sem lehet várni. (9-0

Next

/
Thumbnails
Contents