Új Szó, 1984. április (37. évfolyam, 79-97. szám)

1984-04-17 / 92. szám, kedd

ÚJ szú 3 1984. IV. 17. Csehszlovákia Kommunista Pártja 1969 áprilisi ülésének 15. évfordulója NÉPÜNK BOLDOG ÉS BÉKÉS ÉLETÉÉRT A mai napon jelentős évfordulóra emlé­kezünk: tizenöt éwel ezelőtt, 1969. április 17-én ülést tartott Csehszlovákia Kom­munista Pártjának Központi Bizottsága. Döntése megnyitotta a párt és a társada­lom mély válságából kivezető, valamint a jobboldali opportunista és ellenforradal­mi erők végleges leveréséhez vezető utat. Az ülés leglényegesebb eredménye volt, hogy a központi bizottság élére Gus­táv Husák elvtársat választotta. Újból iga­zolódott és ezt az egész további fejlődés bebizonyította, milyen fontos és múlhatat­lanul szükséges, hogy a forradalmi, a szo­cializmus iránt odaadó erőket a munkás- osztály ügyének, a szociális igazságos­ságnak, a szocializmus és a kommuniz­mus ideáljai megvalósításának tapasztalt, tudományos felkészültségü és tehetséges élharcosa vezesse. Gustáv Husák elvtársat pártunkban és társadalmunkban népünk fasisztaellenes küzdelme élvonalbeli képviselőjének, elv­hű kommunistának, igazi marxistának-le- ninistának, öntudatos hazafinak és inter­nacionalistának ismerték, aki sorsát, életét teljes mértékben összekapcsolta a munkás- osztály forradalmi élcsapatának - Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának útjával. Gustáv Husák elvtárs - aki mindenkor rettenthetetlenül és megalkuvás nélkül állt a dolgozó nép oldalán - elvszerüen, en­gesztelhetetlenül foglalt állást a párton belüli és az egész társadalomra kiterjedő válság éltető talaját jelentő fogyatékossá­gokkal, hibákkal és torzulásokkal szem­ben. A CSKP KB áprilisi ülése után fokoza­tosan létrejött a párt új kollektív vezetősé­ge. A demokratikus centralizmus és a pár­ton belüli demokrácia alapelvein megújult a párt egész irányító rendszere. A CSKP KB áprilisi ülése kialakította annak előfeltételeit, hogy a párt a marxiz- mus-leninizmus tudományos alapelvein, a proletár és a szocialista internacionaliz­mus alapján újítsa meg és fejlessze tevé­kenységét, következetesen alkalmazza a párt és a társadalom irányításának lenini alapelveit. A párt ezekből az elvi pozíciók­ból vezette óriási politikai küzdelmét, amely mindannak a leküzdésére irányult, ami addig bénította és veszélyeztette or­szágunkban a szocializmust és vívmánya­it. Ezekből a pozíciókból hajtotta végre azt a feladatot, hogy kivezesse a pártot és az egész társadalmat a felfordulásból és a válságból, s újból megnyissa a szocialis­ta fejlődés útját. I. A CSKP KB 1969 áprilisi ülése jelentő­sége helyes megértésének kulcsa elvá­laszthatatlanul összekapcsolódik a meg­előző idpszak fejlődésének mélyenszántó politikai "elemzésével. Ez az időszak pár­tunk és társadalmunk életében a legbo­nyolultabbak közé tartozik. Ennek a fejlő­désnek okait, következményeit és jellegét, valamint a kiutat meggyőzően, marxista -leninista osztályszempontokból világítja meg A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai című dokumentum. Kö­vetkeztetései szüntelenül időszerűek. A Tanulságokat A párt egységéről szóló határozattal együtt a CSKP Központi Bi­zottsága 1970 decemberében fogadta el és 1971-ben jóváhagyta a CSKP XIV. kongresszusa. A ‘'politikai válságra - amely az 1968-1969-es években szocialista álla­munk közvetlen ellenforradalmi veszélyez­tetésébe torkollott - hatással volt az előző esztendők fejlődése is. A feladatok újsze­rűségéből és bonyolultságából eredő ne­hézségeken kívül a szocialista építésben számos szubjektív hiba és fogyatékosság fordult elő. Ezek a pártélet normáinak és a demokratikus centralizmus alapelveinek megsértésében, fontos társadalmi és gaz­dasági kérdések liberális kezelésében, a néptömegek gyakorlata és tapasztalatai elégtelen , általánosításában, az osztály­hozzáállás, a forradalmi éberség és az eszmei elvhűség eltompulásában nyilvá­nultak meg. A fejlődés megelőzésére, az egyes sza­kaszok átugrására irányuló szubjektív tö­rekvések, az adott fejlődési szakaszok fe­lületes értékelése, a szocialista építés be­tetőzése nem reális időpontjainak kihirde­tése nemcsak az objektív valósággal állt éles ellentétben, hanem a reális alapot nélkülöző és következményeiben helytelen politika folytatásához vezetett. Ebben a helyzetben legyöngúlt a párttól és a marxizmus-leninizmustól teljesen idegen eszmék elleni küzdelem, a társada­lomban és a párton belül fokozódott a revi- zionisták és a jobboldali opportunisták akti­vitása. A jobboldal visszaélt a CSKP KB 1968 januári ülésének eredményeivel. Ezek az eredmények biztos kiutat mutattak a válságból, s ezeket a párt és a nép nemcsak a hibák orvoslásának reményé­vel, hanem azzal az elhatározással is fo­gadta, hogy részt vesznek a szocialista építés kérdéseinek megoldásában. A párt- vezetőség Alexander Dubčekkel az élén szavakban deklarálta a hibák kijavítását, a valóságban azonban ebben a vezető­ségben a jobboldali opportunista erők a szocialista értékek fokozatos destrukció­jára, a párt fő irányvonalának revíziójára, a pártépítés ideológiai és szervezeti alap­elveinek felforgatására, a szocialista társa­dalom politikai szerkezetének a kisburzsoá ösztönösség érdekében történő megbon­tására és a CSSZSZK külpolitikai irányza­tának megváltoztatására törekedtek. A „megújulási folyamat“ fokozatosan a szétbomlás folyamatává, a forradalmi vívmányok rendszeres és szégyentelen kétségbevonásává, s mindannak gyalázá­sává vált, amelyet a párt vezetésével a dolgozók 1948 Februárja óta elértek. A jobboldal kezdettől fogva becsapta a né­pet, visszaélt bizalmával, kétarcú politi­kával leplezte magát. Csupán végleges veresége után kényszerült igazi, a való­ságban szocialistaellenes, ellenforradalmi terveinek beismerésére. A mi tapasztalataink is igazolták, hogy az 1968-as évi csehszlovákiai ellenforra­dalmi események a szocializmus ellen kezdettől fogva folytatott nemzetközi mé­retű osztályharc részét képezték. A párt - amelyben fokozatosan felülke­rekedtek a jobboldali erők - nem tudott ellenállni a szocializmus belső és külső ellenségei összpontosított, céltudatosan szervezett és vezetett támadásának. Ez időszak fejlődésének objektív elemzése igazolta annak az igazát, miszerint a fenn­tartás nélkül a marxizmus-leninizmus po­zícióin álló elvhű és szilárd vezetés nélkül a legnagyobb számú forradalmi erő is szétforgácsolt, szervezett akcióra képtelen tömeggé válik, amely az ellenforradalmi erők támadásától bizonyos feltételek kö­zött vereséget is szenvedhet. A testvéri szocialista országok által né­pünknek az ellenforradalmi veszélynek és a szocialista vívmányok közvetlen fenye­getettségének kritikus órájában nyújtott in­ternacionalista segítség meghiúsította a belső és a külső ellenség terveit. „Az augusztusi internacionalista akció, amely megmentette a szocializmust Csehszlovákiában, erős hátországot te­remtett a csehszlovákiai kommunisták számára, akik - hála ennek a segítség­nek, most már teljes mértékben kibon­takoztathatták saját politikai harcukat az ellenforradalmi, szocialistaellenes és jobboldali opportunista erők ellen, és politikai eszközökkel küzdhették le a szocializmust fenyegető ellenforra­dalmi veszélyt Csehszlovákiában“ - ol­vashatjuk a Tanulságokban. Az áprilisi üléssel elválaszthatatlan egy­séget képezett a CSKP KB 1969 májusi ülése. Megtárgyalta és jóváhagyta azt a megvalósítási irányvonalat, amely a leg­közelebbi időszakra vonatkozóan kitűzte a párt és a társadalom programfeladatait. Kiindulási alapja lett a párt munkájában a lenini normák és alapelvek megújításá­nak, a párt elvszerű megtisztításának és a marxizmus-leninizmus bázisán való egységesítésének, a társadalom konszoli­dálásának valamennyi szakaszon: a politi­kai rendszerben, a gazdaságban és a kul­turális életben. A társadalom emelkedő irányzatú szocialista fejlődése megalapo­zásának kiindulópontjává vált. Kiinduló­pontja lett pártunk és az SZKP, valamint a többi testvérpárt kapcsolatai megerősíté­sének a szilárd barátság, a proletár és a szocialista internacionalizmus alapján, így létrehozta Csehszlovákia nemzetközi helyzete megszilárdításának feltételeit is. Mérhetetlenül nehéz, bonyolult küzde­lem volt ez, amelyben a párt fokozatosan megnyerte a nép bizalmát és alkotó támo­gatását. A szocializmus ügye iránt odaadó párttagok és a többi állampolgárok százez­reinek szívós, áldozatos munkája eredmé­nyes volt. A XIV. konresszus megállapít­hatta, hogy a CSKP ismét a nemzetközi kommunista mozgalom szilárd láncszemé­vé vált, s teljesítették a párt megtisztításá­nak, marxista-leninista jellege megújításá­nak, a belső válság leküzdésének feladatát. A kongresszus szónoki emelvényéről Gustáv Husák elvtárs kijelenthette: „Pár­tunk újból tejes mértékben teljesíteni tudja történelmi feladatát, a szocialista társadalom vezető ereje, szeryezni tud­ja a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség és a társadalom többi részé­nek erőit a XIV. kongresszuson kitűzen­dő feladatok teljesítésére.“ • A társadalom objektív feltételeivel és szükségleteivel, a munkásosztály és a töb­bi dolgozó létfontosságú érdekeivel össz­hangban a XIV. pártkongresszus kitűzte a fejlett szocialista társadalom építésének fő irányvonalát, melyet tovább konkretizált és feldolgozott a CSKP XV. és XVI. kong­resszusa. Az áprilisi ülés óta eltelt tizenöt eszten­dő megcáfolhatatlanul tanúsította, hogy kommunista pártunk helyesen járt el, politi­kája reális és vonzó. Alaptalanoknak bizonyult belső és külső osztályellenségeinknek minden kuvikolá- sa, valamennyi jóslata arról, hogy nem fogunk kilábalni a válságból, hogy a párt nem szerzi meg a nép bizalmát és támoga­tását, hogy nem állítjuk talpra gazdasá­gunkat. Éppen ellenkezőleg, az áprilisi ülés után hatalmasan növekedett gazdaságunk ere­je. Gazdaságunk képes volt megbirkózni a külső gazdasági körülmények által oko­zott nagy nehézségekkel. Elmélyült a szocialista demokrácia, nö­vekedett a széles néprétegek részvétele a párt politikájának kialakításában és meg­valósításában. Gyarapodott népünk anya­gi és szellemi színvonala, megszilárdult létbiztonsága. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság a nagy nemzetközi tekintély­nek örvendő államok közé tartozik. Ez annak köszönhető, hogy a Szovjetunióval vállvetve és a szocialista közösség orszá­gaival egységben következetesen valósít­juk meg a béke és a világon a haladó erők támogatásának politikáját. II. A konszolidációs folyamat alapvető eredményeinek egyike volt a munkásosz­tály és a dolgozók hatalmának megszilár­dulása. Megújult az állam osztályjellege és szerepe, megszilárdultak szervei, vissza­adtuk a Nemzeti Front szocialista jellegét, a társadalomban megújult a párt vezető szerepe. Az FSZM, a SZISZ és a Nemzeti Frontban tömörült többi szervezet teljesíte­ni kezdte szerepét: jelentősen hozzájárulni a szocializmus építéséhez és az emberek érdekeinek kielégítéséhez. A Nemzeti Front így ismét gyakorolhatta társadalmi egyesítő, eszmei-nevelő és építő szerepét. Élénken aműködő szerve­zetté vált. Ez főleg abban nyilvánult meg, hogy az állampolgárok széleskörűen és cselekvően részt vettek a fejlett szocialista társadalom építése programjának kimun­kálásában és megvalósításában. „Ügyelni fogunk arra - hangsúlyozta a párt XVI.kongresszusa hogy a Nem­zeti Front amely politikailag kifejezi a munkások, a földművesek és az értel­miség osztály szövetségét, nemzeteink és nemzetiségeink összeforrottságát, a továbbiakban összehangolja a kom­munisták, a pártonkívüliek és a többi politikai párt tagjai igyekezetét a szocia­lista építésben, elmélyítse teljes, egyen­jogú részvételüket a közügyek irányítá­sában és igazgatásában és megteremt­se az állampolgárok különféle érdekei, politikai jogaik és szabadságjogaik ér­vényesülésének kedvező előfeltételeit“. A lenini alapelvek életerejének köszön­hetően az állampolgárok mind nagyobb mértékben részt vettek az ország fejleszté­sében, az állami és a társadalmi ügyek igazgatásában. Ez a szocialista demokrá­cia további elmélyítéséhez vezetett. A szocialista demokrácia jellemző voná­sa két vetületének - a jogok érvényesíté­sének és a kötelességek teljesítésének - egysége. Ez nélkülözhetetlen előfeltétele annak, hogy a társadalom harmonikus egységként fejlődjön és a közös célok elérésében érvényesüljön az emberek al­kotókészsége. A politikai rendszer tökéletesítése folya­matához hozzájárul az is, hogy növekszik a törvényhozó testületek szerepe, a képvi­selők tekintélye és bővül a nemzeti bizott­ságok jogköre. Szocialista rendszerünk szilárdításában és fejlesztésében elmélyült az államhatalom helyi szerveinek, a nem­zeti bizottságoknak társadalmi szerepe. Jelentősen növekedett az állampolgárok részvétele a nemzeti bizottságok döntési, szervező és ellenőrző tevékenységében. Politikai rendünk fontos vonása a szo­cialista törvényesség megtartása. Szilárdí­tásában és elmélyítésében fontos szerepe van minden állami szervnek. Ügyelniük kell a törvények és az összes jogszabály tisz-. teletben tartására. Következetesen fel kell használniuk ezeket a jogszabályokat a szocializmus értékeinek és az állampol­gárok jogainak védelmére, valamint a tár­sadalomellenes tevékenység megnyilvá­nulásaival szembeni harcban is. Egyebek között ez is hozzájárul a legszélesebb lakossági rétegek szocialista társadalmi tudatának elmélyüléséhez. III. Minél messzebb jutunk el a CSKP KB 1969. áprilisi és májusi ülésétől, annál szembetűnőbbé válik azoknak az intézke­déseknek a helyessége, amelyeket a gaz­daság konszolidálására, a népgazdaság további fejlődése előfeltételeinek megte­remtésére hoztak. A párt rendkívüli figyelmet fordított gaz­dasági feladataink teljesítésére. A dolgo­zók cselekvő részvételével sikerült megújí­tani a népgazdaság dinamikus fejlődését és gyarapítani az erőforrásokat. A terme­lésben és az elosztásban az alapvető rend megteremtésével javult a lakosság ellátá­sa, emelkedett az életszínvonal, szilárdult a nép szociális biztonsága. A konszolidáci­ós törekvések eredményei népünk legszé­lesebb rétegeit meggyőzték pártunk politi­kai irányvételének helyességéről s a politi­kájába vetett bizalom megszilárdításához vezettek. Nagy igyekezetet szenteltünk főleg a népgazdaság tervszerű irányítása alap­elvei megújításának: A válság idején ezen alapelvek ellen irányult elsősorban a jobb­oldali opportunista erők támadásának éle. Megszilárdult a szocializmus gazdasá­gi alapja - a társadalmi tulajdon. Ismét fejlődni kezdtek a gazdasági kap­csolatok a testvéri szocialista országokkal, és fokozatosan érvényesültek - főleg a Szojvetunió viszonylatában - a tudomá­nyos-műszaki és a gazdasági együttmű­ködés magasabb rendű formái. Létrejött a gazdasági fejlődés hosszú távú koncep­ciójának kedvező bázisa, mégpedig a nemzetközi szocialista gazdasági integ­ráció lehetőségeinek kihasználásával. A szocialista gazdaság megújítása so­rán a párt vezetésének elvszerű magatar­tása a munkakollektívák aktivitásának ki­bontakozásához, a gazdasági és a társa­dalmi fejlődés igényes terveinek megvaló­sítása folyamatában társadalmunk egysé­géhez vezetett. A gazdaságpolitikában a párt elvszerű eljárásának helyessége és hatékonysága kifejezésre jutott a nép életszínvonalának jelentős növekedésében. Ez számos meg­győző adattal bizonyítható. Jelenleg, más­fél évtized elteltével, a nemzeti jövedelem nagyjából a kétharmadával, a személyi fo­gyasztás több mint 40 százalékkal na­gyobb, a társadalmi fogyasztás megkét­szereződött. Az 1970-1983-as években a lakossági pénzjövedelem volumenje 73 százalékkal lett nagyobb. Az említett idő­szak kezdetén a szocialista szektorban az átlagos nominálbér 1937 korona volt, ta­valy pedig már 2789 korona. Az életszín­vonal emelését célzó gondoskodást meg­erősíti a lakásépítés is. Az 1970-1983-as években 1 667 000 lakás építését fejezték be s ezekben csaknem 5 millió a lakók száma. Az említett időszakban folyóárak­ban 69 százalékkal emelkedett a kiskeres­kedelmi forgalom. Míg 1970-ben 100 ház­tartásra 18 személygépkocsi jutott, addig tavaly már 47. A gazdaság konszolidálódása kedvező­en nyilvánult meg már az ötödik ötéves tervidőszak eredményeiben. A tervidőszak zárórészében azonban rohamosan meg­változtak a külgazdasági feltételek azzal összefüggésben, hogy növekedett a nyersanyag és az energia ára és válság következett be a tőkés gazdaságban. A párt központi bizottsága 1974 novemberi ülésén elemezte a helyzetet. Figyelmezte­tett arra, keresni kell az említett fejlemé­nyek gazdaságunkra ható következményei eredményes elhárításának módját. Főleg azzal, hogy bővítjük együttműködésünket a Szovjetunióval és a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsa többi tagállamával. Az említett megváltozott külső és belső feltételekkel összhangban a párt jóváhagy­ta hosszú távú gazdasági stratégiáját, amelynek lényege a gazdaság átállítása az intenzív fejlődés útjára, a termelés haté­konyságának növelése és minden munka minőségének javítása. Ennek az irányvonalnak a támogatására fokozatosan fontos szerkezeti változáso­kat eszközöltünk a termelésben, csökken­tettük néhány alapvető nyersanyag- és energiafajta importját és szabályoztuk a beruházásfejlesztést. A mezőgazdaságban előnyben része­sítjük a növénytermesztést, a gabona ma­gas hektárhozamainak állandósítására, a tömegtakarmány termelésének növelé­sére törekszünk. Megváltoztatjuk az állat- tenyésztés szerkezetét, hogy megfeleljen a takarmány hazai forrásainak. Annak érdekében, hogy a világgazda­ságban szilárduljon Csehszlovákia helyze­te, igényes feladatokat szabtunk meg az exportban, valamint a konvertibilis valutá­ban való eladósodottságunk csökkentésé­ben. A párt előrelátó gazdaságpolitikájá­nak beszédes bizonyítéka az a körülmény, hogy a CSSZSZK egyike a legkevésbé eladósodott államoknak. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents