Új Szó, 1984. március (37. évfolyam, 52-78. szám)
1984-03-12 / 61. szám, hétfő
E rövid ismertetésnek lenne a feladata, hogy bemutassa a mü íróját, elmondja róla a fontosabb tudnivalókat, felkeltse iránta az olvasó érdeklődését, segítse tájékozódni mindarról, ami a mű irodalmi auráját adja, azokról a körülményekről, amelyek nélkül ugyan jól megvan minden művészi alkotás, amelyek nélkül ugyan nem lesz kevesebb a műegész, de amelyekre a megértéshez, legelhelyezésre. öijéletrajzi munka, amely részint tartalmazza azokat az adatokat, amelyeket e helyt elmondhatnánk, részint érzékletesen világítja meg azt a történelmi, szellemi hátteret, sőt azt az irodalmi életet is, amelynek közegében, amellyel a háttérben folyt-folyik ez a nemsokára hat évtizedes emberi élet. Emberi életet kell mondjunk, mert Vasziljev életében igen nehezen választhatnánk szét - erről tanúskodik e vallomás - az írói és nem írói létet. Nem csak abban az értelemben, hogy e kettő folytonosan egybeolvad szinte születésétől fogva, hanem abban az értelemben is, hogy Vasziljev bizonyára nehezen dönthetné el, mikor tartsa írói jubileumát. Az irodalom, a történelem áthatotta életét apró gyermek korától, s mintegy harmincéves, amikortól kizárólag „irodalmi munkával“ foglalkozik. Csakhogy igazi, sikeres, önálló műveket csak a hatvanas évek végétől, tehát mintegy másfél évtiBorisz Vasziljev új könyvéről alábbis a jobb, a mélyebb, az alaposabb megértéshez mégis mindig szükségünk van. Ha nem is a mű leglényegesebb mondanivalóinak felfogásához, erkölcsi üzenetének befogadásához, érzelmi hatásának átéléséhez kellenek ezek az adatok, mindenképpen szükségesek az irodalom életének, folyamatának megismeréséhez. Mert hiszen minden igazán jelentős mű egyszerre hat önmagában, erkölcsi parancsot, de legalábbis jó tanácsot hordozó emberi közlésként, s hat ugyanakkor az irodalmi folyamat részeként, hat egy rendszer részeként, amely rendszer folytonosan és közvetlenül befolyásolja az olvasó ember életét, gondolkodását, erkölcsisé- gét, szolgálja érzelmi világának karbantartását. S ez a rendszer közvetve, a társadalmi tudat meglehetősen rejtélyes csatornáin keresztül erőteljesen befolyásolja a nem olvasók, a művekkel közvetlenül nemigen vagy igen ritkán találkozók világítását, szemléletét, érzelmi világát is. Az írásnak ezúttal azonban le kell mondani arról a felelősségteljes és megtisztelő feladatáról, hogy a társadalmi tudat e rendszerében elhelyezze a művet. Mert Borisz Vasziljev Repülnek lovaim című írása (Európa Kiadó) éppen. maqa vállalkozik erre az Második verseskönyvével jelentkezik a fiatal szlovákiai magyar költőnő. Varga Erzsébetet szerény, csendes hangvételű, ám határozott világnézetű lírikusként ismerhettük meg. Új kötetét olvasva ez a kép gazdagabbá, árnyaltabbá válik: szembetűnő a szerzőnek azon törekvése, hogy tágítsa költészetének határait formában és tartalomban egyaránt. A magyar virágénekek, az ógörög vagy a bibliai költészet hangnemének, nyelvének és verselésének felidézésével egy-egy történelmi és irodalomtörténeti korszakot kapcsol költészetébe. A képversek s az expresszionista ihletésű szabad versek pedig bizonyítják, hogy a modern líra hagyomázede sikerül alkotnia. Az irodalommal eljegyzett élet tehát aránylag későn hozta meg igazi eredményét, későn igazolta az író választását, amely mellett mégis makacsul kitartott. Nem éppen sikeres színdarab- kísérletek, váltakozó sikerű filmforgatókönyvek írása után születtek meg azok a munkái, az Iván hajója. A hajnalok itt csendesek, A legutolsó nap, a Ne lőjetek a fehér hattyúkra, a Történetek és legendák, amelyekkel írójuk nemcsak „befutott“, amelyeket nemcsak közöltek tekintélyes folyóiratok, amelyeket nemcsak játszottak a legkülönfélébb színházak, s amelyeket idegen nyelvekre is lefordítottak, de amelyeket szerzőjük is végre igazi irodalomnak érzett. Vallomása szerint tulajdonképpen még a siker előtt: ,,De akkor még nem sikerült semmi, és nem is tudtam, mikor fog sikerülni, csak azt, hogy sikerül. Ez nem beképzeltség, hanem dialektikus ugrás, a mennyiség átcsapása minőségbe: beértem. És az érettség nem abban nyilvánul meg, hogy attól fogva jobban írtam, hanem abban, hogy felismertem, miről kell írnom... Furcsa, de ezt a felismerést nem lehet logikusan megmagyarázni. A megvilágosodás pillanata előtt egyszerűbb volt: tudtam, miről készülök írni, el tudtam mondani ÚJ KÖNYVEK Varga Erzsébet: Egyszer csak szárnyra kelt Vapga Erzsébet ;tIM m jr < * , mmmm til liw nyait, kísérletező kedvét is magáénak tudja a költő- A kötet verseit a mindvégig jelen levő humanista elkötelezettség és békeóhaj foglalja egységbe Milena Brűhová: A telek Milena Brűhová A TELEK Madách A magyar olvasóközönség körében eddig ismeretlen cseh írónő kisregénye korunk egyik legégetőbb társadalmi problémáját boncolgatja. A Stanék család életének tükrében a kispolgári gondolkodásmód gyökereit és mai megnyilvánulási formáit tárja fel. Az öreg Stanék akár egy zsarnok nemzetségfő uralkodik családja felett, minden tagjától feltétlen engedelmességet követel. Csupán a legifjabb Stanék ízig-vérig modern gondolkodású felesége mer szembeszállni vele. Ö nem anyagi javakra, kiegyensúlyozott, tartalmas életre vágyik. Fellázad a Sta- nék-féle életfelfogás ellen, bár a cselekményt, vagy szándékosan ködösen fogalmaztam meg a vázlatban. Most ez a könnyedség elpárolgott, és egyszerre elfelejtettem mesélni. De mit meséltem volna el? A cselekményt? Talán a cselekmény a fő? A hajnalok... cselekménye mindössze annyi, hogy öt fiatal lány és egy törzsőrmester nem engedi tovább a fasiszta diverzánsokat? A listákon nem szerepel csak arról szól, hogyan harcolt egy ifjú hadnagyocs- ka a breszti erődben? És a Ne lőjetek a fehér hattyúkra a környezetvédelem regénye? A Történetek és legendák pedig az orosz- -török háborúé? Persze, hogy nem - többek a cselekménynél, tágabb kört ölelnek föl, mint az elbeszélt események, és éppen ez az irodalom titka, ezt sikerült megfejtenem. “ De hogy mi is ez a titok, mi az, ami több a cselekménynél, milyen az a tágasabb kör, amelyet a müvek felölelnek, arról nem szól Vasziljev. Az előszó szerzőjének itt nyílna hát cseppnyi alkalom, hogy az író és az irodalom viszonyáról olyasmit mondjon, amiről az író maga hallgat. S noha maga sem hiszi, hogy sokat tudna az „irodalom titkáról“, arról amiről az író is csak sejtelmesen nyilatkozik, mégis úgy érzi, fel kell hívnia az olvasók figyelmét legalább e titok némelyik összetevőjére. Mert hiszen mi is rejtőzködik Vasziljev regényeinek, s a belőlük készült nagy sikerű színpadi változatoknak a cselekménye mögött? Mi van a körnvezetvédelem möontt a Ne lőjetek a fehér hattyúkra^cimu^ műben, mi van a breszti erődben folyó harc és a hajóbaleset mögött, mi van az orosz-török háború eseményei mögött? A kifejezetten írói titkokat, a formális titkait ezúttal nem faggathatjuk. Az emberi történelem és magatartás, az emberi erkölcsiség alapjainak keresése és felmutatása azonban feltétlen ilyen többlete Vasziljev munkáinak. Az erkölcs a köznapokban és a történelemben gyökerezik Vasziljev számára, s az ily módon megalapozott magatartások például is szolgálnak írásaiban. Megrendítő példaként állnak elénk azok az emberek, akik nem születtek hősnek, akiket semmilyen különleges tulajdonság vagy képesség nem különböztet meg másoktól, csak éppen egy adott helyzetben belső parancsaik szerint nem cselekedhettek másképpen. ZAPPE LÁSZLÓ A könyvtárak rendszere Egy kiadvány margójára maga sem tudja, küzdelme nem lesz-e hiábavaló szélmalomharc. Kubičková Klára: Bácskái Béla Bácskái Béla (1935-1980) a csehszlovákiai képzőművészet jelentős egyéniségei közé tartozik;. Alkotó művészetének fő forrása a szülőföld, a természet és az ember iránti szeretet. Legnagyobb eredményeit a nódgrádi és a gömöri táj festőjeként érte el. Alkotásaiban szülőföldjének és népének mai valóságát fejezi ki. Az ember és a természet összetartozásának lényegét ragadja meg, a természettel való elemi összhang szintézisének képét akarja megalkotni. Kubička Klára tanulmánya az első monográfia a korán elhunyt csehszlovákiai magyar művészről. A kötetet 75 fénykép egészíti ki. Gyakorlati célok szolgálatában készült Andrej Riško Knižničná sústava (Könyvtári rendszer) című tudományos monográfiája. Ennek ellenére a szakma jelenlegi állapotának rögzítésén túl, elsősorban elméleti alapvetéseket közöl a könyvtári rendszerről. Azt is mondhatnánk, hogy csupa olyan dologról esik a könyvben szó, amely a könyvtáros és információs szakembereket érdekli, s annál kevésbé a nagyközönséget. Vitathatatlan azonban, hogy a könyv elméleti vizsgálódásai a mai gyakorlatra alapozódtak, s ez minden könyvtárlátogatót érint. Ezen belül is elsősorban a népkönyvtári hálózat állapotáról és fejlődési tendenciáiról közölt kép érdekes. A tudományos és szakkönyvtárak fejlődését mindenkor a tudományok fejlődése és a gazdaság ágazatainak igényei befolyásolják, a legtöbb esetben kényszerítő erővel. Népkönyvtáraink, amelyeknek a tömeges művelődés szolgálatával együtt regionális igényeket is ki kellene elégíteniük, mind a mai napig viták tárgyát képezik. Az érvényben levő átfogó könyvtári törvény hosszútávú, a társadalom fejlődéséhez kapcsolt végrehajtása az, ami foglalkoztatja a szakembereket. A népkönyvtárakat azok a változások érintik leginkább, amelyek a helyi művelődés irányításának integrációjából erednek. Éppen ezért ez az ötéves terv meghatározó ebben a kérdésben is. A községek egyesítése, illetve a központi községek létrehozása a következő időszakban a kultúra, a népkönyvtárak helyzetét is érinti majd. A népkönyvtárak esetében az integráció már előbb elkézdődött. Ennek a célja az volt, hogy koncentrálja a könyvállományt, hatékonyabbá tegye a tájékoztatást és a könyvállomány ésszerűbb gyarapításával rugalmasabban elégítse ki az igényeket. Ezzel kapcsolatban érdekes Andrej Riško elgondolása a regionális könyvtáriinformációs központ szolgáltatásairól. Ennek a népkönyvtárak hálózatára alapozott rendszernek jellemzői lennének a nagyobb könyvállomány, az egyes szakgyűjtemények kialakítása, az információs szolgáltatások gépesítése és automatizálása. Ezzel együtt a szerző is elismeri, hogy tévedés lenne a kisebb könyvtárak szerepének alábecsü- lése. Kétségtelen előnyeik közé tartoznak, hogy közvetlen, gyors és rugalmas kapcsolatot tartanak fenn az olvasókkal. Tehát az integráció nem a kis könyvtárak megszűnését jelenti, hanem a könyvalap koncentrációját és hatékonyabb mozgását a központi könyvtárhoz tartozó fiókok között. Itt azonban elengedhetetlen a bibliográfiai tájélkoztatás pontossága és az új szerzeményekről adott rendszeres tájékoztatás. A regionális könyvtári ellátásban meghatározóak kell, hogy legyenek az illető terület sajátossságaiból fakadó igények. A nemzetiségileg vegyes lakosságú járásokban a szociális-társadalmi jellemzőkön túl a nemzetiség szükségleteit is figyelembe kell venni. Ezekben a központi könyvtárakban a nemzetiség nyelvét nem lehet idegennyelvként kezelni, hiszen a nyelvi meghatározottság ebben az esetben a regionális jellemzők egyik legfontosabbika. Ez nem engedhet meg olyan automatizmusokat, amelyek például a galántai (Galanta) járásban a központi könyvtárak folyóiratállományának gazdaságára hivatkozva, minimálisra csökkentették az egyes nagy lélekszámú falvak népkönyvtáraiban hozzáférhető újságok, hetilapok és folyóiratok számát. A könyvtárak centralizációja sem csupán formális alárendeltség kell hogy legyen. Éppen az a célja, hogy az alárendelt könyvtárakban is ugyanazokat a szolgáltatásokat biztosítsák, mint a központiban. Érvényesülnie kell az állomány gyarapítása, elhelyezése és kihasználása egységes, hatékony gyakorlatának. Ezzel együtt azonban a visszajelzés lehetőségét is meg kell őrizni, hiszen az olvasói igényeknek befolyásolniuk kell a központi könyvtárak munkáját. A jövőben az információs szolgáltatás iránt egyre növekvő igényt a regionális jellegű könyvtárak csak akkor tudják majd teljesíteni, ha modern műszaki berendezésekkel is fel lesznek szerelve. A reprográfia, a bibliográfia közvetlenül igényli ezeket a berendezéseket. így a visszacsatolásban ismét fontos szerepet kapnak majd a központi funkciót betöltő könyvtárak, hiszen kisebb egységekben aligha lehet ezt belátható időn belül létrehozni. A kötetben közreadott gondolatok sok tekintetben újszerű megvilágításba helyezik könyvtári rendszerünk egészét. Bár a szerző nem vizsgálja az olvasói igényeket, a könyvtár nevelési, kulturális funkcióját, az olvasói szokásokat, mégis alapvető megállapításokat tartalmaz a művelődés e mindent átfogó intézményrendszerérői. DUSZA ISTVÁN Klasszikusok és kortársak A regény ma is az olvasó ember talán legkedvesebb barátja. A budapesti Európa Könyvkiadó most új sorozatot indítva szolgálja ezt az igényt: a Világirodalom Klasszikusai sorozatában - amely már köteteinek kézbe való formájával is olvasásra késztet - két-két regényt tartalmazó két kötetet jelentettek meg: Nathaniel Hawthorne A skarlát betű és A hétormú ház című műveit, és Ernest Hemingway Búcsú a fegyverektől és Akiért a harang szól című regényeit. Ugyancsak az Európa Kiadó egyik kedvelt sorozatában, a Szá- zadok-Emberek sorozatban jelent meg Hans Lorbeer NDK-beli író regénye, A wittenbergai menyegző. 1525-ben Wittenbergben Luther Márton feleségül veszi Bora Katalint, a szökött apácát. Ugyanebben az évben a német fejedelmek zsoldosai ezrével gyilkolják le Münzer Tamás parasztkatonáit. A két évszám ugyanaz, ám mintha a két esemény között semmi kapcsolat sem lenne; pedig van, hiszen maga Luther biztatta az urakat, fékezzék meg fellázadt jobbágyaikat. Luthert tehát a borzalmas tömegmészárlás miatt méltán gyötri lelkifurdalás, s éppen az önmagával való meghasonlottság, a kínzó kételyek bírják rá a reformátort, hogy társat vegyen maga mellé. Az író nagy lélektani felkészültséggel igyekszik közel férkőzni Luther ellentmondásos alakjához; a könyv azonban mégsem egyetlen ember belső vívódásainak krónikája, hanem sodró lendületű történelmi regény. Az Árkádia kiadásában jelent meg William Goldingnak, A legyek ura és A torony világhírű írójának új regénye, a Beavatás. A történet mondanivalója hasonló A legyek urá-éhoz: a gyengébb kiszolgáltatottsága, az erősebb könyörtelen, embertelen hatalma. (OV) ÚJ SZÓ 4 1984. III.
