Új Szó, 1984. március (37. évfolyam, 52-78. szám)

1984-03-10 / 60. szám, szombat

A tervmódosítás megoldás? A TEPLICEI BONEX VÁLLALATNÁL A FŐ GOND A MUNKAERŐHIÁNY Divatos pulóvereket, ványolt gyapjúzoknikat, szabadidő-ruhá­kat, sportöltözékeket, kötött mű­szőrme kabátokat, pizsamákat, kötszövött anyagokat a bel- és külkereskedelemnek, kötött textíli­ákat az egészségügynek, kárpito­zásra használt anyagokat a bútor­iparnak... - a teplicei BONEX vál­lalattól. S mindez évente közel 500 millió korona értékben kerülne piacra... Zokniból, szabadidő-ru­hából, sportöltözékekből és a töb­bi pamutáruból több is elkelne, de sajnos az is előfordul, hogy még a tervezett mennyiség sem készül el. Tavaly például csaknem 2 mil­lió korona értékű áruval szállítot­tak kevesebbet a hazai piacra. Ezt persze nemcsak a vásárlók érez­ték meg. A vállalat 7 millió 400 ezer korona meghiúsulási kötbért fizetett ki...- Az utóbbi időben sajnos elég gyakran előfordult, hogy nem tet­tünk eleget a gazdasági szerző­désben foglaltaknak - mondja Ja­roslav Navrátil mérnök, a vállalat gazdasági igazgatóhelyettese. - Késtünk a szállítással, romlott a termékek minősége, a tervezett­nél kevesebbet gyártottunk és küldtünk a kereskedelemnek. Hogy idejutottunk, az több ténye­zőnek, de leginkább a munkaerő- hiánynak, a termelés alacsony színvonalú műszaki ellátásának és az üzemek közti nem kielégítő együttmúködésnek a következmé­nye. Sajnos, a környéken nincs jó hírnevünk. Igaz, hogy vállalatunk­nál az átlagkereset alig éri el a 2300 koronát, sőt van üzemünk, ahol a fizetés csak 1900 korona körül mozog, mégsem ez riasztja vissza az embereket, hanem a sok túlóra és munkaszombat. De hát az anyaghiány, vagy a gépjavítá­sok miatti termeléskiesést valami­kor be kell pótolni! Most 3060 munkásunk van 3745 helyett. A munkaerőhiányt elsősorban- bár csak ideiglenesen - vendég- munkásokkal próbáljuk csökken­teni. A közeljövőben azonban ko-. moly hazai „utánpótlásra“ számí­tunk. Ugyanis néhány közeli vá­rosban kihasználatlan középületet vásároltunk, ahol műhelyeket ren­deztünk be. Ezekben ugyan még költséges a termelés, mert műsza­ki okokból aránylag kevés embert foglalkoztathatunk bennük, de úgy érezzük, sikeres próbálkozás lesz.- Ha a munkaerőhiányt ki is küszöbölik, gondjaik nem szűnnek meg, hiszen a termelés műszaki ellátottságával kapcsolatos nehézségek megoldatlanok ma­radnak.- A gyár tavaly volt 35 éves. A 11 üzemben - jóllehet közülük némelyek a közelmúltban épültek- a gépek 30 százaléka már telje­sen elhasználódott. Új gépekre van szükségünk, de hát miből vá­sároljunk? A rendelkezésünkre ál­ló pénz legnagyobb részét a leg­fontosabb alapanyag, a gyapot vásárlására fordítjuk, s ami meg­marad, csupán a gépjavításokra futja - szűkösen. A vállalaton be­lüli nem kielégítő együttműködés- ami főként az anyagellátásra A prerovi gimnáziumban 11 éve elsőként vezették be ezt a kísérleti tantervet, amely kiemelt helyet biztosít a politechnikai oktatásnak. Erre a célra öt éve korszerű szaktantermeket és laboratóriumokat adtak át, amelyeket a legújabb segédeszközökkel láttak el. A képen: Milada Lorenčíková tanárnő, a biológiai laboratóriumban folyó munkát vezeti. (Vladislav Galgonek felv. - ČTK) vonatkozik - részben szintén az alacsony műszaki színvonal kö­vetkezménye. Bár a vállalat az alapanyagok behozatalán, illetve vásárlásán kívül azt mondhatom önellátó, hiszen fonóüzemet, kötő­dét, festő- és konfekciós üzeme­ket foglal magában, az anyagellá­tás mégsem folyamatos. Ugyanis az üzemekben gyakori a termelés- kiesés, ami vállalati szempontból nézve azonnal megszakítja a gyártási folyamatot. S aztán fi­zethetjük a kötbért... Viszont azt is be kell ismernünk, hogy a fogya­tékosságokért mi is felelősek va­gyunk, nemcsak a manapság oly nagy előszeretettel hangoztatott objektív tényezők a „bűnösök“. Figyelmünket főként a mennyiségi mutatók elérésére fordítottuk, mi­közben a kötszövött anyagok mi­nőségére nem nagyon vigyáztunk. A termelés előkészítésére sem helyeztünk különösebb súlyt. Most már rájöttünk, hol hibáztunk, mégsem mondhatjuk el, hogy okulva a múltból az idén majd minden másként lesz. Egyáltalán nem túlzók, amikor azt állítom, hogy a ránk váró feladatok talán ismét meghaladják erőnket. Hi­szen az említetteken kívül még egész sor probléma vár megol­dásra. Mindenesetre, ha a tavalyi­hoz hasonló tervmódosítást el tud­juk kerülni, az ilyen körülmények között már eredménynek számít. De azért ennél többet szeretnénk. És bizony nagyon kell igyekez­nünk, mert jelenleg a termelési­gazdasági egység keretén belül sajnos csak az utolsó helyre futot­ta erőnkből. Munkaerőhiány, a termelés ala­csony színvonalú műszaki ellátá­sa, az üzemek közti nem éppen példamutató együttműködés - a teplicei BONEX-nek most a legnagyobb gondjai. A beszél­getés során mégsem ezek az egyelőre megoldhatatlannak lát­szó problémák gondolkodtattak el, hanem a tervmódosítással kap­csolatban elhangzottak. Azt hi­szem, akaratlanul is felmerül a kérdés: a vezérigazgatóság ré­széről valóban a segítség egyet­len és jó formája volt-e az engedé­lyezett tervmódosítás? Vélemé­nyem szerint a problémák megol­dása helyett csupán annak időbeli késleltetését érték el. S egyáltalán nem biztos, hogy a gondok-bajok orvoslásának elodázása kifizető­dőbb, mint a látszólag drága beru­házások. KOVÁCS EDIT A tárgyalóteremből NEM SIKERÜLT A SIKKASZTÓ TERVE Gabriel Dóša 27 éves füleki (Fiľakovo) lakosról nagyon kevés jót írhattak a kádervéleménybe munkaviszonyának felbontásakor a Mototechna vállalat losonci (Lu­čenec) üzemének vezetői. Olyan emberként jellemezték őt, akit nem érdekel a rendes munka. Losoncról haza ment állást ke­resni. Hamarosan a žilinai Benzi- nol vállalat füleki üzemanyagtöltő állomásán helyezkedett el mint kútkezelő. Ott 1982. december 1- ig nem volt vele különösebb baj. Aznap viszont a műszak végez­tével ismét a postára kellett volna mennie a bevétellel, amelynek a vállalati bankszámlára történő befizetése szintén a feladatai közé tartozott. A szolgálati szabályzat ugyanis szigorúan előírja, hogy a soros kútkezelő munkája befeje­zésekor köteles késedelem nélkül postára adni a befolyt készpénzt, majd a legközelebbi műszak kez­detén köteles az állomás könyve­lési irataihoz csatolni a pénzes- utalvány lebélyegzett és aláírt iga­zoló szelvényét. Erről minden kút­kezelőjét kellőképpen kioktatja a Benzinol vállalat. Dóšával - fel­vételekor - ugyancsak részlete­sen áttanulmányoztatták a szolgá­lati szabályzatot. Az 1982. decem­ber elsejét kővető napokban még­is hiába várták tőle az akkori 14 700 korona elküldését bizonyí­tó szelvényt. Főnöke, aki hamaro­san ellenőrizte a könyvelést, azonnal észrevette a hiányt. Dóša azzal ütötte el a dolgot, hogy ott­hon felejtette a szelvényt, de majd behozza, hiszen a pénzt rendben feladta a vállalat címére. Később a sürgetésekre azt állította, hogy elvesztette a fontos dokumentu­mot. Megígérte viszont, hogy min­denképpen előkeríti, mert csakis otthon tehette ki - emlékezete szerint - a zsebéből. A napok múltával azonban továbbra is csak az ígérgetéseknél és a halogatá­soknál maradt. Végül tavaly febru­ár elején beigazolódott a munka­társak gyanúja. A benzinkút veze­tője ugyanis figyelmeztető levelet kapott a vállalattól, amelyben tu­datták vele, hogy még mindig nem érkezett meg a bankszámlára az 1982. december 1 -i bevétel. Dóšát ezután már a lakásán keresték fel munkatársai a hiányzó szelvény miatt. Azt is megmondták neki, ha nem kapják meg tőle a szelvényt vagy a 14 700 koronát, az esetet jelenteniük kell a rendőrségnek. Mivel az összevissza hazudozó fiatalember semmit sem tudott fel­mutatni, munkatársai tényleg a rendőrséghez fordultak. Dóša ott is azt állította, hogy feladta a pénzt, csak a szelvény nincs meg, amit azonban okvetlenül elő­kerít. Mivel erre megint csak nem került sor, a következő alkalommal már jegyzőkönyvet írtak a kihall­gatásáról. Akkor azt vallotta, hogy biztosan abban a táskájában van az igazolás, amelyet a ružombero- ki „vagy“ a Liptovský Mikuláš-i gépkocsiszervizbe javításra be­adott autójában hagyott. Persze ott sem találták meg, ezért büntető eljárás indult ellene. Dóša később megváltoztatta a vallomását. A Losonci Járásbí­róságon váltig azt hangoztatta, hogy a kitöltött pénzesutalványt és a 14 700 koronát maga adta át a főnökének, akit megkért, vigye el helyette a postára, mert egyéb sürgős elintéznivalója akadt ép­pen a műszak befejezésekor. Szerinte a pénz leszámolását ket- ten is látták, de nem tudta megne­vezni a tanúkat. A bíróság nem fogadhatta el a kimagyarázkodás e változatát sem, mert bebizonyo­sodott, hogy a vádlott főnöke az említett napon nem dolgozott, és nem is járt az üzemanyagtöltő ál­lomáson. Bár Dóša mindvégig ko­nokul tagadta, hogy elsikkasztotta a pénzt, a bíróság kiderítette az igazságot, és megállapította a vádlott bűnösségét. Az ítélet nyolc hónapi szabadságvesztés­re, 3000 korona pénzbüntetésre, a 14 700 korona megtérítésére, valamint a vádlott kiszabadulását követő két évig mindennemű anyagi felelősséggel járó munka­körtől való eltiltásra szól. Dóša fellebbezését a Banská Bystrica-i Kerületi Bíróság elutasí­totta, és az ítéletet jogerőre emel­te. -ly­VEGYES Gyakorlatot tartottak a napokban Bratislavában a katonai és nem katonai jellegű polgári védelmi alakulatok a szlovák főváros polgári védelmi törzska­rának munkaterve alapján. A hidászok, az egészségügyi és a tűzoltócsoport felkészültségét egy „ellenséges támadás“ tette próbára, valamint egy „súlyos baleset“. A képen: az emeletről elszállítják a „sebesülteket“ (Miroslav Vojtek felvétele — ČSTK) APRÓHIRDETÉS még hosszú örömteli, nyugodt, boldog életet kíván testvére, Ilona és családja. Ú-641 ■ Március 11 -én ünnepli 80. születés­napját Alsószeliben (Dolné Saliby) a szerető édesapa, nagyapa és dédapa, Váczi András. E szép ünnep alkalmából szívből gra­tulál és örömteli, hosszú, boldog életet kíván szerető fia, Sanyi, felesége, Gita, veje, Gyula, 5 unokája, 2 unokame­nye, unokaveje és 4 dédunokája. Mindenki nevében a kis Csongor sok-sok puszit küld a dédpapá- nak. Ú-770 ■ A szeretett édesapát, Szabó Ferencet 60. születésnapja alkalmából szívük egész szeretetével köszöntik, jó egész­séget és hosszú, örömteli életet kí­vánnak lányai, fia, menye, vejei és öt unoká­ja: Zsolt, Tibor, Marián, Petra és a kis Ferike. Ú-871 ■ Kacsatenyésztők figyelem! A Nová Dedinka-i Efsz, Bratislava- vidéki járás elkezdte a kiskacsák árusítását. Eladás minden hétfőn, szerdán és pénteken. Csak személyesen! Érdeklődni a 914 130-as és a 914 123-as telefonszámokon le­het. ÚF-23 ■ A Komáromi (Komárno) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium igazga­tósága értesíti az érdeklődőket, hogy az 1984/85-ös tanévben ismét nyit osztályt az esti tagozaton dolgozók számára. Azok a dolgozók jelentkezhetnek akik elvégezték az alapiskola nyolca­dik, ill. kilencedik osztályát. A felvételüket kérelmezők 1984. áp­rilis 15-ig adják le kérvényüket az iskola igazgatóságán. ÚF-26 ■ A Bratislavai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium igazgatósága értés !ti a dolgozókat, hogy az 1984/85-ös iskolaévben levelező tagozaton érettségivel vég­ződő I. osztályt nyit. Jelentkezhetnek azok a dolgozók, akik elvégezték az alapiskolát és mun­kaviszonyban vannak. A felvételüket kérelmezők 1984. áp­rilis 30-ig adják le kérvényüket az iskola igazgatóságán. Bővebb felvilágosítást az iskola igazgatósága nyújt (Dunajská 13). ÚF-32 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS KÖSZÖNTŐ ■ Dobčáni Jánosnak 60. születés­napja alkalmából szívből gratulálnak, sok erőt, egészséget és nagyon hosz- szú boldog életet kívánnak felesége, gyermekei, 2 unokája: Di- anka és Román. Ú-382 ■ özv. Kiss Irénnek Csilizradványra (Čiližská Radvaň), aki 1984. március 10-én ünnepli 50. születésnapját jó egészséget, sok sikert a munkában és hosszú boldog életet kívánnak lánya, két fia, veje, menyei és négy kis unokája. r Ú-561 ■ A drága férjnek, édesapának és nagyapának, Csomós Bélának Iványira (Ivanice), aki 1984. március 10-én ünnepli 65. születésnapját, szív­ből gratulálnak, és még hosszú boldog életet kívánnak felesége, Ilonka, lánya, Ica, veje, Pityu, unokái: Zsuzsika, l.cuka és Pistike, akik sokszor csókolják a drága nagyapát. A jókívánságokhoz csatlakozik nász­asszonya, Mariska Ú-608 ■ 1984. március 11 -én ünnepli 60. születésnapját Tóth Istvánné Križan Anna Jókán (Jelka). E szép ünnep alkalmá­ból szívből gratulál, jó egészséget és ■ Mély fájdalommal mondunk köszö­netét mindazoknak a kedves rokonok­nak, szomszédoknak és ismerősök­nek, akik 1984. február 23-án elkísér­ték utolsó útjára a nagypakai (Veľká Paka) temetőbe Valko Lajost, a drága jó férjet, édesapát, testvért, vöt és sógort, akit a halál rövid betegség után 50 éves korában ragadott ki csa­ládja köréből. Külön köszönetét mon­dunk mindazoknak, akik virágokkal, koszorúkkal és részvétnyilvánításaik­kal igyekeztek enyhíteni mély fájdal­mukat. Gyászoló felesége, fia és lánya. Ú-833 ■ Hálás szívvel mondunk köszönetét mindazoknak, akik 1984. február 18-án elkísérték utolsó útjára a.bagotai (Bo­hatá)' temetőbe drága halottunkat, ifj.Mészáros Józsefet, akit 58 éves korában váratlanul raga­dott ki a halál szerettei köréből. Kö­szönjük a búcsúbeszédet, a sok virá­got és a vigasztaló szavakat. A gyászoló család Ú-841 ■ Hálás szívvel mondunk köszöne­tét mindazoknak, akik 1984. február 15-én elkísérték utolsó útjára a ča- lovói temetőbe a jóságos férjet, édesapát, nagy­apát, dédapát, id. Kozma Gézát, akit a halál 73 éves korában örökre elszakított szeretteitől. Köszönetünket fejezzük ki a megható búcsúszavakért az Agrokomplex újmajori részlege ve­zetőinek, valamint a rokonoknak, isme­rősöknek, szomszédoknak, akik ko­szorúikkal virágaikkal és részvétükkel enyhítették mély fájdalmunkat. Gyászoló felesége, 5 fia, 2 lánya, 5 menye, 2 veje, 22 unokája és 3 dédunokája Ú-896 ÚJ SZÚ 6 1984. III. 10.

Next

/
Thumbnails
Contents