Új Szó, 1984. március (37. évfolyam, 52-78. szám)

1984-03-21 / 69. szám, szerda

Dicsőséges három és fél hónap Emlékezés a Magyar Tanácsköztársaságra, kikiáltásának 65. évfordulóján A Magyar Tanácsköztársaság megalakulását - rövid fennállása ellenére is - a marxista-leninista történelemtudomány nemcsak a magyar nép, hanem a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom történetének is kimagasló eseményeként értékeli. Megalapo­zottan, hiszen a történelemformáló Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom győzelme után, az orosz bolsevikok ösztönző példáját követve a közeli európai területeken legelőször a magyarországi proletariátus valósította meg saját néphatalmi rendszerét, s folyta­tott megvédéséért 133 napos, de annál heroikusabb és ragyogóbb emlékű élethalálharcot. ÚJ SZÓ 1984. III. 21. A magyar dolgozó nép számára az első világháborúnak - minden véráldozatával, átvészelt szenve­désével, nyomorúságával együtt - az 1918-as októberi polgári de­mokratikus ún. őszirózsás forra­dalom s azzal egyidejűleg a sok- nemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia széthullása vetett vé­get. Ezt a kelet-közép-európai tér­ségben végbement jelentős törté­nelmi hatóerejú fordulatot nagy mértékben meggyorsították a Habsburg-monarchia népeinek nemzeti függetlenségükért kibon­takozott, Csehszlo­vákiában pedig az állami önállóság megteremtésének igényével egyszerre jelentkezett, kifeje­zetten forradalmi mozgalmai. Magyar- országon is először polgári demokrati­kus forradalom ment végbe. S bár a Káro­lyi Mihály vezetésé­vel megalakult Nem­zeti Tanács létre­hozta a Magyar Népköztársaságot, képtelen volt megol­dani a legalapve­tőbb társadalmi kér­déseket. Nem haj-' totta végre a beígért földreformot, sem a közélet demokrati­zálását. Az események to­vábbi menetét az 1918 novemberé­ben megalakult Kommunisták Ma­gyarországi Pártja határozta meg döntően, amelynek a radikalizáló- dó tömegekre egyre nőtt a befo­lyása. Ezért Károlyi Mihály köztár­sasági elnök liberális polgári-szo­ciáldemokrata, ún. népkormánya, amely a bolsevizálódástól való fé­lelmében egy ideig csak erőszak­kal, terrorakciókkal és statárium­mal tudta fenntartani uralmát, 1919.% február 21-én letartóztatta és börtönbe vetette a KMP veze­tőit, köztük Kun Bélát. Nemsokára Károlyi liberális-szociáldemokrata Berinkei vezette kormánya lemon­dott, s minden felelősséget a szo­ciáldemokratákra hárítva átadta a hatalmat a magyar proletariátus­nak. Mivel azonban a szociálde­mokratáknak nem volt bátorságuk kormányt alakítani, baloldali kül­döttségük felkereste a gyüjtőfog- házban tartott kommunista veze­tőket, s Kun Béla előzetesen kidol­gozott javaslatai alapján meg­egyeztek a két párt egyesítésében. Ebből a nem túl szerencsés, de szükségszerű fúzióból született Magyarországi Szocialista Párt létrehozta a Forradalmi Kormány­zótanácsot, amely aztán 1919. március 21 -én kikiáltotta a Magyar Tanácsköztársaságot, s amelynek az elnöke a centrista szociálde­mokrata Garbai Sándor lett, de tényleges vezetője Kun Béla volt s maradt mindvégig. A Forradalmi Kormányzótanács első teendője volt, hogy a proletár­diktatúra védelmére létrehozta a Vörös Hadsereget, a belső rend biztosítására pedig a Vörös Őrsé­get, majd rendeletet adott ki a for­radalmi törvényszékek felállításá­ra. Ugyanakkor megkezdte a kapi­talista termelési viszonyok felszá­molását. Államosította a húsz munkásnál többet foglalkoztató üzemeket, a bankokat és pénzin­tézeteket, a külkereskedelmet, a száz hektárnál nagyobb földbir­tokokat, s köztulajdonba vette a kapitalisták villáit, a földesúri kastélyokat, a bérházakat, az üz­letházakat stb. Egyidejűleg egy sor rendeletet adott ki a dolgozók szociális helyzetének javítására és a kulturális forradalom kibonta­koztatására. E lendületes forradalmi fejlő­dést azonban hamarosan megza­varta a külső és a belső ellenség reakciója, majd nyílt fegyveres in­tervenciója. Az Antant kezdemé­nyezésére - amely a párizsi béke­tárgyalásokon is elsősorban arra törekedett, hogy az oroszországi szocialista forradalom elszigetelé­se céljából Kelet-Közép-Európá- ban „egészségügyi övezetet“ ala­vében táviratott küldött a magyar Forradalmi Kormányzótanácsnak, hogy a Vörös Hadsereg vonuljon az általa kijelölt demarkációs vo­nalak mögé, s ezt a Magyar Ta­nácsköztársaság kormánya telje­sítette. Annak ellenére, hogy a kommu­nisták és a baloldali szociálde­mokraták az ellentámadást sür­gették, a jobboldali, főleg a cent­rista szociáldemokraták, nyíltan a kapitulációt s a polgári demokrá­cia visszaállítását követelték. Ebben a rendkívül válságos hely­zetben a magyar tanácskormány lemondásra kényszerült, átadva a helyét a reakciós Peidl-kor- mánynak. A jobboldali szociálde­mokrata Peidl Gyula ún. szakszer­vezeti kormánya szabaddá tette az utat az ország fővárosának el­foglalásához mind a román királyi hadsereg, mind a nyomukban ha­ladó horthysta fehér tisztikülönít­Kun Béla 1919. június 7-én a frontra induló vöröskatonák és a budapesti munkások nagygyűlésén tartott lelkesítő szónoki beszéde közben (Archív felvétel) kítson ki - megsemmisítő csapást szándékozott mérni a fiatal prole­tárállamra. 1919 áprilisában inter­venciós hadműveleteket kezdett ellene. A szervezés alatt álló ma­gyar Vörös Hadsereget váratlanul érte az orvtámadás, de szinte na­pok alatt a Szovjet-Oroszország- ból hazatért hadifoglyokból s a fel­fegyverzett munkásságból felállí­tott 117 zászlóalj vonult a frontra, majd lázas toborzómunkával to­vábbi, főleg munkásezredeket irá­nyítottak az egyes hadszínterekre. A túlerőben lévő ellenséges had­erők támadását, amelyeket olasz és francia tisztek irányítottak, a Vörös Hadseregnek sikerült megállítania. Tanács-Magyarország Vörös Hadserege az internációs csapa­tokat visszaverve, azzal a céllal nyomult előre, hogy Szlovákia és Kárpátukrajna területén keresztül egyesüljön Szovjet-Oroszország és Szovjet-Ukrajna Vörös Hadse­regével. Ezzel a szlovák és cseh szocialista forradalmárok számára lehetővé vált, hogy - a magyaror­szági tanácshatalomra támasz­kodva - megkíséreljenek Cseh­szlovákia területén szuverén szo­cialista államot létesíteni. Ók a kedvezőtlen helyzetben sem késlekedtek megragadni a lehető­séget, ugyanúgy, ahogy március 21-én a magyar kommunisták sem tétováztak. 1919. június 16- án Prešovban kikiáltották a Szlo­vák Tanácsköztársaságot. A magyar Vörös Hadsereg len­dületét egyfelől a Kormányzóta­nácsban kezdettől megnyilvánult s egyre élesebbé vált - kommu­nista és szociáldemokrata vezetők közti - ellentétek, másfelől a had­seregbe, sót a hadvezetésbe be­furakodott reakciós tisztek akna­munkája törte meg, amely a döntő órában nyílt árulásba csapott. A kritikus mozzanatot az a diplo­máciai fortély képezte, amikor Clemanceau francia miniszterel­nök a párizsi békekonferencia ne­mények és terrorista „szabadcsa­patok“ előtt. S ezzel kezdetét vet­te Horthyék fehérterrorja, amely 25 éven át dühöngött s Magyaror­szágot a „hárommillió koldus or­szágává“ tette. Annak ellenére, hogy a Magyar Tanácsköztársaságot 133 napos fennállása után vérbe fojtották, lét­rejötte, harcai és az európai mun­kásmozgalmakra gyakorolt hatása a Lenin által kidolgozott szocialista forradalom és proletárdiktatúra el­méletének s gyakorlatának általá­nos érvényűségét igazolták. Lenin egyébként rendkívül nagyra érté­kelte azt a tényt, hogy a magyar proletariátus békés úton vette át a hatalmat a burzsoáziától. Ugyan­akkor kárhoztatta azt a súlyos po­litikai hibát, hogy a forradalomnak nem volt egyöntetű, bolsevik típu­sú vezető pártja, mivel a kommu­nista és a szociáldemokrata párt egyesítése kellő előkészítés nél­kül, mechanikusan ment végbe. Hasonlóképp helytelenítette azt is, hogy az államosított földbirtokokat nem osztották fel a szegénypa­rasztság és az agrárproletariátus között, hanem szocialista mező- gazdasági nagyüzemeket, szövet­kezeteket létesítettek rajtuk. Ez az intézkedés nagymértékben gyen­gítette a munkás-paraszt egysé­get, s azzal a proletárdiktatúra alapjainak szilárdságát. A Magyar Tanácsköztársaság emiitett hibáit azonban, mint azt Lenin is méltatta, messze felül­múlták erényei. Tragikus bukásá­ban is értékes tanulságokkal szol-' gált, nemzetközi jelentősége pe­dig mindenekelőtt abban állt, hogy Szovjet-Oroszország után máso­dikként valósította meg a proletár- diktatúrát. Ezzel nagy hatást gya­korolt az európai forradalmi moz­galmakra, főleg a Bajor Tanács- köztársaság, majd a Szlovák Ta­nácsköztársaság megalakításá­ra. MIKUS SÁNDOR Két évtizede a mezőgazdaság szolgálatában A fő ágazat az öntözés Immár 20 éve működik Zlaté Klasyban a felsőcsallóközi öntö­zőrendszer üzemeltetését irányító és biztosító vállalat, amelyet kez­detben szakosított Meliorációs Szövetkezet, majd Agroprogres közös mezőgazdasági vállalat né­ven ismertek meg a járásban és annak határain túl is. Visszapillan­tásként nem árt megjegyeznünk, hogy a 20 évvel ezelőtt az öntözés szolgálatába állított kis üzem - alig egy tucat munkással - nap­jainkban mintegy 300 dolgozót foglalkoztató korszerű nagyüzem­mé fejlődött. Mészáros György mérnökkkel, a vállalat igazgatójá­val a múlt évi gazdálkodási ered­ményekről beszélgettünk. Bevezetőként elmondotta, hogy az elért gazdasági eredményekkel elégedettek, noha a melléküzem- ági tevékenységükben a termék­szerkezetváltás időszakát élik, és az ezzel járó új problémák megol­dására is figyelmet kell fordítani. A két gazdasági egység mun­kájának elemzésére terelve a szót az igeizgató elsőként az öntözési részleg múlt évi eredményeit mél­tatta. A részleg dolgozói még az indulásnál átlagos évre számítva állították össze a tervfeladataikat. A későbbiekben azonban az aszá­lyos időjárás minden korábbi mun­katervet felborított, és komoly erőpróba elé állította a több mint 35 ezer hektár öntözéséért felelős szakembereket, dolgozókat. A ter­vezett 24,5 millió köbméter víz helyett 55 millió 270 ezer 400 köbméter vizet juttattak a szomja­zó növénykultúrákra, mégis csak mentőöntözésnek nevezhetjük, mivel ennél jóval többre lett volna szükség. Mindez olyan következ­tetéseket von maga után, hogy a kora tavaszi és a késő őszi úgynevezett tározó öntözésnek komoly szerepe van a talaj vízház- tartalékainak képzésében és meg­őrzésében. Vagyis azok a mező- gazdasági üzemek, amelyek már kora tavasztól igényelték a mes­terséges csapadékpótlást, jóval eredményesebb gazdálkodásról adhatnak most számot, mint azok, amelyek csak félvállról vették a szakemberek öntözést sürgető tanácsait és csak később kezdtek öntözni. Az öntözőberendezései­ket jól hasznosító gazdaságok so­rában említette a nagylégi (Lehni- ce), a Zlaté Klasy-i Béke, a Nový Život-i, az Alistáli (Hroboňovo) Efsz-t, valamint a Gombai (Hubi­ce) Állami Gazdaságot. Mindezek mellett jelentős beruházással el­készült egy korszerű javítóműhely is, ahol egész éven át új szolgálta­tásként bevezetik a járási igények kielégítése céljára a forgódobos öntözőberendezések, valamint egyes szivattyútípusok nagyjaví­tását. A melléküzemágban is a járási igények kielégítésére törekednek. Ez nem jelenti azt, hogy más járá­sok mezőgazdasági jellegű ter­mékigényeit kapacitáslehetőség esetén ne elegítenék ki. Ebben a szerkezetváltási folyamatban a faipari jellegű termékek rovására mindinkább előtérbe kerülnek a la­katosipari munkák. Ennek kereté­ben az állattenyésztő telepek belső technológiáinak korszerűsítésé­hez szükséges atipikus elemek, részegységek, berendezések gyártása és szerelése jut fő sze­rephez. Lényegesen javult a ter­mékek minősége, kevesebb rekla­máció érkezett be, és javultak a szállítói-megrendelői kapcsola­tok is. A termelés mellett a gazdaság- és pártvezetés, karöltve az üzemi szakszervezeti bizottsággal, nagy gondot fordít a munkahelyi körül­mények javítására, a nehéz fizikai munka könnyítésére. Az idei esztendő fő feladatairól a vállalat igazgatója így összegez­te mondanivalóját. - Fokozott fi­gyelmet fordítanak az öntözési idényre való felkészülésre, vala­mint a szezon alatt az egész öntö­zés folyamatára. Bevezetik az egyes szivattyúk és forgódobos öntözőberendezések javítását is, s az ehhez szükséges alkatrészek gyártásában is továbblépnek. A melléküzemágban is a mező- gazdasági üzemektől beérkező igények figyelembevételével szer­vezik meg az egyes termékek le­gyártását, valamint a megrendelt szerelőmunkák elvégzését. Ebben a folyamatban teret kap minden olyan egyéni és kollektív munka­kezdeményezés, amely a leg­újabb műszaki ismeretek és a kor­szerűbb technológia segítségével, az önálló elszámolási rendszer nyújtotta anyagi ösztönzők eddigi­nél differenciáltabb alkalmazásá­val elősegíti a berendezések haté­konyabb kihasználását, a selejt- hányad csökkentését, a gyártmá­nyok minőségének javítását, a fizi­kai munka könnyítését, nem utol­sósorban a drága energia, üzem­anyag és alapanyagok eddigieknél takarékosabb felhasználását. MÉRI ISTVÁN A szlovákiai gép- és traktorállomások képviselői értekezletének margójára „A gép teljesítménye az embertől függ“ ... hangsúlyozták többen is a szlovákiai gép- és traktorállomá­sok, valamint a mezőgazdasági gépjavító üzemek rovinkai vezér- igazgatósága által rendezett érte­kezleten, amelyen a vállalat üze­meinek és szocialista munkaver­senyének tavalyi eredményeit ér­tékelték. E kijelentés nem üres frázis erejével hatott, hiszen a va­lós tartalmát számos ott is említett munkaeredmény hitelesítette és hitelesíti, ugyanakkor pedig az élenjáró dolgozók a saját tapasz­talataikból is tudják, mire képes a talajművelő-, a növényápoló-, vagy a betakarítógép, ha kezelője jó szakember és egyben igyekvő dolgozó. S hogy min múlik az ember teljesítménye? Nagyon sok tényezőn. Például az öntudatos, kitartó munkán, a szaktudáson, a munkafeltételeken, a munka- szervezésen és sok más ténye­zőn, köztük a munkaverseny szín­vonalán is. A vállalat tavalyi termelési ered­ményeiből arra következtethetünk, hogy Szlovákia gép- és traktorál­lomásain, mezőgazdasági gépja­vító üzemeiben rengeteg dolgozni tudó és szerető ember található, s hogy ugyanakkor ezeken a mun­kahelyeken kellő figyelmet fordíta­nak a munkaversenyre és többek között szabadja van az egyének és csoportok munkakezdeménye­zésének. Ha nem így lenne, akkor a vállalat tavaly aligha teljesítette volna 101,2 százalékra az éves termelési tervét-ebből 102,1 szá­zalékra a javítási feladatokat, 105,4 százalékra az alkatrészfel­újítást... Hogy a gép- és traktorállomá­sok jó munkát végeztek a mező­gazdasági termelésben is - egye­bek között 55 ezer hektárról taka­rították be a szemesfélék termé­sét, 14 ezer hektárról gyűjtötték be a szalmát, 458 ezer tonna istálló­trágyával dúsították a termőtalajt, 150 ezer hektáron végeztek vegy­szeres növényápolást s 450 ezer gyümölcsfa permetezését vállal­ták és teljesítették - abban nem kis érdemei vannak a szocialista munkaversenyben legeredménye­sebben szerepelt egyéneknek és üzemeknek. A vállalat 35 üzemére és az ott dolgozó 9 ezer emberre az idén is komoly feladatok várnak. Komo­lyak, de amint azt Štefan Jacenko mezőgazdasági termelési igazga­tó kifejtette: jó munkával - leg­alább olyannal, mint amilyet tavaly végzett ez a nagy munkaközösség - teljesíthetők is. S mivel ugyanígy vélekedtek a Veľatyban rendezett értekezleten megjelent élenjáró traktorosok, kombájnosok, gépja­vítók és más beosztású dolgozók is, feltételezhető, hogy a szlová­kiai gép- és traktorállomások és mezőgazdasági gépjavító üzemek az idén is jó munkát végeznek majd. A műhelyben és, a mezőn egyaránt. GAZDAG JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents