Új Szó, 1984. március (37. évfolyam, 52-78. szám)

1984-03-17 / 66. szám, szombat

Egvj hét a nagyvilágban hogy az amerikai rakéták NSZK- beli telepítése miatt váltak szüksé­gessé az ország biztonsági érde­keinek megvédése céljából a szo­cialista országok, s ezen belül az NDK válaszintézkedései. Berlin azt a nézetet vallja, hogy vissza kell térni az amerikai rakétatelepí­tés előtti helyzethez Európában. Jóllehet, abban nem teljesen egyeztek a nézetek, hogy milyen feltételek szükségesek ennek megvalósításához, de viszont né­zetazonosság mutatkozott abban, hogy a két német államnak - ame­lyeket összeköt a közös felelősség - munkálkodnia kell ezt elősegítő lépések elérésén. A hét elején megnyílt lipcsei vásáron is sor került NDK-beli és nyugatnémet politikusok találko­zójára. A tavaszi vásárt felkereste Lambsdorff nyugatnémet gazda­sági miniszter és Strauss bajor kormányfő is és mindkettőjüket fo­gadta Erich Honecker. Az eszme­cseréken úgy vélték, hogy az NDK és az NSZK jószomszédi kapcso­latainak fejlődése elősegítheti az enyhülési folyamat újjáéledését és a nemzetközi helyzet megjaví- tásáty Az NSZK gazdasági minisz­tere megerősítette: kormánya arra számít, hogy Erich Honecker még az idén az NSZK-ba látogat. Az utóbbi hónapokban felélén­kült kétoldalú kontaktusokra hideg zuhanyként hatott Kohl kancellár­nak a Bundestagban csütörtökön elhangzott nyilatkozata. Ebben gyakorlatilag megkérdőjelezte Eu­rópa háború utáni politikai és föld­rajzi elrendeződését és ezzel tu­lajdonképpen az erősödő revan- sista törekvéseknek adott bátorí­tást. Ha az NSZK kancellárja ilyen hangot üt meg akkor, amikor a két ország viszonyáról beszél, aligha lehet szó arról, hogy a sűrűsödő kétoldalú kapcsolatok tovább erő­södjenek. Libanonról Lausanne-ban Példátlan biztonsági intézkedé­sek között nyílt meg hétfőn a sváj­ci Lausanne egyik luxusszállójá­ban a libanoni nemzeti megbéké­lési konferencia második szaka­sza. Az értekezleten a libanoni belviszályban érdekelt felek köz­vetlenül részt vesznek, valamint megfigyelőként van jelen Szíria és Szaúd-Arábia képviselője. A tanácskozás hármas céllal ült össze: tartós tűzszünet elérése, a nemzeti kiegyezés alapelveinek a tisztázása és nemzeti egység­kormány megalakítása. Ezek kö­zül a legnagyobb viták a hatalmi tisztségek újrafelosztása és a poli­tikai reformok megfogalmazása, körül zajlottak. Amin Gemajel libanoni elnök tízperces megnyitójában azt a re­ményét fejezte ki, hogy a tanács­kozás eredményeként Libanon­ban véget ér a „vér és a könnyek“ időszaka. Valóban, a legfőbb ideje lenne, hogy kilencévi esztelen, szűnni nem akaró háborúskodás után - amelynek mintegy 100 ez­ren estek áldozatul - végre békés időszak virradjon Libanonra. A konferencia első kézzelfogható eredménye, hogy a résztvevők tűzszüneti felhívást fogadtak el, melyet Bejrút környékén általában megtartottak. A rendkívül kemény alkudozások után létrejött megál­lapodás elérésében nagy szerepet játszott Khaddam szír alelnök, aki egyik felszólalásában hangsúlyoz­ta: a libanoni politikai reformok véghezvitelének alapfeltétele a fegyvernyugvás megteremtése, s Szíria mindent megtesz ennek elérésére. A közel-keleti helyzetről, ezen belül a libanoni békés rendezés lehetőségeiről és a kétoldalú kap­csolatokról tárgyalt a szír főváros­ban Gejdar Alijev szovjet minisz­terelnök-helyettes. Asszad elnök­kel megtartott találkozóján meg­erősítette, hogy a Szovjetunió to­vábbra is támogatja Szíria követ­kezetes imperialistaellenes irány­vonalát. Összeállította: P. VONYIK ERZSÉBET március 10-16 Szombat: a szovjet honvédelmi miniszter befejezte indiai esz­mecseréit • A francia kormányfő villámlátogatást tett Madridban Vasárnap: Damaszkuszban a szíriai vezetőkkel tárgyalt Gejdar Alijev szovjet miniszterelnök-helyettes • ASEAN- körútra utazott a vietnami külügyminiszter Hétfő: Konsztantyin Csernyenko fogadta a moszkvai láto­gatáson tartózkodó Hans-Jochen Vogelt • Lausan- ne-ban megkezdődött a libanoni nemzeti megbékélé­si konferencia második szakasza • Megnyílt a szov­jet-kínai külügyminiszter-helyettesi tárgyalások 4. fordulója Kedd: Előválasztást tartottak kilenc USA-beli szövetségi államban • Mika Spiljak jugoszláv államelnök Bécs- ben kezdett tárgyalásokat. Szerda: Moszkvából Berlinbe érkezett a nyugatnémet Szociál­demokrata Párt küldöttsége • Az Arab Liga kül­ügyminiszteri ülése tűzszüneti felhívást intézett Iránhoz és Irakhoz Csütörtök: A kétoldalú katonai és gazdasági együttműködésről tárgyalt Reagan elnökkel Soares portugál kormányfő • A bonni kancellár provokatív nyilatkozata a Bun­destagban az NSZK és az NDK viszonyáról Péntek: Bécsben a 32. fordulóval folytatódtak a közép-euró­pai haderőcsökkentési tárgyalások • Varsóban megnyílt a LEMP országos értekezlete Csernyenko eszmecseréi az SPD vezetőivel A hét elején Moszkvában tár­gyalt az ellenzékben működő nyu­gatnémet Szociáldemokrata Párt küldöttsége Hans-Jochen Vogel- nak, az SPD parlamenti frakciója elnökének a vezetésével. Konsz­tantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára tárgyszerű, konstruktív légkörben lezajlott találkozón fo­gadta a bonni parlamenti képvise­lőket, melyeken a nemzetközi helyzetről és a kétoldalú kapcsola­tokról egyaránt szó esett. A megbeszélések fókuszában kétségtelenül az atomháborús ve­szély elhárításának kérdései áll­tak. Mindkét részről egyetértettek abban, hogy az amerikai elsócsa- pásmérő nukleáris rakéták tavaly ősszel megkezdett nyugat-euró­pai telepítése földrészünkön rend­kívül megnövelte a nukleáris ka­tasztrófa veszélyét. A szovjet fél az eszmecseréken nagyra érté­kelte az SPD-nek a Pershing-2 rakéták NSZK-beli telepítésével kapcsolatos, 1983 novemberében megtartott kongresszusán kialakí­tott elutasító álláspontját és azt a törekvését, hogy csökkentse az NSZK nukleáris konfliktusba való bevonásának a veszélyét. A nyu­gatnémet delegáció tagjai meg­erősítették: pártjuk változatlanul ezt az álláspontot foglalja el a ra- kétakérdésben. A legfelsőbb szovjet pártvezető a moszkvai politikai irányvonal fo­lyamatosságáról biztosította az SPD-képviselőket és hangsúlyoz­ta: a külpolitikában ez a kontinui­tás annyit jelent, hogy továbbra is mindent meg kell tenni a nukleáris katasztrófa elhárításáért. Ezt a meglevő folyamatosságot a nyu­gati politikusok is elismerték, hi­szen Hans-Jochen Vogel és Egon Bahr leszerelési szakértő tavaly tavasszal is járt Moszkvában és mostani tárgyalásaik után egyér­telműen úgy nyilatkoztak: „ nincs különbség“ a Szovjetunió tavalyi és mostani álláspontjában. Ehhez hozzáfűzték, hogy a Szovjetunió változatlanul a közepes hatótávol­ságú amerikai rakéták nyugat-eu- rópai elhelyezését a kelet-nyugati kapcsolatok súlyos megterhelésé­nek tekinti és a telepítés előtti helyzet visszaállítását követeli. Washington azonban változatlanul nem hajlandó erre, s ezért Egon Bahr sajtóértekezletén azt a véle­ményét tolmácsolta, „nincs felis­merhető jele“ annak, hogy a nyu­gat-európai rakétatelepítés meg­kezdésével megszakadt genfi tár­gyalások a két nagyhatalom között folytatódjanak. A tárgyalásokon érintették a de­cember 15-én felfüggesztett bécsi közép-európai haderócsökkentési tárgyalásokat is. Mindkét részről úgy vélték: a tegnap megkezdett 32. fordulóban új javaslatokra, kezdeményezésekre van szükség avégett, hogy a 11. éve folyó tár­gyalás-sorozat kimozduljon a nyu­gati résztvevők merevsége folytán tapasztalható holtpontról. Ez an­nál is inkább szükséges lenne, mert jelenleg Bécs jelenti a Kelet és a Nyugat között az egyetlen közvetlen leszerelési fórumot. NDK-NSZK megbeszélések Az SPD-delegáció Moszkvából Berlinbe utazott, ahol a küldöttség tagjait a legmagasabb szinten fo­gadták. Az oldott légkörű, konst­ruktív és tárgyszerű eszmecserék­ről kiadott közlemény szerint azokra a kölcsönös párbeszéd­készség volt a jellemző. Teljes volt az egyetértés a tekintetben is, hogy a fegyverkezési hajsza foly­tatódása növeli a nemzetközi fe­szültséget, megnehezíti a népek békés egymás mellett élését, s ezért szükséges a rakétatelepí­tések gyors abbahagyása. Erich Honecker megismételte azt a korábbi NDK-álláspontot, A héten országos méretűvé terebélyesedett a brit bányászok munkabeszüntetése, amely az országban lévő 180 bánya kétharma­dára kiterjedt. A sztrájkolok a Thatcher-kormány bányabezárási tervei ellen tiltakoznak, mert ennek következtében mintegy húsz­ezer bányászt elbocsátanának. Felvételünkön a beavatkozó rendő­rök elhurcolják az ollertoni bánya bejáratánál lévő sztrájkőrség egyik tagját. (Telefoto: ČSTK) (■ KIS NYELVŐR Mikor az enyém, mikor az enyémé valami? Enyém, tied, övé, mienk, tietek, övék; enyéim, tieid, övéi, mieink, tieitek, övéik - ezek a birtokos személyragok köznyelvi alakjai. Talán, ha így felsorolva halljuk őket, ismerősek is min­denki számára az iskolából, de ha a nyelvhasználatot figyeljük, nem mindig ilyen formában találkozhatunk velük. Az északkeleti nyelvjárásterületen az enyém enyim, a tied tiéd, a mienk miénk, az enyéim, enyimek, a tieid tiedek alakban fordul elő. A Csalló­közben és a Mátyusföldön szintén megtalálhatók a jellegzetes névmási alakok, amelyek általában abban különböznek a köz­nyelviektől, hogy a végükön -é birtokjel van: enyimé, tiedé, mienké,.tieteké, övéké. Vajon mivel magyarázhatjuk, hogy bizonyos nyelvjárásokban -é birtokjellel toldják meg a birtokos névmási alakokat? Bizonyára azzal, a birtokost kifejező főnevek végén is az -é birtokjel utal a birtokra, ez helyettesíti az elmaradt birtokszót. Például e helyett: „Ez a szomszéd ásója“ - mondhatjuk ezt, ha az ásó a beszédhelyzetből vagy a beszédelózményből odaért- hetö: „Ez a szomszédé." Sokan nyilván szükségét érzik annak, hogy a birtokos névmási alakokhoz is hozzáillesszék az -é-t. mert nyelvérzékük szerint csak így utalhatnak ezek az alakok a birtokra is. Vagyis csak az enyimé, tiedé, mienké, tieteké, övéké alakokban érzik a birtokost és a birtokot egyaránt. Tehát ennek a mondatnak a tartalmát: „Ez a könyv az én könyvem“ - így fejezik ki tömörítve, vagyis birtokos névmás segítségével: „Ez a könyv az enyimé (esetleg: enyémé).“ De vajon szükség van-e erre az -é birtokjelre? Ha a birtokos névmások köznyelvi használatát nézzük, azt látjuk, hogy nincs. „Ez a könyv az enyém“ - ez azt jelenti, hQgy ez a könyv az én könyvem. „Ez a szerszám az övék“ - ez meg azt jelenti, hogy ez a szerszám az ó szerszámuk. Nincs tehát szükség arra, hogy mindezt így mondjuk: „Ez a könyv az enyimé“; „Ez a szerszám az övéké.“ S azt mivel magyarázhatjuk, hogy a köznyelvi névmási alakok az -é birtokjel nélkül is kifejezik a birtokos mellett a birtokot is? Hadd áruljuk el, hogy azok sem az -é birtokjel nélkül fejezik ki a birtokot, ugyanis ez a birtokjel már bennük van. Mert miből is keletkeztek ezek a névmások? Az én, te, ő, mi, ti, ők személyes névmási alakokból, az -é birtokjelből és a birtokos személyra­gokból. Az enyém az én+é+m szóelemekből állt össze egykor; a tied a te eredeti ti alakjából, az -é birtokjelből s a -d személyragból; az övé az ő és az -é elemekből, a v csak hiányt töltő hang benne. S így vizsgálhatnánk végig minden alakot. Hogyan kerültek ezek az elemek a birtokos névmási alakokba? A birtokos jelzős szerkezetekből, ezek összevonása folytán. Az éném létrejöttét rögtön megértjük, ha például az én házam birtokos jelzős szerkezetet vesszük szemügyre. Az effajta birto­kos jelzős szerkezetekben a személyes névmási alak áll birtokos jelzőként, ez esetben az én, a birtokszóra mindig az -é birtokjel utal; s a birtokszó végén a birtokosra mutató személyrag - itt az -m - áll. Ezek a szóelemek névmássá merevedtek, vagyis általános jelentésű szóalakká váltak. Később ezekben a névmási alakokban maguk a szóelemek is elhomályosultak, s az éném, tiéd, óé stb. alakokból enyém, tied, övé stb. lett. Ezzel az elhomályosulással magyarázható talán, hogy egyes nyelvjárá­sokban már nem érzik bennük a birtokra utalást, s megtoldják őket - fölöslegesen - még egy —é birtokjellel. De azért nem szeretnénk, ha most már mechanikusan kerülné mindenki az enyémé, tiedé, vagyis az -é birtokjeles alakokat, mert ezeknek is van ám funkciójuk nyelvünkben. Természetesen nem azt jelentik, amit az enyém, tied, hanem egy kicsit többet. Ha például azt akarom hangsúlyozni, hogy valami az én feleségemé, s nem a szomszédáé, akkor ezt kifejezhetem tömören így is: az enyémé. A feleségre mondhatom így: ez enyém, de az ő birtokára az enyémé alakkal utalhatok. Tulajdonképpen két birtokos jelzős szerkezetet vonhatunk össze egyetlen szóvá ilyen tömörítéssel. Ez a kifejezés: az én feleségem ruhája - összevonható egy ilyen birtokos jelzős szerkezetté: az én feleségemé, majd ez egyetlen szóvá: az enyémé. Ha valaki megkérdezi a szülőket: „A ti lányotoké ez a gyűrű vagy a Horváthékéé? - azok nyugodtan válaszolhatják: „A mienke“, mert ez azt jelenti: a mi lányunké, a mi lányunk gyűrűje. Ha ezt felelnék: „A mienk“ - ez azt jelentené: a szülőké. Látjuk tehát, mást jelent az enyém, tied, övé, mienk, tietek, övék, mint az enyémé, tiedé, mienké, tieteké, övéké. Sőt ez utóbbiak között ez az alak is szabályos: övéé, ha ez például azt jelenti: az ó gyermekéé. JAKAB ISTVÁN Egyeztess ü n k! Gyakori hiba, hogy egyesek - szóban és írásban egyaránt - megfeledkeznek a visszaható névmás számbeli egyeztetéséről. Ezért hallhatunk meg olvashatunk ilyen és hasonló mondatokat: „ Magáért beszélnek a verseny számadatai is“; ,,Sok gondot okoznak a magára hagyott öreg emberek“. Ha az alany és természetesen az állítmány is többes számú, mint az imént idézett mondatokban - számadatai beszélnek, emberek okoznak -, akkor a visszaható névmás - egyik esetben mint a többes számú állítmánynak, másik esetben pedig mint a többes számú alany jelzőjének a bővítménye - nem lehet egyes számban. Egy valami magáért beszél, de a számadatok magukért beszélnek. Magára hagyott öreg ember, de magukra hagyott öreg emberek. MAYER JUDIT ÚJ SZÚ 4 1984. III. 17

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents