Új Szó, 1984. március (37. évfolyam, 52-78. szám)
1984-03-15 / 64. szám, csütörtök
ÚJ szú 5 1984. III. 15. Csehszlovákia feldarabolásának 45. évfordulója A KÖZTÁRSASÁG SORSDÖNTŐ NAPJAI A brnói Julius Fučík Elektrotechnikai Vállalat a TSN Malibor jugoszláv céggel együttműködve újfajta kapcsolóberendezés gyártását kezdte meg. Ennek a kooperációnak köszönhetően az anyagi költségeket évi 3,1 millió koronával csökkentik, megtakarítják 21 dolgozó munkáját és hét tonna külföldről behozott műanyagot. Ugyancsak ennek az együttműködésnek köszönhetően csaknem a felére, 18 hónapra lerövidítették a tudomány-kutatás-termelés-felhasználás ciklust. A berendezések összeszerelésére új gépsort fejlesztettek ki. Az idén 6500 kapcsolóberendezést gyártanak tizenkét és huszonöt kilovoltos feszültségre. A képen: Jaroslav Skupa (baloldalt) és Radek Slaný szerelők az OK 43 típusú kapcsolóberendezést szerelik. (Igor Zehl felvétele - ČTK) A BRIGÁD BIZONYÍTVÁNYA Egy kollektíva - nemcsak a saját tagjai szemével Csehszlovákia a szégyenletes müncheni diktátum következtében 28 679 négyzetkilométert és 3 600 000 lakost veszített. Ez összesen a terület egyharmadát és a lakosság 34 százalékát jelentette. A megszállt területen maradt az ipar 40 százaléka, valamint az ország tüzelőanyag- és nyersanyagkészletének jelentős része. Az új határokat a berlini bizottságnak kellett volna megállapítania, amelyben Franciaország, Anglia és Olaszország nagykövetei vettek részt. Sem a nyugati nagyhatalmakat, sem pedig volt szövetségeseiket nem érdekelte Csehszlovákia további sorsa. Ez a bizottság munkájában is tükröződött. Csehszlovákia kénytelen volt a kimondottan cseh területekről is lemondani. Hitler szándéka az volt, hogy teljesen megsemmisíti a csehszlovák államot. Annak ellenére, hogy biztosította a világ közvéleményét afelől, hogy a szudétanémet kérdés megoldásával az európai béke biztosítását tartja szem előtt, eltökélt szándéka volt az országot až „ezeréves“ Nagynémet Birodalomhoz csatolni. Emlékeztetni kell 1938. szeptember 26-án mondott ismert beszédére, amelyben aljas módon szavatolta az „önálló Csehszlovákia“ létét. A nácik Csehszlovákiában céltudatosan a belső reakció aktivizálására törekedtek. Elsősorban arra, hogy megszüntessék a kommunisták befolyását, hogy erkölcsileg és politikailag szétverjék az antifasiszta erőket, hogy demoralizálják a balodali demokratákat és hazafiakat. E törekvésükben főleg az agrárjobboldalban találtak szövetségesre. Maga Beneš elnök is könnyített a feladatukon, amikor 1938 októberének elején lemondott tisztségéről. A fasiszta Németország Beneš távozásában a bel- és külpolitikai fordulat biztosítékát látta, biztosítékát annak, hogy Csehszlovákiában a nácik által meghatározott irányban alakulnak az események. Erőteljes jobbra tolódásról tanúskodik az a tény, hogy 1939 januárjának végén kormánynyilatkozatot tettek közzé, amelyben egyetértenek azzal, hogy a nácik pártja legálisan tevékenykedjen Csehszlovákia területén. A München utáni „demokrácia“ egyre inkább a cseh és a szlovák nép ellenségeinek demokráciájává vált. A burzsoázia árulása, a müncheni kapituláció volt az oka a mély politikai és erkölcsi válságnak. Elsősorban azokat a rétegeket sújtotta, amelyek megfogalmazták a München előtti burzsoá demokráciát. Felbomlott a korrumpált koalíciós rendszer. 1938. október 4-én újraszervezték a hivatalnokkormányt, amelyről feltételezték, hogy a burzsoázia számára lehetővé teszi a legsúlyosabb válság leküzdését. München a cseh burzsoázia monopolhelyzetét is megingatta. Mindezt Szlovákiában és Kárpát- Ukrajnában felhasználták az irredenta erők, és politikai követelésekkel léptek fel. 1938. október 6- án a Hlinka Néppártjának végrehajtó bizottsága és a szlovák agrárpárt aláírta az ún. žilinai egyezményt, amely a Szlovákia autonómiájával kapcsolatos követeléseket tartalmazta. Ezek a követelések nem a szlovák nép érdekeit és vágyait fejezték ki. Meghatározó szerepet itt a cseh és a szlovák finánctőke érdekeinek találkozása játszotta. Ebből fakadtak az akkor kialakuló szlovák fináncoligarchia szeparatista törekvései is, amelyeknek történelmi gyökerei a München előtti időszakra nyúltak vissza. Szlovákiában a szétvert burzsoá demokratikus tábor teljesen megadta magát a ludákoknak. Már október 7-én a Jozef Tiso vezette autonóm kormány vette át a hatalmat Szlovákiában. 1938 novemberében a szlovákiai burzsoá politikai pártok képviselői egyezményt írtak alá, amely az említett pártok felszámolását, valamint a Szlovák Néppárt monopolhelyzetét rögzítette. Azok az erők, amelyek a burzsoá demokratikus rezsim támaszai voltak, gyor-1 san kapituláltak az egyre erősödő fasizmus előtt. Még a kommunista párt tevékenységének betiltása előtt a párt gondosan felkészült az illegális munkára. A CSKP Központi Bizottságának 1938 októberi határozata alapján a CSKP KB Politikai Bizottsága tagjainak nagy része- élén Klement Gottwalddal- Moszkvába távozott, ahol létrehozta a párt külföldi vezetőségét. Néhány tisztségviselő Franciaországba emigrált, és megalakította a CSKP párizsi külföldi titkárságát. Később, Franciaország veresége után, a nyugaton tartózkodó csehszlovák kommunisták többsége fokozatosan Nagy-Britanniába költözött át. A burzsoá pártoktól eltérően a kommunisták nem törődtek bele a megváltozott helyzetbe, hanem gondosan készülődtek a harcra. A hazai illegális vezetőség irányításával a párt feloszlatásáig Antonín Zápotockýt és Jan Dolanskýt bízták meg. Létrehozták a CSKP illegális központi bizottságát, amelynek tagjai: Eduard Urx, Vladimír Synek, Ondrej Synek, Eugen Klíma és Ján Zika voltak. 1938 elején a CSKP illegális központi bizottsága átvette a párt földalatti hálózatának irányítását és kiépítését. Az illegális központi bizottság 1939 márciusáig Szlovákiában is biztosította a párt politikai vezetését. A fasiszta autonóm szlovák kormány 1938. október 9-én betiltotta a kommunista pártot és feloszlatta a párt által vezetett többi érdek- szervezetet is. A párt tevékenységének betiltása közvetlenül azután következett, hogy Žilinában a párt kerületi vezetőségének plenáris ülésén konkretizálták és lebontották a központi bizottságnak a köztársaság védelméért és az illegális pártmunka megszervezéséért folytatott harcról szóló határozatát. A párt élén Jozef Ďuriš, Karol Bacílek és Karol Moško állt. Néhány szerkezeti változást is végrehajtottak. A korábbi tíz terület helyett négyet szerveztek s az illegális szervezeti hálózat sejtrendszerére épült. Szlovákiában az illegális szervezetek magvát a nagy ipari központok üzemei alkották. Elmondhatjuk, hogy 1939 őszén csaknem minden nagyobb üzemben működött illegális pártszervezet. Az uralmon lévő burzsoázia kapitulációja világosan kifejezte, hogy az egyedüli megbízható, következetesen hazafiasan gondolkodó erő a munkásosztály, amely képes megvédeni a demokráciát és a függetlenséget. A kommunista párt ezért már kezdettől fogva a munkásság akcióegységének megteremtésére, a szakszervezetek és más tömegszervezetek egyesítésére törekedett. Németország 1939 februárjának végén jegyzéket intézett Londonhoz és Párizshoz, amelyben nyíltan kijelentette, hogy Csehszlovákia pusztulásra ítélt állam, amely nem tekinthető partnernek a nemzetközi tárgyalásokon. A Münchenben kezdődött dráma elérte tetőfokát. A nyugati nagyhatalmak szabad kezet adtak Hitlernek. 1939. március 15-én a náci csapatok elfoglalták a megmaradt cseh területeket, amelyeket Cseh- Morva Protektorátusként Németországhoz csatoltak. A ludákok a nácikkal való megegyezés után 1939. március 14-én kikiáltották a klerofasiszta ún. Szlovák Államot. A Csehszlovák Köztársaság ezzel megszűnt létezni. A burzsoázia osztályszempontból korlátozott politikája nemzeteinket az egyik legnehezebb helyzetbe hozta. Annak ellenére, hogy Szlovákiát a cseh országrészektől eltérően nem szállták meg, egész bel- és külpolitikáját a nácik irányították. Csehszlovákia Németország ag- rár- és nyersanyag-ellátójává, az olcsó munkaerő szállítójává vált, s a német tőke teljes mértékben kizsákmányolta a szlovákiai munkásokat. A munkásosztály, amely a leghatározotabban ellenállt a ludákoknak, kezdettől fogva az antifasiszta és felszabadító mozgalom magva volt. Ezt igazolja az a tény is,‘ hogy már 1939 nyarán és őszén Szlovákiában számos sztrájkot és tüntetést tartottak, tehát a dolgozók egyáltalán nem voltak lojálisak az új rezsimmel szemben. ,,A cseh és a szlovák nép történelme nem ér véget 1939. március 15-én és 16-án. Hiba lenne, ha a világ azután, hogy a cseh uralkodó osztály harc nélkül, a szlovák burzsoázia pedig önként kapitulált a hitleri fasizmus előtt, azt gondolná, hogy a cseh és a szlovák nép egyetért az uralkodó osztálynak e szégyenletes tettével. Egyáltalán nem. A cseh és a szlovák nép folytatja illegális harcát a megszállók és a gyarmatosítók rezsimje ellen, a fasiszta Németország idegen uralma ellen. Ez a harc rendkívül nehéz lesz. Annyit azonban teljes bizonyossággal elmondhatunk: a megszállt Csehszlovákia, de főleg a cseh országrészek sohasem válnak Hitler megbízható hátországává“ - írta Klement Gottwald. Annak ellenére, hogy a 45 évvel ezelőtti események megingatták a cseh és a szlovák nép legszélesebb rétegeit, a nép fokozatosan leküzdötte a depressziót, amelyet a szabadság és az állami szuverenitás elvesztése okozott. Nemzeteink új viszonyok között folytatták a harcot nemzeti és állami létükért. Ebben a harcban meghatározó szerepet játszott Csehszlovákia Kommunista Pártja, amelyet a dolgozók széles rétegei a nemzeti szabadságért, a csehszlovák állam felújításáért s a szocialista társadalom felépítéséért küzdő harcosként ismernek el. TEODOR HUDEČEK Hadd áruljuk el már a kezdet kezdetén, hogy a kommunista Sedlák Teréz 24 tagú ifjúsági szocialista munkabrigádjáról van szó, melyben a vezetőn kívül még egy párttag van. Előbb Koczkás Józsefné mérnök, a holiči Len- és Kenderfeldolgozó Vállalat 05-ös, azaz tanyi (Tőn) üzemének üzemgazdásza hívta fel figyelmem a kitűnő munkaközösségre, melyben- mint mondta - igen egészséges versenyszellem uralkodik. Tagjai érdeklődnek egymás munkája iránt, figyelmeztetik egymást esetleges hibáikra. Szendi László művezető ezt azzal egészítette ki, hogy ha új ember kerül a brigádba, felkarolják, igyekeznek mielőbb betanítani. Erre szükség is van, hiszen az utóbbi időben tizen mentek el szülési szabadságra. A brigádnak ugyanis (két férfin kívül) csupa fiatal nők a tagjai? A legnagyobb elismerést a művezető tömören így fejezte ki: „Erre a brigádra mindig lehet számítani“... Igen pozitívan szólt a kollektíváról Molnár Imre mérnök, részlegvezető és Svarda Erika mérnök, minőségellenőr is. A szövés nélküli textilgyártásban dolgozó brigád minden tagja betanított munkás, kötőnő. A kollektíva a Luxana nevű bútorhuzat gyártásának megkezdésekor, vagyis 1979-ben alakult meg. Tavaly óta vannak már bronzjelvényes tagjai is. Jelenleg három mintát gyártanak. Az üzemnek két ifjúsági szocialista munkabrigádja van. Megalapításukat a SZISZ kiváló eredményeket elérő üzemi bizottsága kezdeményezte. Mindkét kollektívának erőssége a minőségi mutatók teljesítése. Ezzel kapcsolatban Svarda elvtársnő megjegyzi:- Nagy pluszt jelentett a minőség szerinti premizálás bevezetése. Ha a legyártott termékeknek több mint a 90 százaléka első minőségi osztályú, akkor több a prémium, ha ennél kevesebb az első osztályú termék, akkor levonnak a pénzből. Ha észreveszem, hogy hiba van az anyagon, odamegyek a dolgozóhoz, s megnézem, nem a gép okozza-e a hibát. Amennyiben igen, figyelmeztetem, javíttassa meg a gépét. Ehhez tudni kell, hogy minden egyes anyagra rá van írva a kötőnő neve. így mindenki a saját munkájáért felel.- Negyedévenként elbeszélgetünk a brigádok tagjaival, s nean- csak a minőség kérdéséről- mondja Szendi László. - Legutóbb például felhívták a figyelmünket arra, hogy az elszívóberendezés elvágja az anyagot. Most már a széleanyagot is hasznosítjuk. A brigád tagjainak a javaslata volt a hűtőszekrényekről való gondoskodás is. Továbbá az, hogy vacsoraidő alatt ne engedélyezzük a dohányzást. Ugyanis vacsorájukat a dohányzóhelyiségben fogyasztják el. A brigád kötelezettségvállalásai közt szerepel az üzem udvarának évente kétszeri nagytakarítása. Ennél azonban sokkal gyakrabban rendbe hozzák az üzem pázsitos udvarát. A brigádból öten tagjai az üzem női tűzoltórajának, melynek a vezetője Sedlák Teréz, a brigád vezetője. Kulturális rendezvényeik közül említést érdemel a komáromi (Komárno) múzeum- és mozilátogatás, valamint hangversenyen való részvétel. A brigád kezdeményezésére szervezett az üzem tanulmányi kirándulást a lévai (Levice) Levitexbe, a trenčíni Merinába. Ez idén (nyáron) Győrbe szeretnének kirándulni a brigádtagok. A kollektíva vonzására jellemző, hogy tagjai közül önként még senki sem vált ki belőle. A munkaidőn kívül akciók rendezése nem egészen zökkenőmentes feladat, hiszen többen a környező falvakból járnak be az üzembe. A brigádtagok közül né- hányan arra panaszkodnak, hogy 14 órakor nem jár autóbusz Csi- csóra (Čičov). Pedig szerintük nagy szükség volna rá. Tarcsi Ilona a kollektíva egyik legeredményesebb tagja.- Még nem voltam tizenhat éves, amikor idekerültem - mondja. - Vagyis hét éve dolgozom itt. Ez alatt rengeteg tapasztalatot szerzett. Nem véletlenül szokták mondani az üzemben, ha új ember kerül a kollektívába, s tanácsra van szükség, hogy majd az Ica megmutatja. Mestere a betanításnak Magyarics Éva is. Főleg azért bízzák rá az újakat, mert jól tud magyarázni. Most is éppen betanít egy dolgozót. Sokaknak átadta már tapasztalatait Horváth Edit is. Munkájukat mindannyian szeretik. Különösen akkor, ha nem hibásodik meg a gép, s zökkenő- mentesen dolgozhatnak. Amikor azt kérdem tőlük, mi a bosszantó munkájukban, ilyen válaszokat kapok: „Ha rossz a cérna... Ha nem folyamatos az anyagellátás... Ha túl vastag a bunda..." A bunda szó némi magyarázatot igényel, hiszen ez esetben nem azt a bizonyos téli ruhadarabot jelenti, hanem a bútorhuzat vattaszerű alapanyagát, mely szintén a tanyi üzemben készül az ide érkežô hatalmas viszkózabálák- ból. Azon a részlegen azonban, ahol az 1-es számú szocialista munkabrigád dolgozik, már a kész bútorhuzatot csodálhatom meg. Tarcsi Ilona éppen az elkészült végre írja a legfontosabb adatokat: a gép számát, az anyag sorszámát, saját nevének jelzését; azt, hány méter az anyag, annak színét számban megadva. Végül a gyártó kollektíva számát. Ezek az adatok akár a brigád bizonyítványát is jelenthetnék, hiszen a szigorú ellenőrzésnél, amely az anyag átvilágításával történik, kiderül, milyen munkát végeztek az emberek. Ennek a kollektívának kitűnő a bizonyítványa. ■ FÜLÖP IMRE A megszálló német katonaság bevonulása Prágába 1939. március 15- én (ČTK-archív felvétel)
