Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)
1984-02-14 / 38. szám, kedd
ÚJ szú 3 1984. II. 14. Biztosítjuk az SZKP politikájának folytonosságát (Folytatás az 1. oldalról) jelentős mérföldkővé váltak a párt és a nép életében. Az itt elfogadott határozatok alkotóan továbbfejlesztették és konkretizálták az SZKP XXVI. kongresszusának irányvonalát. Sok erőt és energiát fordított Jurij Andropov a szovjet nép alkotó munkáját szolgáló békés feltételek biztosítására és a világban a szocializmus pozícióinak megszilárdításáért vívott harcra. Jurij Andropov tudatosította, a párt tekintélyének forrása abban rejlik, hogy vezető pozícióját, az élcsapat megtisztelő szerepét azzal érdemelte ki és azzal szilárdítja, hogy áldozatkészen szolgálja a népet, képes pontosan kifejezni a dolgozók érdekeit és helyes marxista-leninista akcióprogramot dolgozott ki. Az SZKP bel- és külpolitikájának helyességét a kor követelményeivel és szellemével való összhangját bizonyítja az a tény, hogy ezt a politikát az egész nép egyöntetűen támogatja. A párt szilárdan halad a megválasztott úton- a kommunista építés és a béke útján. így volt ez ezelőtt és így lesz ez mindig! Elvtársak! Mindannyian tudatosítjuk azonban, hogy nem elég csak kívánni ezt. Nemcsak a helyes célokat kell tudni kijelölni, de kitartóan kell törekedni minden nehézség leküzdésére is. Realisztikusan kell értékelni az eredményeket, nem szabad őket túlbecsülni, de lebecsülni sem. Csak az ilyen hozzáállás óv meg a politikai hibáktól, attól, hogy a kívánságot valóságnak minősítsük, csak így lehet világosan látni- ahogy Lenin is mondotta - konkrétan mit fejeztünk már be és mit kell még befejeznünk. Jurij Vlagyimirovics Andropov csak rövid, fájadalmasan rövid ideig dolgozhatott pártunk és államunk élén. Mindannyiunknak hiányozni fog. Sokrétű intenzív munka csúcsán távozott az életből, s ez a munka arra irányult, hogy jelentős mértékben felgyorsuljon a népgazdaság fejlődése és elháruljanak a nehézségek, amelyekbe országunk ütközött a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján. Mindannyian tudjuk azonban, milyen sokat sikerült a pártnak tennie ez alatt a rövid idő alatt, milyen sok újat és gyümölcsözőt sikerült érvényesíteni és bevezetni a gyakorlatban. A legjobb módja annak, hogy tisztelegjünk Jurij Vlagyimi- roviís emlékének és biztosítsuk a kontinuitást a politikában, ha folytatjuk a vezetésével megkezdett munkát és kollektív erőfeszítésekkel továbbfejlesztjük azt. A folyamatosság nem absztrakt fogalom, hanem élő, reális dolog. Lényege elsősorban az, hogy nem szabad megállni, hanem előre kell haladni, s közben mindarra támaszkodni, amit már elértünk, ezt gazdagítani és a kommunisták, a munkásosztály és az egész nép kollektív gondolkodását és energiáját a megoldatlan feladatokra, a jelen és a jövő kulcsfontosságú problémáira összpontosítani. Ez mindannyiunkat kötelez. Pártunk ereje egységében, a marxizmus-leninizmushoz való hűségében és abban a képességében rejlik, hogy fejleszti és irányítja a tömegek alkotó aktivitását, eszmeileg és szervezetileg egyesíti őket, és közben a bevált lenini elvekkel és módszerekkel dolgozik. Önök tudják, elvtársak, hogy az utóbbi időben központi bizottságunk, a KB Politikai Bizottsága és Jurij Vlagyimirovics Andropov milyen mérhetetlen figyelmet szentelt az államapparátus munkája tökéletesítésének és a pártirányítás stílusa javításának. E tevékenység egyik része a pártbizottságok, az állami és gazdasági szervek feladatainak pontos körvonalazása és munkájukból a kettősség eltávolítása. Ez nagyon jelentős politikai kérdés. Nyíltan ki kell jelenteni, hogy ezen a téren nem minden megy úgy, ahogy kellene. Előfordul, hogy a szovjetek, a minisztériumok és az üzemek dolgozói nem tanúsítanak szükséges önállóságot és olyan kérdéseket hárítanak a pártszervekre, amelyeket maguknak kellene megoldani. Ez a gyakorlat, miszerint a gazdasági vezetők helyett oldják meg a problémákat, lazítja a káderek fegyelmét. Sót mi több, magában hordozza a pártbizottság - mint a politikai irányítás szerve - szerepe gyengítésének veszélyét. A gazdasággal foglalkozni elsősorban azt jelenti a pártbizottságok számára, hogy azokkal az emberekkel foglalkoznak, akik a gazdaságot irányítják. Erre mindig gondolni kell. Másfél hónappal ezelőtt a központi bizottság decemberi ülésén sokoldalúan értékeltük országunk szociális és gazdasági fejlődését. A jóváhagyott határozat külön hangsúlyozta, hogy most fontos a lendület megőrzése, a feladatok gyakorlati teljesítésére való átfogó összpontosítás, a gazdaság pártós állami irányítása színvonalának állandó emelése, a pozitív tendenciák aktívabb fejlesztése, s az, hogy ez stabil jelleget öltsön. Közvetlen kötelességünk ezeknek a határozatoknak a következetes teljesítése. Minden tapasztalatunk azt bizonyítja, hogy a párt erejének legfontosabb forrása mindig is a tömegekkel való kapcsolat, a dolgozók millióinak állampolgári aktivitása és az volt, s lesz, hogy jó gazda módjára viszonyulnak a termelés kérdéseihez és a társadalmi élet problémáihoz. A kommunisták pártjának kötelessége, hogy saját irányvonalukat, határozataikat és tetteiket állandóan egybevessék elsősorban a munkásosztály gondolkodásával, nagy társadalompolitikai és osztályérzelmével. Vlagyimir lljics Lenin mindig nagyra értékelte a nyíltságot, a dolgozó emberek indokolt és világos véleményét, érzékenyen hallgatta nézeteiket, értékelésüket az eseményekről és emberekről, ezekben kereste és találta meg a válaszokat a legégetőbb kérdésekre. Meghallgatni a dolgozóktól, a szocializmus építésének első vonalából érkező véleményeket, tanácskozni a dolgozó néppel - ez ma is elsőrendű kötelessége és mély belső szükséglete kell hogy legyen minden kommunistának, aki vezető. Az a képesség, hogy időben észrevegyük és támogassuk a nép kezdeményezését, méghozzá a szó legszélesebb értelmében - a munkához való gazdaságos, alkotó hozzáállástól egészen az állam és a társadalom irányításában való aktív részvételig ebben rejlik haladásunk legnagyobb, mondhatnánk kimeríthetetlen tartaléka. Gazdaságunk ilyen vagy olyan mértékben minden egyes nagy sikerét, a dolgozó kollektívák alkotóképességének saját, mint mondani szoktuk, kezdeményező tervének köszönheti. Megnyugvást vált ki az a nagy visszhang, amelyet országunk dolgozó kollektíváiban a decemberi ülésszak felhívása keltett, hogy terven felül érjék el a munkatermelékenység egy százalékos emelését és a termelési költségek félszázalékos csökkentését. Az a hazafias lendület, energia és konstruktív hozzáállás, amelyet a dolgozók, a pártszervezetek, a szakszervezeti és komszomol- szervezetek tanúsítottak e feladat teljesítéséhez való hozzáállásban, bizonyossá teszi, hogy megszületik a siker. Úgy vélem, el kell gondolkodni azon, hogy az így nyert eszközöket és forrásokat - és ezek jelentősek lesznek - a szovjet ember munka- és életfeltételei javítására, az egészségügyre és a lakásépítésre kell szánnunk. Ez teljes mértékben megfelelne pártunk politikája legfőbb céljának - az ember jólétéről való sokoldalú gondoskodásnak. Elvtársak, nyilván el kellene gondolkodnunk afelett, hogyan lehetne a dolgozók alkotó kezdeményezését és újításait anyagilag és erkölcsileg még inkább ösztönözni. A szovjet rendszer alapja a szociális igazságosság. Ebben rejlik mérhetetlen ereje. Ezért olyan fontos, hogy ezt szigorúan betartsuk a mindennapi életben, legyen szó bérekről és prémiumokról, a lakások vagy üdülések elosztásáról vagy kitüntetésekről - egyszóval, hogy mindent igazságosan tegyünk aszerint, hogy ki milyen mértékben járult hozzá munkájával közös ügyünkhöz. A párt-, a szakszervezeti és a komszomol-szervezeteket és a gazdasági vezetőket nagy munka várja. Sok minden függ közvetlenül a dolgozó kollektíváktól. Most már nagyobb jogaik vannak, amelyeket törvény rögzít. Arra van szükség, hogy ezeket jobban kihasználják. A párt az utóbbi időben újabb tapasztalatokra tett szert a szocialista társadalom irányítása terén. Hozzáláttunk rendszerünk előnyeinek és lehetőségeinek jobb kihasználásához. Kétségkívül ide tartozik a tömegek szervezettsége és öntudatossága. Ezért fordítunk figyelmet a rend és a fegyelem megszilárdítására. A szervezettség és a rend számunkra kulcsfontosságú és elvi kérdés. Ehhez nem férhet kétség. Mindennemű kétkedés és felelőtlenség nemcsak anyagi károkat okoz a társadalomnak, hanem súlyos szociális és erkölcsi károkat is. Ezt tudatosítjuk mi, kommunisták és tudatosítják ezt a szovjet emberek milliói is. Teljesen törvényszerű, hogy az egész nép egyetértésével találkoztak azok az intézkedések, amelyeket a párt a munka-, a tervezési és az állami fegyelem fokozása és a szocialista törvényesség megerősítése érdekében hozott. Ezen a szakaszon már sok mindent sikerült elvégezni. Mindenki tudja, hogy ez milyen kedvezően nyilvánult meg a termelésben, társadalmi életünkben és a nép hangulatában is. Helytelen lenne azonban úgy vélni, hogy már mindent megtettünk. Nem, elvtársak, az élet arra tanít minket, hogy ebben az irányban nem szabad engedékenynek lenni. A párt pontosan meghatározta gazdaságunk fejlődésének fő irányait. Az intenzifikálás, a tudományos és műszaki ismeretek mielőbbi alkalmazása a termelésben, a széleskörű komplex programok megvalósítása - ezek azok a dolgok, amelyeknek végül is minőségileg új szintre kell emelniük társadalmunk termelőerőit. Alapos átépítésre van szükség a gazdaságirányítási rendszer és egész gazdasági mechanizmusunk terén. Ebben az irányban még csak most kezdődött el a munka. Ez magában foglal egy széleskörű gazdasági kísérletet az üzemek jogainak bővítésére és felelősségének növelésére. A szolgáltatások terén a gazdálkodás új formáit és módszereit keressük. Kétségkívül sok hasznot hoznak és segítségünkre lesznek a stratégiai fontosságú kérdés - egész népgazdaságunk hatékonyabbá tétele - megoldásában. Tegyük fel azonban a kérdést: nem fordul-e elő, hogy egyes gazdasági vezetők a kísérletek eredményeire várnak, hogy leplezzék saját passzivitásukat és arra irányuló törekvésüket, hogy a régi módon dolgozzanak? Megújítani a gazdasági struktúrát természetesen felelősségteljes feladat. A régi bölcsességhez kellene tartanunk magunkat: kétszer mérj, egyszer vágj! Ez azonban határozottan nem azokat igazolja, akik egyáltalán nem hajlandóak figyelembe venni a megváltozott feltételeket, az élet új követelményeit. Gazdasági kádereinktől azt várjuk, hogy minden szinten nagyobb önállóságot és bátor hozzáállást fognak tanúsítani, s ha erre szükség lesz, jogosan fognak kockáztatni a gazdaság hatékonyságának növelése és a nép életszínvonalának emelése érdekében. Köztudott, hogy az SZKP KB és a kormány tavaly egy sor határozatot dolgozott ki és hagyott jóvá a gazdasági fejlesztés alapvető kérdéseiről. Ezek a határozatok bizonyos eszközül szolgáltak a párt- és gazdasági szerveknek a termelés hatékonyságának növeléséhez és az ország gazdasági fejlődésének meggyorsításához. A tervezett intézkedéseket- amelyeknek végül nemcsak gazdasági, hanem nagy politikai jelentőségük is van - csak akkor lehet megvalósítani, ha teljesítésük valamennyi pártszervezet, az összes dolgozó mindennapi munkájának fő tartalmává válik. Az időszerű feladatok teljesítésével teremtjük meg az előfeltételeket a jövőbeli lényegesen magasabb színvonal elérésére. Holnapunkról, a 12. ötéves tervről még korai lenne részletesen beszélni, de az elkövetkező munka fő problémáit és fő irányvonalait már ma látni. Az új ötéves tervnek elsősorban a termelésben való mélyreható minőségi változások kezdetévé kell válnia, a határozott fordulat ötéves tervévé népgazdaságunk minden ágazata intenzifikálásá- ban. A jelenlegi anyagi-műszaki bázist és irányítási rendszert új, magasabb minőségi szintre kell emelni. Nem kevésbé fontos ma a szovjet társadalom gazdasági, szociális és szellemi haiadása mind szorosabb összefüggésének biztosítása. Nem lehet minőségileg magasabb szintre emelni a gazdaságot anélkül, hogy ne teremtenénk meg a szükséges szociális és ideológiai előfeltételeket. Éppúgy nem lehet megoldani a szocialista tudat fejlesztésének időszerű problémáit, ha közben nem támaszkodunk a gazdasági és szociális politika szilárd alapjára. Az új világot építeni azt jelenti, hogy állandóan gondoskodunk az új világ emberéről, eszmei és erkölcsi növekedéséről. Éppen ebből a szemszögből értékelte - mint ismeretes - a központi bizottság júniusi ülése az ideológiai és tömegpolitikai munka kérdéseit. Határozataival összhangban a párt arra fog törekedni, hogy ez a munka teljes mértékben megfeleljen a fejlett szocialista társadalom tökéletesítése nagy és bonyolult feladatainak. Éppen a pártprogram új kiadásának kell megindokolnia összességében ezeket a feladatokat, kitűznie teljesítésük pontos, hosszú távú stratégiáját és megmutatnia az összefüggéseket napjaink kérdései és a kommunista perspektíva között. A központi bizottság óriási jelentőséget tulajdonít e program kidolgozásának. Elvtársak, országunk további fejlesztése terveinek kidolgozása során figyelembe kell vennünk a világhelyzet fejleményeit. Mint tudják, ez a helyzet ma bonyolult és feszült. Annál nagyobb a jelentősége ezek között a körülmények között a párt és a szovjet állam helyes külpolitikai orientációjának. A harc a tartós békéért, a népek szabadságáért és függetlenségéért mindig is Jurij Andropov figyelmének középpontjában állt. Vezetésével a KB Politikai Bizottsága és államhatalmunk legfelsőbb szervei kialakították aktív külpolitikájukat, amely megfelelt e nemes elveknek. E politika célja, hogy az emberiség megszabaduljon a nukleáris világháború veszélyétől. Ez a lenini békepolitika, melynek fő vonásait meghatározták az SZKP legutóbbi kongresszusának határozatai a jelenlegi történelmi időszakban, megfelel a szovjet nép létérdekeinek, s tulajdonképpen a világ többi nemzete létérdekeinek is. Határozottan kijelentjük, hogy ettől a politikától egy lépéssel sem távolodunk el. Teljesen világos, elvtársak, hogy a béke megőrzése és megszilárdítása jelentős mértékben attól függ, milyen nagy lesz a szocialista országok befolyása a nemzetközi színtéren, s milyen aktív, céltudatos és egyeztetett lesz fellépésük. Országaink létérdeke a béke. E cél érdekében fogunk törekedni az együttműködés bővítésére valamennyi szocialista országgal. A szocialista közösség országaival való összeforrottság és együttműködés sokoldalú fejlesztésével és elmélyítésével minden területen - beleértve az olyan fontos területet is, mint a gazdasági - lényegesen hozzájárulunk a békéhez, a népek haladásához és biztonságához. Biztosítjuk a testvéri országokat: a Szovjetunió továbbra is megbízható barátjuk és hű szövetségesük lesz. Pártunk és a szovjet állam külpolitikájának egyik alapja volt és lesz az azokkal a népekkel való szolidaritás, amelyek lerázták magukról a gyarmatosítás igáját és az önálló fejlődés útjára léptek. És természetesen főleg azokkal az országokkal, amelyeknek vissza kell verniük az imperializmus agresszív erőinek támadásait, amely a világnak hol az egyik, hol a másik részében a véres erőszak és a háborúskodás nagyon veszélyes tűzfészkeit hozza létre. Védelmezni a népek igaz ügyét és törekedni ezeknek a tűzfészkeknek a felszámolására napjainkban úgyszintén a világ tartós békéjéért vívott harc elkerülhetetlen és fontos irányvonala. Pártunk elvhú álláspontja ezekben a kérdésekben egyértelmű, világos és nemes, és a jövőben is következetesen ehhez fogunk ragaszkodni. És most a kapitalista országokkal való kapcsolatainkról. A nagy Lenintől kaptuk örökül az eltérő társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének elvét. Ehhez az elvhez következetesen hűek vagyunk. Ma, a nukleáris fegyverek és szuperpontos rakéták századában a népeknek nagyobb szükségük van erre, mint bármikor korábban. Sajnos, a kapitalista országok egyes vezetői ezt a jelek szerint nem tudatosítják világosan. Vagy nem akarják tudatosítani. Jól látjuk azt a veszélyt, amelyet ma az emberiség számára jelentenek az imperializmus agresszív erőinek meggondolatlan, kalandor akciói, és hangosan beszélünk erről, hogy az egész világ népeit figyelmeztessük erre a veszélyre. Nincs szükségünk a katonai fölényre és nem áll szándékunkban akaratunkat másokra erőszakolni. Nem engedjük meg azonban senkinek az elért katonai egyensúly megbontását. Senki se kételkedjen a legkevésbé sem abban, hogy továbbra is gondoskodni fogunk országunk védelmi képességének megszilárdításáról, hogy elegendő eszközünk legyen ahhoz, hogy lehűthessük a militarista kalandorok forró fejét. Ez, elvtársak, a béke megőrzésének nagyon fontos feltétele. A Szovjetunió, mint szocialista nagyhatalom, teljes mértékben tudatosítja a nemzetekkel szembeni felelősségét a béke megőrzéséért és megszilárdításáért. Hajlandóak vagyunk békés, kölcsönösen előnyös együttműködést létesíteni minden kontinens minden államával. Valamennyi vitás nemzetközi probléma békés megoldásának hívei vagyunk, komoly, egyenjogú és konstruktív tárgyalások útján. A Szovjetunió maximálisan együtt fog működni minden országgal, amely hajlandó konkrét tettekkel hozzájárulni a nemzetközi feszültség csökkentéséhez és a bizalom légkörének kialakításához a világban. Más szavakkal - azokkal, amelyek valóban nem a háború előkészítésére, hanem a béke alapjainak megszilárdítására fognak törekedni. Véleményünk szerint e cél érdekében teljes mértékben ki kell használni minden rendelkezésre álló eszközt, természetesen beleértve az Egyesült <. Nemzetek Szervezetét, amelyet épp a béke megőrzésére és megszilárdítására alapítottak. Elvtársak! Mi, szovjet kommunisták, őszintén örülünk, hogy az emberiség békés jövőjéért és haladásáért való küzdelemben együtt haladunk osztálytestvéreink millióival, a világméretű kommunista és munkásmozgalom nagyszámú egységével. Megőrizzük rendíthetetlen hűségünket a proletár internacionalizmus elvéhez, őszinte rokonszenwel és mély tisztelettel viszonyulunk külföldi elvtársaink harcához a dolgozók érdekeiért és jogaiért, s kötelességünknek tartjuk sokoldalúan szilárdítani kölcsönös kapcsolatainkat. Ezt szerettem volna ma elmondani pártunk irányvonaláról (Folytatás a 4. oldalon)
