Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)

1984-02-14 / 38. szám, kedd

ÚJ szú 3 1984. II. 14. Biztosítjuk az SZKP politikájának folytonosságát (Folytatás az 1. oldalról) jelentős mérföldkővé váltak a párt és a nép életében. Az itt elfogadott határozatok alkotóan továbbfej­lesztették és konkretizálták az SZKP XXVI. kongresszusának irányvonalát. Sok erőt és energiát fordított Jurij Andropov a szovjet nép alko­tó munkáját szolgáló békés felté­telek biztosítására és a világban a szocializmus pozícióinak meg­szilárdításáért vívott harcra. Jurij Andropov tudatosította, a párt tekintélyének forrása abban rejlik, hogy vezető pozícióját, az él­csapat megtisztelő szerepét azzal érdemelte ki és azzal szilárdítja, hogy áldozatkészen szolgálja a népet, képes pontosan kifejezni a dolgozók érdekeit és helyes marxista-leninista akcióprogramot dolgozott ki. Az SZKP bel- és külpolitikájá­nak helyességét a kor követelmé­nyeivel és szellemével való össz­hangját bizonyítja az a tény, hogy ezt a politikát az egész nép egyön­tetűen támogatja. A párt szilárdan halad a megválasztott úton- a kommunista építés és a béke útján. így volt ez ezelőtt és így lesz ez mindig! Elvtársak! Mindannyian tudatosítjuk azon­ban, hogy nem elég csak kívánni ezt. Nemcsak a helyes célokat kell tudni kijelölni, de kitartóan kell tö­rekedni minden nehézség leküz­désére is. Realisztikusan kell érté­kelni az eredményeket, nem sza­bad őket túlbecsülni, de lebecsülni sem. Csak az ilyen hozzáállás óv meg a politikai hibáktól, attól, hogy a kívánságot valóságnak minősít­sük, csak így lehet világosan látni- ahogy Lenin is mondotta - konk­rétan mit fejeztünk már be és mit kell még befejeznünk. Jurij Vlagyimirovics Andropov csak rövid, fájadalmasan rövid ideig dolgozhatott pártunk és álla­munk élén. Mindannyiunknak hiá­nyozni fog. Sokrétű intenzív mun­ka csúcsán távozott az életből, s ez a munka arra irányult, hogy jelentős mértékben felgyorsuljon a népgazdaság fejlődése és elhá­ruljanak a nehézségek, amelyek­be országunk ütközött a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján. Mindannyian tudjuk azonban, mi­lyen sokat sikerült a pártnak tennie ez alatt a rövid idő alatt, milyen sok újat és gyümölcsözőt sikerült érvényesíteni és bevezetni a gya­korlatban. A legjobb módja annak, hogy tisztelegjünk Jurij Vlagyimi- roviís emlékének és biztosítsuk a kontinuitást a politikában, ha folytatjuk a vezetésével megkez­dett munkát és kollektív erőfeszí­tésekkel továbbfejlesztjük azt. A folyamatosság nem absztrakt fogalom, hanem élő, reális dolog. Lényege elsősorban az, hogy nem szabad megállni, hanem előre kell haladni, s közben mindarra tá­maszkodni, amit már elértünk, ezt gazdagítani és a kommunisták, a munkásosztály és az egész nép kollektív gondolkodását és energi­áját a megoldatlan feladatokra, a jelen és a jövő kulcsfontosságú problémáira összpontosítani. Ez mindannyiunkat kötelez. Pártunk ereje egységében, a marxizmus-leninizmushoz való hűségében és abban a képessé­gében rejlik, hogy fejleszti és irá­nyítja a tömegek alkotó aktivitását, eszmeileg és szervezetileg egye­síti őket, és közben a bevált lenini elvekkel és módszerekkel dolgo­zik. Önök tudják, elvtársak, hogy az utóbbi időben központi bizott­ságunk, a KB Politikai Bizottsága és Jurij Vlagyimirovics Andropov milyen mérhetetlen figyelmet szentelt az államapparátus mun­kája tökéletesítésének és a párt­irányítás stílusa javításának. E tevékenység egyik része a pártbizottságok, az állami és gazdasági szervek feladatainak pontos körvonalazása és munká­jukból a kettősség eltávolítása. Ez nagyon jelentős politikai kérdés. Nyíltan ki kell jelenteni, hogy ezen a téren nem minden megy úgy, ahogy kellene. Előfordul, hogy a szovjetek, a minisztériumok és az üzemek dolgozói nem tanúsíta­nak szükséges önállóságot és olyan kérdéseket hárítanak a párt­szervekre, amelyeket maguknak kellene megoldani. Ez a gyakor­lat, miszerint a gazdasági veze­tők helyett oldják meg a problé­mákat, lazítja a káderek fe­gyelmét. Sót mi több, magában hordozza a pártbizottság - mint a politikai irányítás szerve - szere­pe gyengítésének veszélyét. A gazdasággal foglalkozni első­sorban azt jelenti a pártbizottsá­gok számára, hogy azokkal az em­berekkel foglalkoznak, akik a gaz­daságot irányítják. Erre mindig gondolni kell. Másfél hónappal ezelőtt a köz­ponti bizottság decemberi ülésén sokoldalúan értékeltük országunk szociális és gazdasági fejlődését. A jóváhagyott határozat külön hangsúlyozta, hogy most fontos a lendület megőrzése, a feladatok gyakorlati teljesítésére való átfogó összpontosítás, a gazdaság párt­ós állami irányítása színvonalának állandó emelése, a pozitív tenden­ciák aktívabb fejlesztése, s az, hogy ez stabil jelleget öltsön. Köz­vetlen kötelességünk ezeknek a határozatoknak a következetes teljesítése. Minden tapasztalatunk azt bizo­nyítja, hogy a párt erejének leg­fontosabb forrása mindig is a tö­megekkel való kapcsolat, a dolgo­zók millióinak állampolgári aktivi­tása és az volt, s lesz, hogy jó gazda módjára viszonyulnak a ter­melés kérdéseihez és a társadal­mi élet problémáihoz. A kommunisták pártjának köte­lessége, hogy saját irányvonalu­kat, határozataikat és tetteiket ál­landóan egybevessék elsősorban a munkásosztály gondolkodásá­val, nagy társadalompolitikai és osztályérzelmével. Vlagyimir lljics Lenin mindig nagyra értékelte a nyíltságot, a dolgozó emberek indokolt és világos véleményét, érzékenyen hallgatta nézeteiket, értékelésüket az eseményekről és emberekről, ezekben kereste és találta meg a válaszokat a leg­égetőbb kérdésekre. Meghallgatni a dolgozóktól, a szocializmus építésének első vonalából érkező véleményeket, tanácskozni a dolgozó néppel - ez ma is elsőrendű kötelessége és mély belső szükséglete kell hogy legyen minden kommunistának, aki vezető. Az a képesség, hogy időben észrevegyük és támogassuk a nép kezdeményezését, még­hozzá a szó legszélesebb értel­mében - a munkához való gazda­ságos, alkotó hozzáállástól egé­szen az állam és a társadalom irányításában való aktív részvéte­lig ebben rejlik haladásunk leg­nagyobb, mondhatnánk kimeríthe­tetlen tartaléka. Gazdaságunk ilyen vagy olyan mértékben min­den egyes nagy sikerét, a dolgozó kollektívák alkotóképességének saját, mint mondani szoktuk, kez­deményező tervének köszönheti. Megnyugvást vált ki az a nagy visszhang, amelyet országunk dolgozó kollektíváiban a decem­beri ülésszak felhívása keltett, hogy terven felül érjék el a munka­termelékenység egy százalékos emelését és a termelési költségek félszázalékos csökkentését. Az a hazafias lendület, energia és konstruktív hozzáállás, amelyet a dolgozók, a pártszervezetek, a szakszervezeti és komszomol- szervezetek tanúsítottak e feladat teljesítéséhez való hozzáállásban, bizonyossá teszi, hogy megszüle­tik a siker. Úgy vélem, el kell gondolkodni azon, hogy az így nyert eszközö­ket és forrásokat - és ezek jelen­tősek lesznek - a szovjet ember munka- és életfeltételei javítására, az egészségügyre és a lakásépí­tésre kell szánnunk. Ez teljes mér­tékben megfelelne pártunk politi­kája legfőbb céljának - az em­ber jólétéről való sokoldalú gon­doskodásnak. Elvtársak, nyilván el kellene gondolkodnunk afelett, hogyan le­hetne a dolgozók alkotó kezdemé­nyezését és újításait anyagilag és erkölcsileg még inkább ösztö­nözni. A szovjet rendszer alapja a szo­ciális igazságosság. Ebben rejlik mérhetetlen ereje. Ezért olyan fontos, hogy ezt szigorúan betart­suk a mindennapi életben, legyen szó bérekről és prémiumokról, a lakások vagy üdülések elosztá­sáról vagy kitüntetésekről - egy­szóval, hogy mindent igazságosan tegyünk aszerint, hogy ki milyen mértékben járult hozzá munkájá­val közös ügyünkhöz. A párt-, a szakszervezeti és a komszomol-szervezeteket és a gazdasági vezetőket nagy mun­ka várja. Sok minden függ közvet­lenül a dolgozó kollektíváktól. Most már nagyobb jogaik vannak, amelyeket törvény rögzít. Arra van szükség, hogy ezeket jobban ki­használják. A párt az utóbbi időben újabb tapasztalatokra tett szert a szocia­lista társadalom irányítása terén. Hozzáláttunk rendszerünk előnye­inek és lehetőségeinek jobb ki­használásához. Kétségkívül ide tartozik a tömegek szervezettsége és öntudatossága. Ezért fordítunk figyelmet a rend és a fegyelem megszilárdítására. A szervezettség és a rend szá­munkra kulcsfontosságú és elvi kérdés. Ehhez nem férhet kétség. Mindennemű kétkedés és felelőt­lenség nemcsak anyagi károkat okoz a társadalomnak, hanem sú­lyos szociális és erkölcsi károkat is. Ezt tudatosítjuk mi, kommunis­ták és tudatosítják ezt a szovjet emberek milliói is. Teljesen tör­vényszerű, hogy az egész nép egyetértésével találkoztak azok az intézkedések, amelyeket a párt a munka-, a tervezési és az állami fegyelem fokozása és a szocialis­ta törvényesség megerősítése ér­dekében hozott. Ezen a szakaszon már sok min­dent sikerült elvégezni. Mindenki tudja, hogy ez milyen kedvezően nyilvánult meg a termelésben, tár­sadalmi életünkben és a nép han­gulatában is. Helytelen lenne azonban úgy vélni, hogy már min­dent megtettünk. Nem, elvtársak, az élet arra tanít minket, hogy ebben az irányban nem szabad engedékenynek lenni. A párt pontosan meghatározta gazdaságunk fejlődésének fő irá­nyait. Az intenzifikálás, a tudomá­nyos és műszaki ismeretek mi­előbbi alkalmazása a termelésben, a széleskörű komplex programok megvalósítása - ezek azok a dol­gok, amelyeknek végül is minősé­gileg új szintre kell emelniük társa­dalmunk termelőerőit. Alapos átépítésre van szükség a gazdaságirányítási rendszer és egész gazdasági mechanizmu­sunk terén. Ebben az irányban még csak most kezdődött el a munka. Ez magában foglal egy széleskörű gazdasági kísérletet az üzemek jogainak bővítésére és fe­lelősségének növelésére. A szol­gáltatások terén a gazdálkodás új formáit és módszereit keressük. Kétségkívül sok hasznot hoznak és segítségünkre lesznek a straté­giai fontosságú kérdés - egész népgazdaságunk hatékonyabbá tétele - megoldásában. Tegyük fel azonban a kérdést: nem fordul-e elő, hogy egyes gaz­dasági vezetők a kísérletek ered­ményeire várnak, hogy leplezzék saját passzivitásukat és arra irá­nyuló törekvésüket, hogy a régi módon dolgozzanak? Megújítani a gazdasági struktúrát természe­tesen felelősségteljes feladat. A régi bölcsességhez kellene tar­tanunk magunkat: kétszer mérj, egyszer vágj! Ez azonban határo­zottan nem azokat igazolja, akik egyáltalán nem hajlandóak figye­lembe venni a megváltozott felté­teleket, az élet új követelményeit. Gazdasági kádereinktől azt vár­juk, hogy minden szinten nagyobb önállóságot és bátor hozzáállást fognak tanúsítani, s ha erre szük­ség lesz, jogosan fognak kockáz­tatni a gazdaság hatékonyságá­nak növelése és a nép életszínvo­nalának emelése érdekében. Köztudott, hogy az SZKP KB és a kormány tavaly egy sor határo­zatot dolgozott ki és hagyott jóvá a gazdasági fejlesztés alapvető kérdéseiről. Ezek a határozatok bizonyos eszközül szolgáltak a párt- és gazdasági szerveknek a termelés hatékonyságának nö­veléséhez és az ország gazdasági fejlődésének meggyorsításához. A tervezett intézkedéseket- amelyeknek végül nemcsak gazdasági, hanem nagy politikai jelentőségük is van - csak akkor lehet megvalósítani, ha teljesíté­sük valamennyi pártszervezet, az összes dolgozó mindennapi mun­kájának fő tartalmává válik. Az időszerű feladatok teljesíté­sével teremtjük meg az előfeltéte­leket a jövőbeli lényegesen maga­sabb színvonal elérésére. Holna­punkról, a 12. ötéves tervről még korai lenne részletesen beszélni, de az elkövetkező munka fő prob­lémáit és fő irányvonalait már ma látni. Az új ötéves tervnek elsősorban a termelésben való mélyreható minőségi változások kezdetévé kell válnia, a határozott fordulat ötéves tervévé népgazdaságunk minden ágazata intenzifikálásá- ban. A jelenlegi anyagi-műszaki bázist és irányítási rendszert új, magasabb minőségi szintre kell emelni. Nem kevésbé fontos ma a szovjet társadalom gazdasági, szociális és szellemi haiadása mind szorosabb összefüggésének biztosítása. Nem lehet minőségi­leg magasabb szintre emelni a gazdaságot anélkül, hogy ne teremtenénk meg a szükséges szociális és ideológiai előfeltétele­ket. Éppúgy nem lehet megoldani a szocialista tudat fejlesztésének időszerű problémáit, ha közben nem támaszkodunk a gazdasági és szociális politika szilárd alap­jára. Az új világot építeni azt jelenti, hogy állandóan gondoskodunk az új világ emberéről, eszmei és er­kölcsi növekedéséről. Éppen eb­ből a szemszögből értékelte - mint ismeretes - a központi bizottság júniusi ülése az ideológiai és tö­megpolitikai munka kérdéseit. Ha­tározataival összhangban a párt arra fog törekedni, hogy ez a mun­ka teljes mértékben megfeleljen a fejlett szocialista társadalom tö­kéletesítése nagy és bonyolult fel­adatainak. Éppen a pártprogram új kiadásá­nak kell megindokolnia összességé­ben ezeket a feladatokat, kitűznie teljesítésük pontos, hosszú távú stratégiáját és megmutatnia az összefüggéseket napjaink kérdé­sei és a kommunista perspektíva között. A központi bizottság óriási jelentőséget tulajdonít e program kidolgozásának. Elvtársak, országunk további fejlesztése terveinek kidolgozása során figyelembe kell vennünk a világhelyzet fejleményeit. Mint tudják, ez a helyzet ma bonyolult és feszült. Annál nagyobb a jelen­tősége ezek között a körülmények között a párt és a szovjet állam helyes külpolitikai orientációjának. A harc a tartós békéért, a népek szabadságáért és függetlenségé­ért mindig is Jurij Andropov figyel­mének középpontjában állt. Veze­tésével a KB Politikai Bizottsága és államhatalmunk legfelsőbb szervei kialakították aktív külpoliti­kájukat, amely megfelelt e nemes elveknek. E politika célja, hogy az emberiség megszabaduljon a nukleáris világháború veszélyé­től. Ez a lenini békepolitika, mely­nek fő vonásait meghatározták az SZKP legutóbbi kongresszusának határozatai a jelenlegi történelmi időszakban, megfelel a szovjet nép létérdekeinek, s tulajdonkép­pen a világ többi nemzete létérde­keinek is. Határozottan kijelentjük, hogy ettől a politikától egy lépés­sel sem távolodunk el. Teljesen világos, elvtársak, hogy a béke megőrzése és meg­szilárdítása jelentős mértékben at­tól függ, milyen nagy lesz a szocia­lista országok befolyása a nem­zetközi színtéren, s milyen aktív, céltudatos és egyeztetett lesz fel­lépésük. Országaink létérdeke a béke. E cél érdekében fogunk törekedni az együttműködés bőví­tésére valamennyi szocialista or­szággal. A szocialista közösség országaival való összeforrottság és együttműködés sokoldalú fej­lesztésével és elmélyítésével min­den területen - beleértve az olyan fontos területet is, mint a gazdasá­gi - lényegesen hozzájárulunk a békéhez, a népek haladásához és biztonságához. Biztosítjuk a testvéri országo­kat: a Szovjetunió továbbra is megbízható barátjuk és hű szövet­ségesük lesz. Pártunk és a szovjet állam kül­politikájának egyik alapja volt és lesz az azokkal a népekkel való szolidaritás, amelyek lerázták ma­gukról a gyarmatosítás igáját és az önálló fejlődés útjára léptek. És természetesen főleg azokkal az országokkal, amelyeknek vissza kell verniük az imperializmus ag­resszív erőinek támadásait, amely a világnak hol az egyik, hol a másik részében a véres erőszak és a háborúskodás nagyon veszé­lyes tűzfészkeit hozza létre. Vé­delmezni a népek igaz ügyét és törekedni ezeknek a tűzfészkek­nek a felszámolására napjainkban úgyszintén a világ tartós békéjéért vívott harc elkerülhetetlen és fon­tos irányvonala. Pártunk elvhú ál­láspontja ezekben a kérdésekben egyértelmű, világos és nemes, és a jövőben is következetesen ehhez fogunk ragaszkodni. És most a kapitalista országok­kal való kapcsolatainkról. A nagy Lenintől kaptuk örökül az eltérő társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének elvét. Ehhez az elvhez következe­tesen hűek vagyunk. Ma, a nukle­áris fegyverek és szuperpontos rakéták századában a népeknek nagyobb szükségük van erre, mint bármikor korábban. Sajnos, a ka­pitalista országok egyes vezetői ezt a jelek szerint nem tudatosítják világosan. Vagy nem akarják tu­datosítani. Jól látjuk azt a veszélyt, amelyet ma az emberiség számára jelen­tenek az imperializmus agresszív erőinek meggondolatlan, kalandor akciói, és hangosan beszélünk er­ről, hogy az egész világ népeit figyelmeztessük erre a veszélyre. Nincs szükségünk a katonai fö­lényre és nem áll szándékunkban akaratunkat másokra erőszakolni. Nem engedjük meg azonban sen­kinek az elért katonai egyensúly megbontását. Senki se kételked­jen a legkevésbé sem abban, hogy továbbra is gondoskodni fo­gunk országunk védelmi képessé­gének megszilárdításáról, hogy elegendő eszközünk legyen ah­hoz, hogy lehűthessük a militarista kalandorok forró fejét. Ez, elvtár­sak, a béke megőrzésének na­gyon fontos feltétele. A Szovjetunió, mint szocialista nagyhatalom, teljes mértékben tu­datosítja a nemzetekkel szembeni felelősségét a béke megőrzéséért és megszilárdításáért. Hajlandóak vagyunk békés, kölcsönösen elő­nyös együttműködést létesíteni minden kontinens minden államá­val. Valamennyi vitás nemzetközi probléma békés megoldásának hívei vagyunk, komoly, egyenjogú és konstruktív tárgyalások útján. A Szovjetunió maximálisan együtt fog működni minden országgal, amely hajlandó konkrét tettekkel hozzájárulni a nemzetközi feszült­ség csökkentéséhez és a bizalom légkörének kialakításához a világ­ban. Más szavakkal - azokkal, amelyek valóban nem a háború előkészítésére, hanem a béke alapjainak megszilárdítására fog­nak törekedni. Véleményünk sze­rint e cél érdekében teljes mérték­ben ki kell használni minden ren­delkezésre álló eszközt, termé­szetesen beleértve az Egyesült <. Nemzetek Szervezetét, amelyet épp a béke megőrzésére és meg­szilárdítására alapítottak. Elvtársak! Mi, szovjet kommu­nisták, őszintén örülünk, hogy az emberiség békés jövőjéért és ha­ladásáért való küzdelemben együtt haladunk osztálytestvére­ink millióival, a világméretű kom­munista és munkásmozgalom nagyszámú egységével. Megőriz­zük rendíthetetlen hűségünket a proletár internacionalizmus elvé­hez, őszinte rokonszenwel és mély tisztelettel viszonyulunk kül­földi elvtársaink harcához a dolgo­zók érdekeiért és jogaiért, s köte­lességünknek tartjuk sokoldalúan szilárdítani kölcsönös kapcsolata­inkat. Ezt szerettem volna ma elmon­dani pártunk irányvonaláról (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents