Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)
1984-02-10 / 35. szám, péntek
Apa és fiú drámája Ősbemutató Bél Mátyás életéröl Dallal politizálni Jegyzetek a martini fesztiválról A tizenkettedik alkalommal megrendezett martini politikai dal- fesztivál két jelentős évforduló jegyében zajlott. Az eseménynek otthont adó város nevét 700 évvel ezelőtt, 1284-ben említették először a korabeli feljegyzések; a másik jubileum a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója. Az előbbi különösen a rendezésben, az utóbbi pedig az előadott versenyszámok tartalmi-eszmei mondanivalójában jutott kifejezésre. A rendezők ezúttal is igyekeztek megfelelő fórumot biztosítani e mozgalom szlovákiai képviselőinek, másfelől neves hazai és külföldi együttesek szerepeltetésével emelni kívánták a fesztivál rangját, hozzájárulván a világ ifjúsága szolidaritásának és barátságának elmélyítéséhez. A nemes szándék mind a szereplők, mind a nézők körében spontán megértéssel találkozott. A politikai dal, ma már egyre nagyobb tömegeket érint és mozgósít. A béke szót sokan, sokféleképpen „ragozták“ a fesztivál négy napja alatt, s remélhetőleg még többen fogják a következő hetekben és hónapokban, merthogy nem egy dal fülbemászó is. Az amatőrök között sok új, és még több újjáalakult együttes mutatkozott be. A country stílusban játszó, s szinte vásári hangulatot teremtő bratisfávai Lojzo egyike lett a díjazottaknak. Az új felállításban játszó sabinovi Árkus, úgy tűnik fel, jó úton jár: sajátos kifejezési eszközét a rockban keresi. A győztesek között persze régi ismerősök is vannak, így például a tíz éve együtt zenélő prievidzai Fakty. Nem nyertek díjat, de nem okoztak csalódást a komáromi (Komárno) együttesek. A Bazár például kizárólag saját szerzeményeivel szerepelt, ami feltétlenül dicséretes, mégha ez nem is hozott számukra azonnal sikert. Arra a kérdésre, hogyan születnek dalaik, Túróczy Béla, az együttes szájharmonikása és énekese így válaszolt:- Együttesünk meghatározó egyénisége, legtermékenyebb házi szövegírónk és dalszerzőnk jelenleg katonai szolgálatát tölti, így nem lehet mindig közöttünk. Dalai spontán módon születnek, s ezekben előszeretettel nyúl az irónia eszközéhez, a negatív emberi tulajdonságok, az egoizmus és a kispolgáriság ellen szólva. Távollétében Gabriel Majerník és jómagam szerezzük a számokat, hasznos tanácsaival bekapcsolódik e munkába új tagunk, a hegedűs Nagy László is, tehát igazi kollektív munka folyik az együttesben. Ami legújabb dalszövegeinket illeti, nemcsak a hiányosságok feltárására és bírálatára törekszünk, hanem a kiút keresésére is. Ez a dicséretes szándék jellemezte a másik komáromi együttest, a Paradox számait is; a Clavi- us kifinomult előadásmódjával inkább az igényesebb közönség tetszését nyerte el. A HMC három korábbi humen- néi együttes legképzetteb muzsikusaiból alakult, s már a tavalyi fesztiválon felkeltették az érdeklődést sajátos, melodikus rock zenéjükkel. Az együttes tagjai igen sokoldalúak. Szövegírójuknak több irodalmi alkotása jelent már meg nyomtatásban. Štefan Koľ, az együttes jogász vezetője elmondotta, hogy mostani sikeres szereplésük is felkeltette a szakemberek érdeklődését, s a rádiótól és a televíziótól több kedvező ajánlatot is kaptak, ennek ellenére amatőrök akarnak maradni a jövőben is. Az amatőrizmus és a professzionalizmus kérdése egyébként többször felvetődött itt szakmai és baráti körökben. Egyesek megkérdőjelezik, helyes-e amatőrök és profik közös szerepeltetése. Az egyik sajtótalálkozón, ha nem is közvetlenül, de lényegében erre a kérdésre reagált Vladimír Valovič, a politikai dalfesztivál zenei rendezője:- Mi, akik nem először vagyunk ezen a fesztiválon, fel tudjuk mérni az amatőr mozgalom könnyűzenei fejlődését. Ez a seregszemle már a múltban is számos tehetséget „hozott felszínre“, s jövőbeni szerepe is ebben áll majd többek között. Lehet, hogy egyes amatőr együttesek és előadók nem is tudatosítják, mit jelent szakmai fejlődésünk szempontjából a hivatásosokkal való közös szereplés. A neves külföldi együttesek és előadók szerepléséről részben már szóltunk tudósításainkban. Az NSZK-beli Wendlovsky együttes - Uwe Henkét kivéve - amatőr zenészekből áll. Énekesnőjük, a szimpatikus Margit Heer például a Német Szocialista Ijfúsági Szövetség funkcionáriusa. Véleménye hobbijáról, az elkötelezett zenélésről igen megszívlelendő:- Nem lehetünk közömbösek a világ körülöttünk zajló eseményei iránt, s szükségét érezzük, hogy véleményünket valami módon kifejezésre juttassuk. A legegyszerűbb, s a fiatalok körében minden bizonnyal a leghatásosabb eszköz a politikai dal. - Az együttes vezetője és „filozófusa“ Andreas Wendlovsky ehhez még hozzáfűzte, hogy tulajdonképpen az egész élet politikából áll, teli gondokkal, megoldásra váró feladatokkal. Lényegében az NDK-ból, a Szovjetunióból, Bulgáriából, Ausztriából, Magyarországról, Írországból és Olaszországból érkezett fiatal zenészek és előadók is osztották a német fiatalok nézetét, s minden egyes fellépésükkel hozzájárultak a világ fiataljainak közeledéséhez, egymás problémáinak jobb megismeréséhez, a békeharc erősítéséhez. Mert mindennél nagyobb szükség van erre. Martinban négy napon keresztül 520 előadó jóvoltából abban a reményben szólt a dal, hogy ezt másutt, határokon, tengereken túl is meghallják. HACSI ATTILA Az új szlovák zene hete Tegnap délután és este a kassai (Košice) Művészek Házának hangversenytermében megszólaltak a harsonák, jelezve, hogy - immár 9. alkalommal - megkezdődött az új szlovák zene hete. A délutáni hangversenyen a művészeti alapiskola növendékei és gyermekzenekarok mai szlovák zeneszerzők (mint például Vladimír Bokes, Milan Novák, Pavol Malovec és mások) gyermekek számára írott műveit adták elő. Az esti nyitóhangversenyen a Kassai Állami Filharmónia zenekara működött közre Richard Zimmer vezényletével. A műsorban Ivan Parik, Andrej Očenáš, Igor Bázlik és Vladimír Godár szerzeményei hangzottak el. A Szlovákiai Zeneszerzők Szövetsége, a Szlovák Zenei Alap és a bratislavai Városi Művelődési Ház közös rendezésében megvalósuló zenei szemle, noha ünnepi külsőségek között zajlik is majd, voltaképpen munkajellegű, mert fő célja, hogy felmérje, számbave- gye a mai szlovák zeneművészet utóbbi egy-két évének friss termését, bemutassa azt a zenekedvelő közönségnek, lehetőséget adva a fiatalabb és idősebb zeneszerző-nemzedékeknek is arra, hogy kölcsönösen megismerjék egymás új alkotásait, konfrontálják művészi erőfeszítéseik eredményeit. Bár az új zeneművek más alkalmakkor és más pódiumokon is megszólalnak, mégiscsak az új szlovák zene hete az alkotó tettek prezentálásának fő platformja - és nemcsak a zeneszerzést, hanem az előadóművészetet illetően is. Mert hiszen ahogyan a kottalapokon időről időre új szerzemények születnek, éppúgy - azok eljátszására, eléneklésére - új előadóművészek nőnek fel a konzervatóriumokon, zeneművészeti főiskolákon és érnek be a különböző zenekarokban és együttesekben. Az új szlovák zene hetének egyik legfontosabb mozzanata, hogy - okulva a Bratislavai Zenei Ünnepségek tapasztalataiból - a rendezvény eseményeit a fővároson kívül kiterjesztették olyan nagyobb városokra is, mint Kassa, Banská Bystrica, Piešťany és Žilina. Ez a lépés művelődéspolitikai szempontból kétségkívül fontos, mert általa nőni fog a zeneművészeti szemle kulturális-nevelő és társadalmi hatása. A jelenkori szlovák zeneművészet - különösen az utóbbi két évtizedben - nagyot fejlődött, s napjainkban is erőteljesen fejlődik, s ez vonatkozik mind a zeneszerzői alkotómunkára, mind pedig az előadóművészetre. Jelenleg a szlovák zenei életben négy-öt alkotó nemzedéket tartanak számon. A február 9- 17-ei szemlén valamennyi nemzedéknek alkalma lesz rá, hogy élő kapcsolatba lépjen a zenét kedvelő közönséggel. De kik is konkrétan azok az alkotók, akiknek szerzeményeit kilenc napon át hallgathatják az érdeklődők? Az idősebb nemzedék tagjai közül mindenekelőtt meg kell említenünk Alexander Moyzest (aki közismerten sajátos zeneszerző-iskolát teremtett a mai szlovák zenében), Ladislav Holoubeket, Andrej Očenášt, Tibor Andrašovant, a középnemzedéket többek között Ladislav Bur- las, Hja Zeljenka, Juraj Tandler, Ivan Hrušovský, Ivan Parik, Dušan Martinček képviseli, míg a fiatalabbakat Juraj Hatrík, Igor Bázlik, Vladimír Godár, Juraj Beneš, Jozef Sixta és mások. A szemle egyik figyelemre méltó érdekessége lesz az első szlovákiai - a maga nemében egyedülálló - audiovizuális koncert, melyen elektroakusztikai zene szerepel majd olyan szerzőktől, mint például Martin Burlas, Tadeáš Salva, Vladimír Bokes, Ivan Parik és mások. A koncertre ma este kerül sor a Szakszervezetek Házának kisszínpadán. A rendezők arról sem feledkeztek meg, hogy 1984 a cseh zene éve. Ebből az alkalomból február 12-én a Cseh Kultúra Baráti Körével együttműködve kamarahangversenyt rendeznek mai cseh zenei alkotásokból. Többek között Arnošt Koštál, Václav Felix, Old- rich Flosman, Jirí Dvoŕáček és mások szerzeményei hangzanak el a koncerten. A mai szlovák zeneművészet műfajilag meglehetősen gazdag. Noha a mostani rendezvénysorozaton elsősorban a nagyzenekari szimfonikus és a kamarazenekari müvek dominálnak majd, számos szonáta, szvit hegedű- és zongoraverseny, kantáta, zenei miniatűr stb. is elhangzik a szemle keretében. Minthogy új alkotások szemléjéről van szó, sok zeneműnek most lesz az ősbemutatója. Ezek közül figyelemre méltók például Alekszander Moyzes 12. szimfóniája, Hja Zeljenka Zongoracapricció- ja, Ladislav Burlas Zenei költemény fúvós kvintettre című müve és Zdenko Mikula Tisztelet Mak- szim Gorkijnak című nagyzenekarra írott nyitánya. Hogy a szlovák költészet is inspirálja a zeneszerzőket, annak egyik bizonyítéka lesz a holnapi Banská Bystrica-i sanzonest, ahol többek között Ján Buzássy, Ľubomír Feldek, Vladimír Reisel és Milan Rúfus költeményeire írott dalok hangzanak el Ivan Horváthtól és Braňo Hronectől. A szemle zárókoncertjére a Szlovák Filharmónia bratislavai hangversenytermében kerül sor február 17-én. A Filharmónia zenekarát Bystrík Režucha vezényli majd, szólistaként Marián Lap- šanský, a kiváló zongoraművész működik közre. „ KÖVESDI JÁNOS Orgonaszó fogad a Hviezdoslav Színház nézőterén. Bél Károly András, a nagy polihisztor fia játszik. Jelenléte olyannyira meghatározó, hogy már az expozíció is feszültséggel telített lesz... Ján Solovič Harang torony nélkül (Zvon bez veže) című történelmi drámája kezdődik így, s a továbbiakban a fiú emlékezik az apára. Nem akármilyen emlékezés ez; tele van számonkéréssel, kétkedéssel apja tudósi életútját és emberségét, jellemességét vizsgálva. A drámaíró és a rendező úgy helyezte a Bél-fiú alakját a darab szerkezetébe, hogy kívülállóként, epikai elemekből felépített monológjaival, ugyanakkor a dráma gerincét adó konfliktus rezonőrjeként minduntalan tükröt tart a drámai hősnek. Nemcsak arról van itt szó, hogy a rab író, Krman Dániel kiszabadítására tett kísérletei több évig tartó konfliktusba kényszerítik önmagával Bél Mátyást. Tudományos és irodalmi munkásságának kiteljesítéséhez kora világi és egyházi hatalmasságainak anyagi támogatására van szüksége. Ugyanakkor protestáns hite és gyakorló pietizmusa szembe is állítja a katolicizmus hatalmasságaival. Az 1700-as években még nem született meg a türelmi rendelet, gályarabság, várfogság vár Kálvin és Luther követőire. A Habsburg-ház és Róma ennek ellenére kénytelen elismerni Bél Mátyás enciklopedikus tudományosságát, bár tevékenységét, tanítványainak körét megfigyeltetik.- Tudományos munka vagy becsület? - A kérdést így sarkítja a fiatal Bél Károly András. A tudatosan vállalt szerény életmód, a megfeszített alkotómunka eredményes lesz, kivívja a hatalmasságok elismerését. Bél Mátyás tudósi naívsággal hitte, hogy érdemei előtt nemcsak a kincstár, de a börtön ajtaja is megnyílik. Hitte - megpróbálta elhinni, hogy mindent megtett ezért. A jövő évszázadokban élők számára termő tudományos tevékenységet, vállalta, s nyíltan nem fordult szembe kora hatalmasságaival. Elfogadta a támogatást, de gyenge volt ahhoz, hogy a mecénásoktól barátjának szabadító gesztust kérjen. Fia minduntalan szemére veti ezt, s a Bél Mátyást belülről feszítő lelkiismeretfurdalás mintegy külső megtestesítőjeként áll szembe apjával. Ján Solovič mai témájú drámáiban is értőn vizsgálta a nemzedéki kérdéseket. Apák és a fiúk drámája minden korban a haladás drámái. A mi esetünkben lényegüket tekintve nem a jó és a rossz konfliktusából adódnak, hanem a megtett út és annak minőségi folytatásának lehetőségeiből. Kár, hogy a drámát befejező narratív szövegrész didaktikusra sikeredett. Természetesen Solovič tapasztaltabb drámaíró annál, hogy a dráma szerkezetét egyetlen konfliktus köré építse fel. Uj darabjának értékeit mindenekelőtt a teljességre törekvő emberi létezés drámái adják. A választott eszméhez való hűség, a közösségi munka eredményeinek megóvása, a fiát taníttatni akaró apa küzdelme anyagi lehetőségeivel. Formai megoldásait vizsgálva is modern elemeket találunk benne. Lényegében passzív hőst állított szembe, egy, fiatalságából eredően cselekvő szándékú hőssel. Míg egyiket küzdelmes munkával létrehozott életművének féltése tartja vissza a konfliktusaiból kiutat mutató tettől, addig a másikat éppen fiatalságából eredő társadalmi helyzete gátolja meg a cselekvésben. Ez a kettős konfliktus a darab jövőbeni rendezői számára is számos, az ősbemutatón más rendezői gondolat követése miatt nem exponált szemléletet kínál. Ľubomír Vajdička rendező és Jozef Ciller díszlettervező együtt munkálkodásuknak egy újabb izgalmas állomásához érkeztek. A nemrégen felújított Hviezdoslav Színház színpadtechnikai berendezései - portálok, süllyesztők és hidraulikus hengerek - kapnak funkciót, s ugyanakkor az egyszerű díszletelemekkel együtt teljes értékű képzőművészeti megoldásokként hatnak. így lehetnek a hidraulikus hengerek stilizált templomi oszlopok, börtönfalak, kerti lugasok, a tornácos ház vagy a királyi palota oszlopai. Az egyetlen domináns díszletelem az orgona, amelynek sípjait az egyik ref- lektorhídra erősítették. Az ilyen méretű stilizáltság ellenére is pontos az a jelentéstartalom, amelyet a rendező segítségükkel közöl. A fények változó tónusai, a cselekmény térbeli elhelyezése igazolják Jozef Ciller ötletének életrevalóságát. A színeikben mértéktartó kosztümöket Ludmila Purky- ňová tervezte. A dráma már ismertetett szerkezeti megoldásai sok veszélyt tartogatnak a rendező számára. A látszólagos narrátor szerep ebben az előadásban teljes értékű drámai szereppé lett, mert a cselekmény felidézésekor a fiú törés nélküli átmenettel kerül át az előbb említett drámai történésbe. A Szlovák Nemzeti Színház együttesében először bemutatkozó (nemrég még martini színész) Ľubomír Paulovič sikeresen oldotta meg ezt az összetett feladatot. Az apjával szembeszálló Bél Károly András szerepében olykor egyedül volt kénytelen tovább lendíteni a cselekményt, megőrizni a színpadon létrejött feszültséget. Nem az ő számlájára írható az első rész tempózavara, amikor meg-megbillent az előadás íve, helyenként vontatottan bonyolódott a cselekmény. A második rész pergő ritmusa, a fiatal színész mesteri váltásai, a Bél Mátyás szerepét befelé áramoltatott feszültséggel játszó Pavol Mikulík- kal létrehozott drámai csendek emlékezetessé tették a bemutatkozást Szlovákia első színházában. Bél feleségének szerepében Eva Krížiková puritán egyszerűséggel játszott. Az apa és a fiú megformálása színészi eszközeinek ismeretében Krížiková színészetének poétikája szinte észrevétlenül illeszkedett kettejük játékához. Feltétlenül kiemelésre méltó Elő Romančík, aki Krman Dániel szerepében a meggyőződéséhez szenvedése ellenére is hű embert jelenítette meg. Kár, hogy valamifajta leegyszerűsített értelmezés nyomán František Zvarík (Pálfy János gróf), és Dušan Jam- rich (VI. Károly) bugyuta, olykor szenilis „hatalmasságokat“ formáltak meg. Nem engedett ennek a szerep sugallta csábításnak Mikuláš Huba (Eszterházy Imre hercegprímás) és Michal Dočolo- manský (Garelli császári könyvtáros és orvos), akik tudatába önmaguk hatalmának, ravasz irányítói voltak emberi sorsoknak. Nem véletlenül, hiszen Ján Solovič a hercegprímás szájába adta a darab címébe emelt megállapítást, mely szerint Bél Mátyás olyan harang, amelynek nincs tornya, s tornyot számára csak a hatalom építhet. A Bél Mátyás baráti és családi környezetébe tartozó személyek szerepeiben Dušan Tara- gel’t (Mikovínyi Sámuel), Peter Rúfust (Johan Segner), Vladimír Durdíkot (Herman András), Elena Rampákovát (Segner édesanyja), Štefan Bučkot (Krman Mátyás) és Éva Kristínovát (Krmanné) láttuk. Bél Mátyás szellemi hagyatékát két nép is magáénak vallja. Az új szlovák dráma több mint megemlékezés a Magyarország társadalmi, történeti, földrajzi viszonyainak megrajzolására először vállalkozó polihisztor születésének 300. évfordulójáról. S ez természetes, hiszen tudományos munkássága mindkét nép kulturális felemelkedését szolgálta. Ezt a szellemiséget erősítik Bél Mátyásnak a dráma egyik jelenetében a népek, a nyelvek egyenlőségéről, az egymás megértésének szükségességéről elmondott szavai. DUSZA ISTVÁN ÚJ SZÚ 6 1984. II. 10.
