Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)
1984-02-08 / 33. szám, szerda
Meleg étel a munkahelyeken Az üzemi étkeztetés fejlesztése Kelet-Szlovákiában Szociálpolitikánk fontos feladatai közé tartozik az üzemi étkeztetés fejlesztése, színvonalának folyamatos javítása. A kelet-szlovákiai kerületben a politikai, állami és a szakszervezeti szervek megkülönböztetett figyelmet fordítanak a dolgozók egészsége szempontjából jelentős üzemi étkeztetés céltudatos, folyamatos javítására. Köztudott, hogy a munkaidő alatt is rendszeresen meleg ételt fogyasztó, jó erőnlétben lévő, egészséges dolgozók teljesítménye a jó gazdasági eredmények elérésének egyik feltétele. Az országos célokkal összhangban a kerületi pártkonferencián és a szakszervezetek kerületi tanácskozásán olyan döntés született, hogy 1985-ig a kerület dolgozóinak legalább 50 százaléka vegye igénybe az üzemi étkeztetést. 1982-ben az üzemi étkeztetés legkülönbözőbb formáit a dolgozók 42,7 százaléka használta ra, az adott lehetőségek céltudatos kihasználására. Hiszen a rozs- nyói (Rožňava), tőketerebesi (Tre- bišov), Kassa (Košice)-vidéki, Spišská Nová Ves-i járásokban még a 40 százalékos átlagot sem értük el az üzemi étkeztetésben. Az olyan jelentős bányaipari központban, mint a rozsnyói járás, a dolgozóknak csak 34,8 százaléA vasműben csaknem a dolgozók fele étkezik a munkahelyén (Róbert Berenhaut felvétele) ki. Tavaly elérték a tervezett 3 százalékos növekedést. A járásokban, üzemekben végzett felmérések után márciusban ismét értékelik a helyzetet. Libuša Jakovától a kerületi szakszervezeti tanács osztályvezetőjétől tudomást szereztünk arról, hogy az említett kerületi konferenciák határozatai értelmében Kelet-Szlovákia minden egyes járásában hozzáláttak az üzemi étkeztetés 1990-ig terjedő fejlesztési tervezetének kidolgozásához. Véleménye szerint a nemzeti bizottságok az eddiginél sokkal célravezetőbb, hatékonyabb munkát végeznek ezen a területen. Az eredmények viszont nincsenek mindenütt arányban a kifejtett igyekezettel. Az előzetes értékelések szerint az üzemi étkeztetés fejlesztésében a legsikeresebb munkát a csaknem 24 ezer embert foglalkoztató Kelet-szlovákiai Vasműben végezték, ahol a dolgozók 49 százaléka étkezik üzemi éttermekben. Az idén több mint 2,5 millió adag meleg étellel számolnak ebben a fontos kohászati üzemben. Folyamatosan korszerűsítik az üzemi konyhákat, javítják az ételek minőségét. Csupán új konyhai berendezésekre több mint egymillió koronát költenek ebben az évben. Nagyon találónak tartom Viliam Závodskýnak, a Vasmű szociál- gazdasági üzeme vezetőjének, egy közelmúltban elhangzott megjegyzését. „Az üzemi étkeztetés fejlesztése legjobb eszközének az ízletes, választékos ételek árusítását, a szolgáltatások tökéletesítését tekintjük...“ Sajnos, nem mindenütt vallják magukénak ezt a nézetet. Úgy érzem, ez tette szükségessé, hogy alig fél évvel ezelőtt létrehozták Kassán (Košice) a dr. Filip Jakubec igazgató irányítása alatt működő közétkeztetési fejlesztési központot, amely elsősorban tanácsadói tevékenységet fejt ki.- Meggyőződésünk, hogy a központ hasznos segítséget nyújt az üzemi étkeztetés tökéletesítésében - jegyezte meg Libuša Jacková. - Az eddiginél nagyobb mértékben szeretnénk bekapcsolni az üzemi étkeztetésbe a vendéglátóipari létesítményeket. Szükség van minden támogatáska él az üzemi étkeztetés lehetőségével. Megtudtuk, hasonló a helyzet a Spišská Nová Ves-i járásban. Mi ennek az oka? Erre kerestük a választ, amit részben meg is kaptunk Libuša Jackovától.- Legutóbb felmérést végeztünk a rozsnyói járásban - mondotta. - Megállapítottuk, hogy az alsósajói (Nižná Slaná) vasércbánya üzemben az 1290 dolgozónak nem egész 13 százaléka fogyaszt az üzemi konyhában meleg ételt az első és második műszakban, s ez nagyon elgondolkodtató helyzet. Sajnos, ilyen esetekkel másutt is találkozunk. Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk arról, mi okozza ezt? Mindenekelőtt az, hogy a bányavidéken dolgozó emberek elég jelentős része megszokta a hazai száraz kosztot. A falvakban élő bányászok általában sertést is hizlalnak és különösen ilyenkor, a disznóölések időszakában, de később is, az otthonról hozott ételt fogyasztják. Hogy mennyire káros a meleg étel huzamosabb mellőzése, talán különösebben hangsúlyoznom sem kell. Tudják ezt a dolgozók is, de csak akkor tudatosítják igazán, amikor gyomorbántalmak és egyéb betegségek jelentkeznek. Ezen a téren az üzemi orvosok is többet tehetnének, folyamatosan végzett felvilágosító, nevelő munkájukkal. Valamivel jobb a helyzet a Szlovák Magnezitművek lubeníki üzemében, ahol a 2300 dolgozónak csaknem 40 százaléka üzemi étkeztetésben részesül. Az arány 1982-ben csupán 33,5 százalékos volt. Ebben az üzemben a föld mélyében dolgozó bányászok részére naponta 235 adag meleg ételt szállítanak. Az üzemi étkezde korszerűsítésével az idén számol az üzem vezetősége. Figyelmet érdemel a Rozsnyói (Rožňava) Járási Nemzeti Bizottságnak a szakszervezeti szervekkel folytatott együttműködése az üzemi étkeztetés fejlesztése terén. Ennek eredményeként sikerült bevonni az üzemi étkeztetésbe az állami és szövetkezeti vendéglátóipari intézményeket. Ebben a járásban tehát jó úton haladnak. A kerület politikai, állami és szakszervezeti szervei konkrét intézkedéseket foganatosítottak annak érdekében, hogy az üzemek minden lehetőséget és eszközt felhasználjanak az üzemi étkeztetés fejlesztésére. A cél az, hogy egyre több dolgozó jusson meleg, ízletes ételekhez a nap minden szakaszában. KULIK GELLÉRT { KOMMENTÁLJUK Hogy a teljesítménygörbe felfelé íveljen Szlovákia építőipara évekig népgazdaságunk legnagyobb adósai közé tartozott, hosszú ideig még döntő fontosságú feladataival sem sikerült megbirkóznia. Tavaly azonban félbeszakadt ez a kedvezőtlen sorozat, s a tárca teljesítette a fő termelési mutatókban megszabott tervfeladatait. És nem is akármilyen módon: alkalmazkodva a gazdasági környezet nehezebb feltételeihez, lényegesen kisebb termelési erőforrásokból, intenzív gazdálkodási elemek bevezetésével. Sokan állítják: most már csak folytatni kell ezt a kedvezőre fordult folyamatot, s mihamarabb nyújtott léptekkel haladni tovább a megkezdett úton. Mert az építőiparra az idén sem várnak könnyű feladatok. Igaz, a tennivalók egész sorának kimenetelét külső tényezők is befolyásolhatják, de döntő módon a belső tartalékok feltárására kell irányítani a figyelmet, mivel ebben az előrelépés eddig eléggé elhanyagolt forrása rejlik. Ezért nem véletlen, hogy a múlt héten Bratislavában megtartott hagyományos év eleji gazdasági pártak- tíva-értekezleten a tárca vezető gazdasági dolgozói, a szak- szervezet, a párt- és ifjúsági szervek képviselői leginkább azzal foglalkoztak, miként lehet az erőforrások optimális kihasználásával ráhangolni a tárcához tartozó termelési-gazdasági egységek, vállalatok és üzemek irányító és termelő dolgozóinak figyelmét az idei feladatok hiánytalan teljesítésére. Mert népgazdaságunk elvárásai az építőiparral szemben változatlanul nagyok. Peter Colotka, szlovák miniszterelnök az iménti értekezleten erről így beszélt: „Ismételten azzal a kéréssel fordulunk az építőkhöz, hogy gyorsan, jó minőségben és gazdaságosan végezzék munkájukat. Most már egyértelműen ezen van a hangsúly. Elvárjuk a rugalmas hozzáállást, a lehetőségek minél nagyobb mértékű kihasználását. Elégedettek vagyunk munkájukkal, hiszen tavalyi eredményeik javulásról tanúskodnak. Nyíltan kell viszont beszélni a hibákról is. Enélkül nem lehet előrelépni. És dolgozni kell, mert a munkával ma nemcsak a jólétünket, hanem az emberek nyugodt életét is megalapozhatjuk. Hiszen a legnagyobb tartalék, amelyből ma meríthetünk, az emberekben halmozódott fel, ezt kell kamatoztatnunk mindnyájunk javára.“ Az iménti felismerés évekre szóló erőforrásnak és fontos útmutatásnak kínálkozik főként az építőipar számára. Idei tennivalóik meghatározásában viszont még konkrétabban is lebontották azokat a területeket, amelyekre egész évi tevékenységük irányul majd. A jó folytatás előfeltétele csakis az építőipar teljesítőképességének további fokozása, ezen belül a beruházások gyorsabb ütemű kivitelezése lehet. Egy további kívánalom: az építés hatékonyságának újabb növelése, főként a belső, intenzív termelési tényezők egyre szélesebb körű alkalmazásával mind az építőipari termelés, mind a beruházások területén. És nem utolsósorban alapos figyelmet kíván az épülő objektumok és az építőanyagok minőségi és használati paramétereinek nagyobb mértékű javítása is. Területenként akár órákig lehetne részletezni: mi minden vár Szlovákia építőiparára ebben az évben. Nem kevés a teendő, s ennek megfelelően érvényben marad a fontossági sorrend elve, miszerint bizonyos területeket előnyben részesítenek. Minden elképzelés azonban egy célt követ: hogy a tavalyi eredményesség folytatódjon, s a tárca teljesítménygörbéje idén is felfelé íveljen. J. MÉSZÁROS KÁROLY Az élet igényes követelményeket támaszt A tagság sorainak minőségi fejlesztése a kommunisták állandó feladata Kommunista pártunk története meggyőzően bizonyítja, hogy a párt akcióképessége szempontjából különösen fontos a tagállomány céltudatos és rendszeres minőségi fejlesztése, a párt sorainak kiszélesítése, figyelembe véve az elmélet és a gyakorlat egységének lenini alapelveit. Járási pártszervezetünk Stará Ľubovňá- ban szintén nagy gondot fordít a tagság létszámának növelésére és minőségi fejlesztésére. Eközben nemcsak a taglétszám növeléséről van szó a legöntudatosabb és legkezdeményezőbb fiatal munkások és irányítási dolgozók előkészítésével és kiválasztásával. Nem kevésbé fontos az is, hogy a párttagok kivétel nélkül elmélyítsék ismereteiket a marxizmus-leninizmus elméletéből, s fokozzák képességeiket ezek érvényesítésében az egyes munkahelyeken, a CSKP XVI. kongresszusán, valamint az SZLKP kongresszusán elfogadott határozatok teljesítése érdekében. A mi feltételeink között ez rendkívül fontos, hiszen tagságunk átlagos életkora a járásban 38 év, s a tagoknak csaknem 70 százalékát a legutóbbi 10-12 év alatt vették fel a pártba. A pártalapszervezetek állandóan szilárduló egysége és növekvő akcióképessége azt bizonyítja, hogy ezt a feladatot sikerül teljesíteni. Bevált formát képez az évente kitűzött konkrét pártfeladatok teljesítése és annak rendszeres ellenőrzése minden párttagnál és tagjelöltnél. Tapasztalataink arra utalnak, hogy a párt fiatal tagjai, munkások és irányítási dolgozók is - néha ugyan az idősebb elvtársak aktív segítségével - a legigényesebb helyzetekben is példamutatóan helytállnak. Megemlíthetem például az egyik fiatal kommunista munkás, Rudolf Dubiel esetét, aki ma az üzemi pártbizottság elnöki tisztségét látja el járásunk legnagyobb vállalatánál, a Stará Ľubovňa-i Csavargyárban. A jó eredmények és a lelkesítő példák azonban nem fedhetik el a pártalapszervezetekben előforduló problémákat és fogyatékosságokat. Úgy tűnik ugyanis, hogy a fiatalok előkészítésében és kiválasztásában alkalmazott új formák és munkamódszerek ellenére fokozni lehet még az ilyen irányú munka minőségét és hatékonyságát. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az ideológiai nevelés kedvező hatást gyakorol a fiatal párttagokra és tagjelöltekre, akik öntudatosan viszonyulnak a pártfeladatok teljesítéséhez, a párt politikájának érvényesítéséhez a munkahelyükön és lakóhelyük környezetében. Járásunkban jól beváltak a járási szervek funkcionáriusaival, közöttük a járási pártbizottság titkáraival, valamint a járási nemzeti bizottság elnökével és alelnökeivel folytatott beszélgetések. Ezeken a beszélgetéseken a tagjelöltek aktívan lépnek fel, konkrét kérdéseket tesznek fel, elmondják saját benyomásaikat és nézeteiket, s hozzászólnak a problémákhoz. Kedvező eredményeink vannak a tagjelöltek számára szervezett bevezető pártoktatásban is, valamint a Fiatal kommunisták iskolái pártoktatási alakulatokban. A hallgatók részvétele és aktivitása állandóan, javul. Ez nem utolsósorban annak is köszönhető, hogy a legtapasztaltabb lektorokat és propagandistákat küldjük a fiatalok közé, s kiterjedten alkalmazzuk a szemináriumi formát. Ezek a pozitív eredmények azzal is összefüggnek, hogy járásunkban évente mintegy száz fiatalt veszünk fel a tagjelöltek sorába, s döntő többségük aktívan és hatékonyan kapcsolódik be a pártéletbe. Hiányoljuk azonban, hogy az ifjúsági szervezetek a járásunkban nem használják ki kellő mértékben a CSKP Alapszabályaiban lefektetett jogaikat. Tavaly például a felvett tagjelöltek 63,9 százaléka a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagja volt, ami ugyan kedvező aránynak számít, de az ifjúsági szervezet csak a felvett tagjelöltek 26,2 százalékánál szerepelt a kezességet vállalók között. Ezzel határozottan nem érthetünk egyet. Úgy gondoljuk, hogy az ifjúsági szervezetek részéről nagyobb figyelemre lenne rzükség a tagokkal való törődés irányában, sapárt- alapszervezetek is színvonalasabb munkát végezhetnének ezen a területen. Amikor ugyanis SZISZ-tag felvételéről van szó, a pártalapszervezetnek véleményt kellene kérnie a SZISZ alapszer- vezetétól a jelölt aktivitásával, erkölcsi és egyéb tulajdonságaival kapcsolatban. A felvétel után pedig a fiatal tagjelölteket, a SZISZ- tagokat konkrét feladatokkal kellene megbízni az ifjúsági szervezetben. Erre különösen azért van szükség, mert a kollektív kezességvállalás rendszerint nagyon hatásosnak bizonyul, s kedvezően befolyásolja a fiatal tagjelöltek aktivitását a pártszervezetben. Az utóbbi időszakban előtérbe helyeztük a kezesek és a tagjelöltek közötti kölcsönös viszony kérdéseit, s ezzel a témával a járási pártbizottság februári ülésén is foglalkozunk. Ezen a területen ugyanis elég sok tartalékunk van, s a szovjet elvtársak tapasztalataiból is sokat meríthetünk. Arról van szó, hogy a kezesség vállalása rendkívül igényes és felelősséggel járó konkrét pártfeladat. Ezt azonban egyes elvtársak nem tudatosítják kielégítő mértékben, habár a fiatal tag tevékenysége egyúttal kezeseinek a munkáját is tükrözi. A pártcsoportok és az alapszervezeti pártbizottságok félévenként legalább egyszer értékelik a tagjelöltek munkáját járásunkban, s új pártfeladatokkal bízzák meg őket, rövid időre szóló, de igényes célokat tűznek eléjük. Ez így van rendjén. Azonban még nem vált mindenhol gyakorlattá, hogy ez a folyamatos értékelés a kezesek jelenlétében történjen, s így ók is felmérhessék saját munkájukat. Arról van szó, hogy a kezesek valóban képesek legyenek tanácsok és segítség nyújtására a tagjelöltek személyi fejlődéséhez, hogy érdeklődjenek családi viszonyaik és munkahelyi körülményeik iránt. Gyakori probléma például, hogy a fiatalok csak ritkán szólalnak fel a taggyűléseken. Ebben éppen a kezesek nyújthatnának segítséget a fiataloknak, hogy könnyebben leküzdhessék a félénkségüket, s mint a párt jövendő tagjai, aktívan vegyenek részt a kommunisták tárgyalásain. JURAJ NÁLEPKA, az SZLKP Stará Ľubovňa-i Járási Bizottságának titkára ÚJ SZÓ 4 1984. II. 8.
