Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)
1984-02-27 / 49. szám, hétfő
E gyik patinás amatőr együttesünk tiszteletet parancsoló korban levő tagja egy bőröndre való dokumentumanyagot, újságcikkgyűjteményt, értesítőt, műsorfüzetet, plakátot, jegyzőkönyvet és számviteli könyvet tett elém.- Csak rendszerezni kell és megírni az együttes történetét! Kívánság és felkérés bújkált szavai között. Tétován belelapoztam a jegyzőkönyvekbe, beletúrtam a rengeteg újságkivágásba. egyetlen vázlatos tanulmány jegyzetanyagában nem veszik számba, addig fennáll a veszélye a szétszóródásnak, a semmibeve- szésnek. Gondolom, nem egyetlen ilyen jellegű gyűjtemény lapul a ládák, szekrények, szuszékok, családi tékák mélyében, padlások, kamrák zugaiban. Az elkallódott régi dokumentumok a közgyűjteményekből éppen az akkor tiltott eszmék közreadása miatt maradtak ki. A szocialista építés első éveiben elkezdődött gyűjtések nyomán mind a mai napig csak töredékes, jobbik esetben hiányos újság és folyóirat évfolyamokat, könyveket őriznek. Nem is szólva arról a feltételezett magánindítékból megőrzött vagy írt dokumentumokról, amelyek kútfői lehetnének a történelmi tudatunkat gyarapító szak- és ismeretterjesztő munkáknak. Bár az utóbbi években a művelődésben is megfontolt gazdálkodásra, takarékos és tartalmát tekintve hatékonyabb tevékenységHelyi érdekü-e a helytörténet? Az a bizonyos sokat emlegetett ,.bőség zavara“ kerített hatalmába. De nem kevésbé hatott rám az a tudat, hogy ennek a több évtizede tevékenykedő, főnixként újra meg újra megújuló együttesnek az alapítói, életbentartói, megújítói és mai tagjai mennyi energiát szántak arra, hogy minden eseményt, változást, sikert és bukást megörökítsenek. Külön tiszteletet érdemel az a tény, hogy mindig akadt olyan személy, akire a gyűjtögető, a megőrző rátestálhatta a ma már nem csekély értéket jelentő gyűjteményt. Az egyén felelőssége a mindenkori közösség iránt - ez a tudat tartotta meg, ez őriztette, rejteztette, gyarapította a dokumentumokat. Két háború, forradalmi megmozdulások, üldöztetések közepette rejtegették a folytonosság bizonyítékait. Az indulás bizonyossága, az út küzdelmessége és a mai lét tartalmas változásai így kerülhetnek át az utánuk - utánunk - jövő nemzedékek tudatába. Amíg azonban az ilyen dokumentum-gyűjteményeket legalább re késztet a társadalmi érdek, nem kevés az olyan jellegű törekvés, amely a szűkebb pátria, a provincia régmúltját és közelmúltját igyekszik (ha olykor hézagosan és töredékesen is) feldolgozni, közreadni. Ennek nyomán kisebb és nagyobb terjedelmű, szerény és hivalkodóbb kiadványok is napvilágot látnak. Kétségtelenül pozitív jelenség ez, hiszen a legtöbb esetben egy-egy munkásmozgalmi esemény, ipartörténeti műemlék, népművészeti hagyomány pontosabb, részletesebb megismerésére a szélesebb érdeklődő rétegeknek csak így nyílik alkalma. Mit szolgálnak ezek a helytörténeti kiadványok, közreadott dokumentumok? Kicsiben a nagy egészet. Aligha beszélhetünk a szocialista hazafiságra, internacionalizmusra nevelésről csupán abból a szemszögből, hogy minduntalan az iskolára hivatkozunk. Sok-sok szűkebb pátriából áll össze a nagy egész: a haza. Soksok helyi jellegűnek vélt forradalmi esemény, haladó hagyomány seA kisgyermek és a vers Ha a kisgyerekeknek, a 2-3 éveseknek verset mondunk, és elégszer ismételjük ahhoz, hogy egy-egy sort vagy kifejezést megjegyezzenek, észrevesszük, hogy a ritmus, a zeneiség ragadja meg őket. Maguknak is mondogatják, néha, egyedül, játék közben is: „ingó-bingó zöld fűszál“ - „kerin- geli, eltörött a“ - ,,gezemice lán- gost“, s közben érthetetlen szöveget mormolva kötik össze a szavakat, a vers ritmusának megfelelően. Egész magatartásukon látszik ilyenkor, hogy jó mondogatni, kellemes a felidézés. Négy-öt éves korban a gyerek már sokkal többet jegyez meg a versből, sorokat, szakaszokat, sok gyerek egész verseket is. Még mindig a ritmus vezeti, de egyre nagyobb szerepet kap a rím játékossága. A gyerek egészként ragadja meg a verset vagy a versrészleteket: a sorokat gyakran felcseréli, egy-egy szó helyett gyakran másikat mond, s bár ebben a korban már tartalmi elemekre is figyel, még mindig a hangzás az elsődleges. A vers hangulati színezete már hat rá, de nem a tartalom vált ki érzelmeket, hanem a zeneiség, a ritmus, a rím. Egy kislány sokáig csak a „lajtorján - bojtorján“ szavakkal őrizte meg Weöres Varázsénekének ritmusát. Később egész sorokat mondott el belőle. De összedobálta a sorok rendjét, és némelyik szót másikkal helyettesített. Például: „Csiribiri-csiribiri lajtorján, félek lép a bojtorján“. S e sorok mégis a vers egészét helyettesítették: a sokféle változatban változatlan maradt a vers hangulati- érzelmi mondanivalója, a játékos varázslat, melynek rím és ritmus a kifejezője. A vers és a ritmus iránti gyermekkori fogékonyság pszichológiai magyarázata az áttételek mechanizmusához vezet. ... A három év körüli gyereknél az átélésben vezető szerepet játszik a mozgásosság. Mozgás utánzásával ért meg helyzeteket, sőt viszonylag bonyolult feladatokat old meg felidézett mozgáselemek analógiájára. Élménymaradványai is főként olyan sémák, amelyekben a mozgás játssza a vezető szerepet. A gyerek felfokozott hangulatában ugrál, a „szélsőséges nyomorúság“ állapotában lassan himbálja magát, rikoltozásának is, sírásának is van valamiféle üteme. A hangulatot kifejező mozgásnak vagy hangadásnak a ritmusa lassan önállósodik, és magának a hangulatnak a megfelelőjévé válik. Elaborációs áttételsorról van szó. A mozgá- sos feszültség ritmusfeszültséggé szelídül, ez hangulati megfelelőjéhez kapcsolódik: a gyerek hallja, beleéli magát, utána mondja a ritmust, ezzel hangulatot idéz fel, és mozgásfeszültséget vezet el. A mozgásnak és a hangulatnak az áttételes összekapcsolódásában a ritmus mellett belejátszik a rím, az alliteráció, a szó- vagy sorismétlés: ez az egybehangzás is hangulattal kísért mozgásbenyomásnak felelhet meg. S mivel a mozgás az egész gyermekkorban érzelmekkel, hangulatokkal, érzékletes benyomásokkal tapad össze, a hangzások is könnyen válnak a megfelelő hangulatok és indulatok hordozójává. A gyors, a lassú, a szaggatott ritmus a sémák indulati összetevőjeként felelhet meg egyszerre mozgásos élménynek és indulatnak. A kisgyermekeknek a vers iránti fogékonysága azon alapszik, hogy a ritmus és a hangzás, amely megragadja, ugyanahhoz az érzékletes , érzelmekkel átszőtt, élményközeli sémához tartozik, mint a mozgás, amelyet helyettesít és a hangulat, amelyet kifejez. (Részlet) MÉREI FERENC gítheti a nemzetek és nemzetiségek egymásrautaltságának felismerését, a múlt harcaiban született testvériség megerősítését. Számos olyan, helytörténeti tények feltárását elősegítő aprómunka elvégzése várat magára, amely valamennyi esetben a szélesebb társadalmi és történelmi áramlatok, mozgások megértését segítené elő. Nemegyszer csupán részletekről, töredékekről beszélhetünk, hiszen a teljesség, a tudományos szintézisteremtés nem feladata a helytörténeti dolgozatoknak. Ennek ellenére az ilyen jellegű tevékenységben az mentheti meg a kutatót a provincializmus vádjától, ha történelmi összefüggések ismeretében értékelni, viszonyítani is tudja a kiválasztott témát. De nemcsak ilyen jellegű kutatások váratnak magukra. A szülőföld, a szocialista nemzetiségi kultúra tiszteletére nevelhetne egy-egy olyan vizsgálódás is, amely a több mint három évtizede szocialista alapokon újraéledt amatőr művészeti mozgalmunk kiemelkedő együtteseinek történetét rögzítené. Persze kiderülhet, hogy a ma tevékenykedő együtteseink közül kevés rendelkezik olyan dokumentum-gyűjteménnyel, amilyennel a bevezetőben említett csoport. Igaz ugyan, hogy történetük sem lehet olyan régi, hiszen a bőröndnyi anyag több évtized alatt gyűlt össze. Ennek ellenére a tevékenységük krónikája, a róluk írt újságcikkek, a belépőjegyek, meghívók, plakátok, az egykori és a ma is aktív tagok visszaemlékezései a jövő számára tanulságul, a ma számára pedig erőt adó forrásként szolgálhatnak. Csak neki kell látni az összegezésnek, amely nem feltétlen kell, hogy a kiadást célként lássa. A megőrzés, a pontos adatrögzítés, a dokumentumok rendszerezése olykor kéziratban is értéket képvisel. DUSZA ISTVÁN Többek között Lipcsey György is szerepel szobraival azon a kiállításon, mely Dunamenti motívumok címmel az elmúlt héten pénteken nyílt meg a komáromi (Komárno) Dunamenti Múzeumban. Fogas Ferenc felvételén itt az ölelkezők című alkotás látható GAZDAG LEMEZKÍNÁLAT A Gramorevue februári száma közli három hazai hanglemez- és zeneműkiadó vállalatunk idei lemezkiadási tervét. Ebből megtudhatjuk, hogy a Supraphon ez évben, mely a cseh zene éve, elkezdi Bedrich Smetana összes müveinek gyűjteményes kiadását; a 44 nagylemez 1985 végéig lát napvilágot. B. M. Černohorský születésének 300. évfordulója alkalmából is adnak ki lemezt, a szerző legismertebb műveivel. Bohuslav Martinu Hry o Marii (Mária-játékok) című műve a FOK, azaz Prága Főváros Szimfonikus Zenekara megalakulásának 50. évfordulója alkalmából jelenik meg, a jubiláló zenekar előadásában. Új kiadásban hallhatjuk majd J. B Foerster Éva és Zdenék Fibich Messinai menyasszony című operáját ősbemutatójuk 85., illetve 100. évfordulója alkalmából. A cseh zene évének tiszteletére lát napvilágot a Slávni dirigenti české hudbé (Híres karmesterek a cseh zenéért) című album, mely különféle korok cseh zeneszerzőinek műveit tartalmazza híres karmesterek értelmezésében. A cseh zenekultúra klasszikusai hosszú listán szerepelnek a kiadási tervben. Müveiket kitűnő szólisták és zenekarok szólaltatják meg, többek közt a Cseh Filharmónia, a Brnói Állami Filharmónia, a Prágai Kamarazenekar, a Collegium musicum pragense, a Smetana- kvartett és a Prágai Madrigálkórus. A nem zenei felvételek közül érdekesnek ígérkezik a Jan Neruda születésének 150. évfordulójára megjelenő Malostranské po- vídky (Történetek a régi Prágából) című album, valamint a Mihail Solohov Csendes Don című regényének rádiójáték-változatát tartalmazó album. A Pánton a cseh zene éve alkalmából kiadja négy nemzeti művész: Václav Dobiáš, Jan Seidl, Jirí Pauer és Václav Trojan müveit. Ezenkívül profillemeze jelenik meg több más jeles cseh zeneszerzőnek is (Jaroslav Ŕidký, Iša Krejčí, Ivan Rezáč, Ľubomír Železný, Petr Eben, Oldŕich Flos- man, Jiŕí Jaroch, Viktor Kalabis, Otomar Kvéch, Otmar Mácha, Vladimír Tichý). Az idén látnak napvilágot annak a több lemezre tervezett sorozatnak első lemezei is, mellyel a cseh népzene gyöngyszemeit kívánják bemutatni. A szlovákiai OPUS több figyelemreméltó albummal köszönti a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulóját. Kiadják Ján Cikker monumentális oratóriumát, az Óda na radosť pre sóla, zbor a orchester (örömóda szólókra, kórusra és zenekarra) című művét, valamint Laco Novomeský Teréz- villáját. Profillemeze jelenik meg a Nálepka katonai művészegyüttesnek; az Opus és a Supraphon közös kiadásában pedig egy album SNP-Dukla címmel. Doku- mentáris és autentikus hangfelvételek, résztvevők visszaemlékezései elevenítik fel két lemezen a Szlovák Nemzeti Felkelés eseményeit. Kiadásra kerül Oto Ferenczy és Dezider Kardoš egy-egy profillemeze, Gounod Faust és Margaréta című operájának teljes felvétele a főbb szerepekben Magdaléna Hajóssyovával, Peter Dvorskýval és Sergej Kopčákkal, a karmester Ondrej Lenárd. A Szlovák Kamarazenekar Bohdan Warchal vezetésével hat lemezzel szerepel az OPUS idei kiadási tervében. E lemezeken Tartini, Telemann, Per- golesi, Vivaldi, Mozart, Mendels- sohn-Bartholdy, Dvofák és Suk müveket mutatnak be. Az operakedvelők bizonyára örömmel fogadják majd a Rigoletto új, teljes felvételét, a főbb szerepekben Plácido Domingóval, Cappucilli- val, Cotrubas-szal, Obrazcovával és más kiváló operaénekesekkel. Gazdag az OPUS kiadási programja a popzenében is. Új lemezzel jelentkeznek többek között Pavol Hammel, Miroslav Žbirka, Marika Gombitová, Marian Varga. Az együttesek közt örömmel fedeztük fel a kiadási tervben élvonalbeli hazai magyar együttesünket, a Gravis-1. SÁGI TÓTH TIBOR Az egész család... Galaba Ilona éjszakai ügyeletbe indul, így aztán szűkre kell szabnunk a beszélgetésre tervezett időt. De elég néhány mondat, s kapom a választ kérdésemre, mely ide hozott. Nevezetesen arra, hogy a háztartás és a gyermekgondozói állása mellett hogyan jut ideje kulturális tevékenységre, melyet falujában, Kálazon (Klasov, nyitrai járás) végez. Galaba Ilona ugyanis, azon kívül hogy több társadalmi szervezet vezetőségi tagja - énekel és táncol, kulturális-művészeti rendezvényeken és versenyeken szerepel, lelkes gyűjtője a népdaloknak és népszokásoknak. De ugyanilyen tevékeny férje és idősebbik fia, akiket amatőr színészként ismernek a környéken, egyik lánya az éneklésen kívül színdarab-rendezéssel is sikereket ért el; a fiatalabbik lány és fiú „csak“ énekel - örökölték édesanyjuk szép, tiszta hangját. Mindnyájan szerepeltek a néhány éve nagy sikerrel bemutatott, lakodalmas szokásokat felelevenítő műsorban. Az anyag nagy részét a Galaba család gyűjtötte.- Kezdeményezésünkre jött létre a citerazenekar is. összeszedtük a még valamennyire használható hangszereket az idősebb emberektől, elvittük egy asztaloshoz, aki rendbehozta őket. A kálazi citerásoknak is számos helyütt tapsolt már a népzenét szerető közönség.- Az együttes cselekvés ösztönöz bennünket a családban. Szívvel végezzük munkánkat, nem sajnáljuk rá az időt. Persze, az igazán nagyszerű az lenne, ha több fiatal kapcsolódna be a kulturális tevékenységbe. Úgy látszik, egyik fő feladatunk az lesz a következő időszakban, hogy aktivizáljuk az embereket. Galaba Ilonáról végezetül még azt is el kell mondani, hogy otthoni szabad óráit hímzéssel, szabás- sal-varrással tölti. Gyönyörű térítőit több kiállításon csodálták meg; hímzett blúzait büszkén viselik lány- és asszonyrokonai. Sajnálom, hogy nem néztem meg jobban a készülő futót, melyet érkezésemkor tett félre. FIALA ILONA / ÚJ szú 4 1984. II. 27.
