Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)
1984-02-24 / 47. szám, péntek
Képesek vagyunk jobb, eredményesebb munkára Beszélgetés Michal Nízky elvtárssal, a töketerebesi (Trebišov) járási pártbizottság vezető titkárával A töketerebesi (Trebišov) járás jelentős szerepet tölt be Kelet- Szlovákia, és számos vonatkozásban egész hazánk népgazdaságában. A járás eredményeiről, gondjairól, a politikai tömegmunkáról, s a kulturális-népművelő tevékenységről minden bizonnyal olvasóink is szeretnének időszerű tájékoztatást kapni. Erre kértük meg Michal Nízky elvtársat, a járási pártbizottság vezető titkárát. Mihail Solohov halálára • Vezető titkár elvtárs, miképpen lehetne jellemezni jelenleg a töketerebesi járást a gazdasági és kulturális fejlettség szempontjából, valamint a lakosság élet- színvonala alapján?- Járásunk dinamikusan fejlődő mezőgazdasági-ipari jellegű terület, számos, országos szempontból is döntő fontosságú létesítménnyel. Itt van hazánk legnagyobb szárazföldi kikötője, az ág- csernyői átrakóállomás, a fontos üzemek közül a teljesség igénye nélkül említem meg a vajányi (Vojany) villanyerőművet, a Slov- naftot, a Vagongyár üzemét, az élelmiszeripari kombinátot, valamint a nagykaposi (Veľké Kapušany) tranzit gázvezeték kompresszorállomását. Ez a terület rendkívül gazdag haladó és forradalmi hagyományokban; büszkék vagyunk arra is, hogy az elsők között itt raktuk le a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság alapjait, itt alakultak meg az első földmü- vesszövetkezetek. Az ötvenes és hatvanas években ezen a vidéken a mezőgazdaságban is kiemelkedő eredményeket értünk el. Ez annál is figyelemreméltóbb, mert ez a vidék egykor hazánk legszegényebb országrészei közé tartozott, nagyon nehéz, sokszor keserves volt itt a megélhetés. Mindez már a múlté. M£ra gyökeresen megváltozott az élet, itt is magas az életszínvonal. Korszerű ipari, mezőgazdasági üzemek, oktatási, kulturális és egészségügyi létesítmények - köztük a modern járási kórház - is igazolják ezt a nagyméretű fejlődést. Büszkék vagyunk arra, hogy járásunk az elért eredményekért magas kitüntetésben részesült: Munkaérdemrendet kapott. Tény azonban az is, hogy a kétségtelenül felfigyeltető eredmények mellett nem kevés gondunk is akad, főleg a mezőgazdaságban, ahol éveken át nagyon gyenge eredményeket értünk el. • Mik ezeknek a gyenge eredményeknek az okai?- A kelet-szlovákiai kerületi pártbizottság, valamint a felsőbb pártszervek is mélyrehatóan elemezték járásunk politikai és gazdasági helyzetét, s velünk teljes egyetértésben megállapították, hogy az okok objektív és szubjektív eredetűek. Kétségtelen, hogy a szélsőséges, aszályos időjárás következtében jóval kisebb lett a közös kenyér, ám nagy hiba lenne mindent a szárazságra fogni. A hibákban nem kis része van annak, hogy a járás irányításában fogyatékosságok is előfordultak, s ez negatívan befolyásolta a gazdasági életet is, legfőképpen a mezőgazdaságban. Nem volt egyértelmű termelési koncepció, a terveknél nem vették figyelembe a mezőgazdasági üzemek természeti-ökológiai feltételeit, nem véglegesítették a növénytermesztés szerkezetét, s komoly hiányosságok mutatkoztak az állattenyésztésben, elsősorban az állat- állomány felújításában. Nem tudtunk önellátóak lenni a tömegtakarmány terén, s más munkaszakaszokon is elmaradtunk a kitűzött tervtől. Komoly mulasztásnak tartom azt is, hogy sok szövetkezetből, üzemből nem a tényállásnak megfelelő jelentéseket, tájékoztatásokat kaptunk, így nem tudtuk ' idejében és reálisan felmérni a valós helyzetet, s ezért nagyon nehéz volt gyors és hatékony intézkedéseket hozni a problémák megoldására. • Melyek a legfontosabb feladatok, amelyeknek teljesítésére a járás dolgozóinak törekedniük kell, összhangban a párthatározatokkal?- Munkánkban a minőség javításának a kérdését tartjuk szem előtt minden téren. Szerétnénk javítani a pártszervezetek munkáját, s bizonyos átszervezésekkel elérni, hogy a pártszervezetek hatékonyan töltsék be vezető szerepüket, minden munkahelyen. Elvárjuk minden kommunistától, hogy teljes erejével, tudásával politikai és gazdasági céljaink valóra váltásán fáradozzék. Különösen a vezető beosztásban dolgozó párttagoktól követeljük meg, hogy járjanak elő jó példával: politikai, szakmai és erkölcsi szempontból egyaránt. Járási pártbizottságunk legutóbbi ülésén név szerint is bíráltuk azokat, akik nem teljesítették feladataikat. Több gazdasági vezetőtől emiatt meg is váltunk. Ugyanilyen elvszerű és következetes munkát szeretnénk végezni a jövőben is. Tavaly már értünk el bizonyos eredményeket a tejtermelésben, a kukorica hektárhozamában, a tojáseladásban, az idén pedig céltudatos, tudományos alapokra helyezett munkával jóval előbbre szeretnénk lépni. Május elsejét iparkodunk úgy megünnepelni, hogy jól és idejében végezzük el a tavaszi mezőgazdasági munkákat, a Szlovák Nemzeti Felkelés kerek évfordulóján pedig szeretnénk a korábbi évekhez képest sokkal gazdagabb aratásról beszámolni. A járási pártbizottság ülésén és más felelős fórumokon is részletesen szóltunk arról, mit kell tennünk, hogyan kell előbbre jutnunk, főleg a mezőgazdaság-, ban, de más téren is. Feladatunk nem könnyű, ám semmi ok a csüggedésre, mert képesek vagyunk a mostaninál sokkal jobb, eredményesebb munkára. Járásunk lakossága szorgalmas és rátermett emberekből áll, s ezt a szocialista társadalom építése során már nem egyszer bebizonyították. 0 Vegyes lakosságú járásukban mit tesznek a csehszlovák államiság eszméjén alapuló együ- vétartozás, a szocialista hazafiság és a szocialista internaciónalizmus további megszilárdításáért?- Járásunk lakosságának mintegy negyven százaléka magyar nemzetiségű. Ez a tény is arra kötelez bennünket, hogy következetesen érvényesítsük pártunk lenini nemzetiségi politikáját. Járásunk lakosságának döntő többsége ezerkilencszázhatvannyolcban tanújelét adta a szocializmushoz való hűségének hazánkban, internacionalista meggyőződésének mindenekelőtt a Szovjetunióhoz fűződő testvéri kapcsolatokban. Számos ipari, mezőgazdasági üzemben és más munkahelyeken is barátságban, testvéri megértésben együtt dolgoznak szlovák, magyar és más nemzetiségű munkások, szövetkezeti dolgozók, értelmiségiek. Ezek nagy eredmények, de nem vezethetnek önelégültséghez. Különösen a mai feszült nemzetközi helyzetben, az élesedő ideológiai harc közepette minden hatékony eszközt meg kell ragadnunk - s igyekszünk is megragadni -, hogy elmélyítsük lakosságunk szocialista hazafiságát, in- ternacioanlizmusát, erősítsük szocialista tudatát. E téren fontos feladatok hárulnak a párt és állami szervekre, a tömegszervezetekre, köztük a Szocialista Ifjúsági Szövetségre. Itt jegyzem meg, hogy eddigi életem során több olyan munkahelyen dolgoztam, ahol a munkások zöme magyar nemzetiségű volt. Olyan emberek ők, akik szeretik szülőföldjüket, közös hazánkat, és áldozatkész, jó munkára képesek. Szeretném elmondani azt is, hogy az internacionalista nevelés egyik hatékony eszközének tartjuk azt is, ha tovább mélyítjük testvéri kapcsolatainkat a Szovjetunió baráti járásával és a Magyar Nép- köztársaság baráti szervezeteivel és munkaközösségeivel. Arra törekszünk, hogy ez a kapcsolat minél sokrétűbb legyen, kiterjedjen a gazdasági, a tudományos és a kulturális együttműködésre is, a szocialista országok integrációjának szellemében. • Milyen a magyar nemzetiségű dolgozók aránya a választott szervekben, miként járulnak hozzá ezek a szervek, továbbá a magyar tanítási nyelvű iskolák és a CSEMADOK helyi szervezetei az említett politikai, társadalmi és művelődési célok eléréséhez?- A választott szervekben a lakosság arányszámának megfelelő a magyar nemzetiségű képviselők száma. Döntő többségük jó munkát végez, aktívan járul hozzá az említett feladatok megoldásához. Általában elégedettek vagyunk a magyar tanítási nyelvű iskolák oktató-nevelő munkájával, a felmérések azt igazolják, hogy a diákok tudásszintje azonos a szlovák iskolákban tanulókéval. Szeretnénk azonban elérni, hogy az eddiginél több magyar nemzetiségű fiatal tanuljon tovább, elsősorban műszaki és mezőgazdasági főiskolákon. A pedagógusok egy részét iparkodunk aktívabb iskolán kívüli munkára ösztönözni. Ök ugyanis a mostaninál jóval nagyobb szerepet tölthetnének be falvaink kulturális életében, többet dolgozhatnának a tömegszervezetekben. Ez azonban nemcsak a magyar nemzetiségű pedagógusokra vonatkozik, ugyanígy érvényes szlovák kollégáikra is. A CSEMADOK járási bizottsága megítélésünk szerint egyre eredményesebb kulturális, népművelő és szervező munkát végez, szilárdan áll a szocialista hazafiság és internacionalizmus talaján. Nagyra értékeljük, hogy a kulturális szövetség tagsága tavaly jelentős társadalmi munkát is végzett, különösen sokat segítettek a mezőgazdasági munkálatokban. Ezért az áldozatkész munkáért ezúton is köszönetét mondunk, s egyúttal bízunk a tagság idei aktív segítségében is, hiszen mint már említettem, nagy feladatokat kell megoldanunk, s ezért minden szorgos kézre szükségünk van. Szeretnénk elérni, hogy a nemzeti bizottságok mindenhol a követelményeknek megfelelően irányítsák, ellenőrizzék és támogassák a kulturális szövetség helyi szervezeteinek tevékenységét. Meggyőződésünk, hogy a CSEMADOK helyi szervezetei továbbra is jelentős mértékben járulnak majd hozzá a Nemzeti Front választási programjának teljesítéséhez, s egyéb társadalmi céljaink megvalósításához. Bízom abban is, hogy a kulturális szövetségnek járásunkban tevékenykedő ötven helyi szervezete és hetvenhárom amatőr művészeti együttese a jövőben is fontos szerepet tölt be lakosságunk tudatának formálásában, falvaink, városaink szocialista művelődésének további gazdagításában. Vezető titkár elvtárs, köszönjük a beszélgetést. Szülőföldjén, a Don melletti Vjosenszkaja faluban, az egykori kozák állomáson érte a halál. A leghíresebb doni kozák nem terjedelmes, de jelentőségében annál nagyobb írói életművet hagyott az utókorra. A szovjet-orosz irodalom születésének időszakában jelentkezett első elbeszélésével. Az 1924-ben megjelent Anyajegy című alkotása később része lett annak a történetfüzérnek, amely Doni elbeszélések címmel 1926-ban jelent meg. Mintegy előtanulmánynak is beillett ez a kötet a később elismerést, világhírt hozó Csendes Don regényfolyamához. A gimnáziumot alig befejező Solohov maga is részt vesz a húszas évek elején dúló polgárháborús harcokban. A megosztott ko- zákság egyik része az új szovjet állam, a másik a fehérek oldalán harcolva került szembe saját véreivel. A Don mentén garázdálkodó fehér bandák elleni harcban Solohov olyan tapasztalatokat, élményeket szerzett, amelyek végérvényesen elindították írói pályáján. Az osztályharcban megosztott kozákok életében nemcsak a testvérgyilkosságok jelentették a drámai történéseket, hanem az ősi előjogok, a megrögzött rendiség felbomlása, a közös gazdálkodástól, a földtulajdon elvesztésétől való félelem is. Testvérek kerültek egymással szembe, szülők és gyermekek gyűlölködtek. Nem véletlen tehát, hogy már az elbeszéléskötet megjelenésének évében írni kezdte a Csendes Dont. A regény címébe emelt folyam a kozák etnikum életében-történetében mítoszokkal, szimbólumokkal felruházott. Sorsukat jelképezi, s ezt Solohov jól tudta. Tizenöt esztendeig dolgozott az orosz nagyrealista próza hagyományait követő, gondolatiságában, eszmeiségében azonban már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom utáni korszak irodalmi áramlatait, a szocialista realizmust erősítő regényén. A Melehov-család életregénye nem csupán a vérségi tragédiák története. Benne a munkáshatalom és a cári rend hívei között dúló harcot ábrázolta, elmélyült aprólékossággal. írói teljesítményének nagyságát leginkább az jelzi, hogy a főhős, Grigorij Melehov hányattatása, útkeresése mintegy lelki mélyfúrással felszínre hozza mindazt, ami az emberekben az új társadalmi rendről gondolkodva az értelem és az érzelem indulatait kiváltotta. Solohov maga így vallott nagyszabású alkotásairól: vonzott a feladat bemutatni a kozákságot a forradalomban, s azt, hogy miért is vett részt a kozákság a forradalom elleni harcban". Ez a kettős cél eredményezi aztán, hogy a regény főszereplője önmagával vívódva jut el a felismerésig: a történelem nem ismeri a középutakat, az embernek döntenie kell, bármennyire nehéz is a választás. A hol a fehérekhez, hol a vörösökhöz csapódó Grigorij szerelmi élete is ugyanazt a csapongó szenvedély alatt hömpölygő hűvös számítást tükrözi, mint politikai állásfoglalásai. Az ellentmondásos kor, átmeneti értéktévesztés, érzelmi kilátástalanság mellett azonos erővel él a regényben az igazság megtalálása, kimondása. A Csendes Don a forradalom nagyregénye, amelyben az ember amilyen heroikusán küzdő, ugyanolyan esendő és téveteg is. Az átmeneti korok hőseinek sajátosságai ezek, s éppen ezért lett Solohov az egyik legmeggyőzódé- sesebb ellensége a sematizmusnak, majd vett részt a XX. kongresszus utáni irodalmi vitákban. Fontosnak tudta az írónak a társadalmi átalakulás megszabta feladatát: a művészet eszközeivel ábrázolni és feloldani az ellentmondásokat. Ezért is írta meg a Csendes Don munkálatai közben a kollektivizáció regényét, a Feltört ugart. Irodalomtudósok állítják, hogy a jó írók mindig ugyanarról írnak, ugyanazt szeretnék a lehető legteljesebben megismerni és ábrázolni. Talán ezért a Solohov-regé- nyek hőseinek hasonlósága, sorsuknak ábrázolásbeli rokonsága. A történelmi fordulópontok Solo- hovot mindig állásfoglalásra késztették. Körültekintő készülődéseit egy-egy nagyobb lélegzetű mű megírására, megelőzték a kisebb, nemegyszer publicisztikus jellegű írásai. 1942-ben A gyűlölet iskolája című agitatív erejű elbeszélés- gyűjteményében a háború első hónapjainak tapasztalatait írta meg. Egy évvel később már közreadta az első fejezeteket a máig befejezetlen A hazáért harcoltak című regényéből. Ezekben ismét a közkatonák, a parasztokból és munkásokból lett frontharcosok hétköznapi világát ábrázolta. Szinte ezeknek az embereknek az életét szintetizálta Andrej Szokolov alakjában, aki a világsikerű Emberi sors című kisregény hőse. A háború elszakítja családjától, majd elpusztítja szeretteit, otthonát. Egyedül tér haza a hadifogságból, s találkozik egy kisfiúval, akii magához vesz. Az emberi helytállás kisregényét együtt emlegetik Hemingway Az öreg halász és a tenger című művével. Ha vannak az emberiségnek örök értékű irodalmi alkotásai, akkor az Emberi sors közéjük tartozik. A sorsfordulók, a konfliktusok, az egyéni tragédiák átélése és ismerete Solohovot a béke és a nemzetek közötti barátság harcosává tette. Erről vallotta: „Az igazi szellemi kincsek alkotói mindig mélységesen érdekeltek voltak abban, hogy az emberiség értékeinek kincstára minden nép békés eredményeivel gazdagodjék.“ 1965-ben „azért az erőért és művészi lelkiismeretességért, amellyel a szerző a Don-vidékről szóló eposzában az orosz nép életének egyik történelmi fázisát leírta“., megkapta az irodalmi Nobel-díjat. A huszadik század nagy megpróbáltatásainak orosz krónikása 1984. február 21-én életének het- venkilencedik esztendejében hunyt el. Olyan életművet hagyott hátra, amely irodalmi értékét tekintve a mindenkori emberiség kincse marad. A Szovjetunióban nagy közmegbecsülésnek örvendő férfiú életének nagyrészét szülőfalujában, övéi - egyszerű parasztok, munkások - között élte le. Készült arra, hogy a befejezetlenül maradt háborús eposzát a közkat onákról, a lövészárkok hőseiről befejezze. Egészségi állapota már nem engedte ezt meg. Az általa teremtette alakok azonban így is egy sorba kerültek a világirodalom ismert, örök erkölcsi értékeket képviselő hőseivel: Grigorij önmarcangoló útkeresése; Aksziny- nya asszonyi szenvedélytől áthatott szerelme; Dávidov, a Feltört ugar tiszta erkölcsű kolhozelnöke; Andrej Szokolov mélységes tragédiája ellenére is optimizmust, életerőt példázó emberi sorsa. Solohov minden kor emberének üzen a regényeiben megfogalmazott tanulságokkal, a belőlük sugárzó küzdelmes hittel, a jó ügyekért, a haladásért vállalt elkötelezettséggel. Életének értelmét így fogalmazta meg: „erősíteni az emberek szívében a hitet a jövőben, saját erejükben s abban a képességükben, hogy formálni tudják a jövőt.“ A halála után kiadott nekrológban többek között leszögezik, hogy alkotásai nagy művészi kifejezőerővel szóltak a világ forradalmi átalakulásáról, s rendkívüli hatást gyakoroltak az emberiség haladó kultúrájára. A nagy írót.szülőfalujában, Vjosenszkajá- ban temetik el. A világ olvassa műveit, a világ gyászolja íróját. DUSZA ISTVÁN SZILVÁSSY JÓZSEF ÚJ SZÓ 6 1984. II. 24.
