Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)

1984-02-21 / 44. szám, kedd

Levelezőink írják Egy Járás életéből A dolgozó nők munkáját meg­könnyítő szolgáltatások fejleszté­sére, javítására és bővítésére nagy gondot fordítanak a losonci (Lučenec) járásban. A két helyi szolgáltató vállalat 122 részlegén 940 dolgozó 63 féle tevékenysé­get végez. Az öt ipari szövetkezet 415 alkalmazottja 24, a nemzeti bizottságok 25 kisüzemének 180 munkása pedig 37 féle szolgálta­tás biztosításával igyekszik mesz- szemenő, jó minőségben és elfo­gadható áron kielégíteni a lakos­ság növekvő igényeit. Az üzemekhez, szövetkezetek­hez hasonlóan a losonci járás is­koláiban és intézményeiben is nagy lendítőerő a sikeres szocia­lista munkaverseny. A múlt évben - a különböző jelentős évfordulók tiszteletére - 1393 pedagógus és 641 oktatásügyi dolgozó kapcso­lódott be a versenybe, akik 200 kollektív és 2276 egyéni felaján­lást tettek. Huszonhat kollektíva 157 tagja vett részt a szocialista munkabrigád címért a versenyben. A kötelezettségvállalások teljesí­tésével - főleg az anyag- és ener­Nagy volt az érdeklődés Orvosi előadást rendezett a CSEMADOK rudnai helyi szer­vezete A modern kor betegségei címmel, mely iránt nagy volt az érdeklődés. Az előadó dr. Csáji Gábor korunk legjellegzetesebb és leggyakrabban előforduló be­tegségeiről - szívinfarktus, cukor- és májbetegség, magas vérnyo­más - beszélt a jelenlevőknek. Az előadás után a résztvevők kérdé­seire adott választ az orvos. Juhász Ilona giatakarékossággal - 112 ezer ko­rona értéket hoztak létre, s mint­egy 60 ezer kilogramm másodla­gos nyersanyagot gyűjtöttek. A munkabrigádok tagjai több mint 86 ezer órát dolgoztak az iskolák környékén, 42 367 órát pedig a városok és községek közhasznú tevékenységében. Az iskolákban a szocialista munkaverseny közel kétmillió, az iskolai étkezdében pedig 248 300 korona hasznot eredményezett. Az idős emberek helyzetének állandó javítása, a velük való törő­dés formáinak bővítése fontos te­endő Losoncon. Ezért hozták létre nemrég a Fučík utca 24 szám alatt a nyugdíjasok napközi otthonát, ahol - felvétel után - kellemes környezetben tölthetik a gondo­zásra szorulók napjaikat és étkez­tetésükről is gondoskodnak. Kanizsa István Hasznos időtöltés A nőszövetség bősi (Gabčíko- vo) helyi szervezete sokrétű tevé­kenységet folytat. Többek között évente sikeres szabó-varró tanfo­lyamot szervez a lányoknak és az asszonyoknak. Legutóbb negyven nő két csoportban másfél hónapig tanulta a szabás-varrás fortélyait Drahos Mária varrónőtől. A tanfolyam befejezése alkal­mából a nők saját készítésű ruhá­ikban ünnepi vacsorán vettek részt a Marica vendéglőben, ahol a jelenlévőknek Jakus Erzsébet, a szervezet elnöke és Bartal Fe­renc, a Jednota fogyasztási szö­vetkezet helyi felügyelő bizottsá­gának az elnöke gratulált a szép ruhákhoz. Az év folyamán rendezett akci­ók kiadásait - melyek a járási művelődési központ segítségével valósulnak meg - a dunaszerda­helyi (Dunajská Streda) Jednota fogyasztási szövetkezet fedezi. Gróf Ibolya Gomba, tojás, üdítő Ápolják jó kapcsolatukat A Kassa-Sacai (Košice-Šaca) Magtermesztő Állami Gazdaság és a nagyidai (Veľká Ida) alapis­kola között az utóbbi időben hasz­nos, jó kapcsolat fejlődött ki. A gazdaság dolgozói segítenek az iskola különféle javítási munkála­taiban, beszélgetéseket szervez­nek a tanulókkal, segítik a pionír­csapat munkáját és a tanulók pá­lyaválasztását. Az alapiskola ezt a segítséget műsoraik bemutatá­sával köszöni meg, melyeket kü­lönböző ünnepélyek alkalmából adnak elő. Az utóbbi időben további jó kapcsolatuk ápolására a gazda­ság új lehetőségeket kínált. Janu­ár végétől a gazdaság saját autó­buszával szállítja a tanulókat a bu­kóéi (Bukovce) pionírtáborba, ahol síelhetnek, szánkózhatnak, spor­tolhatnak. Soltész Bertalan A komáromi (Komárno) Jednota fogyasztási szövetkezet vezetősége az üzlethálózat bővítésénél mindig figyelembe veszi a vásárlók kívánsá­gát is. Ha kell, akár különlegességeket árusító üzletet is nyitnak. A legutóbb Komáromban nyitottak egy kis üzletet, amely csupán háromféle árut - gombát, házi tojást és üdítő italokat - kínál, mégis egy csapásra népszerű lett. A gombafajták közül eredetileg csak laskagom- bát árusítottak, de a nyitás után sikerült egy új szállítóval felvenni a kapcsolatot, s most már sampinyont is vásárolhatnak az ínyencek. A felvételen Mészáros Eszter üzletvezető egy nagy ,,fürt“ gombát mér. Sztrecskó Rudolf Túlteljesítették a tervet A bodollói (Budulov) egységes földművesszövetkezet vezetői ér­tékelték az 1983-as év gazdasági eredményeit és ismertették az idei tervfeladatokat, melyre meghívták a jánoki (Janik) és a péderi (Pe­der) részleg dolgozóit is. A két község gazdasági udvarának eredményeiről Kooper András számolt be. A tavalyi kedvezőtlen időjárás ellenére a növényter­A JÓ MUNKÁÉRT A Holiči Len- és Kendergyárak diószegi (Sládkovičovo) üzemé­nek pozdorjadeszkát gyártó rész­lege nemrég ünnepelte üzembe helyezésének 10. évfordulóját. Ebből az alkalomból a részlegen dolgozó három szocialista mun­kabrigád tagjai ezüstjelvényeket kaptak. A tizenhárom tagú brigád, melynek vezetője Németh Tibor, a huszonhét tagú - vezetője Nagy Imre - és a tizenhárom tagú, en­nek Nagy László a vezetője, élen járnak a tervfeladatok teljesítésé­ben. Jó munkájukért az üzem ve­zetősége lehetővé tette számukra, hogy mindnyájan kiránduláson ve­hettek részt. A felvételen Rostás Erzsébet - aki szintén most kapott ezüstjelvényt - magasemelőjű tar­goncával szállítja a pozdorjadesz- kákat. Száraz Pál mesztésben 92 hektárról, a terve­zett 460 tonna kukorica helyett 688 tonnát takarítottak be, s ez 149,6 százalékos tervteljesítést jelent. Az állattenyésztésben mind a két részlegen a legjobb eredmé­nyeket a juhtenyésztésben érték el, a tervezett 6,2 tonna gyapjú helyett 6,86 tonnát adtak el. A ter­vet 110,7 százalékra teljesítették, a sajt eladásánál pedig a tervezett 4,5 tonna helyett 6,2 tonnát érté­kesítettek, ami 137,5 százalékos tervteljesítést jelent. Marhahúsból a tervezettnél 41 tonnával, juhhús­ból pedig 22 tonnával adtak el többet. Firtko Istvánné Rendszeresen sportolnak Már évek óta példás tevékenységet fejt ki a galántai járásban a nőszövet­ség geszti (Hoste) 135 tagú alapszer­vezete Katarína Gajarská irányításá­val. A nők kiveszik részüket a falu kulturális és társadalmi életéből. Rend­szeresen ők szervezik meg a szikrák és a pionírok ünnepélyes fogadalomté­telét a bratislavai Slavínon. Ott vannak az újszülöttek köszöntésénél. Nyugdíj­ba vonuló tagjaiknak mindig szép, megható ünnepségeket szerveznek. A szervezetnek novemberben alakult sportkörét átlagban húsz lány és asz- szony látogatja, akik Kollár Annának, a helyi óvoda igazgatójának irányításá­val rendszeresen járnak futni a termé­szetbe és tornázni a tornaterembe. Tavaly a választási program teljesí­tésénél és a faluszépítési akciók során 1410 órát dolgoztak, idén pedig a Szlo­vák Nemzeti Felkelés 40. évfordulójá­nak tiszteletére vállalták, hogy a vi­rágágyak és parkok rendben tartásánál 1300 órát dolgoznak. Oláh Gyula Bizalmatlanság Sz. P.: Nemrég nősültem. Én harminc éves múltam, a felesé­gem 28. Szeretnénk felvenni az ifjú házasok kölcsönét, de több helyen is úgy tájékoztattak, hogy ezt csak a harminc éven aluli há­zasok igényelhetik. Azt szeret­nénk tudni, megkaphatjuk-e az említett kölcsönt. A ,,több helyről kapott tájékoz­tatás“ helyes volt, s igazán nem értjük, mi oka volt kételkedni a tá­jékoztatás helyességében - hi­szen, ha nem is írta, nyilván ér­deklődött a legilletékesebbnél, a Szlovák Állami Takarékpénztár helyi kirendeltségénél is. A Szö­vetségi Gyűlés Elnökségének 1973. évi 14. számú törvényerejű rendelete szerint az említett köl­csönök nyújtásának egyik feltétele az, hogy a kölcsönszerződés megkötésére irányuló javaslat be­adásának évében a házastársak még nem töltötték be harmincadik életévüket vagy legalábbis a ja­vaslat beadásának évében érték el azt a kort. „Nem volt munkaviszonyban“ Sz. I.: A feleségem idén január­ban töltötte be 60. életévét. Három gyermeket neveltünk fel. A felesé­gem nem volt munkaviszonyban. A háztartást vezette és a gyerme­keket nevelte. Közben néha varro- gatott, de iparengedély nélkül, csak a szomszédoknak, az isme­rősöknek. Én két éve vagyok nyugdíjban, az öregségi nyugdí­jam 1750 korona. Az a kérdésem, hogy a feleségemnek a 60. élet­éve betöltésével keletkezett-e jog­igénye a nyugdíjra és ha igen, hová forduljon kérelmével. A feleségének 60. életéve be­töltésével nem keletkezett jogigé­nye semmiféle nyugdíjra, sót nem teljesíti még azokat a feltételeket sem, amelyek a szociális nyugdíj vagy a feleség nyugdíja (lásd a 121/1975. sz. törvény 43. § és 45. §) megítélésére vonatkoznak (ezekre az utóbb említett nyugdí­jakra nincs ugyan jogigény, de az illetékes társadalombiztosítási szervek a szükséges feltételek fennállása esetén megítélhetik). A jog lényege - a kikényszeríthetősége , L. D. M.: Miután a férjemtől elváltam, a közösen szerzett va­gyont a bíróság osztotta meg. Az ingó és az ingatlan vagyont egy­aránt nekem ítélték meg azzal, hogy a férjemnek végkielégítés­ként köteles vagyok kifizetni kb. 41 ezer koronát. A közös vagyonba beleszámították azt a 35 000 ko­ronát is, amelyet a férjem stabili­zációs hozzájárulásként kapott a munkáltatójától (ennek az összegnek a felét kellene kifizet­nem). Érdeklődtem a járási nem­zeti bizottság tervezési osztályán, ahol azt mondták, hogy a 17 500 koronát ne fizessem ki, mert a sta­bilizációs hozzájárulás tulajdon­képpen állami hozzájárulás, s ha kifizetném a volt férjem jogtalanul anyagi javakhoz jutna. Ennek alapján én nem fizettem ki a fér­jemnek az összeget, ó azonban az ügyvédje útján azzal fenyegetőzik, hogy a bíróság révén fog kénysze­ríteni az említett összeg kifizeté­sére. Szeretném ha eloszlatnák kétségeimet, hogy a férjem köve­telése jogos-e vagy sem. Van a jognak egy ősi alapelve, amely nélkül a jog nem is lehet jog. Ez szerint mindenkinek jogá­ban áll kétségbe vonni, hogy vala­milyen jogszabály, ítélet vagy dön­tés igazságos-e vagy sem, de senki sem dönthet arról, hogy a reá vonatkozó törvényt, vagy államhatalmi döntést (például a bí­róság ítéletét, az ügyészség, a nemzeti bizottság döntését) a maga számára kedvezőnek fo­gadja el vagy sem. Vonatkozik ez egy olyan képtelennek számító esetre is, amikor az egyik állam- hatalmi szerv dolgozója tolmá­csolja azt a hozzáforduló ügyfél­nek, hogy vegye semmibe egy másik szerv döntését. A férje követelése tehát - mivel egy jogerős bírósági ítéleten ala­pul - jogos és ha ön nem fizeti ki a követelt összeget önként, akkor az bírósági úton is behajtható. Más lapra tartozik, hogy az önök esetében a bíróság talán valóban nem a kialakult bírósági gyakorlatnak megfelelően döntött. Ha állami hozzájárulásnak tekint­jük is a stabilizációs hozzájárulást, ez mit sem változtat azon a té­nyen, hogy a dolgozó csak abban az esetben kapja ezt meg, ha bizonyos többlet-kötelezettséget vállalt munkáltatójával szemben A fentiek figyelembe vétele alapján egy olyan bírósági gyakor­lat alakult ki, amely az egyik olda­lon hangsúlyozza, hogy a házas­társak vagyonmegosztási perei­ben számot kell vetni a házastár­sak által felvett stabilizációs hoz­zájárulással is, de a házastársak közti fizetési kötelezettséget ah­hoz a feltételhez köti, hogy a dol­gozónak a hozzájárulását vissza kell térítenie. A bírósági ítéletnek tehát olyan döntést kellene tartal­maznia, amelynek értelmében ön csak akkor lenne köteles a 17 500 koronát kifizetni, ha a férje a stabi­lizációs hozzájárulást visszatérí­tette a vállalatnak. Ha a bíróság ítélete nem ilyen döntést tartal­maz, akkor az ítélet jogerőre emelkedésétől számított három éven belül a SZSZK legfelsőbb ügyészsége törvényességi óvást adhat be a köztársaság legfelsőbb bíróságán, amely az ítéletet hatá­lyon kívül helyezheti és az új eljá­rásra utasíthatja a bíróságot. A legfelsőbb bíróság még mielőtt érdemi döntést hozna a törvé­nyességi óvás ügyében, az óvás­sal megtámadott ítélet végrehajtá­sát felfüggesztheti. Ki örököl? N. A.: Az édesanyám hét éve meghalt. A szüleim közös házából én örököltem egynegyed részt, az édesapám a ház háromnegyedét, testvérem nem volt. Tudom, ez így igazságos. Később azon­ban édesapám bíróság útján a kö­zös tulajdon megszüntetését kérte és az akaratom ellenére megsze­rezte az egész ház tulajdonjogát azzal, hogy kifizetett engem. Azt szeretném tudni, hogy az édes­apám élettársa örökli-e utána a házat. Neki van ugyan férje is, ám ez a viszony már legalább tíz éve tart és ez a nő most rendsze­rint az apámmal tartózkodik. A törvényes öröklés rendje sze­rint ön az egyedüli örökös. Amennyiben tehát az édesapja nem ír egy, az „élettársa“ javára szóló végrendeletet, az nem örö­kölhet. Ha mégiscsak írna végren­deletet az élettársa javára, köteles lenne tiszteletben tartani az ön törvényes jogait, s ha ezt nem tenné, a végrendelet részben ér­vénytelen lenne. A Polgári Tör­vénykönyv 479. §-a értelmében önnek joga van az ún. köteles­részre, amely a háromnegyede annak, amit akkor örökölne, ha nem lenne végrendelet. Az édes­apja a végrendeletében tehát a ház egynegyedét hagyhatja esetleg az élettársára, a ház érté­kének háromnegyed része önt ille­ti meg. Lehetőségek és szükségletek J. L.: Tizenkét éve már, hogy elváltam a feleségemtől. Havonta 300 koronát fognak le tőlem azóta is gyermektartási díjként. Nemrég azonban teljesen rokkantnak nyil­vánítottak. A rokkantsági nyugdí­jam kb. 1500 korona lesz. Azt szeretném tudni, van-e lehetőség arra, hogy megegyezéssel csök­kentsük a tartásdij összegét, eset­leg, ha a feleségem ebbe nem egyezne bele, a bíróság csökkent- heti-e a tartásdíj összegét. A megváltozott körülmények alapján (vagyis annak alapján, hogy önt rokkantnak nyilvánítot­ták) jogában áll az illetékes járás- bíróságra fordulni azzal az indít­vánnyal, hogy mérsékeljék tartási kötelezettségét. A tartási kötele­zettség megállapításánál azonban a bíróságok nem csupán a tartás­ra kötelezett kereseti, jövedelmi lehetőségeit veszik figyelembe, hanem a jogosult (a gyermek) szükségleteit is. (m-n). ÚJ SZÓ 6 1984. II. 21. Németh Tibor felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents