Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)

1984-02-20 / 43. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1984. II. 20. Gyuri és az olimpia Volt már olyan súlyemelő, aki az ógyallai (Hurbanovo) Strojár or­szágszerte méltán híres nevelő- szakosztályából egészen a felnőtt válogatottságig, sőt až EB-sze- replésig vitte. A csicsói (Čičov) születésü, majd később a Dukla Trenčín színeiben versenyző Ko­vács László 1976-ban a berlini Európa-bajnokságon a hatodik lett az 56 kilósok között. A húszéves Dudás György azonban, úgy tű­nik, még őt is túlszárnyalja. Az ő ezévi tétje:' az olimpiai rész­vétel ... Kovács útját követte, 1983. júli­us elseje óta katona, % Dukla Trenčín élsportközpontjának a tagja. Előbb még leérettségizett az ógyallai mezőqazdasági szak­tanintézetben, ahol annak idején a mezőgazdasági gépjavítói sza­kot választotta. Különben a közeli Alsópéterról (Dolný Peter) szár­mazik, ahonnan a Nagy Vilmos vezette „kihelyezett“ edzőterem­ből már évek óta rajzanak ki a súly- emelő-tehetségek. Dudás Györ­gyön kívül Havran, Hegedűs, Da­nis is bekekült az országos ifjúsági csúcstartók listájára. Az iskolában Gyuri a sportol rajongásig szerető emberek keze alá került. Homola József mérnök­igazgató például a komáromi (Ko­márno) járási sportszövetség el­nöke is, az osztályfőnök pedig La­jos Benő, a sportág ógyallai meg­honosítója és a szlovákiai súly­emelő szövetség elnöke volt. A te­hetséges fiatalember egyaránt ki­tűnt a tanulásba^ és a sportban is. Eleinte nem tartozott a legmeg- termetteb legények közé, dehát ez a súlyemelésben - a közhiede­lemmel ellentétben - nem elen­gedhetetlen alapfeltétel. Gyors, robbanékony és szorgalmas volt. ötvenöt kilós testsúllyal 45 kg-ot szakított és 62,5 kg-ot lökött a feje fölé. Ahogy nőtt, izmosodott, úgy emelkedett a testsúlya s még en­nél is meredekebb tempóban a teljesítményei. A szlovákiai re­korderek közé könnyűsúlyúként (67,5 kg) iratkozott fel, csehszlo­vák ifjúsági bajnok már középsúly­ban (82,5 kg) lett. A junior korosz­tályban félnehézsúlyban (90) lett válogatott és ugyanebben a súly­csoportban számítanak rá a felnőtt olimpiai keret tagjaként is. Jubilálni a kerületi bajnokságban A nyugat-szlovákiai kerületi lab­darúgó-bajnokságban a galántai járásból az 1800 lakosú Vága (Vá- hovee) csapata is szerepel. Az őszi idényben négyéves szereplé­se során az eddigi legjobb helye­zést érte el hetedik helyével. Elő­zőleg három éven át tavasszal is, ősszel is a táblázat végén kullo­gott, alig kerülte el a kiesést. Az 1982/83-as bajnoki év után az ificsapat edzője vette át a csapat irányítását, s Kiácz Róbert vezeté­sével lényegesen eredményesebb az együttes. Ö maga így látja a helyzetet: Az együttes lehetőségein felülit nyújtott, s kis szerencsével még rangosabb lehetne helyezésünk. Tavasszal idehaza hét, idegenben hat mérkőzést játszunk, s a kö­zönség nagy biztatása hozzáse­gíthet bennünket célunk elérésé­hez, a középmezőny egyik helyé­nek megszerzéséhez. Az egyesü­let 1985-ben megalapításának 50. évfordulóját ünnepli majd, s ezt a kerületi bajnokságon szeretnénk megérni. A tavaszi idényre január kezdetétől készülünk, elsőrendű fontosságú a jó erőnlét biztosítá­sa. Február elejétől szóhoz jutot­tak a labdák, összesen tizenegy előkészületi mérkőzésen szerepe­lünk. Úgy látom, hogy elsősorban taktika... és összjáték terén van pótolni való. A következő játéko­sok szereplésére számítunk: Nav­rátil P., Zsigó, Vanek, Simkó, For­ró, Kamenár, Földesi, Horváth, Danáik, Budko, Sass, Janus, Far­kas, Jalsovszky és Recht. A csa­pattól megvált Gulás, aki a Sered' együttesét erősíti, új emberként a Vyškovból szerzett Bittala már velünk edz. OLÁH GYULA Tavaly ősszel minden jel arra mutatott, hogy átesik az igazi tűz­keresztségen, mivel a szűkebb keret tagjaként készült az októberi moszkvai világ és Európa-bajnok­ság ra. Pár nappal az idulás előtt jött a nymburki edzőtáborból a hír: Dudás nem utazhat, mivel beláza­sodott, egy hete nem végez teljes értékű edzésmunkát, formája je­lentősen hanyatlott. így csak Ľu­bomír Sršeň indult a félnehézsúly­ban s jól is szerepelt, 372,5 kilós összteljesítményével a negyedik helyet szerezte meg a tapasztalt, huszonkilenc esztendős sportoló, aki a felkészülés folyamán tartott a rohamosan javuló Dudástól. ...Ha az idén Gyuri is képes lesz ugyanerre a teljesítményre, olimpiai repülőjegye biztosítottnak látszik. Mindeddig hivatalosan va­gyis versenyen „csupán“ 357,5 kg a legjobbja, de köztudomású, hogy sokkal több van benne. Ha a hagyományosan kitűnő szakítá­sához sikerülne egyenrangú lö­késgyakorlatot is produkálnia... Ami nem amolyan vágyálom, hi­szen komoly, nehéz munkát folytat ennek érdekében. Az edzők mindig is rendkívül elégedetten nyilatkoztak hozzáál­lásáról. A felnőtt válogatottban Emil Brzoska és František Škarda, az ifjúságiban Jan Vondrák törő­dött vele, míg az ASVŠ Dukla Trenčín színeiben Milan Kováč és Jozef Divílek vezeti öt. Intelligens, alkalmazkodó, problémamentes típus, mondta róla Brzoska veze­tőedző. Pedig Gyuri nem könnyű körülmények között, árvaként nőtt fel. Vagy talán éppen ezért értékeli a sikert, ismeri a munka árát... Az új évet tátrai edzőtáborozás­sal kezdte az olimpiai keret. Du­dás György sem hiányzott. Még egyszer nem lehet olyan pechem mint a moszkvai VB előtt - mondta s vele együtt bízunk, hogy így is lesz. Április végén fontos erőpróba várja, melynek eredménye sokat nyom majd a latban: a spanyolor­szági Vitoriában rendezendő EB mezőnyében az alsópéteri fiú is ott lesz. MAJOR LAJOS Kedvező a mérleg A közelmúltban értékelték Nagymagyaron (Zlaté Klasy) az Agroprogres sportegyesület lab­darúgó-szakosztályának tavalyi munkáját. Ezzel kapcsolatban ki­kértük Csík Vilmos, a szakosztály vezetője véleményét.- Mi tagadás, a példás szak­osztály második fokozatának bir­tokában többet várnak tőlünk. Ezt azért kell hangsúlyoznom, mert bírálat ért bennünket a tervezett társadalmi munka mérsékelt telje­sítéséért. Azt is felrótták, hogy az ígéret ellenére nem tudtunk jó já­tékvezetőt nevelni. Ezzel szem­ben javult a politikai-nevelő munka színvonala. Ez jó eredményeket hozott a tavaszi hónapokban, be­csületes helytállás követte mind­három csapatunknál. Jozef Filo első osztályú edző irányításával jól sikerült a felké­szülés a tavalyi tavaszi idényre. A csapat gyors, céltudatos játéká­val sorra meglepte ellenfeleit, a táblázat második helyén végzett, ám az átszervezést követően a kerületi bajnokság délnyugati csoportjába osztották. Az őszi idényre már más edző, Marian Elefánt irányításával ké­szült az együttes. A bajnoki küz­delem megkezdése után öt játé­kos távozott, de az új szerzemé­nyek helyüket betöltötték. A szur­kolók a színvonalas mérkőzések közül szívesen emlékeznek vissza a Sered’, a Zlaté Moravce, a Per- bete (Pribeta) és Galánta (Galanta) elleni nagyszerű mérkőzésre. Az őszi idény mégsem volt megtorpa­násoktól mentes. Olykor a szurkoló becsapottnak érezhette magát. A kitűzött célt mégis sikerült elérni, megkapaszkodni a rangos me­zőny közepén, s így most tavasz­Dudás György jó úton van, hogy a felnőtt válogatott egyik biztos pontjává váljon. Talán már Los Angelesben ?... A szerző felv. Melyik az igazi? A vágtázó Ján Tomko a 400 méterről, eddigi útjáról szál a táblázat tizedik helyéröl Kö­vetkezhet a folytatás. A játékosok közül elsősorban Vlahy Árpád csapatkapitány továbbá Jaroslav Dudík, Nagy László, és Maries Márton nevét. Az ifjúsági és diákcsapat sze­repléséről Dávid László pedagó­gus edző és a szervezet titkára elmondotta, hogy az előbbi mér­sékeltebb teljesítményt nyújtott, a bajnokság második vonalában az őszi idény végén 11 ponttal a táblázat 11. helyét foglalta el. Ahogy néhányan kiválnak a diák­csapatból, jönnek helyettük a te­hetségesek, s így ősztől fogva már az ifjúsági együttest erősítik. Egyébként a legsikeresebb a diá­kok labdarúgócsapata volt. Az 1982/83-as bajnoki évben a II. osztályban bajnoki címet sze­reztek. A szakosztály vezetősége meg­ígérte, hogy ezentúl is igyekezni fog a csapatoknak olyan verseny- feltételeket biztosítani, amelyek az eredményes szereplést szolgál­ják. A szakosztály nevében Merva Tamás a játékosokkal szemben támasztott minőségi követelmé­nyek emelésével foglalkozott. Nem tartotta megnyugtatónak az utánpótlás nevelését, mert az ifjú­ságiak köréből kikerülök az A-csa- patba még nem férnek be és egyéb lehetőség híján máshova mennek, vagy leállnak és elkallód­nak. Ezért szorgalmazta az úgy­nevezett B-csapat létrehozását. Az egész közösség érzi annak szükségét, hogy a közönség ér­deklődése továbbra se csökken­jen, s ha a labdarúgás magas színvonalú mérkőzéseket hoz, méghozzá saját nevelésű játéko­sokból álló együttessel, az mindig vonzó. MÉRI ISTVÁN Még ma is emlékszem: a felnőt­tek között az első nagy versenyét két éve Nyitrán nyerte, örömmel, de minden nagyobb felhajtás nél­kül hozta az ajándékba kapott vá­zát, s alig hallhatóan dörmögte maga elé: „Jövőre jöhet a folyta­tás!“ Tudta, vagy csak sejtette, hogy így lesz? Nem tudom. Min­denesetre: a folytatás jött. S ép­pen az első atlétikai világbajnok­ság évében: előbb nagyszerű idők 100-on és 200-on, majd országos csúcs a 400 méteren. Amikor tavaly a Rošický-emlék- versenyen megjelent a táblán az idő, nem hittünk a szemünknek. Pedig valamennyien láttuk Ján Tomko fantasztikus iramban meg­tett négyszázát, de azt, hogy az öt évvel ezelőtti prágai Európa-baj­nokságon ezüstérmet szerzett Ko­lár csúcsát megdönti, nem akartuk elhinni. A Dukla Banská Bystrica versenyzője maga sem volt „elké­szülve“ rá.- Negyvennyolc másodperc kö­rüli időt vártam, s szóhoz sem tudtam jutni, amikor edzőm, Karol Šaffa odarohant hozzám, s közöl­te: ,,Fiú, negyvenhat körüli időt mértem kézzel.“ Az időmérő 45,64-et mutatott. Nagyszerű új országos csúcs, ab­ban az időben a negyedik legjobb idő Európában. S ez már valamit jelzett: méghozzá azt, hogy a so­káig pangó futásnak végre nálunk is akad méltó képviselője, Plachý- nak, Kolárnak méltó utódja. S an­nál biztatóbb volt ez az eredmény, mivel az addig vágtázónak tartott Tomkonak ez csak harmadik rajtja volt a 400 méteren. A Csorba-tó mellől származó huszonkét éves fiú pályafutása, mint általában a tátrai gyerekeké, sítalpon kezdődött. A szakem­berek azonban hamar rájöttek, a sífutás nem az ő területe, a vé­gére nem bírta irammal. A sviti atlétikai pályán kipróbálta a 100 métert, s mindjárt nagyszerű idő­vel: 12,2-öt ért el. Hamarosan Szlovákia leggyorsabb serdülő ko­Túrázás — tólen is Évek múltán ismét a túrázás fogságába kerültem. Akárcsak az a rengeteg ember, akik hosszabb vagy rövidebb ideje hódolnak a természetjárásnak, felüdülést; nyugalmat és egészséges időtöl­tést találnak benne. És ha elérke­zik a hétvége, újra meg újra lábuk­ra húzzák kényelmes túracipóiket, harapnivalót dugnak hátizsákuk- ba, vállukra veszik azt, és útra kelnek a természetbe. Szinte min­dig csoportosan: családok, bará­tok, munkatársak róják együtt a ki­lométereket, olykor szótlanul, oly­kor hosszantartó beszélgetésbe merülve. Értelmét látják az ilyen gyaloglásoknak, mert rájöttek ar­ra, hogy a fedett vagy nyitott sport­pályán végzett testmozgás sem helyettesíti igazán az erdők, a he­gyek s a beláthatatlan rónák sajá­tos világát. Mert aki órákig szívja magába a friss levegőt, képes erőnlétének megfelelő távokat vá­lasztani, s eközben nemcsak szer­vezetét erősíti, hanem a bejárt tájjal is megismerkedik, az aligha találhat ennél hatásosabb orvos­ságot egészsége megvédésére ronanó világunk megannyi ártal­mával szemben. A nyugtalanító s egyhangú pa­nelvilágból menekül az ember. Vissza a természetbe. Van aki hétvégi házában, van aki talpalat­nyi kertjében talál megnyugvást. De erre sincs mindenkinek módja, így számukra marad a természet, Földünk legnagyobb tornaterme, amelyben nem az üzemeltető adja meg a testmozgásra kiszabott időt, hanem ki-ki maga választ; aszerint, hogy mennyire törődik egészségével, erőnlétével. A szervezett turizmus korában élünk. Az eseménynaptár szinte hetente kínálja a különféle rendez­vények egész sorát. Van miből válogatni. S bár az utóbbi évtized­ben jóval gyarapodott a termé­szetjárók tábora, még mindig so­kan vannak, akik kívül rekednek ebből a körből, bár életvitelüknél fogva feltétlenül bele tartoznának. Pedig egy gyalogtúra megszer­vezése nem valami égbe kiáltó dolog. Társadalmi szervezetek, kis munkaközösségek, barátok, is­merősök is vállalkozhatnak rá. Csak kedv, akarat s kényelmünk mellőzése kell hozza, fcs eyy tycun túra élmény, amelynek meggyőző hatása szinte pótolhatatlan. Kez­dőknek kiváltképpen hasznos, ha társaságukban akad egy jártasabb túrázó, aki maga köré tömöríti a többieket, s velük együtt netán családtagjaikat, ismerőseiket is „mozgásba hozza“. Túraötleteket adhat, vállalhatja a csoport veze­tését. De hiánya sem okozhat különö­sebb gondot, mert túrákat szer­veznek úgyszólván mindenfelé, Bratislavában szinte minden hét­végén. Csak utána kell nézni, s a megadott időpontban csatla­kozni lehet bármelyik csoporthoz. íme egy meghívó, amely a ga­lántai járásból érkezett. A sóksze- lőcei (Selice) turisztikai szakosz­tály február 25-én téli emléktúrát rendez a Vágtornóc (Trnovec nad Váhom) - Sókszelőce - Vágtornóc vonalon. Ha a hóviszonyok meg­engedik, sílécen is meg lehet tenni az egyes távokat. A Februári Győ­zelem tiszteletére szervezett gya­logtúra reggel 8 órakor a vágtor- nóci emlékmű megkoszorúzásá­val kezdődik. J. MÉSZÁROS KÁROLY rú versenyzője lett. Ekkor figyelt fel rá Ivan Čierny, s vitte magával Banská Bystricára,... Már 1979- ben a fiatal tehetségek prágai Ba- rátság-versenyén ezüstérmet szerzett a 4x100-as váltó tagja­ként, egy évre rá Havannában bronzot, s a 200 méteren második lett. Abban az időben nem sok ilyen kaliberű futóval rendelkezett a csehszlovák atlétika, így aztán a még serdülő Tomko felnőtt ver­senyeken is indulhatott. Ekkoriban már Ján Šaffa - mai mestere - vette át irányítását. S tavaly, az atlétikai világbajnokság évében a szakemberek arról kezdtek gon­dolkodni, jó lenne a tehetséges fiút kipróbálni a 400-on is... Márcsak a váltó miatt is. A főpróba várako­záson felül sikerült: Tomko 46,05 mp-et ért el, s ezzel meghódította klubtársa, Malovec szlovák csú­csát, s a harmadikon - mint már említettük - Kolár országos re­kordját! A váltótagság biztos lett, sőt, mint kiderült, a helsinki VB-n ő volt a 4 x 400-as kvartett legerő­sebb embere, akinek érdeme nemcsak a döntőbe jutás, hanem a nagyszerű helytállás is. Hogyan tovább? A vágtázóból most már négyszázas lesz?- Én azért még mindig inkább vágtázónak érzem magam - vála­szolja a sikerek után is szerény­nek maradt szőke fiú - ennek talán fő oka, hogy tavaly elsősor­ban sprintedzésekre voltam beál­lítva. Az idény elején ugyan már kezdtem érezni, hogy kicsit rövid nekem a kétszáz, s így a kerületi bajnokságon nekivágtam a duplá­jának. Kijött. S idei tervei?- Nem maradok hűtlen a vágtá­hoz sem, de az idén Dušan Malo- veccel együtt inkább a hosszabb távra specializáltuk magunkat. Ta­valy még keménynek éretem ma­gam a négyszázon, de a felkészü­lés során úgy tűnt, fokozatosan engednek izmaim, ami főként a jó adag tornagyakorlatnak is köszön­hető. Tomko az elmúlt évben nem készült a 400 méterre, s mégis rekordot futott. Az idei edzése vi­szont már főleg erre irányult: már­csak az olimpia miatt is. Vajon a váratlanul kiugró eredmény után s'ikerül-e az idén közelebb kerül­nie a világ élvonalához, az egyelő­re kérdőjel. De reméljük nem so­káig: az első előrejelzést rövide­sen megkaphatjuk; két hét múlva a göteborgi fedettpályás atlétikai Európa-bajnokságon. ’ URBÁN KLÁRA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents