Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)
1984-02-16 / 40. szám, csütörtök
VILÁGGAZDASÁG ® VILÁGGAZDASÁG ® VILÁGGAZDASÁG ) Az imperializmus három központja és kapcsolatainak várható alakulása A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével a világ két antagonista rendszerre oszlott, s elkezdődött a kapitalizmus általános válsága. A szocializmus létrejöttével párhuzamosan megindult a kapitalista közösség erőfeszítése a tőke védelme érdekében. A kapitalizmus általános válságának harmadik szakaszában, az állammonopolista kapitalizmus viszonyai között három imperialista központ jött létre: az USA, Nyu- gat-Európa és Japán. Az imperialista központ a jelenlegi állammonopolista kapitalizmus konkurenciájának és megalkuvásainak produktuma, a finánctőke erejének, a katonai-ipari és egyéb komplexumok erejének összpontosítása, a kapitalizmus egyenetlen fejlődésének következménye. Az imperialista központnak nincsenek adminisztrációs szervei, hatása a tőke erejében rejlik. Az imperialista központok közötti kapcsolatok fejlődésére két fő, ellentmondásos irányvonal a jellemző, melyek dialektikus egységet alkotnak. Az integrációra irányuló törekvés a termelés internacionalizáló- dásából következik. E folyamat szociális-gazdasági formáját képezi a tőke internacionalizálódása, a mozgató erő továbbra is a nyereség utáni hajsza marad. A burzsoázia nemzetközi integrációját mindig is politikai okok motiválták. Az imperialista központok közötti versengés nem a termelőerők fejlődésének igényeiből következik, hanem a magántulajdon formájából, amely végső soron az imperialista központok közötti konkurenciához vezet, s ennek következményeként kapcsolataik szétforgácsolódnak. Ez az irányvonal különösen a valuta-, az energetikai és a nyersanyag-vál- ság, illetve a szocialista országokkal való együttmüködésük során nyilvánul meg. Már sokan és sok fórumon nyilvánítottak véleményt az USA hatalmi fölényre irányuló törekvéseiről, arról, hogy Amerika a háború és béke kérdésében hazardírozik, hogy Nyugat-Európától és Japántól a kereskedelemben és a valutapolitikában engedményeket igyekszik kikényszeríteni. Helmut Schmidt, az NSZK egykori kancelINNEN-ONNAN Szénprognózis az EGK-országokban A jelek szerint nem várható javulás az EGK-országok szénbányászatának régóta tartó válságában, sőt a vezető széntermelő országokban további bányák bezárását vették tervbe. A nehézségek egyik fő oka, hogy a magas termelési költségek rontják a szén versenyképességét más energiahordozókhoz és a közösségen kívülről származó importszénhez viszonyítva. Az elmúlt tíz évben például az EGK-országokban összesen több mint 10 milliárd écu-t (1 écu jelenleg 0,87 dollár) fordítottak szénbányászati beruházásokra, a termelékenység azonban csak öt százalékkal nőtt. A legújabb prognózisok szerint, a korábbi előrejelzésekhez viszonyítva kisebb lesz a szénfelhasználás az ezredfordulóra az EGK területén. Amíg 1980-ban még 580, 1982-ben 500 millió tonna felhasználást tartottak valószínűnek 2000-re, a legújabb becslés már csak 415 millió tonnát, növekvő import mellett. Koordinációs központ születik Tudományos-műszaki központot létesítenek Indiáiban a fejlődő országok számára. Az intézmény feladatáról Indira Gandhi miniszter- elnök a parlamentben kijelentette, hogy a központ elsősorban a fejlődő országok tudományos kutatásait és a legkorszerűbb technológiáknak az iparba és a mezőgazdaságba való bevezetését koordinálná. (Külföldi lapokból) lárja erről így vélekedett egy interjúban: „Az USA gazdaságának teljesítőképessége négyszer akkora, mint a miénk, Amerika erős atomhataiom. Mindazonáltal mindkét államnak, az USA-nak is és az NSZK-nak is hozzá kell szoknia, hogy az erőkülönbségek ellenére egyenértékű partnerekről van szó. És ez nem névleges egyenértékűség, nem arról van szó, hogy az egyik vezetőnek tekinti magát, a másiknak pedig alárendelt szerep jut.“ A tények azonban mást mutatnak. Miközben az USA a hadikiadásokat megosztja partnerei között, távolról sem osztja meg velük hegemo- nista pozícióit. A hetvenes évek végén (és a nyolcvanas évek elején) számos közgazdász feltette a kérdést: Vajon az USA nem adja-e át Nyugat- Európának az egyes számú imperialista központ pozícióját. Nem adja át! Nyugat-Európa ugyan jelentős tömörülés, amelynek gazdasági mutatói összességükben nagyobbak az USA teljesítményét kifejező mutatóknál, mindazonáltal a nyugat-európai centrumban megnyilvánuló ellentmondások nem teszik lehetővé az itteni teljesítőképesség összehasonlítását az USA teljesítőképességével. Az sem elhanyagolható tényező, hogy az USA számos gazdasági vonatkozásban szilárdan tartja első helyét. Ilyen mutató például a bruttó nemzeti termék. Az is lényeges körülmény, hogy a kapitalista piacon a valutamúveletek 50-60 százalékát dollárban bonyolítják le, és hogy az USA-ban fordítanak a legtöbbet a tudomány fejlesztésére, a tudomány itt mili- tarizálódott a legnagyobb mértékben. Az imperializmus három fő központjának. a kapitalista világ ipari termelésében való részesedése így alakult (%-ban): 1950 1970 1980 USA 48,7 37,8 30,9 Nyugat-Európa 33,3 35,9 35,4 Japán 1,6 9,5 9,7 Ugyanebben az időszakban a három legfontosabb imperialista központ kapitalista kivitelben való részesedése így alakult (%-ban): 1950 1970 1980 USA 18,2 15,3 13,0 Nyugat-Európa 36,2 48,9 41,5 Japán v 1,4 6,9 8,6 Az eddigi fejlődés alapján a három legfontosabb imperialista központ kapcsolatai várhatóan így alakulnak:- az USA továbbra is döntő fölényben marad a kapitalista világban katonai szempontból, ez az ország lesz később is az agresszív imperialista politika fő támasza;- noha az Egyesült Államok pozíciói gyengültek, Amerika erősebb marad, mint bármelyik imperialista ország külön-külön;- ha átfogóan szemléljük a helyzet alakulását, Nyugat-Európa megtarthatja második helyét, miközben egyes területeken az USA elé kerül (pl. a bruttó nemzeti terméket és az exportot illetően;-Japán fejlettebb és erősebb gazdasági hatalom mint Nyugat- Európa bármelyik országa, ez azonban nem mondható el, ha a távol-keleti országot egész Nyu- gat-Európával hasonlítjuk össze. Gyengíti Japán helyzetét, hogy nincs lehetősége saját térségében egy integráció központjává válnia, mivel itt nincsenek egyenértékű partnerek. A fejlődő országokhoz fűződő kapcsolatai gyengébbek, mint az USA és Nyugat-Európa ilyen irányú kapcsolatai, és gyenge nyersanyagbázissal rendelkezik. Katonai teljesítőképessége lényegesen kisebb, mint a másik két központté;- nincsenek meg egy további központ kialakulásának a feltételei, mivel a fejlődő országokban erre nincs lehetőség; nincsenek itt saját monpóliumtömörülések, nincs imperialista állam, és hiányoznak az állammonopolista komplexumok.- a kialakult helyzet alapján nem lehet arra következtetni, hogy létrejön a meglevő központok egyesülésével valamely „szupercentrum“. Az imperialista partnerség feltételeit mindig is államcsoportok politikai érdekei határozták meg a „haza nélküli“ tőke védelmének érdekében. Az eddigi fejlődés azt bizonyítja, hogy az imperialista központok vetélkedése és együttműködése (amelyet a szocializmus léte és a kapitalizmus egyenetlen fejlődése váltott ki) ellentmondásos, és a kapitalizmus egyenetlen fejlődése még inkább elmélyíti ezeket az ellentmondásokat. EVA TORMOVÁ mérnök, a Bratislavai Közgazdasági Főiskola dolgozója Ezt a gyárat a KGST építette Szibériában azelőtt is épültek kisebb-nagyobb fafeldolgozó üzemek - de ilyen óriási gyárat nem ismertek itt. Az Uszty-llimszki Faipari Komplexum számárja még az itteni mértékhez képest is óriási területet jelöltek ki a tajgából: nagysága három és fél millió hektár. A faanyag-készlet száz évre elegendő, s a fúrészporig mindent felhasználnak itt cellulóz és fafor- gács-lemezek, takarmányélesztó gyártására, gyanta előállítására. A harmincemeletes ház magasságú épülettömb majdnem egy kilométer hosszú. Szorosan egymás mellett sorakozik az Uszty- llimszki Cellulóz Gyár számos üzemrésze. Szüntelenül működnek az óriási üstök, amelyekben 7 atmoszférás nyomás alatt 140 fokos hőmérsékleten főzik az úgynevezett technológiai faforgácsot. Folyik a cellulóz gyártása. Mintha kihalt lenne a gyár, nem látni embereket. Az elektronika uralkodik itt.- A természeti kincsek komplex felhasználásának példája - így beszélnek az uszty-ilimszki gyárról, amely a KGST-tagországok együttes munkája révén épült fel a szibériai Angara folyó mentén. Az 1972-ben kötött szerződés feltételei szerint, a Szovjetunió vállalta az építés és az üzemben tartás fő teendőit; Bulgária, Lengyelország, az NDK és Románia pedig gépekkel, berendezésekkel, építőanyaggal látta el az építkezést. Most ezek az országok évente átlagosan 50 ezer tonna cellulózt kapnak a Szovjetuniótól. Könyvekre átszámítva - ez körülbelül 300 millió példány. A Szovjetunió KGST-partnerei ezáltal jelentős mértékben csökkenthették cellulózhiányukat, korlátozhatták a világpiacon történő cellulóz-vásárlásaikat, ahol ennek az anyagnak az ára állandóan emelkedik. A közös munka elősegítette a különböző népek képviselői szellemi közeledésének folyamatát. Uszty-llimszkben testvérbrigá- dok jöttek létre, közöse?! vállaltak és teljesítettek szocialista felajánlásokat. A nemzetközi verseny nem korlátozódott az építkezés területére - folytatódott az énekesek és a táncosok versenyein, a labdarúgó- és röplabdapályákon. A testvérországokból érkezett építők önfeláldozó munkájának tiszteletére Uszty-llimszk egyik központi főútvonalát a Népek Barátsága sugárútjának nevezték el. JURIJ SZINYAKOV (APN) KOMMENTÁLJUK -----Go ndos kiválasztással A tagság sorainak fiatalítása a pártalapszervezetek állandó feladatai közé tartozik. Nem véletlenül foglalkoztak e fontos kérdéssel az év eleji taggyűlések is, melyeket az alapszervezetek nagy részében már megtartottak. A tagság fiatalítását átgondoltan, távlati terv szerint végzik az alapszervezetek. A fiatalok kiválasztása, nevelése rendkívül igényes munka, hiszen csakis olyanoknak előlegezhető a bizalom, akiknél megvannak a feltételei annak, hogy méltó tagjaivá válhatnak a dolgozók élcsapatának. Ezért a fiatalok kiválasztásakor igen sok tényezőt figyelembe kell venniük a pártbizottságoknak, a pártcsoportoknak, illetve az alapszervzeteknek. A pártcsoportok szerepét külön is alá szeretnénk húzni, hiszen azok a párt szervezeti felépítésének a legkisebb egységei. Vagyis olyan kollektívák, melyek nemcsak saját tagjaikat ismerik alaposan, hanem az adott munkahely, munkaterület többi dolgozóját is. Így nagy segítséget tudnak nyújtani a pártbizottságnak a fiatalok kiválasztásában, s természetesen azt követően a tagjelöltek nevelésében is. A kiválasztás legfőbb kritériuma magától értetődően a fiatalok helytállása, vagyis az, hogyan végzik mindennapi munkájukat, a rájuk bízott feladatokat; hogyan tanulnak - többek közt tapasztaltabb munkatársaiktól. További döntő tényező a kezdeményezésük, a közösségi munkába való bekapcsolódásuk, a tömegszervezetekben, elsősorban a SZISZ-ben kifejtett tevékenységük. Éppen ezért ma már a tagjelöltek ajánlóinak egyike majdnem mindenütt a SZISZ munkahelyi, vagy lakóhelyi alapszervezete. A Kovoprojekta Bratislava pártszervezetében kizárólag SZISZ-tagokat vettek fel az utóbbi időben a jelöltek sorába. Igen sokat nyom a latban a fiataloknak a SZISZ-szervezetben kifejtett tevékenysége a bizalom előlegezésekor. így van ez a párkányi papírgyár gépipari üzemében, ahol a dolgozók zöme fiatal. A lévai (Levice) Levitex vállalatnál az üzemi pártbizottság nagyra értékeli a fiataloknak az újítómozgalomba való bekapcsolódását is. Az Alistáli (Hroboóovo) Egységes Földművesszö- vetkezet pártalapszervezete a munkahelyi helytálláson kívül egyebek közt azt is figyelembe veszi a fiatalok kiválasztásakor, hogy a sorkötelesek milyen eredményeket érnek el a kiképzésben. A fiatalok igen jól bizonyítanak a szocialista munkabrigádokban is, kivált az ifjúsági munkabrigádokBan. Például a holiči Len- és Kenderfeldolgozó Vállalat tanyi üzeme két ifjúsági szocialista munkabrigádjában. A helytálláson kívül az alapszervezetek magától értetődően olyan kritériumokat sem hagyhatnak figyelmen kívül a tagjelöltek kiválasztásakor, mint az, hogy minden fontos területen biztosított legyen a párttagok utánpótlása, a tagok arányos széthelyezése; s ezáltal a párt vezető szerepe, a feladatok hiánytalan teljesítése. FÜLOP IMRE A ČKD Dukla konszernvállalat Tatra Kolín üzeme hazánkban az ipari kazánok egyik legnagyobb gyártója. Kazánházak, fűtőművek és ipari üzemek számára készít kazánokat nagy választékban. Ezenkívül a Tatra üzem a városi hulladékégetők számára is gyárt kazánokat zömmel szovjet kivitelre. Jelenleg kijevi és rosztovi megrendelésre építenek 15 tonna teljesítményű kazánokat. A termelés terjedelmének egyötödét a pótalkatrészek előállítása képezi. A képen Miloslav Drahunovsky a rosztovi városi hulladékégetők számára gyártott kazán membrámfalait hegeszti. (Libor Hajský felvétele - ČTK) ÚJ SZÚ 4 1984. II. 16.
