Új Szó, 1984. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-07 / 6. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban December 31-töl január 6-ig Szombat: Nigériában a katonák vették át a hatalmat Vasárnap: Vezető államférfiak újévi üzeneteikben kifejtették álláspontjukat időszerű nemzetközi kérdésekről • Kubában megemlékeztek a forradalom győzelmének 25. évfordulójáról • Franciaországba megérkezett az első satvjet földgázszállítmány Hétfő: Bejrút közelében az izraeli légierő ismét szír állásokat bombázott • Tunéziában rendkívüli állapotot hirdettek ki a kenyéráremelés utáni zavargások miatt Kedd: Moszkvában szovjét-NDK külügyminiszteri tárgyalások kezdődtek • A nicaraguai felszabadító erők két újabb sikeres hadműveletet hajtottak végre a kormánycsapatok ellen Szerda: Angola kérésére az újabb dél-afrikai agresszió megvitatására összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa • Szíriában Jesse Jackson szinesbőrű politikus közbenjárására szabadon bocsátottak egy korábban elfogott amerikai pilótát Csütörtök: San Salvadorban a rezsimnek nyújtott washingtoni támogatás fokozásáról tárgyalt Reagan-elnök külön- megbízottja • Vietnam a holdújévre fegyvernyugvást javasolt Kínának Péntek: Nürnbergben megnyílt a Német Kommunista Párt VII. kongresszusa A héten Moszkvában háromnapos szovjet-NDK külügyminiszteri tárgya- lásokra került sor, melyeken a kétoldalú együttműködés mellett elsősorban időszerű nemzetközi kérdésekről volt szó. Andrej Gromiko és Oskar Fischer egyaránt aggodalommal szólt a feszült nemzetközi helyzetről, melynek oka Washington világuralomra törő politikája. Gromiko leszögezte: illúziókban ringatják magukat azok a nyugati politikusok, akik úgy vélik, hogy az új amerikai rakéták nyugat-európai telepítésével a NATO fölényre tehet szert, mert a szocialista országok minden szükséges lépést megtesznek a katonai egyensúly megőrzése érdekében. Ha a Szovjetunió továbbra is részt vett volna a genfi tárgyalásokon, akkor gyakorlatilag a NATO fegyverkezési terveit leplezte volna. A Szovjetunió azonban nem hagyta magát belevonni egy ilyen játékba. Mindkét külügyminiszter egyetértett abban, hogy csakis egy esetben lehetséges a tárgyalások folytatása: ha a NATO-országok hajlandók visszatérni a rakétatelepítést megelőző helyzethez. Felvételünkön jobbról a második Andrej Gromiko, balról második Oskar Fischer. Stockholm nem helyettesítheti Genfet A héten az amerikai külügyminisztérium megerősítette, hogy George Shultz külügyminiszter január 17-én a svéd fővárosban részt vesz az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel, valamint a leszereléssel foglalkozó konferencia megnyitóján. Shultz stockholmi programjában szerepel egy esetleges találkozó Andrej Groniko szovjet külügyminiszterrel. A bejelentéssel kapcsolatban a TASZSZ szovjet kírügynökség rámutat, hogy sem a stockholmi konferencia, sem a kétoldalú érintkezések nem helyettesíthetik a genfi tárgyalásokat, amelyek az L-yytmuit Államok hibájából szakadtak meg. A TASZSZ emlékeztet rá, hogy a stockholmi konferencia első szakaszának napirendjén csupán a bizalomerősítő intézkedések áttekintése szerepel. A Gromiko-Shultz találkozóról, s a fegyverzetkorlátozási kérdések áttekintéséről szólva tehát Washington olyasmiről beszél, ami valójában nem is létezik. Ezeknek a nyilatkozatoknak nyilvánvaló célja a nyugat-európai és az amerikai közvéleménynek a megnyugtatása, annak elhiteté- se, hogy a békére nézve rendkívüli veszélyes amerikai rakétatelepítés lényegében mit sem változtatott a nemzetközi helyzeten. Újabb agresszió Angola ellen Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden zárt ajtók mögött tartott tanácskozás után úgy döntött, hogy másnap összeül Angolának az ismételt dél-afrikai támadások miatt benyújtott panasza megvitatására. Alig két héttel ezelőtt a BT ugyanebben az ügyben ült össze, hiszen a dél-afrikai fajüldözők akkor is kiterjedt katonai akciót indítottak a szomszédos, haladó politikát folytató független Angola ellen. A BT akkor egyhangúlag elítélte a fajüldözők lépését és a pretoriai kormányt az inváziós csapatok azonnali kivonására szólította fel. A dél-afrikai rezsim semmibe veue ezt a felszólítást, amelyet az említett BT-szavazás során egyedül legfőbb támogatója, az Egyesült Államok vétózott meg. Oleg Trojanovszkij szovjet ENSZ-dele- gátus teljesen megalapozottan jelentette ki a csütörtök esti vitában, hogy a dél-afrikai fajüldözők kizárólag Washington támogatásával és beleegyezésével hajthatják végre sorozatos agresszióikat Angola ellen. A szovjet delegátus hatékony intézkedéseket sürgetett a Dél-afrikai Köztársaság ellen, amelyekkel a pretoriai kormányt az Angola elleni katonai akciók befejezésére lehetne kényszeríteni. Ezt a felhívását a vitában felszólaló küldöttek is helyeselték. A BT tagjai - leszámítva az Egyesült Államokat - úgy vélték, hogy a fajüldöző dél-afrikai rendszer a mostani támadással „arrogáns választ“ adott a Biztonsági Tanács december végi felhívására. A vita még nem zárult le és várható, hogy az Egyesült Államok ismét megvétózza a dél-afrikai védenceit megbélyegző határozatot. Afrika déli csücskében a fajüldözők akciói miatt állandóan robbanásveszélyes helyzeten úgy lehetne változtatni, ha az Egyesült Államok nem támogatná a stratégiai érdekeinek szolgálatában álló dél-afrikai rezsimet, ha a fajüldözők nem halogatnák tovább az Angolával szomszédos Namíbia függetlenségének a megadását, amelyet az ENSZ-közgyülés már két évvel ezelőtt megszavazott, és beszüntetnék az Angola elleni akciókat. A luandai kormány az említett három pontot szabja egy esetleges tüzszünet feltételeként, a pretoriai kormány azonban egyelőre nem mondott igent erre az indítványra. Szilveszteri puccs Nigériában Nigériában rövidéletűnek bizonyult a polgári kormányzás, hiszen négy év után az elmúlt hét szombatján ismét a katonák ragadták magukhoz a hatalmat. A puccs híre általános meglepetést keltett, mivel az eddig hatalmon levő Sa- gari elnök fél évvel ezelőtt megnyerte a választásokat. A hatalmat átvevő katonatisztek vezetője Mohamed Buhari tábornok a puccs másnapján kijelentette, hogy Sa- gari meghamisította a választási eredményeket. Az, aki jól ismerte a nigériai gazdasági helyzetet, nem fogadta váratlanul a puccs hírét. Az olajban rendkívül gazdag nyugat-afri- kai országban az utóbbi háromnégy évben rendkívül súlyos gazdasági helyzet alakult ki. Az OPEC egyik legnagyobb kőolajexportálója a hetvenes évek derekán rendkívül ambiciózus beruházásokba kezdett, hiszen a hatalmas olajbevételekből tellett erre. Az olajár- csökkenés következtében azonban az államkassza bevételei elapadtak, sőt Nigéria nagy összegű hitelek felvételére kényszerült. Az országban olyannyira felhalmozódtak a gazdasági nehézségek, hogy egyre inkább nyilvánvalóvá vált: a korrupt rezsim nem képes e gondok megoldására. Az új tábornok-elnök csütörtökön megtartott első sajtóértekezletén épp a tornyosuló gazdasági nehézségek felszámolását minősítette az új kormány fő feladatának. Brunei független Újév napján kikiáltották Brunei függetlenségét. Ezzel hivatalosan is véget ért a csaknem évszázados brit uralom. Hasszanal Bolki- ah, Brunei szultánja, kinevezte országa első, családi alapokon nyugvó kormányát. Brunei Ázsia leggazdagabb országa. Lakóinak száma mindösz- sze 200 ezer, területe kevesebb mint 6 ezer négyzetkilométer, Borneo északnyugati partjainál fekszik. Gazdaságát elsősorban a kőolajnak és a földgáznak köszönheti. Összeállította: P. VONYIK ERZSÉBET KIS ____ NY ELVŐR Aki, amely, ami... Talán egyetlen nyelvi elemmel sem bánunk a nyelvhasználatban olyan mostohán, mint az aki, amely, am/vonatkozó névmási kötőszókkal. Mindhárom alaknak megvan a maga szerepe, de mi olykor erről nem is veszünk tudomást, hanem egyiket a másik funkciójában használjuk. Mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, melyiknek mi a helyes használati módja. Az aki a személyre vonatkozó alak. Ha tehát a mellékmondatból a főmondatban feltüntetett vagy odaértett személyre utalunk vissza, akkor ez a helyénvaló kötőszó. Például: „Azt a munkatársat vitte magával, akivel legjobban meg volt elégedve“; vagy: „Azt vitte magával, akivel legjobban meg volt elégedve.“ Az amely a főmondatban feltüntetett vagy pontosan odaértett tárgyra, dologra utal vissza: „Megvette a könyvet, amelyet régóta keresett“; „Azf vette meg (az azt itt a könyvre vonatkozik),amelyet régóta keresett. Az ami használata egy kicsit bonyolultabb. Elsősorban akkor állítjuk a mellékmondatba, amikor a főmondatban nincs olyan szó, amelyre vonatkoznék, s ilyet pontosan oda sem érthetünk: „Edd meg, amit főztél!“ Akkor is ezt használjuk, ha a tőmondatban csak határozatlan jelentésű névmással fejeztük ki azt, amire a mellékmondat kötőszava vonatkozik: „Mondott valamit, ami nem tetszett nekem“; ,.Olyasmire is gondol az ember, amire nem kellene.“ A nyelvművelés elfogadja már a használatát akkor is, ha a főmondat egész tartalmára vonatkozik a visszautalás: „Állandóan dohányzott az irodában, ami nem tetszett a munkatársainak.“ Itt nem a főmondat iroda főnévi szavára vonatkoztatja az ami a mellékmondat tartalmát, hanem arra, hogy az illető állandóan dohányzott. Nem hallgatjuk el, hogy ezt választékosabban és magyarosabban kifejezhetjük mellérendelő mondattal és az ez mutató névmással: „Állandóan dohányzott az irodában, s ez nem tetszett a munkatársainak.“ Milyen hibákat követünk el a vonatkozó névmási kötőszók használatában? A személyre vonatkozó aki-1 - rendszerint többes számba téve - sokszor vonatkoztatjuk olyan gyűjtőnévre, amely emberekből álló csoportot jelent. Például: „Ezzel egyetértett a tagságnak az a része is, akik mindenben támogatták.“ Itt a része közfőnévre vonatkozik a kötőszó, tehát az amely alak a helyes: „Ezzel egyetértett a tagságnak az a része is, amely mindenben támogatta..“ Ha a visszautalásban mint emberekről akarunk szólni a tagságnak erről a részéről, akkor így kell szerkesztenünk a mondatot: „Ezzel egyetértettek azok a tagok \s, akik mindenben támogatták.“ Sajnos, egyre általánosabbá válik az amely névmási alaknak az ami-veI való helyettesítése nyelvhasználatunkban. Ilyen mondatokat szerkesztünk: „Azt a ruhát vette fel, amit most kapott“: A fiának ajándékozta a könyvet, amit vásárolt.“ Ezekben a mondatokban a ruhát, illetve a könyvet főnevekre utalunk vissza, tehát az amely alak a helyénvaló: „Azt a ruhát vette fel, amelyet most kapott“; „A fiának ajándékozta a könyvet, amelyet vásárolt.“ Az ilyen névmáscsere olykor az értelmezést is kétségessé teszi. Mást jelent ugyanis ez a mondat: „A fiának ajándékozta a könyvet, amely nem tetszett a feleségének“, mint ez: „A fiának ajándékozta a könyvet, ami nem tetszett a feleségének.“ Az első mondattal azt közöljük, hogy azt a könyvet ajándékozta valaki a fiának, amely nem tetszett a feleségének. A második mondattal meg ezt: a fiának ajándékozta valaki a szóban forgó könyvet, de ez (az ajándékozás) nem tetszett a feleségének. Ritkábban ugyan - s nyilván túlzott óvatosságból - azt a hibát is elkövetjük, hogy az amely-1 erőltetjük oda is, ahová az ami való. Például: „Ne tégy olyat, amelyet megbánsz!“ Itt az olyat határozatlan jelentéstartalmú névmásként áll, ’olyasmit’ jelentésben, tehát az ami alakkal kell rá visszautalnunk: „Ne tégy olyat, amit megbánsz! * * JAKAB ISTVÁN Esik eső, esik... Májusban annak örülünk, ha „szép csendesen esik“, ha csak lassan esik, csupán eseget, úgyhogy igazában nem is nevezhető esőnek, csak - ahogy a nyelvjárásokban és az írók, költők szóhasználatában járja - afféle permetnek, permetegnek. Nyáron már azt sem bánjuk, ha nagy cseppekben, sűrűn esik az eső, vagyis a záporesótői, a hirtelen záportól, tájszóval, a zuháré- tól vagy - kissé tréfásan - a zuhétói sem ijedünk meg. De a felhőszakadás már kárt okozhat, árthat a vetésnek is, az utaknak is. Ha meg ősszel nagyon hamar beáll az esőzés, a szüret kerül veszélybe. Aztán a kedélyünknek sem tesz jót, ha egyre csak esik, esik, végeérhetetlenül és reménytelenül. Amikor zivatar vagy - tájszóval - viheder idején zápor söpör végig az utcákon, úgy esik, mintha dézsából öntenék, egyetlen szóval: csak úgy zuhog, ömlik, szakad vagy - irodalmi kifejezéssel - záporozik, legokosabb behúzódni a legközelebbi kapualjba vagy az eresz alá. Ha ritkásan, apró cseppekben esik az eső, azaz csupán csepereg, szemereg, szemerkél, illetőleg közvetlenebb szóhasználatban szemetel, a nyelvjárásokban pedig szemel, szemelget, akkor egy esőkabát vagy esőköpeny, egy orkán vagy orkánkabát, sót esetleg egy ballon vagy ballonkabát is megteszi. Ugyanígy akkor is, ha igen apró szemekben, sűrűn esik az eső, vagyis ha szitál, permetez vagy - tájszóval - ködöl. Ám ha tartósan csorog vagy csurog az eső, vagy ha nekieredve és ferdén, rézsútosan esik, egyszóval paskol, csapkod, csapdos, verdes, illetőleg erősen ver vagy vág, ismét tanácsos hatékonyabban védekezni. Különben megázunk, sót átázunk, csuromvizesek leszünk, más kifejezéssel: bőrig, illetőleg - kevésbé finoman - pacallá, ronggyá ázunk. RUZSICZKY ÉVA DJ SZÓ 4 1984. I. 7.
