Új Szó, 1984. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-02 / 1. szám, hétfő
pjj A színházban, a hangversenyteremben a színészek, a szólisták, a zenekarok előadásában gyönyörködünk, de odafigyelünk a díszletekre s a jelmezekre is. Ami viszont a kulisz- szák mögött zajlik, az nem tartozik ránk, legkevésbé a színpadi technika. Ezen a területen tevékenykedik - és szerzett hírnevet magának, főleg a KGST-országokban - a Drezdában található Szász Híd- és Acélszerkezetépítő Vállalat, amely megtervezi, előállítja, házhoz szállítja és összeszereli a megrendelt műszaki eszközöket. a tapasztalatokkal magyarázzák, amelyeket az NDK-ban szereztek: a Lipcsei Operaház, sok város művelődési központja és a történelmi környezetben kialakított színházak színpadi technikájának létrehozása során. A legmodernebb műszaki megoldásokra tartott számot a lipcsei Új Gewand- haus hangversenypalota, s ugyanolyan korszerű gépi berendezésekkel látják el a jelenleg újjáépítés alatt álló drezdai Semper Operaházat is. Hetvenhárom - géppel mozgatható - felfüggesztési pontja van annak a díszletvonó berendezésnek, amely a budapesti opera számára készült. A hatalamas forgószínpad is a drezdaiak műve. A színpadi technika tervezőinek a műszaki lehetőségek és kívánalmak mellett az adott színház művészeti koncepcióját is figyelembe kell venniük, sőt abból kiindulva kell keresniük a helyes megoldásokat. Tekintettel kell lenniük az építészeti adottságokra vagy elképzelésekre, az alapterület nagyságára, arányaira is. A drezdai vállalat már évek óta szorosan együttműködik a szovjet Giprotart Intézettel. Ez az intézet Bánáti barangolások A kulisszák mögött A drezdai szakemberek eddig összesen tizenhét színpad technikai kialakításában működtek közre. Az első ilyen munkára 1963- ban vállalkoztak, a megbízójuk akkor a Bmói Állami Színház volt. A jelenlegi partner a Magyar Állami Operaház, amelyet jövőre - felavatásának 100. évfordulóján - nyitnak meg újra. A drezdai vállalatnak az elmúlt években végzett munkáját dicséri a világhírű Moszkvai Bábszínház, a Szófiai Drámai Színpad és a Szófiai Operaház, valamint a lengyelországi Opole színházának korszerű műszaki színpadkialakítása. Havannában pedig a Nemzeti Színházat segítették fölépíteni a drezdaiak a kubai forradalom győzelme után. Gottwaldovban, a bulgáriai Tirno- vóban és Sztara Zagorában lakó operabarátok is meg vannak elégedve az NDK-ból származó technikával, amelynek legfőbb erénye, hogy feltűnés nélkül tölti be rendeltetését. Nemzetközi sikereiket a drezdai szakemberek elsősorban azokkal készítette el például azokat az építészeti és színpadtechnikai terveket, amelyeket az NDK-beli szakemberek 1973-ban valósítottak meg a moszkvai Makszim Gorkij Színház megbízása alapján. Hasonló módon alakult baráti és munkatársi kapcsolat fűzi a drezdaiakat a vilniusi (Litván SZSZK) kollégáikhoz. Az ottani színház és operaház műszaki felszerelése szintén az NDK-ból származik. Igénybe vették a jó nevű drezdai vállalat tapasztalatait a klaipedai (Litván SZSZK) és a tallinni (Észt SZSZK) színház felújításánál is. A Bulgáriával való együttműködésben a tervek szerint hamarosan új szakasz kezdődik, aminek két oka is van. Az egyik az, hogy a közeljövőben szorosabbá kívánják tenni az ország színházainak és művelődési központjainak a hálózatát. Bulgáriának szándékában áll továbbá saját kapacitások létrehozása ezen a területen, amihez igénybe kívánja venni az NDK-beli tapasztalatokat is. (NDL) Jugoszláviai vendéglátóim, az újvidéki Magyar Szó szerkesztőségének szíves jóvoltából a Tisza és a jugoszláv-román határ közti Bánát egyik, főként szlovákok lakta híres községébe, Kovačicába is eljutottam. Kovačica egyben faluközpont is, azaz több - hét - környező település közigazgatási központja. A fejlett mezőgazdasági község területén faipari kombinát, cukorgyár, műanyaggyártó üzem és fémfeldolgozó üzemegység is nyújt munkaalkalmat az itt élő lakosságnak.- Falvai nk életében fontos szerepet tölt be a kultúra, a népművelés - játékoztat a községházán Ján Lenhar művelődési titkár. Különösen élénk a forgalom a községi könyvtárban, ahol a szerb- horvát nyelvű könyvek mellett szép számmal vannak szlovák, magyar és román nyelvű kötetek is. A könyvtár mellett irodalmi önképzőkörök alakultak, de a gazdag, mintegy 36 ezer kötetnyi könyvállományt igénybe veszik a szavalókórus és a szírt'játszó- csoport tagjai is. A hagyományőrzést szolgálja a kovačicai néprajzi gyűjtemény, a helyi folklór-együttes tánc- és énekműsorai. A kovačicai műkedvelő színjátszás az elmúlt években a vajdasági és az országos amatőr színjátszó szemléken többször részesült elismerésben, első díjakban. Repertoárjukon á'talában klasszikus színművek, vígjátékok szerepelnek.- Kovačicát elsősorban a naiv festők tették híressé, s nagy büszkeséggel tölt el bennünket, hogy alkotásaik eljutottak szinte az egész világba - mondja Ján Čech, a művelődési ház igazgatója. Megtudom tőle, hogy a festészet iránti érdeklődés jelei ebben a környezetben a második világháborút megelőző években mutatkoznak. A legrégibb naiv festmény - Martin Paluška alkotása - 1936-ban készült ... Az évek során egyre többen lelik örömüket a festegetés- ben, s amikor 1952-ben, a szlovákok Kovačicába jövetelének 150. évfordulójára emlékeztek, a jubileum fénypontja a kovačicai festők első önálló kiállítása szülőfalujukban. A kovačicai naiv festők: Martin Paluška, Ján Sokol, Michal Bíreš, Martin Jonáš; Vladimír Baboš, Hű képet hazánkról A Csehszlovák Kultúra Háza Bukarestben A bukaresti Csehszlovák Kultúra Háza hazánk nyolc külföldön működő kulturális és információs központja közül a legfiatalabb: idén májusban ünnepelte megnyitásának második évfordulóját. Nos, éppen ez a fiatalság, kezdeményezőkészség és találékonyság jellemzi talán a legjobban az intézmény egyre gazdagabb és sokrétűbb munkáját, melynek célja megismertetni a baráti Románia lakosságát hazánk kultúrájával, s ezáltal hozzájárulni a csehszlovák-román kapcsolatok elmélyítéséhez.- Az első lépések, mint bárhol másutt, itt sem voltak könnyűek. Fokozatosan azonban sikerült kiépíteni a kapcsolatok szükséges hálózatát, kialakítani a törzsközönséget, barátokat szerezni és bekerülni a szélesebb közvélemény tudatába a román fővárosban s vidékén egyaránt - mondja Dobroslav Kopecký, a kulturális központ igazgatója, aki készségesen tájékoztatott tevékenységük eddigi tapasztalatairól, eredményeiről, gondjairól és a legközelebbi terveikről. Megtudtam, hogy az elmúlt két esztendőben legnagyobb sikerük a képzőművészeti tárlatoknak, hangversenyeknek és filmbemutatóknak volt, amit nemcsak a látogatók szaporodó létszáma, hanem a román sajtónak a kulturális és tájékoztatási központ tevékenysége iránti örvendetesen növekvő érdeklődése is bizonyít. Legutóbb Albin Brunovský érdemes művész grafikái arattak osztatlan sikert. Korábban pedig olyan neves művészek kiállításai keltettek figyelmet, mint például Jozef Šturdík, Cyril Bouda, Alexander llečko vagy Jirí Winter- Neprakta. A csehszlovák zenekultúrát bemutató kamaraegyüttesek - Musica lyrica, Trio české hudby, Due boemi di Praga stb. - hangversenyeit pedig rendre felvette és műsorára tűzte a román rádió és televízió. Ami pedig a filmeket illeti, ott kétségkívül Jirí Menzel Sörgyári capricciojáé a pálma. Vetítését a bukaresti filmművészeti akadémia hallgatói külön kérésére többször is meg kellett ismételni. A szerteágazó tevékenységnek, mely az említetteken kívül magába foglal még irodalmi esteket neves román színészek közreműködésével, nyelvtanfolyamokat, szakmai tanácskozásokat, hogy csak a legérdekesebbeket említsem, természetesen megvan a maga rendje. Az ízléses havi tájékoztató eligazít: milyen kiállítás tekinthető meg, mikor vetítenek filmet, hogyan kölcsönözhető film, hanglemez, könyv, milyen telefonszámon kaphatunk bárminemű tájékoztatást Csehszlovákiáról. Amikor végigjártam a kulturális központot, örömmel állapítottam meg, hogy a több mint 3000 kötetes könyvtár állományában máris megvan a csehszlovákiai magyar irodalom mintegy huszonöt kötete. Néhány név és cím mutatóba, hogy aki válogatta őket, az nem választott rosszul. Megtalálható közöttük például Fáb'ry összes müveinek első két kötete, Duba Vajúdó parasztvilág, Tőzsér Genezis, Koncsol Kísérletek és elemzések, Egri Égő föld című könyve. A kölcsönzési napló szerint több szlovákiai magyar könyvnek már néhány olvasója is akadt. Mindenesetre a könyvtár fokozatosan további cseh, szlovák és remélhetőleg szlovákiai magyar könyvekkel is gyarapodik. A cseh és a szlovák napilapok és más sajtótermékek legfontosabbjai is mind megtalálhatók itt. Hazai magyar lapok nem járnak, bár volt róla szó. Feltételezem mindenesetre, hogy bizonyára akadna olvasójuk. Bár a bukaresti Dacia-sugárút 28 szám alatti mutatós villát elsősorban a román főváros lakossága látogatja, a központ tevékenysége kisugárzik az egész országra. A kiállítások, hangversenyek, film- bemutatók rendre elkerülnek Románia más tájaira is. Vidéken különösen népszeVűek a Csehszlovák kultúra körképe einevezésű rendezvények, melyeket felváltva tartanak egy-egy megyében a helyi hatóságokkal együttműködve. Volt már olyan is, hogy az egyhetes rendezvénysorozatot harmincezer ember is látta. Az idén már négy ilyen rendezvény volt, legutóbb Szebenben. A fiatal kulturális és tájékoztatási központ legnagyobb gondja, hogy egyelőre még nem rendelkezik megfelelő moziteremmel, s így kénytelenek a galériában vetíteni. - A rendkívül szükséges mozi tervei már elkészültek, s remélhető, hogy az építés megkezdése sem várat sokáig magára - tájékoztat ismét az igazgató. Hozzáteszi, hogy a jövőben szeretnék továbbfejleszteni az eddig bevált rendezvényeket, s bővíteni az együttműködést a román kulturális intézményekkel. Kiállítást szerveznek továbbá a romániai képzőművészek csehszlovák témájú munkáiból. Tervbe vették az egyes csehszlovákiai kerületek átfogó sokoldalú bemutatását is a kölcsönös megismerés és barátság szellemében, hogy Románia népe minél hűbb képet szerezzen hazánk mindennapjairól. KOKESJÁNOS Ján Kňazovic és Pavel Hrk, Ján Strohúšek, valamint Ján Garaj eredeti alkotásai a mindennapi életből merített jelenetek és környezetük spontán megörökítésével megragadóan gyermeki és derülátó szemléletet, üdeséget és szépséget vittek vászonra. Felfigyelt rájuk egész Jugoszlávia. Kiállítják képeiket Moszkvában, Bécsben, Budapesten, Párizsban, Leningrádban, Genfben és Brati- slavában... Elmondható, hogy ma már ismeri őket az egész világ. A hatvanas években Zuzana Cha- lupová, Alžbeta Čižíková, Eva Hu- saríková, majd Michal Povolný és Ondrej Pilch bővítik a „kovačicai naiv festőiskola“ alkotó-egységeinek sorát. Ján Čech és Ján Lenhar kíséretében nézem meg a kovačicai képtárat. Ebben a ritkaságszámba menő falusi galériában egy gazdag folklór hagyományai elevenednek meg a látogató előtt. A képek a falusi élet valóságát örökítik meg csodálatos gyermeki látással, élénk színekben. A falusi és a családi élet örömeinek és eseményeinek őszinte ragaszkodással és szeretettel, bájos népi poetizmus- sal megörökített tanúiként sorakoznak a falon a kovačicai festők alkotásai. Képek, amelyekről a szlovák folklór, az alföldi és a bánáti népélet elragadó ötvözeteként tárul elénk e vidék népének gazdag hagyománya, kultúrája.- Nincsen pénzem, de majd lesz, ha Debe- lyacsán vásár lesz. Eladom a tarkát még a feketét, veszek rajta pi- ros-barna, menyecskét! Nos, Debelyacsa, amelyről ez a bánáti népdal szól, egyike a Kovačicához tartozó településeknek. Amint Kalapis Zoltán, Bánát múltjának és jelenének kiváló krónikása egyik könyvében írja, „... a széles Bánátban és még azon is egy kicsit túl, nem volt és nincs híresebb vásár a debe- lyacsainál.“ A község őslakosai a törökök kiűzése után, a 18. század vége felé érkeztek erre a vidékre, hogy igazi pionírként újra termővé tegyék ezt a földet, amelyet „a török pusztítás óta eke nem járt“,- Azóta nemcsak a mezőgazdaság, de az ipar is megvetette lábát ezen a vidéken. A község lakosságának legalább a fele ipari üzemekben dolgozik - tájékoztat Horti György, a művelődési ház igazgatója és Bán István, a helyi Szocialista Szövetség elnöke.- Községünkben nagy hagyományai vannak a műkedvelő színjátszásnak - folytatja az igazgató. A művelődési ház keretében irodalmi és zenei szakcsoport is tevékenykedik. Tánc- és énekegyüttesünk sikerrel szerepelt a Gyöngyösbokréta elnevezésű vajdasági néptánc-szemlén is, de külföldön is öregbítették a debelyacsai hagyományőrzés hírnevét. A lakosság szíwel-lélekkel támogatja a régi hagyományok felélesztését ... Találkoztam Tatár Erzsébettel, a művelődési ház lelkes és hozzáértő munkatársával. Elmondta, hogy különösen nagy az érdeklődés az asszonyok körében a tányérfestés iránt. A „tányérfestő“ szakkörnek jelenleg hatvan tagja van. Munkájuk eredményei - a fekete vagy fehér alapon élénk színű pipacsmintás tányérok, kancsók keresett cikkek a népi kerámia kedvelői közt. Éppúgy, mint a debelyacsai asszonyok szívet vidító, szemet gyönyörködtető kézimunkái. Zuzana Chalupová: Juhászlegény juhaival Modern-e a modern irodalom? Vita a Lityeraturnaja Gazetában A Lityeraturnaja Gazeta szovjet hetilap, a címben szereplő kérdést tette fel olvasóinak, s ezzel a lap hasábjain parázs vita indult. A szerkesztőség és a hozzászólók akarata ellenére a vita fokozatosan a reál értelmiségiek és a „lírikusok“ polémiájába ment át, a „technokrata“ és „humán“ gondolkodásmód szembeállásának problémájára összpontosult. Vita bontakozott ki egy távolról sem új, a kritikában már évek óta napirenden szereplő kérdésről: hogyan hat (és hat-e egyáltalán?) a tudományos-technikai forradalom a művészetre. Mivel a vita eléggé eltávolodott az eredeti témától, a szerkesztőség szükségesnek érezte, hogy a szokásostól eltérően menet közben is állást foglaljon. A lap szerkesztősége elsősorban arra mutat rá, hogy az írók, kritikusok ki tudja már hányadszor tüzesen védelmezik a művészetet a „technokrati- kus“ hatásoktól, bizonygatva annak humanista, emberi jellegét. Érdemes figyelmesen elemezni azok nézetét, akikre olyan nagy garral támadnak a kritikusok. A „technokraták" álláspontja távolról sem olyan agresszív a művészettel szemben, mint ahogy az egyeseknek tűnik. Hiszen a technikai értelmiség képviselői is azt állítják, hogy a művészet legfontosabb tárgya - az ember, és csak az ember. Állításukkal egyidőben azonban felteszik a kérdést; milyen ez az ember - konkrétan a kortársunk a mai irodalomban, mi az a teljesen új, amivel megismeréséhez, megértéséhez hozzájárul? Válaszuk: egyáltalán nem kielégítő a mai ember jellemzése, a társadalom mai élete művészi értelmezésének színvonala. Ez az a pont, ahol a hozzászólók között furcsa ellentétek figyelhetők meg. A kritikusok azt bizonygatják, hogy a mai szovjet irodalom számos értékes művel és nagy tehetségekkel rendelkezik. Felsorolnak egy csomó nevet, egy csomó müvet - ’de mi értelme ennek? Ezt senki sem vitatja. A vita egészen másról kezdődött. Arról, milyen mélyen, milyen mértékben foglalkozik az irodalom az élet új problémáival, hogyan beszél a máról, hol keresi a kortárs hősöket. Vagyis, hogy a mai realitások művészi feltárásának, ábrázolásának színvonala megfelel-e a róla alkotott filozófiai és szociális elképzeléseknek? Elősegíti-e megismerését, értelmezését? Érdekes módon éppen a reál tudományok képviselői voltak azok, akik a lapban közölt hozzászólásaikban ebből a szemszögből közelítették meg a témát. Habár általában az a vélemény járja, hogy az idő dönti el az irodalmi müvek valódi értékét, ez a megállapítás nem minden esetben tekinthető teljes mértékben helytállónak. Annak a művésznek, aki a mai ember ábrázolására vállalkozik, nem áll jogában, hogy kikerülje müvében a legfontosabb mai problémákat. Ha ez hiányzik a műből - állítják a vitához hozzászólók a lap hasábjain - a tudás, a mesterség, a tehetség legmagasabb szintű megnyilvánulása ellenére sem beszélhetünk modern irodalomról. Ez az igény nem az emberi problémák és a világban végbemenő változások direkt módon történő leírásának követelése. Arra van szükség, hogy az embert azokkal a problémákká! együtt ábrázolják, amelyeket korunk állít eléje, amelyeket ma kell megoldani. A hősök, a konfliktusok és azok megoldásának hagyományos ábrázolása nem az emberi lét változatlan alapjainak tükrözése, hanem inkább annak bizonyítéka, hogy az írók egy része nem érti mai életünk nagy kérdéseit. Márpedig az elkötelezett, eszmei és esztétikai szempontokat érvényesítő irodalmat az jellemzi elsősorban,1 hogy a mához, a máról, a mai embernek szól. Csak az ilyen irodalom lehet modern, értékes - hangsúlyozzák a Lityeraturnaja Gazeta hasábjain. G. Z. ÚJ SZŐ 4 1984. I. Bánáti barangolásaim óta eltelt néhány hónap, de a kovačicai és debelyacsai élmények a hagyományőrzés beszédes példáiként még sokáig megmaradnak emlékezetemben. SOMOGYI MÁTYÁS
