Új Szó, 1984. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-26 / 22. szám, csütörtök

HATÉKONYABB MUNKÁVAL KÖZÖS CÉLJAINK ELÉRÉSÉÉRT ÚJ SZÚ 5 1984. I. 26. EREDMÉNYEK ★★★ PROBLÉMÁK ★★★ TAPASZTALATOK ★★★ JAVASLATOK Más-más nyelven, de azonos célokért Hajrá nélkül A pártmunka tapasztalatai a nyitrai Azbesztcement Vállalatnál A krónikák sárga lapjai elha­gyatott, szegény tájnak említik a Magas Tátra keleti irányába ter­jedő Stará Ľubovňa vidékét. Való­ban, a körzetben nem volt ipar, ahol a munkások megkereshették volna kenyerüket, a 445-1157 m tengerszint feletti magasságban rekvö földek is csak annyi termést adtak, ami szűkösen biztosította a szegényparasztok megélheté­sét. Ezért sokan fogták a vándor­botot, hátukra vették a tarisznyát és vagy Nyugat-Európa fejlettebb országaiba, vagy Amerikába ván­doroltak munka után. Még a második világháborút és a felszabadulást követő években is mindössze 165 munkás dolgo­zott a podolineci és a járási szék­hely korszerűtlen fafeldolgozó üzemeiben. Az elaprózott nadrág- szíjparcellákon továbbra is szintén az asszonyok, gyerekek végezték a nehéz fizikai munkát. A fejlődés a szocialista forrada­lommal, a munkásosztály végle­ges győzelmével 1948-ban kez­dődött, de az iparosítás lényege­sebb eredményeiről csak 1968 óta beszélhetünk. Új gyárak, szolgáltató üzemek egész sora épült, bővült az egész­ségügyi intézmények és az eláru­sítóboltok hálózata. Járásunk je­lenleg két városában és 44 köz­ségében 43 000 lakost tartanak nyilván. A keresőképesek közül 7000-ren a gyárakban, üzemek­ben, intézményekben dolgoznak. Jóllehet 1948-ban csak 5 orvos gyógyította a betegeket, ma 4 új körzeti- és 3 üzemi rendelőben 110 szakorvos védi a rászorulók egészségét. Hadd említsek még egy adatot: 35 évvel ezelőtt a kisáruforgalom alig érte el a 13 millió koronát, a múlt évben viszont a lakosság már 420 millió korona értékű fo­gyasztási cikket vásárolhatott. És ez azt is bizonyítja, hogy a szlo­vák, ukrán, német, lengyel nemze­tiségű dolgozóink vállvetve a kom­munistákkal, bár más-más nyel­ven, de közös összefogással vég­képp elűzték a tájra jellemző nyo­mort, megalapozták járásunk fej­lődését. Ezzel áll összefüggésben, hogy a központilag irányított iparvállala­tok az értékelt időszakban 19 szá­zalékkal növelték termelésüket. A Fémcsavargyár, a Május 1. Ru­A párt gazdaságpolitikai célkitű­zéseinek egyik legfontosabb kö­vetelménye, hogy az alapvető élelmiszerekből fokozatosan meg­teremtsük az önellátás feltételeit. Mi sem természetesebb, e prog­ram megvalósításából nekünk, a hetényi (Chotín) Agrokémiai vál­lalat dolgozóinak is részt kell vál­lalnunk. Feladataink nagyságát meghatározza az a tény, hogy a komáromi (Komárno) járás me­zőgazdasági üzemei, egyben tag­gazdaságaink joggal tartanak igényt szolgáltatásaink bővíté­sére. Tevékenységünk javarészt ed­dig a talajerőutánpótlás, a szer­ves- és a műtrágyák kijuttatása, a növényvédelem képezte. A terv­időszak hátralevő éveiben azon­ban munkánk súlypontját - figye­lembe véve a társult gazdaságok és a társadalom igényeit, vállala­tunk fejlődését - a tudomány eredményeinek gyorsabb felhasz­nálására és gyakorlati érvényesí­tésére kell helyeznünk. Az alapszervezeti pártbizottság a gazdasági vezetők, valamint a szakemberek véleményének meghallgatása után rögzítette és a taggyűlésen is megtárgyalta, mit kell tennünk annak érdekében, hogy vállalatunk a ráháruló igé­nyesebb feladatokat eredménye­sen teljesíthesse. Nyilvánvalóan, továbbra sem mondunk le hagyományos mun­hagyár, a Vzorodev, a korszerűsí­tett podolineci fafeldolgozó Pilo- impregna a belpiac jó ellátásán kívül 101 millió korona értékű áru­kivitellel gazdagította országunk exportbevételeit. A pártszervezetek türelmes, fel- világosító és tömegpolitikai mun­kája nyomán a mezőgazdaság­ban, így falvainkban is gyökeresen megváltozott az élet. A járás föld­területének 83 százalékán az egy­séges földművesszövetkezetek gazdálkodnak, amelyek minden termelési ágazatban túlteljesítették az előirányzatukat. Hogy többet ne említsek: 28-al szemben 31,6 má­zsát takarítottak be gabonából, a burgonyatermésük átlagosan 20 tonna volt, 15 mázsával múlták felül a tervezett szintét. Szövetkezeti tagjaink kezdemé­nyezésére jellemző, hogy 100 hektárra számítva 70 darab szá­mosállatot tartanak, rendszeresen túlteljesítik tej- és húseladási ter­vüket. Noha az évi járási tejátlag csak 2620 literre tehető, a Ka- mienkai Efsz gulyásai 500 darabot kitevő állományuktól tehenenként 3700 liter tejet fejtek ki. Hogyan? Elsősorban azáltal, hogy hozzáér­tően gondozzák az állatokat, má­sodsorban pedig szívügyüknek te­kintették a szilárd takarmányalap megteremtését. Vonzó példájukat a többi gazdaság is követte, így 1983 nyarán az útmenti árkok és a gépekkel hozzáférhetetlen rétek fűtermésének betakarításával já­rásunkban egy-egy felnőtt állatra számolva 3,5 tonnát nyertek csu­pán szénából. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az állatok hasznos­sága szüntelen növekedik és szö­vetkezeteink összességükben 52 millió korona nyereséggel zárták az esztendőt. Persze, mindezek után sem va­gyunk elfogultak. Hiszen mind a mezőgazdaságban, mind az iparban többre vagyunk képesek, mint amennyit elértünk. Szúkebb keretek közé szorít bennünket az ország nyersanyaghelyzete, ener­giaforrásaink csekély volta, a kül­kereskedelem számos káros hatá­sa. Az azonban már rajtunk múlik, miként keressük és találjuk meg a gondok mérséklésének módját, hogyan tudunk élni a rendelkezé­sünkre álló lehetőségeinkkel. Alapszervezeteink a párttag­gyűléseken szüntelen foglalkoz­kánkról, a növényvédelemről és - tápellátásról. Új dolog viszont, hogy ezután a laboratóriumunk­ban végzett talajvizsgálatok ered­ményei szerint állapítjuk meg a mezőgazdasági üzemekben fel­használandó ipari trágyák mennyi­ségét és összetételét. Hogy mennyi tartalékunk van e téren, mi sem mutatja jobban, hogy egyes mezőgazdasági üzemekben azo­nos mennyiségű mütrágya-fel- használásával kisebb, másutt vi­szont nagyobb hektárhozamokat értek el a gabonanemúeknél. A kemizálás és benne a növény- védelem szerepe jelentős, döntő mértékben azonban csak akkor segítheti a termelés növekedését, ha a műszaki fejlesztéssel egyidó- ben az ismeretek is adaptálódnak. Ezt a célt lesz hivatva szolgálni az a megbízatás is, melyet a cu­korgyárak vezérigazgatóságától kaptunk arra vonatkozólag, hogy végezzünk talajelemzést, a terve­zett terméshozamoknak megfele­lően tegyünk az optimális tápellá­tásra ajánlatot a cukorrépa egész vetésterületére kiterjedően Szlo­vákiában. Ugyanakkor az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztériuma határozata értelmé­ben a talajban levő mikroorganiz­musok vizsgálatát is elemezni fog­juk, ami tovább növeli vállalatunk felelősségét, mert az említetteken kívül taggazdaságaink ez irányú igényeit az elsők között kell kielé­gítenünk. nak ezekkel a problémákkal. A Fémcsavarárugyár kommunistái például nem rejtették véka alá, hogy náluk gyakoriak a munka­szervezés gyengeségeiből szár­mazó veszteségek. Fékezi az elő­rehaladást az is, hogy egyes szak­mákban a dolgozókat nem a mun­kájuk kvalifikáltsága és minősége szerint jutalmazzák. Visszahúzó hatása lehet az úgynevezett áruhi­ánynak, az udvariatlan kiszolgá­lásnak és a rosszul elvégzett szol­gáltatások következményeinek is. Tovább is sorolhatnám a nega­tív jelenségeket, amelyek rend­szerint a hanyagság és a felelőt­lenség termékei. Nos, kik küzdhet- nének ezek ellen hatásosabban, ha nem a kommunisták? Ezen a téren elöljámak a podolineci Piloimpregna kommunistái, mivel példásan teljesítik feladataikat, nagy hatással vannak dolgozótár­saikra, akik öntevékenyen vesz­nek részt a verseny- és az újító­mozgalomban, a minőség javítá­sában, akárcsak a gyártmányok felújításában. Mindenképpen biztató jelenség, hogy az alapszervezetek nagy erőfeszítéseket tesznek a hibák kiküszöbölésére. Jelenleg az év eleji taggyűlésekre készülődnek, de egyúttal az 1984. évi terv telje­sítésére is mozgósítanak, hazánk felszabadulása és a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója méltó köszöntésére gyűjtik a fel­ajánlásokat. Tudatosították, hogy a dolgozók kezdeményezésére, alkotó erejének kibontakoztatásá­ra sohase volt akkora szükség, mint napjainkban. Ám nőtt a jelentősége a pártos­ságnak, a kiállásnak és a politikai munkának is. Ezeket a tényezőket figyelembe véve tekintenek vissza a megtett útra, mindenütt bíráló igényességgel értékelik tevékeny­ségüket. Nyilvánvaló, a táj már nem a ré­gi, járásunk a felismerhetetlensé- gig megváltoztatta arculatát. Az is bizonyos azonban, hogy az elért eredmények és a színvonal meg­tartása a korábbi évekhez képest sokkal nagyobb önfeláldozást kö­vetel mindnyájunktól, de elsősor­ban a kommunistáktól és a párt­szervezetektől. ONDREJ OLÁH az SZLKP Stará Ľubovňa-i Járási Bizottságának vezető titkára A műszaki fejlesztés és a haté­konyság növelése a mezőgazda­ságban sajátos ágazati helyzetünk miatt is fontos tényezővé vált. En­nek egyik oka, hogy a felhasznált ipari eredetű anyagok és eszkö­zök alkalmazása igen erőteljesen fokozódott. A másik jelentős té­nyező: a munkaerő csökkenése. Egyértelmű, hogy a következő években is a termelés növelése a mezőgazdaságban csak a mű­szaki fejlesztéssel, a munka ter­melékenységének emelésével le­hetséges. Az említett tényezők meghatá­rozó szerepére vonatkozóan vál­lalatunk különböző fórumain is több utalás történt. Ezek közül egyetlen gyakorlatias kérdést, megjegyzést emelnék ki, neveze­tesen: a műszaki fejlesztés és a hatékonyság fokozása sohasem általános, hanem mindig, minden­hol és mindenki számára a gya­korlati tennivalókhoz kapcsolódó feladat, jobban okosabban végzett munka. Amikor tehát ezt a köve­telményt mindenki számára köte­lező feladatként állítottuk, egyben megjelöltük, mit kell tennie a trak­torosnak, a gépkocsivezetőnek, a laboratóriumi és a műtrágyarak- tárban dolgozóknak, hogy az eredmény taggazdaságainkban mázsákban, literekben, az élelmi­szertermelés emelkedésében mu­tatkozzék meg. NAGY GÁBOR, a pártszervezet elnöke A nyitrai Azbesztcement kon­szernvállalatnál régóta ismeretlen fogalom az év végi hajrá. Gyár­egységeinkben az esztendő min­den időszakában egyenletes a munkaütem, folyamatos az anyagellátás és a termelés, a nép- gazdasági érdekekkel összhang­ban teljesítik a tervfeladatokat. így vált lehetővé, hogy külföldi partne­reink megrendeléseinek már a múlt év december első napjai­ban eleget tettünk, 61 millió koro­na értékű árut gyártottunk részük­re. A munkáskollektívák kezdemé­nyezése nyomán ezt a mennyisé­get 10 millió korona értékű áru exportálásával gyarapítottuk az év befejezéséig. Nem panaszkodhatnak ránk a hazai fogyasztók sem. Hiszen Szlovákia építőanyag-elárusitásá- ra szakosított telepeit november közepéig 480 ezer m2 tetőfedő palával, 135 ezer folyóméter csa­tornacsővel, 16 ezer m2 sima az­besztlemezzel és 30 ezer m2 te­rasz-burkolólappal szintén az igé­nyelt mennyiségnek megfelelően elláttuk. Eredményeink, noha önmagu­kért beszélnek, nem jöttek létre automatikusan. A pártszerveze­teknek, a gazdasági vezetésben dolgozó kommunistáknak sok gonddal kellett megküzdeniük, hogy műszaki fejlesztéssel kor­szerűsítsék a gyártástechnológiai folyamatokat, növeljék a berende­zések teljesítőképességét. Erre a mesterfokú feladatra tapasztalt szakmunkásaink vállalkoztak. Az újítási kísértetek ugyan még foly­nak, annyi azonban már bizonyos, hogy az ésszerű beavatkozások­kal a hullámpalát gyártó gépsoron 8-cal, a sima lemezeknél pedig 20 százalékkal növekedett az óratel­jesítmény. A palagyártás alapanyagát a hosszú rostos azbeszt képezi, nagy mennyiségben a nem szo­cialista országok piacain devizáért vásároljuk. Sokat törtük a fejünket, milyen anyaggal helyettesíthet­nénk, és korlátozhatnánk a tőkés importot. Szóba került, hogy erre a célra a rövid szálú szovjet az­beszt is tökéletesen megfelelne. Mások viszont éppen ennek ellen­kezőjét erósítgették mondván: az új alapanyag gyártmányaink minő­ségét károsan befolyásolná. Nem akartuk elhamarkodni a dolgot, a kutatásfejlesztési osztály kom­munista dolgozóit kértük fel, hogy végezzenek kísérletet az új anyaggal, s a felhasználhatóságá­ról, minőségéről nyilvánítsanak szakvéleményt. Azt hiszem, nem kell különö­sebben hangsúlyoznom, az új alapanyag beváltotta a hozzáfű­zött reményeket, s ha felhasználá­sával teljes mértékben nem is szüntethettük meg, de jelentősen mérsékelhettük a behozatalt. Ezáltal 270 tonna mennyiségű és több mint 2 millió korona értékű azbeszt-alapanyagot takarítottunk meg a népgazdaságnak anélkül, hogy gyártmányaink eredeti minő­sége változott volna. Persze, távolról sem vagyunk elégedettek az eredményekkel. Ezen a területen sok még a kiak­názatlan tartalék, szüntelen keres­sük mind a minőség javításának, mind a stratégiai fontosságú alap­anyagok helyettesítésének lehető­ségeit. Innovációs programunk is ezt az irányt követi. Gyáregysége­inkben rendszeresen felhasznál­ják a másodlagos anyagokat és a cellulóz eredetű hulladékot. Leg­újabb gyártmányunk a hóálló Dup- ronit lemez, szintén ezekből az anyagokból készült, kiállta a szi­gorú próbát, megnyerte a vásárlók tetszését, a megrendelők igényeit naprakészen ki tudjuk elégíteni. Jelenleg különös fontosságú té­nyezője pártmunkánknak, hogy a vállalat árukivitele meghaladja a nyersanyag-importot, gyártmá­nyaink korszerűség és minőség tekintetében továbbra is állják a versenyt az igényes külföldi pia­cokon. Érthető tehát, ha az alap­szervezetek és a kommunisták minden tevékenysége e cél eléré­sére összpontosul. Vállalatunk gyáregységeiben a dolgozók nagy többsége részt vesz a versenymozgalmakban. A szocialista munkabrigádok tevé­kenységében az alkotó szellem tükröződik. Fokozott figyelmet for­dítanak az önköltség csökkenté­sére, az alapanyagokkal és az energiával való takarékosságra. Ez a magyarázata annak, hogy terven felül másfél napi, 1,8 millió korona értékű építőanyagot gyár­tottunk, 3,3 százalékkal növeke­dett a munka termelékenysége, gazdálkodásunkban meghatározó mértékben érvényesülnek a pozi­tív tendenciák. Mindenesetre jó indulási alap ez az 1984. évi igényesebb fel­adatok teljesítéséhez. De egyálta­lán nem bízhatjuk el magunkat, mert lényegében a növekvő több­letet vállalatunknak a belső erőfor­rások jobb hasznosításával, az in­tenzív tényezők tartósabb érvé­nyesítésével kell biztosítania. Ezen az úton gátolja tevékenysé­günket, hogy mindeddig nem sike­rült bevezetni a differenciált bére­zést. így nemritkán előfordul, hogy azok is azonos vastagságú boríté­kot visznek haza fizetéskor, mint azok a jól dolgozók, akik az ered­ményekhez a legnagyobb mérték­ben hozzájárultak. Miközben pártszervezeteink küzdenek a teljesítményekkel ténylegesen alátámasztott munka nagyobb anyagi elismeréséért, hatásosabban kell felvenniük a harcot a beidegzódött egyenlós- di szemlélet megváltoztatása ér­dekében is. Kínálkozó lehetőséget nyújtanak ehhez az év eleji párt- taggyűlések, melyeknek olyan légkört kell teremteniük, hogy min­den gyáregységünkben érdemes legyen alkotó módon dolgozni fej­lődő vállalatunk becsületéért. MILAN DOBOŠ, az üzemi pártbizottság elnöke A Slovchémia termelési-gazdasági egység vállalatai közül a vágsellyei (Šaľa) Duslóban legélénkebb a feltaláló- és újítómozgalom. Pál Lajos kommunista karbantartó például több mint félmillió korona társadalmi hasznot hozó újítást nyújtott be az utóbbi öt év folyamán. Köztük legjelentő­sebb a Clark-jelzésú turbokompresszor csapágyai megmunkálásához hasz­nált készítmény feltalálása, mely tavaly 150 ezer korona megtakarítást eredményezett a gyárban. (Stefan Hubinák felvétele) Magasabb színvonalon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents