Új Szó, 1984. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-24 / 20. szám, kedd

ÚJ szú 5 1984. I. 24. Indokolt felelősségérzettel Az értékelő taggyűlés tapasztalatai a Talajtani és Növényi Tápanyagellátási Kutatóintézetben működő pártalapszervezetben Gazdaságunk és társadalmunk új fejlődési feltételeivel összefüg­gésben gyors ütemben növekszik a tudományos-kutatási munka­helyek jelentősége. Ez teljes mértékben visszatükröződik a bratisla­vai Talajtani és Növényi Tápanyagellátási Kutatóintézet munká­jában is, ahol a kommunisták mély felelősségérzettel értékelték a feladatok teljesítését és a pártmunka hatékonyságát év eleji taggyűlésükön. Nem kevés okuk van arra, hogy kellő felelősségtudattal viszonyul­janak a kutatóintézetre háruló fel­adatokhoz. Ezek között szerepel ugyanis a földalap védelmének a kérdése, amely egyre nagyobb figyelmet igényel, hiszen az SZLKP KB kongresszusi beszá­molója szerint a mezőgazdasági földterület az utóbbi tíz év alatt több mint 150 000 hektárral lett kevesebb, a szántóterület pedig egy lakosra számítva 0,37 hektár­ról 0,30 hektárra csökkent. Emel­lett nemcsak területi csökkenésről van szó, hanem minőségi romlás­ról is az ipari eredetű szennyezé­sek és a növekvő mértékű gépko­csiforgalom következtében, sőt gyakran maguk a mezőgazdasági dolgozók is „elősegítik“ pótolha­tatlan termelőeszközük leromlását a helyes agrotechnika és a kemi- zálás alapelveinek önkényes megsértésével. A kutatóknak az­tán körülményesen kell javítgatni­uk azt, amit mások felelőtlen és lelkiismeretlen magatartásukkal előidéztek. Ha ehhez még hozzá­számítjuk az önellátás növelésé­nek stratégiai feladatát, főleg a nö­vénytermesztés kiemelt fejleszté­sét olyan feltételek között, amikor a potenciális tartalékok súlypontja a genetika, a növénynemesítés és a kemizálás szakaszáról egyre in­kább a talajjal való gazdálkodás, a talaj természetes termőképes­ségének a növelésére helyezkedik át, mindebből a halaszthatatlan fel­adatok növekvő számára tehet kö­vetkeztetni. A kutatás szélesedő területei A pártbizottság jelentése, amit Emil 'Fulajtár elvtárs, az alapszer­vezet elnöke terjesztett elő, rész­letesen elemezte az intézet tevé­kenységének valamennyi terüle­tét, a tudományos-műszaki fej­lesztés, valamint az alapkutatás feladataitól kezdve egészen az előrejelző, a propagációs, a szak­véleményezési és a szervezési te­vékenységig. Az elmúlt évi munka legfontosabb eredményei közé tartozik például a Kelet-szlovákiai Alföldön elvégzett területrendezés 70 000 hektáron, az Állami Melio­rációs Igazgatóságnak nyújtott tá­jékoztatás a pedológiai szondák­ból és a talajtérképekből vízgaz­dálkodási építkezések tervezésé­hez 170 km2 területen, a talaj ter­mőképességének a fokozására ki­dolgozott rendszer 10 500 hektár­nyi területen, gazdálkodási terve­zet kidolgozása a csallóközi ivó- vízkészlet védelme szempontjá­ból, javaslat a növénytermesztés szerkezetére a talaj termőképes­sége alapján a lévai (Levice), a prešovi és a losonci (Lučenec) járásban, a mezőgazdaság fej­lesztési modelljének a kidolgozá­sa a nyitrai (Nitra) járásban, vala­mint a trágyázási rendszer éssze­rűsítése 1600 hektáron az Oslanyi Efsz-ben a prievidzai járásban. A múlt évben az intézet munkatár­sai 33 kutatási zárójelentést dol­goztak ki, s a jövő évi ten/ további harminc kidolgozását irányozza elő. Jelentős az intézet propagációs tevékenysége is. Az Agrokomplex mezőgazdasági kiállítás kereté­ben talajmüveléssel foglalkozó brossúrákat, valamint gyűjtemé­nyes tudományos értekezéseket adnak ki. Aránytalanságok is keletkeznek A különböző jellegű feladatok növekvő mennyiségének a teljesí­tése természetesen problémákkal is jár. A vitában ezért tárgyilagos, bíráló megjegyzések is elhangzot­tak mind az irányító szerv irányá­ban, mind pedig a belső munkára vonatkozólag. A problémák lénye­ge abból származik, hogy az inté­zettel szembeni követelmények sokkal gyorsabban növekednek, mint annak anyagi-műszaki, pénz­ügyi és káderalapja. Nem kevés gondot jelent például a rendkívüli feladatok elvégzése a felsőbb központi és ágazati szervek, a tu­dományos intézmények, valamint közvetlenül a mezőgazdasági gyakorlat számára, amelyek tár­sadalmi szempontból igen jelentő­sek. Az intézet dolgozói örülnek az irántuk megnyilvánuló bizalom­nak, de ugyanakkor e tevékenysé­gek miatt gyakran háttérbe szorul a tervezett kutatási feladatok telje­sítése. Valamilyen formában meg kellene találni a kivezető utat eb­ből a helyzetből. Bizonyára nagy segítséget jelentene a pénzügyi keretek objektivizálása is, a beru­házásokat is beleértve, s főleg a progresszívabb szemlélet érvé­nyesítése a felső irányító szerv, az SZSZK Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériuma részéről az eszközök elosztásánál. Az a helyzet ugyanis, hogy a kutató- intézet négy munkahelyből áll Bra­tislavában, Prešovban, Banská Bystricában és Sninában, azon­ban mindegyik ideiglenes, alkal­matlan helyiségekben van elhe­lyezve, a bratislavait is beleértve. A munkafeltételek javítását a hazai gyártmányú, SM 4-20 tí­pusú kisszámítógép is elősegít­hetné, melynek beszerzése főleg azért ütközik akadályba, mert a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Irányításésszerűsítő Vállalat­nak szabad kapacitásai vannak a nagyszámítógépeken, s a kuta­tóintézet dolgozóit ide utalják a számítások elvégeztetésére. Az intézet vezetősége hiába érvel a kutatási számítások sajátos jel­legével, a kockázati tényezőkkel és más körülményekkel, a kisszá­mítógép továbbra is csak a fiatal mérnökök, a tudományos-műsza­ki kutatás úttörőinek a képzeleté­ben marad. Ilyen körülmények kö­zött előfordul - amint arra a jelen­tés is rámutatott - hogy egyes kutatási zárójelentések aránylag kevés új ismeretet tartalmaznak. Az érdekeltség kérdései A kutatások gyakorlati alkalma­zásában való érdekeltség kérdése szintén a megoldatlan problémák közé tartozik. A kutatók maguk is rámutatnak az illetékes irányelvek és rendeletek elavultságára. Ezzel a kérdéssel szorosan összefügg az is, hogy nincs biztosítva a kuta­tási eredmények gyakorlati alkal­mazásából származó tényleges haszon felmérése és kimutatása. Az ilyen jellegű értékelések érez­hetően hiányoznak mind az egész intézet, mind pedig az egyes dol­gozók munkájának objektív érté­keléséhez, s a szocialista javadal­mazás alapelveinek alkotó érvé­nyesítéséhez. Sokkal rugalma- sabben kellene megoldani a gaz­dálkodás egyéb kérdéseit is, pél­dául az önálló elszámolási rend­szer elemeinek céltudatos beve­zetését, beleértve a kiegészítő pénzügyi források szerzését az in­tézet gyorsabb ütemű fejlesztésé­hez. Ehhez természetesen arra van szükség, hogy megváltozzon az illetékes dolgozók gondolkozá­sa és hozzáállása az irányítási szférában. Az a kérdés is vitatható, hogy kik legyenek a kutatási eredmé­nyek közvetlen hasznosítói és al­kalmazói. Gyakori az a nézet, hogy a kutatási eredményeket el­sősorban a lemaradozó, gyengén gazdálkodó vállalatoknál kell hasznosítani, hogy azok maga­sabb szintre kerüljenek. Első pil­lantásra ez szép gondolat, a való­ság azonban az, hogy ezeknél a vállalatoknál elsősorban a ká­der- és az anyagi-műszaki ellátás, valamint a szervezés alapvető kérdéseit kell megoldani, amelyek nem a kutatóintézetek, hanem az irányítási szféra hatáskörébe tar­toznak. Ugyanakkor a magas színvonalon gazdálkodó szövet­kezetekben és állami gazdasá­gokban növekszik az érdeklődés a kutatási eredmények iránt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kutatók nem lennének haj­landók különféle javaslatok és út­baigazítások kidolgozására a gaz­dálkodás színvonalának emelésé­hez, azt azonban nem lehet elvár­ni tőlük, ami másokra tartozik. Ezeket a sürgős feladatokat meg­felelő formákban és módon kell megoldani, például a kooperációs körzetekben megvalósuló együtt­működés és segítségnyújtás for­májában. Az intézet mindennapi munká­jában további sajátos problémák is előfordulnak, amelyeknek az érté­kelő taggyűlés kellő figyelmet szentelt. Az időszerű és a távlati feladatok sokasága korlátlan lehe­tőségeket biztosít az önrealizálás­hoz minden kutatási dolgozó, mind a fiatalok, mind pedig az idősebbek számára. így jó alkotó légkör alakul ki az egyes munka­helyeken, az elvtársi kapcsolatok fejlesztéséhez, a tapasztalatok átadásához és a fiatalabb munka­társak fejlődéséhez, valamint az újítók és a feltalálók mozgalmának fejlesztéséhez. Ezt döntő mérték­ben segíti elő a tömegszerveze­tek, főleg a szakszervezet, a SZISZ és a Csehszlovák Tudo­mányos-Műszaki Társaság tevé­kenysége. Gyümölcsözően fejlődik az inté­zet nemzetközi együttműködése is a KGST keretében. A kutatók a sokoldalú együttműködés kele­tében 8 téma megoldásában vesznek részt, két téma megoldá­sára pedig közvetlen kétoldalú megállapodást kötöttek. Az intézet a sokoldalú együttműködés kere­tében három témában a nemzeti koordinátor szerepét is betölti. Kü­lön felelősség hárul az intézetre abból eredően, hogy Juraj Hraško elvtárs, az intézet igazgatója a CSSZSZK megbízotti tisztségét látja el a KGST környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó bizottsá­gában. Különösen jó kapcsolataik vannak a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiája Talajtani és Nö­vényélettani Intézetével Puscsinó- ban, valamint a szófiai Puskarev Talajtani és Hozamprogramozási1 Intézettel. A nemzetközi együtt­működésben az intézet legjobb szakemberei, főleg párttagok vesznek rész, miközben az intézet minden alkotó dolgozója legalább egy téma megoldását segíti elő. MAKRAI MIKLÓS A bösi szállodák egy része Hajrá - háttérgondokkal Ml ÚJSÁG A DUNAI VÍZMŰ KOMPLEX ELSZÁLLÁSOLÁSI LÉTESÍTMÉNYEINEK ÉPÍTÉSÉN A komplex elszállásolási létesít­mények építése a dunai vízmű különálló beruházása. Jelentősé­ge a szociális ellátásban viszont szinte pótolhatatlan. Marián Šere- da, az építkezést irányító bizott­ság elnöke ezzel kapcsolatban rö­viden summáz:- Év közben szemléletbeli for­dulat állt be e létesítmények építé­sében. Csak ez már későn „érke­zett“. Olyan nagy volt a lemara­dás, hogy azt már sehogy sem lehetett az év végéig behozni. Szabó Károly: ,,Ezentúl nem mondhatjuk, hogy ráérünk... (Gyökeres György felvételei) Szálláshely így is van elég, továb­bi létesítmények közvetlenül a be­fejezés előtt állnak. Ismét felolvastam e sorokat Szabó Károlynak, a kivitelezéssel megbízott Nyitrai Magasépítő Vál­lalat fő építésvezetőjének, aki a következőképpen reagált.- Mi tagadás, az elmúlt időszak­ban vállalatvezetésünk a bratisla­vai építkezéseket részesítette előnyben. így a kelleténél kisebb kapacitással dolgoztunk, az anyagellátásban azonban különö­sebb gondjaink nem voltak. A szakmunkások közül főleg kő­művesekből volt és lesz keve­sebb. Visszatartott bennünket az is, hogy üzemünk nincs felkészül­ve az atipikus építémények kivite­lezésére, a szállókon kívül ugyan­is sok az ilyen felépítendő objek­tum. Bősön, Felbáron és Somor- ján is. És felsorolja, mi minden tartozik e három helyen a komplex elszál­lásolási létesítmények közé, mint­egy annak bizonyítására, hogy leggyakrabban a befejezési szak­ipari munkák elvégzésével csüsznak.- Az év második felében meg­erősítettük itteni kapacitásainkat- folytatja. - Ennek kézenfekvő oka volt: az év végére az építke­zés első részét át kellett adnunk. Hogy ez mégsem sikerült, az nemcsak a hosszú ideig tartó ka­pacitáshiány rovására írható. Érezzük-látjuk, hogy a felépült szállodáknak nincsen igazi gazdá­ja, pontosabban üzemeltetője. S olyanok is vannak köztük, amelyeket ennél az oknál fogva nem is használnak. Ez kedvezőt­len visszahatással van ránk, fur­csa érzéseket ébreszt az ember­ben. A kivitelezésben Bősön és Somorján nincsenek nagyobb gondjaink, néhány épület befeje­zés előtt áll. Felbáron a szabad­idő-központ építésében viszont mintegy négymillió korona érték­ben fejezhető ki a lemaradásunk. Főként a belső munkákon és a be­rendezések felszerelésében van­nak adósságaink, március végére azonban ezt is elvégezzük. Az építkezés második részét- egy sportlétesítmény kivételével- az év végéig kell befejeznünk. Ezt csak egész évi hajrával teljesít­hetjük. És sok kőművessel, akikre ezalatt például 120 ezer négyzet- méter vakolat bedolgozása vár. Ezentúl nem mondhatjuk, hogy rá­érünk, mindvégig fokozott ütem­ben kell dolgoznunk. Idén a kemé­nyebb télre is felkészültünk. Eddig azonban kedvez az időjárás, ezért kint is dolgozhatunk, összesen kétszázan, de az év folyamán az ütemterv szerint létszámunk negy­vennel gyarapodhat. Befejezésül tapasztalatainkról is szólnék. Szá­munkra bonyolult itt dolgozni, hi­szen alvállalkozók vagyunk, s így mindent csak a főkivitelezőn ke­resztül intézhetünk el. Még akkor is kénytelenek vagyunk e szá­munkra fölösleges láncszem beik­tatására, amikor a felmerült gon­dokat közvetlen kapcsolatfelvétel útján egyszerűbben is megoldhat­nánk. így a bürokrácia eléggé fel­emészti az irányításban dolgozók idejét, kevesebb jut belőle az igazi munkára. Több mint húsz éve já­rom az építkezéseket, de ennyi akadállyal még sehol sem talál­koztam ... Csak kiegészítésképpen te­szem hozzá: ilyen nagy méretű építkezésre napjainkban amúgy sincs hazánkban még egy példa. És a múltban sem volt. J. MÉSZÁROS KÁROLY A tavaly befejezett lakások száma: 38 389 Decemberben szlovákiai viszonylatban 7745 új lakást adtak át az arra váróknak - ebből 2261 készült magánerős formában -, s ezzel az egész évben elkészült lakások száma 38 389-re emelkedett. A lakásállo­mány korszerűsítése keretében pedig továb­bi 184 lakáshoz jutottunk. Míg a kivitelezői formában felépült 26 873 lakással az építő­ipari szervezetek 473 lakással túlteljesítették múlt évi feladataikat, a magánerős formában épülő lakásokból csaknem 1500-zal keve­sebb készült el a tervezettnél. A legtöbb lakás a közép-szlovákiai kerü­letben épült fel - összesen 11 932 de 323- mal kevesebb a tervezettnél. Ugyanakkor a nyugat-szlovákiai kerületben a tervezettnél 360 lakással többet adtak át - összesen 11 355-öt a kelet-szlovákiai kerületben 10 352-t, 776-tal kevesebbet a tervezettnél. Noha ez utóbbi kerületben decemberben magasan túlteljesítették feladataikat a 2770 lakás befejezésével, adósságaikat nem tud­ták törleszteni. Bratislavában a lakásállo­mány összesen 4750 lakással gyarapodott, 334-gyel több ez, mint az 1982-ben átadott lakások száma. Az építőipari szervezetek tavaly 19 540 szövetkezeti formában épült lakást adtak át, 360-nal többet a tervezettnél. A kommunális formában 7239 lakást építet­tek fel, ez 139-cel több a tervezettnél. A felsorolt eredmények elérésében a leg­nagyobb érdeme a Bratislavai Magasépítő Vállalatnak van, 4468 lakást adott át, a Žilinai Magasépítő Vállalat pedig 3830-at. A har­madik helyen a Trnavai Magasépítő Vállalat áll, mely 3181 lakást fejezett be tavaly, s ezt követi a Banská Bystrica-i Magasépítő Válla­lat a 3146 befejezett lakással, s az ugyan­csak a háromezret meghaladó befejezett lakással a Nyitrai Magasépítő Vállalat áll az ötödik helyen. A kelet-szlovákiai vállalatok közül a legtöbb lakást a Kassai (Košice) Magasépítő Vállalat építette fel - 2436-ot, a Prešovi Magasépítő Vállalat pedig 1800- at, ebből 164-et Malackyban. A teljesség kedvéért el kell mondani, hogy a prešovi építők 144, a kassaiak 113 lakással többet adtak át a tervezettnél, a nyitraiak pedig 76- tal. A magánerős formában épített lakások száma megközelítette a 10 500-at, s ez, mint már említettük, kevesebb a tervezettnél, s ezerrel kevesebb, mint az egy esztendővel ezelőtt ebben a formában elkészült lakások száma. A legtöbbet a nyugat-szlovákiai ke­rületben építették fel ebben a formában. IVAN ŠCHWARZ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents