Új Szó, 1984. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-19 / 16. szám, csütörtök
Bizonyítványra várva KABARÉDALOKTÓL A POLITIKAI SZATÍRÁIG Gábor Andor centenáriumára J ózsi ka vastag szemüveget visel, cipőzsinóron lógó kulcs bújik meg az inge alatt és nehéz táskával cipekedik. Az iskola is messze van és azonkívül még sok minden másképp van, mint ahogy szeretné. Nem csak a táska súlya görnyeszti vékonyka vállát. Inkább a gond. Tavaly így újév táján boldog izgalommal mutatta a karácsonyfa alatt talált új táskát és tele volt várakozással. Minden mondatát azzal kezdte: - Ha én már nagy iskolás leszek. Szeptemberben iskolás lett. Azóta egyre kedvetlenebb, szét- szórtabb. A betűk nem akarnak elég fürgén előbújni kis koponyájából, ha szavakat építget belőlük. Ha meg eljut egy-egy hosszabb szó végére, elfelejti az elejét. Szerencsére elég konok. A mindennapos küzdelem rendszerint az ö győzelmével ér véget. Ilyenkor fejére csapja a sapkát, hasára szorítja az ábécéskönyvet és becsönget.- Hallgass meg! Anyu még mosogat. (Máskor főz, mos, takarít, vagy az írógépet veri, mert kell a pénz.) Eljött ma is. Tudja, hogy ezzel mindig boldoggá tesz. Kényelmesen befészkeli magát a karosszékbe, ölében kinyílik a könyv és szépen tagolva olvassa a három hangyáról szóló tanulságos mesét. Mikor már a „vonszolni kezdte“ kifejezés értelmezését is elolvasta, felkapja a fejét.-Te már láttál búzaszemet?- Rengeteget. Te még nem?- Én még nem láttam, hát gyere ide és segíts, mert a mosogatón nagyon kicsi hangyák másznak, de lehet, hogy a búzaszem még kisebb. Lerajzolom, milyen egy búzaszem és megegyezünk, hogy a mi hangyáink, amelyek a toronyházak falain és bútorain masíroznak, kisebbek. Az első kockába H betű, a másodikba I betű kerül, eldöntve, melyik az igaz, melyik a hamis állítás. Bár, mint a legtöbb dolog a világon ez is relatív. Merthát vannak bizony a búzaszemnél jóval nagyobb hangyák is, de őket Józsika - mivel nem eléggé re- zisztensek, s nem képesek a betonhoz alkalmazkodni sem - nem ismeri. Józsika szűk kis világba van zárva, mert apuka elköltözött egy másik nénihez, s nem hagyott autót a két kisfiára. Ha hagyott volna, se lenne anyunak ideje hétvégeken az erdőt járni, és talán kedve sem, hogy a természet ezer csodájára rányissa a fiai szemét. Majd ha magához tér, talán felülnek a buszra és pótolnak valamit az elmulasztottakból. Szóval Józsika hátrányos helyzetű kisfiú, bár a pedagógusok az értelmiségi szülők gyermekeit nem szokták ebbe a kategóriába sorolni. A közhiedelem szerint a szellemi dolgozóknál könyvekkel vannak bélelve a falak, magnószalagról vagy lemezről harsog az orosz és angol nyelvlecke, hogy tökéletes legyen a gyerek kiejtése és nehézség nélkül vehesse az akadályokat a kitüntetéses diplomáig. Hát Józsikéra nem vár ilyen jövő. Neki mostantól keményen meg kell küzdeni mindenért, a kettesekért, a gyéren megszerzett egyesekért, a tanító néni és az osztálytársak elismeréséért. Né- ha-néha csupa egyes bizonyítványtól álmodozik, de a diskurzus végén mindig hozzáteszi.-Tudod, szeretek fantáziálni! M ost gondterhelt, mert a bizonyítványát várja, életében először megméretik. Szeretne büszke lenni rá, de retteg, hogy nem lehet. Pedig ő mindent meg tudna tanulni, csak anyunak ne kellene örökké dolgozni, hogy megkérdezhesse tőle, amiben nem biztos. De anyu fáradt, elkeseredett és türelmetlen. Jobb békén hagyni. Érzi ezt Józsika, ha nem is tudja megfogalmazni. Mikor becsapódik mögötte az ajtó, szétnézek a betonrengetegben: a sok ezer lakásban vajon hány kis Józsika szorong mostanában? És hányán vannak, akik bizakodva várják a bizonyítványosztás napját? A felnőttek társadalma szilveszter táján készít mérleget, a múló idővel szembenézve értékeli, mit adott és mit vitt el az óév, mit várunk az újtól? Gyermekeink és pedagógusaink egy hónapnyi haladékot kaptak a számvetésre, bár az első iskolai félév napjai így is egyre fogynak. A tantestületek ilyenkor mérik fel, hogy iskolájuk mennyiben tett eleget legfontosabb feladatának: az emberiség által évezredeken át felhalmozott ismereteknek e félévre kiporciózott részét hogyan, milyen mélységben és terjedelemben adta tovább az oda látogató gyermekeknek. Ök is gondterheltek, mert a tudomány és a technika eredményei, a fejlődés felgyorsulása egyre gyakrabban teszik szükségessé a tananyag módosítását és tartalmának átalakítását. Ez természetesen állandó készenlétet követel a pedagógusoktól és a legjobbaknál is bizonyos fokú elbizonytalanodáshoz vezet. Bár belátják a modern pedagógia helyességét, napról napra észlelik, hogy a gyakorlatba nehezen tudják ezeket átültetni. A tananyag tömege akkora, hogy épp a legfontosabb célokat nem valósítják meg: az iskolában nem tanulnak meg beszélni a tanítványaik. A tanterv szoros, így a felmérés során nem a gyerekeket beszéltetik, inkább a feladatlapok és a tesztek eredményeit értékelik. Az így kapott kép viszont nem lehet reális, mert a kibontakozó egyéniség elvész a rubrikák és kipontozott sorok mögött. Érzik, el is mondják, hogy ez így nincs rendjén és a későbbiekben számos nehézség forrása lehet. Ezt csak azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy érzékelhetőbb legyen: a tanulók osztályozása a pedagógiai munka legnehezebb területe. T ermészetes vágya minden szülőnek és minden gyereknek, hogy az írásban dokumentált értékelés a legkedvezőbb legyen, mert egyben a gyerek öthónapos munkáját is minősíti. Ebben a munkában sok szülő szeretne segíteni a gyermekének, de a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy sokan rosszul értelmezik a törődést és a segítségnyújtást. Ilyen szempontból az alsó tagozatos (1-4. osztály) tanulók szüleinek helyzete a legkönnyebb. Ha a gyereket hozzászoktatjuk, hogy naponta elmesélje az iskolában Az Érsekújvári (Nové Zámky) Szépművészeti Galéria, mely egyik pillanatról a másikra született, és azonnal az ország egyik legjobb gyűjteményét mondhatta magáénak, egy ideje kiállítótevékenységével és gyűjtemény-gya- rapításával is egyre inkább felhívja magára a figyelmet. Sorban rendezi például a városhoz és a járás területéhez valamiképpen kötődő képzőművészek kiállítását, elhozta Újvárba az ország több kiváló művészének a munkáit, átvette és a közönség elé vitte a Kassák- anyagot. Most ismét előbbre lépett. Zmeták Ernő és Pataki Klára nemrég zárult tárlata után a város jeles szülöttének, Vanek Imre szobrászművésznek a közreműködésével prágai keramikusokat hívott meg, így is építve-szélesítve a kapcsolatokat. A művész barátainak kiállítása sokat hozott, színben és tartalomban egyaránt. Igazi gyönyörűséget például azoknak, akik a cizelláltabb formavilágot kedvelik, amilyenről Jindra Viková munkái tanúskodnak. Az ember, amikor belép a terembe, azonnal látja, hogy e művek finom női kezek nyomán születtek, törékeny női lélek tükröződik bennük. Az álom és a valóság határán vannak. Titok, virágillat; könnyű madárszárnyak lebegik körül a hófehér porcelánra festett és égetett áttetáző arcokat, figurákat. Mintha csipkéből készültek volna. Viková egy-egy arcképe, kerámiaalapja reneszánsz, klasszicizmus, rokokó és szecesz- szió egyszerre; egyszeri, megismételhetetlen alkotás. Más világot mutatnak Jiŕí Mareš történteket, megtanulja azt is, hogyan fogalmazza meg az iskolai munkával, a tananyaggal kapcsolatos problémáit, el tudja mondani, mi tetszett az órán és mit nem értett. Ilyenkor néhány eligazító mondat elég, hogy felkészülhessen a másnapi tanításra. A házi feladatok iránt ne tanúsítsunk túl nagy érdeklődést, mert a házi feladatnak épp az a lényege, hogy önálló munkára szoktassa a gyerekeket. A pedagógusok csakis olyan feladatokat adnak (adhatnak), amelyek az órán tanultak rögzítését segítik elő, tehát a gyerekek a szülőktől függetlenül is meg tudják oldani. Más a helyzet az olvasással. Egészséges gyermek esetében az értelmes, értő olvasás elsajátítása teljesen a gyakorlás függvénye. Aki sokat olvas (időnként hangosan is) az nem küszködik a szöveggel. Érdemes tehát napi 15-20 percet rászánni és meghallgatni, hogyan olvas a gyermekünk. A felső tagozatos és középiskolás gyermekek szüleinek a helyzete azért nehezebb, mert a mai serdülők érdeklődési és fejlettségi skálája valószínűtlenül széles. Otthonosan mozognak olyan területeken is, ahol szüleik felnőtt fejjel, érettségi - netán diploma - birtokában is csak botladoznak. Viszont humán műveltségük elképesztően hiányos. A kamaszodó gyermek szerencsére nem is közvetlen segítséget, inkább megértést és következetességet vár szüleitől. Számára az a fontos, hogy a családban meglegyen a saját munkahelye, és ott senki se zavarja. Szüksége van segédkönyvekre, helyesírási szótárakra és lexikonokra. Ne „feleltessük“, de következetesen követeljük meg, hogy minden tanítási napra készüljön és gazdaságosan használja ki az idejét. Á ltalános tapasztalat, hogy a helytálló emberek szüleit három elv vezérelte: a család iránt érzett felelősségtudat, a szigorú szeretet és a gyermekeik iránti tolerancia. Ha minden gyermek- nevelésre vállalkozó szülő magáévá tenné ezeket az elveket, sokkal könnyebb lenne a mai gyermekek helyzete, biztatóbbak a jövő kilátásai. TÖRÖK ZSUZSANNA kompozíciói, kerámaképei. Kozmoszt, száguldást, amit akár kompúterek segítségével is meg lehetne idézni. Nem kedveli az esetlegest a művész, személyte- lenített tükröt tart elénk. Erővonalak futnak egymás mellett és egymást keresztezve. Legszembetűnőbb a forma és a szín szigorú kiegyensúlyozottsága. A meghívott barátok közül, egykori iskolatársként is, Václav Se- rák áll a legközelebb Vanek Imre világához. Az ő munkái is elsősorban robosztusságukkal, konkrétságukkal tűnnek ki, kötődve az őselemekhez. Sokáig nem kapta meg a jelentőségének kijáró elismerést. A magyar irodalomtudomány csak jóval a halála után jelölte ki méltó helyét az irodalomtörténet értékrendszerében. Sorsát és életművét ma már annak példájaként szokás emlegetni, hogy miként válik egy alapjában véve apoliti- kus, látványos sikerekkel induló író és filológus élete folyamán a magyar kommunista harcos költészet és politikai publicisztika egyik főalakjává. Rendkívüli nyelv- ismerete (német, francia, angol, olasz) révén előbb a műfordításban jeleskedett. Bravúros Mistral- fordítása és Roland-ének átültetése ma sem túlhaladott, de költőként, regény- és színműíróként egyaránt ismertté lett. A legnagyobb sikereket azonban az akkoriban szerveződő Modern Kabaré szövegírójáként aratta, humoros dalait, hamisítatlan pesti sanzonjait országszerte kedvelték. Híres operettek szövegírójaként (Csár- dáskirálynő, Mágnás Miska stb.), népszerű vígjátékok szerzőjeként (Ciklámen, Dollárpapa, Palika stb.), sikert sikerre halmozott. Mégsem a sikert, az ünneplést, a hivatalos elismerést és anyagi prosperitást választotta. Társadalmi érzékenysége, szatirikus hajlamai felismertették vele kora szociális ellentmondásait, meggyőződéses antikapitalista és polgárellenes lett. Humora egyre inkább szatirikussá és szarkasztikussá, kritikai élűvé vált, műveiben a polgári élet ürességét, talaj- talanságát, embertelenségét bírálta. A társadalmi valóság igazi lényegét azonban csak a világháború kitörése értette meg vele. A forradalmakban már szocialista érzelműként vett részt, kommunistává, osztályharcos forradalmárrá az emigrációban vált. A fehérterror elől Bécsbe menekült, s a Bécsi Magyar Újság munkatársaként telepedett le. Bécsi évei egész életműve meghatározói lettek. Objektív okoknál fogva regény- és színműírói tevékenysége csökkent, de kibontakozott, elmélyült költészete, és soha nem sejtett magaslatokra szárnyalt politikai publicisztikája. A húszas évek elején ő volt Ján Hričák porcelánnal dolgozik. Tisztaságra vágyva próbálja kifejezni korunk emberének szavakban talán pontosan ki sem fejezhető érzéseit. Ez a kiállítás nemcsak a művek puszta fölsorakoztatása volt, több ennél, mégpedig azzal, hogy barátság hívta életre. Itt a művészek nem akartak erről vagy arFÓI vallani, nem akartak versengeni egymással, hanem „csak“ együtt lenni akartak. És ez nem kevés, a közönség felől nézve sem. NÉMETH ISTVÁN a legolvasottabb magyar költő és a legfélelmetesebb, a legélesebb tollú publicista. Líráját és publicisztikáját egyaránt szocialista meggyőződése, honvágya és az ellenforradalmi rendszer iránti gyűlölete motiválta. Szinte egyetlen a magyar politikai emigráció költői közül, akinek líráját a közért- .hetőség, a magyar klasszikus és romantikus költészet hagyományaihoz való ragaszkodás jellemzi. Sem a szimbolizmus, sem a különféle avantgarde törekvések nem hagytak nyomot kifejezőeszközein. Ódái, elégiái vizionárius és hallható érzékletességgel, látomásszerű elevenséggel idézik fel a fehérterror atmoszféráját, a megfélemlítettség csendjét és a gyilkosok szadista őrjöngését. Az itt megjelent kötetei (Az én hazám, 1920; Világomlás, 1922; Mert szégyen élni s nem kiáltani, 1923) nemcsak az emigráció, hanem az egyetemes korabeli magyar költészet legnagyobb teljesítményét jelentik. Költészete jelentőségét csak publicisztikája múlja fölül. Nevét nem véletlenül emlegetik együtt a korszak Európájának legkiválóbb publicistáival: Kari Kraussza\, Babusse-szel, Egon Ervin Kisch- sel. Ö maga is a szatirikus publicisztikát tartotta fő hivatásának, a legegyénibb kifejezésmódjának. Nem véletlen, hogy a legtermékenyebb, szinte elképesztő bőséggel ontotta a cikkeket, melyek az ellenforradalmi Magyarország .uralkodó köreinek romlottságát, felelőtlenségét, a társadalmi ellentmondásokat, a hivatali visszaéléseket vették célba. Gyilkos erejű szatírákban leplezte le a fehérterror tetteit és perbe szállt mindazokkal, akik valamilyen formában egyezkedni próbáltak a hatalomra jutott ellenforradalommal. Kötetei (Ezt izenem, 1920, Halottak arcai, 1922, mad Bécsi levelek, 1950) a politikai publicisztika tankönyvei lehetnének. Születésének századik évfordulóján nem véletlenül hangsúlyozzuk Gábor Andor bécsi éveit. Életének és munkásságának ez a szakasza szorosan összefügg a csehszlovákiai magyar irodalommal, eredményei szerves részei szocialista kultúránk hagyományainak. 1925 augusztusáig, Ausztriából történt kiutasításáig állandó és folyamatos munkatársa volt a Kassai Munkásnak (később: -j- Munkás). Nemcsak teret talált bő© ven áradó írásainak a CSKP ma•5 gyár nyelvű lapjában, hanem értő ói és hálás olvasóközönségre is, ,o s ez kedvezően befolyásolta munĽ kásságát. Az itt közölt írások n gyakran fölülmúlták a Bécsben kö^ zölteket, mert írójuk igyekezett a hazai magyar olvasóközönség érdekében szélesebb összefüggéseket feltárni, általánosabb érvényű igazságokat felmutatni, egy-egy apró esemény vagy hír ürüavén a maguk bonyolultságában és sokrétűségében láthatóvá tenni a társadalmi rétegek mozgását, a csehszlovákiai viszonyok ismeretében leleplezni a burzsoá rendszer elnyomó mechanizmusát. Munkássága követhető és követendő példája lett a hazai szocialista publicisztikának. Nem lenne teljes Gábor Andor csehszlovákiai hagyatékának felidézése, ha nem szólnánk költészetének és színdarabjainak sikeréről. Némelyik verse állandó programpontja volt a munkásság kulturális rendezvényeinek (például Szegénylegény nótája: Látás sötétben: A lázadás verse stb.). Az út és az Egerszeg című darabjait műkedvelő színjátszók évekig játszották. S arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy műfordítói munkásságával sokat tett nemzeteink és nemzetiségeink kölcsönös megismeréséért. Lefordította többek között Bezruč híres versét, az Ostrava címűt, a máig tananyagként szereplő Maryčka Mag- donovát, neki köszönhetjük Wol- ker közismert művének, a Ballada a fűtő szeméről (1925) első magyar tolmácsolását is. SZEBERÉNYI ZOLTÁN Kerámiák Prágából ÚJ SZÚ 6 1984. I. 19. > E 0 í £ s 1 c
