Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-29 / 30. szám
i .29. Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllliilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll J úlius 30-án lesz 80 éve annak, hogy megkezdődött az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt (OSZDMP) II. kongresszusa. Feladata az volt, hogy a Lenin által kidolgozott tudományos, eszmei, politikai és szervezeti elvek alapján létrehozza az újtípusú pártot. Az OSZDMP II. kongresszusa világtörténelmi jelentőségű. A bolsevik párt megalapítása a történelmi fejlődés törvény- szerű következménye volt és az orosz, valamint a nemzetközi proletariátus felszabadító küzdelmének mérföldkövévé vált. A XIX. század vége és a XX. század eleje fordulatot jelentett a nemzetközi munkásmozgalomban. A kapitalizmus imperialista stádiumába lépett, ami a végletekig kiélezte a szociális és a gazdasági ellentéteket. Lenin hangsúlyozta, hogy az imperializmus a szocialista forradalom előestélyén van, amikor már megértek az objektív feltételek a kapitalizmus összeomlásához. A bolsevik párt épp ennek az új, történelmi szakasznak a kezdetén alakul meg - a termelés társadalmi jellege és tulajdon magánjellege közötti ellentét, a munka és a tőke közötti kibékíthetetlen ellentétek idején amikor a proletariátus a forradalmi harcok küszöbén állt, amikor a proletárforradalom közvetlen gyakorlati kérdéssé vált. A forradalmi munkáspártok kiépítésének kérdése sürgetően előtérbe került azért is, mert a XIX. század utolsó éveiben Közép- és Nyugat-Európa szociáldemokrata pártjait az opportunizmus és a revizionizmus fenyegette. A II. Inter- nacionálé vezetői nem tudták helyesen, marxista módon megoldani az új, bonyolult feladatokat. A munkásosztályt nem készítették fel a kapitalizmus megdöntéséért és a proletárdiktatúra megteremtéséért folytatott forradalmi harcra. Nyugat- Európa szociáldemokrata pártjai egyre jobban az opportunizmus talajára sodródtak. Lenin azt tanította, hogy az imperializmus és a proletár forradalmak feltételei között szükségszerű a munkásosztály újtípusú pártja, a valóban forradalmi és kommunista párt, amelynek az európai parlamenti pártokat kell felváltania. A II. kongresszus feladata volt többek között, hogy szigorúan tudományos alapon hozza létre a forradalmi marxista pártot, amelynek feladata az, hogy elfojtsa az opportunizmust és a reformizmust, megvédje a marxi tanítás tisztaságát és kitűzze a munkásosztály világos programját, harcának stratégiáját és taktikáját. oroszországi munkáspárt létrehozását Lenin óriási eszmeielméleti és gyakorlati munkája, a kispolgári nemzeti szocializmus bírálata, valamint a reformista és opportunista áramlatok elleni harca előzte meg. Lenin 1895-ben megalapította a Harci szövetség a munkásosztály felszabadítására nevű szervezetet, amely a forradalmi munkáspárt csírájának tekinthető. Az OSZDMP I. kongresszusa, amelyre 1898-ban került sor, kihirdette a párt létrejöttét, de lényegében nem létezett, nem volt egységes programja, alapszabályzata és taktikája, nem egy központból irányították, s nem volt eszmeileg és szervezetileg egységes. Ezt az óriási feladatot teljesítette a II. kongresszus, amelyet a lenini Iszkra készített elő. Lenin ezzel kapcsolatban ezt írta: a bolseviz- mus mint a politikai gondolkodás irányvonala, s mint politikai párt, már 1903 óta létezik. Lenin már száműzetésben arra a következtetésre jutott, hogy a marxista párt létrehozásában döntő szerepet kell játszaniuk az országos politikai lapoknak. 1900-ban hozzálátott megalapításukhoz. Az Iszkra első számában, amely 1900. december 11-én Lipcsében jelent meg, „Mozgalmunk sürgős feladatai“ című vezércikkében a következőket írta: „A lap legfontosabb feladata a marxista párt létrehozása Oroszországban. A proletariátus e forradalmi párt nélkül nem képes az öntudatos osztályharchoz felemelkedni. Párt nélkül a munkásosztálynak sohasem sikerül eleget tenni nagy történelmi küldetésének, felszabadulni és felszabadítani Oroszország munkásait a politikai és a gazdasági iga alól.“ A gyakran feltett kérdésre, hogy az akkori feltételek között hogyan kell megalapítani az újtípusú pártot, Lenin az Iszkrában 1901 májusában- megjelent egyik cikkében adta meg a választ. A pártért vívott küzdelemben óriási szerepet játszott a „Mi a teendő?“ című műve, amely 1902. márciusában jelent meg. Ebben a párt eszméjét a munkás- mozgalom forradalmasító, vezető eszmei és szervezeti erejeként említi. Azt írta, hogy az élcsapat szerepét csak az a párt töltheti be, amely haladó elmélet szerint dolgozik. E forradalmi, megbízható és egyedüli elmélet a marxizmus. Csakis a marxista pártok vihetik be a munkás- mozgalomba a szocialista ideológiát, harcolhatnak a burzsoá ideológia ellen. Lenin ugyanakkor rámutat a munkásosztály nagy harcának három formájára - a politikai, gazdasági és elméleti harcra -, kiemeli a párttisztségviselők kötelességét, miszerint szüntelenül képezniük kell magukat. E zseniális munka alapgondolatai ma is időszerűek. A forradalmi marxista-leninista tanítás olyan eszmei bázist alkot, amelyen a párt alapszik, amelynek alapján kidolgozzák tevékenységük programját, stratégiáját és taktikáját. Az Iszkra történelmi érdeme, hogy hozzásegítette és előkészítette az oroszországi párt megalapítását és népszerűsítette programtervezetét. A párt első programja -, amelyet a kongresszus elfogadott, s meghatározta a proletariátus feladatait a burzsoá demokratikus forradalom idejére (a cárizmus megdöntése, és a demokratikus forradalom idejére) [minimális program], a szocialista forradalom idejére -, a proletár diktatúra megteremtése [maximális program], A munkáspártnak első és egyedüli programja volt ez, amelyben világosan megfogalmazták a proletárdiktatúra gondolatát. Ennek alapján jött létre, eszmeileg megszilárdult és edződött a bolsevik párt. A kérlelhetetlen küzdelmet a párt szervezeti jellegéért folytatott harc kísérte. A bolsevikok tudatában voltak annak, ahhoz, hogy a párt sikeresen teljesítse a munkásosztály élcsapatának szerepét, nem elég csak a párt eszmei egysége. Az eszmei egységet szervezeti egységgel kell megszilárdítani. Lenin a pártot szervezeti egységnek tartotta. Nem véletlenül indított az OSZDMP II. kongresszusán olyan hatalmas küzdelmet az alapszabályzat első paragrafusának helyes megfogalmazásáért, a párttagság elvéért. Ez a harc Martov és hívei, valamint Lenin követői között folyt. A harc lényege az volt, hogy milyennek kell lenni a valóban marxista pártnak. A leninisták mindig az egységes, harci, szigorúan szervezett és fegyelmezett munkáspárt mellett szálltak síkra, míg a martovisták az opportunista, feldarabolt és kispolgári párt mellett. Lenin a mozgalom szükségleteiből kiindulva - eszmei harcban az ekonomis- tákkal, a jobboldali revizionistákkal és a II. Internacionálé opportunistáival - kidolgozta az újtípusú marxista forradalmi párt tudományos szervezeti elveit. Tudományosan bebizonyította, hogy a kommunista párt:- a proletariátus politikai osztályszervezete, öntudatos élcsapat, amely a marxista tanítás szerint dolgozik, alkotóan továbbfejleszti azt, s biztosítja a forradalmi elmélet és a forradalmi gyakorlat szerves egységét,- a munkásosztály szervezett csapata, amelynek tevékenysége a demokratikus centralizmuson, tudatos fegyelmen alapszik, szüntelenül szilárdítja eszmei és szervezeti egységét, s a frakciózás és szektánság, a revizionizmus, az opportunizmus és a dogmatizmus minden megnyilvánulása ellen irányul,- a munkásosztály politikai osztály- szervezetének legmagasabb formája, amely arra hivatott, hogy vezesse és irányítsa a munkásosztály és a dolgozók forradalmi mozgalmát, s ezzel együtt társadalmi szervezeteit és állami szerveit, hogy biztosítsa a proletárdiktatúrát és a munkásosztály hatalmának biztosítékává váljon,- a munkásosztály millióival való élő kapcsolat, kiapadhatatlan erejének forrása, s a tömegeiket való legszorosabb kap>csolat,- olyan párt, amely értékeli és felhasználja a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom tapasztalatait, amely következetesen érvényesíti a proletár internacionalizmus elveit. A pártnak a tudományos szervezeti elvei tükrözik a kommunista párt fejlődésének objektív törvényszerűségeit. Lényegük és jelentőségük abban rejlik, hogy szervezetileg kell biztosítaniuk a munkásosztály történelmi küldetését. A pártépítés tudományosan megalapozott lenini elvei beváltak. Bebizonyították életképességüket, objektív szükségességüket. Valamennyi marxista-leninista párt érvényesíti őket, s a világ kommunista mozgalmában általánosan elismertek. Természetesen az újtípusú párt marxista-leninista jellegéért vívott harc és az említett elvek érvényre juttatásáért folytatott küzdelem nem volt köny- nyű. Határozottan fel kellett lépni a men- sevikek ellen, le kellett leplezniük az opportunizmust. A marxista-leninista pártot tevékenységének eddigi tapasztalatai azt igazolják, hogy úgy, ahogy az említett pártok forradalmi elmélete fejlődik, úgy terjednek a különböző revizionista, jobboldali és baloldali antikommunista elméletek és nézetek. Mindezt világosan bizonyítja a bolsevik párt és a CSKP egész történelmi fejlődése. A tapasztalatok arra tanítanak bennünket, hogy a forradalmi elmélet az ideológiai és tömegpolitikai munka, valamint a párt tevékenysége szervezeti elvei bármiféle lebecsülésének komoly következményei voltak. Ezért nyolcvan év elteltével is érvényesek Lenin szavai, miszerint a munkásmozgalomban a spontán fejlődés valamint a tudatosság, és a szocialista demokrácia szerepének gyengülése, a burzsoá ideológiának a munkásokra gyakorolt hatásának növekedését jelenti. Ha e megállapításokat 1968-69-re értelmezzük, akkor egyértelműen bebizonyosodik helyességük. Megmutatják, hogy ott, ahol nem hat szocialista ideológiánk, hat az ellenséges burzsoá ideológia. A bolsevik párt megalakulásának 80. évfordulójával együtt emlékezünk meg azokról a győzelmekről, amelyeket a szovjet nép a párt vezetésével elért. A párt volt az, amelynek vezetésével győzött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Ez a forradalom az egész világnak megmutatta, a régi társadalom forradalmi átépítésének útját. A szocialista forradalom győzelmével új és nagyon bonyolult feladatok kerültek a párt elé: építeni és védelmezni a világ első munkás-paraszt államát, a proletár- diktatúra államát. A párt és a nép harcának és munkájának eredményei nyomán óriási változásokra került sor: végrehajtották a szocialista iparosítást, a mező- gazdaság kollektivizálását, a kulturális forradalmat, s a Szovjetunióban felépítették a szocializmust. A proletár internacionalizmus eszméinek győzelme volt a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakítása, a Szovjetunió nemzeteinek és nemzetiségeinek sokoldalú gazdasági és kulturális fel- emelkedése. Nagy áldozatok árán a párt vezetésével győzött a szovjet nép az emberiség legnagyobb ellenségével, a fasizmussal szemben, és ezzel a világ minden népét megmentette a fasiszta rémuralom veszélyétől. A szovjet nép eddigi építő munkájának legfontosabb eredménye a fejlett szocialista társadalom felépítése a Szovjetunióban. Országunk a kommunizmus építésének e törvényszerű és történelmileg hosszú szakaszának elején áll, - hangsúlyozza az SZKP KB határozata, amelyet OSZDMP II. kongresszusa 80. évfordulójának tiszteletére fogadott el. A párt és a nép munkájának legfontosabb feladata most a fejlett szocializmus tökéletesítése, és a kommunizmus fokozatos felépítése. Az SZKP XXVI. kongresszusa meghatározta a XI. ötéves tervidőszak feladatait. A párt a társadalmi termelés hatékony* ságának emelésére, a termelés intenzifi- kálására, a tudományos-műszaki haladás sokoldalú meggyorsítására, a nyersanyagok gazdaságosabb és ésszerűbb kihasználására irányítja a fő figyelmet. Megkülönböztetett figyelmet szentel az élelmiszerprogramnak, melynek teljesítése a párt agrárpolitikájának új szakaszát jelenti. A párt nagyra értékeli az elért eredményeket, de látja a népgazdaság fejlődésében mutatkozó hiányosságokat is és a dolgozókat azok felszámolására mozgósítja. Az SZKP KB 1982 novemberi ülésének határozata, valamint Jurij Andropov beszéde mélyrehatóan elemezte a gazdaságot, feltárta a tartalékokat, és rámutatott a sürgős problémák megoldásának módjára. A bolsevik párt megalapítása óriási nemzetközi jelentőségű volt. Az SZKP - amint azt az egész történelmi fejlődés megerősítette -, a pártépítésben és munkájában a proletár és a szocialista internacionalizmus elveit érvényesíti. Mindig teljesítette internacionalista kötelességeit. így volt ez tizenöt évvel ezelőtt is, amikor nálunk a szocializmus léte forgott kockán. Ma is, amikor az imperializmus állandóan nyomást gyakorol a szocialista országokra, fokozza felforgató tevékenységét ellenünk, szüntelenül kampányokat és rágalomhadjáratokat szervez, a politikában mutatkozó hibákat, a párt vezető szerepének gyengülését, a pártépítés lenini elveinek megsértését, az osztályellenség a szocializmus meggyengítésére használhatja fel. A marxista-leninista pártok és a CSKP tapasztalata is azt igazolják, hogy ha bármilyen okból kárt szenvednek a szocializmus építésének általános törvényszerűségei, a lenini eszmei és szervezeti elvek, a proletár internacionalizmus, akkor ez azonnal érezteti negatív hatását a párt forradalmi tevékenységében, egységében, erejében és akcióképességében. Negatívan hat az egész társadalom fejlődésére és gyengíti a szocializmus pozícióit. Ezt az 1968-69-es évek, valamint a lengyelországi válság évei bizonyítják legjobban. A békeharc kezdettől fogva az SZKP egyik jellemzője volt. A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének lenini elvei szerint jár el, következetesen harcol a béke megőrzéséért és megszilárdításáért. Békés külpolitikája és a Szovjetunió által az utóbbi időben előterjesztett jelentős kezdeményező javaslatok egyre jobban és egyre nagyobb támogatásra találnak a nemzetközi békeszerető közvélemény körében. Amikor az OSZDMP II. kongresszusának 80. évfordulójára emlékezünk, mint a nemzetközi munkásmozgalom világtörténelmi mérföldkövére, számunkra ez azt jelenti, hogy szüntelenül merítsünk az SZKP gazdag forradalmi tapasztalataiból, mert ez a párt forradalmi tevékenységével a kommunista mozgalom elismert vezére, harci élcsapata. JÁN MACHYNIAK Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt II. kongresszusának 80. évfordulója jinnnpuiD iím/w iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiini
