Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-22 / 29. szám

Reaael nyolc óra. Rozsnyó (Rolóava) főterén zajlik az e et Möté^torko.|ókesken^ka­^Líosköz^ntjában sorakozó A cukrászdából kiszűrődő kávé­idat a téren nyüzsgő gepiarmu vek kipufogógázával es a varost övező erdőkből áramló friss le vegével keveredik. M ielőtt a városi nemzeti bizottságra mennék, körbesétálom a teret. A többnyire kétszintes, ódon házak érde­kelnek, illetve - hogy pontosabban hatá­rozzam meg - elsősorban is a teret körbefogó épületek homlokfal mögötti ré­sze ... Hogy miért? Mert sok rozsnyói azt állítja, ,,a homlokfalak még úgy-ahogy kinéznek, mivel azokat minden május elsejére kifestik, ám mögöttük düledezik, roskadozik az óváros.“ Az idő nyoma szinte minden épületen jól látható. A könyvesboltot éppen tata­rozzák. Ahogy elnézem, a 8-as számú ház, a CSKP egykori területi titkárságá­nak székhelye is megérett a felújításra. Ha mindezt már a külső elárulja, akkor milyen állapotban lehetnek a benti falak? Alighanem olyanok, mint a 12-es számú házban, amelyik előtt kopottan, elhagyat­va egy fatákolmány vár lebontásra. Az élelmiszerüzlet épületének homlokzata bizonyára régen látott meszelót. Persze, hiábavaló lett volna még a legtökélete­sebb mázolás is, mert a máladozó falon csak az alapos kőművesmunka segíthet. A textiláruház épületét körbejárom. A tér­ről nézve alig különbözik szomszédjaitól. Homlokfala régi, ám gondosan ápolt. Az a része teszi különlegessé, amelyik csak a mellette húzódó keskeny sikátorból látható. A régi épülethez vagy nyolc-tíz méter után egy teljesen új épületet toldot­ták. Érdekes építészeti megoldás. Az északi házsor egyik üres kirakatá­nak üvege mögött friss, még vakolatlan téglafal piroslik, jelezvén, hogy bent át­építés folyik. A tér nyugati határát alkotó házak kívülről aránylag rendezettek.- Rozsnyó óvárosának rendezése nem újkeletű feladat - szögezi le beszél­getésünk elején Petrínec Gyula, a városi nemzeti bizottság alelnöke. - Már évtize­dekkel ezelőtt hozzá kellett volna fogni a felújításhoz, illetve már a múltban is ráfért volna az óvárosra a bátrabb és gyorsabb ütemű renoválás. Hogy még­sem úgy történt, az talán azzal magya­rázható, hogy a felszabadulás után nagy fejlődésnek indult bányászvárosunkban, érthetően, az új lakótelepek felépítésére összpontosult a figyelem, no meg a pénz is. Hogy mekkorát nőttünk, azt hűen tükrözi a 6,5 ezerről 20 ezerre bővült lélekszám és az új üzemek egész sora. Azért az óvárosról sem feledkeztünk tel­jesen meg. A közelmúltban például a régi városrészben a lakásállomány körülbelül hetven százalékát lebontottuk. Termé­szetesen csak az egészségtelen és rozo­ga házakat szanáltuk, míg a történelmi értékúeket igyekeztünk meghagyni, azzal a szándékkal, hogy fokozatosan felújítjuk- Korántsem. Sőt, ma már maguk jön­nek, hogy a régiből újba szeretnének költözni.- Mi lesz a történelmi értékű városköz­pont sorsa?- Megőrizzük. Ez nem csupán azt je­lenti, hogy a még ép házakat rendbe­szedjük, hanem mást is. Többek között a főtérről szeretnénk kirekeszteni a gép­járműforgalmat.- Hogyan jutunk majd Rozsnyón át Betlérbe vagy Csúcsomba?- Tervünkben szerepel a belvárost ki­kerülő terelóutak elkészítése. Ugyanak­kor fokozatosan rendbe hozzuk a teret ölelő épületeket, nem kizárt, hogy a tér aszfaltburkolatát ismét macskakö borítja majd, s a négy sarokba visszakerülnek az öntöttvasból készült víztározók is. xxx Délfelé Plosnica Jánossal, a városi azokat. Tudom - folytatja - sokan azt mondják, hogy a bontást gyorsabb ütem­ben is végezhettük volna. Lehet, de a kí­vülállók nemigen tudják, milyen nehéz volt a háztulajdonosokat, az ottlakókat rábírni arra, hogy újba költözzenek. Pe­dig mi csak jót akartunk nekik. Emlék­szem, akadt olyan is, aki a kiköltözésről hallani sem akart, fenyegetőzött, később viszont, amikor már az újban lakott, szemrehányást tett, miért vártunk oly so­káig a bontással.- A lakáscserére ma is ilyen nehezen szánják rá magukat az óváros lakói? nemzeti bizottság titkárával járom ismét a várost. Megtudom tőle, hogy az évente két millió turistát fogadó gömöri város főterén jelenleg nyolc épület vár felújí­tásra; hogy a teret övező házakban több­nyire üzletek, szolgáltató és vendéglátó üzemek kapnak helyet; hogy a tér észak­keleti sarkán, a Csucsomi út kezdeténél egy zöldségáruház készül, annak szom­szédságában pedig a ma még lebontásra váró házacskák helyén új postahivatal lesz.- Nem egyszerű dolog ám az óváros restaurálása - jegyzi meg, amikor a volt Petrinec Gyula textilüzlet elé érünk. - Egy-egy ilyen ház felújítása néha többe kerül, mint egy új felépítése. Sok esetben gyengék már a falak, az alapok, meg aztán ki tudja, melyik ház alatt mi van. Előfordult már, hogy az építészek a pince alatt egy régibb, félig-meddig betemetett pincesor­ra bukkantak. Ugyanakkor kevés a kivite­lező is. A titkár talán mindegyik épületnek tud­ja a jövőjét. - Ide a Datasystém számí­tástechnikai vállalat helyi fióküzeme köl­tözik - mutatja az egyik helyen. - Itt pedig a villamosipari cikkek áruháza lesz - áll meg egy másik épületnél.- És ez? - kérdezem a főtér délnyugati szögletében lévő házról - a cégtábla szerint a Kelet-szlovákiai Baromfifeldol­gozó Üzem kezmaroki fiókjának helyi telepéről.- Tojásgyújtö - válaszolja. - Tudom, nemigen illik a szépülő városképbe, sok­kal jobb lenne, ha némi átalakítással egy hangulatos étterem válna belőle, de egyelőre ez van. xxx Ilyen tehát ma Rozsnyó főtere. A látot­tak és tapasztaltak alapján hiszem, hogy nem sokáig már, és belátható időn belül a korszerű, új lakótelepek egy rendezett óvárost fognak majd közre. GAZDAG JÓZSEF ni oltóanyagnak a kifejlesztése dr. Slonim nevéhez fűződik s ezért 1962-ben - első ízben - megkap­ta a Klement Gottwald Állami Díjat. Néhány munkatársával együtt vállalta a további hosszadalmas kutatások bonyodalmait, hogy a szabad szemmel nem látható veszélyes vírusokat az ember vé­delmezőjévé változtassa.- Első eredményeinkből kiin­dulva folytattuk munkánkat - mondja. - A kanyaró elleni vak­cina kifejlesztésénél annak előállí­tása és tökéletesítése sem volt egyszerűbb. Az alapvető oltó­anyag - a kanyaró vírusa - ugyanis a sejtszövetek kultúrájának más fajtájára telepítve megváltoztatja tulajdonságait. A legfőbb problé­mát tehát a vírus szaporítása je­lentette a kutyák veséjéből vett szövetek kultúrájában, anélkül, hogy a vírus elvesztette volna az ember ellenállóképességét előidé­ző tulajdonságát. A vakcinákat folyamatosan tö­kéletesítve a tudósok a vírus ge­netikai állapotát és hatékonyságát laboratóriumban ellenőrizték. For­galomba hozatalát megelőzően a gyermekek kis csoportját oltották be vele és csak miután meggyő­ződtek hatékonyságáról,alkalmaz- ták a szert tömegesen. A VÉDEKEZÉS VALAMENNYIÜNK KÖTELESSÉGE A kanyaró elleni oltást 1969 őszén tették kötelezővé. A vakci­na gyengén megfertőzi ugyan a gyermeket - ez ugyanis a cél - de, nem ártalmas. A beoltottak- nak alig egyharmadánál - a 7. és a 10. nap között - némi hőemelke­dés és szórványosan gyenge ki­ütések észlelhetők, amelyek azon­ban 2-3 napon belül eltűnnek.- Ám száz százalékosan haté­kony oltóanyag nem létezik - fi­gyelmeztetett a docens. - A gyer­mekek 3-5 százalékánál ugyanis a vakcina nem hatásos. Ezért 1975-ben további óvintézkedést foganatosítottak: az első oltás után mintegy 6-10 hónappal má­sodszor is beoltják a kicsinyeket. Ennek köszönhetően a kanyaró nálunk lényegében már nem for­dul elő. Nem várt eredménynek volt tekinthető, hogy a CSSZK- ban beoltott 2,5 millió gyermeknek alig egy százaléka betegedett meg ebben a fertőző kórban. Ugyancsak elmaradt a régente rettegett kísérőjelensége, az agy­hártyagyulladás. Hazánkat azonban még mindig több olyan ország övezi, amelyek­ben a kanyaró a szokványos be­tegségek közé tartozik. Az időn­ként behozott fertőzés ellen ezért fokozott elővigyázatossággal és szakszerű intézkedésekkel véde­kezünk. HAZAI ÉS NEMZETKÖZI ELISMERÉS A kanyaró elleni harc az Egész­ségügyi Minisztérium irányításá­val, tudósok, tudományos dolgo­zók, szakorvosok, epidemiológu- sok bevonásával folyt. Különös ér­demei vannak ezen a téren dr. Jan Svejda docensnek, az orvostudo­mány kandidátusának, az orvosi továbbképző intézet munkatársá­nak, aki a kórt tanulmányozva és a védőoltással kapcsolatos orszá­gos programot is kidolgozva, a vakcina hatékonyságának ellen­őrzésére összpontosította figyel­mét. Dr. Dimitrij Slonim docensnek és dr. Milan Drevonak, a termé­szettudományok doktorának a Szérum- és Oltóanyaggyártó In­tézet munkatársainak nevéhez fő­leg a hatékony és ártalmatlan oltó­anyag kifejlesztése és előállítása fűződik. Dr. Juraj Strauss docens, az orvostudományok kandidátusa, a prágai Közegészségügyi és Jár­ványügyi Intézet munkatársa pe­dig a virológiái és szerológiai diag­nosztika laboratóriumi módszerét fejlesztette és dolgozta ki. A négy tudós kimagasló ered­ményeinek elismeréseként május elseje előestéjén átvehette a prá­gai várban a Klement Gottwald Állami Díjat. Természetesen az Egészségügyi Világszervezet elis­merése sem maradt el, amely egészségügyünk sikerét - a ka­nyaró felszámolását - példaként állítva, e fertőző kór megelőzésé­re, illetve megszüntetésére szólí­totta fel az európai országokat. HOGYAN TOVÁBB? Ez a siker azonban nem ok arra, hogy a tudósok elbízzák ma­gukat. - A vírusos betegségek elleni harc ugyanis soha nem ér véget- utal dr. Slonim a bár kevés­bé veszélyes, de az esetleges szövődmények és gazdasági ká­rok miatt óvintézkedéseket igénylő fültómirigy-gyulladás elleni, már kifejlesztett vakcinára. Miután az észak-morvaországi kerület gyer­mekeit már beoltották az új vakci­nával, folyamatban van az ered­mények elemzése. Tavaly a rube­ola ellen - külföldről behozott anyaggal - a serdülőkorú lányokat kezdték oltani. A Szérum- és Oltó­anyaggyártó Intézet tudományos dolgozói ma sem ülnek ölbe tett kézzel. Jelenleg azt influenza víru­sa elleni oltóanyag továbbfejlesz­tésén fáradoznak. Mi több, a sö- mört, a szaruhártyagyulladást és a herpesz okozta hólyagos bőrki­ütés vírusának is hadat üzentek, xxx A fertőző betegségek zöme te­hát a hatékony oltóanyagoknak köszönhetően már megelőzhető. - Ez ugyan nagy előny, de hátrá­nyát is látnunk kell - figyelmeztet a szakember. - Megszűnik ugyan­is a rettegés, az emberek kevésbé elővigyázatosak, sokszor nem is védekeznek a fertőzések ellen. Megfeledkeznek arról, hogy más országokból a kórok könnyen be­hurcolhatok. Ezért nem becsülhe­tő le a kanyaró veszélye sem, megelőzéséért nemcsak a tudó­soknak és az országszerte meg­szervezett egészségügyi bizottsá­goknak kell küzdeniük. Eredmé­nyes fáradozásuk feltétele a la­kosság, valamennyiünk segítsé­ge. KARDOS MARTA ...és ugyanaz kívülről nézve (A szerző felvételei) A város főtere belülről...

Next

/
Thumbnails
Contents