Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-15 / 28. szám

OLDO KOZUBEK Mese egy pókról Nemrégiben mesét írtam Teofilról, a pókról. Az egész­ben nem volt semmi különös, könnyen írtam a mesét. De nem folyamatosan. Hogy pon­tos legyek, könnyen írtam, amíg el nem jutottam addig, hogyan mosott lábat Teofil. Először automatikusan leírtam, hogy hat lába van. Pillanatok múlván azonban motoszkálni kezdett a fejemben, hogy:,.Tu­lajdonképpen én nem is tu­dom, hány lába van a póknak. Lehet, hogy nyolc, vagy tíz, ki tudja?“ Felidéztem magamban mindenféle pókokat, pókhálós sarkokat, de hogy hány lába van a póknak, arra bizony nem emlékeztem. így aztán kutatni kezdtem valamilyen öreg álla­tos vagy természettudomá­nyos könyv után, átkutattam minden szekrényt, de könyvet, amely csak egyetlen pókról is említést tett volna, nem talál­tam. Lehetetlen helyzet; rá­adásul még vasárnap is volt, a könyvtár zárva. Azt meg nem találtam a leghelyesebbnek, hogy járjam a szomszédokat, kérdezgessem, hány lába van a póknak. Ekkor váratlanul jött egy gomdolatom. ,,Nincs nálunk olyan tiszta­ság, hogy ne találnék Valahol egy ici-pici pókocskát. “ És már kezemben is volt a mustáros pohár meg egy ceruza, mint varázspálca. Alámásztam az ágyaknak, megvizsgáltam a sarkokat, a szekrények mö­gé, a parketta alá szúrkáltam a ceruzát, mígnem a vécében találtam magam. És ott felfe­deztem egy pókhálót: ez jó jel. Már csak az alkotóját kell meg­találnom. Úgy viselkedtem, mint valami szerelő, akarato­mon kívül háromszor leöblítet­tem a vécékagylót, de ered­mény semmi. Azért a helybeli pók számára mégis lehetett valami furcsa a dologban - ki az, aki itt állandóan öblöget? -, mert előbújt a rejtekhelyéről. hogy megnézze, mi is történik valójában. Ekkor vettem őt észre. Óvatosan, mint egy en- tomológus, hozzáközelitettem a ceruzával, azt hiszem, a hát­só feléhez (soha nem tudhatja pontosan az ember, hogy ami­kor áll a pók, melyik az eleje, melyik a hátulja); és enyhén megböktem öt a ceruzával. A szerencsétlen úgy megré­mült, hogy egyenesen az elő­készített poharamba futott. Né­hány pillanatig, mint egy őrült, rohangált a fenekén, aztán megnyugodott, de az is lehet, hogy elfáradt. Ekkor már köny- nyen megszámolhattam a lá­bait. Nyolc volt neki. Ezután nyugodtan befejezhettem me­sémet Teofilról, a pókról. De mi legyen a pohárban levő pókkal? Mondhatná vala­ki: ,,Hát ez csak nem jelenthet problémát?“ Kinek hogy. Még­se irhatok úgy mesét egy pók­ról, hogy azt a pókot, amely a leghamarabb került utamba, és amelyik bizonyos értelem­ben segített nekem, agyon­ütöm, vagy leengedem a vécén. Azt már nem. Rendes körül­mények között kidobom, de kint éppen akkor szakadt az eső. Persze, a vécébe se na­gyon volt kedvem visszaen­gedni, a tisztaság mégis csak tisztaság, meg fél egészség is, ahogy a közmondásban áll. Meg kinek akaródzik minden héten a vécét pókhálózni. így aztán a kedves pókot, amelyet később Teofil ll-nek neveztem el, levittem a pincébe. Valószí­nű, megharagudott rám, amiért megváltoztattam a lakhelyét. De minden pince tele van pó­kokkal, szerezhetett ott sok ba­rátot. És ha mégis egyedül érezte magát? Ne féljetek. Ab­ban az esetben valamilyen módon biztosan talált magá­nak más vécét, lehet, hogy éppen a tiéteket. Bodnár Gyula fordítása KIS ALLATLEXIKON írta: Milena Lukesová és Bohumil Riha; fordította: Kulcsár Ferenc; rajz: Varga Lajos SÜLLŐ- Gyere velem kirándulni - kiált le a sas.- Jobb itt a vízben - utasítja el a süllő.- Megfoglak és elviszlek - mérgelődik a sas.- Csak próbáld meg! S a süllő mérgesen ficánkolva uszonyszárnyait felborzolja. FOGASSÜLLÖ: A Balaton híres hala, de más álló vagy folyóvizekben is megtalálható. Reggel és este kisebb halakra vadászik. A nőstény vízinövényekre ágyazott fészekbe rakja az ikráit. Az ikrákat a hím őrzi, s friss vizet hajt a fészek felé. GONDOLKODOM, TEHÁT... KENUKIRÁNDULÁS Peti a nyáron magá­nyos evezöstúrán vett részt. Elindult a tótól egy kis patakon. Kalan­dos útja volt. Először egy vízesésen kellett - átevickélnie majd egy híd alatt átcsúsznia. Két bokor között átevezve újabb vízeséssel talál­kozott. Aztán behúzta a nyakát, hogy a követ­kező híd alatt is átfér­jen. De máris újabb akádállyal találta szem­ben magát: egy kidőlt fa állta útját. Ezen átver­gődve szép kis hétvégi ház mellett haladt el, és az utolsó vízesést is megúszta úszás nélkül. Szerencsére célba ért az Arany-tóhoz (A). Szerinted melyik pata­kon evezett végig? / — ' KONCSOL LÁSZLÓ Vonaton PENTABRACHISZ' Ti-ti-ti-ti-ti, Dugig a vonat: köt a kemama, zörög a csiga, kofa, batyuja, lobog a vita. gurul a kocsi, ruha, patyolat, megy a karika. onoka, púja, Fut a síneken, lohol a vonat, Takata-taka, anya, picinye, csihu, sebesen, deli katona, nagyapa, neje, ma sose tolat. nyiha-nyihaha, kocog a lova. Ugat a kutya. napa. Tinike, a fia, menye. Kinyi-kanyarok, nyílegyenesek, a mama fia, kusza huzalok, lobog a füle: kicsinye, Kata, patakok, erek. ,,Vau-vau-va, Kata cumija te fülemüle!“ meg a fababa, Csörög az üveg, lötyög a kocsi, Robog a bika, az anya húga, kiles a gyerek: korom a feje, nagyapa veje, ,,Ní, mama: nyuszi!" karika-rika: Piri fiúja. fekete fene. (,,Szeret-e, nem-e...?“) Megy a katona, üli a lovat, Nyiszog a fogat, Köt a nagyanya, takata-taka, fa a kereke, dörög a vonat, porol az ipa, robog a vonat. ihol a szele. Dohog a vonat, csihu-csihuhu. Hihü! riogat. Juhuju-juhu! A pentabrachisz görögül öt rövidet jelent, vagyis olyan ritmikai alapképletet, amely öt rövid szótagból áll. Ez a vers ilyenképpen csupa asszimetrikus ritmus, amely rokona az egész Balkánon elterjedt és ismert - Bartók Béla által is kedvelt — zenei bolgár ritmusnak. Indiában időtlen időktől fogva az ember hűséges segítőtársai a dolgozó elefántok. Számukra valóságos ,,munkatörvényköny­vet“ is kidolgoztak. A vasárnap a dolgozó elefántok számára is munkaszüneti nap és minden évben szabadság jár nekik. Hajnali 5 órakor az elefánt hajtója elindul az erdőbe, ahöl az elefánt nyakába akasztott, erős hangú rézharang segíti, hogy rátaláljon az állatra. Egyórás fürdés következik a folyóban, majd következik a munka, az erdóirtás is. Az elefántok gondosan oszlopokba rakják az ágaktól megtisztított fatörzseket. A munka­nap délután 4 órakor ér véget, majd újabb egyórás fürdés következik. Ezután az elefánt ismét elvonul az erdőbe, hogy másnap reggelig pihenjen. De elalvás előtt még elfogyaszt mintegy háromszáz kilogrammnyi friss bambuszt. x Majd kétezer évvel ezelőtt Görögország partjainál hatalmas tengeri csata zajlott le a római és az egyiptomi hajóhad között. A csatában több mint négyszáz hajó vett részt. Amikor a rómaiak győzelme nyilvánvalóvá vált, Kleopátra és hadvezére, Marcus Antonius a vezérhajóval elmenekült Afrika irányába. A többi egyiptomi hadihajót elsüllyesztették. Görög könnyűbúvároknak nemrég sikerült megtalálniuk a hatalmas tengeri ütközet színhelyét. Megállapították, hogy az iszapréteg alatt az elsüllyedt hajók jó állapomban maradtak meg. Most tervet készítenek a hadihajók kiemelésére. MEGFEJTÉS A július 1-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 1. ha kutyával játszol, bot legyen kezedben; 2. görög orrnak, a pisze emberre, a vasorrú bába. Nyertesek: Lukács Zoltán, Zsigárd (2iharec); Pócsik Márta és Katka Karhanová, Nyitra; Bajcsi Rozália, Nemesócsa (Zemianska Olőa); Tóth Attila, Ragyolc (Radzovce)

Next

/
Thumbnails
Contents