Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-15 / 28. szám
OLDO KOZUBEK Mese egy pókról Nemrégiben mesét írtam Teofilról, a pókról. Az egészben nem volt semmi különös, könnyen írtam a mesét. De nem folyamatosan. Hogy pontos legyek, könnyen írtam, amíg el nem jutottam addig, hogyan mosott lábat Teofil. Először automatikusan leírtam, hogy hat lába van. Pillanatok múlván azonban motoszkálni kezdett a fejemben, hogy:,.Tulajdonképpen én nem is tudom, hány lába van a póknak. Lehet, hogy nyolc, vagy tíz, ki tudja?“ Felidéztem magamban mindenféle pókokat, pókhálós sarkokat, de hogy hány lába van a póknak, arra bizony nem emlékeztem. így aztán kutatni kezdtem valamilyen öreg állatos vagy természettudományos könyv után, átkutattam minden szekrényt, de könyvet, amely csak egyetlen pókról is említést tett volna, nem találtam. Lehetetlen helyzet; ráadásul még vasárnap is volt, a könyvtár zárva. Azt meg nem találtam a leghelyesebbnek, hogy járjam a szomszédokat, kérdezgessem, hány lába van a póknak. Ekkor váratlanul jött egy gomdolatom. ,,Nincs nálunk olyan tisztaság, hogy ne találnék Valahol egy ici-pici pókocskát. “ És már kezemben is volt a mustáros pohár meg egy ceruza, mint varázspálca. Alámásztam az ágyaknak, megvizsgáltam a sarkokat, a szekrények mögé, a parketta alá szúrkáltam a ceruzát, mígnem a vécében találtam magam. És ott felfedeztem egy pókhálót: ez jó jel. Már csak az alkotóját kell megtalálnom. Úgy viselkedtem, mint valami szerelő, akaratomon kívül háromszor leöblítettem a vécékagylót, de eredmény semmi. Azért a helybeli pók számára mégis lehetett valami furcsa a dologban - ki az, aki itt állandóan öblöget? -, mert előbújt a rejtekhelyéről. hogy megnézze, mi is történik valójában. Ekkor vettem őt észre. Óvatosan, mint egy en- tomológus, hozzáközelitettem a ceruzával, azt hiszem, a hátsó feléhez (soha nem tudhatja pontosan az ember, hogy amikor áll a pók, melyik az eleje, melyik a hátulja); és enyhén megböktem öt a ceruzával. A szerencsétlen úgy megrémült, hogy egyenesen az előkészített poharamba futott. Néhány pillanatig, mint egy őrült, rohangált a fenekén, aztán megnyugodott, de az is lehet, hogy elfáradt. Ekkor már köny- nyen megszámolhattam a lábait. Nyolc volt neki. Ezután nyugodtan befejezhettem mesémet Teofilról, a pókról. De mi legyen a pohárban levő pókkal? Mondhatná valaki: ,,Hát ez csak nem jelenthet problémát?“ Kinek hogy. Mégse irhatok úgy mesét egy pókról, hogy azt a pókot, amely a leghamarabb került utamba, és amelyik bizonyos értelemben segített nekem, agyonütöm, vagy leengedem a vécén. Azt már nem. Rendes körülmények között kidobom, de kint éppen akkor szakadt az eső. Persze, a vécébe se nagyon volt kedvem visszaengedni, a tisztaság mégis csak tisztaság, meg fél egészség is, ahogy a közmondásban áll. Meg kinek akaródzik minden héten a vécét pókhálózni. így aztán a kedves pókot, amelyet később Teofil ll-nek neveztem el, levittem a pincébe. Valószínű, megharagudott rám, amiért megváltoztattam a lakhelyét. De minden pince tele van pókokkal, szerezhetett ott sok barátot. És ha mégis egyedül érezte magát? Ne féljetek. Abban az esetben valamilyen módon biztosan talált magának más vécét, lehet, hogy éppen a tiéteket. Bodnár Gyula fordítása KIS ALLATLEXIKON írta: Milena Lukesová és Bohumil Riha; fordította: Kulcsár Ferenc; rajz: Varga Lajos SÜLLŐ- Gyere velem kirándulni - kiált le a sas.- Jobb itt a vízben - utasítja el a süllő.- Megfoglak és elviszlek - mérgelődik a sas.- Csak próbáld meg! S a süllő mérgesen ficánkolva uszonyszárnyait felborzolja. FOGASSÜLLÖ: A Balaton híres hala, de más álló vagy folyóvizekben is megtalálható. Reggel és este kisebb halakra vadászik. A nőstény vízinövényekre ágyazott fészekbe rakja az ikráit. Az ikrákat a hím őrzi, s friss vizet hajt a fészek felé. GONDOLKODOM, TEHÁT... KENUKIRÁNDULÁS Peti a nyáron magányos evezöstúrán vett részt. Elindult a tótól egy kis patakon. Kalandos útja volt. Először egy vízesésen kellett - átevickélnie majd egy híd alatt átcsúsznia. Két bokor között átevezve újabb vízeséssel találkozott. Aztán behúzta a nyakát, hogy a következő híd alatt is átférjen. De máris újabb akádállyal találta szemben magát: egy kidőlt fa állta útját. Ezen átvergődve szép kis hétvégi ház mellett haladt el, és az utolsó vízesést is megúszta úszás nélkül. Szerencsére célba ért az Arany-tóhoz (A). Szerinted melyik patakon evezett végig? / — ' KONCSOL LÁSZLÓ Vonaton PENTABRACHISZ' Ti-ti-ti-ti-ti, Dugig a vonat: köt a kemama, zörög a csiga, kofa, batyuja, lobog a vita. gurul a kocsi, ruha, patyolat, megy a karika. onoka, púja, Fut a síneken, lohol a vonat, Takata-taka, anya, picinye, csihu, sebesen, deli katona, nagyapa, neje, ma sose tolat. nyiha-nyihaha, kocog a lova. Ugat a kutya. napa. Tinike, a fia, menye. Kinyi-kanyarok, nyílegyenesek, a mama fia, kusza huzalok, lobog a füle: kicsinye, Kata, patakok, erek. ,,Vau-vau-va, Kata cumija te fülemüle!“ meg a fababa, Csörög az üveg, lötyög a kocsi, Robog a bika, az anya húga, kiles a gyerek: korom a feje, nagyapa veje, ,,Ní, mama: nyuszi!" karika-rika: Piri fiúja. fekete fene. (,,Szeret-e, nem-e...?“) Megy a katona, üli a lovat, Nyiszog a fogat, Köt a nagyanya, takata-taka, fa a kereke, dörög a vonat, porol az ipa, robog a vonat. ihol a szele. Dohog a vonat, csihu-csihuhu. Hihü! riogat. Juhuju-juhu! A pentabrachisz görögül öt rövidet jelent, vagyis olyan ritmikai alapképletet, amely öt rövid szótagból áll. Ez a vers ilyenképpen csupa asszimetrikus ritmus, amely rokona az egész Balkánon elterjedt és ismert - Bartók Béla által is kedvelt — zenei bolgár ritmusnak. Indiában időtlen időktől fogva az ember hűséges segítőtársai a dolgozó elefántok. Számukra valóságos ,,munkatörvénykönyvet“ is kidolgoztak. A vasárnap a dolgozó elefántok számára is munkaszüneti nap és minden évben szabadság jár nekik. Hajnali 5 órakor az elefánt hajtója elindul az erdőbe, ahöl az elefánt nyakába akasztott, erős hangú rézharang segíti, hogy rátaláljon az állatra. Egyórás fürdés következik a folyóban, majd következik a munka, az erdóirtás is. Az elefántok gondosan oszlopokba rakják az ágaktól megtisztított fatörzseket. A munkanap délután 4 órakor ér véget, majd újabb egyórás fürdés következik. Ezután az elefánt ismét elvonul az erdőbe, hogy másnap reggelig pihenjen. De elalvás előtt még elfogyaszt mintegy háromszáz kilogrammnyi friss bambuszt. x Majd kétezer évvel ezelőtt Görögország partjainál hatalmas tengeri csata zajlott le a római és az egyiptomi hajóhad között. A csatában több mint négyszáz hajó vett részt. Amikor a rómaiak győzelme nyilvánvalóvá vált, Kleopátra és hadvezére, Marcus Antonius a vezérhajóval elmenekült Afrika irányába. A többi egyiptomi hadihajót elsüllyesztették. Görög könnyűbúvároknak nemrég sikerült megtalálniuk a hatalmas tengeri ütközet színhelyét. Megállapították, hogy az iszapréteg alatt az elsüllyedt hajók jó állapomban maradtak meg. Most tervet készítenek a hadihajók kiemelésére. MEGFEJTÉS A július 1-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 1. ha kutyával játszol, bot legyen kezedben; 2. görög orrnak, a pisze emberre, a vasorrú bába. Nyertesek: Lukács Zoltán, Zsigárd (2iharec); Pócsik Márta és Katka Karhanová, Nyitra; Bajcsi Rozália, Nemesócsa (Zemianska Olőa); Tóth Attila, Ragyolc (Radzovce)
