Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-12-30 / 52. szám

A rozsdás szőrű nádifarkas nyáron gondtalanul élt a maga gazdag birodalmában, nem bántotta sem az embert, sem pedig a jószágot. Ha a sok bitangolás, kíván­csiskodó csatangolás közben korogni kezdett a gyomra, hát halat meg csíkot fogott a mo­csárban, vagy kirabolta a vízi­szárnyasok fészkét, tojással, madárfiókával tömte tele a bendőjét. Utána meg csak hevert a napon, sütkérezett, lustálko­dott, újabb finom falatokról ál­modozott. Egyszer aztán a napok gyors pörgése nyomán hullani kezdett a fákról a megsárgult levél, csupasz ágak nyújtogat­ták ujjacskáikat a megfakult ég felé. A szomorkás őszi zenét pe­dig rövidesen a fehéren pilin- kélö hópelyhek egyhangú, halk, végtelenül finom nesze- zése követte. Hideg, fehér, mozdulatlan csönd ült a Bodrogközön. A rozsdás szőrű nádifarkas kint állt a határtalan határ nagy hidegében, didergősen hu­nyorgott a szikrázóan vakító havas síkon, és éhezett. Halra, csíkra, madártojásra gondolt, és fogvacogva éhezett. Útnak eredt hát a lakott fal­vak hívogató melegébe, tyúk­ketrecek és disznóólak meg- vesztegetően csalogató, íny­csiklandó közelébe. Fürgén szedte a lábát, űzte a nagy éhség, hajtotta előre az erős hideg, de alig tett meg néhány száz métert, amikor hirtelen megtorpant. Nem messzire maga előtt egy szo­katlanul furcsa, fekete gúnyá­ba öltözött alakot pillantott meg, amint a fagyos, holdvilá­gos téli éjszakában egyenesen vele szemben baktatott. Mitévő legyen? A fura alak, aki nem volt-más, mint egy hazafelé igyekvő kéménysep­rő, egyre közeledett. A rozsdás szőrű nádifarkas ekkor váratla­nul hátat fordított a kemény­seprőnek, de nem futott el, esze ágában sem volt! Hanem kapta magát és két hátulsó lábával teljes erejéből rúgni kezdte a fagyos, sziklás havat, egyenesen a fekete ember szeme közé. így akarta elijesz­teni. De hát a kéményseprőt sem akármilyen fából faragták ám, s hogy igencsak furfangos ész­járása lehetett, az hamarosan kiderült. Mert nem csinált egyebet, hanem ő is hátat for­dított a rőtszínú farkasnak, s Így lépegetett lassan-lassan feléje. A farkas mindebből semmit sem látott, annyira el volt foglalva a jeges hó kapará­sával. Csak azon vette észre magát, hogy valaki erősen megmarkolta a farkát. De még igazán észbe sem kaphatott, amikor váratlanul egy kiadós, kemény ütés csattant a fején. Szegény pára igencsak mu­latságos helyzetbe került. Ami­kor a fekete ember háttal állva a két lába közé kapta a farkát, s kaparójával hatalmasat só­zott a két füle közé, rettenetes pánikba esett. Mit tehetett, eszét vesztve menekülni pró­bált. Igen ám, csakhogy kény­telen-kelletlen a kéményseprőt Is húznia kell magával, mert az semmi pénzért el nem eresz­tette volna a farkát. Húzta, vonszolta hát a szerencsétlen állat, ijedtében még a világból is kifutott volna. De hát ezt nem tehette, mert egy idő után megérkeztek ab­ba a faluba, ahol a kémény­seprő lakott. Kaparója suhintá­sával ugyanis olyan ügyesen irányította a farkast, hogy az egyenesen a háza elé vigye őt. Itt aztán a fekete ember még egy utolsót vágott az éhségtől és nehéz futástól kimerült állat fejére, az pedig menten kile­helte a páráját. A kéményseprő ezután megnyúzta a rozsdás szőrű nádifarkast, kikészítette a bő­rét, s azzal foltoztatta meg a nadrágját, amely a szokatlan éjszakai szánkózásban igen­csak elnyűvődött. így, ilyen dicstelenül végez­te a rozsdás szőrű nádifarkas, amely nyáron gondtalanul élt a maga gazdag birodalmában, s nem bántotta sem az embert, sem pedig a jószágot. A LÁNG NEM AZÉRT LÁNG, MERT KÉT VAGY HÚSZ TÁRGYAT MEGVILÁGÍT AZ ASZTALON. AZÉRT LÁNG, MERT ÖNMAGA. D. H. Lawrence AKÁR HISZED, AKÁR NEM... . . . századunk fordulója táján Godfried Bueren mérnök azt hirdette meg, hogy a Nap belsejében 900 ezer kilométer átmérőjű lakott bolygó található, és csupán meleget adó égitestünk három­négyezer kilométernyi vastagságú burka szolgáltatja bolygónk éltető energiáját. ... a drótnélküli távíró elődjét háromezer évvel ezelőtt - idő­számításunk előtt 1184-ben - alkalmazták hitelt érdemlő feljegy­zések szerint, amikor Trója elestét fényjelzésekkel továbbították a város melletti Ida hegyről több közvetítöállomás segítségével a mükénéi palotába. A hír három óra alatt tette meg a/ 450 kilométeres utat. ... ha a világ népességének jelenlegi növekedési üteme változatlan marad, akkor a jövő század közepén egyetlen évben több ember fog születni, mint időszámításunk első 15 száza­dában. ... ... a rómaiak időszámításunk előtt a 3. században cursus publicus néven közforgalmi hálózatot építettek ki, amelyet meg­felelő díjszabás ellenében bárki igénybe vehetett, s ők tekinthetők a menetrend feltalálóinak is, hiszen írásban rögzítették a közle­kedő utazókocsik indulási és érkezési idejét, közölték az állomá­sok távolságát egymástól és a fizetendő díjat is. ... az antik görög világban máig alig túlszárnyalható teljesít­ményeket értek el a gyorsfutók, akik főként az olimpiai futószá­mok győztesei közül kerültek ki. Feljegyzések arról tanúskodnak, hogy egyikük, Philippidész 24 óra alatt 200 kilométert tett meg. Minden változik, ami eleven Nagyon sok mindent megfi­gyeltél már. Meglested az őszt, a telet nyakon csípted. Láttad, hogyan érkezett a tavasz, és a nyárnak örültél, mint mások. Mi az, ami mindennél érde­kesebb, amit minden percben láthattál? Apró dolog, mégis a legfon­tosabb. Az, hogy a világ örökké vál­tozott, mindig más és más ar­cot mutatott. Egyszer nap sü­tött, máskor eső esett, azután hó, ritkán jégeső. Hideg volt, meleg volt, olvadt és fagyott, virágok nyíltak, később elher­vadtak. Magból fű lett, és a fű fölmagzott. Ilyenkor kiszáradt, s a helyén újra fü nőtt. A gyü­mölcsfákon a virágból gyü­mölcs lett, és a gyümölcsben ott bújt az újabb élet. Csak még a magban, amit figyelhet­nénk, hogyan hajt ki, ha a föld­be tesszük. Mert a gyümölcs magjában élet van: apró leve­lek fejlődnek belőle, gyökerek is, azután erősödnek, növe­kednek, újra fákká válnak. így van ez a madarakkal is. Az állatokkal, s velünk, az emeberekkel. Minden apró tojásban élet van, ezért kelhetnek ki a fió­kák. Egy ideig táplálni kell őket, mert még csupaszok, gyámol­talanok. Aztán, ahogy tollasod­nak, nőnek, repülni tanulnak, elhagyják a fészket. Állatok születnek: macskák, nyulak, özek. Növekednek, ugyanúgy, mint te. Te is nőttél egyetlen év alatt. Ha odaállsz az ajtóhoz, a jelhez, akkor látod: kisebb voltál tavaly, és ha jövőre meg­int odaállsz, azt látod majd: megint sokat nőttél. Es nemcsak nőttél, okosod­tál is. Ha emlékszel - s biztosan emlékszel , többet tudsz most, mint amennyit tavaly. Azért, mert sokat, sok mindent megfigyeltél. Azt is tudod: emlékezni tudsz. Emlékezni árra, ami volt. Ebből az emlékből, és sok más emlékből láthatod majd, hogy mennyit változtál. Mert a földön, ahol mi is élünk, min­den örökké változik, fiam. Ha egy éjjel felébredsz majd, egy­szer, s kinézel az égre, ki a csillagokra, gondolj arra: ez a mi földünk, ahol mi élünk, ugyanolyan csillag, mint a töb­bi, és mégsem olyan, mert itt élet van. Talán élnek más csillagokon is, de ezt nem tudjuk, nem tudhatjuk még. Lehet, hogy egyszer ezt is megtudjuk majd, hiszen az ember folyamatosan többet tud. Minden ember, ugyanúgy, mint te. Talán egy­szer sok ember tudása arra is felel, amit most nem tudunk. Az is lehet: ebben segítesz majd. Te is, a többieknek. Aho­gyan abban segítettél nekem, hogy én tudjam: olvad-e vagy fagy, amikor az ablakon kinéz­tél, és a kis tálkában láttad az időjárást. A te kicsi erdei ta­vadban, ami köré fákat képzel­tél el. Ezután is sok mindent kép­zelj el, hogy a tudásoddal utá­na repülhess. Ez a kettő a leg­nagyobb kincsed. Neked is és minden más embernek. Tarbay Ede PETŐFI SÁNDOR Orbán Komor, mogorva férfiú volt Orbán, bár oly vidám hajnal pirult az orrán. De hisz mogorva ép azért volt Orbán, mert oly vidám hajnal pirult az orrán. Oka egyébiránt maga volt Orbán, hogy oly vidám hajnal pirult az orrán. Temérdek borfélét ivott meg Orbán, vidám hajnal azért pirult az orrán. Láttuk a Diótörőt Esős, ködös reggelre ébred­tünk, de a rossz idő nem szeg­te kedvünket. Izgalommal ké­szülődtünk, mi, felbári (Horny Bar) pionírok, színházba, a Szlovák Nemzeti Színházba, ahol a Diótörö című mesebalett szerepelt műsoron. Csölle Ilo­na tanító néni már korábban elmesélte nekünk a Diótörő tartalmát, mondanivalóját. Fel­hívta a figyelmünket arra is, hogy a színházban illemtudó gyerekekhez méltón viselked­jünk. Mindnyájunknak tetszett az előadás. Élményeinket a szü­léinknek is elmondtuk. Marták Zsolt GONDOLKODOM. TEHÁT... Az alábbi hézagos szövegek egy közismert költői műből szárzamznak. Melyik műről van szó? További kérdéseink: Ki a szerző? Mikor és hol született? ............................... is látta. .................. volt a fák levele, sz űrnek is untig elég volna fele. ........................ ....................csak híre sincs............................ Ott .................................................................................... élnek, ..................................................ott nap kelte,.............................. örö kös ..................................................................... pirossága. Nem kelt föl többé az óriások csősze. Napfogyatkozás jött szeme világára. Képcsalogató Kösd össze a számokat szí­nes ceruzával, és akkor elő­csalogathatsz egy képet. Va­jon mit ábrázol? A december 16-i számunkban közölt feladat rpegfejtése: a 104-es. Nyertesek: Kertész Zoltán, Kassa (Kosice); Szauder Ferenc, Köbölkút (Gbelce); Farkas Kinga, Zseliz (Zeliezovce); Szalacsi Béla, Alistál (Hrobonovo); Drótoó József, Tornaija (éafárikovo). Két évforduló tiszteletére A Deméndi (Demandice) Magyar Tanítási Nyelvű Alap­iskola Vörös Csillag Pionírcsa­pata színes programot készí­tett a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom és a falu felsza­badítása évfordulójának tiszte­letére. Szovjet írók könyveivel, szovjet ifjúsági és gyermekla­pokkal kiállításon ismerkedhet­tek a pionírok, ugyanitt láthat­tak gyermekrajzokat is. Nagy érdeklődés kísérte a Mit tudsz a Szovjetunióról című vetélke­dőt, melyben a hetedikesek csapata győzött. Volt ezenkívül asztalitenisz-verseny Barátság Kupa néven. Hadd mondjuk itt el azt is, hogy szorgalmasan próbál a tánccsoport, az énekkar, mű­ködik az irodalmi kör. Gyürky Csaba KÉT MINIKRIMI Tomi éjjel gyanús zajt hall és felrázza az apját!- Apu, ébredj 'gyorsan!- Mi történt?- Azt hiszem, valaki jár a házban, talán tolvaj . . .- Akkor helyettem inkább ébreszd fel a kutyát! A szórakozott professzor éj­jel zajra riad fel.- Van itt valaki? - kérdezi, felülve az ágyban.- Senki! - feleli fojtott han­gon a tolvaj.- Akkor biztosan tévedtem - motyogja a professzor és a másik oldalára fordul.

Next

/
Thumbnails
Contents