Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-30 / 52. szám
A rozsdás szőrű nádifarkas nyáron gondtalanul élt a maga gazdag birodalmában, nem bántotta sem az embert, sem pedig a jószágot. Ha a sok bitangolás, kíváncsiskodó csatangolás közben korogni kezdett a gyomra, hát halat meg csíkot fogott a mocsárban, vagy kirabolta a víziszárnyasok fészkét, tojással, madárfiókával tömte tele a bendőjét. Utána meg csak hevert a napon, sütkérezett, lustálkodott, újabb finom falatokról álmodozott. Egyszer aztán a napok gyors pörgése nyomán hullani kezdett a fákról a megsárgult levél, csupasz ágak nyújtogatták ujjacskáikat a megfakult ég felé. A szomorkás őszi zenét pedig rövidesen a fehéren pilin- kélö hópelyhek egyhangú, halk, végtelenül finom nesze- zése követte. Hideg, fehér, mozdulatlan csönd ült a Bodrogközön. A rozsdás szőrű nádifarkas kint állt a határtalan határ nagy hidegében, didergősen hunyorgott a szikrázóan vakító havas síkon, és éhezett. Halra, csíkra, madártojásra gondolt, és fogvacogva éhezett. Útnak eredt hát a lakott falvak hívogató melegébe, tyúkketrecek és disznóólak meg- vesztegetően csalogató, ínycsiklandó közelébe. Fürgén szedte a lábát, űzte a nagy éhség, hajtotta előre az erős hideg, de alig tett meg néhány száz métert, amikor hirtelen megtorpant. Nem messzire maga előtt egy szokatlanul furcsa, fekete gúnyába öltözött alakot pillantott meg, amint a fagyos, holdvilágos téli éjszakában egyenesen vele szemben baktatott. Mitévő legyen? A fura alak, aki nem volt-más, mint egy hazafelé igyekvő kéményseprő, egyre közeledett. A rozsdás szőrű nádifarkas ekkor váratlanul hátat fordított a keményseprőnek, de nem futott el, esze ágában sem volt! Hanem kapta magát és két hátulsó lábával teljes erejéből rúgni kezdte a fagyos, sziklás havat, egyenesen a fekete ember szeme közé. így akarta elijeszteni. De hát a kéményseprőt sem akármilyen fából faragták ám, s hogy igencsak furfangos észjárása lehetett, az hamarosan kiderült. Mert nem csinált egyebet, hanem ő is hátat fordított a rőtszínú farkasnak, s Így lépegetett lassan-lassan feléje. A farkas mindebből semmit sem látott, annyira el volt foglalva a jeges hó kaparásával. Csak azon vette észre magát, hogy valaki erősen megmarkolta a farkát. De még igazán észbe sem kaphatott, amikor váratlanul egy kiadós, kemény ütés csattant a fején. Szegény pára igencsak mulatságos helyzetbe került. Amikor a fekete ember háttal állva a két lába közé kapta a farkát, s kaparójával hatalmasat sózott a két füle közé, rettenetes pánikba esett. Mit tehetett, eszét vesztve menekülni próbált. Igen ám, csakhogy kénytelen-kelletlen a kéményseprőt Is húznia kell magával, mert az semmi pénzért el nem eresztette volna a farkát. Húzta, vonszolta hát a szerencsétlen állat, ijedtében még a világból is kifutott volna. De hát ezt nem tehette, mert egy idő után megérkeztek abba a faluba, ahol a kéményseprő lakott. Kaparója suhintásával ugyanis olyan ügyesen irányította a farkast, hogy az egyenesen a háza elé vigye őt. Itt aztán a fekete ember még egy utolsót vágott az éhségtől és nehéz futástól kimerült állat fejére, az pedig menten kilehelte a páráját. A kéményseprő ezután megnyúzta a rozsdás szőrű nádifarkast, kikészítette a bőrét, s azzal foltoztatta meg a nadrágját, amely a szokatlan éjszakai szánkózásban igencsak elnyűvődött. így, ilyen dicstelenül végezte a rozsdás szőrű nádifarkas, amely nyáron gondtalanul élt a maga gazdag birodalmában, s nem bántotta sem az embert, sem pedig a jószágot. A LÁNG NEM AZÉRT LÁNG, MERT KÉT VAGY HÚSZ TÁRGYAT MEGVILÁGÍT AZ ASZTALON. AZÉRT LÁNG, MERT ÖNMAGA. D. H. Lawrence AKÁR HISZED, AKÁR NEM... . . . századunk fordulója táján Godfried Bueren mérnök azt hirdette meg, hogy a Nap belsejében 900 ezer kilométer átmérőjű lakott bolygó található, és csupán meleget adó égitestünk háromnégyezer kilométernyi vastagságú burka szolgáltatja bolygónk éltető energiáját. ... a drótnélküli távíró elődjét háromezer évvel ezelőtt - időszámításunk előtt 1184-ben - alkalmazták hitelt érdemlő feljegyzések szerint, amikor Trója elestét fényjelzésekkel továbbították a város melletti Ida hegyről több közvetítöállomás segítségével a mükénéi palotába. A hír három óra alatt tette meg a/ 450 kilométeres utat. ... ha a világ népességének jelenlegi növekedési üteme változatlan marad, akkor a jövő század közepén egyetlen évben több ember fog születni, mint időszámításunk első 15 századában. ... ... a rómaiak időszámításunk előtt a 3. században cursus publicus néven közforgalmi hálózatot építettek ki, amelyet megfelelő díjszabás ellenében bárki igénybe vehetett, s ők tekinthetők a menetrend feltalálóinak is, hiszen írásban rögzítették a közlekedő utazókocsik indulási és érkezési idejét, közölték az állomások távolságát egymástól és a fizetendő díjat is. ... az antik görög világban máig alig túlszárnyalható teljesítményeket értek el a gyorsfutók, akik főként az olimpiai futószámok győztesei közül kerültek ki. Feljegyzések arról tanúskodnak, hogy egyikük, Philippidész 24 óra alatt 200 kilométert tett meg. Minden változik, ami eleven Nagyon sok mindent megfigyeltél már. Meglested az őszt, a telet nyakon csípted. Láttad, hogyan érkezett a tavasz, és a nyárnak örültél, mint mások. Mi az, ami mindennél érdekesebb, amit minden percben láthattál? Apró dolog, mégis a legfontosabb. Az, hogy a világ örökké változott, mindig más és más arcot mutatott. Egyszer nap sütött, máskor eső esett, azután hó, ritkán jégeső. Hideg volt, meleg volt, olvadt és fagyott, virágok nyíltak, később elhervadtak. Magból fű lett, és a fű fölmagzott. Ilyenkor kiszáradt, s a helyén újra fü nőtt. A gyümölcsfákon a virágból gyümölcs lett, és a gyümölcsben ott bújt az újabb élet. Csak még a magban, amit figyelhetnénk, hogyan hajt ki, ha a földbe tesszük. Mert a gyümölcs magjában élet van: apró levelek fejlődnek belőle, gyökerek is, azután erősödnek, növekednek, újra fákká válnak. így van ez a madarakkal is. Az állatokkal, s velünk, az emeberekkel. Minden apró tojásban élet van, ezért kelhetnek ki a fiókák. Egy ideig táplálni kell őket, mert még csupaszok, gyámoltalanok. Aztán, ahogy tollasodnak, nőnek, repülni tanulnak, elhagyják a fészket. Állatok születnek: macskák, nyulak, özek. Növekednek, ugyanúgy, mint te. Te is nőttél egyetlen év alatt. Ha odaállsz az ajtóhoz, a jelhez, akkor látod: kisebb voltál tavaly, és ha jövőre megint odaállsz, azt látod majd: megint sokat nőttél. Es nemcsak nőttél, okosodtál is. Ha emlékszel - s biztosan emlékszel , többet tudsz most, mint amennyit tavaly. Azért, mert sokat, sok mindent megfigyeltél. Azt is tudod: emlékezni tudsz. Emlékezni árra, ami volt. Ebből az emlékből, és sok más emlékből láthatod majd, hogy mennyit változtál. Mert a földön, ahol mi is élünk, minden örökké változik, fiam. Ha egy éjjel felébredsz majd, egyszer, s kinézel az égre, ki a csillagokra, gondolj arra: ez a mi földünk, ahol mi élünk, ugyanolyan csillag, mint a többi, és mégsem olyan, mert itt élet van. Talán élnek más csillagokon is, de ezt nem tudjuk, nem tudhatjuk még. Lehet, hogy egyszer ezt is megtudjuk majd, hiszen az ember folyamatosan többet tud. Minden ember, ugyanúgy, mint te. Talán egyszer sok ember tudása arra is felel, amit most nem tudunk. Az is lehet: ebben segítesz majd. Te is, a többieknek. Ahogyan abban segítettél nekem, hogy én tudjam: olvad-e vagy fagy, amikor az ablakon kinéztél, és a kis tálkában láttad az időjárást. A te kicsi erdei tavadban, ami köré fákat képzeltél el. Ezután is sok mindent képzelj el, hogy a tudásoddal utána repülhess. Ez a kettő a legnagyobb kincsed. Neked is és minden más embernek. Tarbay Ede PETŐFI SÁNDOR Orbán Komor, mogorva férfiú volt Orbán, bár oly vidám hajnal pirult az orrán. De hisz mogorva ép azért volt Orbán, mert oly vidám hajnal pirult az orrán. Oka egyébiránt maga volt Orbán, hogy oly vidám hajnal pirult az orrán. Temérdek borfélét ivott meg Orbán, vidám hajnal azért pirult az orrán. Láttuk a Diótörőt Esős, ködös reggelre ébredtünk, de a rossz idő nem szegte kedvünket. Izgalommal készülődtünk, mi, felbári (Horny Bar) pionírok, színházba, a Szlovák Nemzeti Színházba, ahol a Diótörö című mesebalett szerepelt műsoron. Csölle Ilona tanító néni már korábban elmesélte nekünk a Diótörő tartalmát, mondanivalóját. Felhívta a figyelmünket arra is, hogy a színházban illemtudó gyerekekhez méltón viselkedjünk. Mindnyájunknak tetszett az előadás. Élményeinket a szüléinknek is elmondtuk. Marták Zsolt GONDOLKODOM. TEHÁT... Az alábbi hézagos szövegek egy közismert költői műből szárzamznak. Melyik műről van szó? További kérdéseink: Ki a szerző? Mikor és hol született? ............................... is látta. .................. volt a fák levele, sz űrnek is untig elég volna fele. ........................ ....................csak híre sincs............................ Ott .................................................................................... élnek, ..................................................ott nap kelte,.............................. örö kös ..................................................................... pirossága. Nem kelt föl többé az óriások csősze. Napfogyatkozás jött szeme világára. Képcsalogató Kösd össze a számokat színes ceruzával, és akkor előcsalogathatsz egy képet. Vajon mit ábrázol? A december 16-i számunkban közölt feladat rpegfejtése: a 104-es. Nyertesek: Kertész Zoltán, Kassa (Kosice); Szauder Ferenc, Köbölkút (Gbelce); Farkas Kinga, Zseliz (Zeliezovce); Szalacsi Béla, Alistál (Hrobonovo); Drótoó József, Tornaija (éafárikovo). Két évforduló tiszteletére A Deméndi (Demandice) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Vörös Csillag Pionírcsapata színes programot készített a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a falu felszabadítása évfordulójának tiszteletére. Szovjet írók könyveivel, szovjet ifjúsági és gyermeklapokkal kiállításon ismerkedhettek a pionírok, ugyanitt láthattak gyermekrajzokat is. Nagy érdeklődés kísérte a Mit tudsz a Szovjetunióról című vetélkedőt, melyben a hetedikesek csapata győzött. Volt ezenkívül asztalitenisz-verseny Barátság Kupa néven. Hadd mondjuk itt el azt is, hogy szorgalmasan próbál a tánccsoport, az énekkar, működik az irodalmi kör. Gyürky Csaba KÉT MINIKRIMI Tomi éjjel gyanús zajt hall és felrázza az apját!- Apu, ébredj 'gyorsan!- Mi történt?- Azt hiszem, valaki jár a házban, talán tolvaj . . .- Akkor helyettem inkább ébreszd fel a kutyát! A szórakozott professzor éjjel zajra riad fel.- Van itt valaki? - kérdezi, felülve az ágyban.- Senki! - feleli fojtott hangon a tolvaj.- Akkor biztosan tévedtem - motyogja a professzor és a másik oldalára fordul.
