Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-30 / 52. szám
!. XII. 30. A KGST-országok idei gazdasági eredményeit a legtömörebben így jellemezhetjük: a nehezebb külső és szigorúbb belgazdasági helyzetben is előre tudtunk lépni. Ez azért is örvendetes, mert a kiéleződött nemzetközi politikai helyzet és a nyugati gazdasági krízis érezhetően befolyásolta elsősorban a nem szocialista világgal fenntartott külgazdasági kapcsolatainkat. A kelet-nyugati kereskedelem csatornái az idén tovább szűkültek, hiszen az Egyesült Államok különböző ürügyekre hivatkozva többfrontos gazdasági „támadást“ intézett a Szovjetunió és a szocialista országok ellen. Nem válogattak az eszközökben, különböző embargókát, bojkottokat, diszkriminációs intézkedéseket is bevetettek. A kölcsönös gazdasági érintkezés tudatos fehérházi visszafogása nyomán az idén visszaesett a kelet-nyugati kereskedelem. A világkereskedelmet mérgező lépések következtében az Egyesült Államoknak a Szovjetunióba irányuló kereskedelme az év első felében a tavalyi év hasonló időszakához képest a felére csökkent (2 milliárd dollárról 1 milliárdra), ezzel párhuzamosan a többi KGST-or- szágba irányuló amerikai export hasonló arányban, 44 százalékkal csökkent. Más nyugati országok szocialista exportja is visszaesett, de nem olyan értékben, mint az amerikai. A belgazdasági helyzet idén a KGST- országokban a korábbinál nagyjából any- nyival volt nehezebb, hogy mindenütt kimerültek az extenzív fejlesztés forrásai, szerkezeti változásokra volt szükség, az új körülményeknek megfelelően a progresszív ágazatokra helyeződött a fő hangsúly, s végsősoron szükségesnek mutatkozott az együttműködés elmélyítése mindenekelőtt a gazdasági szempontból stratégiai fontosságú területeken. Ilyenek az energia- és nyersanyag-gazdálkodás, az atomenergetika, a robotok és mikroprocesszorok gyártása, és nem utolsósorban a mezőgazdaság és a közlekedés. Mindennek fontosságát nyomatékosan aláhúzták a KGST őszi, berlini XXXVII. ülésszakán is. A KGST-országok egyetértettek abban, hogy a nehezebb feltételek között még fontosabb az integrációban rejlő lehetőségek teljesebb kiaknázása. Ez egyrészt elősegíti azt, hogy a szocialista országok saját gazdasági erejükre támaszkodjanak, s ezzel megkíméljék magukat a bizonytalan nyugati partnerek esetleges „meglepetéseitől“. Persze, mindez nem jelenti a KGST befelé fordulását, de az adott helyzetben ez a legcélravezetőbb út, és végeredményben elősegíti a tagállamok közös gazdasági előrelépését. Mint már utaltunk rá, a továbblépés, akárcsak tavaly, az idén is sikerült, a nemzeti jövedelem, az ipar, a mezőgazdaság és egyéb ágazatok terén egyaránt. Igaz ugyan, hogy nem a hetvenes években megszokott ütemű volt a fejlődés, de az elért eredmények így is jobbak, mint egyes nyugati országok megfelelő gazdasági teljesítményei ugyanebben az időszakban. Az ipari termelés évi növekménye a KGST-orSzágokban az utóbbi években így alakult: 1951-1960: 11,8 százalék, 1961-1970: 8,5 százalék, 1971-1975: 8 százalék, 1976-1982: 4,1 százalék, míg az idei év első hat hónapjában 4,3 százalékkal volt magasabb a tavalyi első félévhez képest. A Szovjetunióra lebontva ugyanezek az adatok 11,8, 8,5, 7,4, 4,1, és az első félévben idén 4,3 százalék. (Az Egyesült Államokkal összehasonlítva: 3,9, 5, 1,8, 2,2 és az idei jelzések szerint 4 százalék feletti termelésnövekedés várható.) A szocialista országokban tapasztalható trendek nagyjából hasonlóak a nemzeti jövedelem és a bruttó nemzeti termék tekintetében is. A statisztikai adatokból kiderül, hogy lényegében egy töretlenül felfelé ívelő fejlődésről van szó, habár annak üteme nem olyan dinamikus, mint a hetvenes évek elején az energiaválság előtt volt. Az eddigi eredményekre építve a szocialista országok joggal számítanak arra, hogy az idei növekedést jövőre pár százalékkal sikerül megtoldani. A KGST- országok tehát az új helyzetben is megtalálják az együttműködés legcélravezetőbb, kölcsönös előnyökkel járó útjait, s így gyakorlatilag sikeresen zárják az ötéves tervidőszak harmadik esztendejét, s jó feltételek teremtődnek ahhoz, hogy teljesüljön az egyik legfontosabb cél: a lakosság életszínvonalának a megőrzése A Nyugaton már tavaly évvégén azt hangoztatták, hogy a fellendülés első jelei tapasztalhatók._ Azóta eltelt egy év és szinte csak nagyiló alatt észlelhető az élénkülés, hiszen például idén a közöspiaci országokban a gazdasági növekedés az elózó évihez képest csak 0,2 százalékkal lesz nagyobb. Nem tudni, tartós lesz-e ez a folyamat, annyi mindenesetre bizonyos, hogy a legfejlettebb tőkésországok gazdasága az utóbbi évtizedek leghosszabb válsága után az élénkülés szakaszába lép. Egyelőre az USA-ban, az NSZK-ban és Japánban mutatkoznak a konjunktúra csirái. Tavaly december végén a washingtoni kereskedelmi minisztérium öt legfontosabb mutatóból összeállított indexe hat hónapon belül ötödször jelzett visszaesést. Idén ezek a számítások még nem készültek el, de már leszögezhető, lassan beindul az élénkülés. A Fehér Ház tavaly 1983-ra eredetileg 3 százalék körüli növekedést várt, de az elnök tanácsadói szerint ez nagyobb lesz 1-2 százalékkal. Sokan „beprogramozott“ fellendülésről beszélnek, melyre Reagan elnök jövő őszi indulási esélyeinek növelése végett volt szükség, hogy jobb gazdasági légkört teremtsenek a választások előtt. Számukra tehát az a legfontosabb, hogy a növekedés mostani ütemét az elnökválasztásig mindenképp tartani tudják. A konjunktúra velejárója a munkanélküliség kismértékű csökkenése. Hivatalos adatok szerint még mindig több mint 10 milliónyian vannak munka nélkül (Reagan beiktatásakor 6 millió volt az állástalanok száma), de arányuk hosszú idő óta most csökkent egyszámjegyűre). Idén 9,5 százalék, míg tavaly 11,7 százalék volt. Az említett adatok persze nem tükrözik teljesen a valóságot, hiszen nem foglalják magukba például a rövidebb ideig munkanélküliségre kárhoztatotta- kat, illetve azokat, akik már nem részesülhetnek munkanélküli segélyben. Az inflációt 10 százalék közeiéről 5,5 százaA harmadik világ gazdasági helyzete az idén tovább romlott. Számukra alakultak a legkedvezőtlenebbül a cserearányok, hiszen az iparcikkek ára - amiket ők vásárolnak - tovább emelkedett, míg a nyersanyagok árai - amiket ók eladnak - csökkentek. Ez tavaly is érzékenyen érintette ezt az országcsoportot, hiszen tavaly exportbevételeik 5 százalékkal csökkentek. Az idei adat még nincs birtokunkban, de jelzések szerint ezek a bevételek tovább apadtak. Szorongatott helyzetben vannak a bevételekben pár éve még dúskáló olajtermelők. Például Szaúd-Arábia, az OPEC legnagyobb termelője és exportőre az idén mindössze 4 százalékos gazdasági növekedést ér el. Az oiajáresés és a kisebb kereslet hatására az olajexportőr országok kivitele egy év leforgása alatt 21 százalékkal esett vissza. A bevételek elapadása nagyfokú eladósodottságot vont maga után, sőt idén több ország fizetésképtelennek bizonyult és sorra kérték az 1983-ban esedékes kamatok törlesztésének az átütemezését. Újabb hiteleket szűkös pénzügyi helyzetük miatt nem tudtak felvenni növekedési problémáik enyhítésére. Idén mintegy 30 ország kért halasztást. Jelenleg 80 fejlődő ország hozzávetőlegesen 750-800 milliárd dollárral tartozik a nagy tőkés pénzügyi szervezeteknek és bankoknak. Az adóslista „élén“ a latin-amerikai országok állnak. Sorrendjük a következő: Brazília 100-90 milliárd dollár, Mexikó 85 milliárd dollár, Argentína 38, Venezuela 32, Chile 18 milliárd dolláros adóssággal. Latin-Amerikára jut a fejlődő világ adósságainak 40 százaléka. lékra szorítanák vissza. Ez a szigorú pénzpolitika, a drága dollár és a magas kamatlábak eredménye, mindez ugyanakkor negatív következményekkel is jár. A drága dollár fékezte az exportot, s ezért idén az USA kereskedelmi deficitje várhatóan eléri a 70 milliárd dollárt. Ezt és az állami költségvetés 200 milliárdos deficitjét elviselhetónek tartja a kormány abban az esetben, ha képes lesz az elnökválasztásig átmenteni a fellendülést, amely az utóbbi évtizedekben mindig csak rövid- életűnek bizonyult. Tartós irányzat viszont, hogy a költségvetésből idén is rekordnagyságú összeget fordítottak katonai kiadásokra: ez nagyjából megegyezik a költségvetési deficit nagyságával. Számos vezető közgazdász szerint a 200 milliárd dolláros deficit azonban elfojthatja a beinduló fellendülést. A közöspiaci országokban a jelek szerint a még óvatosabb fellendülés jelei mutatkoznak, ennek üteme azonban alig nagyobb valamivel a tavalyi csigalassú- ságú tempónál. Az 1981-es visszaesés után az idei lesz a csekély mértékű növekedéssel záró második év. A Közös Piac pénzügyi helyzete idén a közös költségvetés háromnegyedét felemésztő mezőgazdasági kiadások miatt annyira meggyengült, hogy ha a jövő év elején nem jön létre kompromisszum, akkor a közösség fizetésképtelenné válik. GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS AZ ELŐZŐ ÉVHEZ KÉPEST (százalék) ♦3,3 A grafikon tanúsága szerint is a közöspiaci országokban a gazdasági fellendülés még jövőre sem az igazi. 1983-ban olyan új helyzet alakult ki, hogy a fejlődő világ olajexportálói és importálói egyaránt növekedési és fizetési gondokkal küszködtek, persze az utóbbiak problémái sokkal súlyosabbak. Gondjaikat tetézte, hogy az idén a dollár magas árfolyama miatt a kamatok rendkívül felszöktek, 12-14 százalék között mozogtak. A hitelfelvételi lehetőségek nemcsak a fizetésképtelenség miatt zsugorodtak, hanem a nyugati bankok bizalmatlanul szemlélik nehézségekkel kínlódó adósaikat. A nagyfokú eladósodottság mindenképpen olyan fejlődési rendellenesség, amely az igazságtalan tőkés pénzügyi rendszer vetülete. ördögi kör ez ugyanis: az Egyesült Államok 200 milliárd dolláros deficitje felveri a kamatlábakat, amelyhez igazodik az egész nyugati bankvilág. De a Nyugatnak fizetőképes adósokra van szüksége, ezért reménytelen az a várakozás, hogy kilábalhat a válságból a harmadik világ fizetési gondjainak enyhítése nélkül. Számos fejlődő országban a bevételek csökkenése miatt katasztrofális élelmiszer-hiány állt elő, hiszen közülük 90 élelmiszer-behozatalra szorul. Számos ilyen államban növekedett az éhhalál következtében elpusztultak száma, ez a szám tavaly elérte a 40 milliót. A természeti csapásokon túlmenően ez annak következménye, hogy a rosszabb gazdasági helyzetben az elszegényedett országokban 20 százalékkal csökken az egy főre eső élelmiszer-fogyasztás. P. VONYIK ERZSÉBET 0 VILAGGAZDASAG ’83 A most leköszönő évben világgazdasági kérdésekről legalább annyi szó esett, mint a legégetőbb világpolitikai témákról. Nemcsak gazdasági szakértők, a közgazdaságban jártasak, hanem az új gazdasági klímát szintén megérző kisemberek is a maguk módján válaszokat, magyarázatokat kerestek az új helyzet egyes jelenségeire. Világszerte különböző szinteken válaszok fogalmazódtak az utóbbi években gyakran hangoztatott gazdasági kihívásra. A világgazdasági korszakváltásnak is nevezett utóbbi pár évben kétségtelenül új helyzet állt elő: az energiahordozók és a nyersanyagok lényegesen megdrágultak, a korábbi ütemhez viszonyítva visszafogottabb lett a gazdasági fejlődés, sőt számos tőkés és fejlődő országban egyenesen válságba torkolló visszaesés tapasztalható. S nem utolsósorban a világkereskedelem kapui gyakran becsukódnak egyes termékek előtt, mivel gyakori jelenség lett a protekcionizmus. Ez utóbbiban az idén is az Egyesült Államok járt az élen, hiszen még saját nyugat-európai szövetségeseinek acélexportja előtt is leengedte a sorompót. A szocialista országokkal szembeni washingtoni gazdasági magatartás teljesen összhangban volt az amerikai elnök szovjetellenes külpolitikai irányvonalával, hiszen a Fehér Ház gazdasági fronton is „hadat üzent“ a szocialista országoknak. Kormánytisztviselői nem titkolták, hogy a november végétől folyó nyugat-európai rakétatelepítéssel egyik céljuk az volt, hogy a Szovjetuniót olyan ütemű fegyverkezésre kényszerítsék, amelyet „nem bír majd, kifullad, gazdasági, sót társadalmi nehézségei lesznek“. Csakhogy a korábbi hasonló nyugati jövendölések sem váltak be, s nem lesz ez másként most sem. Említettük már a gazdasági korszakváltás meghonosodott fogalmát. Ez egyszerre jelent szigorúbb körülményeket, nehezebb értékesítési lehetőségeket és ugyanakkor nehezebben teljesíthető feladatokat is. Mindhárom említett országcsoport más-más körülmények között és eltérő mértékben, de megérezte a világgazdasági hideg fuvallatot. Mit tettek az idén, hogyan és főleg milyen eredménnyel ezek az országok, hogy feleljenek a gazdasági kihívásra. Erre keressük a választ alábbi világgazdasági körképünkben, melyet egyes esetekben talán indokoltabb lenne kórképnek is nevezni. Lássuk, mit is mutat az idei világgazdasági körkép, avagy kórkép. Szocialista országok Sikeres továbblépés Tókés országok Hullámvölgyből hová? Fejlődő világ Aki szegény volt, az idén még szegényebb * 1 <
